Reformátusok Lapja 2022/11. szám by Reformátusok Lapja

LXVI. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2022. MÁRCIUS 13.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 500 FT

„Hoztunk az otthoni szeretetből” 9 771419 856007

MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS KÜLDÖTTSÉG KÁRPÁTALJÁN

22011

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Oh, gyönyörű, elfogyhatatlan, lelki gazdagság! Kiért minden csak semmi, és tenálad nélkül még az örök boldogság is örömmel nem teljes! De tevéled még a keserves halál is édes: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg! Ez ama gyönyörű, mennyországbéli, elfogyhatatlan kincs!  ENYEDI FAZEKAS JÁNOS (1619–1662)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu) Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Pályi Zsófia

INTERJÚ • 6. Kívül háború, belül béke | Több mint tíz napja segítik a „zöldkabátosok” az orosz-ukrán háború elől menekülőket, az eddigi tapasztalatokról Juhász Márton, az MRSZ Alapítványának ügyvezető igazgatója számol be GONDOLATOK • 7. 1848. március 15. | Szatmári Judit, a Ráday Levéltár igazgatójának gondolatait ajánljuk a szabadságharcról INTERJÚ • 12. ...ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre | Zán Fábián Sándorral, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével a családjáról, az országrész múltjáról, reformátusságról, hitről beszélgettünk INTERJÚ • 16. A projekt neve: Szolgálat | Kósa Mónika, a Magyarországi Református Egyház Pályázati és Beruházási Szolgálatának vezetője arról is beszél, miért fontos a szolgálatok összmunkája PORTRÉ • 30. Református Névjegy | Ismerjék meg Sajtos Szilárd őrnagyot, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatának református tábori lelkészét

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2022. március 13.

Reformátusok Lapja

| AZ IGE MELLETT |

III. 13. VASÁRNAP

Böjt 2. vasárnapja

III. 14. HÉTFŐ

III. 15. KEDD

Nemzeti ünnep

III. 16. SZERDA

LÁNYI GÁBOR

(18) „Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled.” (1Sám 24,1–23) Dávid sem tökéletes, tele van emberi bűnökkel. Mégis, nemegyszer csillan meg rajta valami az eljövendő újszövetségi, krisztusi ember fényéből. Ez a fény még halálos ellenségét, Sault is elgondolkodásra készteti, arra indítja, hogy kikerüljön elvakultságából. Dávid ugyanis itt megszakítja a bosszú és bűn – emberi logikával mindig igazolható – láncolatát. Könnyedén megölhetné a barlangjába rejtőző Sault. Társai sarkallják is erre. Még Istenre is hivatkoznak: mi lenne egyértelműbb jele Isten gondviselésének, mint hogy a főellenséget tálcán kínálja fel Dávidnak? Dávid azonban tudja, Isten nem így munkálkodik. Emberi számítás van benne vagy remény, hogy Sault egy jó tett, egy neki tett gesztus talán letérítheti a rossz útról? A motivációk homályosak, de a tettek beszédesek. Dávid itt tud igazabb lenni, a rosszért nem rosszal fizetni (1Thessz 5,15; Róm 12,17), a bűn láncolatát megállítani. Mi hagyjuk-e, hogy minket is késszé tegyen erre Isten kegyelme? Mt 20,20–28  27. zsoltár (14) „Abígajilnak, Nábál feleségének azonban megmondta az egyik legény, hogy Dávid követeket küldött a pusztából, hogy áldással köszöntsék urukat, de ő rájuk förmedt.” (1Sám 25,1–17) Az előző napi igében Dávid azt bizonyította: képes szembeszállni az örök emberi viselkedéssel, amely magától értődőnek veszi, hogy a rosszért rosszal fizessen. E történetben pedig emberi természetünk még kevésbé indokolható, mégis sokszor tapasztalható megnyilvánulása kerül elénk: amikor már a jóra is képesek vagyunk rosszal reagálni. Mindebből még az sem von le semmit, hogy Nábálnak lehetett azért oka az idegeskedésre, hiszen Dávid kérésébe, amikor Nábál pásztorait védelmező fegyvereseinek ajándékot kér, beleérthető valami fenyegető. Nábál legalábbis így érti a kérést, rögtön javaiért aggódik. S ezek féltésében – még az ókori keleti vendéglátás íratlan kötelességét is feledve – utasítja el Dávid közeledését, vívja ki haragját, vonja veszélybe éppen azokat az anyagi javakat, amelyeket annyira félt. Talán mi is sokszor elzárkózunk mások kérése elől, mert abban többet vagy mást látunk, mint ami. Milyen jó lenne nem elsőre és gyorsan ítélni, hanem Istentől kért bölcsességgel meghallgatni a másikat. Mt 20,29–34  460. dicséret (33) „Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy én magam álljak bosszút.” (1Sám 25,18–44) „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” – írja Pál a második korinthusi levélben (2Kor 5,18). A „békéltetés szolgálata”, amit a mai történetünkben a talpraesett Abígajil végez el, nemcsak annak a javát szolgálja, akitől ezáltal elfordul a haragos indulata, hanem magáét a haragosét is. Ezt ismeri fel itt Dávid is. Dávid nem tökéletes. Nábál pökhendisége, amellyel elutasítja Dávid kérését, felzaklatja őt, és arra készteti, hogy erőszakkal maga vegyen elégtételt a sértésért. Sőt, Nábál meggondolatlanságáért ártatlanok is szenvednének. Abígajil önkéntes békeküldetése megakadályozza ezt a tragédiát. Észhez téríti Dávidot, nehogy pillanatnyi elborultsága egész későbbi uralkodására rányomja bélyegét. Dávid feleszmél, hogy valóban, milyen esztelen indulat munkált benne, hálát ad Istennek, aki így Abígajil által nemcsak az ártatlanokat, hanem őt is megmentette egy jóvátehetetlen bűn elkövetésétől. Ha az Ószövetség világában is ilyen fontos volt, mi, az Újszövetség népe magunkra vállaljuk-e a „békéltetés szolgálatát”, ott és ahol tudjuk, tehetjük? Mt 21,1–11  330. dicséret (24–25) „Ahogy én ma megkíméltem a te életed, úgy kímélje meg az én életemet is az Úr, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól! Akkor ezt mondta Saul Dávidnak: Légy áldott, Dávid fiam! Bármibe fogsz, véghez fogod vinni.” (1Sám 26,1–25) Mintha megtörténne a lehetetlen. Saul kibékül Dáviddal, nem kívánja már többet a halálát. Mi történt? Dávidnak bejött a számítása? Kitartása abban, hogy a kínálkozó alkalmak ellenére sem ölte meg Sault, meghozta gyümölcsét? Erre játszott, tudta, hogy így édesgetheti vissza magát királyához? Talán félreértenénk ezt az eseménysort, ha ilyen számító viselkedést tulajdonítanánk Dávidnak. Ő csak azt tette, amit Isten a lelkiismeretére helyezett. Az tartja vissza őt kétszer is Saul megölésétől, hogy nem hajlandó kezet emelni Isten felkentjére. Nem Saulért, hanem Istenért teszi ezt. Isten parancsának való engedelmessége által pedig Isten megóvja őt a királyi vér kiontásától. Megóvja őt, hogy olyan trónkövetelő legyen, mint bárki más az akkori világban. Megmutatja neki: későbbi uralmát Isten kiválasztásának és gondviselésének

Reformátusok Lapja 2022. március 13.

| AZ IGE MELLETT |

köszönheti. Ehhez persze az kell, ami Saulnak sajnos nem ment: az engedelmeskedés. Mi vajon hűek tudunk-e maradni Isten parancsolataihoz akkor is, amikor nem látjuk azok rövid távú, gyakorlati hasznait a magunk számára? Mt 21,12–17  165. dicséret (12) „Ákís pedig bizalmába fogadta Dávidot, mert ezt gondolta: Nagyon meggyűlöltette magát a népével, Izráellel, ezért örökre az én szolgám marad.” (1Sám 27,1–12) „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” (Mt 10,16) – mondja tanítványainak Jézus. S jogosan érezhetjük, hogy az, amit Dávid ebben a történetben véghezvisz, túltesz azon, amit a jézusi mondat „okossága” még megenged az Istenben hívőnek. Dávid a filiszteus Ákis király gáti udvarában találva menedéket azzal nyeri el magának a király bizalmát, hogy – bár a zsidók ősellenségei ellen vezet támadásokat – Ákisnak azt hazudja: Saul területére tör be. Ráadásul mindezt kiemelt kegyetlenséggel végzi: hadjárataiban hírmondót sem hagy, nehogy kettős játékára fény derülhessen. Magyarázatot ad tettére, hogy félelemből cselekszik. Meglepő módon erőt vesz rajta a félelem, hogy Saul egyszer mégiscsak meg fogja ölni. Ezért menekül, áll át az ellenséghez, ezért követ el gyalázatos tetteket. De ez valóban csak magyarázatot és nem felmentést ad tetteire. Miért a félelem? A sok erre mutató jel ellenére is megrengett a bizalma abban, hogy Isten véghez viszi vele, amire kiválasztotta? Van sajnos ilyen elbizonytalanodás, és sajnos ez félelemhez, sőt istentelen tettekhez is vezethet. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart.” (Jak 1,12) Mt 21,18–22  213. dicséret

III. 17. CSÜTÖRTÖK

(5–6) „Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és hevesen kezdett verni a szíve. Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által.” (1Sám 28,1–25) Saul, meglátva a filiszteusok ellene gyülekező csapatait, pánikba esik. Elkeseredésében Istenhez fordul. De Isten hallgat. Isten elhagyta Sault – vonhatjuk le a következtetést. De logikai láncolatunk téves. Ne feledjük: először Saul hagyta el Istent. Ő nem hallgatott rá először, figyelmen kívül hagyta figyelmeztetéseit, Isten megannyi módon hívta fel őt az engedelmességre, hiába. Saul azt látszik megkapni, amit el szeretett volna érni: az Isten nélküli életet. Az ilyen életnek járuléka a félelem. „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” – mondja János apostol (1Jn 4,18). Az isteni szeretetről – az agapéról – szól itt János. Ez már nincs meg Saulban. Helyette az önszeretet és a hatalom szeretete uralkodott el benne. Ennek keserű gyümölcseit termi már az élete – félelmet, halálvágyat, babonaságot. Adja Isten, hogy mi felismerjük, amikor elsodródunk tőle! Éljünk az esélyekkel, amelyeket ad a hozzá való visszatérésre-megtérésre. A magunk és anyagi javaink helyetti szeretet helyett az ő önzetlenségében növekedjünk, és tapasztaljuk, hogy az valóban kiűzi belőlünk a félelmet. Mt 21,23–27  264. dicséret

III. 18. PÉNTEK

(4) „Küldd el ezt az embert, térjen vissza a maga helyére, amelyet kijelöltél neki!” (1Sám 29,4) Bár Isten kegyelmes módon megbékíti egymással Dávidot és Sault (1Sám 26), Dávidon mégis erőt vesz az isteni gondviseléssel szembeni bizonytalanság, félni kezd, és filiszteus földre menekül. Hazugsággal, sötét tettekkel férkőzik a gáti király, Ákis bizalmába (1Sám 27,1–12). Nemcsak menedéket kap, hanem a király testőre lesz (1Sám 28,2). De nem gondolt azzal, hogy önérvényesítése egy ponton keserűen megbosszulja magát: Ákis szövetségében saját népe ellen kell fegyvert fognia. El is jön ez a pillanat. Könnyelműség volna arra számolnunk, hogy Isten mindig kiment minket a magunk okozta szorult helyzeteinkből. Ez néha nem történik meg, Istennek ezzel is megvan a célja: nevel, tanít, tisztít minket. Kegyelméből azonban sokszor ment meg bennünket saját magunktól is, oldja meg azokat a kritikus helyzeteket, amelyekbe önzésünk, emberi okoskodásaink visznek minket. Ahogyan itt is. Miután Dávid emberi lehetőségei elfogynak, Isten a többi filiszteus vezér szívében gerjeszt bizalmatlanságot vele szemben. Végül ők veszik rá Ákist, hagyja hátra a hadjáratból Dávidot. Ne számítsunk könnyelműen arra, hogy Isten mindig megment minket a magunk okozta kalamajkáktól, de ha kegyelméből megteszi, legyünk hálásak a szabadításáért. Mt 21,28–32  170. dicséret

III. 19. SZOMBAT

2022. március 13.

Reformátusok Lapja

| INTERJÚ |

kokkal vigasztalják a menekült gyerekeket, és olyan önkéntes tolmács is dolgozott, aki bár nehezen beszélt ukránul, mégis eredményesen segített a Kijevből érkezőknek éppúgy, mint a remegő kutyával várakozó odesszai családnak. Mi egyöntetűen azt mondjuk: kívül háború van, belül viszont béke. Háborús helyzetben nehéz örömökről beszélni, de volt egy 3-4 év körüli kislány, biztos, hogy az ő mosolyát soha nem felejtem el. Az én korosztályom, a negyvenesek még nem nagyon szembesültek ilyennel: az ország lakossága egy emberként mozdult meg. Nem láttunk még soha ennyi tárgyi, pénzvagy szolgáltatásbeli felajánlást, nem dolgoztunk egyszerre ilyen sok önkéntessel. Óriási élmény, hogy most senki sem nézi, ki az ukrán vagy ruszin, cigány vagy magyar, mindenki a legnagyobb szeretettel segít a bajbajutottakon. A gyerekek boldogsága az első a családomban is, mi is befogadtunk a három fiunk mellé egy fiatal lányt egy gyerekkel.

Kívül háború, belül béke Már több mint tíz napja segít a bajbajutottaknak határon innen és túl a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) ILLÉNYI ÉVA az orosz–ukrán háború kirobbanása óta. Számos önkéntes és gyülekezeti közösség döntött úgy, hogy támogatást nyújt a háború elől menekülteknek. Juhász Márton, az MRSZ Alapítványának ügyvezető igazgatója a háború első perceitől irányítja munkatársait. Országszerte több helyszínen is ott vannak az MRSZ „zöld angyalokként” emlegetett segítői. Mi okozta a legnagyobb nehézséget az elmúlt tíz napban? Az, hogy folyamatosan helyt kell állni, nem lehet pihenni, szünet nélkül érkeznek a kérdések, kérések, felajánlások, segítségnyújtások, újabb önkéntesek, helyszínek, megoldandó logisztikai feladatok. Nem állunk meg egy percre sem, és még nem látjuk a feladatok végét. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy ne legyenek elakadások a gépezetben. Eddig több mint 2500 önkéntessel, 8 ellátási helyszínen mintegy 73 ezer alkalommal nyújtottunk segítséget, 1000 fő számára biztosítottunk orvosi ellátást, és már több mint 100 tonna adományt juttattunk célba. Magam is láttam a pályaudvarokon pörgő „zöldkabátosokat”. Találkoztam olyan apukával, aki két kislányával jött, hogy játé6

Reformátusok Lapja 2022. március 13.

Többször járt Kárpátalján az elmúlt napokban. Milyen most ott a hangulat? A Kárpátaljai Református Egyház is segítséget nyújt az otthon maradottaknak. Sokan maradtak, ezért ott is jelen kell lennünk. Több helyi oktatási-nevelési intézmény fogadja az Ukrajna keleti részéről érkező menekülteket, ezeket az intézményeket is mi látjuk el élelemmel, higiéniai termékekkel. Ebben a rendkívül nehéz helyzetben sokan az egzisztenciájukat, a teljes vagyonukat hagyják hátra vagy veszítik el. Volt, aki webkamerán nézte végig, ahogy kirabolják az otthonát. Sokan családtagjaikat, barátaikat hagyták hátra, vagy a behívott hadköteles férfit hiányolja a család, éppen ezért nagyon fontos, hogy ne csak testi, hanem lelki táplálékot is adjunk. Milyen segítségre lenne még szükségük a közeljövőben? Azt kérem, hogy figyeljék álláshirdetéseinket. Ha van olyan gyülekezeti tag vagy fiatal önkéntes, aki hosszabb távon is velünk tud maradni, nagy örömmel várjuk. Különösen fontos, hogy egyházi kötődésűek is jöjjenek, mert a lelki támaszra is óriási igény van. Mára annyi a felajánlás, hogy nem férünk el, négy új raktározási helyszínt kellett megnyitnunk. Most a pénzadományok teszik rugalmasabbá a segítségnyújtást: a 1358-as adományvonal felhívásával vagy sms-küldéssel 500 forinttal támogathatják a szeretetszolgálat jelenlegi munkáját, valamint tetszőleges összeg felajánlható online az adomany.jobbadni.hu oldalon keresztül.  ELÉRHETŐSÉGEK Reggel 8 és éjjel 1 óra között hívható az MRSZ zöldszáma is: +36-80-296-844, amelyen mind a menedékkérők, mind az adományozók jelentkezhetnek. Akik közvetlen utalással segítenék az MRSZ munkáját, a CIB Banknál vezetett folyószámlára küldhetnek felajánlást: CIB 10702019-85008898-51100005. A közlemény rovatba kérik beírni: „Nemzeti Összefogás”.

| GONDOLATOK |

SZATMÁRI JUDIT

1848. március 15. A szerző a Ráday Levéltár igazgatója

A magyarországi reformátusok számára különös jelentőségűek voltak az 1848-as forradalmi tavasz történései. Már a pesti 12 pont 4. pontja kimondta: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.” Ez valósult meg a pozsonyi országgyűlésen megalkotott április törvények 20. törvénycikkében: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” A protestánsok végre először voltak a szabad haza szabad, egyenrangú állampolgárai, ahol elvárhatták, hogy egyenlő bánásmódban részesüljenek a hivatalok részéről. Az egész társadalmat átformáló változások mindegyike olyan vívmány volt – törvény előtti

„A protestánsok először voltak végre a szabad haza szabad, egyenrangú állampolgárai.”

egyenlőség, közteherviselés, jobbágyság eltörlése, vallási egyenjogúság, unió Erdéllyel –, amelyet a református egyház örömmel üdvözölt. Az első és legfontosabb lépés 1848 tavaszán a törvényes rend fenntartása volt: az új törvények magyarázata, a nép felvilágosítása, a béke és nyugalom megőrzése. Az egyházkerületek körlevelekben hívták fel a lelkészek figyelmét, hogy a szószékről, de a községekben betöltött vezető szerepüket is felhasználva minden lehetséges alkalommal intsék hallgatóikat a törvényes út megtartására, buzdítsák őket a kormány iránti bizalomra, hiszen alapvetően új helyzetben kellett eligazodniuk. A jobbágyfelszabadítás kihirdetése a döntően falvakban élő magyar reformátusság számára óriási jelentőségű volt. Erről így számolt be Kontra János pócsmegyeri református lelkész levelében Török Pál pesti lelkésznek: „Ez előtt pár órával hirdeté Király szolgabíró úr meglehetősen nyomatott népünknek [adóval erősen megterhelt] az úrbéri viszonyokból felszabadulásukat, s örömkönnyek peregtek a vének ősz pillái alól ez evangélium hallatára; vasárnap hirdetni kell nekem s tán nekünk is.” (Pócsmegyer, 1848. márci-

us 24.) A forradalmi változások középpontjában, az ország fővárosává előlépett Pest-Budán, a Széna téri (mai Kálvin tér) református templomban Török Pál volt a lelkész. Barátjával, Székács József pesti evangélikus lelkésszel közösen szerkesztette az egyetlen országos protestáns lapot, az Egyházi és Iskolai Lapokat, amely hétről hétre elvitte az ország minden pontjába a protestáns egyházakban történteket, helyt adott a véleménynek, vitának az egyházi változásokat illetően. Nem csoda, hogy a pesti egyházmegye idős esperese, Gyenizse József Tótfaluból helyettesének, Töröknek a következőt írta: „Ha fiatal volnék, most minden héten Pesten töltenék egy s két napot, hogy szemmel láthatnám az ott való mozgalmakat, halhatnám a sok külömb külömb féle beszédeket, de ezt már most nem tehetem.” (Tótfalu, 1848. április 3.) Hamarosan veszélybe kerültek az 1848 nyarán kivívott eredmények, a haza szabadsága. A haza védelmében mindenki vérmérséklete szerint aktívan vett részt: a püspökök, esperesek körlevelekben buzdították a népet a kormány támogatására és a harcra. A lelkészek közül sokan tábori lelkésznek jelentkeztek, és a kollégiumok diáksága nagy létszámban állt be honvédnak. A tanítói kar is kivette részét a fegyveres küzdelemből nemzetőrként, honvédként. A harcba induló Herczeg János veresegyházi tanító Török Pált kérte meg, hogy halála esetén gondoskodjon özvegyéről: „Miután a haza szavára fegyvert fogva vezettem be a csatába lelkesült önkéntes nemzetőrtársaimat – vissza vagy vissza nem jőni a mindenható Isten örök fátylainak titka alá van rejtve. Szegény ember vagyok, kedves feleségemet nyomorúság lepi meg, ha én elvesztem, ez marja szívemet, különben a hazáért halni nekem dicsőség. …ha elvesznék, özvegyemet nagytiszteletű úr pártfogásába ajánlom. Herczeg János tanító s kapitány.” (Veresegyház, 1848. augusztus 5.) Az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról református egyházunkban akkor emlékezünk meg méltón, ha nem feledkezünk meg arról, amit a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap utolsó megjelent számában, 1848. december 31-én így olvasunk: „A protestáns egyház szabadságát csak e nemzet szabadsága biztosíthatja, ha ki nem vívjuk ezt, bizonyosan elveszítjük amazt is.”  2022. március 13.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

A háborútól rettegő magyarok és ukránok ezrei hagyják el otthonaikat, és sok nehézség árán jutnak el a határra, hogy továbbinWEBERNÉ duljanak Magyarországra vagy még tovább, ZSIKAI MÁRIA valahová Európába. Látványuktól csak még jobban összeszorult a szívünk, amikor stábunkkal Beregsuránynál átkeltünk a határon, hogy részt vehessünk azon a történelmi jelentőségű látogatáson, amelyet Beregszászon tartottak a Magyarországi Református Egyház négy püspökének és Zán Fábián Sándornak, a Kárpátaljai Református Egyház püspökének részvételével. Balog Zoltán, a Dunamelléki, Steinbach József, a Dunántúli, Fekete Károly, a Tiszántúli és Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, valamint Novák Katalin, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) jószolgálati nagykövete, továbbá Czibere Károly, az MRSZ elnöke és Juhász Márton, az MRSZ igazgatója először Viktor Mikitával, Kárpátalja kormányzójával találkozott a határ magyar oldalán, Beregsurányban. Beregszászon a meghívottak istentiszteleten vettek részt, amelyen először Steinbach József püspök szólt a jelenlevőkhöz. A Zsolt 121,1–8 alapján arról beszélt, hogy ha jól megy a sorunk, azért kell segítség az élő Istentől, mert különben elbízzuk magunkat, a bajban pedig azért, hogy ne fogyjon el a reménységünk. – Azért vagyunk itt – emelte ki –, hogy kifejezzük, veletek vagyunk. Honnan jön az én segítségem? – tette fel a kérdést a zsoltáríróval együtt. – Az egyetlen Úrtól, aki életnek és halálnak, a történelemnek, a világ vezetőinek is ura. Isten arra bátorít bennünket, bízzunk a gondviselésében a háborús helyzetben is. A Dunántúli Egyházkerület közössége nevében szívünk szeretetével hoztuk Kárpátaljára ezt az igét. Nagyon szeretünk benneteket, és köszönjük, hogy itt lehetünk veletek – zárta igehirdetését. Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke folytatta Ézsaiás prófétát idézve a 49,14–16 alapján. Elmondta, amikor a látogatás gondolata megfogalmazódott, mind a négy püspök úgy döntött, jönniük kell együtt Kárpátaljára azért, hogy az itteniek érezzék, testvérek vagyunk, nemcsak szavakban, hanem tettekben is. – Hálás vagyok Istennek, hogy itt lehetek és ti is itt vagytok ebben a rendkívüli élethelyzetben. Számíthattok ránk, de ennél sokkal fontosabb Isten ígérete, hogy nem hagy magatokra titeket – fűzte hozzá, kiemelve a 16. verset: „Markaimba metszettelek fel téged.” – Akinek a testén vannak sebek, az tudja, azokat nem lehet eltüntetni. Így metszett fel az Isten a markába benneteket, Kárpátalját. Látja a helyzeteteket, és nem fog elfeledkezni rólatok – fogalmazott a püspök. – A Tiszáninnen népének együttérzését, mellétek állását jöttem elmondani. Maradjatok meg a hitben, magyarságotokban, keresztyénségetekben. 8

Reformátusok Lapja 2022. március 13.

Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke, Viktor Mikita, Kárpátalja kormányzója, Novák Katalin, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) jószolgálati nagykövete, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Steinbach József, a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka, Czibere Károly, az MRSZ elnöke

A szeret Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke üdvözletében azt hangsúlyozta, a kárpátaljai reformátusok és a magyarországiak egymás részét képezik, majd az Ézs 42,1–4-et olvasta fel. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a lelkészeknek is elfogynak néha a szavaik a fájdalom kifejezésére. Beszámolt arról, hogy amikor Tiszabecstől Záhonyig végigjárta a határt, az ő szavai is elfogytak. Az igeversekben szereplő megrepedt nádszál és füstölgő mécses a kifejezhetetlent beszélő képekben mutatja be. Mi összetörtek, használhatatlanok, vagyunk, de Jézus mindent megváltoztatva magára vette a hasznavehetetlenek, a megtörtek sorsát. Lehet, hogy a szavak elfogynak, de az Ige kőszikla, azért maradhat meg bennük is a szilárdság, így lehetünk töretlenek, parázslók – fogalmazott. – Elhoztuk mindazt az anyagi és természetbeni támogatást, amit a magyarok összegyűjtöttek számotokra. Adjon az Isten nektek, akik megálltok a koporsók, az úrasztala mellett, szavakat most is, ezután is – zárta beszédét. Az énekszó hangjai után Balog Zoltán, a zsinat lelkészi elnöke a Bibliaolvasó Kalauz napi igéje alapján az eltévedt juh történetével kapcsolatban azt a kérdést vetette fel, vajon mi veszett el a világnak ezen a táján az elmúlt években, az elmúlt napokban?

| AKTUÁLIS |

et összeköt Megszámlálhatatlanok a veszteségek, mondta, és miközben a hiányainkat soroljuk, a lényegről feledkezünk el: valójában mi vagyunk az elveszettek. Ennek felismerése a kegyelem kapuja. Ez után érthetjük meg, hogy Jézus az elveszettek megkeresésére jött. Bennünket ez köt össze mindenek felett. Sok mindent el lehet mondani a közös kultúránkról, történelmünkről, de a végső összekötés mégis a megváltás. Hozzátette: az ígéret nem a tankok erejének, nem a politikai beszédeknek szól, hanem a kicsinyeknek, akiket Jézus megtalál. – Ez nem a mi háborúnk, és nem is lesz az soha, mert nekünk nincs háborúnk. Mi nem ilyen háborúkat akarunk vívni, mi a lelkekért küzdünk. Ti, akik itt maradtatok, fontosak vagytok. Akik pedig elmenekültek innen, azok otthonról haza jöttek, és szeretnénk, hogy visszataláljanak ide. Mi most elmegyünk, de annyiszor fogunk jönni, ahányszor hívtok bennünket. Valami azonban itt marad, a lelkünk egy darabja. Isten őrizzen titeket – fűzte hozzá, majd 100 új énekeskönyvet adott át a jelen lévő református lelkészeknek. Az igehirdetések sorát Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke zárta. Azt mondta, 2022 a hálaadás éve, útmutatója pedig a 100. zsoltár. A háború napjaiban is há-

lát adhatunk, legelőször azért, mert pillanatnyilag Kárpátalja az ország egyetlen biztos menedéke. Hozzátette, hogy hálás a lelkipásztoroknak, akik nem mentek el és segítenek a menekülőknek, majd kiemelte, akkor fog megszűnni a háború, ha a megbékélés evangéliumát továbbadjuk. Háborús időkben talán vakmerőség azt mondani, hogy jó az Úr, vélekedett, mégis inkább az Isten szeretetében való hit kifejeződése, akinek hűsége kitart nemzedékről nemzedékre. – Jó azokhoz a családokhoz, akik itt maradtak kisgyermekkel, akik a félelmet, a kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget leküzdve hirdetik az Isten Igéjét magyaroknak, ukránoknak. Segítsünk – biztatta lelkészeit a püspök –, legyünk irgalmasok, gondoskodjunk azokról, akik az utcán maradnak. Jussanak eszetekbe a kijevi metróállomás képei, ahol napokra bent rekednek a két-három gyerekes édesanyák. Beszámolt arról, hogy buszt indítottak a Magyarországról érkezett élelmiszerrel Kijevbe, ahonnan hatvan árva gyereket hoznak Kárpátaljára. „Hiszem, most van itt az ideje a megbocsátásnak, a segítségnyújtásnak. De ugyanakkor a helytállásnak, a helyben maradásnak, a Jézus Krisztus szabadításáról szóló igehirdetésnek is.” 2022. március 13.

Reformátusok Lapja

| AKTUÁLIS |

Steinbach József, a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, Fekete Károly, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a zsinat lelkészi elnöke

Novák Katalin, az MRSZ jószolgálati nagykövete meghatottan üdvözölte a jelenlevőket, és azzal biztatta a lelkészeket, hogy Magyarország jóban-rosszban kitart mellettük. „A legtöbb, amit tehetünk, hogy itt vagyunk veletek, és osztozunk a veszteségeitekben. Annyi kellemes, kedves, örömteli emlék köt össze bennünket, hiszen itt vagyunk a családi napokon, amikor a főiskolán a tanévet megnyitják vagy lezárják, a különböző családi, gyülekezeti közösségi eseményeken, és most osztozunk a fájdalomban is. Aki Magyarországra érkezik, vendégként fogadjunk, és addig marad, amíg maradnia kell. Nekünk az a feladatunk, kötelességünk, hogy addig gondoskodjunk róluk, és gondoljunk azokra is, akik nem menekültek

el, a szülőföldjüket választják most is, a legnehezebb időkben. Azért jöttünk, hogy az eddigi ajándékok, a fizikai adományok mellett hozzunk el az otthoni szeretetből, az otthoni aggodalomból, gondoskodásból, az otthoni hitből, erőből és reménységből.” Hozzáfűzte: „Nagyon megtisztelő, hogy öt magyar református püspök közösségében önökkel, az ő szolgatársaikkal együtt imádkozhatok, és kívánhatom mindannyiunknak, hogy mint már annyiszor a magyar történelemben, most is erősebben álljunk fel egy nagy vészhelyzetből, mint ahogy az minket megtalált.” Az istentiszteletet Zán Fábián Sándor püspök köszönő szavai zárták.

A Magyarországi Református Egyház négy püspökének Beregszászon tett látogatása után kárpátaljai lelkészekkel arról beszélgettünk, mit jelentett nekik személyesen az egyházi vezetőkkel való találkozás, a közösség. Radvánszky Ferenc, Mezőkaszony, Bórágy:

A látogatás rendkívüli gesztus volt, hatal mas erőt adott. Átéltem, hogy a magyar országi református testvéreink mellettünk vannak, számontartanak bennünket. Kihat mindez rajtam keresztül a gyülekezeteimre is, hiszen látják, vannak mögöttünk, a vezetők, a testvérek velünk együtt imádkoznak a mindenható Istenhez. A mulandóság egyre erőteljesebben mutatja meg az erejét körülöttünk. Pál apostol parancsként adja a gyülekezeteknek, hogy egymás hite által épüljünk, egymás ter10 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

hét hordozzuk. Közösségeink folyamatosan imádkoznak, így próbálunk kapaszkodni. Hatalmas a nyomás mindenkin, és a bizonytalanság körbefon bennünket, ezért most soha nem tapasztalt közelségbe kerülünk egymással. A püspökök látogatása alatt mi, lelkipásztorok megerősítettük egymást, nem megyünk el, noha hatalmas a sodrás. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezeteink folyamatosan és drámai módon ürülnek ki. Nincs olyan család a közösségeinkben, ahol ne hiányozna már valaki. Nekünk, lelkészeknek óriási fájdalom, hogy egész családok

tűnnek el közülünk, és nagyon valószínű, hogy csak a töredékük fog hazatérni hozzánk. Magyarországra mennek, vagy továbbutaznak. Ha valahol munkába állnak, az kiszámítható biztonságot jelent majd számukra. A nálunk levő bizonytalanság egyáltalán nem vonzó, nem lesz, ami hazahívja a családokat. Ami nem sikerült Trianonnak, a sztálini lágereknek, ennek a mostani helyzetnek sikerül. A kárpátaljai református magyarságunk fogyása drámai. A mögöttünk levő néhány nap nem új folyamatokat indított el, hanem a meglévőket erősítette fel. Nyolc

| AKTUÁLIS |

nap alatt többen vándoroltak el, mint az elmúlt húsz évben együttvéve. Ilyen körülmények között óriási jelentősége van annak, hogy a magyarországi református testvéreink a támogatásukról biztosítanak. Mi, kárpátaljai lelkészek úgy látjuk, hogy az identitásunk az, hogy pásztorok vagyunk, és a pásztoroknak a nyájuk mellett a helyük. Bármi történik, mi megpróbálunk itt, mint ahogy eddig is, kitartani. Segítünk, Bótrágyon, Mezőkaszonyban rengeteg menekült van, egyetlen üres szoba sincs. Az ország keleti részéről érkező ukrán menekülteket fogadtunk be. Ez a hullám két-három hét múlva enyhülni fog. A sok idős azonban, akiket a családok hátrahagytak, itt maradt, nekünk kell majd gondozni őket, ami már most óriási kihívás. Egyházunk eddig is nagy hangsúlyt fektetett a szeretetszolgálatra, de ez meg fog sokszorozódni.

fontosabb feladata, hogy a nyája élén járjon, mint a jó pásztor teszi. Mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Nem a meghunyászkodást, az elbujdoklást, az elmenekülést vagy a háttérben maradást, hanem a kiállást választották. A népünk is ezt várja, reménnyel tekintenek ránk. Telefonálnak, megkeresnek, tudni akarják, mit mondunk, milyen tanácsot tudunk adni, milyen bibliai üzenettel vigasztaljuk őket. A kárpátaljai nép figyeli az életünket. Nagyon hálás vagyok, hogy egyetlenegy kárpátaljai lelkipásztor sem hagyta el az őrhelyét, a szolgálati helyét, bár biztos, hogy min-

ki maradt. Most pedig egytől egyig segítünk nemzetiségre való tekintet nélkül, felkaroló, támogató kezünket mindenki láthatja. Ez az igazi krisztusi szeretet.

Taraczközi Ferenc, Beregszász:

Mindannyian jól tudjuk, hogy az emberi erő kevés mindahhoz, ami itt zajlik. A Magyarországi Református Egyház mind a négy püspöke itt van, és Isten Igéjének az üzenetét helyezték a szívünkre. Felemelő. A nyolcadik napra az emberek már belefáradtak a háborúba. Az első két napon nagy volt a pánik, sokan megijedtek, rengeteg kérdés ve-

Béres László, Szernye:

A testvéri szeretet határokon átnyúló jelenléte erőt ad, és az öt püspök együttes szolgálata az összetartozást jelenti számunkra. Eddig is így volt, de most átjöttek a vezetők a határon, egy háborús helyzetben levő országba, és lelki bátorítást hoztak, amire óriási szükségünk van. Ez rendkívül felemelő. Egyek vagyunk Jézus Krisztusban, és a Magyarországi Református Egyház és szeretetszolgálata erről nem feledkezett meg. A püspökök egy-egy egyházkerületet képviseltek, és hozták a gyülekezetek szeretetét, igehirdetéseiknek gondolatai bennem maradtak. Külön öröm volt, hogy mi, kárpátaljai lelkészek is újra találkozhattunk, hiszen az utóbbi években a világjárvány miatt nem volt erre példa. Két éve nem láttam így együtt a mi lelkészcsapatunkat, holott azelőtt havonta összegyűltünk. Azért is volt fontos a közös istentisztelet, mert láthatom a többieket, és tudhatom, ők is itthon vannak. Nem menekültek el, kitartanak a nyájuk mellett. Tudjuk, hogy mi a küldetésünk, mire hívott el az Isten. A lelkipásztor leg-

Megrendülten énekelnek a kárpátaljai református lelkészek

denkinek átfutott a fején a gondolat. Már az első nap, amikor elkezdődött a bombázás, láttuk, hogy sokan csomagolnak és elindulnak négy-öt bőrönddel, gyerekekkel. Mindenkiben ott volt és van a kérdés: mi lesz? Mi lesz a gyülekezeteinkkel, ha azok, akik elmentek, sokáig nem jönnek haza? De reménységgel vagyunk az Úristen iránt. Zán Fábián Sándor püspök könnyek között beszélt az örömtől a 100. zsoltár alapján. Biztatta lelkészeit, hogy most is örömmel szolgáljunk. 2014-ben nekünk is ajánlották a bőröndöt és a vasútállomást, de mára nyilvánvaló lett, minden-

tődött fel. A férfiak úgy érezték, nincs lehetőség itt maradni, mert 18-tól 60 éves korig mindenkire számítanak a hadseregben. Pedig a családoknak most szükségük van a családfőkre. El sem tudom képzelni, hogy itt hagyjam Kárpátalját, feladatunk van, és ha a pásztor elmegy, az nagyon kemény üzenet a gyülekezeti tagjainknak, akik úgy tekintenek ránk, úgy szólítanak meg folyamatos telefonhívással, kérdésekkel, kétségekkel, mint akiknek életbevágóan fontos, hogy a lelkészeik itt vannak és bátorítják őket.  FOTÓ: KÉKESI DONÁT, ZELENKA ATTILA

2022. március 13.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

…ez alkalom lesz nektek A TANÚSÁGTÉTELRE… WEBERNÉ ZSIKAI MÁRIA

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke huszonöt éve szolgálja lelkészként a Mezővári Református Egyházközséget. Az orosz–ukrán fegyveres konfliktus örökre megváltoztatja a régió és benne ennek a kis településnek az életét. A háború kirobbanása óta folyamatosan dolgozik, napjait a rászorulók, a menekültek segítésével tölti. A történelmi események árnyékában a családjáról, az országrész múltjáról, reformátusságról, hitről beszélgettünk.

Egész élete Kárpátaljához köti, születésétől kezdve. A kárpátaljai Ugocsa megyében születtem harmadik gyermekként egy kis ruszin faluban, Oroszvölgyben (Ruszka Dolina). Mire világra jöttem, testvéreim már férjhez mentek, hiszen az egyik nővérem húsz, a másik tizennyolc évvel idősebb nálam, így az ő gyerekeikkel együtt nőttem fel, vagyis a szüleim unokáival. Mátyfalvára jártam ukrán iskolába, majd Szőlősvégardón érettségiztem. A debreceni teológia után 1996-ban kerültem haza Kárpátaljára, Mezőváriba lelkésznek. Feleségemmel, Fábián Judittal itt élünk, gyermekeink is itt születtek. Püspök úr neve Zán Fábián Sándor, feleségéé Fábián Judit. Ez biztos nem véletlen. Valóban, felvettük egymás nevét a feleségemmel, ami Kárpátalján egyébként nem szokás, de számomra fontos, egy nagyon komoly, mély érzés kinyilvánítása: hogy ennyire szeretem őt. Rettenetesen fáj, hogy a háború miatt a családom nem lehet velem. Magyarországra utaztak, ami azért könnyít a lelkemen, mert biztonságban vannak. A gyerekek elég nagyok már, a legkisebb azonban még csak hatéves, és nem tudjuk, lesz-e még óvodás a mi kis Tündérkert Óvodánkban. Milyen fordulat késztette arra, hogy az egész életét Istennek, a szolgálatnak szentelje? Az Isten Igéjének megértése. Egy ifjúsági találkozón elfogadtam és elhittem, hogy Jézus Krisztus a Megváltóm, ami teljes fordulatot jelentett az életemben, utána már csak az volt a kérdés, hogyan szolgálhatok. Az életemet átalakító Ige János evangéliumából a szőlőtő példája: „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. […] Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik.“ Számomra Jézus szavai azt jelentették, nem vehetem úgy tudomásul a golgotai kereszthalált, mintha járna nekem, hanem hálából szolgálatba állok, és a megtapasztalt, megértett evangéliumot továbbadom 12 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

azoknak, akik körülöttem élnek. Ez az ember életének fordulópontja, nincs más. De hogy lesz ebből egy életre szóló elkötelezettség? Vívódásomat látva megszólított a lelkipásztorom, Homoki Gábor. „Nem gondoltál arra, hogy az Isten szolgálatába állj?“ - kérdezte. Őszintén válaszoltam neki: „Még nem.“ Az egyértelmű bibliai Igét ezután olvastam: aki nem terem gyümölcsöt, azt a gazda lemetszi, megszárad és tűzre vetik. Isten egyenes beszéde ez. Tudtam, ha nem állok a szolgálatába, akkor nekem végem van, az a pokol lesz számomra. Mindennél fontosabb, hogy őbenne maradjak az akaratommal, a vágyaimmal, hogy a Krisztus szolgája legyek. Ma is így hiszem, és nincs más bizonyságtételem, csak ez. Befolyásolták-e a nemzeti kisebbségeket érintő vitatott ukrán jogszabályok a mostani helyzet kialakulását? A hét-nyolc évvel ezelőtt született törvények vagy a közoktatásról szóló tavalyi törvény, amely megfosztja a nemzeti kisebbségeket az anyanyelven való tanulás lehetőségétől, negatív hatással voltak a kelet-ukrajnai lakosságra és minden kisebbségre. A színfalak mögött folyó politikai csatározások eredményeként korlátozták a régebben gyakorolt jogokat, és ez mind-mind ellenségeskedéshez vezetett. Nem szabad ezeket letagadni és azt mondani, hogy nem is bántott ez bennünket annyira. De, bántott. Sok ukrán barátom, munkatársam van. A bántásokat, sérelmeket, Istennek hála, mindig félre tudtam tenni, meg tudtam bocsátani. A Jézus Krisztus kereszthalálába vetett hit miatt lehetséges ez. Nem mondhatjuk azt, hogy ilyen alkat vagyok, vagy ilyen a temperamentumom. Tudom, hogy az Atya Jézusért megbocsátott nekem, ezért nap mint nap meg tudok bocsátani, és kész is vagyok rá. Bocsánatot kérni is megtanultam. Az áldás, a kegyelem akadálya a harag, amelyből vétek lesz. Jelen van a testvérek, a házastársak között, minden emberi kapcsolatban felüti a fejét. A közösségi, a családi életünk ezen múlik: készek vagyunk-e Isten kegyelmét elfogadni és megbocsátani másoknak. 1991-ben Ukrajna független állam lett. Hogyan alakult Kárpátalján a reformátusság sorsa a Szovjetunió megszűnése után?

| INTERJÚ |

„Nagyon sok csodát éltem meg itt. A jelenlegi helyzet, az elmúlt napok, a mögöttünk levő hét esztendő nem volt könnyű, de Isten velünk volt, hiszem, hogy ma is és holnap is velünk lesz.”

A Szovjetunió szétbomlása előtt, már 1988-tól, a hitvalló kárpátaljai lelkipásztorok nagy erővel hirdették az Isten Igéjét. A sztálini lágerek szenvedéseit túlélő öregek hitelesek voltak, és amikor eljött az idő, Isten elhozta a Lelke által munkált ébredést. Sok ezer fiatal szívét érintette meg. 1989-ben Magyarországon, Tiszanagyfalun hallottam először úgy az élő Isten Igéjét, hogy átjárta a szívemet, a lelkemet. Sajnos akkor még nem tudtam magam elhatározni, kifogásokat kerestem, nem voltam kész Jézus követésére. De hálás vagyok azért, hogy Isten adott még lehetőséget, és 1990-ben tudatosan döntöttem, Jézus után akarok menni. Ugyanebben az évben már debreceni teológus voltam. Az egyház ekkor az idős, de biblikusan gondolkozó lelkipásztorok szolgálata nyomán folyamatosan megújult. Az egyház, amelynek semmije sem volt, egyszer csak templomokat kapott vissza, kezdett újra talpra állni. Jöttek a hívek, visszaszerezték a parókiákat, ami egyáltalán nem volt egyszerű. Harminc év távlatából látjuk, hogy még

most sem adtak vissza mindent: templomot, parókiákat, épületeket. De az egyház az evangélizáció nyomán talpra állt. Előfordult, több évben egymás után, hogy nyolcan-tizennégyen mentek tanulni a teológiára. Az ifjúsági munkában, az istentiszteleten nem volt kivetítőnk, nem volt semmink. Füzetbe írtuk az ifjúsági énekeket, és nem restelltünk egész este ülni és leírni az összes versszakot, majd kotta nélkül mindet megtanulni. Dicsőítettük az Istent. Az egyház ma is a több mint harminc évvel ezelőtti ébredésnek az áldásait tapasztalja. Sok-sok lelkipásztor, több mint száz hitoktató, majdnem mindannyian akkor indultak el, ma már nyugdíjas korúak. Édesanyák álltak be a munkába, mert legfontosabb küldetésüknek azt tartották, hogy Jézus nevére megtanítsák a gyerekeket, akik addig csak az ateizmust ismerték. Az egyház pedig csodákat élt meg. Nagyon hálás vagyok, hogy ebben az egyháztestben, a kárpátaljai reformátusok között megláthattam, hogy Isten szeret bennünket. Sohasem voltak református iskoláink, 2022. március 13.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

most vannak, és lassan harmincévesek. Óvodáink, amelyek nem a Kárpát-medencei óvodaprogrammal indultak, hanem a cigánymisszióval, most már működnek, a 89 gyülekezet 108-ra gyarapodott. Adott Isten fejlődést, olyan faluban is építhettünk református templomot, ahol soha nem volt, így Újakliban, amelyért az idén szerettünk volna hálát adni. Nagyon sok csodát éltem meg itt. A jelenlegi helyzet, az elmúlt napok, a mögöttünk levő hét esztendő nem volt könnyű, de Isten velünk volt, hiszem, hogy ma is és holnap is velünk lesz.

van főt jelentett. Új generáció érkezett a lelkészi szolgálatba, akik Debrecenben, Sárospatakon, Budapesten tanultak. Most valamivel kevesebben, hetvenegyen vagyunk. Az elmúlt napokban egyetlenegy gyülekezetből sem ment el vezető lelkipásztor. Köszönöm nekik, hogy hűségesen helytállnak, és szervezik, végzik az ide menekülőkkel kapcsolatos munkákat, az itthon maradtak összefogását, biztatását, lelkigondozását, az igehirdetés szolgálatát.

Lukács evangéliumában olvashatjuk ezeket az aktuális verseket: „Amikor pedig háborúkról és lázadásokról hallotok, ne 2014-ben már történt orosz beavatkozás Ukrajnában, volt enrettenjetek meg… Nemzet nemzet ellen és ország ország elnek hatása Kárpátaljára? len támad… De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.“ (Lk A háború híre sok embert megijesztett, tömegesen mene21,9–10.13) A reformátusok lelki vezetőjeként hogyan tud takültek el, és nem jöttek többé haza. Ezek az embert próbánúságot tenni? ló évek rossz hatással voltak ránk. A A Kárpátaljai Református Egyház minmagyarság ettől kezdve látványosan NÉVJEGY denben igyekszik biblikusan cselekedcsökkenni és gyengülni kezdett. A gyüni a menekültekkel, és ez vonatkozik lekezetünkben évente tartunk hazaZán Fábián Sándort 2007-ben azokra is, akikkel jelenleg sem értünk váró istentiszteletet, amikor az egész választották meg a Kárpátaljai Református Egyház püspökének, előtte egyet, akik a saját nemzetüket más napot arra szánjuk, hogy a tőlünk elfőjegyzőként szolgált. A Mezővári nemzetek fölé helyezik, de most nem származókat, akik Magyarországra, Református Egyházközség vezető ez a lényeg. Ha valaki az utcán marad, Nyugat-Európába vagy bármerre menlelkésze, négy gyermek édesapja. annak szállás kell, aki éhes, annak étel tek a világban, hazahívjuk. Szeretnénk, kell. Ez a tanúságtétel egyik formája, ha tudnák, mi úgy tekintünk rájuk, hogy az irgalmasság. A másik pedig az evancsak ideiglenesen hagyták el Kárpátalgélium hirdetése magyaroknak, az idemenekült ukránoknak, ját, és egy napon haza fognak jönni, a szüleik, nagyszüleik hámert az Isten ránk bízta a békéltetés szolgálatát. A reformázát, a saját tulajdonukat újra belakják. ció évében összefogott a Magyar és az Ukrán Bibliatársulat, és kiadtak egy magyar–ukrán nyelvű újszövetséget, amelyet Ebben a háborús helyzetben, amikor több százezer ember memost használni tudunk, és mellette hirdetjük az evangéliumot. nekül, főleg az idősek maradnak otthon. Hogyan tudnak segíIsten azt kéri, hogy rendezzük a kapcsolatunkat vele, mert teni nekik? az Istennel való megbékülés Jézus Krisztusban az emberekMár 2014-től nagy kihívás volt számunkra Kárpátalján az idős kel való megbéküléshez vezet. Így próbálunk most helytállni. gondozás. Létrehoztuk az idős betegeket gondozó szolgálatot, A gyülekezeti tagok a határátkelőhelyeknél segítenek, meleg jelenleg több településen viseljük az emberek gondját. Ez a teát, szendvicset visznek. Ezek a szeretetnek a jelei. De az munka jelentősen meg fog növekedni. A faluban éppen most Ige hirdetése is ránk bízatott, és szeretnénk bizonyságot tenlátogattam meg egy fogyatékkal élő nélkülözőt, akinek élelmini, hogy amit teszünk, azért tesszük, és azért maradtunk itt, szercsomagot vittem és pénzt, támogatásként. A hátrányos mert hiszünk Jézus Krisztusban, a Megváltónkban. Az evanhelyzetűek, az idősek, akik az elmúlt rendszerben felbecsülhegélium hirdetése most a legfontosabb, ez nemcsak sebeket tetlen értékű munkát végeztek, most 30 ezer forintnyi nyugdíjat kötöz be, nemcsak a gyász fájdalmát enyhíti, de megállítja az kapnak, és ők most is itt maradtak. Még nem tudom megmonelvakult indulatokat is, mert sajnos van ebből itt bőven. Sodani, kikből tudom felépíteni a munkatársi csapatunkat, akikkel kan érkeznek Kárpátaljára, részben továbbmennek, de több látogatni járunk majd. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, feladatunk ezren itt maradnak. Reménykedem, hogy most az emberek sok van. Minden nemzetiségből megértjük azokat a fiatalokat, fogékonyabbak lesznek az Igére. Isten nélkül a diplomácia is akik elmenekültek a háborútól. Nagyon szeretném, ha ez megcsődöt mond, látjuk, végül háború lett. Isten nélkül ez a világ fordulhatna, és az ifjak hazatérhetnének. De tudom, hogy békénemcsak istentelen, de embertelenné válik, halált, kárhozatot ben és biztonságos országban, ahol a nemzetisége miatt nem eredményez. A Lukács evangéliumának idézett igeverseit nakell szenvednie senkinek, könnyebb, mint Kárpátalján. gyon komolyan kell venni, és nem szabad holnapra halasztani az Istenhez fordulást, a megtérést, az imádkozást, a szívünk Kérem, mutassa be, hogyan fejlődött az egyházkerülete! megnyitását Jézus előtt, ezt meg kell tenni még ma!  FOTÓ: Amikor összeomlott a Szovjetunió, húsz-harminc lelkészünk volt, de 1996–1997-től növekedett a számuk, ami akkor nyolcZELENKA ATTILA 14 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az intimitást tanulnunk és tanítanunk kellene, mert egyáltalán nem magától értetődő ennek szintje és mértéke különböző kapcsolatainkban. A hosszú karantén után a közeli rokonok is csak lassan oldódtak föl egymás társaságában. A gyülekezeti táborban is tapasztaltuk, hogy óvatosan közelítettünk egymáshoz. A kényszerű magányos lét érzékennyé tette azokat, akiknek közvetlen életterében nem volt senki, akihez szólhattak volna. A szomszédok csak távolról integettek egymásnak, gyanakvóan méregette egyik a másikat, nem hordoz-e vírust. Veszélyt jelentettünk egymásnak. Emeletes házainkban nem akartunk együtt utazni a liftben, mert a szűk térben idegen emberekkel kerültünk bizalmas közelségbe. A tömegközlekedéshez hasonlóan egyébként sem jó érzés, ha túl közel jön valaki a terünkbe, közelebb, mint ahogyan egyéni távolságtartási igényünknek ez kényelmes lenne. Rejtett dimenziók címmel érdekes és szórakoztató könyvet írt Edward Hall antropológus a térérzékelés tudományágáról (a latin közelség szóból származtatott) proxemika néven (Gondolat, 1966). Tapasztaljuk magunk is, hogy némelyeknek eltérhet a térérzékelésük az átlagostól. Vannak, akik túl közel jönnek, és egészen az arcunkhoz hajolnak beszélgetés közben, mintegy belépnek intim terünkbe, mások pedig túlságosan távol állnak meg, talán tapintatból, meghívásra várva. Az intimitás térbeli megnyilvánulása az, amikor valaki indokolatlanul közel jön hozzánk, zavarba ejtő és félreérthető, gyakran szó szerint hátrálnunk kell előle. Az intimitás témájához tartoznak a bensőséges és meghitt találkozások, együttlétek egy-egy baráttal vagy lelki testvérrel. De a legbelsőbb és legrejtettebb számunkra az Istennel való kapcsolat, amely nem tartozik a nyilvánosság elé. Csak azokat engedjük oda, akikkel együtt tudunk imádkozni. Jézus azt mondja: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.” (Mt 6,6) Az imádság a legszentebb rejtett dimenzió, és a legbensőségesebb. Spirituális és intim. Az intimitás tehát nemcsak térbeli, hanem lelki közelség is. A szerelmeseknek a házasságban van esélyük arra, hogy ne csak lelki vagy testi, hanem minden szinten intim kapcsolatuk legyen a szexualitásban (1Móz 2,24). De tanulni kell, mert az intimitás sérülékeny. Aki önmagát őszintén megnyitja a társának, annak fájdalmat és csalódást okoz, ha az a szexre kész, de szerelmi, érzelmi és lelki kapcsolatra nem. A szexualitás több a testnél.  (Folytatjuk)

IMÁDKOZZUNK!

Uram, ki leli örömét az emberi szenvedésben, ki leli örömét a fegyverek pusztításában, ki leli örömét hazugságok terjesztésében? Ki leli örömét a menekülésben, ki leli örömét az emberhez nem méltó halálban? Ki leli örömét mások szenvedésének alantas felhasználásában, ki leli örömét a háborúban? Senki. Akkor miért nem hagyjuk abba? Miért nem tanulunk a múlt szomorú tapasztalataiból? Mennyi magunk okozta szenvedés van már mögöttünk, de úgy tűnik, semmi értelme nem volt ezeknek a fájdalmaknak, mert nem tanultunk belőlük. És ilyenkor látjuk, ha te nem volnál és nem viselnéd gondját a világnak, akkor mi már rég elpusztítottuk volna magunkat. Urunk, békéért imádkozunk, már nem hisszük naivan, hogy az ember magától megváltozhatna, de azt hisszük, hogy neked van hatalmad megtartani a te világodat és benne az embert! Urunk, hallgasd meg könyörgésünk! Ámen!  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Két testvér A nagyheti események között csendesen húzódik meg a Máté evangéliumában a két testvér példázata (Mt 21,28–32), amely csak ezen az egyetlen helyen található meg az evangéliumokban. Amikor Máté úgynevezett saját anyagait soroljuk, ezt a megkapó példázatot rendszerint nem szoktuk megemlíteni. Ősi, sokszor előkerülő bibliai kép, miszerint Izráel népe és országa az Úr szőlője, szőlőskertje (vö. Ézs 5). „Egy embernek volt két fia” (Mt 21,28), és az apa az első és a második gyermekét is elküldi dolgozni a szőlőskertbe. Az első először azt mondja, hogy nem akar elmenni, de meggondolja magát, és teljesíti az atyai kérést. A másik fiú pontosan az ellenkezőjét teszi: kifejezi szándékát az együttműködésre, mégsem megy el a szőlőbe. „Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?” (Mt 21,31) – kérdezi Jézus az őt hallgatókat. A válasz egyértelmű: az első. A meghökkentő üzenet pedig ekként hangzik: „Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába.” Lukács evangéliumában a vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz mennek, hogy hallgassák őt, a farizeusok és az írástudók pedig zúgolódnak (Lk 15,1–2). A korai keresztyénségben a két fiú példázatának nevezték ezt a lukácsi szakaszt, a reformáció óta terjedt el a tékozló fiú címadás. Jézus így kezdi ezt a példázatot: „Egy embernek volt két fia.” (Lk 15,11) A kisebbik tékozló fiú nagyon távolra kerül, messziről tér vissza, mást csinál, mint amit kellene. A nagyobbik tékozló fiú pedig az atya közelében és birtokán tengődik, ugyanis kiderül, hogy csak látszólag azonosul az élethelyzetével, lelkileg valójában nincs jelen. Mindkettő példázat szerint az utolsókból elsők, az elsőkből utolsók lesznek (Mt 20,16), vámszedők és bűnösök értik igazából a mennyek országának titkait.  PAP FERENC 2022. március 13.

Reformátusok Lapja 15

| INTERJÚ |

BEMUTATJUK EGYHÁZUNK SZOLGÁLATVEZETŐIT • 3. RÉSZ

A projekt neve: Szolgálat Aki nem tervez bátran, az nem is gyarapodik. A tervezéshez pedig kellenek ILLÉNYI ÉVA ötletek, gondolatok és jó szakemberek. A pályázatíróknak, projektmenedzsereknek meg kell oldaniuk, hogy ezek az ötletek valóra válhassanak, még akkor is, ha valami elsőre lehetetlennek tűnik. Kósa Mónika, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Pályázati és Beruházási Szolgálatának vezetője arról is mesél, miért fontos a szolgálatok összmunkája. Mielőtt a beruházásokról, pályázatokról beszélgetnénk, szeretném, ha felidéznénk, hogyan került az egyházhoz. 2007-ben érkeztem a református egyházhoz. Korábban projektlebonyolító cégnél dolgoztam, de mindig is nagy álmokat szerettem volna megvalósítani olyan területen, ahol valódi értékek jönnek létre. Erre akkoriban a Szeretetszolgálati Irodánál volt nyitottság, sok szép projektet volt lehetőségem ott megvalósítani. Aztán 2016-ban létrehozták a Zsinati Hivatal Pályázati Irodáját. Erős és tapasztalt szakembergárda épült ki, akikkel eddig 45 milliárd forintnyi ös�szegben valósítottunk meg projekteket. De a kezdetekben sok kétely merült fel: szabad-e a református egyháznak, lelkészeknek, egyházi szervezeteknek ezzel a területtel foglalkozniuk, hiszen az ő feladatuk elsősorban a hitéleti tevékenység. Ma már egyértelműen látszik, hogy igen, ennek a területnek helye van az egyházban, mert ezekkel a pályázatokkal tudjuk megvalósítani a fejlesztési elképzeléseket, a legfőbb közös célokat. A Református Pályázati és Beruházási Szolgálatban dolgozóknak az a célja, hogy a pályázatírással, a projektek megvalósításával járó nehézségeket átvállal16 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

| INTERJÚ |

ja az egyházi szervezetektől, levegye a lelkészek válláról az ezzel kapcsolatos terheket, hogy nekik ne erre a területre kelljen koncentrálniuk. Az elmúlt időszakban több nagyberuházásra is lehetősége nyílt az egyháznak. Országszerte templomok, gyülekezeti házak, oktatási intézmények újultak meg vagy épültek. Megtisztelő, hogy ezek megvalósításában mi is részt vállalhattunk. Nem könnyű ezeket a projekteket menedzselni, de a szolgálat munkatársai valóban azért dolgoznak, hogy a legjobb minőségben valósuljanak meg egyházunk nagy álmai. Emlékszik arra, hogy melyik volt az első örömteli nyertes pályázata? Az első meghatározó élményem a Szeretetszolgálati Irodánál volt. Az őrbot�tyáni Juhász Zsófia Református Szeretetotthonnak írtunk egy nagy beruházási projektet. Ott ismertem meg – sosem fogom elfelejteni – az egyik bentlakót, Lacit, aki azóta is levelezőpartnerem. Minden évben köszönőlevelet ír nekem, mert ez a projekt olyan változást hozott az életébe, hogy mindmáig hálás érte. Nézhetjük ezt úgy, hogy csak egy projekt vagy egy beruházás volt, azonban minden ilyen projekt életekre van hatással, amit mindig középpontban kell tartanunk munkánk során. Lacinak lett saját szobája, intim szférája az intézményben. Akkoriban még hat fő osztozott egy-egy szobán, a beruházás minőségi változást hozott a bentlakók életében. Laci azóta is kötődik hozzám, próbálom őt segíteni, amiben csak tudom. Egy projekten keresztül jutottam el egy emberi élethez, így közvetlenül is megéltem, hogy milyen szintű változásokat tud hozni egy pályázati támogatás Ezek az emberi történetek mindig jó visszacsatolások, nem csak a számoknak, a megnyert millióknak örül a pályázatíró. A forrásoknak köszönhetően több esélyteremtő és egyéb programot is indított egyházunk, ilyen a Bárka tábor, a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák és

egyéb felzárkózási programok… A Pályázati Iroda folyamatosan azon dolgozik, hogy legyen folytatása ezeknek a hiánypótló projekteknek. Legutóbb egy Biztos Kezdet Gyerekházban jártam, ott azt mondták, hogy ez a program az egyetlen lehetőség arra, hogy helyben maradásra ösztönözzék a gyerekeket, fiatalokat, kisgyerekes családokat… A legjobban talán azt szeretem a munkámban, hogy rengeteg területtel találkozunk, mindig más és más színét ismerjük meg egyházunknak, és olyan programokat tudunk elindítani, amelyek valóban értéket és közösséget teremtenek. Az említett projektek a szükséglet hívta hiányok mentén alakultak

eljárás indul ellene, segítünk megoldani a problémát. 1300 gyülekezetnek nem segíthetünk egyénileg, de tudunk olyan eszközöket adni, amelyek hasznukra válnak. Nagyon sokan kerestek meg bennünket azzal, hogy ők belevágnának a pályázatba, de azt sem tudják, hogy mit jelent az alátámasztó dokumentum, mit kell tartalmaznia egy ajánlati értékelő lapnak, vagy mik azok a horizontális vállalások, amelyeket például egy uniós pályázat kér. A szolgálatnál most készül egy segédanyag, egy pályázati dokumentumcsomag, amelyet el szeretnénk juttatni az összes egyházi szervezethez, ezt szabadon felhasználhatják a pályázatírások és lebonyolítások során.

 NÉVJEGY Kósa Mónika 1978. október 19-én született Budapesten. Református családban nőtt fel testvérével. 2001-ben Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán végzett kommunikációs szakemberként, 2007-ben európai uniós pályázatírói és közbeszerzési szakreferensként, 2018-ban pedig az Eszterházy Károly Egyetemen pedagógia és kommunikációs tanár szakon fejezte be tanulmányait. 2017 óta felelős akkreditált közbeszerzési szakértő. 2007ben a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Irodájában kezdte meg egyházi szolgálatát pályázati és közbeszerzési szakértőként, 2017-től a Magyarországi Református Egyház Pályázati Irodájának vezetője. 2016 óta a Károli-egyetem Állam- és Jogtudományi Karán belül meghirdetett „Európai uniós pályázatok” című tantárgyban előadó. 11 év óta él házasságban, egy gyermek édesanyja. Az idei évtől a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat vezetője.

ki, és ahogy a gyerekházakat vagy a Bárka tábort is, a szakmai szolgálatok viszik tovább őket intézményesült formában. Így kapcsolódik össze a szolgálatok munkája, hiszen rendszerben működéshez olyan szervezetek kellenek, amelyek képesek megadni azt a szakmai, finanszírozási és missziói hátteret, amelyek egy ilyen komplex terület fenntartásához szükségesek. A gyülekezetek egyénileg is pályázhatnak, főleg azok, amelyeknek van alapítványuk vagy más intézményesült formájuk. A gyülekezetek tudják azt, hogy mire van szükségük, milyen fejlesztési, beruházási elképzeléseik vannak. Ugyanakkor pályázatfigyeléssel, tanácsadással segíteni tudunk nekik, vagy ha valamelyik közösségünk bajba kerül, szabálytalansági

A pályázati források végét a közösségi finanszírozás is felválthatja. Tudom, hogy önnek szíve csücske a Bárka tábor, a közösségi támogatás ott is segítséget tudott nyújtani. A hit ereje, a nagyot álmodó munkatársak ötlete és egy pályázati lehetőség eredményezte, hogy annak idején elindult egyházunk legnagyobb esélyteremtő programja, a Bárka tábor. Az európai uniós pályázati forrásokból megvalósuló projekt először négy, majd a vírushelyzet miatti hosszabbítás miatt öt évre szólt, vagyis idén véget ér, és még nincs kiírva új pályázat, amel�lyel folytathatnánk. Tekintettel a nagy sikerre és a hatalmas igényre úgy döntöttünk, hogy a közösségi finanszírozás felé fordulunk, kisfilmet készítettünk, adományokat gyűjtöttünk. A Bárka egyébként két szempontból is közel áll 2022. március 13.

Reformátusok Lapja 17

| INTERJÚ |

a szívemhez. A projektek általában úgy működnek, mint a gyermekvállalás, a szülés, csak hamar el kell engednünk a „gyermeket”, és nem látjuk azt, hogy milyenné fejlődik, nem tudunk gyönyörködni benne. A Bárka projektben ez a „növekedés” megadatott nekünk. Most már ötödik éve követjük, láttuk, ahogy még csetlő-botló kisgyermekből kamasszá fejlődik, megerősödik és önállóvá válik. Mi, a pályázatírók, a projektmenedzserek is részt vettünk a táborokban, ott voltunk az élmények kellős közepén. Ez azért nagy kiváltság számunkra, mert egy pályázatnak nem csak az indikátorait, az elszámolását, a papírformáját, a lebonyolítás nehézségeit láttuk, hanem találkozhattunk az emberi sorsokkal, az élményekkel, az örömökkel, megélhettük a barátságok születését, közösségek egymásra találását, és ez mind erőt ad a további munkához. Megtapasztaltuk azt, amikor a pályázatban leírt élettelen szavak, mint a fejlesztés, együttműködés, integráció, élménypedagógia élővé válnak. Ez a tábor gyermekeket juttatott esélyhez, célhoz, reményhez. A Bárka azért is különleges számomra, mert itt megéreztem Isten átváltoztató erejét: egy felzárkózási célú pályázatot mis�sziós tevékenységgé tudott formálni. A tábor önkéntesei, akik gyerekekre jöttek vigyázni, több száz fős közösséggé formálódtak, elkezdtek kapcsolódni a református egyházhoz, megtérni, olyan élményeket szerezni, amelyek elvezették őket a gyülekezetekbe, és bekapcsolódtak különféle egyházi tevékenységekbe. Amikor azt a visszacsatolást kapod az önkéntestől, hogy „ha semmi mást nem tettem a nyáron, mint mosolyt csaltam 200 gyermek arcára, akkor már hasznos volt a nyaram és az egész évem”, az mindannyiunk arcára mosolyt csal. Ebbe a táborba határon túliak is érkeznek, mennyiben befolyásolta a Bárka tábor életét a koronavírus-járvány, és mennyi ben fog kihatni rá az ukrán–orosz válság? Sok önkéntesünk van Kárpátaljáról. A háború kitörésekor először is üzene18 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

tet küldtünk nekik: „Veletek vagyunk!” Van egy zárt, mintegy 500 fős Facebook-csoportunk, amelyben azonnal jöttek a felajánlások azoknak, akik átjöttek a háború kitörésekor. Azoknak, akik maradnak Kárpátalján, lelki támogatást szeretnénk nyújtani. Az elmúlt egy hétben már tudtunk segíteni adománnyal, fuvarral és közös imádsággal. A koronavírus-járvány is hatással volt a Bárka életére, hiszen el kellett halasztanunk a turnusokat. Megdöbbentő volt, hogy abban a pillanatban, amint lehetőségünk volt elindítani a tábort, teljes létszámmal ott voltak a gyerekek és az önkéntesek egyaránt. Ez is mutatja, hogy a pályázatok mögött emberi életek és emberi sorsok is vannak. Egyéb beruházásokat is érdemes megemlítenünk, például az óvoda- és bölcsődeprojekteket. Az Országos Óvoda Program kiemelkedő jelentőségű projektje egyházunknak, 66 óvoda épül fel, bővül vagy újul meg országosan. Sokszor volt rögös az út, amelyet bejárt a program, de hálás vagyok annak a szakembercsapatnak, amely képes volt ezt a hatalmas munkát átfogni, menedzselni. Hiszen ez nem csak a falak felépítéséről szólt, itt működő intézményeket kellett létrehozni, megtölteni azokat berendezésekkel, játékokkal, szakemberekkel. De az óvodaprojektek mellett bölcsődék létrehozására, iskolák bővítésére is írtunk pályázatokat az elmúlt években. Itt is minden esetben gyülekezetekkel, önkormányzatokkal, szülői munkaközösségekkel dolgozunk együtt. Vannak-e olyan elképzelések, olyan álom projekt, amelyet mindenképpen szeretne megvalósítani? Jelenleg szervezeti átalakulás történik a közegyházban, ami pályázati szempontból a lehető legjobb időszakban ér bennünket. Az új pályázatok várhatóan az év második felében jelennek meg. Ez a szervezeti újragondolás lehetővé teszi azt, hogy az együttműködő szolgálatok közös projekteket álmodjanak meg,

és így nem elszigetelt projektekről beszélgetünk legközelebb, hanem sokkal nagyobb ívű, egyházi stratégia mentén megálmodott programokról. Legfőbb reménységem, hogy a Református Pályázati és Beruházási Szolgálat hídként tud működni, össze tudjuk kötni azokat a területeket, amelyek jelen esetben nem is ismerik egymást, ugyanakkor közös céljaik, igényeik vagy egymáshoz kapcsolható fejlesztési céljaik vannak, így később közösen tudják megvalósítani nagy álmaikat, és összhangban tudják képviselni egyházunk céljait. Komoly szakértői, szakmai háttérrel dolgozunk, sokkal biztonságosabb jövőt tudunk így kiépíteni. Az emberekhez az intézményrendszereinken, a támogató szociális szolgálatokon keresztül jutunk el. Ha az emberek látják az egyházat a gyakorlati oldaláról is, azt, hogy milyen lelkülettel, milyen értékkel működik, akkor a gyülekezetekbe is el fognak jutni. Mert a Bethesda-kórházba vagy egy református iskolába egészen más bemenni, mint egy bármilyen más kórházba vagy oktatási intézménybe. A mi intézményeinkben elsősorban a lelkiség áll a középpontban, és a világi emberek is ezt keresik. Amikor nem számokkal dolgozik, nem pályázatot ír, nem az Abonyi utcában tárgyal, nem felelős a Bárkában, akkor mi jelent önnek kikapcsolódást? A hétköznapjaim pörgősek, rohanósak, tele problémákkal, olyan helyzetekkel, amelyeket sokszor azonnal meg kell oldani, éppen ezért a szabadidőmben fontos nekem a természet, a csend, az erdő legmélye, ahol leginkább ki tudok kapcsolódni. Kislányom most kilencéves, rengeteg kérdése van, kinyílt a világra, szeretem a vele töltött időt. Fontos változás az életemben, és az álmunk beteljesülése, hogy egy évvel ezelőtt egy Budapesthez közeli kisvárosba, saját kertes házba tudtunk költözni. Mindig szerettem volna olyan helyen élni, ahol közösségre találok. Itt végre otthonra találtunk a családunkkal, és az ottani, támogató gyülekezetben is.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

GONDOLATOK

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Hol van Isten háború idején? A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület kommunikációs igazgatója

Ez a háború (is) komoly kihívás elé állítja hitünket, s ráadásul érvanyagot is szolgáltathat a hitetlenségnek is. A háború ténye ugyanis látszólag ellentmond annak az állításnak, hogy Isten a történelem ura. A háború jelensége éppenséggel azt üzenheti némelyek szerint, hogy nem lehet az emberi történelem magyarázatát Istennel összefüggésbe hozni. Ha ugyanis ezt tesszük, feloldhatatlan logikai ellentmondásokba bonyolódunk, mert ha Isten a történelem ura lenne, nem engedné, hogy az emberi történelmet háborúk szakadatlan sora kísérje. Mit lehet erre mondani?

„Igen, még most is, háború idején is megszólít bennünket a húsvéti evangélium, amely éppen azt üzeni, hogy Jézus Krisztus feltámadásában Isten egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette, hogy ő a történelem ura.” A fenti gondolatmenet mögött az a ki nem mondott feltételezés húzódik, hogy létezik olyan, az ember által birtokolt észszerűség, amely tökéletesen elegendő arra, hogy még Istennek a történelemben való jelenlétét is feltárja és megmagyarázza. Mintha bizony az igazság teljes megismerésére az emberi ész maradéktalanul elégséges lenne. Holott nyilvánvaló, hogy ha Isten léte és a háború jelensége között az emberi ész ellentmondást vél felfedezni, akkor ebből nem az következik, hogy Isten történelemformáló jelenlétét kell kétségbe vonni, hanem az, hogy az ember nem képes a saját eszére támaszkodva átlátni Isten titkait. Ezért aztán ha azt kérdezzük, hogy hol van Isten háború idején, akkor jó, ha tudjuk, ez az önmagát kizárólagosnak tekintő, nagyképű és gőgös emberi ész kérdése, amely nincs tudatában saját korlátoltságának, s amelyik azt képzeli, hogy Isten történelem feletti uralmának úgy kell történnie, ahogyan ő elképzeli. Különös módon a keresztyén hitet szokták a hitetlenség szószólói megvádolni azzal, hogy antropomorf, vagyis emberi gondolatokat vetít ki Istenre, holott pont fordítva, a hitetlenség képzelődik Istenről, s azt követeli, hogy Isten szíveskedjék

úgy cselekedni, hogy az az emberi ész elvárásainak megfeleljen. Ez nyilvánvalóan az emberi ész korlátoltsága, amely felfuvalkodottságában még azt is előírná, hogy az Isten által uralt valóság hogyan működjék. Holott talán azt kellene tudomásul venni, hogy Isten isten, az ember meg ember. „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr.” ( Ézs 55,8) Nem marad más, csak leborulni Isten végtelen hatalma előtt, bevallani tudatlanságunkat és megrendültségünket. De éppen Istenre utaltságunk bevallásában ismerhetjük fel az ő végső hatalmát és az ember üdvösséges jövőjén munkálkodó megtartó és megváltó szeretetét. Ahogyan a Heidel bergi Káté olyan szépen megfogalmazza: „Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia.” Ha tehát azt kérdezzük, hol van Isten a történelemben, miben mutatkozik meg az ő hatalma, akkor jó, ha tudjuk, hogy Isten az ő hatalmát üdvösségünkre nézve jelentette ki. Ez azt jelenti, hogy létem igazi alapja a feltámadott Jézus Krisztussal való végső és elpusztíthatatlan közösségben van még ennek a földi létnek a törékenységében is. Igen, még most is, háború idején is megszólít bennünket a húsvéti evangélium, amely éppen azt üzeni, hogy Jézus Krisztus feltámadásában Isten egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette, hogy ő a történelem ura. S még ha sokszor nem értjük is, mi miért történik velünk, mégis bizonyosak lehetünk végső jövőnk felől. „…sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38) Nos, hol van Isten történelem feletti hatalma? Ott, hogy Jézus Krisztus feltámadása legyőzte a halált, s ezzel kiemelte az embert történeti létének átmenetiségéből. S ez még akkor is így van, ha a történelemben élve az ember számára sok minden ellentmondásosnak tűnik. Mégis, ebben az átmenetiségben is, a feltámadott Úrral közösségben élhetünk. Háború idején is.  2022. március 13.

Reformátusok Lapja 19

| INTERJÚ |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXVI. ÉVFOLYAM,

11. SZÁM,

2022. MÁRCIUS 13.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Elég neked az én kegyelmem! Számos hívő emberre tekintek úgy, mint akiknek az életén át Isten szeretete tanított engem. Ilyen az az asszonytestvérünk is, akit én már súlyos gerincbetegen ismertem meg. Ahogyan betegségét, fájdalmait hordozta, példát mutatott nekem. Nem tévedtem, neki is Jézus adott erőt, aki a címben idézett szavakat mondja Pál apostolnak a 2Kor 12,9-ben. Negyvenéves koráig átlagos vallásos életet élt, Isten nélkül hozta meg döntéseit. Akkor szanatóriumba került. A szobatársa olvasott neki a Bibliából, és csendeshétre hívogatta. Később el is ment egy ilyen lelki hétre, és ott meglátta a bűneit. Akkor értette meg, hogy az Isten nélküli életének csak csőd lehetett a következménye. Új időszámítás kezdődött az életében. Meglátta végre, hogy Jézusnak érte is meg kellett halnia, hogy kiváltsa az örök kárhozatból. Ahogy ő mondta: „Azóta vele járok, őt követem. Sajnos el-elbukom, de ő fölemel, erőt ad, megújít, nem engedi el a kezem.” Évekig tartó gerincfájdalmai miatt megműtötték. Az intenzíven tudta meg, hogy több csigolyáját lemerevítették. Nagyon nehéz időszak következett az életében. Korlátozott maradt a mozgása, az utazás is nehezére esett. Így a kedves gyülekezetéből is elmaradt. Egy-két év után már nagyon hiányzott neki a gyülekezeti közösség. Isten megkönyörült rajta, a lakóhelyéhez közelebb talált gyülekezetet. Ülni ugyan nem tudott a bibliaórákon, a terem hátsó fala előtt állva hallgatta végig az órákat. A hirdetésekben hallott a tervezett gyülekezeti csendeshétről, de nehézségei miatt nem mert jelentkezni. Megosztotta vívódását egyik testvérével, aki biztatta, hogy szóljon csak a lelkipásztornak. Kérése meghallgatásra talált. Az autó ülését lehajtva, fekve vitték el a csendeshétre. Szorongva ment, de nagy-nagy örömmel. Megtapasztalhatta elesett állapotában azt a nagy szeretetet, amelyet a hét résztvevőitől kapott. Megújulva, megerősödve az Úrban, új testvérekkel, új közösséggel megajándékozottan tért haza. Hamarosan szolgálatra is jelentkezett az akkor induló kórházmisszióba. Hitelesen tudta elmondani az erőtleneknek, hogy Isten szeret, terve van az elesettekkel, a betegekkel, az elhagyottakkal, a bűnösökkel. A betegeknek a még betegebb mondta Jézus szavait: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…” (Mt 11,28) Nemsokára az otthonát is megnyitotta az Ige iránt érdeklődők előtt. Minden héten többen jöttek a házból és a környékről, másokat is hívtak, és együtt voltak az Ige körül. Látva Isten iránti háláját élete sokféle terhe, különösen betegsége, fájdalmai között is, sokkal „könnyebb” életem menetében tőle is tanulom a hálaadást.  VÉGH TAMÁS

ÁRA: 500 FT

„Hoztunk az otthoni szeretetből” 9 771419 856007

MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS KÜLDÖTTSÉG KÁRPÁTALJÁN

22011

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre

fél évre

negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... .................................................................................................. Telefon (nem kötelező): ........................................................... Aláírás: ................................................................................... ReformátusokLapja Lapja 2019. 2021.január augusztus 6. 8. 20 20 Reformátusok



1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

| GONDOLATOK |

T. NÉMETH LÁSZLÓ

Dicső nap volt ez!

A szerző történész, újságíró, lapszerkesztő, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa

Mindig úgy gondoltam, hogy sokat tanulhatunk eleinktől, ahogyan felénk mondják, a „régi öregektől”. Ezért is szeretek megsárgult újságokat, megkopott könyveket olvasni – no meg azért, mert bármilyen furcsán hangzik is ez a 21. században, a lapszerkesztéssel, újságírással kapcsolatban is sokat lehet belőlük tanulni. A korabeli újságok és könyvek azért is lehetnek fontos információforrások, mert a történelmi cselekmények résztvevőitől, szemtanúitól értesülhetünk az egykori történésekről és azok kortársi értékeléséről.

A szerző által beküldött illusztráció

Manapság megint a világtörténelmet befolyásoló és a mi életünket is meghatározó események zajlanak körülöttünk. Elég, ha csupán kettőt említünk ezek közül: a koronavírus-világjárvány és az ukrajnai háború. Elgondolkodtató lehet, hogy évek, évtizedek múlva miként emlékszünk majd rájuk, és miként tekintenek majd vissza ezekre a történésekre azok, akik nem voltak résztvevők és szemtanúk. Az 1848. március 15-én kezdődött forradalomról és a szabadságharcról az egyik résztvevő és szemtanú, Jókai Mór 1873-ban így írt Huszonöt év múlva című publicisztikájában: „A kezdet magas komikum, a vége mély tragikum. Egy csoport gyermek, ki belekap a sors gépezetébe, egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán tízezrei a csatatéren elesett hősöknek, koszorúzott alakok a bitófán. És mégis dicső nap volt ez! Mert a népet ez szabadítá fel, s a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejtékük által áztatott föld uraivá. Minden búzakalász, melyet Magyarország földje terem, 1848. március tizenötödikének emlékét dicséri,

ahogy a néphit szerint minden egyes búzaszem hegyére oda van nyomva a »Patrona Hungariae« szent képe. […] Bizony nagy ára volt e napnak! De a győzelem, mit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb. E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.” Jókai az ötvenedik évfordulón sem hallgatott 1848-cal kapcsolatban. Szerkesztőtársaival vastag képes kötetet jelentettek meg a forradalom és szabadságharc dokumentumaiból. Jókai jól látta, hogy a ma már több mint 170 évvel ezelőtti eseményekre még nagyon sokáig emlékezni fog a magyarság. Mint írta, „míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira”. Március 15. ünnepnapjához közeledve a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1914. március 15én megjelent lapszáma került a kezembe. A lap vezércikkének szerzője így ír a Péld 14,34 – „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek” – alapján: „A tavaszi ébredés úgy a természeti, mint a lelki világban új életindulás hirdetője; sokszor pedig valóságos isteni kinyilatkoztatás, a mely által az áldások gazdag sorozata nyílik meg. Ott van azonban a népek, nemzetek életében is, mint téli halálos álomból való felébredés, amikor hősies cselekedetek, milliók életére kiható eredmények járnak nyomában.” Bár a cikk írója, Böszörményi Jenő lelkész több mint harminc évvel a negyvennyolcas forradalom után született, találkozhatott és beszélgethetett szemtanúkkal. Mint olvassuk, írásában három egységre bontotta a tavaszi ébredést: a természeti, a lelki és a nemzeti ébredésre. „A hazaszeretet: népünknek, történelmünknek, nyelvünknek, intézményeinknek, földünknek, minden testvérünknek a szeretete munkát, kitartást kíván tőlünk. Minden munkáinkkal szolgálatot teljesítünk földi hazánknak; de mégis úgy érzik, hogy testvéreinknek Isten szeretetéhez való emelése; krisztusi erőkkel, eszményekkel megnemesítése; az Isten-országa földi terjesztése, a bűn elleni küzdelem is a hazaszeretet cselekedetei közé tartozik” – írja a szerző, és hozzáteszi: azon kell fáradoznunk, azért kell imádkoznunk, hogy „nemzetünk az Isten országába jusson”. Ez a figyelmeztetés a mai nehéz időkben is aktuális.  2022. március 13.

Reformátusok Lapja 21

| HIT-VALLÁS | PATAKI ANDRÁS DÁVID református lelkipásztor • Budapest-Fasori Református Egyházközség • tanársegéd • KRE HTK Újszövetségi Tanszék

Isten kétféle kijelentése „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság.” (1Móz 1,3) „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.” (Zsolt 19,2–3) „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?” (Mt 6,26) „Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Látha tatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondol kodásukban, és sötét ség borult oktalan szívükre.” (Róm 1,18–21) „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28) „Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak.” (Dán 2,21)

sten beszél. Ez az egyik legelső vonása, amelyet megtudunk róla a Bibliából. Megszólal, amikor úgy határoz, hogy megteremti a mennyet és a földet (1Móz 1,3). Ez nem csak azért lesz fontossá, mert amit ő kimond, az megvalósul. Azért is, mert aki hallja és érti szavát, az megismerheti őt, szándékát, akaratát, döntéseit, gondolatait, mindazt, amit kijelentésében megfogalmaz. Ezért létfontosságú nekünk, akiknek a léte és a jóléte belőle fakad, hogy meg tudjuk különböztetni azt, amit ő hirdet magáról attól, amit mások vélelmeznek róla. Hiszen ki beszélhetne az ő dolgairól hitelesen rajta kívül? A keresztyén teológia Isten kijelentésének kétféle módját különbözteti meg: az általános és a különleges kijelentését. Ezekben ugyanaz a Szentháromság Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szól önmagáról meg a vele való viszonyunkról. Mégis szükséges és hasznos ez a különbségtétel, mert más módokon, mást és más következménnyel mond el bennük.

AZ ÁLTALÁNOS KIJELENTÉS A Szentírás szerint az Alkotó személye megmutatkozik alkotásaiban. A minket körülölelő világot figyelve felismerhetjük a Teremtő nagyszerűségét, dicsőségét, megdöbbenünk kimeríthetetlen fantáziáján, megrendít és felemel a jóság, amely munkáiban megjelenik. Ezt zengi hódolattal a zsoltáros (Zsolt 19,2–3), ezzel vigasztalja az aggodalmaskodót Jézus (Mt 6,26), erről tesz bizonyságot az apostol is, amikor a mindenség Ura ellen lázadó ember bűnének mélységeit feltárja (Róm 1,18–21). Így lesz Isten kijelentésévé számunkra a természet, amelyet létre hívott; és így válik azzá a történelem, amelyet végső soron az ő akarata irányít. Minden eseményt szerettei javára fordít (Róm 8,28), az uralkodók az ő akaratából kapják hatalmukat (Dán 2,21), és ő tart ítéletet felettük, ha visszaélnek azzal. Sokan emlékezhetünk még arra, hogy 1989-ben hogyan vetett véget az istentelen diktatúrának Magyarországon és Romániában, ítéletet gyakorolt az önkényurak fölött, akiknek utolsó napjaikban meg kellett látniuk, hogy nem tehetnek meg bármit büntetlenül. Az ég és a föld Ura világossá tette igazságát. Isten azonban nem csak közvetve, a teremtett világ és az azt mozgató események által fedi fel önmagát; közvetlenül is megajándékozott minden embert az ismeretével. Pál, a még mindig a bűnében vergődő ember ítéletéről szólva tanít arról, hogy az egyedül igaz bíró igazságát és az azt hordozó törvényt mindannyiunk szívébe írta (Róm 2,14–15). Aki képére és hasonlatosságára teremtett, gondoskodott arról, hogy tudjuk: van jó és rossz, van igaz és hamis. Nincs ember, akiben ezek ne jelennének meg és ne tanúskodnának arról, hogy tudásunk van Isten rendjéről. Kálvin így ír erről: „Nem vitás, hogy afféle természeti ösztönként megvan az emberi értelemben az istenség értelmi érzékelésének képessége. Maga Isten oltotta értelmünkbe önnön istenségének valamiféle megértési készségét, nehogy valaki is, tudatlanságra hivatkozva, mentegesse magát. Ezt az ismeretet emlékezetben tartja és cseppenként adagolva mindig gyarapítja, hogy amikor mindannyian megértjük, hogy van Isten, és az ő alkotása vagyunk, a magunk bizonysága vádoljon, ha nem őt tiszteljük, és életünket nem akaratának szenteljük.” (Institutio I.3.1.) Azt, ahogyan Isten a természetben, a történelemben, illetve az emberi lélekben megnyilatkozik, általános kijelentésnek nevezzük. Ennek ugyanis egyik legfontosabb jellemzője, hogy minden ember előtt nyitva áll: hívőnek és hitetlennek, engedelmes gyermekének és az őt tagadó lázadónak megismerésének ugyanazt az útját ajándékozza. Éppen ezért fontos szerepe van ennek mindannyiunk életében és az egyház szolgálatában is. Az általános kijelentés lehetővé teszi, hogy a teremtett világ működéséről, annak folyamatairól nem hívő emberek is értékes felismerésekhez jussanak. Még akkor is az emberiség javát szolgálhatják ezek, ha a mennyei Atya ismerete nélkül szükségszerűen töredékes és torz megállapítások lesznek. A tudomány eredményeiben, a jogrend nyújtotta biztonságban, a társadalmi szolidaritás intézményeiben felfedezhetjük nyomait annak a tudásnak, amelyet Isten mindannyiunk előtt megnyitott. Az egyház szolgálata számára különösen is értékes ez az emberiség minden tagját összekapcsoló „közös tudás”. Ez teszi lehetővé, hogy legyenek olyan közös szavaink, közös fogalmaink, amelyekkel

22 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

| HIT-VALLÁS |

beszélhetünk Jézusról, az evangéliumról, a kegyelemről azoknak, akikhez küldetésünk szól. Pál apostol Athénban hirdethette az Igét arról, akit az ott élő bálványimádó pogányok „ismeretlenül tiszteltek” (ApCsel 17,23b). Minden ember számára életbevágó, hogyan viszonyul az általános kijelentéshez. A Szentírás egyértelműen beszél arról (például a római levélből idézett szakaszokban), hogy a végső ítéletkor senki sem védekezhet azzal, hogy nem tudott semmit Istenről, ezért nem engedelmeskedett neki. Ami ahhoz szükséges, hogy a lázadó ember ellen szóló vád megálljon, hogy méltó büntetést kapjon: mindez elérhető lett mindenki számára.

A KÜLÖNLEGES KIJELENTÉS A teremtő Úr belehelyezte a világba, illetve képmásába, az emberbe az ő ismeretének lehetőségét. Arcvonásait tisztán megláthatnánk, ha az ő világosságában szemlélnénk mindezeket. De a bűneset után élő ember számára mindez kevés ahhoz, hogy az Istennel való kapcsolatba visszajusson. Lázadásunk vakká tett arra, amit látnunk kellene. Ha ebben a nyomorúságunkban csak az általános kijelentés állna rendelkezésünkre, mindnyájan örökre elvesznénk. Ezért Isten világosságot gyújtott az övéi számára különleges kijelentésében. Ebben megmutatja nekünk szabadító tervét, megmenekülésünk útját, Jézus Krisztust. Ahogy az első, teremtéskor adott mondatával véghez is vitte akaratát, úgy most új kijelentését is arra használja, hogy megvalósítsa, amiről szól, kegyelmet nyert népe tagjaivá, szeretetéből élő gyermekeivé tegyen. Újra elhangzik, hogy legyen világosság – és az ugyanolyan bizonyossággal megvalósul, mint a világ kezdetén (2Kor 4,6). Így ajándékozza nekünk a legkülönlegesebb kijelentését: önmagát, amikor elküldi Fiát, akiben személyesen ismerhetjük meg őt. Ennek jelentőségét valaki a következő történettel illusztrálta: gondoljuk el, a nagy angol drámaíró, Shakespeare mit tehetne, ha híres hősével, Hamlettel meg akarná értetni, ki az, aki őt kitalálta, megírta. Indíthatja arra a dán herceget, gondolkodjon el a körülményeken, amelyek között él, amelyeket számára alkotója kitalált. Olyan ez, mint mikor mi a világra nézünk. Késztetheti arra, hogy drámájának, személyes történelmének fordulatait elemezze: hogyan vezeti sorsát az őt sodró események kigondolója. Vagy akár önnön személyén is elmélkedhet, milyen tulajdonságokkal ruházta fel őt szerzője. Mindezen keresztül sok értékes felismerést tehetne, hiszen ezekben valóban a zseniális író nagysága mutatkozik meg. De vajon eszébe jutna-e a tragikus hősnek, hogy Shakespeare fergeteges vígjátékokat is írt? Vagy hogy mennyit tudott a szerelemről? Aligha. Ezért máshogy kell megismernie alkotóját. Az lenne a legnagyszerűbb útja annak, hogy sokoldalúan és hitelesen meglássa, kinek a gondolataiban fogant meg, ha a drámaíró beleírja magát a darabba. Ott megkeresi Hamletet, és beszél neki magáról. Teremtménye megfigyelheti, mit tesz, mire mit válaszol, mi foglalkoztatja. Ezt tette Isten, amikor eljött Jézus, a testté lett Ige: beleírta magát nagyszerű művébe, az emberi történelembe. Hogy mit jelent csorbíthatatlan igazsága, megtérésre indító szeretete, a megtérő bűnöst megmentő kegyelme, megszentelő munkája, győzelme a gonosz felett: ezt úgy érthetjük meg, ha Jézusról olvassuk le ezeket (Jn 1,14). Különleges kijelentését mennyei Atyánk ma kétféle módon teszi elérhetővé számunkra. Semmi máshoz nem hasonlítható eszköze a Szentírás, amelyben Jézusról, a benne kapott üdvösségről mindent elmond nekünk, amit tudnunk kell. A reformátori tanításban szorosan összekapcsolódott a „solus Christus” (egyedül Krisztus) és a „sola Scriptura” (egyedül a Szentírás) követelménye. Nincs, nem lehet kapcsolatunk az Atyával a Fiú, Jézus nélkül; Jézust pedig nem ismerhetjük meg hitelesen, csak a Bibliában. Az ő eljövetelét megelőlegező prófétai szó az Ószövetségben és a róla tanúskodó apostoli bizonyságtétel az Újszövetségben az egyedüli módja annak, hogy közösségünk legyen vele. A Szentírás igehirdetésre indítja Isten népét. Amennyiben ez a prédikáció ragaszkodik a Bibliában megismert kijelentéshez, maga is Isten különleges kijelentése lesz. Ahogy hitvallásunk, a II. Helvét Hitvallás egyszerűen megfogalmazza: „Isten igéjének hirdetése: Isten igéje.” Adjunk hálát azért, hogy mi is olvashatjuk a Szentírást, és közöttünk is hangozhat az isteni üzenetet kibontó igehirdetés! Magasztaljuk Istent, hogy Jézus Krisztusban megismerhetjük mi is őt! 

2022. március 13.

„Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket…” (Róm 2,14–15) „Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” (ApCsel 17,23b) „Isten ugyanis, aki ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” (2Kor 4,6) „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1,14)

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

Háborúról gyerekeknek BALOGH-ZILA TEODÓRA

Hogyan beszélhet egy háború sújtotta országból menekülő szülő a gyermekének arról, ami Ukrajnában történik? Mit mondhat az, aki Magyarországon él, és gyermeke hallja a híradásokat? Hajdú Erzsébet tanácsadó szakpszichológussal biztonságról, megértésről és a legfőbb kommunikációs formáról: az imádságról beszélgettünk. Miben különbözik ebben a helyzetben egy keresztyén család egy nem hívőtől?

Minden jelentőségteljes beszélgetés alapja a biztonságos tér – mondja Hajdú Erzsébet szakpszichológus, amikor arról kérdezzük, hogyan kezdhetünk el egy olyan komoly beszélgetést, mint amikor a háborúról esik szó. Mint mondja, nem szabad lebecsülni azon tényezők fontosságát, amelyek hozzátartoznak a biztonságos légkör megteremtéséhez: jó, ha nincsenek külső zavaró hatások (például nem szól a tévé), közel vagyunk a gyermekhez, és a szemébe nézünk. Az egymásra figyelés máris sérül, ha telefonnyomkodás vagy mosogatás közben kezdünk el beszélgetni.

helyzetben is a szülő az, aki gyermeke számára a világ közvetítője. – Nem lehet kiiktatni ilyenkor, hogy másokat hogyan érint a háborús helyzet, mi zajlik a gyermek környezetében, de sok múlik azon, hogy a felnőtt hogyan engedi át ezt saját meggyőződése szűrőjén gyermeke számára, így mérsékelheti a külső hatások erejét.

MINDENHONNAN A HÁBORÚ HÍREI ÖMLENEK

Hazánkban is sok szülő szembesült azzal, hogy gyermekei megkérdezik, mi történik. – Fontos, hogy a gyermek érezze: a szülő megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi érdeklődését, kíváncsi, hogyan érintik őt a hallottak. HOGYAN ÉS MIT ÉRDEMES MONDANI Ne maradjanak egyedül a fiatalok félelmeikkel, nézzünk szembe ezekkel együtt! TermészeteA gyermek életkora határozza meg leginkább, sen vannak olyan kérdések, amelyekre nem tumennyire érdemes belemenni a részletekbe. – dunk választ adni, de nem baj, ha ezek nyitottak A kicsik főleg arra kíváncsiak, őket hogyan érinti, maradnak. A szülőnek hatalmas lehetőség kínáléletükbe milyen változást hoz a kialakult helyzet kozik ilyenkor: megmutathatja gyerekeinek a – mondja. A kisebbek megelégednek rövid, egypszichés megküzdés módjait, azaz hogy hogyan szerű magyarázattal, de a nagyobbaknak érdekbirkózunk meg a bizonytalansággal, hogyan vilődésük alapján érdemes részletesebben kibonseljük el a feszültséget, miből merítünk erőt – tani az eseményeket, azok hatását. Vezérfonal „Sokat mondja a szakember. lehet, hogy mi foglalkoztatja őket leginkább, és imádkoztunk együtt Hajdú Erzsébet személyes példát is megoszfontos az olyan fogalmak tisztázása is, amelyea háborúban érintett tott: – Kisebbik gyermekem nagyon érdeklődő ket nem biztos, hogy értenek (sorozás, evakuáemberekért.” volt az első pillanattól kezdve, a tájékoztatásban lás, tűzszünet, óvóhely stb.). nagy segítségemre volt osztályfőnöke, Simon ŐSZINTÉN, DE VIGYÁZVA Márton. Marci bácsi pontosan informált, segített szabályozni a gyerekek érzelmi állapotát, átadta értékrendjét és hitét. TérkéA szülő és gyermek közötti beszélgetés jelentőségét meg kell pen megmutatta nekik, hol van Ukrajna és Oroszország, hol van adni. Az őszinteség alapvetés, hiszen a szülő vállalhatja a gyera város, amelyiket bombatámadás ért, megmutatta, hol van a mek előtt saját érzéseit, ami hozzátartozik a hitelességéhez. magyar határ, így a gyerekek látták, messze vagyunk, nem kell Ám fontos, hogy semmiképp ne zúdítsa nehéz érzéseit a gyerfélteni az életüket. Ami talán még fontosabb: elmondta és jól mekére. – Ahhoz, hogy a szülő valódi támasz lehessen, neki is értelmezte az ellenség fogalmát. Mielőtt kialakult volna bennük segítségre van szüksége ebben az élethelyzetben. A támogatás a szemlélet, hogy gyűlölni kell azt, aki a másik néphez tartozik, minősége is meghatározó. Az érzéseket nem szabad elfojtani, ügyesen bevezette, hogy mindkét országban emberek élnek, de szabályozni kell őket, ahogy a valóságot sem szabad tagadni, akik közt rengeteg a jóindulatú, sőt hívő ember, a háború pedig de a nehezebben befogadható részletekbe kíméletesen adagolinkább a politikusok döntése. Elmondta, hogyan indult a konflikva avassuk be a gyermeket – mondja a szakember. tus, és elültette a gyerekekben, hogy egyik országra se gyűlöKÖZVETÍTENI A VILÁGOT lettel tekintsenek, hiszen mindenkire nézve káros, ami történik. Nem engedte, hogy az agresszió bugyraiban merüljenek el tanítEgy menekülő család számára persze nem mindig adatik meg a ványai. Ezután anyaként otthon inkább leállítani kellett a kisfiam nyugodt, elmélyült beszélgetés lehetősége. Sőt, a gyermek máapaszthatatlan kíváncsiságát. Megbeszéltük a lényeges dolgosokkal együtt utazva szembesülhet olyan érzésekkel, amelyektől kat, de kifejezetten fontos volt, hogy félre tudjuk tenni a témát. szülei megóvnák. Hajdú Erzsébet elmondja, hogy még ebben a 24 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

REFORMÁTUS SZEMMEL

„Szükséges, hogy a szülők reményt adjanak a gyermekeknek: a hitükből fakadó reményt. Ez lehet a legerősebb támasz az egész család és a gyerekek számára is.”

A KERESZTYÉN SZÜLŐ MINT A VILÁG ÉRTELMEZŐJE A keresztyén családokban a szülő sem marad támasz nélkül. Ahogyan gyermeke számára az ő szavai jelenthetik a világ keretét, a bajok értelmezésének alapját, így a felnőtt számára is támasz Isten szava, a Biblia. Hajdú Erzsébet elmondja, gyermekkorban a hit és erkölcs felfogása nem egyéni szinten történik: a kisebb gyermekek a családi hitet élik át. – Fontos, hogy hitünket a családi körben átadjuk nekik is. Sokan először találkoznak a háború fogalmával. Jönnek hitbeli kérdések, például miért engedi ezt Isten. Ezekre nem lehet egzakt választ adni, engedjük mégis, hogy elhangozzanak! Szükséges, hogy a szülők reményt adjanak a gyermekeknek: a hitükből fakadó reményt. Ez lehet a legerősebb támasz az egész család és a gyerekek számára is.

IMÁDSÁG: A LEGJOBB KOMMUNIKÁCIÓ Sokat imádkoztunk együtt a háborúban érintett emberekért – fogalmaz a pszichológus, amikor saját tapasztalatairól kérdezzük. Az imádság által nem csupán szülő és gyermek tud beszélgetni, hanem Istennel közös kommunikáció kezdődik, ami megnyugvást hoz gyermek és felnőtt számára. – Most feszít bennünket a tehetetlenség: kiszolgáltatott kisemberként nézzük, ami a nagyvilágban történik. Az imádság mégis megadja a tudatot: igenis, van valamennyi befolyásunk, hiszen a mindenható Istent szólítjuk meg. Ez a kontroll jó azokban a helyzetekben, amikor óriási a bizonytalanság, és látszólag semmilyen

hatásunk nincs az eseményekre. Emellett segíthet az önkéntes munka is, mi is keressük ennek lehetőségét – fogalmaz a szakember. Mint mondja, lényeges, hogy ne csupán a kezdeti lelkesedésben törekedjünk erre. A háborús időszakban jó magokat vethetünk el a szenvedők lelkébe, amely hasonló a mélyen felszántott földhöz. A borzasztó hatások miatt érzékeny lelkük fokozottan nyitott és fogékony arra az emberségre, amelyet segítő gesztusaink közvetítenek.

HA MENEKÜLŐ GYERMEKKEL TALÁLKOZUNK Sokan lehetnek zavarban, ha menekülő gyerekekkel találkoznak, de mi a jó kiindulási pont ilyenkor? – Ne féljenek a háború sújtotta emberek veszteségeibe betekinteni, azokban osztozni. A kisebb gyerekeket inkább szüleiken keresztül lehet megsegíteni. Erőre, sérült biztonságérzetük támogatására van szükség, ezért bátor, de tapintatos odafordulással viszonyuljunk a felnőttekhez, gyermekekhez egyaránt. Abból kell kiindulni, vajon mire van szüksége annak, aki bajban van. Ezt érdemes kérdésekkel körüljárni, hogy ne aszerint segítsünk, amit mi kitaláltunk, hanem aszerint, mire van valóban szükség. A figyelem, a meghallgatás, a megértés – ezeken keresztül a megtartás a legtöbb, amit lélektani szempontból tehetünk. Ilyenkor kerülni kell a tanácsadást, az ítélkezést, és nyilván nekünk kevesebb jogunk van panaszkodni – erre is figyeljünk. Távol kell tartanunk magunkat attól, hogy meg akarjuk oldani a problémát – mondja Hajdú Erzsébet.  2022. március 13.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

MÚLTIDÉZŐ

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Református Élet III. évfolyam, 13. szám, 1936. március 28.

FIGYELŐ

Hol vannak a közkatonák? A külföldi protestáns közvélemény egyre többet foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehet megszaporítani az egyház missziói munkát végző seregeit. Minél harciasabbá, minél tevékenyebbé válik az istenellenes áramlatokat képviselő seregek tábora, minél nagyobb szervezettséggel lépnek fel, annál világosabban kiderül, hogy a Krisztus ügyéért harcolókat is új csatarendbe kell állítani. Már csak azért is, mert ha őszinték vagyunk, nyilvánvaló, hogy azok között, akiket keresztyénekként tartanak nyilván, nagyon sok van, aki nem tudja kezelni a fegyvereit, vagy talán már régen el is hajította azokat, s fegyvertelenül nézi az ellenséges seregek felvonulását. […] Az egyházak jövendője azon fordul meg, mennyire tudják Krisztus személyes bizonyságtevőiként harcba küldeni nem lelkészi egyháztagjaiknak egész sorát. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek a megoldása felé haladunk akkor, amikor presbiterek, diakónusok és diakonisszák seregét állítjuk bele az egyház munkájába. Azonban ezeknek a szolgálata is csak akkor ér valamit, ha egyéni életük is komoly bizonyságtétel arról a Krisztusról, akinek személyes szolgálatába állottak, s akivel élő és ható kapcsolatban állnak szüntelenül. […] Az ilyen korokban azoknak az egyházaknak, melyekben nem él elevenen a misszió lelke, el kell bukniuk. Az igazi missziót pedig nem lehet másképen megvalósítani, csak úgy, ha a hivatásuk szerint nem lelkészi képesítésű egyháztagok ezrei válnak a maguk munkakörében, a maguk helyén megújult életükkel bizonyságot tevő, hősi és vértanúságra kész lélekkel küzdő keresztyén misszionáriusokká. […] A XIX. és XX. század nagy szellemi mozgalmainak elterjedésében a közkatonák céltudatosságának és hősiességének éppen olyan szerepe volt, mint a vezérek jól megfontolt útmutatásainak. Jaj nekünk, ha kicsiny tiszti csapat leszünk és ügyünk mögött nem állnak a közkatonák tízezrei.  26 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

Forradalmi költőnktől idézünk két sort. Vízszintes: 1. Az idézet első sora (O, N, G, Z). 13. Káros. 14. Francia vezényszó, jelentése: Lelépni! 15. Hatalmas. 16. Filmvágás. 18. Alkalmazott, röv. 20. Vadászrejtek. 21. Orosz folyam. 23. Mezzo közepe! 24. Costa Rica-i rétegvulkán. 26. Mianmar ellenzéki neve. 28. Iljusin felségjele. 29. Fordított belső meggyőződés. 30. Jelenleg. 31. Könyörtelen. 32. Idegen Ádám. 34. Dúsgazdag ember. 36. Éneklő szócska. 37. Többször szóbahoz. 40. Mona …, Leonardo da Vinci híres festménye. 41. Az idézett költemény szerzője (Sándor). 43. Elhervad. 45. Az USA-beli Környezet- és Energiatudományi Intézet, angol betűszóval (EESI). 46. Klasszikus évkönyv. 48. Kettőzve: sportfogadás. 49. Izraelita. 51. Élőlény látható alakja. 52. József Attila- és Kossuth-díjas költő, prózaíró (Zoltán). 54. Csatdarab! 55. Török férfinév. 57. Kettős betű. 58. Mely helyre? 59. Gyöngysor, népiesen. 61. Tajték. 62. Norvég és svéd autójel. 64. Ádám párja. 66. Néma beduin! 67. Mély ú-szerű hangot adat ki. 69. Kossuth- és Liszt-díjas operaénekes (Andrea). 71. Egykori világelső amerikai teniszező (Andre). 73. Gyönyör. Függőleges: 1. A tetejére hajigáló. 2. Arrafele! 3. Betesz páratlan betűi. 4. Erdélyi néprajzkutató, költő, unitárius lelkész (János). 5. Német származású magyar festőművész (Károly). 6. Nemtörődöm részlet! 7. Grand Prix, röv. 8. Good …, gumiabroncsmárka. 9. Bolt. 10. A Jászai-díjas Káldi Nóra monogramja. 11. Meggyőződéssel hirdet. 12. Korszak, angolul. 17. Az idézett költemény címe (2 szó). 19. A horvát királyok székhelye (KNIN). 22. Európai főváros. 24. Dunakeszivel egyesült. 25. „A” lakás pihenésre használt része. 27. Igekötő. 28. Felém jelez a kezével. 30. Szennyes. 32. A görög ábécé első betűje. 33. Cukoripari melléktermék. 35. A jobbik fele! 38. Mezőszélek! 39. Pufók. 42. Einsteinium és jód vegyjele. 44. Kicsinyítő képző. 45. Az idézet második sora (K, D, Á, T). 47. Loch …, Skócia második legnagyobb tava. 50. Deformálódott végtag. 53. Elektronvolt, röv. 56. Szalonnát bevagdos. 58. … Sophia, bizánci építésű bazilika Isztambulban. 59. Kossuth-díjas grafikus, szobrász, bélyegtervező (János). 60. Órát szabályozó alkatrész. 61. Számnév. 63. Indulatos felkiáltás. 65. Evoé befejezése! 67. Hangtalan beásás! 68. Tok betűi keverve. 70. Televízió, röv. 72. Csekély értékű régi római rézpénz. 74. Dísz. Az előző rejtvényünk megfejtése: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban.” (Zsolt 91,15)

| GYERMEKEKNEK |

Állatok a Bibliában Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten Tóbiással, a csacsival ismerkedünk meg. A CSÖKÖNYÖS SZAMÁR Tóbiás vígan baktatott a keskeny hegyi úton. Ő még nem hordozott semmi terhet, hiszen kis szamárcsikó volt, alig kétéves. Tóbiás nagyon szeretett ugrándozni is, de ezt a mamája nem vette mindig jó néven. – Vigyááázzz! Vigyááázz magadra, Tóbiáááás! Ki ne törd a lábad a kövek között! – De mami – ellenkedett a kis szamárcsikó –, egyszer azt mondtad, hogy azért járjuk mi a hegyi utakat az emberekkel, mert nekünk meg se kottyannak a lejtők, az emelkedők. És hogy a kövek meg a sziklák között is ügyesen egyensúlyozunk. Ügyesebben, mint a lovak – tette hozzá, mert Tóbiás nagyon büszke volt rá, hogy a csacsik sok mindenben lepipálják azokat a büszke hátasjószágokat is. – Egyensúlyozunk, igen – nézett feddőn Tóbiásra az anyja. – És nem ugrálunk! Nem vagyunk mi kecskék. Tóbiás bánatosan hajtotta le nagy, busa fejét. Az anyja békítően bökte oldalba egy kicsit az orrával. – Nem tudnám elviselni, ha valami bajod esnék – nézett a fiára Tia mama. – Egy évig hordtalak a szívem alatt, és épphogy csak megszülettél. Mert mi az a két év, amit eddig éltél, a negyvenhez, amit megélhetünk? Vigyázz hát magadra kisfiam, sok dolgod van még itt, a földön! Tóbiás elgondolkodott. A mamájának igaza lehetett most is, mint mindig. Hiszen valóban nagyon sokáig várja minden szamármama a kiscsacsija megszületését. Hosszabb ideig, mint az emberek, akik kilenc hónapig hordják magzatukat a szívük alatt. És tényleg nagyon sok év várt még Tóbiásra, akár negyven is. Izráelben, Jézus korában egy negyvenéves ember már idősnek számított. De sokan meg sem érték ezt a kort. – Értem én, értem – válaszolta Tóbiás –, hogy tanulnom kell, meg minden. Csak azt nem tudom, hogy pontosan mi is lesz a dolgom. Málhát cipelni egész életemben? – Segíteni az embereket – pontosított Tia mama. – Persze, ez nem olyan fennkölt dolog, mint a harci paripák vágtatása, de egy jó hátasszamár akár életet is menthet. – Életet? Hogyan? – Hát, alapjában véve úgy, hogy biztonságosan végigviszi a gazdáját a legveszélyesebb hegyi úton is. Mert bizony itt, Izráelben vannak igen barátságtalan vidékek is. Ilyen a Jeruzsálemből Jerikóba vezető út. Nagyon meredek, sziklás, ráadásul még rablók is garázdálkodnak a vidéken. Egyszer egy szeren-

csétlen ember is rablók kezébe esett, azok kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyták az útszélen. Egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Azután egy lévita is hasonlóképpen tett. Ám egy samaritánus, akiket nem nagyon kedveltek a zsidók, megsajnálta a kifosztott embert. Ellátta a sebeit, azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. – És a samaritánus állata csacsi volt? – kérdezte izgatottan Tóbiás. – Annak kellett lennie. Más állat nem nagyon tud végighaladni azon a meredek hegyi úton. Esetleg az öszvér. Aki ugye félig csacsi. „Félig meg ló…” – egészítette ki magában anyja gondolatát Tóbiás, de hangosan nem mondta, mert tudta, hogy Tia mama nem annyira kedveli a lovakat.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2022. március 13.

Reformátusok Lapja 27

| MOZAIK |

Mi történik a bor körül? – BORUM Bármi – válaszolhatjuk a címben feltett kérdésre. Viszont a felelet máris megváltozik, ha azt kérdezzük: mit csinál 120 református a bor körül. Hálát ad, és örül egymásnak. Van, aki elfogultan, van, aki szkeptikusan, sőt meghökkenve néz a kilencedik éve megrendezett református szőlész-borász-találkozóra. Ezért ebben az évben kocsiba ültünk és megnéztük, mi történik a BORUM-on. 2013 óta rendezik évről évre a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Találkozóját (BORUM). Az eseményt Kocsis Attila református lelkipásztor hívta életre. Az évek során egyre népszerűbbé vált a BORUM, így több szervezéssel is járt, ma már a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány a rendező, de Kocsis Attila továbbra is támogatja, segíti az eseményt. Ebben az évben március 4–6. között rendezték meg a BORUM-ot, amelynek Alsóörs és Felsőörs adott otthont. Kárpátaljáról a kialakult konfliktus miatt ezúttal nem érkeztek református borászok. A számukra és az orosz–ukrán konfliktus kárvallottjai javára ajánlották

fel a találkozó vasárnapi istentiszteletének perselypénzét. A BORUM többségében szőlészgazdákból álló, nagyjából százhúsz fős társasága minden étkezésnél másképp rendeződött az alsóörsi tornacsarnokban elhelyezett hosszú asztalok mellé. Több lelkész és egyházi vezető is volt köztük, nem csak a szőlőről esett szó: határon inneni és túli gyülekezeti kapcsolatokat melegítettek fel az asztalok körül. A BORUM nem csupán találkozó, hanem borverseny is. A megméretés presztízsét emeli, hogy a nyertesek közül választják ki a Magyarországi Református Egyház (MRE) és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány (RKK) hivatalos éves borait. Ezek később egyedi címkével egyházi rendezvényeken jelennek meg: úrvacsorai borként, ajándékként vagy épp az asztalokon. Idén 88 gazda nevezte borát a versenyre. Az MRE 2022-es vörösbora a Mészáros Borház Ohmerposa lett, míg a fehér a Budaházy Fekete Kúria Kft. sárga muskotálya. Az RKK vörösbora címet Kósik István három tenor elnevezésű terméke kapta, míg az alapítvány fe-

SDG Böjt 2022 Húsvét előtti, böjti csendes hétvégére hívjuk a Testvéreket a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferencia-központba. Olyan alkalomra, amelyen próbálunk nézni-látni: Igéket, az Urat és önmagunkat. Ezeken keresztül készülhetünk az ünnepre. „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” (Jn 9,39) A hétvégén istentisztelettel, imádsággal, csendességgel, elmélkedésekkel hangolódunk a húsvétra. AZ ALKALMON SZOLGÁLÓK: Pallagi Andrea lelkipásztor-lelkigondozó és Fekete Márton lelkipásztor-lelkigondozó-szupervizor. Időtartam: 2022. április 1–3., 3 nap/2 éj. Elhelyezés: kétágyas, fürdőszobás szobákban. Kedvezményes részvételi díj: 24 800 Ft/fő, amely magában foglalja a szállást, napi háromszori ellátást és az idegenforgalmi adót. A részvétel védettségi igazolványhoz kötött! Jelentkezés és további információ az alábbi elérhetőségeken: tel.: +36-30-736-3663, e-mail: eross.orsolya@sdgkonferenciakozpont.hu. Testvéri köszöntéssel, a szervezők nevében: Vass Pál ügyvezető

28 Reformátusok Lapja

2022. március 13.

hérbora Czirmai Levente szürkebarátja lett 2022-ben. A vasárnapi istentiszteletet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke tartotta. „Akik az Úr közelségét megtapasztalják, azoknak öröm támad a szívükben, így bármilyen körülmények között van okuk örülni” – mondta prédikációjában a püspök. Elmondta: öröm együtt lenni, hiszen a Kárpát-medencei reformátusok összetartoznak, és szükségük van egymásra. A borásztalálkozó résztvevőihez fordulva kérte, amikor kemény munkájuk gyümölcsét, a bort kezükbe veszik, azt hálaadással tegyék. Amikor a szervezőket arról kérdeztük, mit szólnak azokhoz a kritikákhoz, amelyek szerint visszás lehet egy keresztyén indíttatású rendezvényt a bor köré szervezni, elmondták: a BORUM nem a borivás, hanem a hálaadás alkalma. „Az Úristen megadja nekünk a termést, amelyből emberek kemény munkával kiváló borokat készítenek. A középpontban az áll, hogy akik itt összegyűlnek, közösen vallják, Isten kegyelme segítette őket” – fogalmazott Zila Gábor, az RKK ügyvezetője.  REFORMATUS.HU FELHÍVÁS A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara örömmel tesz eleget annak a hagyománynak, hogy volt diákjainak jubileumi díszoklevelet ad át. Kérjük ezért azokat, akik református teológiai tanulmányaikat az egyetem jogelődjénél, a Budapesti Református Theológiai Akadémián, 1952-ben, 1957-ben, 1962-ben, 1972-ben sikeresen lezárták, hogy nyújtsák be kérelmüket a rubin, vas, gyémánt, illetve arany díszoklevél elkészíttetése érdekében a Hittudományi Kar Dékáni Hivatalához, (1022 Budapest, Csopaki u. 6.), vagy a dekanihivatal.htk@kre.hu címen 2022. március 31-ig.

| MOZAIK |

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

EGYÉB • HARANG eladó! Új öntésű, 725 kgos, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-7288161, info@harangontode.hu SZOLGÁLTATÁS • Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-630-9502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. HANGVERSENY

Nem rizibizi lazaccal Ha már unjuk a csak zöldségekből álló ételeket, akkor együnk halat! A receptben lazaccal dolgozom, két okból: az egyik az, hogy szeretem, a másik, hogy éppen volt kéznél. Bármilyen bőrös halfilével készíthető a recept, de akár egész pisztránggal is.

HOZZÁVALÓK NÉGY SZEMÉLYRE:

A Kelenföldi Barokk Esték következő hangversenye 2022. március 19-én szombaton 17 órakor lesz a kelenföldi református templomban (1117 Budapest, Október 23. u. 5.). Közreműködik Alföldy-Boruss Eszter fuvolaművész és Papp Rita csembalóművész. Műsorukon J. S. Bach és Ph. E. Bach műveiből hallhatunk. Igét hirdet: Takaró János Lajos lelkipásztor. ÁLLÁS Németül társalgási szinten beszélő hölgyet keresünk segítségre szoruló idős lelkész özvegy mellé Németországba, Erlangenbe, hivatalos munkáltatói bejelentéssel és fizetéssel. Érdeklődni a 06-30-162-4735ös telefonszámon lehet Varga Lászlónál.

4 db lazacfilészelet (kb. 150 g/db); só, bors; 300 g extra zsenge zöldborsó; 2 l alaplé; 60 g hagyma; 60 g sárgarépa; 3 gerezd fokhagyma; 60 g zellerszár; 1,5 dl étolaj; 300 g rizottórizs; 100 ml száraz fehér bor; 100 g parmezán; 100 g vaj.

ELŐKÉSZÍTÉS: A rizottórizst szárazon, mélyebb edényben, forróra hevítjük. A finomra vágott hagymát, fokhagymát, sárgarépát és zellerszárat olajon megpirítjuk, majd hozzátesszük a rizshez, felöntjük a száraz fehérborral, és azt elforraljuk. Ezután folyamatosan adagoljuk hozzá az alaplevet, amíg a rizs háromnegyedig megfő. Ekkor hozzáteszünk 100 g borsót, ezzel fejezzük be a főzést. A maradék borsót 3-4 percig forraljuk annyi alaplében, amennyi ellepi, majd turmixolva krémesre pürésítjük. Belekeverjük a rizsbe a reszelt parmezánnal és a vaj felével. Nagyon krémes állagot kell kapnunk. A lazacszeleteket bőrrel lefelé konyhai papírra tesszük, és csak a húsos részt sózzuk, borsozzuk. Teflonserpenyőben minimális olajat hevítünk, és amikor nagyon forró, bőrrel lefelé beletesszük a halakat. Addig sütjük, míg a bőre szépen meg nem pirul, majd hozzáadjuk a vajat, és átfordítjuk, szépen körbesütjük minden oldalát, vigyázva, hogy a vaj ne égjen meg, és a hal se süljön túl. Zöldborsócsírával és sűrű házi tejföllel kínálhatjuk, friss petrezselyemzöldet is adhatunk hozzá.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA 2022. március 13.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

REFORMÁTUS

Hogy alakult ki ez az életpálya? Mi hívta el erre a két nehéz hivatásra? Családi indíttatás volt a katonaság, édesapám is katonatiszt volt. A katonacsalád speciális gyerekkort jelentett, mint ahogy más lelkész-, orvos- vagy pedagógusgyereknek lenni. Mi is többször költöztünk, az általános iskolát például Leningrádban (a mai Szentpéterváron), a Szovjetunióban kezdtem, édesapám akkor ott tanult. Hazatérve Miskolcra költöztünk. Hivatásos katona csak édesapám volt a családban, de a felmenőim – akik mind Felső-Szabolcsból, a kuruc vidékről származtak – minden korábbi háborúban szolgáltak. Én már kissrácként katona akartam lenni, de édesanyám nem támogatta, édesapám pedig agyvérzés következtében nagyon fiatalon elhunyt. Így tanító-hitoktatóként végeztem Nagykőrösön. Református családból származom, de az én családom is a rendszerváltás körül talált vissza az egyházhoz. Bár presbiterek, főgondnokok is voltak a felmenőim között, édesapám főtisztként nem volt templomjáró ember, engem titokban kereszteltek meg, viszont már a rendszerváltás előtti időszakban jártam gyerek-istentiszteletre, a konfirmálásomat még édesapám is megélte. A lelkészünk, Szőnyi György javaslatára mentem Nagykőrösre, de ő már akkor a teológiát ajánlotta, én azonban erről hallani sem akartam. Aztán a főiskolai évek alatt elmélyült a személyes hitem, akkor kaptam elhívást a lelkészi pályára. Így kerültem Debrecenbe.

2022. március 13.

NÉVJEGY Milyen volt az első időszak? Harcoló alakulathoz kerültem, és hamarosan már külszolgálaton voltam. Rögtön az elején felismertem: nem értek elég jól a szolgálatomhoz, az egyetemen nem specializálódtunk, és utána sem mondta el senki, hogyan kell katonák között szolgálni. Kikerültünk műveleti területre, és jöttek a katonák magánéleti és egyéb, a szolgálattal ös�szefüggő problémái. Éreztem, hogy itt más kell, mint a klasszikus gyülekezeti pásztorolás során. Másfajta szolgálat ez, extrém helyen és extrém időben. Ezt én akkor kudarcként éltem meg. Mindenki másként küzd meg a kudarccal; én tanulni kezdtem. Istenről és az emberről, a katonaemberről akartam többet tudni, így jelentkeztem PhD-képzésre, ahol elkezdtem a katonai lelkigondozás tudományos feldolgozását. Áthallgathattam az Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetébe, ahol főként trauma- és krízislélektant tanultam. A fokozatot még nem szereztem meg, remélhetőleg hamarosan be tudom fejezni a disszertációmat. Közben szakvizsgáztam a Pszichológiai Intézetben mentálhigiénés szakirányon. Később a fókusz a katonacsaládokra helyeződött át, így újabb öt év alatt rendszerszemléletű pár- és családterapeutává képződtem. Legújabban logoterápiát és egzisztenciaanalízist tanulok, ez értelemközpontú, filozófiai terápiás módszer.

Isten, a haza és az ember szolgálatában áll Sajtos Szilárd őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatának református tábori lelkésze. Boldog házasságban él, két gyermek édesapja.

És a tábori lelkészség? Mint mondtam, mindig katona akartam lenni. A lelkészi tanulmányaim már másoddiplomának számítottak a főiskola után, így keresnem kellett egy „mecénást”, aki támogat, ugyanis édesanyám az akkor egyetemre készülő öcsémet és engem egy újabb diploma megszerzésében az óvónői fizetéséből nem tudott volna segíteni. Félárvaként hamar megtanultam, hogy ha kérdésem van, mernem kell kérdezni. Minden bátorságomat összeszedve felhívtam az akkori tábori püspököt és elmondtam neki, hogy szeretnék tábori lelkész lenni. Az ő segédletével a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem Felsőoktatási Tagozatának hallgatói állományába kerültem, itt azokat képezték, akik civil egyetemen tanultak, de később tiszti beosztásba kerültek, mint például a jogászok vagy orvosok. Én voltam az első és egyetlen teológus. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen tanultam, előbb vallástanárként, majd teológus-lelkészként diplomáztam, ezt követte a tisztavatás a hagyomány szerint a Kossuth-téren, ahol hallgatóból hadnagynak neveztek ki. Aztán szépen haladtam előre a ranglétrán. 30 Reformátusok Lapja

Sajtos Szilárd

Önre igaz a mondás, a jó pap holtig tanul! Nekem ez így alakult, de tudom, hogy nem én alakítottam így az életem. Emberként Istenre figyelni: nekem erről szól a szolgálat, az élet és a tudomány.  BUZÁS BORBÁLA