Reformátusok Lapja 2020/8. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

8. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 23.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

„Nem tehetem, hogy ne tegyem” 9 771419 856007

LÁTOGATÓBAN BOROSS GÉZÁNÉ KISS FERENC-DÍJAS LELKIPÁSZTORNÁL

20008

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Örök véghetetlen mindenható Atya Úr Isten, ki ez egész világot minden benne lévő állatokkal egyetemben szabad akaratod szerint bírod, igazgatod; kiből mint egy kútfőből áradnak minden lelki-testi jók, kiben vannak, mozognak, élnek minden égben, földön, vízben lévő állatok; mi, te szegény bűnös fiaid, leányaid nagy hálaadással köszönjük te szent Felségednek, hogy (…) szenvedhetetlen lelki-testi nagy veszedelmektől megőriztél, oltalmaztál.  GELEJI KATONA ISTVÁN (1589–1649)

8

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu) Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Sebestyén László

16

24

INTERJÚ

6. Gyermekközpontú, hazafias és 21. századi | Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét kérdeztük a szeptembertől életbe lépő módosított alaptantervről

AKTUÁLIS

8. Krisztus tánca vagyunk | Tanúim lesztek! címmel indított képzést egyházunk mis�sziói irodája

INTERJÚ

12. „Nem tehetem, hogy ne tegyem” | Beszélgetés Boross Gézáné Kiss Ferenc-díjas lelkipásztorral

REFORMÁTUS ÉLET

16. Okostemplom a határ mellett | Vendégségben Gyula gyarapodó református gyülekezeténél

RE-KONSTRUKCIÓ

20. Isten | Köntös László rovata

GONDOLATOK

21. Ízlések és ítéletek | Váradi Ferenc publicisztikája

AKTUÁLIS

24. „Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak” | Protestáns cigánymissziós találkozóra gyűltek össze roma testvéreink Debrecenben

PORTRÉ

30. Öt kérdés – öt válasz | Prém Alexandrát, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktoranduszhallgatóját kérdeztük 2020. február 23.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

II. 23. VASÁRNAP

II. 24. HÉTFŐ

II. 25. KEDD

II. 26. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(9) „Választottaim veszik birtokukba…” (Ézs 65,8–25) Isten választottjai kitartóan imádkoznak az ő országának eljöveteléért (Mt 6,10). Márpedig ez a kitartó imádság a kiválasztottság jele, mert ők az Urat keresik (10). A választottak pedig öröklik az Isten országát (9). A választottság nem érdem, hanem kegyelmi állapot. Biztos, hogy nem Isten választottja az, aki a másikról azt merészeli mondani, hogy ő nem az. Ez Isten szuverén döntése (11–12). Ő észreveszi a legelhagyatottabb és legcsenevészebb szőlőfürtöt is, meglátva benne a „mustot” (8). Isten választottjai részesülnek az új teremtés igazságában, békességében, örömében (17–23; Róm 14,7). Ez az új ég és új föld öröme, ahol a régi bajok elmúltak (16–17). Ez a békesség kiterjed még az állatvilágra is, az egész teremtettségre (25). Isten választottjai azonban tudják, hogy az új teremtés még csak a végső előtti állapot. Hiszen itt még van halál és átok (20). Itt még jelen van – a választottak körén kívül – az éhezés, a szomjazás, a szégyen, a fájó szív és az összetört lélek (13–14). Isten választottjainak fáj az is, amit a maguk körein kívül tapasztalnak az emberi bűn és nyomorúság terhéből. Jézus Krisztus visszajövetelével lesz teljessé a megváltás, halál sem lesz többé (Jel 21,4), és Isten lesz minden mindenekben (1Kor 15,28). Lk 9,18–27  426. dicséret (18) „Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket.” (Ézs 66) Isten kiválasztotta népét, hogy általa nyerjen áldást a föld minden nemzetsége (1Móz 12,3). Ézsaiás könyvében folyamatosan, így a legvégén is ez az isteni szándék lesz hangsúlyossá. Isten összegyűjti a különböző nyelvű népeket, mégpedig a Biblia első könyve szerinti módon: saját népének maradéka a legtávolabbi vidékekre is elviszi az Úr dicsőségének ismeretét (19). Egészen más lesz minden, amikor megértjük, hogy életünk és szolgálatunk értelme Isten dicsőségének felragyogása. Ahol Isten dicsősége ragyog, ott az ő akarata érvényesül, és ott jó nekünk is (22–23). Ahol Isten dicsősége nem ragyogott fel, ott nem jó, ott a halálban vagyunk, ott férgek rágnak minket, és tűz emészt már elevenen is. Nézz szét a világban! Ez van. Ezt tárja elénk a prófétai látomás záróképe (24). De adj hálát, hogy noha ez van, mégsem ebben vagyunk, mert adatott szabadulás, a Jézus Krisztusban. Jézus Krisztusban felragyogott az Isten dicsősége (Lk 2,9). Őróla szólt Ézsaiás is (Jn 12,41). Az evangéliumot pedig szerte a világon hirdetik (Mt 11,5). Lk 9,28–36  296. dicséret (6) „…megérti a példázatot és a hasonlatot…” (Péld 1,1–19) Gyökössy Endre Mai példázatok című könyve történetekben világítja meg egy-egy bibliai szakasz üzenetét. A történetet írja le a szerző, az igehely megjelölése pedig csak a történet címe mellett szerepel, mégis a történet lesz eszközzé, amely mindenben az Ige üzenetét szolgálja. A Példabeszédek könyve nagy lehetőségeket nyújt erre az úgynevezett narratív igemagyarázati módszerre, hiszen a bibliai könyv műfaja is példabeszéd. A Szentírás maga is többnyire történetek által jelenti ki nekünk az Isten szavát. A mai igeszakasz többek között a bölcsességről és az intésről ad tanítást. A minap kora délután bejelentés nélkül levelet hoztak nekem, személyesen. Mivel nem voltam itthon, a munkatársam vette át. Másnap már kopogtattak a válaszért, de hiába, mert már kora reggel elindultam Budapest felé. Minden „tegnapra” kell?! Méltatlankodva, mérgesen üzentek nekem, hogy nem reagáltam azonnal. Na, ezen én is bedühödtem. Ezt az arcátlanságot, hát mindennek van határa! – gondoltam magamban. Hol van itt az istenfélelemből fakadó szent bölcsesség? Hát ennek így kell működnie? Az egyházban is? Az ember éjjel-nappal dolgozva mindent megtesz másokért. És mindennel visszaélnek? Aztán megnyugodva elszégyelltem magam. Hol az én istenfélelmemből fakadó bölcsességem, hogy megkeseredett dühömben így indulatba jöttem (7)? Megintett az Ige, Atyám szava (8). Méltatlan szolga vagyok, bármennyit dolgozom is, csak azt teszem, ami a kötelességem (Lk 17,10). Lk 9,37–50  227. dicséret (33) „De aki rám hallgat, biztonságban lesz…” (Péld 1,20–33) Isten szavából, Igéjéből (23) fakad minden bölcsesség, valóságos ismeret és tudás (29). Hiszen az ő Igéje a teremtő és megváltó Isten világot megtartó bölcsességének gazdagsága. Ez a bölcsesség nem elmélet, nem „bölcselet”: a kimondott ige azonnal cselekszik is. Isten kiáltja az Igét. Ő kiált még ma is. Isten Igéje kiált a teremtett világ puszta létével, minden lélegzetvételünkkel, minden új napunkkal, amelyet megérhetünk, így a mai nappal is. Kiált elhívott szolgái szaván át: bármilyen méltatlanok is a szolgák maguk,

Reformátusok Lapja 2020. február 23.

| AZ IGE MELLETT |

az Ige szent. Isten Igéje kiált Jézus Krisztus megváltó szeretetében, halálában és feltámadásában. Isten igéjét kiáltják mindenütt (20–21). Az embervilág pedig ostobán nemtörődöm, elbizakodottan vonakodik, semmibe veszi az Úr szavát, csúfolódik, gyűlölködik (22–31). Az egyház feladja a tiszta és bátor bizonyságtételt – mindent felad, amivel megbízta Ura. Az élet egyedüli útja csakis az Úr felé fordulás: az ő éltető és üdvözítő lelkének befogadása (23), az ő szavára figyelve (33). Csakis az Úr örök biztonság minden körülmények között. Megmarad az, aki őrá figyel. Lk 9,51–62  455. dicséret (16) „…a bölcsesség megment…” (Péld 2) Minden neves kultúrának van bölcsességirodalma. Ezt a mindenki számára ismert műfajt és keretet kihasználva fogalmazza meg a Példabeszédek könyve azt az egyetlen kincset, amelyet Isten népe kapott az ő Urától. A megszokott keret, a bölcsesség emlegetése a régi, de a tartalom teljesen új. Felhasználhatjuk azokat a műfajokat, amelyeket a világ ért, ha Isten Igéjének örömhírét akarjuk továbbadni. A bölcsesség Isten ajándéka, nem pedig emberi töprengés, kreativitás és eszmecsere eredménye (6). Ez a bölcsesség Isten kijelentésének, törvényének és az abban megmutatkozó szeretetének ismerete, amely üdvösséges rendet teremt a káoszban. Ezt a bölcsességet el lehet kérni Istentől (3–5). Ezt az ismeretet át lehet adni a következő generációnak (1–2). Ez a bölcsesség értelmet és áldott irányt ad az emberi életnek, védelmet nyújt, gyönyörűséggel tölt el, és megment (7–12). Isten bölcsessége, Igéjének, kijelentett törvényének szíve, az ő mentő szeretete: Jézus Krisztus. Ez a szeretet megvált a haláltól, és ebben a világban is úton tart, veszedelmektől óv meg. Ez a mentő szeretet megment az álnok embertől (12–15), az idegen asszonytól (16–19), a helytelen út végén tátongó szakadéktól (20), a teljes bukástól és a végső kipusztulástól (20–22). Lk 10,1–20  396. dicséret (5) „Bízzál az Úrban…” (Péld 3) Minden aranynál és ezüstnél „hasznosabb” (14) bízni az Úrban (5), aki teremtette, megváltó szeretetében megalapozta ezt a világot (19). Minden áldás, azaz a teljes élet forrása csakis az örökkévaló Isten. Kegyelmi állapot, ha megtalálhatjuk az Urat, megragadhatjuk az ő irgalmát, és őrá támaszkodhatunk (18). Ezek az áldások a következők: hosszú élet (2), értelmes élet (19), méltó élet (21–24), szeretetben és hűségben (3), amely megbecsüli ezt az életet, és túlmutat ezen az életen. Az áldások közül kiemeljük a gyógyulást (8), a test felüdülését. Értjük ezt akkor is, ha nem vagyunk betegek, mert egy idő után itt fáj, ott fáj. De a test, a csontok felüdülése, az Úr közelében a lélek felüdülését, az egész ember békességét és nyugalmát jelenti (24). A magunk bölcsessége előbb-utóbb cserben hagy, elkeserít (5). Egyedül az Úr tarthat meg. Emlékezzünk erre mindig (21)! Lk 10,21–42  89. zsoltár (7) „…minden szerzeményeden szerezz értelmet!” (Péld 4) A szülő megtanította gyerekét az élet tiszteletére. Jézus Krisztus is erre tanított minket, és erre váltott meg bennünket. Aki tiszteli a saját életét, vigyáz rá, az tud mások életére is vigyázni. Nem emelhetünk kezet senkire, nem bánthatunk és gyűlölhetünk senkit sem. Életfolytatásunk minden rezdülése hitünkről és éppen ezért az élet tiszteletéről szól (11–19; 24–27). Vigyázz rá, mert ez a te egyetlen itteni életed! Vigyázz mások életére is, mert az ő életük is egyetlen, megismételhetetlen csoda (13)! Vigyázz az életre, mint az örök élet egy darabjára (20–23), és tanítsd erre gyerekeidet is! Minden más ezután következhetne. Sajnos nem így van, mert nem hitben járunk. Mi számodra a féltve őrzött dolog? Mi igazán fontos? Hol van a szíved (23)? Mi az értelme annak, amit teszel, amiért harcolsz és gürcölsz (7)? Elevenen hasított belém a kérdés: mit szereztem eddigi életem során, miért küzdöttem, miért áldoztam fel időt és erőt, mi volt a szerzeményeim értelme? Ott van-e azokban a hit és az örök élet bizonyosságának öröme? Mit kellene már most, azonnal másként tenni (7)? Lk 11,1–13  483. dicséret

II. 27. CSÜTÖRTÖK

II. 28. PÉNTEK

II. 29. SZOMBAT

2020. február 23.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

tankönyveket kiadni – mivel az alacsony példányszám miatt drága lenne. A helyzet most sem változott. Ha azonban megismerjük – valószínűleg két-három hét múlva – az állami kerettanterveket, új döntési helyzet alakul ki. Ezek vélhetőleg a már megismert kulcsszavakra épülnek majd, amelyekkel egyetértünk: gyermekközpontúság, hazafiasság és 21. századiság. Amennyiben fontos értékek felett elsiklana a kerettanterv, akkor el kell gondolkodni egy önálló református kerettanterv kidolgozásán. Mi nem sikkadhat el az állami kerettantervben? Történelemtanárként történelmi példát szeretnék felhozni. Ha a kerettanterv átlép a 17. század reformációs vonulatán, Bocskain, Bethlen Gáboron, Erdély aranykorán és

Gyermekközpontú, hazafias és 21. századi HEGEDŰS MÁRK

Milyen az új Nemzeti alaptanterv (NAT) református szemmel? Van-e benne helye Bocskai Istvánnak, Wass Albertnek és a reformációnak? A 2020 szeptemberétől életbe lépő módosított alaptantervről Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét kérdeztük.

Amikor 2019. szeptemberben arról beszélgettünk, milyen NAT-ot szeretne, azt mondta: olyat, amely gyakorlatiasabban oktat és legalább 10-20 százalékkal csökkenti a tananyagot. Azt is mondta, hogy át kellene gondolni a tantárgyak struktúráját. Mi valósult meg mindebből? Az is, amire nem is gondoltam: megnyitották a kulcskompetenciák rendszerét. Ez az, amit a munkaerőpiac és a felsőoktatás igényei alapján alakítanak ki a köznevelésben. Megvalósul az óraszámcsökkentés, és a műveltségi területeken a kötelező tananyag mértéke is csökkenni fog. A módosítás különös értéke, hogy a hazafias nevelést még jobban kidomborítja, mint a 2012-es NAT tette. Hangsúlyosabb lett a digitális készségek fejlesztése, a pénzügyi tudatosság, a teremtett környezet, az egészség és a természetvédelem szerepe, és például a matematikában a hétköznapi matematikai ismeretek szerepe. A módosított NAT néhány szóban összefoglalva: gyermekközpontú, hazafias és 21. századi. Lesz-e református kerettanterv a jövőben? Az elmúlt két évtizedben hiányzott a belső igény az önálló református kerettantervre. Ennek fő oka az, hogy kizárólag papíralapú tankönyvekben gondolkozhattunk, ahhoz viszont kevés tanulónk van egy-egy évfolyamon, hogy érdemes lenne saját 6

Reformátusok Lapja 2020. február 23.

a szabadságharcos, Habsburg-ellenes narratíván, akkor igenis kell az önálló kerettanterv. Ha e témák beépítése a választható órakeretekkel sem biztosítható, akkor nemcsak én, hanem történelem szakos kollégáim is jelezni fogják az igényüket. Úgy is mondhatnám, ha ezek kimaradnak, talán én is kiállok egy táblával, amire azt írom majd: „Bocskait szeretnék tanítani.” Azokra a tanárokra utal, akik hasonló módszerrel tiltakoztak a NAT ellen. De ha már tiltakozás, mit gondol a magyar irodalom tananyag körüli vitáról? Például a laikus prédikátor Wass Albertről, Herczeg Ferencről – ott van-e a helyük a tantervben? A tiltakozók valószínűleg semmit sem olvastak például Wass Alberttől, de valószínűleg a NAT korábbi, 2012-es változatát sem látták, mert abban már Wass és Herczeg Ferenc is szerepelt. Furcsa, hogy nem ismerik, mit kellett volna már tanítaniuk eddig. De itt is említenék egy református szempontot: Wass Albert az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka is volt. Az egyházi intézményfenntartók részt vettek a NAT kidolgozásában? Az egyházakat nem vonták be, nem voltunk jelen az egyeztetéseken.  FOTÓ: REFLAP-ARCHÍVUM A HITTANÓRÁK SZÁMA NEM CSÖKKEN Az állami általános iskolák első három tanévében 24-re csökken a kötelező óraszám: ennek része marad a heti egy, kötelezően választható etika- vagy hit- és erkölcstanóra. A középiskolákban 34-re csökken a kötelező óraszám, ez azonban nem érinti az egyházi iskolákban folyó hitoktatást, azaz a két hittanórát még ezen felül tartják meg – magyarázza Papp Kornél.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FÖLDVÁRYNÉ KISS RÉKA

Közös felelősségünk A szerző a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke

„Szabadulásom után több mint két évtizeddel (…) tudtam meg Fáy Aladár özvegyétől, hogy férje huszonnyolc évi tanári munkája után semmi nyugdíjat soha nem kapott. Fáy a börtönből 1954 nyarán súlyos (…) betegen jött ki (…). Halála után, 1963 nyarán az özvegy kérvényezte a nyugdíj kiutalását. Elutasították. Amikor (…) újra elővettük az ügyet és kérvényeztük az akkor hetvennyolc éves özvegy számára – méltányosságból – legalább valami kegydíj kiutalását (…), 1981. május 14-én harmadszor is, most már véglegesen, elutasította a Társadalombiztosítási Bizottság. A bizottság elnökét részletesen tájékoztattam a Fáy családot harmincöt évvel ezelőtt sújtó kálváriáról, melynek terheit főként az akkor négy kiskorú gyermekkel visszamaradt Fáyné hordozta. Így működött 1981-

„A kommunista diktatúra egész társadalmi rétegeket tekintett pusztán ideológiai alapon ellenségének.” ben – tehát a Független Kisgazdapártot szétzúzó koncepciós per elindítása után harmincöt évvel – a Társadalombiztosítási Bizottság.” Amikor a kommunista diktatúra áldozatairól be­szé­lünk, nemcsak ismert személyekre, hanem egy­szerű családok százezreire gondolunk. A kommunista diktatúra azon túl, hogy kíméletlenül leszámolt azokkal, akik akár a legcsekélyebb mértékig is szembe mertek szállni a hatalmi gépezettel, egész társadalmi rétegeket tekintett pusztán ideológiai alapon ellenségének. A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján két ilyen sorsot idézünk fel. A bevezető idézet főszereplője Fáy Aladár festőművész, a Képzőművészeti Főiskola profes�szora, az Iparművészeti Iskola igazgatója. A régi, ismert református család leszármazottja koholt vádak alapján hét évet töltött politikai elítéltként a diktatúra börtöneiben. Kiemelkedő művészeti tehetségének megfelelő állást a későbbiekben soha nem tölthetett be, méltatlan körülmények között, az Állatkert segédmunkásaként hunyt el 1963-ban. Aki Fáy családjának – a diktatúra kicsinyes bos�szújának – történetét lejegyezte, az ügy egyik főszereplője volt. Az egykori református iskolaigazgató fiát, a második világháború alatti németellenes ellenállásba bekapcsolódó Arany Bálintot az úgynevezett köztársaság-ellenes összeesküvési

ügyben, az egyik első nagyszabású, teljes egészében politikai indíttatású perben életfogytiglani, majd végül tizenkét év börtönre ítélték. Megrendítő emlékirata, A koronatanú első kézből tudósít a per előkészítéséről, a kihallgatásokról, az Andrássy út 60. kegyetlenségéről. A címadás arra utal, hogy neki szánták a koronatanú szerepét, de ő a nyilvános tárgyalás első napján – nem kis bátorságról tanúságot téve – visszavonta az erőszakkal kikényszerített vallomásait. E persorozat – amelyben több mint kétszázhatvan embert ültettek a vádlottak padjára, egy embert kivégeztek, és összesen több mint háromszázötven év börtönbüntetést szabtak ki – végső célja a nem kommunista politikai-szellemi elit megtörése volt. A kommunista párt így akarta a kisgazdapártot megsemmisíteni. Nem véletlen, hogy az első számú célpont Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára lett, szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt a legjelentősebb vezető, aki talán a legkövetkezetesebben tiltakozott a szovjetek és a magyarországi kommunisták törvénytelen akciói ellen. A Vörös Hadsereg katonai elhárítása, a magyar törvényeket lábbal tiporva, február 25-én hurcolta el a politikust. A súlyosan jogsértő tett pontosan mutatta, hogy a szovjetek megszállta Magyarországon semmi esélye nem maradt a demokratikus berendezkedés híveinek. A per egykori elítéltjeinek – így Fáy Aladárnak – élettörténete arra is rávilágít, hogy a diktatúra egykori áldozatainak és családjainak megpróbáltatásai büntetésük után sem értek véget. Szabadulásuk után is másodrendű állampolgárok maradtak. Mindvégig megfigyelés alatt tartották őket, nem kaphattak tudásuknak megfelelő állást, ami a magyar társadalom számára óriási szellemi veszteséget, családjaik számára pedig a folyamatos kiszolgáltatottságot jelentette. Fáy Aladár özvegyének a per után harmincöt évvel elutasított kérelme a rendszer kisszerűségben megnyilvánuló lényegét tükrözi, nemcsak az elemi humanitás hiányát, hanem a diktatúra bürokratizált személytelenségét és a Rákosi-korszakkal való kontinuitás vállalását is. Nemhogy az egykori politikai ellenfeleknek, de a családtagjaiknak sem kegyelmeztek. Az áldozatok kései elégtételt csak a diktatúra bukása után kaphattak. Kényszerűségből elhallgatott történeteiket megőrizni és továbbadni közös felelősségünk.  2020. február 23.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Krisztus tánca vagyunk FEKE GYÖRGY

A misszió tényleg csak valami távoli, ódivatú, szomorú tevékenység, amelyet nem szívesen csinál az ember? Vagy nem más, mint Isten dicsőségére élni, áldássá válni a környezetünk számára, vonzóvá tenni Isten országát? Egyéni küldetés, vagy gyönyörű tánc, amelyet Isten táncol bennünk? Ebbe a titokba vezet be egyházunk Missziói Irodájának Tanúim lesztek! elnevezésű képzése.

Dzsungelben élő misszionáriusok. Szektások térítenek az aluljárókban. Házról házra járva mindenhová bekopogunk, hogy nagyon hamar a halálról és az örök kárhozatról beszéljünk annak, aki ajtót nyit… Három tipikus kép, amely a misszióról él református fejekben (is). Tényleg csak valami távoli, ódivatú, szomorú tevékenység lenne az evangélium hirdetése, amit nem szívesen csinál az ember? Harmathy András szerint nem. A szentendrei lelkész úgy véli, a missziói parancs betöltése sokkal inkább hasonlít arra, amikor két koldus találkozik, és az egyik elmondja a másiknak, hol kapott ételt: „Jézus Krisztus az élet kenyere. Gyere, nézd meg!” Harmathy András, aki doktori disszertációját is missziológiai témáról, a munka teológiájáról írta, formálódásként tekint a misszióra. – Isten bevon minket az ő történetébe, közösséget

Horváth Levente missziológiai előadása után Bartha András Zsolt tett bizonyságot megtéréséről és szabadulásáról a függőségből

8

Reformátusok Lapja 2020. február 23.

ad, küldöttévé tesz és átformál bennünket, hogy olyan dolgokra is képesek legyünk, amelyeket el sem tudunk képzelni magunkról – osztja meg tapasztalatait a Tanúim lesztek! képzés résztvevőivel. – A fenti példák is mutatják, hogy van dolgunk azzal, mi a misszió, mert sokszor hiányoznak a jó beidegződéseink – szögezi le a lelkipásztor. Azért jöttünk el a közel tíz hónapos tanítványképzés egyik alkalmára, hogy olvasóinknak is segítsünk jobban megérteni ezt a sokat emlegetett fogalmat.

MIÉRT NEM ÉR CÉLBA AZ ÜZENETÜNK? – Nagyon sok lelkész keresi a megfelelő módszert, hogyan tudja mozgósítani a gyülekezetét, és sok gyülekezeti tag is vágyik arra, hogy el tudjon mélyedni Isten követésében. Mi ehhez adunk nekik jó eszközöket – mondja a Tanúim lesztek! másik szervezője, Dani Eszter. Az általa nyolc éve vezetett Missziói Iroda kiemelt feladatának tartja a lelkipásztorok missziológiai

| AKTUÁLIS |

„Isten országának jeleivé és tanúivá kell lennünk az aktuális társadalom számára.”

továbbképzését és a gyülekezetek missziói identitásának erősítését, egyáltalán, a missziológiai szemlélet elmélyítését egyházunkban. Ennek érdekében intenzív elméleti kurzusokat és gyakorlati továbbképzéseket szerveznek, szakirodalmat fordítanak és ültetnek át magyar kontextusba. Több évtized alatt felhalmozódott hiányosságokat kell pótolniuk, hisz a kommunizmusban nem volt szabad missziológiát oktatni a lelkészképzés részeként. 1990-ben az Egyesült Államokból hazatért Bütösi János kezdte tanítani Debrecenben, ma már mindegyik magyarországi református teológián vannak témába vágó kurzusok, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen külön tanszéket is kapott a tudományterület, de még így is bőven akad dolga a Missziói Irodának. – Miközben a társadalmunk szélsebesen változik, nekünk még mindig a hagyományos, egyre inkább kihalófélben lévő népegyházi életforma kérdéseire vannak válaszaink. Rá kell találnunk a Jézus Krisztustól kapott identitásunkra – teszi hozzá a református lelkipásztor, amin azt érti, hogy nekünk az aktuális társadalom számára kell Isten országának jeleivé és tanúivá lennünk. Segíthet megérteni ezt a szemléletbeli különbséget Lesslie Newbigin 20. századi brit teológus élettapasztalata és Michael W. Goheen kortárs kanadai missziológus munkássága. A misszionáriusként, majd református püspökként Indiában eltöltött évtizedek alatt Newbigin testközelből látta, milyen az, amikor a keresztyénség találkozik a helyi kultúrával. Ilyen helyzetben szükségszerű felmérni, hogy az adott társadalom gondolkodásmódjának, normarendszerének mely elemei lehetnek az örömüzenet hordozói, és melyek állítják kihívás elé az evangélium hirdetőjét. Angliába hazatérve azzal szembesült, hogy az egyházaknak a keresztyén társadalmakban sem

Harmathy András Dani Eszter Lovas András

szabad megspórolniuk ezt a kontextualizációs munkát, mert a mi zsidó-keresztyén kultúrkörünkben szintén megvan ez a kettősség. Munkássága nagy hatással volt a szintén református Goheenre, aki gyülekezetplántáló lelkészként szerzett tapasztalatait évtizedek óta teológiai professzorként kamatoztatja. Könyveinek, előadásainak és főiskolai kurzusainak fókuszában egyaránt az áll, hogyan tudja az egyház valóságosan továbbadni Isten szeretetét azoknak, akik maguktól már nem lépik át a templom küszöbét. Ehhez pedig elengedhetetlen a Biblia megértése mellett annak a kultúrának az ismerete is, amelyben élünk, különben nem fog célba érni az üzenet. 2020. február 23.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

A MISSZIÓ ÉLETFORMA – Isten aktív missziói jelenlétre hívja egyházát. Ez pedig nem csak a gyülekezetek falai között történik, mert ha Isten formálja a keresztyének életét, az kihat a családjukra, a munkahelyükre és a közösségeikre is. Az a kérdés, hogyan tudjuk őket segíteni ebben – magyarázza Dani Eszter, aki ösztöndíjasként hallgatta a kanadai református missziológus óráit Grand Rapids-ben. A Tanúim lesztek! valójában válasz erre a kérdésre. Goheen ugyanis 2015 óta rendszeresen tart intenzív egyhetes elméleti kurzusokat magyarországi és határon túli lelkészeknek, hogy missziói szemlélettel tudják végezni a szolgálatukat, szervezni a rájuk bízott közösséget, munkatársakat nevelni a szolgálatba, hisz a misszió nem egyemberes, hanem közösségi feladat. A Tanúim lesztek! néven indított, tíz hónapon át tartó, gyakorlatorientált missziói tanítvány- és vezetőképző kurzus épp ezt hivatott segíteni. – A misszió nem tanulható meg kizárólag tankönyvből, hanem életforma, amelybe igyekszünk bevezetni a résztvevőket – tudjuk meg a lelkésznőtől. – Ha elkezdünk missziói módon élni, és tudatosan megérinteni az embereket szeretettel, tettekkel, beszéddel, akkor a gyülekezeteink sokkal inkább hatással lesznek a körülöttük élőkre – foglalta össze a Tanúim lesztek! célját annak indulásakor Lovas András dunamelléki missziói referens a Parókia Portálnak adott

A TANÍTVÁNYKÉPZÉS FOLYTATÓDIK Timóteus tanítványképzés néven újabb missziológiai lelkésztovábbképzést szervez a Missziói Iroda 2020. április 20–24. között Balatonszárszón. A kreditet érő interaktív tanfolyam is abban kíván segíteni a lelkipásztoroknak, hogy a saját gyülekezetükben a szolgálatba bekapcsolódó aktív munkatársakat, világi vezetőket, presbitereket, tanítókat készíthessenek fel a gyülekezeti szolgálatok hatékony végzésére. Húsz fő jelentkezését várják a misszioi.iroda@reformatus.hu címre. A szervezők emellett tervezik a Tanúim lesztek! következő évadát, valamint egy olyan alkalmat is, amelyen lelkipásztorok sajátíthatják el a képzés módszertanát. Érdeklődni Dani Eszternél lehet (dani.eszter@ reformatus.hu).

10 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

interjúban. – Missziói szemléleten nem azt értjük, hogy innentől kezdve Bibliával a hónunk alatt szaladgálunk az utcán, és mindenkinek beszélni kell Jézus Krisztusról, hanem azt, hogy meglátjuk Istennek a történelmen átívelő nagy tervét, azon belül az egyház helyét és a saját magunk küldetését – nyugtatnak meg minket a képzés harmadik szervezőjének szavai.

GAZDAGÍTÓ ÉLMÉNY Lelkészek és aktív gyülekezeti tagok egyaránt részt vesznek az ősszel indult kurzuson, melynek ritmusát a mindennapos imádság, az egyénileg feldolgozható szakirodalom és elvégezhető feladatok, az ezekre reflektáló heti kiscsoportos beszélgetések, valamint a négy nagy témához kapcsolódó közös találkozó adja. Kezdésként a Bibliára mint Isten missziójának a történetére csodálkoztak rá a résztvevők, majd megélhették, hogy ők személyesen hogyan részei Isten szabadításának, ezekben a hetekben a misszióval foglalkoznak, a képzés utolsó negyede pedig a hivatás kérdéseit járja körbe. – Az kevés, ha jó reformátusok, jó keresztyének vagyunk. Isten szakadatlan megújulásra hív bennünket. Nem lehetünk belterjesek, tovább kell adnunk azt a sok mindent, amit tőle kaptunk – meséli Sápiné Fülöp Éva, miért tartja fontosnak a kurzust. Az újpalotai

| AKTUÁLIS |

gyülekezet tagja tavaly két társával együtt csinálta végig a képzést a Hold utcai templomban egy vegyes csoportban. – Sokszínűek voltunk gyülekezeti szempontból, de szolgálati területek szerint is. Volt közöttünk gondnok, presbiter, teológus, élveztem a különböző megközelítéseket és az őszinte párbeszédet. A korábban jogászként dolgozó nyugdíjas hölgy és világi szakmákban helytálló társai tapasztalata, nézőpontjai pedig a gyülekezeti és egyházi körökben mozgó lelkész számára volt felbecsülhetetlen kincs. Mindhárom újpalotai résztvevő folytatta idén is, lelkészük támogatásával ugyanis saját csoportot indítottak gyülekezetükben. A közösség épp gyülekezetépítésben van, hisz két éve sincs még, hogy felszentelték modern templomukat, sokan betérnek hozzájuk esketés, keresztelés, temetés miatt. A gyülekezet tagjai szeretnék őket úgy megszólítani, hogy elköteleződjenek Isten országa mellett. Ugyanakkor az ő közösségüket is megerősítették a hetenkénti közös alkalmak: egymás iránt is nyitottabbak lettek, erősödött az emberekben az imádságos lelkület, bátrabban vállalnak szolgálatot, ahogy Éva fogalmaz: „Életszerűvé válik számunkra a misszió.”

AZ AJÁNDÉK ÖRÖME A tapasztalatcsere miatt is fontosnak tartja ezeket az alkalmakat Éva. Ahogy ő fogalmaz: „Jó bekerülni az egyház lelki vérke-

ringésébe.” A harmadik téma nyitó alkalma valóban közösségi esemény: a januári hideg vasárnapi estén szeretetteljes üdvözlésektől, örömteli beszélgetésektől, egymásnak készített hazai finomságoktól melegszik fel a káposztásmegyeri református templomba betérők teste-lelke. Az egész ország területéről adnak egymásnak randevút itt a képzés résztvevői. Testvéries hangulatban hallgatják Horváth Levente erdélyi református lelkipásztort. A szenvedélybetegeket segítő Bonus Pastor Alapítvány elnöke a misszió közösségi természetéről beszél nekik. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet missziológiatanárának szavaiból azt értjük meg, hogy Jézus megtérésre hívása az evangéliumokban személyes, egyéni, de mindig hozzáteszi azt is, hogy elközelített az Isten országa, aminek már együtt, közösségként vagyunk a tagjai: – Magunk sem értjük teljesen, mit jelent Jézus Krisztus tanítványának lenni, de másokat is azzá kell tennünk. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ő bennünk akar élni, általunk akarja végrehajtani küldetését. Egymás ajándékai vagyunk. Azt kívánja, hogy tudjunk mindennap örömmel rácsodálkozni erre a nagyszerű ajándékra, végül arra biztat, hogy ne önmagunkért akarjunk keresztyének lenni, hisz a tanítványnak nincs saját küldetése: – Isten missziójának van egyháza, nem fordítva. Jézus Krisztus misszióját kell folytatnunk, tanúságot tenni Isten országáról szóban és tettben. Ne táncosok akarjunk lenni, hanem tánc. Hagyjuk, hogy Jézus Krisztus táncoljon minket.  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA

2020. február 23.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Ezek azok a pillanatok, amelyekért csak hála, öröm és dicsőítés van a szívemben ma is.”

12 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

| INTERJÚ |

„Nem tehetem, hogy ne tegyem” JEZSOVICZKI NOÉMI

Tiszaderzsen szolgáló édesapja nyomdokaiba lépve lett lelkész, már teológuskorától szeretettel és odafigyeléssel fordult a betegek, a szükséget szenvedők felé, hűséges társa és segítője volt lelkipásztor férjének. Boross Gézáné diakóniai munkásságát egyházunk Zsinata tavaly Kiss Ferenc-díjjal ismerte el. Márta néni egész életét átszövi a hálaadás, pedig sok megpróbáltatáson ment keresztül. A legutóbbi tavaly januárban érte, amikor közel kilencven évesen maga mögött kellett hagynia az otthonát.

Lelkészcsaládban született a két világháború között. Milyen volt „papgyereknek” lenni abban a korszakban? Egy kis faluban éltünk, Tiszaderzsen, Abádszalók mellett. Édesapám szerény falusi lelkipásztor volt, édesanyámmal nagy szeretettel neveltek engem és három testvéremet. Akkoriban nem tanulhattunk otthon, internátusba kellett mennünk, a debreceni Dóczy Leánynevelőbe írattak be a nővéremmel, de amikor az iskolát elérte a tuberkulózisjárvány, és Judit megbetegedett, elvittek onnan bennünket, és Miskolcra kerültem a Tóth Pál Református Gimnáziumba. Hálás vagyok azért az időszakért, mert ott ismertem meg azt a hittel teli légkört, amelyben az ember ránéz a másikra, és azt mondja: a testvérem vagy Jézus Krisztusban. Életem meghatározó személyisége volt kedves hittantanárom, Pap István, Pap László, a budapesti teológia dékánjának testvére. Közvetlen ember volt, nagy szeretettel nevelt bennünket a hitben, az ő ajánlásával jelentkeztem a teológiára. Mi indította arra, hogy a lelkészi pályát válassza? Egyszer az iskolában a bűn volt a hittanóra témája. Az óra előtt azt mondtam Pista bácsinak: „Tanár úr, kérem, ne tessék haragudni, nem tudok bemenni erre az órára. Én nem értem, nem tudom megmagyarázni, mi az a bűn.” Ő akkor elkezdett értem imádkozni: „Drága mennyei Uram, te látod ezt a kislányt, szeret téged, szereti az Úr Jézus Krisztust, odaadta az életét, a te utadon akar járni. Szánd meg őt, nyisd meg a szívét arra, hogy neki is vannak bűnei, és ezeket te már előre megbocsátottad az Úr Jézus Krisztusban.” Megdöbbentem, és elkezdtek folyni a könnyeim. Többek között ez a lelki élmény indított el, hogy szolgáljam Istent. Abban a korban voltam kamasz, amikor az ébredési közösségek megalakultak Magyarországon, Miskolc mellett nagyon sok lehetőség volt a szolgálatra, belekerültem ebbe a sodrásba. Hallottam, hogy a budapesti református teológiai akadémia keres női hallgatókat, akik szívesen jelentkeznek egyházi, gyülekezeti szolgálatra, és amikor

érettségiztem, megbeszéltem Pap Istvánnal, hogy szeretnék én is oda menni. Az ő ajánlásával jelentkeztem, és fel is vettek. Ekkor választotta szolgálati területének a diakóniát? Édesapám lebénulása tett érzékennyé a szenvedők, a tehetetlenek iránt – valahogyan így kezdődött az érdeklődésem a diakónia iránt. Már a teológiai évek alatt kötelező volt gyülekezethez tartozni, gondolkodtam, hová menjek. Megtudtam, hogy a Salétrom utcában, ahol akkor még nagyon kicsi gyülekezet volt, keresnek valakit, aki szívesen látogatna betegeket. Jelentkeztem, így kerültem be a közösségbe és a diakóniai munkába. Olyannyira, hogy amikor már másod- és harmadéves voltam, ha szükség volt rá valahol, kikértek más gyülekezetek is erre a szolgálatra. A Kálvin téri gyülekezetből, ahol később beosztott lelkész lettem, például jelezték a teológiának, hogy szükség volna kórházi látogatáshoz ráérő hallgatókra – nagyon szívesen vállaltam, így kerültem közelebbi kapcsolatba a kórházakkal. Miután férjez mentem, a diakóniai szolgálatom Törökőrön folytatódott, ahol szintén beosztott lelkészként segítettem a férjem munkáját. Itt is nagy szükség volt a látogatásokra. Ekkor nyílt alkalmam arra is, hogy a betegeknek – kérésükre – a kórházakba engedéllyel vagy magánlakásokba vihettem a sákramentumokat. Isten úgy rendezte az én porszem életemet, hogy az úrvacsora mindig csodálatos lehetőség volt számomra arra, hogy a készenlét állapotában legyek testileg és lelkileg: „Itt vagyok, használj engem!” Nincs nagyobb élmény és ajándék annál, mint azt érezni, hogy előttem lép be valahová Jézus. Ezt mindig kértem is tőle: „Lépj be, mert ha te itt vagy, akkor könnyebben tudok szolgálni.” A férje lelkipásztorként a nyolcvanas évek közepétől a budapesti teológia gyakorlati teológiai tanszékének profes�szora volt, mozgalmas évtizedeket töltöttek együtt. Már teológushallagatóként megismerkedtek? 2020. február 23.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Igen, de nem gyermekfejjel, hanem később, negyed-ötödéves korunkban kezdtük egymást megismerni. Boross Géza hihetetlenül energikus, talpraesett, végtelenül melegszívű ember volt. Amikor behívták katonának, megjelent a lányok coetusa előtt, kopogott, hogy velem akar beszélni: „Behívtak katonának, Márta. Semmi mást nem kérek, csak várjon engem vis�sza.” Nagy szemekkel néztem rá: „Bocsásson meg, de milyen jogon várjam vissza? Még csak most kezdem megismerni.” „Mert ön lesz a feleségem” – válaszolta kedves határozottsággal. Szép diákkorunk volt, mindketten tudtuk, hogy közünk van egymáshoz, de hosszabb folyamat volt a másik megismerése, sokáig tartottam a három lépés távolságot. Ötödéves volt Gézám, amikor örömmel elfogadtam, hogy Isten végtelen szeretete őt rendelte mellém. Boldogan lettem a felesége, és hálás szívvel fogadtuk a gyermekeinket: Gézát, Mártát és Sándort – a lelkészi hivatást Géza fiunk folytatta. Lelkészként könnyebb volt a szolgálatában segítenie hitvesét, mint a más hivatású feleségeknek? Mindig meg tudtuk beszélni a szolgálatainkat, volt egymáshoz utunk, és ez nagy ajándék. Nem úgy éltük meg, hogy „én is végzem a magam feladatát, te is a tiédet, aztán majd valahol találkozunk”. Egy Urunk van, egyetlen valaki halt meg a kereszten értem, érte és mindenkiért. Ez tette a mi életünket is széppé és Isten iránti hálával telivé. Lelkészként természetesen kön�nyebb volt a szolgálatban is segíteni egymást. Hálás vagyok azért, hogy olyan családom volt, akik megértették, mivel jár ez a hivatás. Pedig nem egyszer, nem kétszer ott kellett hagynom a gyerekeket a nagymamával. Ha mennem kellett, sokszor ő fejezte be az öltöztetést. Könnyebb volt segíteni az uramat úgy, hogy tudtam, miből áll a szolgálat, mit jelent vadidegen helyre vinni úrvacsorát, ahol közben hallom, ahogy kiabálnak vagy káromkodnak a szomszédban, és azt is, hogy szabaddá kell tenni a lelkemet, a szívemet, a hitemet, hogy ne ezzel foglalkozzak. De Gézám is részt vett a diakóniában, ha kellett, tűzifát pakolt, ezzel segített valakinek. Mindketten mindenből kivettük a részünket. Szegények voltak, sok nyomorúsággal küszködtek a törökőriek abban az időben, 1964 és ’84 között, amikor ott szolgáltunk. Nem volt egyszerű megtalálni az utat hozzájuk, de Gézámnak sikerült. Úgy prédikált, hogy mindenki számára érthető legyen. Munkások lakta környék volt, de nem messze onnan modern lakások épültek, beköltözött egy értelmiségi réteg, amelyből elkezdtek jönni a gyülekezetbe mérnökök, közgazdászok is. Sokan, sokféle kíváncsisággal érkeztek közénk, és megtalálták egymással is a hangot. Ismertem, látogattam őket, és ők elfogadták mindkettőnk szolgálatát, nem tettek különbséget. Isten ajándéka volt a sok szeretet, amit ott kaptam. Akkoriban volt világi állásom is a lelkészi mellett, a 10. kerületi egészségházban voltam orvosírnok. Este a bibliaóráról akkor jöttek ki a gyülekezeti tagok, amikor hazaérkeztem, az uram kikísérte őket a trolihoz, és együtt vártak rám. A mai 14 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

napig csak könnyes szemmel tudok arra gondolni, hogy engem várva ácsorogtak ott, a megállóban. Már a Ráday utcában laktunk, de a tősgyökeres tagok Márta napkor és Géza napkor mindig eljöttek hozzánk, egész kis törökőri gyülekezet alakult ki ott olyankor. Ezek azok a pillanatok, amelyekért csak hála, öröm és dicsőítés van a szívemben ma is. A budapesti Ráday utca 28. életének meghatározó épülete, hiszen ide járt a teológiára, majd a nyolcvanas években a férje kinevezése miatt, később pedig egyedül lakott itt – egészen tavaly januárig, amikor a Ráday-kollégium leégése miatt végleg el kellett hagynia az otthonát. Hogyan élte meg ezt a nagy változást? Először, látva az összekuszált, kormos, elázott holmikat, az volt bennem, hogy „Uram, én még nem tudom kimondani azt, hogy mindent kárba veszni hagytam. De nem ezek a tárgyak fontosak, hanem az, hogy a szívem odaadtam neked.” Ez a belső szabadság. Annak az embernek a szabadsága, aki valóban letette az életét Isten kezébe. A tűz után kétszer voltam fenn a lakásban gyermekeim segítségével – csak így engedtek fel megnézni. A személyes tárgyaim, a fényképek, a férjem könyvei csodálatos módon sértetlenek maradtak, a tűz megállt a szobája ajtajánál. Nehéz volt ezt megélni, de óriási ajándék számomra, hogy megy tovább az élet – ahogyan átéltük ’44ben, ’56-ban és most, 2019-ben is. A Kiss Ferenc-díj átadásakor elhangzott a méltatásában, hogy „nem szűnt meg aktívan tevékenykedni a diakóniai munkában”. Néhány hónapja a Kálvin János Református Idősek Otthonában él. Itt hogyan tudja megvalósítani ezt a szolgálatot? A tűzeset után örömmel vettem az egyház által felajánlott lehetőséget, hogy beköltözhetek a Kálvin János-otthonba. Szép, világos, napsugaras kis lakás, és nagyon sok kedves, segítőkész lakótárs és munkatárs fogadott. Nagyon hálás vagyok mindezért, és a szolgálatra sok lehetőségem van itt is. Bármikor lemehetek meglátogatni a betegeket, vagy ha úgy adódik, hárman-négyen zsoltárokat énekelünk azoknak, akik nem tudnak az ágyból felkelni. Nincs különbség a szolgálatok között, ha arról van szó, segítjük, támogatjuk egymást. Nem tehetem, hogy ne tegyem. Sosem erőszakosan, de ha látom, hogy szükség van rám, akkor miért ne segítsek? Ha valaki azt kéri, sétálok vele, nekem is jólesik mozogni. Sokszor kimegyek az udvarra is, ilyenkor kiteszek egy cédulát, hogy hol találnak meg. Ezek a lehetőségek arra valók, hogy kicsivel közelebb kerüljünk egymáshoz a hétköznapokban. Nem kell hozzá ünnepi alkalom, szent szöveg, néha elég, hogy együtt imádkozunk. Például amikor bejön az egyik itt lakó, hogy „Mártikám, tudsz velem együtt kicsit csendben lenni?”, és elcsendesedünk, imádkozunk azokért, akiknek itt és most szüksége van rá. Hatalmas ajándék és áldás ez nekem.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

A jutalom kilátásba helyezése mozgatja a legtöbb embert. Jutalom lehet egy dicsérő szó, különösen nyilvánosság előtt, és lehet tárgyi vagy anyagi, mint a fizetésemelés. Jutalmazással idomítják az állatokat bizonyos magatartásra. Jutalom a gyermeknek, ha jó jegyet kap, mert megtanulta az anyagot. De gyakran későbbi éveiben is csak akkor tanul, ha ígéretet kap a szülőktől valamilyen nagyobb ajándékra. Ha csak ezért megy át a vizsgákon, és jut el a diplomáig, soha nem éli át a megismerés és a tudás örömét. Jézus is használja a fizetség és jutalom ígéretét, de egészen másként. „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? (…) És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? (…) És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? (…) Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsönt, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.” (Lk 6,32–35) Mi az a jutalom, amelyet Jézus szerint Istentől várhatunk? Elképzelhetetlenül nagy ajándék. Túlemel minden kisstílű kívánságunkon: Isten fiaivá válhatunk, Isten családjához tartozhatunk. Isten jutalma nem csupán valamilyen csekély ajándék, a körülményeink javulása, hanem a krisztusi élet. Ha ő jó a hálátlanok és gonoszok iránt, mennyivel inkább jó azokhoz, akik hozzá tartoznak, jóságát gyakorolják, akaratát akarják cselekedni. A jóságos Atya anyaian irgalmas azokhoz, akik utánozzák őt. A haszon, a kereskedői szellem, az üzlet helyett egészen új alapokra helyezi azok életét, akik vele élnek. Isten Lelke megérlelhet ilyen határtalan szeretetre, ha rábízzuk magunkat. Ehhez el kell fogadni, hogy ellenségeinket is szereti, talán éppen rajtunk keresztül akarja helyesbíteni, jobbítani őket. Ez nem jelenti azt, hogy gyáván, gyöngén elhallgatjuk a rosszat, és jónak hazudjuk a helytelent. Nem könnyű, de lehet az igazságot szeretettel képviselni: „Amit teszel, az teljesen elfogadhatatlan, azért mondom meg, mert szeretlek, és segíteni akarok neked.” A neveléstudomány is vallja, hogy a büntetéssel el lehet fojtani a rosszat az emberben, de tartós változást csak jutalommal és dicsérettel lehet elérni, hogy rögzüljön a jó. Jutalom az, hogy lemondok a bosszúról, és ettől jól érzem magam. Jó érzés leszerelni egy gyűlölködő, ellenséges embert, és megbékíteni a világgal. A jóság magában hordozza a jutalmát. Jutalom az, hogy áldássá válik minden, ami ellenséges vagy fájdalmas élmény volt. 

IMÁDKOZZUNK!

Uram, te úgy győzted le a világot, hogy közben megmentetted azt. Azzal győztél, hogy nem a világtól vártad a megjobbulást, mert az erre képtelen volt, hanem önmagadat rontottad meg a kereszten. Ebből a szűk emberi perspektívából nézve ennek semmi értelme, Uram. Hogyan lehet győztes az, aki önmagát áldozza másokért?! Hogyan lehet győztes az, akit még a sajátjai is kitaszítanak?! Hogyan lehet győztes az, akit pribékek ütnek-vernek, gyaláznak?! Uram, segíts felismerni, hogy az igazi győzelem nem a mások felett aratott győzelem! Te tűrted csendben a bántást, megaláztad magad, kiszolgáltatott lettél gonosz emberek kénye-kedvének. Lehet, hogy mégiscsak ez a legszebb győzelem, amelyre itt, a földön vágyhatunk mi is: szenvedni az igazságért, kitartani a legnehezebben is, tűrni a bántást, de tudva, a győzelem felé vezető út ez. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Irgalmas samaritánus A bibliai és a jézusi példázatok nagyszerűsége és gazdagsága a tanítás, a felhasznált kép egyszerűségéből és hétköznapiságából fakad. Elvont, bonyolult, mély igazságokat lehet a képes beszéd, a szemléltetés által megérteni, átérezni, valósággá tenni. A Jézus korabeli világ megannyi ellentmondással, átalakulással teli időszak volt, Isten népe elnyomás alatt, nem teljes szabadságban, más népekkel keveredve és osztozva élt az ősöknek megígért földön. Nem csupán írásmagyarázói tudós vitatkozásból, hanem a mindennapi élet tapasztalható összefüggéseiből is fakad a törvénytudó kérdése: „De ki a felebarátom?” (Lk 10,29) A mózesi törvényt mindenki tudta, naponta imádkozta: „Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr!” (3Móz 19,18) Jézus hétköznapi történetet mesél el az őt próbára tévő írásmagyarázónak és nekünk, mai olvasóknak. A Jeruzsálem és Jerikó közötti, földrajzi okokból megkerülhetetlen út szükséges, de ténylegesen veszélyes szakasznak minősült. A kopár hegyvidék barlangjaiban rablók laktak, akik abból éltek, hogy az utazók vagyonát, tárgyait elvették. Ezért leginkább csoportosan utaztak arrafelé az emberek. Nem tudjuk, hogy a példázatbeli névtelen és ismeretlen származású, vallású, nemzetiségű ember egyedül ment-e, és ezáltal hibát követett-e el, mindenesetre kirabolták, megverték. A jeruzsálemi szolgálatból hazafelé tartó pap és lévita elvileg nem hivatkozhatott a kultuszi tisztaságra a bajba jutott ember láttán. A halott érintésének tilalma sem volt érvényes a félholt esetében. A kiközösített, megvetett samaritánus állt meg, önzetlenül segített, életet mentett, végül nem ünnepeltette magát. Irgalmasságot cselekedett, és ment tovább az úton. A három közül a bajba jutott ember felebarátja az volt, „aki irgalmas volt hozzá” (Lk 10,37).  PAP FERENC 2020. február 23.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Okostemplom a határ mellett BEREKMÉRI GABRIELLA

Ritkán találni ma gyarapodó magyar református gyülekezetet a Kárpát-medencében. Egyházunk évről évre több ezer lelket veszít el a népességcsökkenés, elvándorlás, hitközösségektől való eltávolodás miatt. Ezért különösen nagy lelki feltöltekezés, felüdülés olyan közösség életébe bepillantani, ahol szívvel-lélekkel áll minden tag Isten, az egyház és a gyülekezete szolgálatába, elszántan és hittel néznek a jövőbe, lelkesedésük pedig átragad a látogatóra.

Gyula belvárosában egész református sziget van, vagy ahogyan a helyiek emlegetik néha: a református negyed. Itt található a kétszáztizenöt éves templom, a lelkipásztori hivatal, a Magvető iskola és óvoda, valamint a gyülekezeti ház. – A Tiszántúli Református Egyházkerülethez tartozó gyülekezet népegyházi szemszögből nézve ezer-ezeregyszáz lelkes – mondja Baráth János, a Gyulai Református Egyházközség lelkipásztora, majd hozzáteszi: a választói névjegyzéket a megkeresztelt, konfirmált, úrvacsorával élő, templomlátogató és a gyülekezetet anyagilag támogató tagok alkotják háromszázöten, hétszáz fő azoknak a száma, akik valamilyen módon anyagilag támogatják a gyülekezetet, a vasárnapi istentiszteleteken pedig általában kétszázötven fő vesz részt. Az aktív szolgálattevők száma meghaladja a száz főt.

MÉLYSÉGEK ÉS MEGÚJULÁSOK A jelentős alföldi városban elég korán elkezdett terjedni a reformáció, itt élt és tevékenykedett például Szegedi Kis István, 16 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

Sztárai Mihály és Gálszécsi István, a legrégibb ismert magyar kottás énekeskönyv szerzője, a török uralom alatt azonban a reformáció szinte teljesen visszaszorult. Kósa Ferenc főgondnok, akinek az édesapja egykor a gyülekezet lelkipásztora volt, a 20. századra ugorva saját emlékeit idézi fel: – A ’40-es, ’50es évek ébredési mozgalmának köszönhetően Gyulán is sokan megújultak lelkileg. Itt nőttem fel, szemtanúja voltam ennek az időszaknak, amikor nem fértek be a templomba, a legkeményebb Rákosi-diktatúrában kint álltak előtte az utcán, és hallgatták az igehirdetést. A 2000-es évek elején nehezebb időszakon esett át a gyülekezet, az utóbbi nyolc évben, Baráth János és felesége, Andrea érkezése óta azonban fellendült az élet, gyarapodó, virágzó közösség lett a reformátusokból. A pár tizenhét éve házas, három iskolás gyerekük van. A férj a gyülekezet pásztoraként, a feleség intézményi lelkészként szolgál. De miben rejlik a titkuk? A presbitériummal közösen kiépítettek egy ma már olajozottan működő rendszert, amelyben

| REFORMÁTUS ÉLET |

kulcsfontosságú a feladatok elosztása, és ez lehetővé teszi, hogy a gyülekezet vezetője valóban a lelkipásztori munkáját végezhesse – magyarázza Baráth János. 2017 óta a főgondnok mellett egy igazgatási, egy építésügyi és egy gazdasági gondnok is szolgál, a szeretetszolgálat, a média és a tevékenységek is önálló lábon állnak, a lelkipásztor csak felügyeli ezeket. – Nem mondjuk, hogy minden tökéletesen működik nálunk, de szépen haladnak, fejlődnek a dolgok – teszi hozzá a lelkész. Kósa Ferenc főgondnok szerint ennek az összetett tevékenységnek és feladatelosztásnak köszönhetően a gyülekezet korösszetétele is kedvezően változott. – Mi imádságosan kerestük azt a lelkészt, aki megfelel a gyülekezetünknek, az utóbbi nyolc évben pedig lélekszámban, anyagiakban és lelkiekben is felfelé ível a gyülekezet élete – mondja a főgondnok.

A HÉTKÖZNAPOKBAN SEM ÁLL MEG A SZOLGÁLAT A vasárnapi istentiszteleteket szép számban látogatják a hívek, az ünnepi vagy különlegesebb alkalmakon hat-hétszáz fő is összegyűl, azonban a szolgálat nem korlátozódik a hétvégi alkalmakra. A legnépesebb találkozó a szerdai bibliaóra, ahol ötven fő a részvételi átlag, de vannak rétegalkalmak, mint az ima-, a házas-, a baba-mama kör, a nők bibliaköre, a nőszövetségi találkozó, a sportnap, illetve a munkatársképzők, kurzusok. Két éve például sikeresen szerveztek apakurzust, ahol a férfiakat

készítették fel az apaságra, a családi felelősségvállalásra a Biblia tanításai szerint. Több édesapa ekkor épült be a gyülekezetbe. A hitoktatásra is kiemelten odafigyelnek, együttműködnek az iskolák pedagógusaival. Bagyinszki Erzsébet igazgatási gondnokként szolgál a gyülekezetben. Hatalmas pozitívumként emeli ki, hogy míg korábban hívogatni kellett az embereket, ma már megkeresik a hívek, és kérik, hogy szolgálhassanak. – Például a beteglátogató csoport megalakulásakor is összegyűjtöttük és kiképeztük a munkatársakat, és ez azóta működik. A látogatások mellett lelkigondozás is zajlik, viszünk imádságos könyvet, énekelünk, Igét olvasunk, és legalább harmincöt-negyven percig tart egy-egy alkalom. Megtanultunk hallgatni, odafigyelni a betegre. Emellett az időseket segítjük a napi tevékenységek ellátásában, néhányan vállalták, hogy elhozzák őket autóval az istentiszteletekre, fát vágnak, segítenek a ház körüli teendőkben – sorolja a gondnok, és hozzáteszi: a rászorulókra is gondolnak, legyen szó akár élelmiszerekről, ruházatról, ágyneműről vagy babakocsiról, tanszerekről. A gyülekezet pedig nem várja a biztatást, lelkesen, szívből adakozik. Gyűjtöttek már a gyermekkórháznak, alkoholbetegeknek, de kisebb gyülekezeteket is segítenek. Olyan is előfordul, hogy egymás gyerekeire vigyáznak, vagy vasárnap vállalják a gyermek-istentisztelet tartását. – Volt, hogy megkérdezték tőlem, ki mennyi pénzt kap ezekért a szolgálatokért. Nehezen hiszik el az emberek, hogy ekkora mennyiségű önkéntes munkát ingyen végzünk el – idézi fel mosolyogva Kósa Ferenc, aki úgy véli, a fő vonzerő a hiteles igehirdetés. – Amikor idekerültek a tiszteletes úrék, szinte egyik napról a másikra majdnem megduplázódott az istentiszteletek látogatottsága, a szerdai bibliaórán pedig nem fértünk a gyülekezeti házban. De mindig nagyon vigyáztunk arra is, hogy ne csak szó legyen a szolgálatunk, bár az a legfontosabb, hanem anyagiakban is segítsünk a rászorulóknak – emeli ki a főgondnok.

A JÓ PÉLDÁK TÁRHÁZA Hogyan válhat ilyen élettel teli, gyarapodó gyülekezetté ma egy közösség? A gyulaiak a missziót nagyon tudatosan, de főként szeretettel és türelemmel végzik. Igyekeznek minél több embert bevonzani alkalmaik, kezdeményezéseik által a gyülekezeti életbe, de arra is odafigyelnek, hogy azokat, akik már a közösség tagjai, hitükben erősítsék, és lehetőséget adjanak nekik a szolgálatra, hogy megérezzék ennek örömét. Ebben nagy szerepe van a gyerekeknek is: – Amióta főállású iskolalelkészünk van a tiszteletes asszony személyében, látványos a változás. Például sokszor szolgálnak a gyerekek a családi istentiszteleteken és a város idősotthonaiban – magyarázza Bagyinszki Erzsébet. A templomban színpad is van, ahol a kicsik betanulnak jeleneteket, színdarabokat, a mai kor nyelvén feldolgozzák és továbbadják az igei üzenetet. Nemcsak szerepelnek, hanem a 2020. február 23.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

„Előfordulnak botlások, félrecsúszott dolgok, nálunk sem minden fenékig tejföl, de úgy látjuk, hogy jó irányba haladunk. A küzdelem állandó, de hálásak vagyunk Istennek, hogy könyörül a gyülekezeten. Ennek a titka egészen mélyen, az imádságban van.” (Baráth János) szolgálat örömét is felfedezik. – Úgy készülnek, hogy tudják, a maguk módján kis lelkipásztorok lesznek, akik üzenetet adnak át a gyülekezetnek. Ezt meg is értik, és megérzik a jelentőségét, örömmel készülnek rá. Ez már önmagában is csoda – tárja szét a karjait Baráth János, aki úgy gondolja: a gyülekezeti élet akkor lehet áldást hordozó, ha felismerik, hogy a lelki ajándékokat nem csupán egy embernek adja Isten, ha mindenkiben felfedezik a tálentumot, kegyelmi ajándékot, és együtt alkotják a közösséget. A négyfős gondnokság mellett további különlegessége a gyülekezetnek, hogy a kötelező egyházfenntartói járulék helyett bevezették a hálaáldozatok rendszerét. A szolgáltatásoknak sincs megszabott áruk, mindenki a hálájának mértéke szerint ad. Iránymutatás van, de mindenki önként fizet. Ez működőképes rendszer, sokszorosa szokott összegyűlni az azelőtt megszabott összegeknek. Békés megyében nagyon kevés helyen beszélhetünk gyarapodásról, növekedésről. Ezért is különösen hálásak a helyiek a kegyelmi időszakért. – Előfordulnak botlások, félrecsúszott dolgok, nálunk sem minden fenékig tejföl, de úgy látjuk, hogy jó irányba haladunk. A küzdelem állandó, de hálásak vagyunk Istennek, hogy könyörül a gyülekezeten. Ennek a titka egészen mélyen, az imádságban van – fejti ki a lelkipásztor.

AKTÍV JELEN, REMÉNYTELI JÖVŐKÉP

tek. Az egyik presbitertől megtudjuk, hogy az utolsó jelentősebb felújítás 1868-ban volt, a toronysisak 1802-ben ácsolt gerendái pedig, meglepetésükre, ma is egészségesek. A hajlék kívül teljesen megújul, tető- és ablakcsere vár rá, és a régi toronyóra is újra működik. A belső térben főleg a digitalizáció szempontjából lesznek nagy előrelépések: új helyet kap a digitális koncertorgona, és multifunkcionális pult kerül a templomba, ahonnan a világítást, hangosítást, élő közvetítéseket is vezérelhetik. Ez utóbbit a parókiával is összekötik, úgyhogy szinte okostemplommá válik az épület. A felújítás ideje alatt a gyülekezeti házban két részletben kell megtartani az istentiszteleteket, mivel annyian összegyűlnek, hogy nem férnek el a teremben. A beruházások azonban nem állnak meg itt: ez évben új óvoda építése kezdődik, illetve az új gyülekezeti ház tervezéséhez is megteszik az első lépéseket a lelkészi hivatalhoz tartozó telken, de a hivatal udvarát is szeretnék rendbe tenni. Emellett az egyházközséghez tartozik az 1992-ben indított óvoda és az 1994ben alapított Magvető Református Általános Iskola is, amelyeknek a fenntartásáról szintén gondoskodniuk kell. A tevékenységek, kezdeményezések, kedves történetek és jó példák sora még így is hiányos marad, de a lelkipásztor azt mondja: „Ma az emberek szabadideje nagy kincs, az odaszánása pedig a legnagyobb érték lehet a közösség életében. Nem egyszerű rávenni az embereket erre az áldozatra, a szívükben kell megmozdulnia valaminek, de az Úr Isten elvégzi ezt”. 

Szeptemberben elkezdődött a templom felújítása, amelyre 2017-ben pályázaton bruttó száznyolcvanmillió forintot nyer-

Készült a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. támogatásával.

18 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

| AKTUÁLIS |

Végezzük a szeretet munkáját! A tavaszi ülésszak kezdetén ebben az esztendőben is közös elcsendesedésre hívták a parlamenti képviselőket a Hold utcai gyülekezetbe. Az alkalmon Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette az Igét Jézus és a bűnös asszony találkozásának története (Lk 7,36–50) alapján. Bogárdi Szabó István püspök áhítata kezdetén úgy fogalmazott, ma már két évszázadot kellene visszalépni ahhoz, hogy közelebb juthassunk a szabadító igéhez: – Ha itt tartok áhítatot húsz éve, azt mondtam volna, hogy csak a huszadik századot, a hamis ideológiák sorsrontó századát kell átlépnünk, de bár a 21. századnak még az ötöde sem telt el, ez felül fogja múlni az előzőt. Paul Johnson történész is azt mondta, a 20. század a radikális utópiák százada volt, a 21. század pedig a hedonizmusé lesz – az értelmiség mindkettőből kiveszi a részét, és mindkettő gyűlöli a keresztyéneket. Az utópista azért, mert folyton beleütközik a 127. zsoltár figyelmeztetésébe: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Hiába a terv, hiába az igyekezet és az utópia, ha nem az Úr épít, hiába épít az építő – hangsúlyozta a dunamelléki püspök. – A hedonistát pedig az áldozat, a lemondás, az igazi szeretet valósága zavarja. Pontosan az, hogy rajta kívül mást is kellene szeretni. Pedig, mint mondta, Jézus, Simon farizeus és a bűnös as�szony története is a megbocsátás és a szeretet összefüggéséről szól. Jézust a naini ifjú feltámasztása után prófétaként tartották számon, ezért is hívja meg őt magához a farizeus, majd megbotránkozik rajta, hogy a prófétának hitt férfi engedi, hogy egy bűnös asszony rajongjon érte – pedig, ha tudná ki az asszony, nem hagyná. – De Jézus, a próféta, tudja az isteni igazságot, hogy akinek sokat bocsátanak meg, az jobban szeret – folytatta a dunamelléki püspök. – A közönyösségünket és az itt-ott tapasztalható Isten-ellenességünket nézve ma is úgy élünk, mint akiknek sohasem volt adóssága, mintha Isten tartozna nekünk – ez pedig farizeusi póz.

Jézus maga is arra figyelmeztetett, hogy ha a farizeusok valamilyen oknál fogva nem jutnak be Isten országába, mást sem engednek be. Jézus Krisztus azonban tudja, mit jelent az adósság emberi viszonylatban: az adós menekül, a hitelező üldözi. Ahol adósság, vétek, lerendeznivaló van, ott mindent lehet, csak egymást szeretni nem. „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek” – emlékeztetett Bogárdi Szabó István Pál apostol szavaira, majd arra, hogy ez még inkább így van az Istennel való kapcsolatunkban. – Jézus megmutatta, hogy minden az isteni elengedésből fakad: az szeret jobban, akinek többet engedtek el. Ez a kegyelem útja, másképpen nem juthatunk Isten közelébe – hangsúlyozta a püspök. – A bűnünk a nagy közbevettetés, de Isten az, aki megoldja a lehetetlenséget, eloldja az adósságballasztot, feloldja az ellenségeskedést: megoldja, eloldja, feloldja – éljetek vele! Ezért jött Jézus, és ez a tapasztalata mindenkinek, aki őt követi. A farizeus úgy gondolta, ha Jézus próféta volna, akkor tudná, ki az asszony és ki ő, ahogy később, nagypéntek reggelén a tömeg is úgy gondolta, ha próféta volna, tudná, ki ütötte arcon. – De Jézus próféta volt, mert így könyörgött a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” – figyelmeztetett Bogárdi Szabó István. – Mi hát az akadálya, hogy a szeretet munkáját végezzük? A Budapesti Németajkú Református Egyházközség templomában tartott alkalmon Bogárdi Szabó István püspök mellett Osztie Zoltán atya tartott rövid áhítatot. Az elcsendesedésen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök és számos parlamenti képviselő is.  REFORMATUS.HU

2020. február 23.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Isten A reformációban még arról szólt a vita, hogy miként lehet üdvösséget nyerni. Mert az nem volt kérdéses, hogy Isten a világ teremtője, az emberi sors ura, akinek a kezében van az ember jövője. Magyarán nem volt kérdéses, hogy az emberi lét nagy talányai nem ragadhatók meg és nem értelmezhetők Isten nélkül. Ám mára nagyot változott a világ. Ma már nem az a kérdés, hogy miként ismerhető meg Isten, ki érti helyesen a Bibliát, hanem az, hogy van-e még értelme az Isten szónak az ember és világ megismerésére tett kísérletben. A kérdés ma nem az, hogy ki Isten, hanem az, hogy egyáltalán szükség van-e Istenre ahhoz, hogy a világot érteni lehessen.

„Aki azt állítja, hogy a világ és benne az ember sorsa Isten nélkül megismerhető, valójában a megismerés lehetőségéről mondott le, hiszen nem fogadja el, hogy a világ bármivel is összefüggésbe hozható, ahonnan nézve az ember történetének egésze elbeszélhető.” Míg tehát valamikor a megismerés és Isten valósága egymást feltételező fogalmak voltak, addig mára az Isten szó elveszítette a valóságról való beszédben korábban betöltött rangját. Még Kálvin is úgy kezdi Institutióját, hogy önmagunk, tehát az ember megismerése lehetetlen Isten megismerése nélkül. Sajnálatos módon az európai szellemtörténeti „fejlődés” úgy hozta, hogy noha az Isten szó nem kopott ki teljesen a mindennapi szóhasználatból, általános vélekedés lett, hogy Isten léte és a megismerés nem feltételezi egymást. Isten lehet ugyan a szubjektum élménye, ám nem lehet a valóságmagyarázat objektív alapja. Így lett bezárva az Isten szó a „vallásos ember” szótárába, a szubjektum világába, s kizárva a valóságról való értelmes beszédből. Ez a nézet olyannyira elterjedt, hogy ma Isten valósága a világ megragadására tett kísérletekben nem fogadható el a „tudományos” magyarázatokkal egyenrangú magyarázó elvként. Ma szinte általánosan elfogadott dogma, hogy a valóság megismerésének nem feltétele Isten megismerése. De hogy mitől tűnik ez olyan magától értetődőnek, az számomra rejtély. Ugyanis tudvalévő, hogy minden megismerés: összehasonlítás, megkülönböztetés, viszonyítás, 20 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

összefüggések meglátása. Például honnan tudnám, hogy ki vagyok én, ha nem tudnám megkülönbözteti magamat másoktól? Honnan tudnám, hogy mi ez a világban zajló történet, ha egyszer annyira benne vagyok, hogy nem látok ki belőle, s nem tudom mivel összefüggésbe hozni? Honnan tudnám, hogy az én életem miféle nagyobb és átfogóbb történetnek a részese, ha egyszer nem látom eme nagy történet végső irányát, célját és értelmét? Hogyan beszéljünk az emberről, ha nem tudjuk, hogy végül is mi történik vele? A világról önmagában semmi sem mondható el, csak akkor, ha összefüggésbe hozzuk azzal, ami több is és más is, mint a világ. Ha összefüggésbe hozzuk az Istennek nevezett valósággal. Ebben a kapcsolatban válik nyilvánvalóvá a világ, s benne az emberi lét értelme. Aki azt állítja, hogy a világ és benne az ember sorsa Isten nélkül megismerhető, valójában a megismerés lehetőségéről mondott le, hiszen nem fogadja el, hogy a világ bármivel is ös�szefüggésbe hozható, ahonnan nézve az ember történetének egésze elbeszélhető. És ami ennél is tragikusabb, hogy az Isten valóságát mint a legteljesebb világmagyarázat forrását elvető tétel nem tudott előrukkolni semmilyen más olyan magyarázattal, amely az ember történetét egységes elbeszéléssé fogná össze. Míg a Szentírás el tudja beszélni az ember egész sorsát, mert Istenben találta meg a végső magyarázatot, addig az Istent elvető világmagyarázatok minden tudományosságuk ellenére teljes tudatlanságban hagyják az embert a végső kérdéseket illetően. Mi a világ? Nem tudjuk. Ki az ember? Nem tudjuk. Van-e életének célja és rendeltetése? Nem tudjuk. Lesz-e jövője? Nem tudjuk. Akárki akármit mond, Isten nélkül nem érthető és nem magyarázható a valóság. Isten nem a szubjektum „terméke”, hanem pont fordítva: az ember és világ megismerésének egyetlen objektív alapja. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Ízlések és ítéletek A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

Az emberek azon csoportjához tartozom, akikben életük folyamán előbb tudatosult a művészet meghatározó ereje, mint Isten kegyelme és örömhíre. A városnak, ahol a szocializmus utolsó évtizedében cseperedtem, a Hild József tervezte ceglédi református templom volt a legszebb épülete. De hogy ebben az épületben igazat mondanak, ellentétben a televízióval és az iskolával? Ilyesmiről nem hallottam. Maradt az elvarázsolt csavargás a templom kertjében, a csodálat, amely, úgy tűnt, a művészetet illeti. Ha csak annyit mondunk, hogy az irodalom és a legtöbb művészeti ág megszé­ pítője, kifejezője életünknek, gyönyörködtet és tanít: nem mondtunk többet Marxnál. Viszont ha az emberbe rekesztett isteni teremtő erő működéseként tekintünk rá, a művészetet a vallás helyére emelő romantikusok tévedése felé sodródunk. Mindez persze az új tanterv körüli, épp az irodalomtanítást célkeresztbe állító viták miatt jut eszembe. A közéleti botrányok értelmetlenségéhez nagyban hozzájárul rövid szavatossági idejük: ritka, hogy egy-egy nagyra növő csetepaté során a felek figyelembe vegyék a szélesebb összefüggéseket. Hazánkban például nagyobb, fiatalkorúakat érintő zaklatási botrányok a következő területeken fordultak elő: egyházi nevelés, sportoktatás, színház és irodalmi nevelés. Egyértelmű a mintázat: a nevelő úgy él vissza a felé irányuló természetes vonzalommal, hogy az nem saját jogon az övé, hanem valami nagyon értékeset bitorol el. Talán a legijesztőbb, amikor egyházi személy az elkövető – de a sport, a színház és az irodalom is mind képes az emberi lélek és gondolkodás legközepét megcélozni. Azután ott a panasz: az iskola miért köteleződik el a klasszikus irodalom mellett, miért rekesztődnek ki a kortársak? Az udvarias válasz, hogy a ma élők értékéről még nem tudunk biztosat. Udvarias, de nem igaz. A ma élők éppen egy, a béketeremtés szándékával létrehozott irodalmi díj kapcsán mélyítik tovább végletes politikai megosztottságukat –

ország-világ színe előtt. A ma élők élete, műve előttünk alakul, formálódik. Ha az irodalomértés ízlés és ítéletalkotás, mi lehetne annak nagyobb próbája, mint e csatatér áttekintése? Ha értéket emlegetünk, az emberi értékítélet-alkotás nehéz kérdéseit sem kerülhetjük el. Upton Sinclair Letűnt világ című, 1940-ben publikált regényének főszereplője, Lenny a svájci Émile Jaques-Dalcroze „euritmikus” iskolájában tanul, ahol az első világháború kitörése előtt mintegy a szépség és a művészetek templomában nevelik a jövő emberiségének elitjét. (Dalcroze pedagógiai filozófiájából Kodály is sokat merített, aki szintén az embertömegeket akarta a művészet gyakorlása által felemelni.) Lenny édesapja amerikai fegyvergyáros mágnás, aki a „nagy háború” alatt európai diplomaták közt ingázva szabályozza és irányítja – szigorúan üzleti alapon– a háborút. A vallás babérjaira törő művészet és a könyörtelen, cinikus kereskedelmi valóság kettőse ma is legalább ennyire velünk él: az irodalom is árucikk, a kortársak harca részben a kiadási lehetőségekről és a könyvesbolti listákról is szól. Egy kötelező olvasmány tantervi helye biztos bevétel egy-egy könyvkiadó számára. Kodály „módszere” helyett kéretlen és kikapcsolhatatlan tömegszórakoztatás valósította meg, hogy „legyen a zene mindenkié”. (Bár a tulajdonviszonyok nem teljesen tisztázottak: mint az közismert, a kereskedelmi média nem a műsorokkal kereskedik, hanem a nézők figyelmét és idejét értékesíti.) Nem bánnám, ha az iskola, bátorságot merítve, akár pici kukucskálóablakot is képes lenne nyitni ezekre az összefüggésekre. Valószínűleg ez sohasem lesz tantervi kérdés: sokkal inkább kulturális ügy, olyasféle, mint hogy tudunk-e viselkedni a sorban álláskor. Olyan lassan változó fajta. A művészetekhez, így az irodalomhoz viszonyulás tekintetében a keresztyén közösségeknek is vannak megoldandó feladatai. Jó lenne, ha hiteles példával járhatnánk elöl e nagy kavarodásban.  2020. február 23.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

8. SZÁM,

2020. FEBRUÁR 23.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

Az ismeretlenség idegenséget szül, elidegenít a világtól, amelyben élünk. A nagyváros arctalan tömege, hömpölygő emberáradata szorongással tölt el mindenkit, aki maga is részese e sokaságnak. Akit nem ismerünk, az idegen nekünk, nem tudjuk róla, hogy ellenség-e vagy barát. Ősi szokás a bemutatkozás, amelynek lényege a kézfogás. „Itt a kezem, nem disznóláb” – nincs benne fegyver, mondták régen. A nevet könnyen elfelejtjük, de az érintés, a kézfogás, a kezek találkozása az idegent ismerőssé teszi. Ehhez járul még egy-két jó szó vagy beszélgetés, amelynek célja az ismerkedés. Amikor Jézus megismerkedik a samáriai asszonnyal, és beszélgetni kezd vele, kiderül, hogy a zsidó–samaritánus ellentét, a közöttük lévő mély szakadék áthidalható. A zsidók és a samáriaiak nem érintkeztek egymással, igazából nem ismerték egymást, idegenek voltak egymás számára. Azonban Jézus személyében egy jó „ismerősre” tettek szert, aki eloszlatta előítéleteiket a zsidók Istenével kapcsolatban. „Ha ismernétek engem, ismernétek az én Atyámat is: mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok őt. (...) Aki engem lát, látja az Atyát” – mondja Jézus Fülöpnek (Jn 14,7–9). Az athéniek oltárt emeltek az ismeretlen Istennek, miként közülünk némelyek, akik nem ismerik vagy félreismerik az Istent, és ezért idegenkednek tőle. A zsidóság úgy gondolta, hogy ismeri az Istent, mert ismeri a törvényt és a parancsolatokat. Jézus is ismerte és tisztelte a törvényt, nem azért jött, hogy eltörölje, hanem hogy betöltse azt. Ugyanis a törvénynél is jobban tisztelte és szerette az Istent, akit igazán jól ismert és Atyjának nevezett. Az Atya és a Fiú bensőséges kapcsolata az ismeret és szeretet titokzatos mélységét és magasságát tárta föl Jézus előtt. Erről tanúskodik a tékozló fiú példázata, amely az Isten irgalmasságának, atyai szeretetének, kimondhatatlan kegyelmének legszebb mintázatát adja. Mert Isten ismer és szeret minket, jobban, mint gondolnánk, így mondhatjuk, hogy mindnyájan az ő ismerősei vagyunk. Tudja, mi történik velünk, mire van szükségünk, és mindent megtesz értünk. Úgy van velünk, mint mi a gyermekeinkkel, akiket ismerünk és szeretünk, és amit csak lehet, megteszünk értük. Ahol az irgalom jelei mutatkoznak, ott megjelenik Jézus, hogy megismertesse velünk az Istent. Megtörtént velem, hogy egyszer valaki nagyon kedvesen, nagy szeretettel fogadott, és mindenben a segítségemre volt, miközben én nem tudtam, hogy kicsoda, de rájöttem, hogy ő ismer engem. Mindnyájan Isten ismerősei vagyunk, hiszen ő ismer minket, és Krisztus által mi is ismerhetjük őt. Most tükör által homályosan látunk (1Kor 13,12), de egyszer majd eljön a színről színre látás ideje, amikor úgy fogjuk őt ismerni, ahogyan ő is megismert bennünket.  SIMON ISTVÁN

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Az ismerős Isten

ÁRA: 400 FT

„Nem tehetem, hogy ne tegyem” 9 771419 856007

LÁTOGATÓBAN BOROSS GÉZÁNÉ KISS FERENC-DÍJAS LELKIPÁSZTORNÁL

20008

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

Golpe de estado A telefon korán reggel csörgött. – Ugye nem indultak még el a gyermekekkel? – Éva néni volt a magyar óvodából. – Még nem, de hamarosan keltem őket – válaszoltam. – Ne keltse fel őket! Ma ne jöjjenek, maradjanak otthon! – Hogyhogy? – értetlenkedtem. – Az éjszaka golpe de estado volt, ezért most toque de queda van. – Tessék?! Éva néni tökéletesen beszélt magyarul. Ám kor- és sorstársaihoz hasonlóan néha spanyol szavakat kevert a beszédébe. Ekkor már évtizedek óta Venezuelában éltek. Különösen az olyan kifejezéseket adták vissza az „új” nyelven, amelyeket annak idején itthon nem használtak. – Az történt – magyarázta –, hogy az éjjel katonák megpróbálták eltávolítani az elnököt a hatalomból. – Katonai puccs? – rémüldöztem. – Igen, de nem sikerült nekik. – Akkor csak államcsínykísérlet – talán volt némi megkönnyebbülés a hangomban. – Igen. – És az a másik, az a toque de micsoda? – kérdeztem. – Az az esti trombitaszót jelenti – így Éva néni. – Takarodó? Csak nem kijárási tilalom? – Az lesz az – következtetett ő. – Akkor most mi lesz? – a szavaimban lehetett némi ijedtség. – Nem lesz semmi. Az egész néhány nap alatt elmúlik – Éva néni hangja magabiztos volt és megnyugtató. – De ma és holnap valóban maradjanak otthon! Van elég ennivalójuk? – Köszönöm, igen. Letettük a telefont. A tanácstalanság nagyon enyhe fogalom arra, amit éreztem. Bekapcsoltam a tévét. Éppen az elnök, Carlos Andrés Pérez beszélt. Éjszaka katonák egy csoportja megtámadta az elnöki palotát, de visszaverték őket. Ő továbbra is hatalmon van. (Ekkor már öltönyben ült a kamerák előtt, de – mint később hallottuk – néhány órával korábban ugyanezt a mondanivalót házi köntösben fejtette ki.) Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Igyekeztem megőrizni. Benéztem a gyermekekhez. Máté és Gyöngyvér békésen aludt. Nem akartak tudni a nagypolitika vi-

A parlament épülete a magasból, Caracas

harairól. Kinéztem az ablakon. A mellékutca megszokott csendjét semmi nem zavarta. Imádkoztam, azután – bevallom – vis�szafeküdtem aludni. Jót pihentem a nagy ijedelemre. Éva néninek igaza lett. Az egész két nap alatt „elmúlt”. Aznap még elhúzott Caracas fölött két katonai repülőgép, talán őrjárat volt, a harmadik napon pedig már minden visszazökkent a régi kerékvágásba, a mi életünk is. Óvoda, iskola, napi tennivalók. 1992. február 4-ét mutatta a naptár. A hírügynökségek ekkor röpítették világgá Hugo Chávez nevét. Az elkövetkező évtizedekben bőséggel szolgáltatott témát a sajtónak. A börtönből kiszabadulva néhány évvel később demokratikus úton elnökké választották. Castroista fordulat, államosítások, anarchia és ijesztő áruhiány az országban. Mindezt tudják azok, akiket kicsit is érdekel Dél-Amerika vagy a venezuelai magyarok sorsa. De ekkor mi – háromévi tengeren túli szolgálat után – már újra Magyarországon voltunk. A Venezuelai Magyar Protestáns Egyházközség lelkipásztoraként a caracasi központból szórványokat is igyekeztem ellátni, a legközelebbi – Valencia – százhatvan kilométerre volt tőlünk, oda havonta egyszer utaztunk. A távolabbiakba – például Maracaibóba, Puerto Ordazba vagy Puerto la Cruzba – félévente, évente egyszer, általában belföldi repülőjárattal. Az emlékezetes telefonhívás után csak órák múlva döbbentem rá: az elnöki palota? Hiszen a Miraflores-komplexum hallótávolságra van az Urbanizacion La Castellana városrésztől – itt volt az evangélikus templom, mellette a német, a magyar, a svéd és a lett gyülekezet parókiája. Akkor éjszaka tehát nem petárdákat hallottunk – amihez már-már hozzá voltunk szokva –, hanem sorozatlövéseket. Ma sem tudom bizonyosan, hogy mekkora veszélynek voltunk kitéve. De egy bizonyos: „Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak.” (JSir 3,25)  KARDOS PÉTER, FOTÓ: WIKIPEDIA 2020. február 23.

Reformátusok Lapja 23

| AKTUÁLIS |

„Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak” KOCSIS JULIANNA

Ötödik alkalommal szervezte meg éves cigánymissziós találkozóját öt protestáns – a református, a pünkösdi, az evangélikus, a metodista, a baptista – felekezet február 8-án a debreceni református Nagytemplomban. A keresztyén cigányok 2016 óta gyűlnek össze rendszeresen, az első találkozónak a főváros adott otthont. Évről évre három-négyszáz részvevőt számlált a rendezvény, ám a szervezők idén nagyot álmodtak, és a magyar reformátusság központját szemelték ki a találkozó helyszínéül. Idén minden eddiginél több, összesen ezerötszáz roma hittestvérünk élt a lehetőséggel, hogy a cívisvárosban találkozzon egymással és Urunkkal.

Példaértékű – talán ez a legkifejezőbb szó a protestáns cigánymisszió jellemzésére. Az összefogás elmúlt évtizede alatt az említett felekezetek közös erővel eredményesen érték el a romákat – egyenként ez valószínűleg nem sikerült volna. A találkozók szervezését tematikus kiadványok és módszertani füzetek megjelenése előzte meg, ezután következett a Kárpát-medence hívő cigányainak egybegyűjtése. Azt, hogy a debreceni Nagytemplom közössége befogadta őket, mindan�nyian mérföldkőként élték meg.

ROSSZ BEIDEGZŐDÉSEK ELLEN – A személyválogatás-nélküliség számunkra bibliai parancs. Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak. Ő egyformán megváltott mindnyájunkat, és egyformán árasztja a világosságot mindenkire. Ennél a világosságnál a rang, az erő, a dicsőség, a gazdagság, az érdem elhalványul – köszöntötte az egybegyűlteket Fekete Károly püspök. A vendéglátó Tiszántúli Református Egyházkerület vezetője hangsúlyozta, annak komolyan vétele, hogy Isten a világ megvetettjeit választot24 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

ta ki, a 21. században is igaz. – Isten igazságakarata gyűjtött bennünket most össze. A Szeretet Királya, Jézus Krisztus arra adott példát nekünk, hogy ne ragadjunk bele a rossz beidegződésekbe – buzdította az alkalmi gyülekezetet Fekete Károly. – Testvéreim, az Úr Jézusnak ma is hatalma van. A kánai menyegzőn a vizet változtatta borrá, a cigány testvéreim között pedig a bort változtatta vízzé – szólt a közösséghez Gábor Rupi lelkipásztor. A székelyföldi Korondon, gábor cigány gyülekezetben szolgáló elöljáró általa látott, tapasztalt megtérések felidézésével bátorította a cigány testvéreket, hogy van lehetőség változni és változtatni, elhagyni a káros szenvedélyeket. Igehirdetése végén Gábor Rupi megtérésre hívta azokat, akik még nem kötelezték el magukat Krisztus mellett. Szavai nyomán sokan döntöttek úgy, hogy új életet kezdenek.

PONT ITT, PONT MOST Köztük van Kanalas Kornél és Bodogán Gergely is. A tizenhárom éves bagaméri fiúk szerint ezen az eseményen jött el a megtérés ideje. – Nem tudom jól kifejezni, de nagyon jó érzés volt

| AKTUÁLIS |

– keresi a szavakat megilletődötten Kornél. Náluk talán csak a családjuk boldogabb, Kornél szüleivel és lelkipásztorukkal, Kovács Lajossal érkeztek Debrecenbe. Kanalas Károly és Kanalas Károlyné Drigány Ottíliának négy gyermeke van, Kornél a legkisebb. – Mi már születésekor az Istennek ajánlottuk őt – a férjemmel akkor már hitben jártunk. Öt és fél hónaposan kórházba került, nagy műtéten esett át: el kellett távolítani az egyik tüdejének a huszonöt százalékát – emlékezik vissza az édesanya. Akkor a fizikai életét mentette meg Isten, most pedig a lelkit – nyugtázza örömmel a házaspár. – Csodálatos dolog az, hogy a református testvéreink nyitott, meleg szívvel fogadták ezt a rendezvényt, hogy cigány emberek itt lehetnek és dicsőíthetik az Istent – hangsúlyozza a kis csapat lelki vezetője, Kovács Lajos baptista lelkipásztor. Hozzáteszi: különösen felemelő érzés, hogy pont ezen az alkalmon és helyen lehettek tanúi Kornél és Gergely megtérésének.

BIZONYSÁGTÉTELLEL EGYMÁSÉRT De nem csupán a nagy múltú hely hatott az ifjú megtérőkre, erősítette őket régebb óta hitben járó társaik vallomása is. A találkozó hátralévő részében ugyanis – Dani Eszter, a Zsinati Missziói Iroda vezetője kíséretével – az öt felekezet egy-egy képviselője beszélt olykor igen nehéz életútjáról és arról, hogyan vált megmentőjévé Jézus Krisztus. Az evangélikus Balogh Tibort édesanyja magára hagyta, állami gondoskodásban nőtt fel. Azonban a gyermekotthonban ismerte fel tálentumát, amely nyomán ma meghatározhatja önmagát, feladatát – képzőművész lett. A metodista Horváth János és Erzsébet kitartóan imádkozott társért – egymást kapták. Erzsébet fiatalon elveszítette egyik gyermekét, nem nevelhette fel, ám felnőttként egymásra találtak, igazi anya-fia kapcsolatot élhetnek meg. A református Balogh Gyulánénak csomót találtak a torkában, műtétre szorult. Gyógyulásért fohászkodott Istenhez, aki meghallgatta a kérését: a beavatkozást nem kellett elvégezni, az elváltozás ugyanis magától eltűnt. A pünkösdi Balogh Miklós dadogott, így habár nagyon szerette volna, nem tudta tanítani az embereket megtérése után. Akik viszont Debrecenben hallották, azok a beszédhiba nyomát sem fedezhették már fel: a férfi ma igehirdetőként szolgál közösségében. A baptista Fogarasi István imádkozott egy amputációra váró fiatalemberért, akinek végül sikerült megmenteni a sérült karját. Nehéz próbatétel volt Fogarasi István életében, amikor másfél évvel ezelőtt elhunyt az egyik fia. Hosszú hetek viaskodása és az 50. zsoltár szavai nyomán azonban hitében megerősödve tért vissza Istenhez. Az igehirdetők és a bizonyságtevők szavait nehéz lett volna a lélek mélyére juttatni annak elemi szükséglete, a dicsőítés nélkül. Efféle erőlködésre azonban nem is volt szükség: az Exodus zenekar vezetésével csak úgy zengett a templom a felszabadult imádattól és a bizonyosságtól: „Krisztus gyülekezetében nincs helye kasztoknak.”  FOTÓ: BAZÁNTH IVOLA 2020. február 23.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Vigyük Isten elé hálaadásunkat! Marosvásárhelyen tartjuk a Magyar Református Egység napját május 22-én, pénteken és 23-án, szombaton. A program részleteiről is egyeztetett a Magyar Református Egyház Generális Konventjének Elnöksége februári ülésén Szekszárdon – derül ki közleményükből. „Szeretettel hívunk mindenkit, hogy együtt vi­gyük Isten elé hálaadásunkat az elmúlt száz esztendőben megtapasztalt megtartó ke­gyel­ méért. Isten a széthullás roppant erői ellenére is megtartott minket. Szentlelkével foly­ ton munkálta bennünk, hogy közösen valljuk meg hitünket, együtt végezzük a szere­tet munkáit, és egységben keressük az ő ígéreteiben megalapozott reménységet. Marosvásárhelyen is együtt jövünk őhozzá, hogy józan belátást, bölcsességet és erőt kérjünk reménységben hordozott jövendőnk számára. Kérünk minden magyar reformátust, hogy csatlakozzon a marosvásárhelyi közös ünnephez. A részletekről rövidesen tájékoztatást adunk egyházaink hivatalos médiafelületein. »Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van, mint akiket örök elhatározása szerint elhívott.« (Róm 8,28) Krisztus a jövő, együtt követjük őt! Szekszárd, 2020. február 13.” Szabó István püspök és Veres Sándor főgondnok Dunamelléki Református Egyházkerület Steinbach József püspök és Huszár Pál főgondnok Dunántúli Református Egyházkerület Kató Béla püspök és Dézsi Zoltán főgondnok Erdélyi Református Egyházkerület Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok Kárpátaljai Református Egyház Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok Királyhágómelléki Református Egyházkerület Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok Szerbiai Református Keresztyén Egyház Fazekas László püspök és Fekete Vince főgondnok Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok Tiszáninneni Református Egyházkerület Fekete Károly püspök és Adorján Gusztáv főgondnok Tiszántúli Református Egyházkerület

26 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban az Énekek énekéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (M, A, A, F, L). 13. Francia település Haute-Saône megyében (VAITE). 14. Német elöljárószó. 15. Idecipel. 16. Felém. 17. Evőeszköz. 19. Csehország nemzeti söre. 20. Nemzetközi labdarúgó-játékvezető (SRAMKÓ Jenő). 22. Régebben a török hivatalnokok megszólítása. 24. Zene fele! 25. Parázs, tűzifa mozgatására szolgáló szerszám. 28. Oda-vissza: falatozna. 29. Szögfüggvény, röv. 30. Elektroenkefalográfia, röv. 31. Népies folytonossági hiány. 33. A lórifélék családjának egyik neme. 35. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, röv. 37. Vonatkozó névmás. 39. Szlovák helyeslés. 41. Masni készülhet belőle. 42. Antwerpen városrésze (EKEREN). 43. Ésszel fog. 44. Fogoly. 46. Női becenév. 47. Belül rámáz! 48. Arzén és szén vegyjele. 50. Faeper egynemű betűi. 52. Hangtalan mikádó! 54. Benkó Sándor. 56. Kézi világítóeszköz. 59. Cseppkődarab! 61. Az egyik földrészhez kapcsolódó. 63. Május 4-én ünnepelt női név. 65. Amerikai terepjárómárka. 66. Arab férfinév. 69. Korok, korszakok angolul. 70. Neheztel. 72. Sereg. 73. Több, kulturálisan kapcsolódó népcsoport az USA-ban. Függőleges: 1. Mács József felvidéki író 1982-es regénye (két szó). 2. Francia zeneszerző, zenész (Jean-Michel). 3. Görög eredetű, szláv női név, jelentése: uralkodó. 4. Zenei kifejezés: visszatérés az eredeti ütemhez. 5. Ellentétes kötőszó. 6. Német tehergépkocsi-márka. 7. Nagy méretű, röpképtelen bogár. 8. Vissza: bajt okoz. 9. Kicsinyítő képző. 10. Közép-európai régió. 11. A Rajna francia neve. 12. Norvég város a Romsdal-félszigeten. 17. Erdélyi polihisztor (Károly). 18. Orosz férfinév. 21. Pest megyei város. 23. Képakasztó szerkezet (két szó). 26. A német ábécé utolsó betűje. 27. Török katonai rang. 29. Ütközet. 32. Somogy megyei község, leányvásár színhelye. 34. OZR. 36. Járom. 38. Emberi páros betűi. 40. Genus. 43. Az idézet második része (S, S, H, S). 45. Főzeléknövény. 46. Választékos igekötő. 49. Pityereg. 51. Méretre vág, de rosszul. 53. Bútordarab. 55. Élő test önálló feladatú működési egysége. 57. Bécsi egyes! 58. Háromezer római számmal. 59. A szlovákiai Okoč község magyar neve. 60. Labda továbbítása. 62. Este az olaszoknál, 64. Somogy megyei fürdőváros. 67. Norvég könnyűzenei együttes. 68. Erre a helyre. 71. Kettős betű. 73. Névelő. Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Mint liliom a tövisek közt, – olyan kedvesem a lányok közt.

| GYERMEKEKNEK |

Az álmok beigazolódnak  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

József fáradt volt. Határtalanul és kipihenhetetlenül fáradt. Több mint egy évtized fáradtsága nyomta a vállát. A bőség esztendeiben egyre csak járta az országot, gyűjtötte be a gabonát, építtette a gabonaházakat. Bőséges volt a termés, könnyű szívvel fogadták az adót a parasztok. De tehették is, hiszen Egyiptomban minden föld a fáraóé, aki dolgozik rajta, az csak bérlő, így az uralkodó akár az egész éves termését elveheti, ha úgy tartja kedve. Tartotta is nemegyszer az évezredek alatt, amióta fennáll Egyiptom országa. Mert ugyan Kemetnek, „Fekete-földnek” nevezik az egyiptomiak a hazájukat, de jól termő csak akkor lesz, ha a Nílus elárasztja a földeket, majd visszahúzódva ellátja termékeny iszappal. József kormányzása idején azonban másként folyt az adók beszedése Egyiptomban. A bőség esztendeiben összegyűjtött gabonát a szűk esztendőkben odaadták a népnek. Persze nem ingyen, mert akkor sokan elpocsékolták volna. De József olyan árat szabott meg, hogy mindenki élelemhez juthasson a nehéz években is. Az aszályos évek egyre csak jöttek. Az éhínség pedig növekedett, de nem Egyiptom földjén, hanem a külhoni országokban. Egyre több külföldi követ érkezett, akik mind gabonát szerettek vol-

na vásárolni, és mindnyájukkal Józsefnek kellett tárgyalnia. Egy napon a fő ceremóniamester hangos szóval Jákób fiait jelentette be, akik Kánaánból érkeztek, hogy hódolatukat fejezzék ki a nagy fáraó előtt, és kérést intézzenek Cáfenat-Panéahhoz, a kenyér házának urához, a nemzetek megmentőjéhez. József szíve hevesen dobogni kezdett, amikor a testvérei beléptek a fogadóterembe. Soványak voltak, zavartak, hiszen Kánaánban nincsenek ilyen hatalmas paloták, ilyen óriási csarnokok, mint amelyben most járnak. Beszélni sem beszéltek még ilyen hatalmas úrral. Mindenki tudja, hogy Cáfenat-Panéah a fáraó kormányzója, a második leghatalmasabb ember Egyiptomban. Élet és halál ura, aki most szó szerint Jákób egész családjának életéről dönt. És ha nem visznek haza gabonát, éhen pusztul Jákób teljes háznépe. Remegő térdekkel léptek hát be a fogadócsarnokba, és amint beléptek, hasra is vágódtak azonnal, ahogyan azt a kérelmezőknek illik. József azonnal felismerte a testvéreit, pedig nem látta őket jó tizenöt éve. Öregebbek lettek ők is, Rúben feje megkopaszodott, Simeon meggörnyedt a hosszú évek alatt. De ők voltak, a testvérei! Minden mozdulatuk, lépésük ismerős volt József számára, de tudta, hogy a testvérei nem ismerhették fel őt. A kormányzói tiara, az egyiptomi méltóságát jelölő hosszú, fekete paróka, a termet betöltő fény és ragyogás elhomályosították a testvérei szemét. Eszükbe sem jutott, hogy aki a kormányzói trónon ül, nem más, mint az édesöc�csük, akinek a halálát kívánták. József nézte a testvéreit, ahogy leborulnak előtte, és remegve várják, hogy megszólítsa őket. De hiába, mert Józsefnek elszorult a torka, nem jött ki hang a száján. A testvérei úgy feküdtek előtte, mint a meghajolt búzakévék. Pont úgy bókoltak, mint a nap, a hold meg a csillagok abban a régi álomban, amiért még az apja is megfeddte őt. 

2020. február 23.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

FELVÉTELI

A Pápai Református Teológiai Akadémia felvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan, valamint katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakjaira, állami ösztöndíjas és önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. február 28. Felvételt hirdet továbbá református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozói, homil­etikai szakirányú továbbképzési szakjaira, önköltséges képzésre. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ a prta. hu oldalon található, illetve a +36-89312-331-es és a +36-30-748-1620-as telefonszámon kérhető. APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. EGYÉB Az Egerszalóki Református Szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. Századik évében élő nő mellé gondozónőt keresünk ottlakással. Tel.: 06-1-3754-745.

Pakisztáni zsoltáréneklés a Skót Misszióban Eric Sarwar pakisztáni származású református lelkész tart előadást a pakisz­ táni zsoltáréneklés hagyományairól február 29-én, szombaton 16 órától a budapesti Református Skót Misszió gyülekezetében (VI. Vörösmarty utca 51.). A Tehillim egyházzenei iskola alapítója bemutatja, milyen szerepe lehet a zsoltáréneklésnek az iszlám–keresztyén párbeszédben, és miért lehet ez kiemelkedő eszköze a 21. századi béketeremtésnek. Az előadó különös figyelmet fordít a muszlim–keresztyén liturgikus hagyományok kölcsönhatásának megértésére, ezt az esten pandzsábi stílusú zsoltárénekkel a gyakorlatban is bemutatja. Eric Sarwar lesz a vendéglelkésze a március 1-jén 11 órakor kezdődő angol nyelvű istentiszteletnek is a Skót Misszióban. Az alkalom utáni hagyományos szeretetvendégség házigazdája ezúttal a budapesti pakisztáni közösség lesz. 

ÁLLÁS

Pályázati felhívás a Budapest-Fasori Református Kollégium vezetői pozíciójára. A Budapest-Fasori Református Egyházközség pályázatot hirdet az általa fenntartott kollégium intézményvezetői pozíciójának betöltésére. A többcélú intézmény vezetője feladatkörében ellátja a kollégium Julianna Általános Iskolájának igazgatói teendőit, valamint irányítja a kollégium Csipkebokor Óvodája tagintézménye vezetőjének munkáját. A pályázat benyújtásának határideje: 2020. március 31. A pályázat teljes szövege letölthető a fasor.hu honlapról. A HÉT KÉPE

Olvasóterem a Debreceni Református Kollégium nagykönyvtárában 2020. február 13-án. A kollégium 130 évvel ezelőtt nyitotta meg az olvasótermét, ezzel létrejött a város első nyilvános könyvtára.  FOTÓ: CZEGLÉDI ZSOLT/MTI 28 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

| AKTUÁLIS | Felújításra szoruló tető alatt, leharcolt osztálytermekben, korszerűtlen fűtés mellett tanulnak a damaszkuszi iskola diákjai

Rekordtámogatás gyűlt össze a damaszkuszi keresztyén iskolának A magyar református oktatási intézmények diákjai és pedagógusai minden eddiginél több, közel húszmillió-háromszázezer forintot gyűjtöttek össze a Kárpát-medencei Református Oktatási Alapba. Az év végi jótékonysági akción összegyűlt adományokból és a Generális Konvent támogatásából megújulhat szíriai testvér­ egyházunk damaszkuszi általános iskolája. Száztíz magyarországi és határon túli református oktatási intézmény, valamint több magánszemély és vállalkozó is csatlakozott a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap tizedik, jubileumi felhívásához, közel húszmillió-háromszázezer forintnyi pénzadományt gyűjtve össze. A Generális Konvent elnöksége a Magyar Református Egyház költségvetéséből megkétszerezte ezt az összeget, így negyvenmillió-ötszázhúszezer forinttal gazdálkodhat idén az oktatási intézményeket segítő református szolidaritási alap. Amint arról mi is beszámoltunk, egy évtized alatt pedagógusaink és diákjaink több mint százharminchárommillió forintot gyűjtöttek össze, ami hozzájárult az ukrán állami támogatás nélkül működő kárpátaljai líceumok életben tartásához. Ebből a keretből sikerült szerte a Kárpát-medencében bővíteni a nyelvhatáron megtartó erőt jelentő református intézményhálózatot, valamint tízezer diáknak kezébe adni a Bibliát. Mindezért oktatási intézményeink úgy adtak hálát, hogy tavaly decemberben náluk is nagyobb szükségben lévőkért mozdultak meg.

A 2019-es gyűjtés kiemelt céljaként a Generális Konvent elnöksége a Szíriai Örmény Református Egyház által működtetett Damaszkuszi Keresztyén Általános Iskola felújítását és működési feltételeinek jobbítását tűzte ki. Közel-keleti testvéregyházunk többi oktatási intézményhez hasonlóan ez is megsínylette a háborút, többször is találat érte, súlyosan megrongálódott a tetőszerkezete. Az épület vizesblokkja is megélt már jobb napokat, ahogy a szomszédos számítástechnika-terem is felér egy időutazással: a géppark az ezredfordulós időket idézi. Mindkettő felújítása szerepel a fejlesztési terveik között, és a tantermek berendezését, valamint fűtését is szeretnék modernizálni. A Generális Konvent február 13-i döntése értelmében minderre végül mintegy harmincegy és fél millió forintot költhetnek az Oktatási Alapból. Emellett Kárpát-medencei református oktatási rendezvényekre, bibliaprogramra, valamint délvidéki református nyári gyerektáborokra is jut ez évben támogatás.  REFORMATUS.HU

2020. február 23.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Prém Alexandrát, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktoranduszhallgatóját kérdeztük.

1

Milyen értékeket hozott a családjából? Nem vallásos családból származom, gyerekként nem kereszteltek meg, így sem hagyományról, sem példakövetésről nem beszélhetünk az esetemben. Gyermekként egyszer csak elkezdtem imádkozni, ebben a nagymamámnak volt szerepe, ő tanította meg az első gyerme-

Már gyermekként megtapasztalta Isten szeretetét, és hívővé lett Prém Alexandra. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen végzett, most ugyanitt doktorandusz, és a nagycserei gyülekezet ifjúsági csoportját vezeti.

kimákat nekem. Ez igemagként volt elvetve a lelkemben, és később elkezdett sarjadni. Sokára kerültem azonban gyülekezetbe, csak a gimnáziumi éveim alatt. Kiderült az egyik osztálytársamról, hogy jár templomba. Megkértem, engedje meg, hogy elkísérjem. Az első néhány alkalommal nem sikerült elmennem vele, de később, amikor végre eljutottam, megértettem, hogy ez sem volt véletlen. Végigsírtam az istentiszteletet, minden szava nekem szólt. Ezek után rendszeresen jártam templomba, és fél év elteltével mondtam a lelkésznek, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Mivel már tizenhat elmúltam, konfirmáltam is.

2

Mégis, mi vezette Istenhez? Gyerekkoromban sok nehézséggel kellett megküzdenem. Például nem ismertem édesapámat. Istennél kerestem menedéket, és mindig úgy tekintettem rá, mint az apámra. Tízéves koromban nagyon erős hitalap formálódott ki bennem: Isten azt akarja, hogy én boldog legyek. Engem ez segített keresztül mindenen. 30 Reformátusok Lapja

2020. február 23.

3

Ezek után egyértelmű volt, hogy a teológián tanul tovább? Egyáltalán nem. A Heidelbergi Kátéval keltem, feküdtem, és még ifiskoromban elolvastam az Institutiót is, de nem akartam lelkész lenni, pedig a lelkipásztorom is javasolta. Úgy éreztem, hogy méltatlan volnék rá, mert gyermekként nem kereszteltek meg. Isten azonban az évek alatt kimunkálta bennem ezt, és végül mégis a teológiára jelentkeztem. Elvégeztem, most főállásban a Debreceni Református Hittudományi Egyetem doktoranduszhallgatója vagyok, így jutottam el Chilébe is, alkalmanként pedig a nagycserei gyülekezetben szolgálok.

4

Nem szokványos tanulmányi kutatási terület Chile. Miért oda utazott? Kéttannyelvű gimnáziumba jártam, a spanyol volt az egyik nyelv, amelyet tanultam, és megszerettem a kultúrával együtt. Teológuskoromban mondták, hogy ez ide nem lesz jó, mert a református teológia nyelve a német, de nem adtam fel. Amikor megkerestem a jelenlegi témavezetőmet, ő azt tanácsolta, hogy foglalkozzak a latin-amerikai felszabadítási teológiával. Elkezdtem részletesebben tanulmányozni a témát, és többé-kevésbé most is foglalkozom vele, így jutottam el egy hónapra a Campus Mundi ösztöndíjjal Chilébe.

5

A tanulmányi kutatás mellett mi volt ennek az útnak a hozadéka? Akkor kezdődtek a még most is tartó zavargások Chilében. Sehova nem mehettem egyedül, volt, hogy napokig zárva tartott az egyetem, így kutatni is nehezebb volt, de olyan szeretettel, megértéssel és támogatással találkoztam, amely nagyon ritka. Az emberek ott vendégszeretőek, megértőek és nyitottak, biztonságban éreztem magam. Emellett felemelő volt, hogy olyan személyekkel konzultálhattam a témámban, akik negyven éve ezt kutatják. Minden nehézség ellenére azt mondom, hogy visszamennék.  BUZÁS BORBÁLA

| EGYHÁZI ÉLET |

Hálaadás a harangért Új harang hívogatja a tordaszentlászlói gyülekezetet Isten házába. Miután százéves kisharangjuk megrepedt, a közösség önerőből, adományokból gyűjtötte össze a kicseréléséhez szükséges összeget. Az új harang hétfőn, február 17-én kondult meg először a toronyban, miután vasárnap ünnepi istentiszteleten adtak hálát érte, Isten áldásaiért és az összetartó közösségért.

Példás összefogást és áldozatkészséget tanúsítottak a tordaszentlászlóiak, hiszen alig egy hét alatt összegyűjtötték a szükséges összeget új harangjukhoz, így az a meghibásodás észlelése után két hónappal már el is készült. A leszerelt harangot 1919-ben öntötte a gyülekezet, és érdekesség, hogy szinte napra pontosan ugyanakkor, mint 2019-ben, egy októberi napon tárgyalták az elődök is az előző harang állapotának megromlását. Balázs Attila lelkipásztor elmondta: több mint háromszázötven adakozó járult hozzá az új harang megöntéséhez, köztük a falu más felekezeteinek képviselői is. A közösség az elmúlt években többször is bizonyságot tett nagylelkűségéről, hiszen folyamatosan segítenek rászorulókon, betegeken, illetve 2017-től a torockói gyerekotthon támogatását is vállalták. – Példaértékűnek tartom társadalmunk számára ezt a magatartásformát, amikor az emberek saját előnyeikről, érdekeikről lemondva a közösség ügyét szolgálják. Hiszek abban, hogy a harang hangja arra fogja emlékeztetni a tordaszentlászlóiakat, hogy csak együtt tudunk megmaradni, egymásra figyelve, egymás és a közösség terhét együtt hordozva, vállalva – fejtette ki a lelkipásztor. Az ünnepi istentiszteleten Kató Béla püspök hirdette az Igét az ApCsel 28,7–10, valamint a Zak 2,5–9 alapján, az idei egyetemes imahét üzenetére reflektálva. A püspök rámutatott: az imahét azt üzeni, hogy helyes kinyitnunk az ajtót és befogadnunk a rászorulót, mint annak idején Pált, ebben a konfliktusokkal teli világban pedig folyamatosan szem előtt kell tartanunk, hogy mi Isten akarata és a keresztyén ember feladata – mindenkihez elvinni az evangéliumot, kinyitni szívünket-lelkünket, hirdetni az igét a világ minden akadálya ellenére is. Az igehirdetés után Balázs Attila lelkipásztor felolvasta a száz évvel ezelőtti presbiteri feljegyzéseket. Kiderült, szinte ugyanilyen helyzetben volt akkor a gyülekezet: megrepedt harangja helyett önerőből újat készíttetett. Az ünnepségen meg is kondult az új kisharang, amely másnapra helyet cserélt a régivel – ez utóbbit a templomban fogják kiállítani.  REFORMATUS.RO

SDG-BÖJT 2020

Húsvét előtti böjti lelkigyakorlatra hívják az érdeklődőket a balatonszárszói Soli Deo Gloria Konferenciaközpontba március 27. és 29. között. A hétvégén istentisztelettel, imádsággal, csendességgel, elmélkedésekkel hangolódnak a húsvétra, és együtt keresik, hogy Isten életünk jelenében hol akar megérinteni és bevezetni az ünnepbe. Az alkalmon Pallagi Andrea lelkipásztor–lelkigondozó, Szakács György lelkipásztor–lelkigondozó és a Sotto Voce énekegyüttes szolgál. A lelkigyakorlat időtartama: 2020. március 27–29., 3 nap/2 éj; elhelyezés kétágyas, fürdőszobás szobákban. Kedvezményes részvételi díj a teljes időszakra: 16 500 Ft/fő (egyágyas elhelyezés külön térítés ellenében). Jelentkezni lehet és további információ kérhető az eross.orsolya@sdghotel. hu címen vagy a +36-20-422-2446os telefonszámon. 

LELKÉSZI CSENDESHETEK

A Dunamelléki Református Egyházkerület csendesheteket szervez a Kárpát-medence területén élő lelkészeknek és lelkészházaspároknak. Május 11. és 15. között a kecskeméti gyülekezet Emmaus Házában, június 15. és 19. között a Tahi Református Üdülőben várják a lelkészeket és házastársaikat. Mindkét hét témája: lelkészi hívő életünk karbantartása, és hitre jutott gyülekezeti tagjaink gondozása. Az egyházi kreditpontos rendszer részét képező programokra a ph@ raday28.hu címen lehet jelentkezni. Részvételi díj: 23 000 Ft/fő. 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A gyászoló család ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik január 14-én a békéscsabai temetőben részt vettek id. Krizsán Pálné Tessedik Ibolya temetésén, virágjaikkal és koszorúikkal enyhítve fájdalmukat. Az igeszolgálatot Marti Miklós, a kántori szolgálatot Marti Márta református lelkipásztor végezte.  2020. február 23.

Reformátusok Lapja 31