Reformátusok Lapja 2020/26. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

2020. JÚNIUS 28.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Vonzó a keresztyén szemlélet 9 771419 856007

ISKOLA ÉS GYÜLEKEZET NYÍREGYHÁZÁN

20026

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Uram, kegyes Atyám, ki Lelkeddel már megvilágosítottál, magadnak gyűrűztél és szerettél: én vagyok a törvény átka alatt, rab a bűn tömlöcében, a sötétség hatalmában. Soha ki nem szabadulhatok bűneim tömlöcéből, az ördög tömlöcéből, míg kegyelmed elő nem veszen. Azért Krisztusért Szentlelkeddel végy ki hatalmasan, élessz meg, és támassz fel lelkem halálából! (…) Téríts meg, gyógyíts meg, fordíts meg, s megfordulok, vonj és húzz minket teutánad, és utánad futunk.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

12 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Kalocsai Richárd

16

24

29

INTERJÚ • 6. Különös tanév hasznos tapasztalatokkal | Papp Kornélt, a Zsinati Oktatási Iroda vezetőjét a távoktatás tanulságairól kérdeztük 12. „Az volt a vágyam, hogy cigány gyerekeket tanítsak” | Budai Viktorral, az Év Református Roma Pedagógusa elismerés idei díjazottjával beszélgettünk AKTUÁLIS • 16. Így érintette a járvány a református kereskedőket | Református gazdasági körkép GONDOLATOK • 21. Civilizációs kaland | Váradi Ferenc publicisztikája EGYHÁZI ÉLET • 24. „A bűnhődés csak most kezdődik…” | A felvidéki reformátusok viszontagságai 1918 és 1920 között 29. A viharkár áldozatainak segít az MRSZ | A Magyar Református Szeretetszolgálat elsőként négy település áldozatait segíti PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Komlósi Erzsébetet, a Pestszentlőrinc Szemeretelepi Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala a koronavírus-járvány miatt ezekben a hetekben ügyeleti rendben dolgozik. Személyes ügyfélszolgálatunk szünetel, ez idő alatt telefonon és e-mailben érnek el bennünket.

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). 2020. június 28.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VI. 28. VASÁRNAP

VI. 29. HÉTFŐ

VI. 30. KEDD

VII. 1. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(24) „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét…” (Mt 16,24–28) Jézus követése önmegtagadás és kereszthordozás (24). Jézus Krisztus az élet Ura. Nem az élet megtagadásáról van szó Jézus Krisztus követésében, hanem a saját határtalan önzésem megtagadásáról, éppen azért, hogy kiteljesedhessen az élet – másoké, és ezáltal az én életem is. A kereszt hordozása nem Jézus Krisztus páratlan, megváltó keresztjének hordozását jelenti, hanem – éppen az ő keresztjének erejébe kapaszkodva – a ránk rótt „keresztét”: megharcolni a hit harcát önmagunkkal, elfogadni Istentől kapott kereteinket, életutunkat, és abban kiteljesedni, valamint hitvallóan képviselni Jézus Krisztust, aki a feltámadás és az élet (Jn 11,25). Jézus Krisztus követésében soha nem a kereszté és az önmegtagadásé a végső szó, hanem mindig az életé és az üdvösségé. 2Móz 3  13. zsoltár (8) „…senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.” (Mt 17,1–13) Egyik éjszaka nem tudtam aludni, próbáltam dolgozni, a háttérben, a tévében egy zenekar koncertje szólt. Ügyet se vetettem rá: háttérzörej… Majdnem el is kapcsoltam. Aztán azt vettem észre, figyelem a zenét: remek fúvós hangszerelés, nem a megszokott tucatpopzene, hanem valami más. A végén már csak arra figyeltem, kiderül-e végre, hogy kik ezek. Parov Stelar budapesti koncertje volt. Sok más mellett az ragadott meg, hogy egy szám ugyanaz a téma, amelyet parádés változatossággal, fúvós harsogással ismételnek, közben a százezres tömeg velük együtt tapsolja, dúdolja, énekli azt. Most is bennem zengenek a dallamok. Miért említem ezt? Azért, mert Jézus megdicsőülése rámutat keresztyén hitünk és életünk egyetlen témájára, amelyet minden variációban újra- és újramondunk: ő a mennyei világ világosságát, ragyogását hozta el földi életünk homályába (2), az öröklét bizonyosságát (3), a valóságos jót, mert az ő közelében „jó lenni” (4–5). Jézus Krisztus az Atya biztató, utat mutató, félelmeket tompító, megváltó szava hozzánk, halandó emberekhez (8). Ő megszólít minket, hogy legyen erőnk, reménységünk és örömünk a „hegyről” lemenni a „völgybe”, és ott csakis őt látni, hirdetni és élni, bármit teszünk is (3). Ő, az Úr Jézus Krisztus, a mi egyetlen üzenetünk. Mindent látunk, mindenre nyitottak vagyunk, de csakis Jézus Krisztusra tekintve, az öröklét üdvösséges távlataiba helyezve értékelünk mindeneket. Nincs más igazodási pont, nincs más látásmód, nincs más kapaszkodó, csakis Jézus egyedül! 2Móz 4,1–17  235. dicséret (16) „…nem tudták meggyógyítani.” (Mt 17,14–21) Az epilepsziás fiú meggyógyítása. Jó volt, mindennél jobb volt Jézussal lenni, fent a hegyen, és beletekinteni az örökkévalóság ígéretes, maradéktalan valóságába. Lejövet a hegyről, a völgyben azonban újra szembesülni kellett az emberlét minden nyomorúságával: testi-lelki-idegi betegség, súlyos szenvedés, kiszolgáltatottság és tehetetlenség. Eljön az időszak, amikor nem tudnak meggyógyítani bennünket. Döbbenetes az a pont, amikor a beteget már az orvosok is a „sorsára” bízzák (14–16). Itt azonban súlyosabb dologról van szó, mint testi betegségről. Itt arról van szó, hogy Isten gyógyító hatalma helyett megszállt bennünket a gonosz. Minden mértéktelenség, minden félelmekkel teli idegeskedés, minden pótcselekvés, minden mánia, minden szenvedélybetegség erre utal. Jézus nélkül megszállottak vagyunk. Csak ő tud segíteni rajtunk, aki a gonosznál is nagyobb hatalom. Csak ő szabadíthat meg bennünket. A szabadítás több, mint a gyógyulás (18–19). Igen, kicsi a hitünk, mustármagnyi sincs. Sőt, gyakran vagyunk hitetlenek és elfajultak. Milyen a mi nemzedékünk? Bizony, tűrhetetlenek vagyunk, és Urunk még mindig tűr bennünket. Tart még a kegyelmi idő (17). A tanítványok tehetetlensége is erre mutat rá: csakis az Úr tud megszabadítani! (18) 2Móz 4,18–31  171. dicséret (26) „Akkor tehát a fiak szabadok.” (Mt 17,22–27) Jézus megfizeti a templomadót. Seregnyi teológiai kérdést hoz elénk ez a történet. Most csak egyet tudok ezekből kiemelni: Isten gyermekeinek boldog kiváltsága, hogy ők szabadok (Gal 5,13). Isten gyermekei abban a kegyelmi állapotban vannak, hogy hitük napról napra erősödik, ezért mindenre nyitottak, mindenkit meghallgatnak, mindent megfontolnak, miközben ez a nyitottság csakis a saját hitüket erősíti (26). Szabadságuk van arra, hogy nemet mondjanak arra, ami ellenkezik Isten kijelentett és tökéletes akaratával (ApCsel 5,29), és ami – akármilyen csalafinta és kísértő módon jónak és élvezetesnek lenne is feltüntetve – nem használ sem nekik, sem másoknak, sem a közösségnek, sem a világnak (1Kor 6,12). Isten gyermekei szabadok, mert

Reformátusok Lapja 2020. június 28.

| AZ IGE MELLETT |

nem a külső kényszer, nem az előírt törvény kényszeríti őket az Isten akarata szerinti rend betartására. Isten ugyanis gyermekei értelmébe és szívébe véste az ő üdvösséges rendjét (Jer 31,33), az emberi élet kiteljesedésének, boldogságának egyetlen forrását (Zsolt 1,1). Isten gyermekei nem azért tartják be az Úr áldott törvényét, mert erre mások – félelmet keltve – intik őket, főként a sok „nem szabad” tiltás megfogalmazásával vagy ítéletes fenyegetésekkel. Isten gyermekei nem is azért igazodnak az Úr rendelkezéseihez, hogy kiérdemeljenek valamiféle jutalmat, hanem azért, mert ők Jézus Krisztusban már mindent megkaptak. Az üdvözült ember szabad ember. 2Móz 5  74. zsoltár (1) „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Mt 18,1–10) Ki a nagyobb? Az ember örök kérdése ez: naggyá lenni (1). Jézus nem a szándékot utasítja el, hanem a nagyság bibliai, isteni értelmére tanít bennünket. Jézus Krisztus azért jött, hogy „naggyá” legyünk, életünk kiteljesedjen az ő akarata szerint (Jn 10,10). Istennek kedves nagyság azonban nincs megtérés nélkül, a mennyei Atya előtti leborulás nélkül, az Isten életet megtartó akaratának alázatos, másokat is befogadó szolgálata nélkül (2). Megtérés nélkül a nagyság csak rombol, pusztít, megbotránkoztat (6– 7). Jézus odahívott egy kisgyermeket, és rá mint példára mutatva szólt az Istennek kedves nagyságról. A gyermek tehát itt példa arra nézve, hogy az Isten gondolata szerint abban van az igazi nagyság, ha valaki tud kicsi maradni, képes magát megalázni. A kisgyermek egy bizonyos korig minden rosszasága ellenére ragaszkodik szüleihez, és elismeri az apjától való függést. Hogyan érthetné a ma embere ennek a példázatnak bármely elemét is, hiszen a családokban sokszor nincs apa, nincs függés, nincs nevelés (3–4)! Adj megtérést, Urunk! 2Móz 6,1–13  28. zsoltár (11) „…megmentse, ami elveszett.” (Mt 18,11–14) E sorok írása idején sok beteget és haldoklót kerestem fel a kórházban. Egy idős barátom súlyos beteg lett. Segítség nincs. Otthon szeretne meghalni. Retteg az éjszakától. A kórtermi, egyáltalán a kórházi viszonyok eleve betegítenek. Tartja magát a barátom, és egyszer csak elcsuklik a hangja. Nagy vezető volt egykor, ma már senki sem emlékszik rá. Nem is vár semmit. Szeretne előremenekülni, hazamenekülni (11–12). Elveszett az ember: tévelygünk, (el)tévedünk, elveszünk. Kertelhetünk bármit az élet szépségéről. Jézus Krisztus nem kertel. Ő kimondja, hogy elveszettek vagyunk: a száz bárányból álló nyájból mind a százan. Ő mind a százat számontartja, és adott pillanatban az után az egyetlen után nyúl, aki éppen akkor a legelveszettebb. Egyenként számontartja a pásztor a nyáját, és mindig az éppen legelveszettebb a legfontosabb számára. Egyen-egyenként fel vagyunk írva (12). Ez az örömhír azt is jelenti, hogy nem enged elveszni bennünket, hanem utánunk jön, megtalál, és nagy az öröme felettünk (13). Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet (11). Ő azért jött, hogy egy se veszhessen el közülünk (14). Kik közül? Erre a kérdésre csakis az Úr adhat választ. 2Móz 6,14–30  502. dicséret (20) „…összegyűlnek az én nevemben…” (Mt 18,15–20) A gyülekezet: testvéri közösség. A mai világban szükségünk van arra, hogy legyen olyan közösségünk, ahol a megváltó Krisztus szeretetében újjászületve mi is krisztusi szeretettel szerethetjük egymást. A gyülekezetben ez a krisztusi szeretet járja át az intést (15–18), az egyetértést (19) és az istentiszteletet is (20). Nagy kérdés azonban: megvalósul-e, legalább a gyülekezetben, a krisztusi testvériség? Sok tekintetben civil körnek látom a gyülekezeteinket is, amelyek tagjai elsősorban nem az Isten Igéje köré gyülekeznek össze, hanem csak úgy a maguk számára és sok „hasznos” tevékenység művelésére. S akik nem evangéliumi módon intenek, hanem gyarló módon véleményeznek, pletykálnak, szapulnak, rágalmaznak mindenkit, még a ki sem hűlt halottat is, akik alig valamiben értenek egyet, ehelyett inkább a maguk igazát és akaratát képviselik mindenen át, akik tehát nem krisztusi szeretettel veszik körül egymást. Csak ahol valóban az Úr nevében gyűlnek össze, az Úr szavára figyelnek, és minden más élettevékenységük ebből következik, ott van gyülekezet, egyetértés, krisztusi intés, krisztusi szeretet és az Úr áldó jelenléte. Legalább a családunk legyen gyülekezetté! 2Móz 7,1–25  237. dicséret

VII. 2. CSÜTÖRTÖK

VII. 3. PÉNTEK

VII. 4. SZOMBAT

2020. június 28.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

tási időszak alatt el kell kezdeni. Normál tanévben reménykedünk, de az is előfordulhat, hogy jön a járvány második hulláma. Fontos, hogy ez akkor felkészültebben érje a nevelőtestületeket, mint március 16-án.

Különös tanév hasznos tapasztalatokkal A legtöbb református oktatási intézményben megtartották a tanévzáró istentiszteleteket. Az élet megy tovább a rendes medrében, az iskolák szeptemberben ki fognak nyitHEGEDŰS MÁRK ni – mondja Papp Kornél, a Zsinati Oktatási Iroda vezetője. A digitális munkarend – vagy ahogyan a köznyelv nevezte, távoktatás – tapasztalatait értékelni kell, a jó gyakorlatokat meg kell tartani: a jövőben például lehetnek tanév közben is távoktatási napok. Véget ért ez a különös tanév. Mi a teendő most? Nem folytathatjuk ott, ahol március 13-án – a koronavírus-járvány utolsó hagyományos tanítási napján – abbahagytuk. Fel kell mérnünk, mi történt az elmúlt három hónapban. Meg kell határozni, mi volt pozitívum, mi negatívum, és be kell építeni a munkánkba ezeket a tapasztalatokat. Az oktatáspolitika is erre készül. Mit érdemes megtartani? A digitális munkarend szerinti oktatás maradhatna például szombati tanítási napokon, amikor a tanulók jelentős része eddig is otthon maradt szülői igazolással. Ilyen továbbá a karácsony előtti néhány munkanap, idén például december 21-e hétfő, 22-e kedd, ekkor már mindenki inkább otthon maradna. Vagy amikor középiskolában a délelőtti érettségik után a többi évfolyamnak órái vannak… Ők egész héten tanulhatnának digitális munkarendben. Illetve lehet digitális tanrend olyan felújítás miatt, amelyet esetleg nem fejeznek be időre, vagy már a taní6

Reformátusok Lapja 2020. június 28.

Mit gondol, kinek kellene eldönteni, mikor legyen digitális munkarend? Az igazgatóknak vagy a köznevelésért felelős államtitkárnak? Szigorúan meg kell határozni a feltételeket, de kell egy bizonyos keretet adni az intézményeknek, hogy egy tanéven belül azzal élhessenek. Most évente hat-hét nevelőtestületi napon szabad tanítás nélküli munkanapot tartani. Hasonlóképpen lehetne egy-egy intézménynek lehetősége évente – véleményem szerint – öt-nyolc napot digitális munkarend szerint oktatni. Egyébként korábban is szó volt az aktuális tanév rendjéről szóló rendeletben digitális témahétről, a jövőben akár ezt is meg lehetne tartani digitális munkarendben, mondjuk az érettségi hetében.

Szeptemberben tényleg nyitnak? Az intézmények törekedtek arra, hogy méltóképpen zárják le a tanévet. A legtöbb helyen volt ballagás, még ha csak osztályonként is. Tanévzárókat is sok helyen tartottak. Ez üzenet volt a gyerekeknek, szülőknek, hogy normális módon fejezzük be a tanévet és a következőre is úgy készülünk, ahogy szoktunk. Ha pedig jön második hullám, nem kell pánikolni, felkészültek vagyunk. Szerintem nem valószínű újabb országos bezárás, csak pontszerű. Vidéken, kistelepüléseken, ahová el se jutott a járvány, fölösleges bezárni az intézményeket. Nagyvárosokban viszont el lehet rendelni a digitális munkarendet. Végül, mit szólt a vasalódeszkás tanár ügyéhez? Azonosítani kell a műfajt: ez nem oktatási film volt, hanem humor. A tanár próbálta felrázni a passzív diákokat, felkelteni az érdeklődésüket, és erre a humor kiváló forma volt. Nem tartom helyénvalónak, ahogyan a tankerület erre az ügyre reagált, s erről ugyanígy nyilatkozott a Klebelsberg Központ elnöke is. Azóta kiderült, hogy lemondott a tankerületi igazgató. 

KERESIK A JÁRVÁNY OKTATÁSI HŐSEIT Az oktatás világában is vannak hősei a járványnak – mondja Papp Kornél. Elmeséli, tudomást szerzett olyan diákról, akinek énektehetségére a digitális munkarend alatt figyelt fel tanára, hiszen élőben sosem mert énekelni, osztálytársai ugyanis kigúnyolták. Egy intézményi lelkész pedig arról számolt be az irodavezetőnek, hogy volt diákja, akihez személyesen sosem tudott utat találni, de digitális eszközökön megnyílt neki. „Vannak hétköznapi hőseink, tartozunk nekik és a jövőnek azzal, hogy megtaláljuk őket.”

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

SIBA BALÁZS

Asztal, közösség és áldás A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánhelyettese

A gyerekkorunkban megszokott ízek és illatok akár évtizedekkel később is, ezer kilométerre az otthontól visszahozhatják az otthonosság érzését. Ha egy ország vagy egy tájegység konyháját megismerjük és megszeretjük, akkor étkezés közben a hangulatok, ízek, illatok felelevenednek bennünk. Jól élve ezzel az étkezés az Isten által készített örömök egyik fontos forrása lehet életünkben. Az evangéliumokban tizenkét vendégségtörténettel találkozunk, de az asztalközösség nemcsak a bibliai időkben, hanem a mai ember számára is fontos jelképe lehet az összetartozásnak. Ételre szüksé-

„Ahogy meghatározója lehet a hét ritmusának a vasárnap, úgy lehet a hétköznapoké az asztalközösség, amikor a család tagjai találkoznak, és közösségben vannak egymással.”

günk van, de nemcsak az számít, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy hogyan. Az okostelefon nyomogatása közben elfogyasztott gyorsétel, a tévé előtt megevett vacsora vagy a húszperces ebédszünet mind azt üzeni, hogy az étkezés olyan szükséges tevékenység, amely ahhoz kell, hogy aztán tudjunk dolgozni, termelni, feladatokat végrehajtani. Pedig az étkezés számos lelki üzenetet hordoz. Először is jele Isten gondoskodásának, mert közvetlen vagy közvetett módon az ő megtartó kegyelme az, hogy kenyér kerülhet az asztalunkra. Másodszor: túlmutat a földi világon. Hogyha éhes és szomjas vagy, ez emlékeztessen arra, hogy van nagyobb éhség és szomjúság is. Jézus maga mondja: „Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.” (Lk 12,33) Harmadszor: az étkezés lehet Isten közelségének hétköznapi ünnepe is. A feltámadás után az első dolog, amit Jézus a tanítványaival tett, az volt, hogy közös étkezésre hívta őket. Ennek kapcsán Bonhoeffer írja: „Azóta, hogy Jézus Krisztus tanítványaival asztalhoz ült, gyülekezetének asztalközösségét az ő jelenléte áldja meg.” Negyedszer: aki a földi életében közösségben volt Jézussal, azt ő

visszavárja majd a mennyei lakomára. Vendéglátói lehetünk Istennek úgy, hogy Isten az igazi vendéglátó már most is és majd akkor is, amikor visszajön Krisztus az ő országában. Isten gondviselésére, kegyelmére, lelki tápláltatásunkra, megváltásunkra, a jelenben megélt közösségre és a ránk váró örömre utalhat minden falat kenyér. Az étkezés egyben alkalom is arra, hogy a körülöttünk lévőkre odafigyeljünk. Ahogy meghatározója lehet a hét ritmusának a vasárnap, úgy lehet a hétköznapoké az asztalközösség, amikor a család tagjai találkoznak, és közösségben vannak egymással. A gyermeknevelésben sokat számít, hogy valaki a televízió előtt nőtt fel, vagy a család életének központi helye az ebédlőasztal volt. Annak is üzenete van, hogy mennyire van használatban vagy használaton kívül az étkezőasztal, ahol megoszthatják egymással a családtagok a nap eseményeit, a nehézségeiket, szóba kerül a családtörténet, a gyerekek megtanulnak kommunikációs szabályokat. Az előkészületek és a közös főzés nem csak abban segíthet a gyerekeknek, hogy jobban értékeljék és akár finomabbnak tartsák a (részben) általuk készített ételt, lehet e folyamat a család közös szeretetnyelve is, hiszen az ételkészítés a szeretet egyik kézzelfogható kifejezési formája is. A hitbeli nevelés apró, de fontos rítusa, hogy látták-e a szüleiket a gyerekek asztali áldást mondani, hiszen azzal kifejezzük azt, hogy megnyitjuk magunkat Isten szeretetének. Az ételt az ő ajándékaként is vehetjük magunkhoz, ami lehetőség arra, hogy hálát adjunk és ünnepeljünk minden egyes alkalommal. Az áldás minket változtat meg, azt munkálja bennünk, hogy másként vegyük magunkhoz a tapintható és ízlelhető gondoskodást. Miért ne állhatnánk meg egy pillanatra, hogy szemléljük Isten kegyelmének gazdagságát a terített asztalon és körülötte? Az ételkészítés közben, étkezés előtt, alatt és után a fentről jövő áldásért áldhatjuk Istenünket. Ahogy Karen és Stephen Baldwin fogalmaz: „Amikor azt mondjuk, ámen, akkor mi is belépünk az ünnep-nyugalomba közösen az asztalnál, ahol az étel testünket táplálja, az asztalközösség a lelkünket éleszti újjá.” Jó étvágyat és sok örömet hozzá!  2020. június 28.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Vonzó a keresztyén szemlélet HEGEDŰS BENCE

Egyházi fenntartásának negyedszázados évfordulóját ünnepelte volna ebben a tanévben a nyíregyházai Jókai Mór Református Általános Iskola, de a koronavírus-járvány keresztülhúzta az oktatási intézmény erre vonatkozó terveit. Az iskola igazgatója reméli, hogy a járvány elmúltával majd méltó módon tekinthetnek vissza az elmúlt huszonöt évre is.

Kevés az olyan nagy múltú oktatási intézmény Nyíregyházán, mint a Jókai Mór Református Általános Iskola. Bartók Jenő református lelkipásztor alapította 1906-ban, az első tanévet még Polgári Fiúiskola néven és harmincöt tanulóval kezdték. A következő tanévtől már városi fenntartás mellett Községi Polgári Fiúiskola néven működött egészen 1925-ig, amikor Jókai Mór születésének századik évfordulója alkalmából a város képviselő-testülete a magyar regényíróról nevezte el. A Jókait a második világháború után államosították, és 2. számú általános iskola néven működött tovább. A rendszerváltás után néhány évvel az egyház visszakapta az államtól az intézményt, amely 1995 óta immár Jókai Mór Református Általános Iskola néven és a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség fenntartásában működik tovább.

A VÁLTÁS Hétszázhatvan tanulójával Nyíregyháza második legnagyobb iskolájának számít a Jókai. Mócsánné Nagy Ágnes igazgató szerint az intézmény különösen vonzó a városban nemcsak nagy múltja, hanem jelenkori keresztyén értékei miatt is. Az intézményvezető jól emlékszik még a huszonöt évvel ezelőtti fenntartóváltásra is, amely nemcsak az iskola, hanem saját életében is jelentős változást hozott. 8

Reformátusok Lapja 2020. június 28.

– Magyar–ének szakos tanár vagyok, és 1992 óta tanítok a Jókaiban. Amikor idekerültem, már arról beszéltek a kollégáim, hogy az egyház át fogja venni az intézményt. Ettől, mint minden változástól, tartott a tantestület egy része. 1995-ben aztán a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség valóban átvette az államtól az iskolát a teljes tantestülettel együtt, de szerintem ez ilyen nagy múltú iskolánál, mint a Jókai, nem is történhetett másképpen – véli Mócsánné Nagy Ágnes. – Áldásos türelmet kaptunk az egyházközségtől az átállásra, és szerintem emiatt élték meg teljesen zökkenőmentesen ezt azok, akik ide jártak, és azok a családok, amelyek körülöttünk voltak. Az igazgatónő emlékszik arra is, hogy az első tantestületi ülésen a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség akkori vezetője, az idén húsvétkor váratlanul elhunyt Sipos Kund Kötöny esperes milyen szavakkal állt a tantestület elé. – Azt mondta, hogy mi csak törődjünk azzal, amivel eddig törődtünk, hogy emberségre, szépre és jóra tanítsuk a gyerekeket. A tanítás és a nevelés a mi dolgunk, a többit majd megkapjuk az Úristentől, majd ő megsegít. A református Jókait huszonegy esztendeig Sipos Kund Kötönyné vezette. Az átvétel évétől lelkesedéssel és odaszánással tartott vele a nevelőtestület az új, keresztyén, nemzeti iskolai hagyományok megteremtésében. – A huszonöt éves reformá-

| AKTUÁLIS |

épülete. Hogy felépíthessék, el kellett bontani az intézmény régi, elavult tornatermét. Petkes Piroska Judit felidézi: a tanárai többször elmondták nekik, hogy a tornatermet egy régi istállóból alakították ki annak idején, ennek ellenére évtizedeken keresztül szolgálta a testnevelés tagozatos diákok felkészüléKÉT HELYSZÍN sét az országos versenyekre. A tagozat végül éppen a korszerű tornaterem hiánya miatt szűnt meg 1990-ben. Az iskola jelenleg két helyszínen működik: az alsó tagozat oszHamarosan újra munkagépek zajától lesz hangos a környék, tályai a Kálvin téren, a Nyíregyháza-Városi Református Egymert folytatódik az építkezés. A tervek szerint háromszintes házközség templomának szomszédságában lévő épületben épületet húznak majd fel az elavult helyére, amelynek alsó vannak, míg a felsősöké a Színház utcában, a Móricz Zsigmond szintjén egy kétszáz fős, melegítőkonyhás ebédlőt alakítanak Színház mögötti épületekben, a templomtól néhány száz ki. A középső szinten hat tanterem, míg a legfelső szinten torméterre. Ez a kétlakiság sok plusz feladatot ró a tanárokra, naterem kap majd helyet. – Igyekeztünk pályázati támogatást ugyanis az étkeztetés jelenleg még a Kálvin téri épületben zajszerezni, de ez nem sikerült, és mivel lik, ahová naponta át kell sétálnia a felsőévek óta takarékosan élünk, önerőből söknek, míg az alsósok testnevelésórára „Áldásos türelmet kaptunk az láttunk neki – avat be a részletekbe a és informatikaoktatásra zarándokolnak fenntartó egyházkerület vezetője, Gaál át a másik épületbe. egyházközségtől az átállásra, és – Mi ezt úgy éltük meg, hogy kiszaba- szerintem emiatt élték meg teljesen Sándor esperes. Az építkezés, felújítás szinte folyadultunk az iskolából, és kicsit kirándulzökkenőmentesen ezt azok, akik matos az iskolában, nincs nyolc éve, hattunk. Ebéd után pedig játszhattunk ide jártak, és azok a családok, akik hogy átadták a pályázati pénzből épült néhány percet a Bessenyei téren, mert körülöttünk voltak.” új iskolarészt és tornatermet, valamint volt egy kis szabadidőnk. Ezután jöttünk (Mócsánné Nagy Ágnes) a kívül-belül megújult Színház utcai iscsak vissza a napközibe – mondja Petkes kolaépületet. – Most, a járvány ideje alatt Piroska Judit, aki 2012-ben ballagott el pedig az iskolai dolgozók saját maguk a Jókaiból, tanulmányait Sárospatakon festették ki az osztálytermeket és végezfolytatta, jelenleg pedig a Debreceni Retek el kisebb felújítási munkákat – árulja formátus Hittudományi Egyetem teolóel az igazgató. gia szakos hallgatója. tus Jókai alapítóinak tanítását és Pál apostol figyelmeztetését is szem előtt tartva – „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” – igyekszünk teljesíteni küldetésünket – mondja Mócsánné Nagy Ágnes.

HAMAROSAN ÉPÍTKEZNEK

ISKOLA ÉS GYÜLEKEZET

Bár a két helyszínnel járó többletfeladatokat nem szünteti meg teljesen, de sok terhet levesz majd a pedagógusok válláról az iskola építés alatt álló legújabb

Az iskola igazgatója és az egyházközség vezetője is egyetért abban, hogy szoros kapcsolat alakult ki az elmúlt huszonöt évben az intézmény és a gyülekezet kö-

2020. június 28.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

zött. Gaál Sándor esperes szerint ennek az egyik oka, hogy az iskolai rendezvények nem a gyülekezeten kívül zajlanak, hanem igyekeznek azokat közösen megélni, míg a gyülekezet arra törekedik, hogy körbevegye az iskolát azzal az evangéliumi küldetéssel, amely egy egyházközség feladata. Ez utóbbit jól példázzák a kéthetente tartott családos istentiszteletek, amelyeken egy-egy osztály tanulói szolgálnak, míg az előbbire a gyülekezet közösségében tartott, hagyományos tanévnyitó istentisztelet lehet példa. – Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a családi istentiszteletre nemcsak kényszerből jön el a gyerek az egyik szülővel, hanem egész családok jelennek meg – osztja meg észrevételét Gaál Sándor. – A tanévnyitó istentiszteleteken, bár hivatalos keretben zajlanak, igyekezünk olyan hangnemben és közvetlenül szólni a gyerekekhez és szüleikhez, hogy ne érezzék kötelező, kipipálandó feladatnak – teszi hozzá. Az esperes szerint a ballagás és a konfirmáció is szoros kapocs az iskola és a gyülekezet között. – Szép hátteret ad az iskola a gyülekezetnek a konfirmációhoz, mert a felkészítést nem az iskolában, egy második hittanórán oldjuk meg, hanem a gyülekezeten belüli kátéórán. Ebben is érezzük az iskola fegyelmező erejét és fontosságát. Gaál Sándor elmondása szerint idén száztizenhatan konfirmálnak majd a gyülekezetben, a fogadalomtétel előtt álló diákok közel fele jár a Jókaiba. Természetesen a koronavírus-járvány miatt át kellett ütemezni a fiatalok bizonyságtételének menetrendjét. – Bár már minden feltételt teljesítettek, fogadalomtétel majd csak akkor lesz, ha már korlátozások nélkül lehet teletemplomos összejöveteleket tartani. Mivel csak hatszáz fő fér el a templomban, ezért nálunk az a rend, hogy először a csoport egyik fele tesz ünnepélyes fogadalmat, majd egy óra múlva kezdődik a következő istentisztelet. Szerencsére a konfirmálók hagyományos, kétnapos csapatépítő kirándulása nem marad el. – Ezeknek a kirándulásoknak többleterejük van, ezért minden évben tartunk ilyet. Ezek az alkalmak összekovácsolják a közösséget, és abból szokott megalakulni a következő ifjúsági csoport. – Keresett iskola lettünk a városban – mondja az intézményvezető, aki elárulja azt is, hogy a következő tanévet négy­osztálynyi elsős diákkal kezdik majd meg, és nem is tudtak felvenni mindenkit, aki jelentkezett az iskolába. Pedig igen szigorú feltételeknek kell megfelelniük a felvételt kérőknek. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a szülőktől egyháztagsági igazolást kérnek. Az sem titok, hogy a szülők sokszor ilyenkor tagozódnak be, lesznek valóban egyháztaggá. – Ha a szülők távol vannak a hittől és a hit gyakorlásától, akkor nekünk lehetőségünk van arra, hogy iskolai közegben, illetve a családos istentiszteleteken vagy egyéb alkalmakon találkozzunk velük – mondja Gaál Sándor, aki szerint ez tudatosítása annak, hogy ez keresztyén iskola keresztyén értékrenddel és oktatási szemlélettel. – Szeretnénk megóvni őket a kettős neveléstől – teszi hozzá az esperes. 10 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

| AKTUÁLIS |

„Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a családi istentiszteletre nemcsak kényszerből jön el a gyerek az egyik szülővel, hanem egész családok jelennek meg.” (Gaál Sándor)

„Nekünk, volt diákoknak az életünkben fontos a családi alap, és fontos a Jókai is, mert itt a tanároktól olyan értékrendet, oktatást és szemléletet kaptunk, amely a mai napig elkísér bennünket.” (Petkes Piroska Judit)

Mócsánné Nagy Ágnes azt is elmondja, hogy mára már többségben vannak a Jókaiban a református gyerekek. – Hatvan-hatvanöt százaléka református a diákjainknak, ami azt is jelenti, hogy szorosabban kötődünk a gyülekezethez, mint a kezdetekkor. Az iskola és a gyülekezet kapcsolatának folyamatos erősítése fontos feladat – mutat rá az igazgató.

VONZÓ KÖZÖSSÉG Petkes Piroska Judit szerint a Jókai az a grund, ahová mindig jó visszatérni. – Nekünk, volt diákoknak az életünkben fontos a családi alap, és fontos a Jókai is, mert itt a tanároktól olyan értékrendet, oktatást és szemléletet kaptunk, amely a mai napig elkísér bennünket, amelyre szeretettel és büszkén nézünk, és amelyhez bátran nyúlunk vissza. Ide valóban élmény volt jönni, és nem kényszer. Nagyon jó közösség alakult ki, nemcsak az osztályban, hanem az iskolán belül is. Hasonlóképpen látja ezt az igazgató is. Szerinte a jókaisok nem úgy járnak iskolába, mint másutt a gyerekek, hogy legfeljebb egy-egy évfolyam ismeri egymást. – Egy évfolyamon belül is jó közösség van – a hittanóráknak is köszönhetően –, de a sok közös alkalomnak és programnak köszönhetően az egész iskola egy nagy közösséget alkot – emeli ki Mócsánné Nagy Ágnes. A legnagyobb közösségkovácsoló program kétségkívül az úgynevezett Jókai Expressz. – Ilyenkor szó szerint az egész iskola: a diákok, a tanárok, a konyhás és a takarító nénik is, együtt elmegyünk vonattal kirándulni. Voltunk már Debrecenben, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon, de jártunk a Balatonnál, Ópusztaszeren vagy éppen Gödöllőn is – sorolja az expressz korábbi úti céljait az igazgató.

HUSZONÖT – SZÁZTIZENÖT A Jókai Mór Református Általános Iskola ebben a tanévben ünnepelte volna egyházi fenntartásának huszonötödik évfordulóját, de terveiket keresztülhúzta a koronavírus-járvány. – Még mindig ott van az asztalomon a felhívás a régi diákokhoz, hogy jöjjenek el, hozzák el a relikviáikat, majd vegyünk együtt részt a hálaadó istentiszteleten. Fáklyás felvonulást is tartottunk volna a városban, ahogy ezt öt évvel ezelőtt is tettük – mutatja be a meg nem valósult programokat Mócsánné Nagy Ágnes. Reménye szerint majd ősszel, az iskola száztizenötödik tanévének ünneplésével együtt megtarthatják a negyedszázados jubileumot is. – Bár az iskolának több hagyománya is van, a kapcsolattartás az öregdiákokkal eddig nem volt közöttük. A kettős évforduló alkalmából szeretnénk visszahívni a régi diákokat, majd itt Jókai Szabadegyetemet tartani. Szeretnénk olyan alkalmakat szervezni, amikor eljöhetnek a régi tanulók, sétálhatnak a falak között, és a mostani diákok tanulhatnak tőlük. Ezt tervezzük kipróbálni az elkövetkező években – mondja az igazgató, és hozzáteszi: – Reméljük, Isten megsegít minket ebben, és a járvány sem akadályoz meg.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2020. június 28.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

„Az volt a vágyam, hogy cigány gyerekeket tanítsak” Az Országos Református Cigánymisszió nemrég lezárult szavazásán a szakmai zsűri Budai Viktornak, a tiszakarádi Sánta Erzsébet Általános Iskola oktatójának ítélte oda az Év Református Roma Pedagógusa elismerést. A sárospataki díjazott főiskolás évei alatt a debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) tagja volt, ma pedig többségében roma gyerekeket oktat, és minden erejével azon van, hogy sikeres életpályát alapozzon meg számukra. Kalandos életéről, szakmai pályafutásáról és álmairól kérdeztük. Mit jelent önnek az Év Református Roma Pedagógusa díj? Azóta keresem a szavakat, hogy hírt kaptam róla. A családom irtó büszke volt rám. Már maga a jelölés is megtisztelő volt, de hogy én kaptam az elismerést… Még most sem ocsúdtam fel a meglepettségtől! Itt szeretnék köszönetet mondani a családomnak, azoknak, akik mentorálták a pályafutásomat, a tanáraimnak és a kollégáimnak.

ni Református Hittudományi Egyetembe – a szerk.) adtam be a jelentkezésemet.

Hogyan döntötte el, hogy tanár lesz? Már középiskolás korom óta mozgatott, hogy szeretnék gyerekekkel foglalkozni, az érettségi előtt pedig döntenem kellett. Mivel Debrecenben tanultam, ismertem és szerettem a várost, célszerű volt ott maradnom, így a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolára (amely 2011-ben olvadt be a Debrece-

Jelenleg testnevelést és biológiát oktat – miért pont ezt a szakpárt választotta? Hivatalosan tanító vagyok, testnevelés szakterülettel. Amikor a tiszakarádi Sánta Erzsébet Általános Iskolában hiány volt biológia szakosból, „megkaptam” ezt a tárgyat is, amelyet az elmúlt két év alatt megkedveltem. Emiatt gondolkodom azon,

12 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

Volt konkrét oka annak, hogy ezt a hivatást választotta? Tetszett az a dinamika, ahogyan a tanár-diák viszony működik. Nekem is voltak remek oktatóim, a főiskolán pedig a gyakorlatok alatt folyamatosan alakult ki bennem a szeretet a pálya iránt.

| INTERJÚ |

hogy elkezdem a mesterképzést, de munka és két gyermek mellett nehéz lenne. Így ez egyelőre terv marad. Hosszú utat tett meg Tiszakarádig – mivel foglalkozott előtte? 2013-ban végeztem el a főiskolát, és nem kaptam állásajánlatot. Liverpooli ismerősünk felajánlotta, hogy utazzunk ki, és segít helyben munkát keresni. A feleségemmel nem sokat hezitáltunk: egy héttel később már Angliában landoltunk. A kinti élet kezdetben nehéz volt. Liverpoolban olyan furcsa tájszólással beszélik az angolt, hogy alig értettem meg. Csak egy hónappal később tudtunk munkába állni: kemény fizikai munkát végeztem egy áruház összekészítő raktárában, de szerződéssel, és ez volt a lényeg. A feleségem egy csokigyárban dolgozott egy évig, amíg várandós nem lett a kislányunkkal. A lányom születése utána fogalmazódott meg bennünk, hogy visszatérünk Magyarországra. Nem mondom azt, hogy nem éltünk jól, félretenni viszont nem igazán tudtunk – ott sem kolbászból fonják a kerítést. Meddig maradtak Angliában? 2016 szeptemberében született a lányunk, ezután még egy évet és egy hónapot maradtunk Liverpoolban, de még nem hazafelé vettük az irányt. A feleségem keresztszülei ekkor már régóta Kanadában, Torontóban éltek, és a tengerentúlra csábítottak minket. A sógorom egy építőipari cégnél dolgozott, itt helyezkedtem el, de egy évvel később eldöntöttük: hazajövünk Sárospatakra. Mi adta a végső lökést ehhez a döntéshez? Mérlegre tettük, hogy a pénz vagy a boldogságunk, a hazaszeretetünk, a családunk a fontosabb-e számunkra. Nem volt kérdés, melyiket fogjuk választani. Az itthoni környezetet, a nagyszülői szeretetet nem lehet pótolni, ezt pedig nem akartuk elvenni a gyermekünktől. Tudtuk, hogy valószínűleg szűkösebben fogunk élni – de boldogabban is, és csak ez számított. A családjuk hogyan viselte a távollétüket? Hála Istennek mindkét oldalról támogattak minket, de azt azért bevallották, hogy „sokat öregedtek” a kintlétünk alatt. Örültünk, hogy évente egyszer haza tudtunk látogatni, de az elválás megviselte őket – és minket is. Hogyan kezdtek új életet Magyarországon? Mielőtt elutaztunk volna, mindketten a szüleinkkel éltünk, így kicsit féltünk a közös jövőnk itthoni megalapozásától. Eleinte a sárospataki polgármester közbenjárásával béreltünk önkormányzati lakást, majd a családtámogatásoknak köszönhetően házat vettünk. Munkaügyben milyen kilátásaik voltak? Habár külföldön éltünk, láttam, mekkora tanárhiánnyal küsz-

ködnek a magyarországi iskolák. Hazatérésünk után nem sokkal a Sárospataki Tankerületi Központ vezetőjéhez fordultam, és azt mondtam neki: nem akarok válogatni a lehetőségek között, de olyan helyen akarok dolgozni, ahol segíthetek, és ahol cigány gyerekeket taníthatok. Ez mindig szívügyem volt. Így jött képbe Tiszakarád. Miért éppen ez volt a vágya? A WISZ-ben, amelynek a 2012/2013-as tanévben tagja voltam, gyakran hallottuk, hogy ha tehetjük, menjünk vissza a lakóhelyünkre, és ott próbáljunk segíteni. Akkor megfogadtam, hogy ha lehet, így teszek, és a mai napig is ennek szellemében végzem a munkám. Tiszta szívből örülök neki, hogy Tiszakarádon nagyrészt roma gyerekeket oktathatok. Mi kellene ahhoz, hogy több gyerek érezze elhívásának azt, amit például ön tesz? Az akarat hiányának egyik fő oka sajnos az, hogy Magyarországon az emberek nagy része még mindig tele van előítéletekkel. Engem a szűkebb környezetemben mindenki ismer, tudja, ki vagyok, mit csinálok – tisztelet övez. Ha viszont kilépek ebből a komfortzónából, és elmegyek egy másik városba, akkor a bőrszínem válik az elsődleges ismertetőjegyemmé. Többször találkoztam ezzel hivatalos ügyek intézésénél, a postán, a gyorséttermekben. De legjobban a szórakozóhelyeken tapasztalható kirekesztés háborít fel – sokszor ütköztünk ilyen akadályokba korábban. A hazatérésünk kapcsán a legnagyobb ellenérv éppen az előítéletesség volt. Sem Liverpoolban, sem Torontóban nem találkoztunk ezzel, és elgondolkodtunk azon, hogy ki akarjuk-e tenni ennek a lányunkat. Ön szerint miért nincs több, önhöz hasonló fiatal roma példakép az iskolákban? Sokat beszélgetünk erről a családommal, de nem tudok rá pontos választ adni. Talán sok esetben az a küldetéstudat hiányzik az emberekből, hogy „segítsek a sajátjaimon”. Látja eredményét a gyerekeken annak, hogy próbál példát mutatni nekik? A legtöbb esetben mélyszegénységben élő gyermekekről beszélünk, ebből fakadóan a szülői háttér sem ideális. Megtehetünk értük mindent az iskolában, de azt vallom, hogy a gyerekek elsődleges szocializációs környezete a családjuk. Mi csak irányvonalat tudunk mutatni, amely mentén haladhatnak. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ha ennek köszönhetően húsz gyerekből egy ki tud törni, már hatalmas előrelépést könyvelhetünk el. Ha nincs meg a megfelelő családi háttér, akkor lehetőségeink szerint nekünk, szakembereknek kell pótolnunk a hiányt. Én magam folyamatosan azt sulykolom beléjük, hogy ha végeznek is, hozzám bátran fordulhatnak. Ha látom rajtuk, hogy problémával küzdenek, igyekszem segíteni. 2020. június 28.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

geikhez mérten támogattak, és keményen fogtak engem. Sőt, a tanulás olyannyira fontos volt nekik, hogy negyvenévesen az érettségit is letették. Mi volt a helyzet a környezetében, az osztálytársainál? Az általános iskolai évek alatt egyetlen roma osztálytársam volt, az unokatestvérem – mivel a sulink a helyi tanítóképző gyakorlóiskolája volt, jó képességű és tehetős gyerekek jártak oda, és nagy dolognak számított, hogy cigány gyerekek is tanulhattak a falai között. Kifejezetten roma példa nem volt előttem. A WISZ-ben viszont annál több, igaz? Milyen élményeket tud felidézni az ott töltött évvel kapcsolatban? Amikor főiskolára jártam, a tanítóképző Maróthi Kollégiumában laktam, abban az épületben, ahol a WISZ található. A koli igaz-

„Az emberek nagy része még mindig tele van előítéletekkel. Engem a szűkebb környezetemben mindenki ismer, tudja, ki vagyok, mit csinálok – tisztelet övez. Ha viszont kilépek ebből a komfortzónából, és elmegyek egy másik városba, akkor a bőrszínem válik az elsődleges ismertetőjegyemmé.” Milyen kapcsolatban van a diákok szüleivel? Nyitott vagyok a kapcsolattartásra – van, aki barátságos, és van, aki nem. Érdekes, hogy a jobban tanuló gyerekek szüleivel könnyebb együttműködni. Ellenkező esetben a személyes látogatás sokat segíthet, de az sem mindig célravezető. Az viszont jólesik, hogy néhány szülő azzal példálózik a gyerekek előtt, hogy „Viktor bácsi hová ért el cigányként”. Értelmiségi pályát választó romáktól gyakran hallani, hogy sok esetben a saját közösségük mondja rájuk: „már nem vagy­tok cigányok”. Ön tapasztalt hasonlót? Találkoztam már a jelenséggel. Sárospatakon nem volt gond, sokan ismertek, és tudták, hogy minden ember felé nyitott vagyok. Soha nem felejtettem el, honnan jöttem. Tiszakarádon azonban más volt a helyzet, hiszen eleinte senki sem tudta rólam, hogy ki vagyok. Régi szakkollégista társaimtól hallom néha, hogy azt mondják ránk: „bemagyarosodtunk”. Mégpedig azért, mert megpróbálunk a többségi társadalom nagy részéhez hasonló életet élni. Engem viszont, hála Istennek, sosem illettek ilyen jelzővel. Milyen szülői háttérből érkezett? Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk. Édesanyám és édesapám is szegény családban nőtt fel, nem voltak iskolázottak, de amit lelkileg, szellemileg és anyagilag megtehettek értem és az öcséimért, azt megtették. Tudták, hogy engem a focival lehet megfogni, ezért ha hármast kaptam valamiből, nem engedtek játszani. Áldom őket azért, hogy szűk lehetősé14 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

gatója tájékoztatott a frissen induló intézményről. Eleinte nem is akartam foglalkozni vele, annyira jó közösség vett körül. A tanév végén azonban Uhrin Anikó, a szakkollégium korábbi igazgatója beszélgetni hívott, és elmondta nekem, hogy miről szól a WISZ programja, és miért éri meg csatlakozni. Beadtam a jelentkezésemet, és kiderült, hogy jól döntöttem. A cigány identitásunk megélése, a hitélet és a tanulás remek elegyet alkotott, amelynek alapján ma is azt mondom, hogy a keresztyén roma szakkollégiumok hálózata az egyik legnagyszerűbb kezdeményezés hazánkban. Mit üzenne azoknak a roma vagy hátrányos helyzetű fiataloknak, akik úgy látják, hogy reménytelen a helyzetük, és nem tudnak kitörni, nem mernek álmodni, vagy lemondtak arról, hogy elérjék céljaikat? Soha ne tegyenek le az álmaikról, hiszen kitartással és szorgalommal bármit elérhetnek! Bátran használják ki az eléjük kerülő lehetőségeket! Úgy gondolom, hogy aki ma cigányként tanulni akar, annak van rá lehetősége. Akár engem is megkereshetnek, ha segítségre van szükségük! Mi az álma, a vágya a jövőre nézve? Szeretnék mentorprogramot indítani azoknak a gyerekeknek, akiket tanítok, és jó lenne, ha a focival is tudnánk valamit kezdeni helyi szinten, hiszen ezzel – akárcsak engem anno – meg lehet fogni őket. Ha a társadalmat nézzük, szeretném, hogy az integrációról ne csak beszéljünk, hanem ténylegesen valósuljon meg. Merek álmodni, és minden ilyen kezdeményezésre nyitott vagyok.  DEZSŐ ATTILA, CIGANYMISSZIO.REFORMATUS.HU

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Az egyetlen feljegyzés arról, hogy Jézus Palesztina területén kívül járt, a kánaáni asszony története. Jézus tanítványaival együtt visszavonult Tírusz és Szidón területére. Máshol nem talált félreeső helyet, mert özönlöttek utána az emberek. Betegek, akik gyógyulást reméltek tőle, legalább a ruhája szegélyét meg akarták érinteni. Gyanakodva figyelték ellenségei, a farizeusok és a szadduceusok, hogyan lépte át a szombat és a tisztaság törvényeit, hogyan gyógyított szabálytalanul. Megbotránkoztak benne, vitatkoztak vele, de ide, a pogány földre nem jöttek utána, mert az megvetett volt előttük. Kérdés, hogy Jézus elfogadta-e népének és korának teológiáját, az előítéletet, hogy a pogányok kutyák lennének, vagy csak idézte azt. Csak próbára tette tanítványait és a hozzá forduló nőt? A legtöbb teológus ezzel magyarázza Jézus meghökkentő magatartását és szavait. Egy kánaáni asszony kiáltott neki, és kérte, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus először hallgatott, mint aki meg sem hallotta őt, és amikor végre megszólalt, döbbenetes volt, amit mondott, mert elutasította az idegent: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” A nő további könyörgésére pedig még fokozta ezt a megkülönböztető álláspontot: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” (Mt 15,24–26) Van tehát hierarchia Isten világában? Van első helyen szereplő, kedvenc, kiválasztott ember és nép más emberek és népek hátrányára? Istennek vannak gyermekei, és vannak, akik csak kutyáknak minősülnek? Súlyos kérdések ezek, amelyekkel ma is küzdenek a világ népei, nemzetei és vallásai: istenképek ütköznek, egymás kirekesztése, megbélyegzése, tüntetés, követelőzés, agresszió történik az egyenlőség nevében, háborúk dúlnak. Mintha ebben a történetben is durva diszkriminációról olvasnánk. Isten gyermekei a zsidó nép, a nem zsidók pogányok, azaz kutyák? Ez az anya sarkon fordulhatott volna, hiszen félreérthetetlen elutasítást kapott, ráadásul többszörösen: emberi mivoltában, női méltóságában, nemzeti hovatartozásában sértette meg az Istentől jött férfi, akitől gyógyítást remélt. Mégsem ez volt a fontos neki, hanem az ügy, amelyért jött: a beteg lánya, akit szeretett. Az asszony alázatos és határozott, szelíd és okos, elfogadó és kitartó volt. Ha már a kenyér nem adatott, küzdött a morzsákért. Nem a büszkesége, hanem a hite és szeretete győzött. Lehet és érdemes Istennel vitázni. Már az Ószövetségben is látunk olyanokat, akik merték átlépni a határt (Támár, Ráháb, Ruth), Máté evangéliuma végén pedig minden népnek, az egész világnak kinyílik az örömhír. 

IMÁDKOZZUNK!

Az egyik legnehezebb feladat emberként, Uram, hogy a lényegest a lényegtelentől szétválasszuk. Kellene ehhez valami örök mérték, amely alapján korokon felül meg tudnánk határozni azt, hogy mi a lényeges. Van ilyen? Ebben az embervilágban? Amely állandóan más arcát mutatja? Ahol kifacsart emberi jogokra hivatkozva rúgunk fel minden normalitást? Ahol közösségek önmagukat számolják fel a szabadság nevében? Uram, a világ nem segít abban, hogy a lényeget lássuk, de hiszem, van korok felett álló mérték, amelyhez ha igazodom, akkor a leglényegesebbet meglelem. Igéd, szavad ez, Uram, amely örök mérték, igazodási pont. Általa megszólítódok és válaszra kényszerülök: téged akarlak követni. Nem érdekel a kifordult világ, számomra ez a lényeg: szavad vezérel, óv, megint és felemel. Köszönöm. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Véres kő

Mózes hosszú időt töltött Midján földjén, mielőtt elindult Egyiptom felé, vissza jólétben eltöltött fiatalsága és gyilkossága helyére. Megnősült, juhokat legeltetett, az őt halálra kereső fáraó is meghalt már. Élete biztonságos keretek közé került, kiszámítható volt a jövője is, jó családba nősült, és talán már nem is bánta annyira a fáraó udvarának kényelmét. Révbe ért. De mint a Biblia sok más hősének, neki is meg kellett értenie: Istennek célja van vele, és ebből a szempontból testi-lelki harmóniája nem központi kérdés. Azt, hogy milyen belső gyötrődés vezetett küldetésének elfogadásához, a 2Móz 4,24–26 igeszakasz mutatja meg. Itt arról van szó, hogy útközben, az éjjeli szálláson az Úr rájuk támadt, Mózes felesége, Cippóra pedig ekkor egy éles kővel körülmetélte a fiát. Még egy rejtélyes kifejezés is elhagyta ajkát egy furcsa mozdulat kíséretében (25), és nem háborgatta őket tovább az Úr. De miért fordult Isten a kiválasztott ellen? Ókori rabbiktól kezdve Kálvinon át ismert magyarázat: Mózes elmulasztotta csecsemőként körülmetélni a fiát, ráadásul tudatosan tette ezt. Talán tényleg itt rejlik az egész történet kulcsa. Mózes végső soron a legalapvetőbb kérdéssel szembesült: ki vagyok én? Héber volt, de amikor bujdosása földjére érkezett, ott az egyiptomit látták benne. Beszéde elárulta műveltségét, feleségét is így ismerte meg. Ki tudja, talán nem akarta Midján papja házánál kimondani, hogy ő bizony a rabszolgasorba taszított néphez tartozik. Tudjuk, hasonló kérdések gyötörték egykor a Jabbók révénél tusakodó Jákóbot is (1Móz 32), aki hajnalra sánta lett, de új névvel, Izráelként találkozott bátyjával. Mózes vívódására Cippóra véres kőkése a felelet. Ki vagy te? Héber vagy, és immár a fiad is testén viseli a szövetség jelét. Teljesítsd, amit rád bízott Atyáid Istene!  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. június 28.

Reformátusok Lapja 15

| AKTUÁLIS |

Így érintette a járvány a r HEGEDŰS MÁRK

Webshopot indítottak, bibliai igével díszített szájmaszkot forgalmaztak, új értékesítési csatornákat kerestek, és nem mondtak fel egy dolgozójuknak sem – így reagáltak a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetre a református cégek, vállalkozók. Volt, ahol a negyedére vagy a felére csökkent a forgalom, máshol megérezték ugyan a visszaesést, de nem beszélnek válságról. Református gazdasági körkép.

KISKUNFÉLEGYHÁZA:

NEGYEDÉRE ESETT VISSZA A FORGALOM A PARAKLETOSNÁL – Két hétig meg sem csörrent a telefon – mondja Damásdi Dénesné Judit, a Parakletos Könyvesház kiadóvezetője. A keresztyén könyveket, társasjátékokat forgalmazó és kiadó cég bevétele a negyedére esett vissza március közepe óta. Ez elsőre talán meglepő, hisz azt gondolnánk, hogy a kijárási korlátozások idején ráértek a családok együtt játszani, de a távoktatás a legtöbb szülőnek, gyereknek szó szerint feladta a leckét. A kiadónál a drámaian alacsony bevétel ellenére sem kellett megválniuk egyetlen főállású munkatársuktól sem, és a külsős grafikusokkal is tovább dolgoznak, noha a munkaidő-csökkentést bevezették. Öt munkatársat tart el a Kiskunfélegyházi Egyesült Protestáns Egyház – jogilag a református egyházhoz tartozó, de evangélikus-református közös gyülekezet – tulajdonában működő intézmény. A Parakletos Könyvesház értékesítéseinek fontos szelete szokott lenni a Kárpát-medencét járó mozgóboltjuk bevétele. Az egyházi és könyves rendezvények elmaradása, a könyvesboltok bezárása szintén visszavetette a keresletet. Webshopjuk maradt az egyetlen felület, amelyen keresztül árulni tudtak. Kreativitásra volt szükség, hogy a helyzetet kezeljék. A kijárási korlátozás idején megújították a honlapot, amely így már gyor16 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

sabb, biztonságosabb vásárlást tesz lehetővé. A kieső forgalmat online reklámok segítségével csökkentették – Damásdi Dé­nes­né Judit tapasztalata szerint az így meghirdetett termékek gazdára találtak, sőt, új vevőkört sikerült kiépíteniük. A régi ügyfeleiket is megkeresték, azt kérték tőlük, vegyenek ajándékutalványokat, amelyeket később náluk vásárolnak majd le – például a tavasszal elmaradt konfirmációk őszi pótlásakor. A Parakletos egy finn missziós szervezet támogatásának köszönhetően az elmúlt hetekben háromezer-ötszáz könyvet tudott ingyen szétosztani százhuszonkét gyülekezet számára, amelyek a nehéz időszakban időseiknek – például az idősotthonban élőknek – adták át a hitmélyítő olvasmányokat. Szintén ebből a támogatásból tudták kiadni Tatai István A boldogság forrásai című új könyvét. – Ez többszörösen jó kezdeményezés volt, munkát tudtunk adni a kollégáknak, kiadtunk egy új könyvet, a gyülekezeteknek segítség volt, hogy a csökkent bevételek idején ingyen jutottak könyvekhez, az időseknek pedig sokat számított lelkileg, hogy valaki gondolt rájuk, így mindenki jól járt – mondja Damásdi Dénesné Judit. A járványidőszakban új termékként „Bízzál az Úrban” felirattal ellátott textilmaszkot is kínáltak a webshopban. A kiadóvezető Istenben bízva és reménykedve várja az őszi és az év végi időszakot. Reméli, a reformátusok segítik majd őket azzal, hogy – például karácsonyra – tőlük vesznek ajándékokat.

| AKTUÁLIS |

református kereskedőket DEBRECEN:

FELÉRE CSÖKKENT A KARAKTER 1517 KÁVÉZÓ FORGALMA, NYÁRI ESTÉKKEL PÓTOLNÁK A HIÁNYT A kényszerű zárvatartás alatt Karakter1517.hu néven webshopot indítottak, egy hónapra igénybe vették a dolgozók munkaidő-csökkentésének és bérkiegészítésének lehetőségét, valamint erre az időszakra a nyitvatartásukat is rövidítették, de ma már újra a megszokott időben várják a vendégeket – mondja Püski Gábor lelkész, a Karakter 1517 Kávézó és Könyvesbolt üzletvezetője. A kávézó a debrecen-nagytemplomi gyülekezet tulajdona, öt munkatársuk van, közülük egyet sem küldtek el. Idén lesz öt éve, hogy megnyitottak, ezalatt már százezer fizetővendég fordult meg a Karakterben. A járványidőszak előtt nem lehetett üres asztalt találni náluk. Május elejétől nyithatott a teraszuk, éltek is a lehetőséggel, még tizenkét fokban is. A forgalmuk májusban csupán a tavalyi negyede volt, ezen a sok eső sem segített. – Ez mégis huszonöt százalékkal több, mint az áprilisi bevételünk – próbálja optimistán szemlélni az amúgy keserű eredményt Püski Gábor. Másfél hónapja, a nyitás óta kezd helyreállni a forgalom, mostanra a tavaly ilyenkori forgalom felénél tartanak.

Távolabb tolták egymástól az asztalokat, a felszolgálás egész nap maszkban folyik. Furcsa helyzetben vannak: a könyvárusítás miatt boltnak számítanak, ahol kötelező a maszk, de lényegében kávézóként üzemelnek, ahol a vendégeknek nem kötelező az érvényben lévő rendelkezés szerint. – Mi azt írtuk ki, hogy ajánlott a maszk viselése, és tettünk ki kézfertőtlenítőket – mondja az üzletvezető. Statisztikájuk szerint az emberek átlagosan húsz százalékkal kevesebbet költenek náluk az utóbbi időben. A forgalom visszaesése és a bevételcsökkenés mögött egyértelműen a könyvek iránti kereslet megcsappanása áll. Az üzlet vezetősége keresi a megoldásokat, jobban meggondolják, miből mennyit vásároljanak: korábban akár naponta rendeltek új kiadványokat, most ritkábban frissítik a készletet. Nyárra azt tervezik, hogy megpróbálják pótolni a kijárási korlátozások miatt elmaradt találkozókat. Júliustól pénteken és szombaton estéként Mentes Esteket tartanak majd, amikor este kilenc óráig lennének nyitva. – Szeretnénk, hogy legyen olyan hely, amely nem az alkoholról szól, ahol lehet beszélgetni, társasjátékozni, és lesz élő dicsőítőzene – mondja az üzletvezető-lelkész, aki szerint a kávézó missziói célt szolgál, így fontosnak tartják, hogy lehetőséget teremtsenek minőségi időtöltésre a hétvégi estéken.

2020. június 28.

Reformátusok Lapja 17

| AKTUÁLIS |

Károlyi András, a gyümölcsfeldolgozó vezetője

SZÓLÁD:

ÉTTERMEK HELYETT ALTERNATÍV CSATORNÁKON KELLETT ÉRTÉKESÍTENI A GYÜMÖLCSLEVEKET

Az alacsony alkalmazotti létszám miatt könnyen meg tudott felelni a járványügyi szabályoknak a szóládi gyülekezet, amely Soladium néven saját kis gyümölcsfeldolgozót működtet. Két közfoglalkoztatott dolgozik náluk, egyiküket sem kellett elküldeni. A vészhelyzet idején nagycsepelyi munkatársuk az ottani gyülekezet feladatait látta el, míg helyi kollégája a szóládi parókiakertben telepített gyümölcsösben és a feldolgozóüzemben is dolgozott. Hajdú Zoltán Levente, a szóládi gyülekezet lelkipásztora azt mondja, a járvány következtében például nem jutottak homoktövishez, viszont az alma a szokásosnál jóval tovább kapható volt a hűtőházakból – hiszen az iskolák, közintézmé-

nyek nem vásárolták fel. Így még június elején is tudtak almát feldolgozni, és a szokásosnál nagyobb készletet halmoztak fel. Számottevő változás volt, hogy egyes vevőkhöz „befagytak” a csatornáik, hiszen a vendéglátóhelyek a leállás időszakában nem rendeltek tőlük. – Egy gyülekezetnek azonban találékonynak és rugalmasnak kell lennie. Találtunk alternatív csatornákat, a gyülekezeti tagok besegítettek a szállításba, új partnerek megtalálásába, így például Budapestről a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat munkatársai is tőlünk rendeltek gyümölcsleveket – mondja Hajdú Zoltán Levente. A forgalmuk némiképp elmaradt a szokásostól, de a szóládi lelkész nem aggódik. A gyülekezet rendkívüli perselypénzt is összeadott a feldolgozó támogatására, ezzel túl is szárnyalták az összeget, amelyet a költségvetés készítésekor remélt a presbitérium.

DEBRECEN: EGYETLEN PALÁSTOT SEM RENDELTEK A VESZÉLYHELYZETBEN – Három hónapig nem csörgött a telefon, nem volt érdeklődő, nem érkezett új megrendelés – mondja Kiss Árpádné Veres Katalin palástkészítő, a debrecen-kistemplomi gyülekezet gondnoka. Harminckét éve készít palástokat, de hasonlót sosem tapasztalt. Így a járvány első szakaszában, a kijárási korlátozások idején a korábbi rendeléseket készítette elő próbára. Amikor meghallotta, hogy Kínában leálltak a gyárak, a Népművészet Mestere díjjal kitüntetett paláskészítő azonnal bevásárolt alapanyagokból. Nem pihent, de a kedve és a fényviszonyok döntötték el, éppen milyen 18 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

munkafázist végzett. Mint mondja, jól haladt, előre gondolkodott: gombolópántokat készített, a már megrendelt palástokhoz pedig monogramokat hímzett. Most, hogy egy ideje enyhültek a korlátozások, már jöhettek próbálni a teológusok és a lelkészek, így be tudta fejezni az elkezdett darabokat. Olyannyira sikerült előkészítenie a következő megrendeléseket, hogy ha most valaki felhívná azzal, hogy palástot szeretne, azt akár egy hét alatt is el tudja készíteni. – Reménykedem, hogy az élet normalizálódik – mondja –, de a biztonság mindig fontosabb a megrendeléseknél.

Szerényen él, nem panaszkodik Kiss Árpádné Veres Katalin. Megrendelések híján bevétele sem volt, de nyugdíjából és a Népművészet Mestere díjjal járó művészjáradékból mindig van biztos bevétele. Azonban hozzáteszi: fontos, hogy hasznosnak érezze magát. – Nekem ez hivatás – vallja. A karantén alatt tudott dolgozni azon a paláston is, amelyet Válaszút református lelkészének ajánlott fel. Az erdélyi település templomának tetőszerkezete két éve égett le, és a népi iparművészek összefogtak a megmentéséért. A hálaadó istentisztelet májusban lett volna, ám Erdélyben egyelőre csak

| AKTUÁLIS |

BUDAPEST:

NINCS VÁLSÁG A KÁLVIN KIADÓNÁL – Természetesen érzékeltünk valamilyen mértékű visszaesést, kicsit rosszabbak voltak az eladásaink az ilyenkor megszokottnál, de válságról nem beszélhetünk – mondja Galsi Árpád igazgató. Ez az időszak mindig veszteséges szokott lenni, a könyvkereskedelemre jellemző módon a legtöbb kiadványt a Kálvin Kiadótól is az év végén, október és december között vásárolják. A könyves és egyházi események elmaradását, illetve a könyvesbolti forgalomkiesést enyhítette az internetes vásárlás, a csomagküldés folyamatossága. Azt nem lehet mondani, hogy a járvány következtében más könyveket kerestek volna az olvasók, mint egyébként. A ki-

adó a honlapján ingyenesen elérhetővé tett egyes áhítatos és imakönyveket, hogy segítse a házi áhítatok és istentiszteletek megtartását a kijárási korlátozás idején, amikor a református templomok zárva voltak. Örülnek, hogy újra kinyithatták Bocskai úti könyvesboltjukat, ahol egyszerű szabályokkal biztosítják a járvány elleni védekezést. Galsi Árpád szerint valószínűleg tovább növekedik majd az internetes vásárlások száma. A könyvkiadás a járvány időszaka alatt sem állt meg, újdonságaik közül kiemeli a bibliaolvasást segítő füzetecskét, amellyel egy év alatt az egész Szentírást el tudjuk olvasni. A napokban jelent meg az úrvacsoráról szóló bibliai szövegválogatás, amelyet a jövő évre elhalasztott budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra időzítettek. 

LEGALÁBB HÁROMSZÁZALÉKOS RECESSZIÓ VALÓSZÍNŰ Abban szinte egyetértenek a gazdasági elemzők, szakértők, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság miatt idén csökkenni fog a GDP (bruttó hazai termék). A magyar kormány három, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 3,1, a Gazdaságkutató Intézet legalább három, de akár hétszázalékos visszaesést prognosztizál, egyedül a Magyar Nemzeti Bank számol 2,5 százalékos növekedéssel.

szabadtéri istentiszteleteket lehet tartani, így augusztusra halasztották az alkalmat, amelyen ő is szeretne részt venni. A palástkészítő mindeközben azon fáradozik, hogy tudását átörökítse. Legalább három-négy embert szeretne kitanítani a paszományok, majd a palástok készítésére. Ezt el is kezdte volna már, de a járványidőszak megakadályozta a megvalósításban. Július közepén azonban tartanak olyan tábort, ahol az alapoktól kezdik tanítani a paszománykészítést. Ezután a tanulók elszegődhetnek a mestercímet már megszerzett oktatók mellé – Kiss Árpádné Veres Katalin is fogad majd tanítványokat. 2020. június 28.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Kegyelem Létezik az Isten által teremtett emberben olyan erkölcsi világrend, amelyet kortól, vallástól, kultúrától függetlenül mindenki ismer, sőt elismer. Ez pedig az, hogy a bűn büntetést követel. Bár a normák sokfélék lehetnek, de nem tudunk olyan kultúráról, legyen az vallási alapú avagy annyira szekularizált, mint a mai Nyugat, amely ne alkalmazná az erkölcsi világrendnek azt a törvényét, hogy a normaszegés nem maradhat büntetlen. Ha ugyanis a bűnnek nincs következménye, vagyis büntetése, akkor felborulna az erkölcsi világrend, s lehetetlenné válna bármiféle közösség megszervezése. Ezért van központi hatalom, állam, vagyis nyersen fogalmazva egy erőszakszervezet, amely-

„A bűn és büntetés, az erkölcsi világrend törvényéből logikusan következhet az ítélet. A kegyelem miatt mégsem történik meg. Ehelyett jön az örömhír: Jézus Krisztus érdemére tekintettel az ember életben maradhat.”

nek egyebek között az a dolga, hogy intézményes formában fenntartsa a bűn és büntetés közti elválaszthatatlan összefüggést. A keresztyénség kegyelemfogalma azért döbbenetes, mert teljességgel átértelmezi az erkölcsi világrendnek ezt a törvényét. Ugyan nem szünteti meg a bűn és büntetés elválaszthatatlan egységét, mégis az a tartalma, hogy a bűn és büntetés között nincs szükségszerű és kikerülhetetlen ok-okozati összefüggés. Vagyis a bűnösnek nem feltétlenül kell elszenvednie a büntetést. Ez nem azt jelenti, hogy az erkölcsi világrend törvénye megszűnik, s a bűn következmények nélkül maradhat, hanem azt, hogy Jézus Krisztus halálában valósul meg az a büntetés, amelyet valójában minden embernek el kellene szenvednie. A kegyelem az, hogy az embernek nem kell meghalnia. Élhet. A kegyelem keresztyén fogalmának persze csak akkor van értelme, ha létezik olyan abszolút mérce, amelyhez képest azt lehet mondani, hogy minden ember bűnös. Ha ugyanis nincs, akkor nyilván nincs ítélet sem, s ha nincs ítélet, akkor nincs mi alól felmenteni: a kegyelem fogalma kiüresedik. A keresztyén üzenet ma azért „problematikus”, mert azt állítja, hogy az emberi élet minőségének 20 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

igenis van objektív, egyetemes és állandó mércéje. Ez pedig a megfelelés Isten akaratának. Az emberi élet céljának, rendeltetésének kutatása mögött valójában az a kérdés húzódik meg, hogy mi Isten akarata. Ez azért súlyos állítás, különösen ma, mert tagadja, hogy az ember bármikor is lehetne olyan helyzetben, hogy saját maga dönthetné el, mit tesz meg az életminőség abszolút mércéjévé. Az Istennek való megfelelés egyetemes erkölcsi parancsa valóban súlyos és nyomasztó teherré válhat. Hiszen ki az, aki, ha komolyan veszi, tökéletesen meg tudna felelni Isten akaratának? A bűn és büntetés, az erkölcsi világrend törvényéből logikusan következhet az ítélet. A kegyelem miatt mégsem történik meg. Ehelyett jön az örömhír: Jézus Krisztus érdemére tekintettel az ember életben maradhat. Ha viszont ma sokan úgy gondolják, hogy ebben az örömüzenetben semmiféle felszabadító öröm nincs, az azért van, mert valamikor valakik kitalálták, hogy nincs az emberi élet minőségének semmiféle abszolút és végső erkölcsi mércéje. Következésképp: nincs ítélet sem. Az öröm forrása nem az, hogy Isten felment az ítélet alól, hanem az, hogy nincs is ítélet. Így eshetett meg, hogy a modernitásban az emberi szabadságtörekvések alapjává nem az Isten ítéletétől való megszabadulás vágya és igénye vált, hanem az a gondolat, hogy Isten ítéletének képzetétől kell megszabadítani az embert. Az embert kell az ember mércéjévé tenni. Ha nem kell Istennek megfelelni, akkor nincs eredendő bűn és ítélet sem, s értelmét veszti a kegyelem fogalma is. E nézet abszurditása abban van, hogy teljesen racionálisnak, magától értetődőnek és igaznak tünteti fel magát. Holott az alapja tényszerűen hamis. Ugyanis az erkölcsös világ iránti egyetemes emberi igény tagadhatatlanul valóságos. Mint ahogy tényszerűen igaz a rossz egyetemes és időtlen jelenléte az emberben. Az erkölcsi világrend iránti igény és a bűnös emberi természet közti feloldhatatlan feszültséget a mai ateista világkép úgy oldja meg, hogy az utóbbiról nem vesz tudomást. Holott épp a kegyelemről szóló keresztyén üzenet az, amely egyszerre szembenéz az ember mindenkori esendőségével, mégis erkölcsi méltóságot ad az életnek. 

| GONDOLATOK |

VÁRADI FERENC

Civilizációs kaland A szerző irodalomtudós, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója

A SZERZŐ ILLUSZTRÁCIÓJA

A magyar felvilágosodás irodalmának különös kakukktojása az 1794-ben megjelent, két lapszámot megért Uránia folyóirat. A Kármán József és társai által szerkesztett, fordított és írt kiadvány szellemisége távol esett Kazinczyék körének kissé elitista irodalomszemléletétől: a „folytatott Írások” a kor művelt hölgyolvasóját célozták. Az Uránia első száma a vallás szeretetre méltó volta és a hazaszeretet témáját taglaló írásokkal kezdődik, de a harmadik szöveg már „Az el-változott Törpe” címet viseli. A két kötet szövegei közül legmaradandóbbnak bizonyult Fanni hagyo­ mányai cí­mű szenti­men­ tális le­ vélregény mellett találunk jócskán fantasztikus-borzongató mesé­ ket, novellákat, mai szó­ val „városi legendákat”, recepteket, sőt egy divatos kályhát ábrázoló metszetet is, amely alapján már lehetett is megbízást adni a kályhaépítő mesternek. E kultúrtörténeti em­ lék figyelmeztetés a korunk médiavalóságába vetett ember számára is: alig van új a nap alatt. Amikor a veszélyhelyzet miatt gyermekeink az iskolapad helyett a számítógép képernyője elé kényszerültek, néhányan örömünnepre készültek, mások ruháikat szaggatták: egyik a pedagógia forradalmát várta, másik a digitális világ veszélyei miatt esett pánikba. A monitor előtt görnyedő, pizsamás és véres szemű gyermek képét könnyű szembeállítani a reggeli szűrt fényben kakaót kortyolgató és színvonalas irodalmat olvasó iskolás idealizált látomásával. Pedig már három évszázada is terjedtek rémhírek, és lehetett az olvasás a napi unalom vagy nehézségek előli menekülés eszköze – mint ma a videojáték vagy a közösségi háló túlhasználata. Az olvasás soha nem volt ártalmatlan és ártatlan: rajta keresztül nyert erőt és hatott sokféle emberi szándék.

Sokunknak zavarba ejtő jelenség az internetes kommunikációban gyakran előforduló rossz helyesírás, vagy inkább: a helyesírási normák figyelmen kívül hagyása. Mi is ennek az oka? A mindenütt jelen levő emberi kommunikáció elsődleges formája a legutóbbi időkig a kimondott szó volt. Ezen a telefon és a tömegkommunikáció sem sokat változtatott. A helyesírás normarendszere mindvégig azt az igényt szolgálta ki, amelyet a központosult könyv- és folyóiratkiadás hozott létre: egyértelmű, nyelvjárásfüggetlen, normatív nyelv, precíz eszközökkel az oksági és egyéb viszonyok kifejezésére. Nem véletlen, hogy az internetes kommunikáció hajnalán először a nem nyelvi jellegű, érzelemkifejező jelek megjelenése keltett feltűnést: a hangulatokat tükröző, írásjelekből összeállított arcocskák, amelyek ma már emotikon vagy emoji néven százával vannak jelen minden kommunikációs eszköz memóriájában. Amikor a digitális írásbeliség már a hétköznapi kommunikációra is alkalmassá vált, olyan emberek tömegei jelentek meg, akiknek életében egyébként az írás készsége valószínűleg nem töltött volna be fontos szerepet. Helyesírási rendszereink nem voltak és ma sincsenek felkészülve erre a jelenségre és annak új igényeire: a sebesség növelésére (rövidítések), az érzelmek és viszonyok árnyalt kifejezésére (irónia, emotikonok stb.), az alkalmi, stílusos (divatos) variációkra. Hogyan függ ez össze a digitális oktatással? Az internet sokat kárhoztatott tartalmai valójában nem újszerűek. Az emberi viselkedés szintén nem új. Ahogy a könyvnyomtatás elhozta a tömeges olvasni tudást, a digitális világ elhozza a tömeges írni szokást. Közben a világ nem angol anyanyelvű része kétnyelvűvé, és ebből következően globálisan megszólíthatóvá válik. Ennyi, nem több és nem kevesebb történik gyermekeink örökké monitorfényben derengő íróasztalán. Ez a tudás (remélem) felszabadít a szorongás alól, ugyanis a szabadságra szükségünk van, hogy a legkisebbek ne maradjanak társ nélkül ebben a civilizációs kalandban. 

2020. június 28.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM,

26. SZÁM,

2020. JÚNIUS 28.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Egy cserép bazsalikom Egy már-már csüggedésbe forduló karanténnapon, amikor épp bazsalikomos paradicsomlevest főztem, váratlan öröm ért. Az élelmiszert házhoz szállító cégek egyike a rendelésekhez kedves ajándékot csatolt: egy cserép illatos bazsalikomot. Méghozzá azzal a szép kívánsággal, hogy a megajándékozottak ültessék el a belvárosi lakásokban is kései tavaszt, kora nyarat ígérő, dús kis palántát, hogy ezzel ünnepeljük együtt „a fenntartható városi közösségi létezést”. A küldők talán nem is gondoltak rá, de a Bibliát rendszeresen olvasóknak a fenntartható hitéleti közösségek is eszükbe juthattak erről az ajándékról. Hiszen a bazsalikom már a nevével is prófétál: az Abakum szó, a szent férfiú héber neve egyben a kicsi „illatpetárda” elnevezése. Habakuk júdeai próféta a gonoszok szerencséjét kárhoztatva megátkozza a kapzsi gazdagokat, és dicsőíti a népe ellenségeit legyőző Istent. Kispróféta, aki a halál, a pusztulás közelében a jó illatot, az élet illatát, a szenvedéseket enyhítő – sőt akár feledtető – illatot jelenti. A bazsalikom latin elnevezésében ott rejtőzik a király szó is, amelyről eszünkbe juthat: milyen igazi basilikon doron, azaz királyi ajándék volna, ha minden feljebbvalónk igazi bazsalikomtermészetű, bazsalikomlelkületű ember volna – határozott egyéniségű, de szelíd és gyógyító, a rábízottakat nem erőszakkal, hanem bölcsességgel és szeretettel vezető. Ha már a királyokat emlegetjük: érdekesség, hogy az 1570-es évektől Angliában nem csak a gyarmatokról behozott konyhai kedvenc volt ez növény. A Tudor-királyok és -királynők sok vérrel öntözött uralkodása idején egy cserép bazsalikommal köszöntötték a vendégeket. Moldáviában pedig úgy tartják, ha a férfi ezt a növényt kapja ajándékba a leánytól, ez kettejük életre szóló szerelmének a jelképe. Nem Moldáviában élünk ugyan, de a karantént elhagyó első sétánkon én is egy cserép bazsalikomot kaptam férjemtől, máig dédelgetem-ápolgatom. Tudtommal népdalainkban csak a „bimbós majoránna” kapott helyet – a bazsalikom ez idáig még nem. Erről a látszólag hétköznapi ajándékról nagymamám gyakori mondása jutott az eszembe: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Valóban. Olvassunk bele most a Habakuk 3,5–6 és 3,13 igerészek – az idei tavaszra érvényes – soraiba: „Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! (...) Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában.” (Károli-fordítás) Isten üzenetét bármi közvetítheti: akár egy orrunkat és szívünket megérintő bazsalikomtő is.  PETRŐCZI ÉVA

ÁRA: 400 FT

Vonzó a keresztyén szemlélet 9 771419 856007

ISKOLA ÉS GYÜLEKEZET NYÍREGYHÁZÁN

20026

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

Mi is ilyenek voltunk JEZSOVICZKI NOÉMI

Fábián Tibor: Ilyenek voltunk, erdély.ma, 2020

Nem egyszerű vállalkozás olyan könyvről írni ajánlót, amely annyira megérinti az embert, hogy még az újralapozgatáskor is valami elszorul odabent, és hirtelen homályossá válik a látása, pedig az orrán ül a szemüveg. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy a szerző és e sorok írója ugyanazt a korosztályt képviseli. Azt, amelyik a hetvenes-nyolcvanas években élte a gyermekkorát a mai technikai újdonságok ismerete, a már természetessé vált információáradat és árubőség nélkül. A kötet írója Erdélyben, egy kis faluban – én Magyarországon, a fővárosban voltam gyerek. Szerényebb körülmények között éltünk, de sokkal elégedettebben és boldogabban, mint a mai gyerekek, akik előtt a nap huszonnégy órájában minden létező felületen, két kézzel húzzák a „mid lehetne még” mesterséges édesítőszerbe mártott százszínű madzagjait. Mi még készítettünk faágból és dugóból horgászbotot, még csodák palotájának láttuk a cukrászdát, megbecsültük, ha kevés ajándékot kaptunk is, felnéztünk a tanítóinkra, ismertük a szomszédainkat, és nem estünk kétségbe, ha áramszünet miatt sötétbe borult az utca. Fábián Tibor újságíró, publicista, református lelkész Ilyenek voltunk című könyvében nem idealizálja a gyermekkori emlékeket, nem a „bezzeg az én időmben” hamis nosztalgiájával eleveníti fel a szocializmus korszakában megélt eseményeket, hanem őszintén, tárgyilagosan, mégis izgalmasan ír úgy, hogy közben időnként könnyeket csal azon olvasók szemébe, akik maguk is átélték ezeket az éveket. Emellett alkalmankénti (teljesen érthetően) kritikus megközelítésével fenn tudja tartani azok figyelmét is, akik később születtek, de érdekli őket, milyen volt magyar gyereknek lenni a szocializmus idején Romániában.

A rövid történetekből többek között megismerjük, hogy mitől olyan kedves a szerzőnek a zsíros kenyér illata, hogyan próbált barátaival beszökni a profi focisták pályájára, mire használták a felnőttek leharcolt kerékpárjait, milyen volt gyertyafénynél olvasni, sikerrel járt-e a sorban állás a kenyérért és milyen büntetést kapott a nyugati utazók által vonatokból kidobált édességért ácsingózás miatt. A könyv ezek mellett komolyabb témákat is érint: megismerjük a szerző dolgos nagyszüleit, kedves vagy kevésbé kedves tanárai közül néhányat, az egymástól kontinensnyi távolságba szakadt, ma már csak a Facebookon lájkoló barátokról is olvasunk, és az elmúlás, a halál sem tabutéma a kötetben. Olyan színes csokrot kapunk a kezünkbe, amelyben mindenki megtalálhatja a neki kedves szálat, azonosulhat a „főhős” kisfiúval vagy éppen ismerős lehet neki egyik-másik történet – hiszen a szerző közülük többet publikált már különböző irodalmi lapokban –, és örömmel olvassa újra. És hogy miért a kezdő sorokban említett meghatottság? Nem szégyellem: megérintett a könyv, sok emléket hozott elő a gyermekkoromból. Egyrészt hálára indított azért, hogy itt, Magyarországon nekem mennyire jó dolgom volt, hogy szerény anyagi lehetőségeink mellett is sokkal gyakrabban telt nápolyira vagy fagylaltra, mint az erdélyi iskolásoknak, és bárhová mentünk, mindenhol magyarul szóltak hozzánk. Másrészt eszembe juttatta, hogy a gyerekek mindenhol és minden korszakban ugyanolyanok: őszinték, nyitottak, találékonyak, szeretetre vágynak és sebezhetők. Ilyenek voltunk mi, és ilyenek a maiak is, csak nekik sokkal nehezebb megtalálni a helyüket ebben a színes-szagos, magas fordulatszámon forgó világban. Nem véletlen, hogy a kötetnek olyan sikere lett, hogy szinte az utolsó szálig elkapkodták. A gondolatébresztő jegyzetgyűjtemény korkép – talán nem merészség azt mondani, hogy krónika-szeletek egy ma már történelemnek számító korszak nagy tortájából. Ilyenek voltunk – énekli Kovács Ákos videoklipjében, amelyben letűnt korokat idéző képsorok festik alá a dal mondanivalóját. Ilyenek voltunk, mondja Fábián Tibor, és mi, kortársak, elkomolyodó arccal, mégis mosolygó lélekkel bólintunk rá. 

2020. június 28.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

„A bűnhődés csak most kezdődik…” 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság. A korábban sohasem volt állam létrejöttét – érdekes módon – egy egyetlen mondatból álló jogszabály rögzíti: „Samostatný stát československý vstoupil v život.” Vagyis: „Az önálló csehszlovák állam életbe lépett.” Ez volt Csehszlovákia első alkotmánya. A csehszlovák államhatalom gyakorlatilag hadat üzent az egyházaknak, amelyek a Felvidéken a magyarországi egyházstruktúrákban integráltan élték életüket a trianoni fordulatig. „A babiloni vizek mellől jöttünk hozzád, Istenünk, s mint szomorú füzek borulunk zsámolyodhoz, óh, örök igazság! Hasson fel hozzád a mi könnyes imádságunk! Forró sóhajtások, lelkünknek az elszaggatott darabjai szállnak trónod elé: hallod-e? Látod-e? Egy nemzet lelke az, mely vétkezett ellened, s most keresi az utat, melyen visszatérhet hozzád, atyai szívedhez, örök jóságodhoz. Látod-e? Szánod-e? Óh, mindég szántad, mindég. Az első perctől kezdve. Mikor kilépett az atyai hajlékból, s egyre jobban távolodott tőled, neked fájt legjobban. Tudtad, hogy visszatér, hogy a nyomorúság visszahajtja hozzád: de előre láttad sok szenvedését is, megaláztatását, könnyes éjszakáit, önmagával való tusakodásait. És szántad, mert szeretted. Most itt sír lábaidnál, és nem mer a szemedbe nézni. Óh, hajolj le hozzá, és emeld fel szívedhez! S a Krisztusban megmutatott örök szerelmedből fogadd vissza, Atyánk, a te megalázott, bűnbánó népedet, őérte, Fiadért, a mi Megváltónkért! Ámen.” (Pálóczi Czinke István püspök imája az 1923. június 17-i lévai alkotmányozó zsinat megnyitása alkalmával.)

1919

folyamán kiutasították az országból az öt magyar római katolikus főpapot, akik helyére a Vatikán 1920-ban szlovák egyházi vezetőket nevezett ki. Az evangélikus egyház háromszázhúsz gyülekezetéből csupán tizenöt volt magyar ajkú, a somorjai és komáromi magyar evangélikusok nem is csatlakoztak azonnal a csehszlovák szimpatizánssá váló egyházhoz. A sorból teljesen kilóg a csehszlovák állam és a református egyház viszonya. A trianoni döntés következményeként négyszázkilencvenkét református gyülekezet és háromszázhuszonhárom rendszeresített lelkészi állás került évszázados történelmi beágyazódottságából végérvényesen az új államalakulatként létrehozott Csehszlovákiához. A csehek által megszállt és elcsatolt területeken kétszázhuszonháromezer-százhatvannyolc református lélek négyszáznegyvenkilenc magyar, tizenkét vegyes és harmincegy szlovák nyelvű gyülekezetben élte életét. A békediktátum három református egyházkerületet érintett: a dunántúlit nyugaton, a tiszáninnenit középen és a tiszántúlit keleten. A csehszlovák állam már 1919 szeptemberében hivatalosan felvette a kapcsolatot a református egyházzal. Stunda István minisztériumi titkár, később kormánytanácsos szeptember 8-án Kassán felkereste Révész Kálmán püspököt a szlovenszkói teljhatalmú miniszter megbízásából. Elmondta, hogy a csehszlovák állam elismeri a református egyház autonómiáját, elismeri az egyház hivatalban lévő vezetőit, elismeri az egyház magyar nyelvű mivoltát, és kész továbbra is folyósítani a Magyarország24 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

tól kapott állami segélyeket, de feltétlenül elvárja, hogy a megszállt területek reformátussága önálló egyházzá szerveződjön, vagyis hozzák létre a szlovenszkói református egyházat, és a lelkészek tegyenek hűségesküt a csehszlovák államnak. Révész Kálmán püspök azt válaszolta, hogy „minderről a béke ratifikáRévész Kálmán püspök lásáig szó sem lehet, mert mi a magyar református egyház testéhez tartozunk, s attól mindaddig el nem szakadhatunk, míg a mostani tényleges megszálló hatalom törvényes felsőségünkké nem válik”. A két megfogalmazott állami feltétel mellé újabb két követelményt ragasztott az állam. Az önálló református egyház és a lelkészek hűségesküje mellett a továbbiakban azt is elvárta a csehszlovák vezetés, hogy a református egyház hozzon létre a szlovák ajkú reformátusok részére egy szlovák egyházmegyét, és a reformátusság szakítson meg minden kapcsolatot Magyarországgal. A református egyház vezetői átmenetinek tekintették a helyzetet, a felvidéki realitás – a cseh megszállók jelenléte és a kiépülő csehszlovák közigazgatás – azonban más képet mutatott. Révész püspök a békediktátum aláírása után, 1920 szeptemberében átköltözött Miskolcra, Németh István dunántúli püspököt pedig „a csehek csónakon átköltöztették a Duna déli partján maradt Komáromba, vele költöztetve a püspöki hivatal iratanyagát is”. A két egyházi vezető egy-egy megbízottat ha-

| EGYHÁZI ÉLET |

gyott a Felvidéken az ügyek intézésére. Révész Kálmán megbízta helyettesét, Pálóczi Czinke István rimaszombati lelkipásztort, Németh István pedig Patay Károly barsi esperesnek adott felhatalmazást. Csakhogy az állam nem fogadta Pálóczi Czinke István el a megbízottak személyét, és sürgette püspök a református egyház megalakulását. Patay Károly és Pálóczi Czinke István intenzív levelezésben egyeztetve kezdte meg az egyházi szervezkedést. Memorandumot fogalmaztak, amelyet Masaryk elnöknek szerettek volna átadni, de a csehszlovák államfő nem fogadta a református egyház megbízott vezetőit. A memorandumban leszögezték, hogy a magyar reformátusok szabad és egyenrangú polgárai akarnak lenni Csehszlovákiának, az egyház nem politizál, de ragaszkodik autonómiájához. Igényt tart az államsegélyre, és ezt visszamenőlegesen is kéri, mivel 1919-re és 1920-ra egyetlen fillér támogatást sem kaptak a reformátusok a csehszlovák államtól. Tisztázták, hogy a református iskolahálózatot toPatay Károly helyettes vábbra is fenn kívánja tartani az egypüspök ház, és mivel minden kapcsolatot meg kell szakítani Magyarországgal, ezért szükség van saját lelkész- és tanítóképző intézet felállítására, amelyhez kérik az állam támogatását. A memorandum határozottan szólt a református egyház magyar jellegéről és arról, hogy nem mond le a nyelvhasználati jogról. A memorandumot nem fogadta kitörő örömmel az állam. Válaszában – amely egyébként két nyelven: magyarul és szlovákul megírt hivatalos levélben érkezett – az állam teljes egyenlőséget ígért a reformátusságnak. Szorgalmazta, hogy keleten hozzon létre az egyház egy szlovák egyházmegyét, és sürgette az egyház megalakulását. A két megbízott egyházvezetőnek elő­ ször az egyházkerületeket kellett „rend­ be tennie”. 1920 decemberében Kassán megalakult a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület és 1921 januárjában Komáromban a Szlovenszkói Dunáninneni Református Egyházkerület. A két folyamat között azonban alapvető Balogh Elemér püspök különbség volt. A tiszáninneniek abból indultak ki, hogy létezik a tiszáninneni kerület, csak a trianoni határ kettévágta, így a szlovenszkói részében nincs minden tisztség betöltve. Vagyis a kassai közgyűlés betöltötte az üresedésben lévő tisztségeket. Pálóczi Czinke István személyében püspököt, Lukács Géza személyében főgondnokot választott, és betöltötték a többi tisztséget is. A nyugati részben bonyolultabb volt a helyzet, mert nem volt egységes

állásponton a komáromi és a barsi egyházmegye lelkészi kara. 1921. január 26-án a komáromi egyházmegye közgyűlése kimondta, hogy nem támogatják az önállósulást. Másnapra Patay Károly kerületi közgyűlés hívott össze, amelyen a negyvenkilenc gyülekezetből csupán huszonegy képviselője volt jelen. Sedivý László nyitrai lelkész javasolta, hogy a kerületi közgyűlés mondja ki a dunáninneni egyházkerület megalakulását, és rendelje el az általános tisztújítást. A javaslatról az elnöklő Patay Károly szavazást rendelt el, s az eredmény szavazategyenlőség lett, így az elnöklő Patay Károly szavazata döntött. Ő a dunáninneni egyházkerület megalakulására szavazott. Így jött hát létre a Szlovenszkói Dunáninneni Református Egyházkerület, amelynek a megszületését Németh István püspök erősen nehezményezte, mert egyházszakadásként értékelte azt. A dunáninneniek kiírták az általános tisztújítást, amelynek eredményeképpen Balogh Elemér pozsonyi lelkipásztor lett a kerület első püspöke, és Szilassy Béla losonci földbirtokos a főgondnoka. A két református egyházkerület létrejötte – és később harmadikként a kárpátaljai egyházkerület – nem illett bele az állami elképzelésekbe: a hatalom egyetlen egyházkerületet akart. Bármerre „kilincseltek” is az egyház vezetői, minden hivatalban azt a választ kapták, hogy alakuljon meg az országos egyház. Erre Németh István püspök – hosszas előkészület és számos nehézség után – 1923. június 17-én került sor, amikor is megnyílt a lévai alkotmányozó zsinat. Léván kimondták a Szlovenszkói és Kárpátaljai Református Keresztyén Egyház megalakulását, és elfogadták az egyház törvényeit, amelyeket felterjesztettek Prágába állami jóváhagyásra. S itt elindult egy vég nélküli folyamat, amely a törvények állami elfogadását célozta. A csehszlovák hivatalok ugyanis újabb és újabb feltételeket szabtak a törvénytár elfogadásához. A kormányzat soha nem adta írásba a fenntartásait, egy alkalommal, egy pozsonyi miniszterelnöki meghallgatáson mégis papírra kerültek, Sörös Béla, a tárgyalásokat vezető egyházi képviselő, teológiai igazgató, későbbi püspök jegyezte fel. A református egyház magyar jellege bántotta a csehszlovák kormányt. Az, hogy a magyar megyerendszer megnevezései köszöntek vissza az egyházkerületek és egyházmegyék neveiben, és a református törvények erősen hasonlítottak a magyarországi református törvényekre. Mivel az egyház a maga magyar törtéSörös Béla püspök nelmi múltját nem akarta megtagadni, a csehszlovák állam húsz évig nem fogadta el a református egyház törvénytárát, vagyis ma úgy mondanánk: állami regisztráció nélkül élt 1918 és 1938 között a református egyház Csehszlovákiában.  REFORMATA.SK 2020. június 28.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

PÁLYÁZAT

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei pályázatot hirdet néprajzos muzeológus munkakör betöltésére. A foglalkoztatás jellege: teljes munkaidő. A munkavégzés helye: Veszprém megye, 8500 Pápa, Fő u. 6–8. Pályázati feltételek: néprajzos muzeológia szakos diploma, angol nyelvből B2 típusú általános nyelvvizsga, felhasználói szintű számítógépes ismeretek, képesség az önálló és a csapatban való munkavégzésre. Az állás betöltéséhez előny a keresztyén értékrend, aktív református hitélet, gyülekezeti tagság. Illetmény és egyéb juttatás megegyezés szerint. A munkakörbe tartozó feladatok: a muzeális intézményben a gyűjteményekkel kapcsolatos nyilvántartási, gyűjteménygyarapítási, gyűjteménydigitalizálási, állományfeldolgozási, tudományos és kutatószolgálati feladatok, műtárgykölcsönzéssel kapcsolatos teendők ellátása, kiállítások, konferenciák, múzeumi alkalmak szervezése és megrendezése. A jelentkezés határideje: 2020. július 31. A pályázatot elektronikus formátumban a ref.lib@papacollege.hu címre kell benyújtani. A beérkezett pályázatok kiértékelése után a munkáltató a legjobbnak ítélt pályázókat interjú keretében hallgatja meg. Benyújtandó dokumentumok: fényképes szakmai önéletrajz, elérhetőségek megjelölésével, legmagasabb iskolai végzettséget igazoló dokumentum másolata, minden egyéb okirat, amelyet a pályázó a pályázat szempontjából fontosnak tart.

50 éve ha­rang­ön­tés Őrbottyánban

GOM­BOS MIK­LÓS

Arany­ko­szo­rús ha­rang­ön­tő mes­ter

Kiváló magyar szakemberek ál­ tal készített, külföldön is elismert magyar termékeket gyártunk a harangokkal kapcsolatos bármely munkában.

Referencia: www.ha­rangontes.hu Levélcím: 2162 Őrbottyán, Rákóczi u. 134. Pf. 10. Telefon: (00-36) 06-28-360-170 Mobil: +36-30-9489-575, +36-30-7288-161 E-mail: gombosmi@harangontes.hu info@harangontode.hu

26 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (É, G, E, Z). 13. Gabonanövény. 14. Állatbiztató eszköz. 15. Karbon. 16. Török autójel. 17. Omladék. 19. Becézett női név. 21. Comb szélei! 22. Angol helyeslés. 24. Esetleg. 26. Szintezés eleme! 27. Fekete István fecskéje. 28. Sportszergyártó cég. 31. Melléknévképző, az említett dologban gazdag. 33. Sertésláb része. 35. Részben megtorol! 37. Zenei kifejezés: lassan, vontatottan adandó elő. 39. Pakisztánban és Indiában hivatalos nyelv. 40. Egyfajta vontatójármű. 42. Ellentétes kötőszó. 43. Tajvani mozaikdarab! 44. Az idézet második része. 45. Keverve kap! 47. Jogtalanság kezdete! 48. Egyszerű fehérje. 49. Galt MacDermot musicalje. 50. Vékony, kisütött tésztaféle. 52. Óntányér széle! 53. Szláv eredetű férfinév, jelentése: morva ember. 54. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, röviden. 56. Angolszász országokban jogi és rendőri feladatot ellátó személy. 58. Gyakorító képző. 60. Hangtalanul elsülő! 62. Keskeny hasadék. 63. Alpesi legelő. 65. Francia arany. 66. Régi adófajta. 68. Tápláló folyadék. 70. Bécsi tojás! 71. Gyomai nyomdászcsalád. 73. Az elhangzottakkal szembeni tagadás bevezető szava. 75. Megelégelés. Függőleges: 1. Az áruló Júdás apostol helyére választották meg. 2. Felém. 3. Vény, röviden. 4. Kopasz. 5. Vándorló életet élő. 6. Homonyik Sándor. 7. Fűtetlen részlet! 8. Rövidnadrág. 9. A fizikai környezet felől jövő jelzés felfogása. 10. Einsteinium és jód vegyjele. 11. Kettős betű. 12. Európai főváros. 18. … dant vitia, tétlenség a bűnök forrása. 20. Jól működik a kémény. 23. Gyanakvást tükröző pillantás jelzője. 25. Lupe. 27. Forrasztóón. 29. Vadkutya része! 30. Belgiumi festőművész (Alfred). 32. Vadászrejtek. 34. Doktor. 36. Idegen égitest körül keringő űrszonda. 38. Pest megyei patak. 39. Az idézet harmadik része (N, H, M, Í). 40. Benzolgyűrűdarab! 41. GŐN. 44. Tipikus szórakoztató zene Bécsben. 45. Fotel eleme. 46. A Hold és a vadászat istennője a görögöknél. 48. Foszfor, ittrium és oxigén vegyjele. 49. Magyar, osztrák és francia gépkocsijelzés. 51. Temető egynemű betűi. 53. Istentisztelet. 55. Gondolati lényeg. 57. Különböző anyagok vízszintesen fekvő, jellegében más tömege. 59. Firenze folyója. 61. Mások előtt csúfosan megbukik. 64. Kincs után kutat a földben. 66. Londoni próbálkozik! 67. Némán ideges! 69. Kap belőle. 72. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 74. Szelén vegyjele. 76. Tiltószó. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak.

| GYERMEKEKNEK |

Vedd le a sarudat!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Mózes csak állt, és nézte a lángoló csipkebokrot, amely nem égett el. De nem sokáig nézhette, mert egy hang ütötte meg a fülét. – Mózes! Mózes! Sohasem hallott ehhez fogható, erőteljes hangot. Körülnézett, hogy ki szólíthatja. De a hang a lángok közül érkezett. – Itt vagyok! – válaszolta, és egy lépéssel közelebb lépett a csipkebokorhoz, hogy lássa, ki szólítja. – Ne jöjj közelebb! – dördült fel a hang a csipkebokorból. – Oldd le sarudat a lábadról, hiszen szent föld az, ahol állsz! Mert én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes egész testében remegett. Atyái Istene szól hozzá… Remegő kézzel oldotta le a saruját, és eltakarta az arcát, mert félt Istenre nézni. De Isten hangja újra megszólalt a csipkebokorból: – Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, kiszabadítom őket onnan, és elviszem őket egy tejjel és mézzel folyó földre. Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes nem akart hinni a fülének. Hogy ő? Ő hozza ki Izráel népét Egyiptomból? Ő menjen vis�sza a fáraóhoz? Hiszen örül, hogy már nem kell ott

lennie! De Isten nem foglalkozott az ellenvetéseivel. Pedig Mózes keményen próbálkozott: – Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak? – Vagyok, aki vagyok. Mondd azt Izráel fiainak: A „Vagyok” küldött engem hozzátok – felelte Isten. – Deee… A fáraó nem fogja az én szavamra elengedni a népet – akadékoskodott Mózes. – Nem hát. De majd teszel a nevemben néhány csodát, és akkor elengedi őket, meglásd – válaszolta Isten. – Éééén? – hüledezett Mózes. – Nem tudok én semmiféle csodát. – Egyedül nem is – mondta Isten –, de velem igen. Mózes hitte is, nem is a dolgot. De amikor az Úr a botját kígyóvá változtatta, aztán hirtelen leprássá tette, majd meg is gyógyította, és még azt is megígérte, hogy a segítségével a Nílus vizét vérré tudja majd változtatni, Mózesnek már nem nagyon maradt kifogása, csak egy: – Szerintem mégiscsak jobb lenne, ha valaki mást küldenél. Tudod, nem vagyok valami jó beszélő. Igazság szerint dadogok is egy kicsit. Isten kezdte elveszíteni a türelmét. Elege volt Mózes akadékoskodásából. – Ide figyelj, Mózes! – szólt hozzá. – Hát ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr? Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit szólj. – Értem én, de azért mégis… – szabódott Mózes. – Küldj inkább valaki mást. Isten most már elveszítette a türelmét: – Elég legyen! Van neked egy testvéred, Áron. Majd ő beszél helyetted. Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket! De most már eredj, ne kéresd magad tovább! Mózes felemelte a botját. Hosszan nézte még a lángokat. Azután megfordult, és elindult Egyiptom felé, hogy megkeresse a népét. 

2020. június 28.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

SZOLGÁLTATÁS Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu, Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. EGYÉB Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT

A Hit-Remény-Szeretet Alapítvány (adószám: 18663695-1-13) hálás szívvel fejezi ki köszönetét mindazoknak, akik a 2019. évben személyi jövedelemadójuk 1%-ával – összesen 1 1 321 422 Ft értékben – az alapítvány javára rendelkeztek, egyben tisztelettel kéri további támogatásukat. Az Önök segítségével a Juhász Zsófia Református Szeretetotthon Fogyatékosokat Ápoló és Gondozó Intézmény (2162 Őrbottyán, Csomádi út 2.) lakóinak ellátását támogathatják. SZÁLLÁS

Baranya megyében, az Ormánság szívében található Sellyén a gyülekezet tulajdonában lévő Barkó vendégház egész évben várja vendégeit. Bővebb információ a gyülekezet gondnokától, Spantler Gábortól kérhető telefonon vagy e-mailen: 06-70-945-52-13, spantlergabor@gmail.com.

Újra vár a református Debrecen A veszélyhelyzet megszüntetése lehetővé tette az újranyitást, így ismét fogad látogatókat a debreceni református Nagytemplom. Az elmúlt három hónapban bővítették a látnivalók körét, és lehetővé vált a belépőjegyek megvásárlása mobilapplikáción keresztül. A Debreceni Református Kollégium Múzeuma és a Szabó Magda Emlékház, valamint a Nagykönyvtár is újra kinyitotta kapuit. Ez utóbbi minden hétköznap 8.30 és 16 óra között várja az olvasókat, a koronavírus-járvány miatt némiképp módosított használati szabályokkal. A könyvtárba belépéskor kötelező a kézfertőtlenítés, illetve kérik a maszk viselését, és az olvasóteremben a távolságtartás szabályainak betartását. A könyvtár felkeresése előtt ajánlott a kölcsönözni kívánt könyvek előkészítését kérni. A kérés leadható a könyvtári katalóguson keresztül, vagy a kolcsonzes@silver.drk.hu címen. A kölcsönzési határidőt kérés nélkül meghosszabbítják szeptemberig, amennyiben a könyvek visszahozása akadályba ütközik. A Nagykönyvtár új időszaki kiállításnak is otthont ad: a tárlaton, amelynek megnyitója június 27-én lesz a Múzeumok Éjszakáján, Molnár Mária mártír misszionárius életét mutatják be. Az érdeklődőket rendkívüli tárlatvezetésekkel és meglepetésprogramokkal is várják, részletes információkat a silver.drk.hu oldalon olvashatnak.

A HÉT KÉPE

Diákok műsora a református általános iskola tornatermének alapkőletételén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szendrőn június 18-án.  FOTÓ: VAJDA JÁNOS/MTI

28 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

| EGYHÁZI ÉLET |

GYÚRÓ

TISZABERCEL

VÉRTESACSA

PASZAB

A viharkár áldozatainak segít az MRSZ A közelmúlt időjárási viszontagságai több ezer család életét nehezítették meg országszerte. A káresemények értéke akár a másfél milliárd forintot is elérheti. A gondokat jellemzően a heves esőzések miatti tetőbeázások okozták, és több család otthona is lakhatatlanná vált a házba beömlő csapadék miatt. A Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) elsőként négy település áldozatait segíti, olvasható a jobbadni.hu honlapon. Szinte az ország teljes területén okozott problémákat a június 14-én és 15-én hirtelen lezúduló csapadék. A katasztrófavédelem több mint négyszáz műveletet végzett a viharos időjárás miatt, a biztosítókhoz is folyamatosan érkeznek a kárbejelentések minden megyéből. Sok családnak igazi tragédiát jelentett a viharkár: a nehéz anyagi körülmények között élők számára kihívás a lakásbiztosítás fizetése, anélkül pedig a felújításhoz jelentős anyagi tartalékra lenne szükség. Több település lelkipásztora és polgármestere is felkereste az MRSZ-t, hiszen az idei koronavírus-világjárvány miatt a gyülekezetek és az önkormányzatok tartalékai is jelentősen megcsappantak, így a lakosság anyagi támogatása jelenleg megoldhatatlan feladat számukra. Az MRSZ első körben négy település – a Fejér megyei Gyúró és Vértesacsa, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszabercel és Paszab – kérelmeit igyekszik lehetőségeihez mérten teljesíteni, míg a segélyszervezet kutató-mentőcsoportja a Katasztrófavédelem irányítása szerint végzi segítő tevékenységét.

GYŰJTÉS INDUL Az MRSZ gyűjtést hirdet a viharkár miatt bajbajutott családok megsegítésére. A befolyt összegből a tetők renoválását, a házakba beáramló víz okozta károk enyhítését végezné el a szervezet, valamint a tönkrement ingóságok pótlásában nyújtana segítséget. Ha valaki szeretné támogatni anyagilag az adománygyűjtést, megteheti online bankkártyás fizetéssel az adomany. jobbadni.hu oldalon keresztül, vagy a 10702019-8500889851100005 bankszámlaszámra történő átutalással. A közleménybe be kell írni: viharkár. A pénzbeli felajánlásokon kívül festékeket, fóliákat, valamint fertőtlenítőszereket is fogadnak. A tárgyi adományokat a budapesti és a debreceni irodáikban fogadják. Ennek részleteiről az alábbi elérhetőségeken kérhető további információ: Budapest és vonzáskörzete: bea@jobbadni.hu, +36 30 788 9183, Debrecen és vonzáskörzete: gergely@jobbadni.hu, +36 30 484 4159.  FOTÓ: PAROKIA.HU, TTRE.HU

2020. június 28.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Komlósi Erzsébetet, a Pestszentlőrinc-Szemeretelepi Református Egyházközség beosztott lelkipásztorát kérdeztük. ismerek a gyülekezetünkben is, aki lelkesen indult ugyan, de különböző okok miatt megtorpant, elsodródott. Igyekszem utánamenni ezeknek az embereknek – a szeretet találékonyságát kérve ehhez.

Komlósi Erzsébet Budapesten, majd Oxfordban és a Nottinghamben tanult teológiát. 2005-ben teológiai szakfordítói és tolmácsvégzettséget is szerzett. Felszentelése után előbb Kunszentmiklóson, majd a Szentírás Szövetség kötelékében szolgált, jelenleg a szervezet európai fejlesztési igazgatója, illetve a pestszentlőrincszemeretelepi gyülekezet beosztott lelkésze.

3

1

Miért döntött úgy, hogy a lelkészi pályát választja? Isten egyértelműen erre a pályára irányított – pedig én nem így terveztem. Tizenhat éves voltam, amikor egy baráti társaságban megkérdezte valaki: „Eldöntötted már, merre tovább?” Mire én határozottan csak annyit mondtam: „Nem tudom még, de egy biztos: lelkész nem leszek!” Ennek csak azért van jelentősége, mert igazi ároni családból származom, mind apai, mind anyai ágon. Nem láttam rossz példákat magam előtt, sőt! Csak éppen én nem tudtam magam elképzelni ebben a keretrendszerben. Utána azonban éppen ez az odavetett mondatom gondolkodtatott el: ha valóban Jézus Krisztus uralkodik az életemen, akkor kijelenthetem-e ilyen magabiztosan, hogy márpedig ezt az utat nem fogom járni – még ha ő maga ezt kérné is tőlem? És ő ezt kérte. Viszont azt is elmondhatom, hogy bár magamtól sosem választottam volna ezt a pályát, mégis ezerszeresen megtapasztaltam, hogy az áldások és az öröm útja ez számomra.

2

Vannak az idei évre kitűzött céljai a lelkipásztori hivatásában? Szeretnék segíteni azoknak, akik valahol elakadtak Krisztus követésének útján. Sok olyan embert 30 Reformátusok Lapja

2020. június 28.

A közvetlen istenkapcsolat mellett mi segít önnek megélni és feldolgozni egy-egy nehezebb időszakot? A testvéri imádságok – ki sem tudom mondani, hányszor emelt már ki Isten egy-egy lelki „gödörből”, nehéz helyzetből úgy, hogy mások imádkoztak értem. Szüleim imádsága felbecsülhetetlen érték számomra – ez mind a mai napig elkísér, illetve nagy segítséget nyújt mások példája, engem is inspirál, amikor szembesülök vele, milyen terheket hordoznak az emberek Istentől kapott erővel, derűvel, békességgel. Az ő mennyei Atyjuk az enyém is.

4

Ki tudna emelni három olyan eseményt, amely különösen is meghatározó volt a hit­ életében? Az első nem is lehetne más, mint amikor Jézus Krisztusra bíztam az életem egy nagypénteki istentisztelet után, nyolcévesen. A második, ahogyan Isten tizenévesen elhívott a lelkészi szolgálatra, amely ellen akkor ugyan teljes erőből rúgkapáltam, mégis megtanultam általa, hogy Isten terve mindig jobb, mint a mi elképzeléseink. És végül: a gyülekezeti lelkészi szolgálat mellett a Szentírás Szövetség (Scripture Union) munkatársa, majd vezetője lehettem éveken át; 2018 óta már a szervezet európai munkáját is koordinálom. Mindig rácsodálkozom, hogy Isten népe milyen sokféle, és mégis egy. A gyökereink, a kultúránk, a történelmünk mind meghatározók, de mindent megelőz, hogy egy néphez – Isten népéhez tartozunk.

5

Mivel foglalkozik legszívesebben a szabadidejében? Nagyon szeretek utazni, új helyeket felfedezni, új ételeket kipróbálni. Az olvasás szenvedélyes szeretete pedig gyerekkorom óta elkísér.  KINCSES KRISZTINA