Reformátusok Lapja 2020/30. szám

LXIV. ÉVFOLYAM,

30. SZÁM,

2020. JÚLIUS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Amikor a lélek találkozik a lélekkel ADORJÁN GUSZTÁV FŐORVOS-FŐGONDNOK KÓRHÁZRÓL ÉS EGYHÁZRÓL

20030

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Támassz minékünk minden időben istenfélő, hatalmas és győzedelmes, igaz vallású fejedelmeket: akiket pedig most isteni jóvoltodból adtál, azokat a mellettük lévő hasznos tanácsos urakkal, igaz hazaszerető vitéz népekkel egyetemben áldd meg jó egészséges, hosszú élettel, minden istenes dologban szerencsés boldog előmenetellel, ellenségeken való teljes győzelemmel.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571–1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

8

16

23

30

INTERJÚ • 6. A szeretet a híd | Wylie Hughest, az Amerikai Presbiteriánus Egyház

lelkészét kérdeztük az USA-beli eseményekről AKTUÁLIS • 8. Befektetés a jövőbe az óvodaépítés | Állami támogatás segítségével emelkedik a református óvodai férőhelyek száma EGYHÁZI ÉLET • 16. Ötezer kilométer stoppal a végeken | Szűcs M. Sándor tiszafüredi vallástanár különös dologra vállalkozott RE-FORMÁCIÓ • 20. Múlt | Köntös László rovata GONDOLATOK • 21. A kicsi, a nagy és a másé | Farkas Zsuzsanna publicisztikája 23. Maradjunk csendben egy percre | Bogárdi Szabó István gondolatai a Hagia Szófia mecsetté alakításáról PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Takács Pétert, a Hajdúböszörmény-Kálvin téri Református Egyházközség gondnokát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. július 26.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VII. 26. VASÁRNAP

VII. 27. HÉTFŐ

VII. 28. KEDD

VII. 29. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(13) „…bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt…” (Mt 23,23–36) Adunk-e tovább valamit az Isten országának evangéliumából másoknak? Hitelesek vagyunk-e ebben? Mi nem megyünk be, és másokat sem engedünk be ezáltal. Eleve bezárunk, befalazunk ajtókat. A mellettünk élő nem is tudja, hogy a legfontosabb ajtót nem látja. Fel sem fogjuk, milyen hatással vagyunk a következő nemzedékre, azokra, akik körülöttünk élnek. Mit látnak, hallanak tőlünk? Jaj nekünk! Jaj ennek a nemzedéknek, amely a jóléti társadalmakban elfeledkezett arról a kincsről, amit az Úrtól kapott, és gyarló módon „átalakította a házat”, katedrálisokba vezető ajtókat falazott be, és más irányokba nyitott ajtókat. Gyerekeink már eleve csak erre mehetnek?! Jaj nekünk! De áldott legyen az Isten, hogy őneki van hatalma megnyitni ajtókat, lerombolni falakat és erődítményeket, amelyeket az Isten ismeretével szemben emeltek (2Kor 10,4–5). Ő ma is hitre segít embereket. 2Móz 28  105. zsoltár (37) „…ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit…” (Mt 23,37–39) Elhallgattatjuk az Isten szavát, megöljük az Úr követeit? Sok helyen ma is megteszik ezt. Jólétünkben azonban kifinomultabb, de hatásosabb módszert alkalmazunk: az ember a téma, nem az Isten. A teológiai szemléletmódban is az emberből indulunk ki manapság. Nem Isten Igéje felől szemléljük a világot, nem ez a kiindulás, és ezzel nem is központi téma többé a bibliai üzenet. Pedig helyes istenismeret nélkül nincs igaz emberismeret sem. Isten ismerete nélkül nem látjuk valós állapotunkat. Az Úr nélkül városunk, házunk, életünk elhagyatottá lesz (38). Milyen harsány ez a világ, legyen gazdag vagy szegény! Ez a harsányság mérhetetlen elhagyatottságot, félelmet, rettegést palástol. Isten azonban nem hagyja népét elveszni. Mi nem akarjuk megtalálni az Urat, de ő meg akar találni bennünket (37). Az Úr jön, közelít, itt van, velünk van a Jézus Krisztusban, és ővele jön áldása is (39), elhagyatott népét szárnyai alá összegyűjtő kegyelme (37). Gyönyörű kép ez az élő Isten munkájáról: ő összegyűjti szétszórt életünket, elrendezi rendezetlen dolgainkat, oltalmat és megtartatást ad, szárnyával takarva véd (RÉ 26:2). Isten már elhagyatottságunkban is az ő fogadását munkálja bennünk. Hitben járva tudjuk, bármi jön ránk, az számunkra csakis az Úr megváltó érkezése lehet (39). 2Móz 29  15. zsoltár (13) „De aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,1–22 Victor János írja: „Tisztán kell látnunk: Isten az ő győzelmét végül csak ítéletével fogja kivívni ebben a megfertőzött világban. Erre készít fel bennünket Jézus Krisztus. Ne ragaszkodjunk azért semmihez, ami idekötne az ítélet elé siető világhoz! Bármikor jönne el a vég, a világ vége, megítéltetése, tudjunk kész szívvel elbúcsúzni mindenünktől, hogy mi magunk is el ne vesszünk vele!” Csak könyöröghetünk, mert a sorokat olvasva hitben igazat adunk az üzenetnek, ugyanakkor látjuk a magunk gyengeségét, hogy mennyi minden ideköt bennünket ehhez a világhoz görcsös, gyarló ragaszkodásban. Csak könyöröghetünk, hogy mindvégig ki tudjunk tartani a hitben, és bizonyosságban meg tudjuk járni elrendelt utunkat, életünk utolsó percéig. Csak könyöröghetünk, hogy mindvégig Jézus Krisztusba vetett hittel vallhassuk Bonhoefferrel együtt: ez a vég nekünk az élet kezdete. Soha nem a végre tekintünk, hanem mindig Jézus Krisztusra, aki ezt az életet is megváltotta. Ennek a hitnek az is a reménysége, hogy ami itt, ebben a világban Jézus Krisztusban kedves és fontos volt számunkra, az „áldott ragaszkodásból” fakadt, ezért az odaát is fontos lesz számunkra. 2Móz 30  87. zsoltár (30) „…hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,23–51) Jézus az ő eljövetelét az Emberfia eljöveteleként, az Írás szavaival idézve mondja el (30), ezzel jelezve, hogy azt, ami Isten kezében van, nem lehet emberi szavakkal, a földi életből vett képekkel és képzetekkel leírni. Jézus tehát a prófétát idézve annyit mond az ő eljöveteléről, hogy az emberfia nagy hatalommal és dicsőséggel jelenik majd meg (Dán 7,13–14). Forduljunk az Írásokhoz! A mennyei világ titkait csak innen idézve fejezhetjük ki igazul. Erre nézve újabb ígéretet kapunk itt, miszerint az ég és föld elmúlnak, de Isten beszéde örök (35). Ha ezt nem hiszed, marad a spekuláció, így halandó önmagaddal találkozol, önmagad maradsz, majd önmagad egyedül maradsz: „nagy” és halálos élmény lesz. Ugyancsak a prófétai képpel írja le Jézus a dicsőségében megjelent Emberfia művét is: összegyűjti a választottakat (Ézs 27,13), és teljessé teszi rajtuk

Reformátusok Lapja 2020. július 26.

| AZ IGE MELLETT |

az üdvösség művét (30–31). Választottság? Világosan olvasunk erről a mai igeszakaszban is: a kettő közül „az egyik felvétetik, a másik otthagyatik” (40–41). Felette nagy és szent titok ez. Egy biztos: aki választott, az alázatos, és az ilyen csakis választottként, reménységgel tekinthet a másikra is. 2Móz 31  378. dicséret (13) „Vigyázzatok…” (Mt 25,1–13) Vigyázzunk! Legyünk okosak, előrelátók, mindig készek (13), mint a menyasszonyhoz érkező vőlegény fogadására készülő okos szüzek – nyilván a menyasszony barátnői –, akik olajjal a lámpásukban várták a vőlegényt (4), szemben azokkal a balgákkal, akiknek lámpásukban nem volt olaj (3). Ki az, aki mindig készen van, mindig okos józansággal tettre kész? Ki az, aki mindig, mindenkor „olajozott”, világításra, lángolásra lobbanó? Vigyázzunk! Megnyugtat és nem rettegtet ez a felszólítás, mert Jézus mondja (1). Éppen ezért nem félelmet, hanem megnyugvást ajándékoz ez a figyelmeztetés, amelyből féltő szeretet hallik. Csak ha az Úr mondja, hogy vigyázzunk, akkor nem félünk. Ő már megnyitotta országának ajtaját előttünk. Mi már megérkeztünk. Ez a hit csodája (1). Nincs miért aggódni! Amíg itt vagyunk, tesszük a dolgunkat, amíg tehetjük, megtöltjük mindig a lámpást olajjal, hogy világíthassunk az ő érkezéséhez (4). Bizony, gyakran elalszunk, nem mindig állunk haptákban, gyakran kevés már a világításhoz szükséges olaj. De amikor az Úr érkezik, akkor ő maga készít fel bennünket a fogadására, nem a magunk okossága és készsége (6–7). Nem késhetünk le semmiről, mert már minden a miénk (2Kor 4,16). 2Móz 32,1–14  236. dicséret (14) „…rájuk bízta vagyonát.” (Mt 25,14–46) Isten mindenkinek adott a javaiból (15–18). Soha ne azt nézd, hogy a másiknak mennyi jutott, hanem hogy neked mid van: azért légy hálás, azzal élj hűséggel, és még adatik hozzá (29). Ne men�nyiségként értelmezzük ezeket a javakat! Mert mihez képest sok vagy kevés valami? Az Úr különböző talentumokat adott a szolgáinak: mindenkinek mást és másként. Ezért egymásra szorulunk. Amennyiben mégis ragaszkodunk ahhoz, hogy mennyiségként is komolyan vegyük a kapott talentumokat, akkor erre csak azt mondhatjuk, hogy az van nehezebb helyzetben, aki ötöt kapott, mert annak még ötöt kell tenni ahhoz a számadásig (19). Vagyis akinek több adatott, attól többet várnak, felelősen és hűséggel, minden gőg nélkül. De aki az egyet kapta, az sem áshatja el duzzogva, sértődötten (18), istenkáromlón (24–25) az ő csak egyetlen talentumát (18), mert ugyanolyan hűtlenséget követ el, mint a gőgösen sáfárkodó öttalentumos. Isten nézőpontja nem mennyiségszemléletű. A miénk csak az. Ezért sírás és fogcsikorgatás az életünk, és ebbe bele is ragadunk (29–30), ha az empirikus számokon túl nem tudjuk megragadni az Úr kegyelmét. Az övé mindenünk, és ő hálás, felelős és üdvösséges élettel ajándékozhat meg. Nem lehet szebben kifejezni emberi nyelven az üdvösséget: osztozunk Urunk örömében (21). 2Móz 32,15–35  469. dicséret (26) „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” (Mt 26,1–29) A darabokra tört kenyeret Jézus kiosztotta tanítványai között: „Vegyétek, egyétek!” Azután Jézus hozzátette: „ez az én testem.” Az „én testem” azt jelenti, hogy én magam. Ennek alapján Jézus azt mondta tanítványainak, amikor nekik adta a kenyeret: ez vagyok én magam. Jézus Krisztus pedig maga az élet. Ő feltámadott a halálból. Ő ma is él és éltet. Ő a bűnbocsánat, az új élet, az örök élet, az üdvösség maga. A feltámadott Úr él, ezért ővele ma is közösségünk van, akárcsak egymással. Őáltala már itt az örök életet éljük. Jézus tehát önmagát adja az élet kenyereként tanítványainak (Jn 6,35). Jézus Krisztus valóságosan éltet. Ő nemcsak szimbolikusan, hanem itt van velünk és értünk olyan valóságosan, amilyen valóságosan megfogjuk és megesszük a kenyeret. Ő valóságosan „megvidámít, éltet, bátor szívet ad” (RÉ 294:1). Tegnap egy üzletben kakukkos órákat láttam, szebbnél szebbeket, és ennek nyomán ezernyi, rég eltemetett emlék – a virtuális világ által leigázott egykori „valóságos” kultúra – elevenedett meg bennem. Ám ennél valami sokkal több kakukkolt bennem: annak reménysége, hogy az Úr valóságosan velünk van mindenkor, ő éltet, tehát nincs semmi baj (Mt 1,23; 28,20). 2Móz 33  178. ének

VII. 30. CSÜTÖRTÖK

VII. 31. PÉNTEK

VIII. 1. SZOMBAT

2020. július 26.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

A kenyai-amerikai lelkészházaspár, Wylie Hughes és felesége, Njeri több évig élt és szolgált a magyar fővárosban. Njeri a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte a teológiát és a doktori iskolát, a családfő pedig tanárként dolgozott hazánkban.

Igazságot és szabadságot akarok a népemnek. Ez az igazságosság iránti vágy az országom iránti mély szeretetben gyökerezik: szeretem a hazámat és azt, amivé lehetne. Amerika a méltányosság, a szabadság, a függetlenség alapelveire épül, ezeket lehetne és kellene kiterjeszteni minden állampolgárra egyenlőképpen. Elszomorít és feldühít, amikor az országunk veszít a nagyságából, és félek a naptól, amikor megszűnik a harag a szívemben, mert az azt jelentené, hogy feladtam a népembe és a hazámba vetett reményemet.

A szeretet a híd Tüntetések és zavargások vannak az Amerikai Egyesült Államokban (USA) azóta, hogy erőszakos rendőri intézkedés közben elhunyt egy afroamerikai férfi. A kialakult helyzetről HEGEDŰS MÁRK Wylie Hughest, az Amerikai Presbiteriánus Egyház lelkészét kérdeztük, aki a reformatus.hu portálon megjelent cikkében James Baldwin afroamerikai írót idézi: „Aki ebben az országban négerként él, és viszonylag öntudatánál van, azt szinte állandó harag fűti.” Van még harag a szívében? Segítene, hogy jobban érthessük a pillanatnyi helyzetet az USA-ban? Az Egyesült Államokban nagy a társadalmi felfordulás, általános a felháborodás a rendvédelmi szervek miatt, amelyeknek tagjai bántalmaznak és sajnos olykor meg is ölnek fegyvertelen fekete lakosokat. Ez nem új helyzet, a téma az ország története alatt mindig napirenden volt. Mióta az őseinket Afrikában elfogták és rabszolgákká tették, a feketék jogfosztottként éltek, kizsákmányolták és perifériára szorították őket az amerikai élet minden területén. A rabszolgaság és a rasszizmus öröksége, hogy túl sokunkat fosztottak meg a lehetőségtől, hogy vagyont szerezzünk, megfelelő egészségügyi ellátásban részesüljünk és szabadon mozoghassunk az országban. Igazságos és egyenlő bánásmódot kértünk az USA jogrendszerében, rendszeresen kérvényeket küldtünk a helyi, az állami és a szövetségi kormányzatoknak – kevés sikerrel. Ez frusztráló, és a frusztráció gyakran haragot szül. Van-e még harag a szívemben? Igen. 6

Reformátusok Lapja 2020. július 26.

Az egyházukon belül milyen a helyzet? Az Amerikai Presbiteriánus Egyház történelme során többnyire szót emelt a társadalmi igazságtalanságok ellen. Az egyház arra törekszik, hogy emlékeztesse a nemzetet a puritánok látomására, arra a bibliai felelősségre, hogy Amerika „hegyen épült város” a világban. Ugyanakkor úgy érzem, hogy az egyházak felelősségvállalása megmarad a szavak szintjén. Azt hiszem, ennél többet kellene tenni. Határozott lépésekkel kellene küzdeni a rasszizmus és az igazságtalanság ellen. Ez a társadalmi felzúdulás tényleg sok gyülekezetet cselekvésre sarkallt a felekezetünkből. Jelenleg is összejöveteleket és eszmecseréket szerveznek, bibliai reflexiókat és kiadványokat jelentetnek meg útmutatásul, hogyan lehet saját gyülekezeteinkben és közösségeinkben leküzdeni a rasszizmust. Ez lépés a jó irányba, és reménykedem, hogy el tudjuk vezetni a nemzetünket addig, hogy megszűnjön a rasszizmus miatti megosztottság. Hogyan lehetne az egyház vagy a hit híd az emberek között? Hiszen a Biblia azt mondja, „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad…” (Gal 3,28) Nem hiszem, hogy az egyház bármikor is igazán híd lehetne az emberek között, hiszen az egyházat maguk az emberek alkotják. A rasszizmus, a fanatizmus, a szexizmus sajnos mind az emberi természet szerves része. Az egyház pedig mikrokozmosz, leképeződése és keresztmetszete az emberi valóságnak. Tehát bármilyen problémával, kérdéssel – mondjuk ki: bűnnel – szembesülünk a társadalomban, azt az egyházban is megtaláljuk. Egyedül a szeretet lehet a híd. Nekünk, hívőknek, az egyháznak először is engednünk kell, hogy a szeretet irányítsa a kapcsolatainkat egymással és a világgal. Engednünk kell, hogy tökéletesen átjárjon bennünket, átformáljon belülről, mert akkor a rasszizmus és minden emberi megosztottság, ellenségeskedés okafogyottá, idejétmúlttá válik.  FORDÍTOTTA: KAPÁS CSILLA, LEKTORÁLTA: ÓDOR BALÁZS, FOTÓ: PAROKIA.HU

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

BOGYÓ ZSÓFIA

A visszatekintés szabadság A szerző a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet lelkésze

Mintha szűkebb lenne a tér – állapítom meg magamban félhangosan, tudva, hogy a nappali pontosan ugyanakkora, mint tegnap. A falak nem jönnek-mennek… Mégis: határozottan szűkül a térérzetem. Átmegyek a konyhába. Főzök, közben szól a zene. Hagyom, hogy az Istent dicsőítő dallamok és sorok odakuporodjanak, átöleljék a fáradtságom, a monotonitás fásultságát, az elvesztett találkozások fájdalmát, az egyedüllét hullámzásait. Van, hogy egy-egy sort dúdolva ébredek reggel. Elmosolyodom, amint észreveszem. Így van, Uram: nagy a te hűséged!

Visszatekintve látom: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,20) Főzök. Alkotok. Hallgatom. Dúdolom. Ilyen a konyhában. Kis hely, mégis messzi távlatokra nyílik meg itt a szemem. Mintha tágasabb lenne a tér – állapítom meg magamban félhangosan, tudva, hogy a konyha pontosan ugyanakkora, mint tegnap. A falak nem jönnek-mennek… Visszatekintve látom: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,20) A séta. Elengedhetetlen. A belváros közepe falusi mozzanatokat rejt. A szobámból is hallom: kakasszó reggel négykor, hatkor és nyolckor. Séta közben látom is: a lakóház mögül kiérve ráfordulok a vidéki életérzésre. Kis utcák, kertes házak, súlyos régi redőnyök. A kedvencem a kék színű nagykapu, hideg zöldes beütéssel. Elhatározom, fotót készítek róla a hasonló színű szoknyámban. A mai cél öt kilométer. Gyors lépteimre koncentrálok, ébresztgetem az izmaimat, szemlélem a virágokat. Már-már ismerősként köszöntjük egymást. Nyílik az orgona. Megdöbbent. Tényleg május eleje van?! Az idő hangos robajjal rohan, és csendesen, mindent ellepve terül szét bennem. Korábban sosem gondoltam, milyen sokféle lehet az időérzékelés. Nyílik az orgona. Eszembe jutnak a füstbe ment tavaszi terveim, és belém hasít a kesernyés érzés:

a sétákat leszámítva néhány négyzetméter lett az élet. A falak – mondom magamban félhangosan, tudva, hogy pontosan ugyanott vannak, mint tegnap. A falak nem jönnek-mennek… Újra magam elé pillantok. Az orgona. Gyönyörű. Soha nem láttam még ilyen aprólékosan kibontakozni a tavaszt. Visszatekintve látom: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,20) A naptáram tudja, hol tartok. Én kevésbé. Egyszerre darál és tart meg ez a sajátos monotonitás. Kinyitom a szemem. Igen, még mindig tart, konstatálom. Megint. A kakas szól, a napsugarak árnyjátékot festenek a falra. Úgy tűnik, élvezik. Óriási a csend, egész nap. Eszembe jutnak nagycsaládos barátaim: mit nem adnának pár percért belőle! És én mit nem adnék pár perc zsongásért! A naptáram szerint tizenkettedik hete szomjazunk, mindenki a maga módján. Tizenkettő? Hmm… A vérfolyásos asszony! – kiáltok fel, és már lapozok is. Tizenkét év érintés és közösség nélkül. Mégis hogyan? Korábban ennek a nőnek a története számomra annyit jelentett, hogy bátor volt, odament, gyógyulni akart – annyi év elteltével is. Tizenkét hét után azonban már vele rezdülök. Mintha hallanám a gondolatait, mintha érezném, milyen lehet közeledni: Igen, a ruhája szegélye is elég, nem kell látványos jelenet! Elég a szegélye… Jézus pedig megfordult, ránézett, és megszólalt: Leányom. Visszatekintve látom: „Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.” (Zsolt 18,20) Nyár van. Jövök-megyek. Átszelem az országot vonattal. A falak között azt gondoltam, na, ez szabadság lesz! Az elzárt hetek pedig mint a rémálmok – vesszenek hát az éjbe! És most nyár van. Beleborzongok az emlékekbe. Még mindig. De ne vesszen! Az enyém. A történetem. Visszatekintve látom, mennyiszer vitt tágas térre, mentett meg, gyönyörködött bennem. Visszatekintve látom: ott volt. Velem. Ő nem megszépíti ezeket az emlékeket, hanem ott volt! A nyár és a holnap szabadsága a visszatekintésben, és nem a felejtésben rejlik. 

2020. július 26.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Az óvodaépítés befektetés a jövőbe HEGEDŰS BENCE

Közel felével emelkedik a magyarországi református óvodai férőhelyek száma az Országos Óvoda Program megvalósítása során a Magyarország Kormányától kapott harmincmilliárd forintos állami támogatásnak köszönhetően. Az óvodaépítésre vagy -bővítésre vállalkozó egyházi szervezeteket az Óvodafejlesztési Projektiroda munkatársai segítik egészen a kivitelezés végéig.

Különleges helyzetben van most a Magyarországi Református Egyház: harmincmilliárd forint vissza nem térítendő állami támogatásból hatvanhat helyszínen van lehetőség óvodaépítésre és a már meglévő intézmények bővítésére. A beruházásoknak köszönhetően több mint háromezer-kétszáz új óvodai férőhely és közel ötszáz új munkahely jön majd létre. Bár a tervezési és kivitelezési munkákat egy időre lelassította a koronavírus-járvány, több helyen bíznak abban, hogy a 2021/2022-es tanévet már az új óvodákban kezdhetik.

HÁROM KATEGÓRIA Hogy mekkora igény mutatkozott az Országos Óvoda Programra, az talán a túljelentkezés mértékéből látható leginkább. Miután 2018-ban meghirdették a programot az egyházközségek között, rövid időn belül százkilenc helyről érkezett jelzés a program miatt létrehozott Óvodafejlesztési Projektirodába. – Ebben a százkilencben nincs benne minden helyszín, mert több olyan egyházközség is volt, ahol bár tervezték az óvodaépítést, most mégsem mertek belevágni – feleli kérdésünkre Veres Andrea projektvezető. Az iroda munkatársai mindegyik helyszínre vonatkozóan elvégezték az előkészítő vizsgálatokat, hogy az egyházkerületek ezek fényében dönthessenek arról, végül melyik terveket támogatják. – Demográfiai elemzést végeztünk, amely a 2010 és 2017 közötti időszakban vizsgálta a településen élők és az óvodáskorú gyermekek számának változását, valamint ezekből az adatokból előrejelzést is készítettünk 2022-re. A helyszínekre vonatkozóan műszaki elemzést is végeztünk, hogy a már meg8

Reformátusok Lapja 2020. július 26.

DIAKÓNIA A Mezőörsi Református Egyházközség 2007 óta fenntartója a mezőörsi Ujvári János Református Szeretetotthonnak, amely 2017ben három Veszprém megyei (Pápakovácsi, Külsővat, Szőc) és egy Győr-Moson-Sopron megyei (Jobaháza) intézményegységgel bővült. Azóta mintegy hatszáz rászorulóról gondoskodnak, és a református szeretetotthon öt részlegében háromszáz embernek adnak munkát. A szolgálatot a közeljövőben a Dunántúli Református Egyházkerület támogatását megnyerve szeretnék bővíteni, és az egyházkerület teljes területére kiterjeszteni.

lévő, vagy a megvásárlás előtt álló telken rendezettek-e a tulajdoni viszonyok, milyenek a helyi építési szabályok, és hogy megfelel-e a terület mérete és elhelyezkedése az óvodákra vonatkozó szakmai elvárásoknak – avat be az előkészítés folyamatába Veres Andrea. A projektiroda munkatársai végül három kategóriába sorolták a százkilenc pályázatot. Az elsőbe azok a tervek kerültek, amelyek teljes egészében, probléma nélkül megvalósíthatók. A második csoportba azok az elképzelések kerültek, amelyek bizonyos feltételekkel megvalósíthatók, míg a harmadik a nem megvalósítható pályázatok kategóriája lett. – Az Egyházkerületi Tanácsoknak tulajdonképpen csak az első két kategóriából kellett választaniuk az alapján, hogy az adott településen milyen a református intézményi hálózat, illetve egy óvoda nyitása mennyire szolgálná az egyház oktatási, nevelési célkitűzéseit. Ezek mind belső, az egyházkerületek kezében lévő szakmai döntések voltak – árulja el a projektvezető. A forráshiány miatt nem támogatott projektek tartaléklistára kerültek, nem estek ki teljesen a programból – teszi hozzá.

| AKTUÁLIS |

ÚJ MUNKAHELYEK Az Egyházkerületi Tanácsok végül negyvenhét új óvoda építéséről és tizenkilenc óvoda bővítéséről döntöttek. Számokban kifejezve: a Tiszántúli és a Dunamelléki Református Egyházkerületben egyenként huszonhárom, a Tiszáninneni és a Dunántúli Református Egyházkerületben tíz-tíz óvodát érint az Országos Óvoda Program. A már meglévő hétezer-ötszázkilencvenkét református óvodai férőhely háromezer-kétszáztizeneggyel bővül, a létrejövő tízezer-nyolcszázhárom férőhely az ország óvodai férőhelyeinek közel három százalékát adja majd. Az sem elhanyagolandó információ, hogy a beruházások nyomán négyszáznyolcvanhat új munkahely jön létre. – A harmincmilliárd forintos keretbe hatvanhat helyszín fért bele a kiíráskor kalkulált költségek alapján. Sajnos a 2018-ban

amíg nincs használatbavételi engedélye egy épületnek, addig nincs működési engedélye sem – részletezi Veres Andrea. Azt is figyelembe kell venni, hogy a most alapított óvodák – májusi beiratkozással – csak 2022 szeptemberétől tudnak majd működni. A már működő óvodákra ez nem vonatkozik, azok a használatbavételi engedély megszerzése után bármikor birtokba vehetik az új intézményt. Ebben bíznak a Pápai Református Egyházmegyéhez tartozó Mezőörsön is, ahol hetvenöt férőhelyes óvoda épül az állami támogatásból.

ÚJ ÓVODA MEZŐÖRSÖN A Győr-Moson-Sopron megyében fekvő ezerfős településen alig egy éve vette át az önkormányzattól az óvoda fenntartását a református gyülekezet. Éppen ottjártunkkor tartották a már Mezőörsi Talentum Református Óvoda néven működő in-

„A forráshiány miatt nem támogatott projektek tartaléklistára kerültek, nem estek ki teljesen a programból.” (Veres Andrea)

„Bízunk benne, hogy a következő évben elkészül az új óvodánk, amelynek az aulájában mindenki el fog majd férni.” (Tóthné Szabados Márta)

meghatározott számokat jelentősen meghaladták és felülírták az építőipari árak emelkedései. Még keressük a megoldást arra, hogyan tudjuk áthidalni ezt a helyzetet – mondja Veres Andrea.

MEGVÁLTOZÓ HATÁRIDŐK Nemcsak az építőiparban tapasztalható drágulás, hanem a koronavírus-járvány is hátráltatja az egyházközségek elképzeléseinek megvalósulását. Az eredeti kiírás szerint a kiválasztott hatvanhat beruházásnak 2021. december végéig el kellene készülnie, és bár több helyszínen az alapkövet is lerakták, vannak olyan egyházközségek, ahol még a kiviteli tervek sem készültek el. – A jelenleg hatályos támogatói okiratok szerint 2021. december 31. a befejezési határidő, viszont azt már most pontosan látjuk, hogy az elmúlt hónapok hatásai miatt nem fogjuk tudni akkor zárni a projektet. Az építkezések akár még el is készülhetnének, de ahhoz, hogy egy óvoda működőképes legyen, használatbavételi és működési engedély kell, valamint óvodai személyzetre is szükség van. Ez a sorrend nem borítható fel:

tézmény első ballagását, amelyen tíz nagycsoportost búcsúztattak el. Tóthné Szabados Márta óvodavezető kicsit szabadkozik amiért csak „ilyen kis családias ünnepséget” szerveztek. Magyarázata szerint a koronavírus-járvány árnyékában háziorvosi javaslatra nem mertek nagyobbat tartani, és bár meghívták rá az óvodába járó mind a negyvenöt gyermeket, a részvétel nem volt kötelező. – Annak viszont nagyon örültünk, hogy mind a tíz ballagó nagycsoportos itt volt – fűzi hozzá az intézményvezető. – Ha mindenki eljött volna, akit meghívtunk, akkor az udvaron felállított két sátor sem lett volna elég. Bízunk benne, hogy a következő évben elkészül az új óvodánk, amelynek az aulájában mindenki el fog majd férni.

OTTHON A RENDEZVÉNYEKNEK Tóthné Szabados Márta reméli, hogy az új aulában színpad is helyet kap, amely méltó helyszíne lehet majd a gyermekek színvonalas szerepléseinek. A tervek szerint az épület része 2020. július 26.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

lesz egy tornaterem is, amelyet össze lehet nyitni az aulával, és így valóban nagy közösségi tér jön létre. Szőke Barnabás, a Mezőörsi Református Egyházközség lelkipásztora, a település polgármestere szerint az új térben nemcsak a gyerekek műsorait tarthatják majd meg, hanem a gyülekezet rendezvényeit is. Az új óvodaépület hetvenöt férőhelyes lesz, illetve terveznek még egy bölcsődei minicsoportot is, amely az óvodán belül, de külön épületrészben kap majd helyet. Ez utóbbi nem az óvodának megítélt több száz millió forintos állami támogatásból épül majd fel, hanem a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat által támogatott településfejlesztési program pályázatán elnyert százmillió forintból.

valamint a környező települések templomba nem járó reformátusai számára is vonzóvá tenni a gyülekezeti életet. – Ehhez az első kapocs, amely a gyülekezet és a családok között lehet, az óvoda. Szeretnénk, hogyha mi tudnánk először megszólítani a családokat – mondja Szőke Barnabás. – Így lehet jövője a mi gyülekezetünknek és a környező települések református gyülekezeteinek is – teszi hozzá. Mindezekhez Mezőörs önkormányzatának képviselő-testülete – amelynek minden tagja református, közülük többen presbiterek is – természetesen megadja a támogatást. Ez elsősorban a település infrastrukturális fejlesztését jelenti, hogy Mezőörs így is vonzó legyen a helyben maradáshoz és a községben való letelepedéshez.

„Az első kapocs, amely a gyülekezet és a családok között lehet, az óvoda. Szeretnénk, hogy ha mi tudnánk először megszólítani a családokat.” (Szőke Barnabás)

„Közösen törekedünk a keresztyéni elveket és irányvonalat követni, a magyarságtudat erősítését megvalósítani intézményeink működésében.” (Farkasdi-Sáhó Katalin)

ÓVODA ÉS GYÜLEKEZET

AUGUSZTUS VÉGE, SZEPTEMBER ELEJE

A mezőörsi a Dunántúl legrégebbi gyülekezetei közé tartozik. – Zsoldos Sándor 1869 és 1913 között volt itt lelkipásztor, ő írta meg a gyülekezet történetét, és tőle tudjuk, hogy a reformáció korától kezdve van itt református közösség. A jelentős múlt mellett azonban van jelenünk is – mondja Szőke Barnabás. Példaként a hagyományok ápolása és az aktív gyülekezeti élet mellett az évek alatt kiépült intézményrendszert hozza fel, amely stabil hátteret biztosít az egyházközség működéséhez. – Négy segédlelkész is szolgál nálunk, akiknek tisztességes megélhetést tudunk biztosítani. Ők is itt laknak Mezőörsön, innen indulnak el a hatvan-száz kilométerre fekvő intézményi szolgálati helyükre, és ide térnek vissza. De hogy milyen lesz a gyülekezet húsz-harminc év múlva, azt egyetlen tényező dönti el: az akkori létszám. Jó gyülekezeti munkát ugyanis akkor lehet végezni, ha megvan hozzá az „alapanyag” – véli a református lelkipásztor. Tóth Károly szerint a település ideális helyen fekszik, mivel közel van Győrhöz, Pannonhalmához és Kisbérhez, így sok az ideköltöző család. A gondnok kifejti, hogy a gyülekezetet három távlati cél vezérli: Mezőörsön tartani a helyi fiatalokat, és az ide­ költözőkkel együtt beépíteni őket a református közösségbe,

A több mint ezer négyzetméter alapterületű óvoda és mini bölcsőde a korábban önkormányzati általános iskolaként működő épület mögötti területen épül fel. Ez előbbit, mint ahogy az óvoda jelenlegi épületét is, megvásárolta az egyházközség. A volt iskolából szolgálati lakásokat alakítanak ki a segédlelkészeknek, míg a jelenlegi óvodaépületbe a Mezőörsi Református Egyházközség lelkészi hivatala költözik majd, amely az intézmények szakmai és gazdasági irányításáért felel. – Közösen törekedünk a keresztyéni elveket és irányvonalat követni, a magyarságtudat erősítését megvalósítani intézményeink működésében – mondja Farkasdi-Sáhó Katalin, a lelkészi hivatal szakmai vezetője. Elmondja, bár már februárban letették az új óvoda alapkövét, az elhúzódó engedélyeztetés miatt az építkezés várhatóan augusztus második felében vagy szeptemberben indul csak el. – Szerettük volna már 2021 szeptemberében az új óvodaépületben elkezdeni a tanévet – árulja el Szőke Barnabás. – Most már azért imádkozunk, hogy megtarthassuk az átadóünnepséget 2021 karácsonyán, és az új évet már ott kezdhessük el.

10 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

 FOTÓ: POLGÁR SZILÁRD

| INTERJÚ |

Amikor a lélek találkozik a lélekkel, az mindig Isten műve FARKAS ZSUZSANNA

A hívő embernek a hétköznapi munkájában is éreztetnie kell másokkal, hogy van kapaszkodó – vallja Adorján Gusztáv, a nyíregyházi központú Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója. A Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokával a koronavírus-járvány eddigi tapasztalatairól és az egyház mai helyzetéről beszélgettünk.

Megszokott életmódunkat hirtelen felforgatta a márciusban kihirdetett veszélyhelyzet. Az egészségügyben lehetett számítani arra, hogy ennyire jelentős változásokat okoz a koronavírus? Egy kórházat sosem szabad meglepnie egy járványhelyzetnek, de az még számunkra is megdöbbentő volt, hogy a WHO ilyen hirtelen világjárvánnyá nyilvánította a Covid–19-et. Ez a vírus már korábban is ismert volt, de – ahogy a vírusok szoktak – mutálódott, és emiatt vált veszélyesebbé. Bár nem olyan magas halálozási arányú megbetegedés, mint a H1N1 vagy az ebola, de jóval gyorsabban terjed, és mivel még nincs védőoltás, hamar térdre kényszerítette a világot. Hogyan érintették a kórházát a megváltozott körülmények? Mi, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház az ország legnagyobb integrált intézménye vagyunk. Van két telephelyünk Nyíregyházán és továbbiak több tiszántúli városban: Mátészalkán, Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban és Nagykállón. Ez háromezer ágyat, ötezer dolgozót, évente hárommillió-kétszázezer járóbeteg-megjelenést és száztizenötezer fekvőbeteget jelent – emiatt járvány esetén nagyon gyorsan kell reagálnunk. Már az első hazai koronavírusos megbetegedés azonosítása előtt részleges látogatási tilalmat rendeltünk el az influenza miatt, majd következett a teljes látogatási tilalom, de jelenleg sem lehet látogatni azokat az osztályokat, ahol gyengébb immunrendszerű betegek, újszülöttek gyógyulnak.

Mennyire fogadták megértően a családtagok a látogatási tilalmat? A hozzátartozók nagyon jól kezelték, ezúton is köszönöm a türelmüket. De azt el kell mondani, hogy a betegellátás nem állt le. Aki azt állítja, hogy igen, az nem ismeri az orvosi, ápolói lelket: a mi hivatásunk a betegek mindenkori ellátása, szeretjük a megoldandó feladatokat. Akit mentő hozott be, és sürgős eset volt, elkülönített műtőben elláttuk. Nem küldtünk haza senkit, csak az előre tervezhető műtétek maradtak el, az azonnaliak közül egy sem. Emellett figyeltünk arra, hogy a haldokló betegekhez beengedjük a családtagokat – megfelelő védőfelszerelésben el tudtak búcsúzni. Mi volt a legnagyobb nehézség? Nekünk a saját, több ezer fős rendszerünkkel kell számolnunk a vírussal kapcsolatban – és bizony voltak nehéz napjaink. Húsvét első és második napján itt ültünk – templomban kellett volna lennünk, de akkor már nem lehetett –, és azt számolgattuk, hogyan tudjuk biztosítani a kormány által kért férőhelyeket. Hála Istennek, végül mindent meg tudtunk oldani. Miért volt szükség ennyire sok kórházi ágy szabaddá tételére? Kiszámolták országosan, és én magam is kiszámoltam a megyénkben, hogy hány szociális ágy van. Nálunk körülbelül négyezer, ebben vannak egyházi és önkormányzati férőhelyek is. Az otthonok lakói zömében idősek, sok esetben alapbetegséggel is küzdenek, a veszélyeztetett korcsoportban vannak. 2020. július 26.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Ha tömeges megbetegedés következik be, mint azt láttuk Budapesten, akkor a betegeket el kell látnunk, ezért kellett a megfelelő mennyiségű hely. Természetesen végül nem volt szükség az összes ágyra, de láttuk, mi történt Olaszországban vagy Spanyolországban, és nem szerettünk volna olyan helyzetbe kerülni. Kezdetben még Budapestre vitték a fertőzötteket, majd hamar kialakították a járványkórházakat – a hazai járvány elején Győr, Budapest és Nyíregyháza volt a legnagyobb gócpont az áthaladó nemzetközi forgalom miatt. Az is bizonyítja a kollégáim tökéletes hozzáértését, hogy nálunk nem volt covidos haláleset – hálát adok Istennek, hogy ilyen munkatársaim vannak.

Szerintem nem. Az egészségügyi rendszer felkészült, ez a tavasz a tanulási időszak volt. Az első sokk után kialakult a megfelelő háttér, több ezer új lélegeztetőgép került a rendszerbe, minden adva van ahhoz, hogy egy újabb hullám ne kényszerítsen térdre bennünket ilyen mértékben. Nálunk jelenleg is vannak még elkülönített ágyak, de jóval kevesebb, mint a veszélyhelyzet alatt, valamint mi is kaptunk a készletgazdálkodásért is felelős kórházparancsnokot. Voltak márciusban álmatlan éjszakáim amiatt, hogy csak két napra elegendő védőeszközünk volt, de végül a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően mindig lett elegendő eszköz – most hónapokra előre biztosítva vagyunk, ahogy a többi kórház is.

Sok területen még csak most kezd visszatérni az élet a megszokott kerékvágásba, miközben máris a vírus második hullámát emlegetik. A tavaszihoz hasonló állapotokra érdemes számítani?

Hogyan kezelték a munkatársak a vírus okozta fenyegetést és a feszített munkatempót? A csapatomról csak a legjobbakat tudom mondani. Az egészségügyben nem szabad meglepődni, ha meglepődünk, abból baj

12 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

| INTERJÚ |

„Amikor felmerül a kérdés, mit tehetünk még, azt mondom: imádkozzunk! Én azért, hogy gyógyuljon meg, ő pedig értem egy-egy műtét előtt, hiszen az orvostudományban is van egy olyan pont, amelyen túl már nem tudjuk összefüggésekkel megmagyarázni a folyamatokat.”

Nekünk természetes, hogy műtétek alatt maszkot használunk, de most mindenki más is azt tanulja, mikor érdemes felvenni. Ameddig nem lesz meg a védőoltás, valahogy védekeznünk kell. Fontos elmondani, hogy például a természetben, kirándulás közben felesleges használni, de tömegben, boltban érdemes. A vírust nem érdekli, ki hívő és ki nem, azért templomainkban, gyülekezeti közösségeinkben is figyeljünk oda, tartsuk be a szakemberek által javasolt irányelveket. Az egészségügyben dolgozókat a veszélyhelyzet alatt különböző formában igyekeztek támogatni a társadalom tagjai, kórházuknak például molekuláris elvű, direkt víruskimutatást végző készülékeket és tesztkazettákat adományoztak. Kórházvezetőként és egyházi emberként is meghatottan álltam ez előtt a szereteten alapuló kezdeményezés előtt. Azt láttam, az adományozók tényleg csupán adni és segíteni szeretnének. Több tíz millió forint összegben érkezett felajánlás, azt kérték, mi mondjuk meg, mire lenne szükségünk, így döntöttünk az említett készülék és egy röntgengép mellett. Az elmúlt hónapokban ezeken kívül is sok felajánlás érkezett, gyors­éttermek, pizzériák hoztak például melegételt. Megható volt az összefogás, azt éreztük, hogy az emberek is szeretnének valamilyen formában részt venni a munkánkban, szeretnének segíteni nekünk. Az is nagyon jólesett, hogy esténként sokan zenéltek, tapsoltak a házak erkélyeiről. Hiszem, hogy amikor a lélek így tud találkozni a lélekkel, az Isten műve.

Akik megijedtek, a vírustól vagy az egzisztenciális nehézségektől féltek? A vírustól. Senkit sem hagytunk az út szélén, magától értetődő volt, hogy az alapjövedelme mindenkinek megmaradt. De ebben segítséget nyújtott a példamutató egészségpolitika is, minden nehézség ellenére kedvező helyzetben voltunk.

Mi az, amit megtanulhattunk ebből a járványból? Elsősorban azt, amit Semmelweis Ignác is tanácsolt: mossunk kezet! Utazás után, mosdóhasználat előtt és után, étkezés előtt – sok betegségtől már ez is megvéd bennünket. De tanulságos volt az is, hogy nem kell annyiszor orvoshoz menni, nincs szükség annyi orvos-beteg kontaktusra, amennyihez hozzászoktunk. Kisgyermekekkel például nem szükséges minden aprósággal a rendelőbe menni, ez csak gyengíti a kismamák megoldókészségét. Azonban azt is láthattuk, hogy mégis kevesebben haltak meg, mint tavaly ugyanezekben a hónapokban. Az a tapasztalatom, hogy a stressz is megbetegít, ennek általában a szorongás és a bizonytalanság az alapja. Amikor nem tudjuk, mitől tartunk, az könnyen megöli a lelket. A félelem annyival jobb, hogy ha tudjuk, mitől tartunk, azt megpróbáljuk kikerülni. Lehet, hogy most, ismerve a fertőzést, jobban odafigyeltünk. A társas kapcsolatainkról pedig sokat elmond, hogy gyakorlatilag órákon belül el tud terjedni egy vírus a világon. Túl nagy a gyorsaság, érdemes lenne lassítani. Remélem, az utóbbi időben sokan el tudtak gondolkozni az életükön és a bennünket körülvevő világon – így talán jöhet megújulás.

A félelemmel kapcsolatban a maszkhasználat szokott még szóba kerülni, ugyanakkor ennek fontosságáról megoszlanak a vélemények.

Más beszélgetésekben is szó esett a megújulás fontosságáról, egyházunkban pedig ennek történelmi gyökerei is vannak. Főgondnokként milyennek látja a jelenlegi reformátusságot?

lesz. Ezt a munkatársak is tudják, így amikor megkaptuk a feladatot, mindenki felnőtt hozzá, és el is végezte. Aki félt, megkapta a lehetőséget, hogy otthon maradjon – de leginkább a kórházhoz kapcsolódó háttérszolgáltatók körében volt ijedtség, a gyógyításban tevékenykedők körében nem. Mondhatom, hogy az egészségügy országszerte példamutatóan állt helyt.

2020. július 26.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Sohasem gondoltam volna, hogy a legnagyobb magyarországi egyházkerület főgondnoka lehetek olyan ciklusban, amikor a reformáció kezdetének 500. évfordulóját ünnepelhetjük – Isten csodálatos összefüggéseket ad az életünkbe, ha ezeket képesek vagyunk időről időre felismerni, meg tudunk maradni az úton. Azt látom, hogy az elmúlt évtizedekben Európa alapjait kezdték el kifűrészelni alólunk, azonban a mi Kárpát-medencei református egységünk olyan szilárd alap, amely valóban példát mutat a közösség erejéről – megbonthatatlannak látom hitvallási egységünket. Sok a káros irány, amelyet nem szabad elfogadnunk. Nekünk minden körülmények között képviselnünk kell hitünket.

tathat már tovább. Új időszámításnak kell kezdődnie, vagy komoly bajba kerülünk. Én magam is „papgyerek” vagyok, ez különös erővel bírt a szocializmusban felnőve, ezért is látom, mennyire megváltozott a világ: az egyházaknak sokkal több anyagi forrás áll rendelkezésükre, mint korábban, emiatt jó lenne mindinkább különválasztani a hitéletet és az államtól átvállalt feladatokat. A falvakban korábban is a lelkész volt az értelmiségi, így van ez ma is, azonban mára gazdasági, műszaki és menedzseri feladatokat is el kell látnia. Fontos lenne felismerni, meddig tart egy lelkész felelőssége, lehetősége, kompetenciái, és oda biztosítani a megfelelő szakembereket.

Orvosként hogyan képviseli hitét a mindennapokban? Hiszem, hogy nekünk, hívő embereknek, akik számára Jézus Krisztus a példa, a mindennapi munkánkban is éreztetnünk kell, hogy van kapaszkodó. Így amikor jön egy vírus, nem ijedhetünk meg. Az a legjobb, amikor közösen haladunk előre: a beteg életmódot vált, beveszi a kapott gyógyszert, én legjobb tudásom szerint kezelem, és amikor felmerül a kérdés, mit tehetünk még, azt mondom: imádkozzunk! Én azért, hogy gyógyuljon meg, ő pedig értem egy-egy műtét előtt, hiszen az orvostudományban is van egy pont, amelyen túl már nem tudjuk összefüggésekkel megmagyarázni a folyamatokat. Ez a pont a keresztyénségünk alapja, ez a kegyelem, ezt hirdethetjük a hétköznapjainkban. Így lesz számunkra lehetőség, ami másoknak probléma.

Hogyan? Ki kellene nyitni a feladatkörök értelmezésének kérdését. A következő ciklusban az egyházvezetés új feladat elé néz: minél jobban el kell választani a gazdasági területeket a teológiától, valamint figyelni kell arra is, hogy a nem lelkészi végzettségű, de református szakemberek is megfelelő megbecsülést kapjanak. Ez lehet az az út, amely a fiatalság számára is hívogató.

Milyen lehetőségeket rejtett a vírushelyzet? Már a járvány kezdetén szembesültünk azzal, hogy gyülekezeti tagjaink nagy része hatvan év feletti, ezért érdemes javasolnunk a templomok bezárását. Ez viszont új tapasztalatokat is hozott: az adatok alapján az online istentisztelet-közvetítéseket többen nézték, mint ahányan vasárnaponként részt vesznek a református istentiszteleteken. Ez olyan üzenet, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Fontos élnünk a technika adta lehetőségekkel, és ezeket nem pótlékként kell kezelni, hanem érdemes beépíteni a gyakorlatba. Ki kell mondani: lehet, hogy a fiataloknak arra van szükségük, hogy nézhessék az istentiszteleteket otthonról is. Tudom, mekkora szükség van a személyes találkozásra és a gyülekezeti közösségre, de legyen meg az online csatlakozás lehetősége is, hiszen tőlünk nyugatabbra bajban van a keresztyénség, nálunk is aggasztó a gyülekezetek fogyatkozása, ezért minden esélyt meg kell ragadnunk. Bár 2020 eddig leginkább a vírusról szólt, egyházunkban ez a tisztújítás éve is. Melyek főgondnoki szolgálatának legfontosabb tapasztalatai? A reformáció ötszázadik évfordulója meghatározó élmény volt, de a református egyház sok korábbi utat nem foly14 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

Mit tehet ma az egyház a fiatalokért? Sajnálom az utánunk jövő generációkat, mert sokkal gyorsabban kell tapasztalatokat szerezniük és fejlődniük, mint ahogy nekünk kellett. Ezt a felgyorsult világot kell református egyházként is kezelnünk – ehhez leginkább az oktatás kérdése kapcsolódik. Sok lett a református iskola az elmúlt években, de ez kompromisszumokat is rejt: olykor inkább felveszünk egyházi kötődésű fiatalokat, mint tehetségeseket. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma nincs a száz legjobb gimnázium között, ott van azonban rengeteg világi iskola. Érdemes lenne megnézni, mit tudnak jobban ők, és azt, hogyan tehetjük ahhoz hozzá a mi egyházi lelkületünket. Missziós feladatunk a magas színvonalú oktatás, áldott helyzet lenne, ha a lelkészek a tehetséggondozásra is tudnának figyelni, ha meg tudnák találni településükön a tehetséges fiatalokat, és azokat eljuttatni a megfelelő református képzési helyekre. Főigazgatóként és főgondnokként is nagy a felelőssége. Mi adja a motivációt a feladatok ellátásához? Azt szoktam mondani, életem meghatározó része a „két há”, vagyis a hit és a humor – hit nélkül egyáltalán nem menne, de sokszor kell a humor is. Mi, orvosok úgy vagyunk összerakva, hogy maga a feladat a motiváció, mert a feladatot mindig meg kell oldani: rajtunk nem látszódhat bizonytalanság, nem ijeszthetjük meg a betegeinket. Ugyanakkor, ha van hit és erő, menni fog minden. Nekem Krisztus adja az erőt, az ő arca számomra mosolygós arc – olyan szeretettel mosolyog rám, ahogyan mi szoktunk a kisgyermekekre. Mindig gondoljunk erre! FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Életutunk olyan, mint Mózesnek és népének vándorlása Egyiptomból az ígéret földje felé. Hasonlóságot és párhuzamot láthatunk abban, ahogyan Isten életünk egy pontján megszólít, feladatot ad, útnak indít, és emberi vezetőkön keresztül irányít, hogy segítse fejlődésünket, emberré és néppé, nemzetté érlelődésünket. Az első hatalmas állomás a Sínai-hegy, a puszta, az a szent hely, ahol a Teremtő először megmutatta magát Mózesnek, és azzal a hatalmas feladattal bízta meg, hogy hozza ki, szabadítsa meg népét a rabszolgalétből. Ilyen nagy megbízatást persze mi nem kapunk, de Mózes küzdelme, ahogyan megbirkózik az emberfeletti hivatásával, kicsiben mégis ismerős. A vándorlás első szakasza három hónapig tartott, de már akkor föltört a zúgolódás és elégedetlenség az emberekben a körülmények, az éhség és szomjúság miatt. Mi lesz velük? Megkapták a szükséges eledelt minden napra, éppen annyi mannát és vizet, amennyi kellett, de a régi félelmek és a mindig új kétségek gyötörték a népet. A szent hegy lábánál lesátoroztak, ott Isten szövetséget kötött velük, kijelentette akaratát, az élet igéit, a tíz igét és parancsolatot. Mózes elmondja, közvetíti a népnek: ez az a rend, amely szabályozza és védelmezi életünket és kapcsolatainkat. Az első parancsolatban a szabadító Isten bemutatkozik nekünk: „Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2Móz 20,2) Minden további parancsa ebből következik, hogy ő a mi Istenünk, és mi az ő tulajdonai vagyunk. Ez ad erőt, hogy teljesítsük hivatásunkat, és ez ad garanciát arra, hogy velünk van ígérete szerint, vezet és tanácsol az úton. Messze nem látszik még a cél. A táborhelyen kitör a türelmetlenség és bizalmatlanság, mert Mózes hos�szú időre újra fölmegy a hegyre, és elbizonytalanodnak az emberek, hogy egyáltalán visszatér-e még. Áron van kéznél, a másik vezető, hogy csináljon valamit, készítsen nekik kézzelfogható, látható istent, egy aranyborjút, akit ünnepelhetnek, maguk előtt vihetnek. „Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.” (2Móz 32,1) Hát eddig tartott, ennyit ért Mózes vezetői szerepe? Sokat tett értük, közbenjáró volt a fáraónál és Istennél. De mit lehet tenni, amikor nincs látható, megfogható bizonyíték Isten jelenlétére és segítségére? Mózes eltűnt. Olyan isten kellene, amilyen Egyiptomnak és más népeknek van. Ki a hibás? Ki a felelős a bálványokért? A szabadság útján rettenetes a kísértés, hogy visszatérjünk a megszokott rosszhoz. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Bűnvalló zsoltártöredék Nem, / végül már / hangom sincsen. Már csak / valahol mélyen belül, / mint parázs a hamu alatt, / az elásott remény, / csak az maradt. S a néma félelem, / hogy nélküled / mi lesz velem. Mert újra, / mint már ezerszer, / Uram, újra, / elhagytalak. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A papok ruhájáról Izráel papjai viseljenek különleges ruhát! Ilyen egyszerűen összefoglalható Mózes második könyvének szent ruhákról szóló parancsa, amelyet a 28. fejezet a süvegtől az övön át az alsóruházatig részletesen leír. De mi volt a cél mindezzel? Nem volt mindegy, mit viselt a pap? A 2Móz 28,2 héber szövege ezt a kérdést a „méltóságteljes” és „ékes” szavakkal válaszolja meg. A zsidó és a keresztyén írásmagyarázókat az ókortól kezdve foglalkoztatja ez a megjegyzés, itt ugyanis nem egyszerűen a jó megjelenésről van szó. A pap a szentélyben teljesített szolgálatot, tehát ruházatának Isten szentségéhez kellett méltónak lennie. Ez az öltözet nem csupán viselőjének éke volt, hanem arra hivatott, hogy elfedje az ember szentségtelenségét – ezt hangsúlyozta Kálvin a szakasz kapcsán, hozzáfűzve, hogy a ruha ékessége Krisztus dicsőségét és tisztaságát vetítette előre. Aki rátekintett a tetőtől talpig felöltöztetett papra, annak azt kellett látnia, hogy ez az ember alapvetően más, és szolgálata is páratlan. A pap Isten szentségének egyszerre vonzó és félelmetes közelében állt, amelyet jelzett felszentelésétől használt, nem mindennapi ruhája is. A középkor egyik legnagyobb zsidó gondolkodója, Maimonidész hangsúlyozta: azért emelték a templomban szolgálatot végzők tekintélyét a megjelenéssel, hogy a templom még nagyobb tiszteletben részesüljön. A ruha ideális esetben a kultuszra irányította a kor jámborainak figyelmét, vagyis szó szerint tiszteletet parancsolónak kellett lennie. Ezt egészítette ki a másik követelmény, az ékesség. A világ teremtője nem veti meg a szépséget, a papok ruháját is művészi szinten kellett anyagba önteni. Bármilyen szolgálatban állunk, ez a két alapelv nekünk, református keresztyéneknek is utat mutat: amit végzünk, az mutasson rá Isten dicsőségére, és szépségében is legyen méltó hozzá.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2020. július 26.

Reformátusok Lapja 15

| AKTUÁLIS | Palánka, Horvátország

Ötezer kilométer stoppal a végeken HEGEDŰS MÁRK

A történelmi Magyarország legtávolabbi határpontjaihoz stoppolt el Szűcs M. Sándor. A tiszafüredi vallástanár missziós lehetőségként tekintett erre a közlekedési módra. Az ötezer kilométeres útba, amelyen megtapasztalhatta Isten gondviselő kegyelmét és egy román házaspár kedvességét is, hazája iránti szeretetből és a teremtett világ jobb megismeréséért vágott bele.

Sok autóssal beszélgetett Szűcs M. Sándor, amíg többször nekiindulva, az útirányokat egyenként végigjárva, összesen ötezer-hatvanhét kilométert megtéve eljutott a Trianon előtti Magyarország határpontjához. – Palánka a történelmi Magyarország legdélebbi faluja volt, ma Horvátország része. A 2011-es népszámlálás szerint tizenkilenc ember otthona. Talán öt ház ha van a faluban – mondja Szűcs M. Sándor. Előzetesen úgy tudta, hogy romtemplom várja majd, de mire odaért, az épületet felújították.

16 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

– Kellemes meglepetés volt, mert a háború sújtotta horvátországi, szerbiai és boszniai utakon sok romos építményt láttam. Örültem annak, hogy Nagy-Magyarország legdélebbi falujában felújították a templomot. Fiume a történelmi Magyarország legnyugatibb városa volt. Itt ma is több magyar építészeti emlék van. – Szívszorító volt látni a nagy kikötőnél a hajórögzítő vastömböket, rajtuk a felirattal: „Skull Mátyás Vasöntődéje Fiume 1893.” Ez volt az a móló, ahonnan rengeteg magyar indult el a tengeren át az

| AKTUÁLIS | Fiume, Horvátország

Amerikai Egyesült Államokba, hogy új életet kezdjen – magyarázza a vallástanár. Sokan nem tudják, hogy hazánk egykori legészakibb pontja ma Lengyelországban van. A trianoni döntés hozzájuk is csatolt néhány falut: Árva és Szepes vármegye északi részeit, ahol a magyar lakosság aránya alig haladta meg az egy százalékot. Szűcs M. Sándor még magyar sírt sem talált a szárnyai temetőben. – Szárnya ma ötszáz fős lengyel falu, az itt élők főleg fakitermeléssel foglalkoznak. Meglepő, hogy a helyiek még csak nem is hallottak arról, hogy egykor ott húzódott a történelmi Magyarország határa – idézi fel élményeit a vallástanár. Az erdélyi túra alatt mindenképp érinteni szerette volna a híres Transzfogarasi utat, amely lenyűgöző látványt nyújt az utazóknak. Ám mivel a hegyi út igen veszélyes, november és június között mindig le van zárva. Szűcs M. Sándor erdélyi úti célja Sósmező, a történelmi Magyarország legkeletibb települése volt. Itt vannak ugyan magyar katonai sírok, de ott élő magyarról már nem tudtak a román lakosok. Már a 2002-es népszámláláskor is csak négyen vallották magukat magyarnak a falu háromszáztizenkét lakójából. A település többször volt Magyarország keleti határa, hiszen a második bécsi dön-

tés értelmében Észak-Erdéllyel együtt visszacsatolták Magyarországhoz, így néhány évig ismét a legkeletibb falunk volt.

MIÉNK LEHETETT A tiszafüredi vallástanár hazája iránti szeretetből kezdett stoppolni, így hát óhatatlanul a trianoni békediktátum századik évfordulójára terelődik a szó. Szűcs M. Sándor úgy fogalmaz: egyszerűen kíváncsi volt, „mi az a szépség, amelyet Isten teremtett, és hogy Isten ott is Isten-e”. Büszkén jelenti, hogy igazán szép tájaink voltak. – Meg vagyok győződve róla, hogy a rengeteg bűnünk is hozzájárult ahhoz, hogy az ország egy részét elveszítettük – állítja. Mégis hála van a szívében, és örömmel utazott ezeken a tájakon, tudva, hogy ezek sokáig a mieink lehettek.

KI VESZ FEL EGY STOPPOST? – Nyolcvan százalékban nem magyarok vettek fel – tekint vis�sza ötezer-hatvanhét kilométeres útjára, amely során hét országot érintett. Ugyan hat is elég lett volna – Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Szlovákia, Lengyelország –, de gyerekkori álma miatt Bosznia-Hercegovinát sem hagyta ki.

2020. július 26.

Reformátusok Lapja 17

| AKTUÁLIS | Szárnya, Lengyelország

– Megállt nekem politikus és egyházi tisztségviselő is, de főleg kamionosok vettek fel – emlékezik vissza Szűcs M. Sándor. Előbbiekről nem akar részleteket elárulni, utóbbiakról pedig azt mondja, még Magyarországon belül sem a magyarok álltak meg őt felvenni. Lovaskocsizott is. A legszerényebb autó, amelyben utazott, egy Trabant volt, a legdrágább pedig egy Audi limuzin. Amikor beült valakihez, mindig elmondta, miért van épp úton. – Megkérdeztem, tudják-e, hogy létezett Nagy-Magyarország. Elmondtam, hogy én most a végekre megyek. Azt mondja, veszekedés, harag nem volt ebből, „senki sem tett ki a kocsijából: sem a románok, sem a horvátok, sem a szlovákok”, de azért voltak nehezebb pillanatok – és kellemes meglepetések is. Egy idős román házaspár például a kedvéért megerőltette az emlékezetét, és felidézték azt a néhány magyar szót, kifejezést, amelyet ismertek. – Azért a szeretetért, amelyet megtapasztalhattam az úton, már érdemes volt végigcsinálni – von mérleget Szűcs M. Sándor.

VOLT, HOGY ÖT ÓRÁT VÁRT Néha elég volt öt másodperc, máskor öt órába is beletelt, mire valaki felvette a vallástanár-stoppost. Volt olyan éjszaka, ami-

18 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

kor huszonöt kilométert sétált, mert nem volt, aki elvigye. Az ötezerből így is legfeljebb kétszáz kilométert, talán még annyit sem kellett gyalogolnia. Nem aggódott: azt mondja, úgy volt leszervezett útja, hogy „közben nem volt leszervezve semmi”. Ezt úgy érti, hogy Isten jóváhagyása nélkül sosem indult el, ha pedig ő engedte, akkor tudta, hogy előbb-utóbb úgyis küld valakit, akivel beszélnie kell, aki felveszi őt. Az egyedül töltött időket elcsendesedésre használta, igyekezett még közelebb kerülni Istenhez. – Volt, hogy Trabantból luxusautóba ültem át, az órákig tartó gyaloglás után pedig már annak is örültem, ha felvett egy lovaskocsi. Ilyen esetekben átértékelődnek a prioritások: Isten tanított, hálára indított amiatt, hogy mennyivel többem van, mint amennyire valójában szükségem van – fogalmaz Szűcs M. Sándor. A vallástanár misszióként tekintett stoppos körútjaira, hiszen mindig beszélgetett a sofőrökkel, keresve az alkalmat, hogy bizonyságot tegyen Istenről. – Sokan tiltakoztak, hogy nincs is Isten. Ekkor megkérdeztem tőlük, hogy az isteni sugallatról mit gondolnak. Csak mert száz méterrel azelőtt, hogy megláttak, még nem gondoltak rá, hogy felvesznek, ötven méterre tőlem pedig valamiért mégis lefékeztek. Ráadásul tíz

| AKTUÁLIS | Transzfogarasi út, Románia

sofőrből nyolc azt mondta, én vagyok az első stoppos az életében, akit felvett.

„GONDJA VAN AZ ÚRNAK AZ ÚTRA, AMELYEN JÁRTOK” A vallástanár máskor is szokott stoppolni, hosszabb útjaira is csak egy hátizsákkal indul, amelyben ruha, könyv, szendvics és víz van. Bibliát nem visz magával, de Carl Eichhorn: Isten műhelyében és Charles Haddon Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza című műve mindig vele vannak – zacskóban, hogy biztosan el ne ázzanak. Ezekben időnként feljegyzi, melyik ige, áhítat hol érte, miért volt fontos neki, így könyvei az utazások emlékét, Isten gondoskodását is őrzik. Mostani, ötezer kilométeres túráján kevesebb mint ötvenezer forintot költött – ebből főleg élelmiszert vett, és ha muszáj volt, hosztelekben aludt. A legdrágább szállásért tízezer, a legolcsóbbért pedig háromezer forintot fizetett. Szűcs M. Sándor mindig visz magával saját készítésű igés kártyákat, amelyeket a sofőröknek ajándékoz. Mindegyiken szerepel a neki sokat jelentő, bátorítást adó idézet a Bírák könyvéből: „Gondja van az Úrnak az útra, amelyen jártok.”

(18,6) A történelmi Magyarországot bejáró túra alkalmából egy másik igét is adott segítőinek, amely a Zsoltárok könyvében olvasható: „Hallgasson meg téged az Úr a veszedelem napján, legyen oltalmad Jákób Istenének neve!” (20,2) A kártyákat angol nyelven nyomtatja, de mindig készül az adott ország nyelvével is, így például erre az útra nyomtatott román, szlovák, szerb és horvát nyelvűeket is. A fogadtatásról azt mondja: – Amikor kiszállásnál át akarom nyújtani, a sofőrök rögtön szabadkozni kezdenek, mert azt hiszik, pénzt akarok adni. Végül örömmel fogadják el. 

MEGHÍVHATÓ AZ UTCABETYÁR

Szűcs M. Sándor tiszafüredi vallástanár szívesen beszél útjairól, az azokon megtapasztalt isteni gondviselésről gyülekezeti alkalmakon, bibliaórákon. Túráiról videóriportokat is készít, amelyek megtalálhatók Utcabetyár elnevzésű Facebook-oldalán. További információ az alábbi elérhetőségeken kérhető: +36-30-636-5871, szucsmsandor@gmail.com, uton.zsoltar.hu

Sósmező, Románia

2020. július 26.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Múlt Az ember azt hihetné, hogy csak a jövőért kell megküzdeni. A jövő ugyanis még nyitott, szemben a múlttal, amely már le van zárva. A jövőre nézve még van döntési lehetőség, ellenben a múlton már nem lehet változtatni. A múlt mozdulatlan, szemben a jövővel, amely dinamikus. Csakhogy ez nagy tévedés. A múlt is nyitott. Ez abból adódik, hogy a múltat el kell mondani. Beszélni kell róla, el kell mesélni, hogy mi történt. „És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket az Úr Egyiptomból, a szolgaság házából.” (2Móz 13,14) A múlt szó csak elvont fogalom. Absztrakció. Akkor lesz élővé, akkor telítődik meg tartalommal, ha valaki elmondja, átadja a történetet.

„A múlt elvétele úgy történik, hogy új elbeszélést kreál, és be akarja bizonyítani, hogy a keresztyénség múltja semmi más, mint az emberi hitványság története.” Csak van egy probléma, amelyet hétköznapi életünkben is tapasztalhatunk. Az ugyanis, hogy egy és ugyanazon történetre nagyon sokféleképpen lehet emlékezni. Sőt, még az is elfordulhat, hogy ugyanaz az ember egy adott történetre másképp emlékezik attól függően, hogy milyen helyzetben van. Például, adott az életemnek egy eseménye, és másként emlékezem rá harmincéves koromban, megint másként hatvanéves koromban. Ez attól van, hogy az emlékezésben mindig benne van az emlékező is. Nem igaz tehát, hogy a múlt zárt. A kérdés mindig az, hogy kinek a történet-elbeszélése hiteles. Kinek az emlékezésére lehet úgy tekinteni, mint amelyik hűen elmondja, hogy mi történt. Innen van az, hogy nemcsak a jövőért, de a múltért is küzdelem folyik. Ez a problematika onnan jött most elő, hogy napjainkban a szemünk láttára bontakozik ki egy, már a tettlegességig fajuló háború a múltért, amelynek célkeresztjében ott áll a fehér keresztyén ember. A nyugati keresztyénség. Azt eddig is tudtuk, hogy a történeti keresztyénség ellenfelei és ellenségei előszeretettel akarják elmesélni a keresztyéneknek a keresztyénség történetét. Mert a keresztyénséget nemcsak filozófiai-ismeretelméleti alapon lehet támadni, mondván, hogy Isten csak fikció, hanem úgy is, hogy el kell venni tőlük a múltjukat. A múlt 20 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

elvétele úgy történik, hogy új elbeszélést kreál, és be akarja bizonyítani, hogy a keresztyénség múltja semmi más, mint az emberi hitványság története. El kell ismerni, hogy a keresztyénség történetének keresztyénségellenes elbeszélése nem volt hatástalan. Ennek az az eredménye, hogy ma nem kevesen vannak olyanok, akiknek a keresztyénségről csak valamiféle negatívum jut az eszébe. Ilyenek: máglya, eretneküldözés, keresztes hadjáratok, tudományellenesség, pedofília, nacionalizmus, dogmatizmus, maradiság, politikai opportunizmus, és még lehetne hosszan sorolni. Egyszóval, a bűnös keresztyénség képzete a keresztyénség múltjáról eléggé elterjedt és bevett a nyugati szekularizált világban. De ez nem véletlen. Valakik úgy gondolták, hogy majd ők elbeszélik a keresztyénség múltját, és amit a keresztyének mondtak magukról, az érvénytelen. A történeti keresztyénséget nemcsak úgy lehet tönkretenni, hogy elzárjuk előle a jövőt, hanem úgy is, hogy elvesszük a múltját. Egészen pontosan: démonizáljuk. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt keresztyénségellenes újraírása eddig soha nem látott szakaszába érkezett. A múlt újramondását is lehet radikalizálni. Immár nem pusztán arról van szó, hogy csokorba kell gyűjteni a történeti keresztyénség múltjából a negatívumokat, és úgy beállítani, mintha azok képviselnék a keresztyénség egészét, hanem magát a fehér keresztyén embert kell célba venni, és kimutatni, hogy történelmi teljesítménye egy velejéig romlott világkép terméke. Folyik tehát a küzdelem a múltért. A nyugati keresztyénség múltjának új elbeszélése van készülőben, amely már nem arról szól, hogy mondjuk el gyermekeinknek és unokáinknak, hogy mit tett velünk az Úr, hanem arról, hogy ez az emlékezés eredendően hamis és romlott. Természetesen nem gondoljuk azt, hogy a történeti keresztyénség múltjában nincsenek szégyenfoltok. De vannak. Ám mégis, egészen elképesztő az a vakmerőség, amellyel ma önmagukat antirasszistának nevező nézetek az Úristen helyébe képzelve magukat végleges erkölcsi ítéletet akarnak mondani a nyugati keresztyénség múltja fölött. Nincs kegyelem. Még jó, hogy a múlt, amely mindig ítélet és kegyelem metszéspontjában áll, az Úr kezében van. 

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

A kicsi, a nagy és a másé

A szerző újságíró, a református.hu főszerkesztője

ILLUSZTRÁCIÓ: KAPÁS CSILLA

Tizenkilencezer fotó, elenyésző pénzbüntetés, a védekezés közé furcsán kevert vallásosság és rengeteg kérdés – néhány hét távlatából ennyit tudunk Kaleta Gábor volt perui nagykövet pedofilbotrányáról. Ami pedig a társadalom tagjai között mindezek után maradt: düh, indulatok és csalódás. A vélemények terjedésének szabad teret adó közösségi média felületein egyre többen emeltek szót a halálbüntetés fontossága mellett, követeltek sokkal komolyabb büntetést és a hasonló ügyek fokozott szankcionálását. Sok tanulsága van ennek a szörnyű esetnek, felmerülnek kérdések a gyermekekről készült fotók közzétételével és a szülői felelősséggel kapcsolatban, de annyi biztos, hogy a közvélemény nagyon mélyen és ritkán tapasztalt egyetértésben ítéli el a pedofília minden formáját. Bonyolítja az ügyet, hogy az eset kapcsán ismét előtérbe került a keresztyénség és a bűnbocsánat kérdése, ami ebben az esetben az egyházhoz csak lazábban kapcsolódó személyek számára különös képet alkot a hívők közöségéről. Így felmerül az kérdés is, mi, keresztyének mit gondolunk erről. Sajnos az a tapasztalat, hogy az ilyen – igazán megdöbbentő és fájdalmas – esetek mentén nagyon könnyű ítélkezni, és meglátni mások szemében azt a bizonyos szálkát. Azért gondolkodtatott el ennyire ez az egész, mert ritkán gondolunk bele, mi is valójában a bűn. Szeretjük azt hinni, hogy az ennyire nyilvánvaló esetek mellett hétköznapi kilengéseink eltörpülnek, de az a helyzet, hogy Isten előtt nincs kis és nagy bűn, csak bűn. Rémisztő belátnom, hogy ez alapján pontosan egyenértékű a gyilkosság és az erőszak bármi mással, amit naponta vétek vagy mulasztok. Természetesen vannak azok a bűncselekmények, amelyekért meg

kell állni a törvény előtt, és vállalni kell a következményeit, de hiszem, hogy mi, keresztyének azzal a biztos tudattal élünk, hogy nem csak világi szabályoknak megfelelve járjuk utunkat. Ez az egész arra figyelmeztet, hogy elsősorban magunkra figyeljünk, ne pedig a szembetűnő hibákat vegyük észre és elemezzük. Jó lenne, ha nehéz helyzetben nem védekezési mechanizmus lenne az Istennel való kapcsolatunkra hivatkozás, hanem megtartó erő. Nagyon kényelmes azzal foglalkozni, mit tesznek mások, és valóban felelősségünk kiállni a számunkra fontos értékek mellett, de mi magunk is társadalom tagjai vagyunk, ezért ugyanilyen felelősség a folyamatos önvizsgálat is. Ennek nyomán érezhetjük meg, mennyire aprók és esendők vagyunk – de azt is, mennyire kegyelmes Istenünk van. Egy olyan botrány, mint az említett pedofilügy, mélyen elkeserít és megijeszt, betegnek és sérültnek látom a társadalmat. Dühösnek és tehetetlennek érzem magam, ebből látom, hogy én is sérült vagyok. Eszembe jut, miattam hogy érezheti magát Atyám, de az is, hogy egyedül ő képes meggyógyítani. És először én magam szeretnék gyógyulni, hogy lassan megpróbálhassam megérteni mások fájdalmát, kételyeit és nehézségeit. Hiszem, hogy senki sem akar bűntudattal és fájdalommal élni, nekünk, keresztyéneknek pedig van válaszunk: megmutathatjuk az utat Istenhez, mert nála ott a bocsánat és a béke. Nagyon nehéz ítélkezés helyett magunkba nézni és a szeretetről beszélni, de erre hívott bennünket az Úr – és aki megismerte a kegyelmet, nem hallgathat róla. Mennyei Atyánk szemében pedig tényleg olyanok vagyunk, mint a gyermekek: hiába bukunk el újra és újra, ő hozzánk hajol és magához ölel. Ő megbocsátja a tévedést, a hazugságot, a kételkedést, de a gyilkosságot, a lopást vagy erőszakot is. Azonban egy nagyon fontos dolgot nem szabad elfelejteni: fel kell ismernünk a hibáinkat és bocsánatot kell kérnünk értük – Istentől és egymástól is, majd pedig vállalni kell a következményeket. Atyánk azonban ezek után valóban elveti vétkeinket, és ma is üzeni: „Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt. Térj meg hozzám, mert megváltottalak!”  2020. július 26.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

LXIV. ÉVFOLYAM,

30. SZÁM,

2020. JÚLIUS 26.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

Mégis igazat mondott

ÁRA: 400 FT

9 771419 856007

Harminc év körüli magas, sovány fiatalember állított be a lelkészi hivatalba: – A romániai Szilágyságból jöttem munkát keresni Magyarországra. Ellopták minden igazolványomat, haza kell utaznom. Harmincnégyezer forintot szeretnék kölcsönkérni önöktől, mert ennyibe kerül az igazolás, amellyel átengednek a román határon. Bizonyos voltam benne, hogy ismét egy kéregető próbálkozik velünk, ráadásul ilyen magas összeggel. Úgy gondoltam, azonnal leleplezem. Felhívtam a román nagykövetséget. Kiderült, hogy a román határon akkoriban – igazolványok nélkül – csak ennyi pénzért váltott igazolással mehetett át. Felhívtam a külföldi magyarokat segítő hivatalt. Az ötödik telefonbeszélgetés és egyórányi próbálkozás után sem sikerült patrónust találnom. Ezek után már nem tehettem meg, hogy én is lerázom. Átkísértem a pénztárba, és megmondtam a pénztárosunknak, adja kölcsön neki ezt az összeget. Gondolatban – egy belső sóhajtással – már a diakóniai kiadások közé soroltam ezt a számunkra nem kis összeget. A fiatalember búcsúzáskor megígérte, hogy három héten belül visszahozza. Azt már nem tudtam, hogy pénztárosunk az összeg kiutalása mellett hosszabb beszélgetésbe kezdett vele, és közben összebarátkoztak. A fiatalember a Jézusról szóló bizonyságtételt szomjas szívvel, figyelemmel követte. Nagyon meglepődtem, amikor két-három hét múlva beállított, hozta a kölcsönkért összeget, és kereste pénztárosunkat. Ezek után a pénzt neki adtuk segítségként a további munkakereséséhez. A fiatalember hamarosan munkát talált. Az Üdvhadsereg Magyarországon is működő segítő csapatánál kapott állást, a hajléktalanokat támogató otthonukban dolgozott. Pénztárosunkkal a barátságuk folytatódott, sőt a fiatalember jött az istentiszteleteinkre is. Új barátja jóvoltából részt vett egy evangélizáló csendeshéten, és az igék hatására átadta életét az Úrnak. Szívből hálát adtunk hármasban Istennek. Most már nemcsak azt kértük, hogy segítse tovább a fiatalembert hitben és a mindennapokban, hanem imádkoztunk azért is, hogy ajándékozza meg hozzáillő társsal. Egy év sem telt bele, amikor egy, az Üdvhadsereg kötelékében dolgozó leánnyal állított be, hogy bemutassa. Hamarosan a templomunkban tartották esküvőjüket, és azóta már három gyermek szülei, hitben nevelik őket. Ha visszaemlékezem első találkozásunkra a fiatalemberrel, és az azóta eltelt időre, felerősödik szívemben az Úr Igéje: „…amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,9)  VÉGH TAMÁS

Amikor a lélek találkozik a lélekkel ADORJÁN GUSZTÁV FŐORVOS-FŐGONDNOK KÓRHÁZRÓL ÉS EGYHÁZRÓL

20030

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK | Krisztusmozaik a Hagia Szófiában

Maradjunk csendben egy percre BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN

Isztambulban újra mecsetté alakítják a bizánci templomépítészet dicsőségét, a keleti keresztyénség egykori remekét. Azért újra, mert 1453 után, mikor az Oszmán Birodalom elfoglalta a maradék Bizáncot, vagyis Konstantinápolyt, a Szent Bölcsesség temploma (görögül Hagia Szófia, latinul Sacra Sapientia) csakhamar muszlim imádkozóhely, majd vallási központ, mecset lett. Ahogyan az lett már korábban Keresztelő Szent János székesegyháza Damaszkuszban az arab hódítás után, vagy Szent Vince kolostori temploma Cordobában a mórok uralma alatt és néhány éve Szent Efrém temploma Moszulban az Iszlám Állam idején. Hosszú a mecsetté alakított templomok sora. A sorsa pedig mindegyiknek nehéz.

Tetézi ezt, hogy szinte oda sem figyelünk rájuk, ha egyáltalán megjelennek a hírekben. Helyi ügy – ahogy a cinikusok mondják. A Hagia Szófiából mégis hír lett. Nyolcvan évvel ezelőtt, Törökország szekularizációja idején a mecsetet múzeummá és látogatóközponttá alakították, harmincöt éve pedig az építészeti világörökség része lett, és azóta folyik eredeti állapotának feltárása és felújítása. Most, egy bírósági eljárás után újra mecsetté nyilvánították. Ez a győztesek logikája, mondhatnánk. Mi, magyarok némiképpen ismerjük ezt, elég csak a török hódoltság idejére gondolni, és idézni Arany János Török Bálint című versét: „Boldogasszony tornya tetejében / Félhold ragyog a kereszt helyében.” Vagy éppenséggel más vonatkozásban gondolhatunk a kommunizmus idején a „dolgozó nép” tulajdonába vett egyházi épületekre is. A győztes mindent visz, és ebbe a mindenbe a múlt is beletartozik zsákmányként, kényszerfelajánlásként, jogi döntés folyományként, akárhogy. Amit a győztes esetleg meghagy a vesztesnek, az éppenséggel a vereségének tudata, vagyis a fájdalmas és csüggesztő jelen. Egyszerű tanulság ez. Egy tudós szerint a híreknél olykor fontosabb a hírek fogadtatása. Most kétféle fogadtatással találkozni. Az egyik a felháborodásé és a tiltakozásé. Ez a világnak abból a részéből jön, ahol már sokszor elvették az emberek múltját, és éppen ezért nem akarnak beletörődni a történtekbe. A másik hang is felháborodott, de inkább csak csalódott. Ez a szólam leginkább onnan jön, ahol nem őrizni akarják a múltat, hanem eltörölni. Okos elemzéseket olvasni arról, hogy az emlékhely visszaalakítása mecsetté voltaképpen középhatalmi érdekeket szolgál, rafinált politikai haszonszerzés eszköze, afféle erőfitogtatás, révült visszatérés a hajdani dicsőséghez, továbbá a haladó, szekuláris programok akarnok felülírása, és mennyire sajnálatos, hogy a múzeummá alakított templom most újra vallási funkciót kap. (Csupa-csupa újmarxista szlogen – mutatna rá, ha

élne, Roger Scruton.) Amíg a templom, illetve a mecset múzeumként fungált, nyilatkoznak eme szakértők, addig a vallások és kultúrák közötti párbeszéd szimbóluma volt. Hogyan? – kérdezhetném ironikusan, ha múzeumot csinálnak egy templomból, máris a vallási béke jelképe lesz? És most, hogy vallási gyakorlatot szolgál, máris a múltba tévedés riasztó jele volna? Én ezt álaggódásnak és alig leplezett önmegvetésnek tartom. Nekem nincsenek érveim amellett, hogy miért csináljanak múzeumot egy templomból – hacsaknem szebb és jobb épült helyette ugyanannak a közösségnek, és a régit nem akarják lebontani. Arra se találok érvet, hogy a Hagia Szófiának miért és hogyan kellene újra keresztyén templommá lennie, hiszen hatszáz éve nem az. Viszont borzongva sejtem, mire számíthat az, aki azt gondolja, hogy a világot és a jövőt elegendő markáns mérnöki vonalakkal megtervezni, és a puszta anyag törvényei szerint kigyúrni. Aki fölösleges akadályként eldózerolja vallását, hogy üres terepet létesítsen egy olyan világnak, amelyben állítólag, amúgy zöldmezősen, de ugyebár igazságosan ki van porciózva minden lehetséges boldogságforrás, az most megrökönyödve szemléli a történteket. De ugyan miért? Ha a szekularistáknak úgy általában nem kell a vallás, attól még Törökországnak kellhet, egészen pontosan az iszlám. Mit mondjunk hát mi, keresztyének? Mindenekelőtt, talán, maradjunk csendben egy percre, mint a pápa tette, a történekre utalva. Csendben maradni nem azt jelenti, hogy elhallgatunk valamit, hiszen ez a gyász hallgatása, ha jól értem. S ha még jobban értem, ez a gyász nem Bizánc néhai dicsőségét foglalta fohászba, hanem azt a nyugati kultúrát, amely már-már azt is roppant kegynek tartja, ha múzeumi relikviaként kezelheti a szeretet vallását, amit Krisztus keresztje hirdet.  BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN (Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság műsorának Lélektől lélekig rovatában 2020. július 19-én.)

2020. július 26.

Reformátusok Lapja 23

| EGYHÁZI ÉLET |

Rendhagyó lelkészszentelés Kárpátalján

Lelkészszenteléssel egybekötött ünnepi közgyűlést tartott július 11-én a Kárpátaljai Református Egyház (KRE). A vírushelyzet miatt az eseményt a hatályos ukrajnai előírásoknak megfelelően szabadtéren, a püspöki hivatal kertjében szervezték meg – olvasható a refua.tirek.hu oldalon. A nyitóáhítatot Zán Fábián Sándor tartotta. A KRE püspöke rámutatott: a halál nem győzhet, hiszen maga a feltámadott Úr szól ma is hozzánk, aki Szentlekével erősít, vezet. A napirendi pontok elfogadása, a számbavétel és szavazás után a püspöki jelentésből kiderült, a 2019-es esztendő bőven tartogatott feladatokat: fontos volt a Reformáció Gyermekei Program folytatása, jelentős lépések történtek az egyházi ingatlanok felújításában és a szülőföldön maradást segítő óvodaprogramban is. A rendhagyó istentiszteleten hat lelkipásztort – Balázs Antalt, Bodnár Miklóst, Cserniga Gyulát, Dénes-Zsukovszky Elemért, Margitics Jánost és Szemere Juditot – szenteltek fel. A programot a Beregszászi Református Gyülekezet kamarakórusának szolgálata gazdagította.  FOTÓ: SZIMKOVICS TIBOR

Új templom épül a Felvidéken

A bősi református templom alapkövét 2018 februárjában tették le. A hívek régi vágya lassan beteljesülni látszik: a falak már állnak. Habár a teljes befejezésig még vannak tennivalók, szeretnék mihamarabb átadni rendeltetésének a kétszázhetvennyolcezer eurós költségvetéssel készült épületet – olvasható a reformata.sk weboldalon. Már az elmúlt év augusztusában is álltak a templom falai – a dunaszerdahelyi anyaegyházközség és a testvérgyülekezetek képviselői közösen adtak értük hálát. Ezt követően készült el a templom tetőzete, és a legtöbb nyílászáró is a helyére került. – Úgy vagyunk, mint egy családi ház esetében az építtetők, akik örülnek, hogy már majdnem készen van a házuk. Félidőben vagyunk, a szerelési munkák – többek között az áram és a víz bevezetése, a fűtési panelek elhelyezése, a parkettázás – még hátravannak – fogalmaz Hegedűs László, a gyülekezet gondnoka. A fából készült tartóoszlopok egy részét eltakarják, majd a templomtér közepén világítótestet helyeznek el. A külső és a belső falakat is be kell vakolni, festeni, hogy a templom elnyerje teljes szépségét. A torony ugyan már elkészült, de még hiányzik róla a kupola és a villámhárító. A gondnok úgy véli, a munkálatok e szakasza kevésbé lesz látványos, de ugyanannyi ideig fog tartani, mint a templom falainak felépítése, és majdnem annyiba is fog kerülni. A körülbelül száz férőhelyes templomot a mai kor igényeinek megfelelően alakították ki, az istentiszteletek mellett kiállítások, zenei események és egyéb programok ideális helyszíne is lehet. A bősiek abban reménykednek, hogy a következő évben elkészülhet a templomuk.  FOTÓ: ISKI IBOLYA 24 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

| EGYHÁZI ÉLET |

Többletet nyújtani A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) pótfelvételi eljárásban idén augusztusban is várja a képzései iránt érdeklők jelentkezését. Az egyetem a legtöbb képzését meghirdeti, köztük a református lelkész, kántor, hittanár–nevelőtanár és a katekéta–lelkipásztori munkatárs, tanító és kiegészítő műveltségterületi képzés szakját is. A jelentkezési határidő a világi szakokra augusztus 6., a hitéleti képzésekre augusztus 24. HITÉLETI KÉPZÉSEK Mindig is különbség volt munka és hivatás között. Sokan valami olyan különleges többletet akarnak nyújtani a társadalomnak, amely csak valódi hivatás keretében lehetséges. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem hitéleti szakjain végzettek ezt a többletet gyakorolhatják a diplomájuk megszerzése után. A nagy feladatokhoz viszont alapos felkészülés szükséges. Egy szép hivatás lehetőség, de felelősség is. A DRHE a hitéleti szakjain igyekszik a hallgatóit a lehető legalaposabban felkészíteni a hivatásuk magas szintű gyakorlására. A már végzett hallgatók szerint a Bibliához kapcsolódó tantárgyak képzése kiemelkedő minőségű, de emellett az egyetemisták megismerkedhetnek református hitvallási tételekkel, és betekinthetnek az egyháztörténet izgalmas évezredeibe, az emberi lélek mélységeinek a tanulmányozásába, és gyakorlati készségeiket – mint például a verbális kommunikáció – is fejleszthetik. A 2020-as pótfelvételi eljárásban a DRHE várja a jelentkezőket, határon innenről és túlról. A hitéleti képzéseket államilag finanszírozott formában hirdeti az egyetem. A hitéleti szakokra a jelentkezés sajátos keretek között zajlik, így kérik, hogy minden érdeklődő látogasson el az egyetem honlapjára (felveteli.drhe.hu), és alaposan tanulmányozza a feltételeket.

kolai padban. Mindeközben a tanítói szak hiányszakmává vált, ezért a pótfelvételi eljárással egy időben a DRHE új ösztöndíjat vezetett be, amellyel segít abban, hogy a hallgatói könnyen tudják fedezni a költségeiket a tanulmányaik alatt. Idén lehetőség van a tanítói szakot államilag finanszírozott formában hirdetni a pótfelvételi eljárásban is. A tanítói pályát az egyetem ösztöndíjprogrammal is népszerűsíti. A Kiss Tihamér László Képzési Ösztöndíj Program az e pályára készülő fiatalokat rendszeres tanulmányi ösztöndíjjal támogatja, egy félév alatt akár 125 000 forintot is kaphatnak a hallgatók. Aki az idei pótfelvételi eljárásban jelentkezik, már igényelheti az ösztöndíjat. A DRHE augusztus 6-áig várja a tanítói szak iránt érdeklődők jelentkezését a felvi.hu rendszerén keresztül. 

TANÍTÓKÉPZÉS Jó tanítókra nagyobb szükség van, mint valaha. Évről évre több mint hétszázhúszezer diák foglalja el a helyét az általános is2020. július 26.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Magukénak érzik

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Megújult a Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség gyülekezeti terme. A beruházás több mint tizenhatmillió forintba került. – A felújításnál gipszkartont használtunk, emiatt kicsit kisebb, de szebb és harmonikusabb lett a terem. A második emelet legnagyobb helyiségében álmennyezetet

alakítottunk ki, és modern LED-lámpákat helyeztünk el – sorolta az elvégzett munkákat Almási Ferenc lelkipásztor. A világítást és a fűtésrendszert is korszerűsítették, az ablakokat kicserélték. A régi padlózat helyére szalagparketta került, és új kiszolgálóhelyiségeket is létesítettek. Két éve kezdődtek a munkálatok, amelyekhez az önkormányzat egymillió-három­ százezer, a Borsod-Gömöri Református Egy­­házmegye pedig kilencszázezer forintos tá­mogatást nyújtott. A fennmaradó összeget a hívek adták össze. A lelkész szerint ez azért örömteli, mert azt mutatja, hogy a gyülekezeti tagok magukénak érzik az épületet. – A bejárati ajtót kellene még kicserélni, illetve az udvart is szeretnénk rendbe tenni. Távlati tervünk, hogy átköltöztetjük ide a lelkészi hivatalt, a gyülekezeti házat pedig összekötjük a templommal – mondta a tervekről Almási Ferenc. A tetemvári lelkésztől azt is megtudtuk, hogy a veszélyhelyzet után, az istentiszteletek újraindításával a gyülekezeti élet is beindult. Ahogy sok más helyen, itt is kötelezővé tették a kézfertőtlenítő és a szájmaszk használatát, hogy megelőzzék a járvány megjelenését a gyülekezetben.  TIREK.HU 26 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, K, T). 14. Majonézes mártás. 15. Szellemileg, erkölcsileg hanyatló. 16. Vízpart homorú része. 17. Háziállat kicsinye. 19. Szégyenít. 20. Tagadószó. 21. Arab fejfedő. 22. Gólpassz része! 24. Kör betűi keverve. 25. Tova. 26. Csodálatos. 28. Az a harmadik személy szintén (két szó). 30. Szén és vanádium vegyjele. 31. … Vengeance, az Avenged Sevenfold amerikai heavy metal együttes tagja. 33. Kínzó, de csak a végén! 35. Bécsi óriás! 37. Európai Képalkotó és Hangszövetség, angol betűszóval. 38. Horgon kínált halétel. 40. Térség belseje! 41. Hámba fogott állat. 42. Vadászrejtek. 44. Kilátás hegycsúcsról. 46. Világbajnok brazil labdarúgó (alias Edson Arantes do Nascimento). 47. Könyörög. 49. URÜ. 50. Egykori vármegyénk. 51. Kiss … Kate! (musical) 52. Hónaprövidítés. 54. Belgrád hegye. 56. Óegyiptomi napisten. 57. Szólam páros betűi. 59. … Roy (Scott). 61. Női becenév. 62. Németország sportjele. 63. Előkelő. 65. Raliversenyző, navigátor (László). 67. Katolikus istentisztelet. 68. Süveg- és kalapdísz volt a nemesség körében. 70. Alkotó. Függőleges: 1. Kitűnő osztályzat. 2. Pap és orvos, a legnagyobb francia humanista reneszánsz író (François). 3. Derültség. 4. Némán kitoló! 5. Kipling kígyója. 6. Harsogó. 7. Római 1501. 8. Munkácsy-díjas szobrászművész (Ferenc). 9. Feszítő. 10. Kicsinyítő képző. 11. Részben ledarál! 12. Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas költő (Zoltán). 13. Pest megyei nagyközség Ócsa közelében. 18. Villamos áramszedő része. 21. María Fernanda Blázquez Gil mexikói énekesnő, dalszerző, színésznő művészneve. 23. Bács-Kiskun megyei község. 25. Az idézet második része (N, É, A). 26. Észak-Macedónia és Ausztria gépkocsijelzése. 27. Az idézet harmadik része. 29. Magázás a német nyelvben. 32. Pszichológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (Valéria). 34. Kvarchomokból készülő, kis vastartalmú anyag. 36. … fánk, francia eredetű sütemény magyar neve. 38. CGO. 39. Fél moréna! 41. Behatás. 43. Szabadon bocsát. 45. Londoni és! 46. Borsó angolul. 48. Állati eredetű, természetes gyanta. 50. Kettőzve: értelmetlen beszéd. 53. A tájképfestészet francia mestere (Jean-Baptiste Camille). 55. Népi hosszmérték. 58. … megvénülünk (Jókai). 60. Furulya- és fuvolaművész, tanár, karmester, Liszt-díjas zeneszerző (János). 62. Összetételekben forgásra utal. 64. Tundra kezdete! 66. Holland és svéd autójel. 67. Orvostanhallgató, idegen rövidítéssel. 69. Hosszú morzehang. 71. Zentai Anna. 72. Fordított virágrész. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: „Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!”

| GYERMEKEKNEK |

Az utolsó éjszaka  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

A vér sötét volt és vörös. Mózes belemártotta a köteg izsópot, és befestette vele az ajtófélfát. Pontosan úgy, ahogyan Isten parancsolta. Körbenézett, a zsidók házain már mind ott volt a jel a páskabárány vérével felfestve a bejárati ajtóra. Mózes tudta, hogy biztonságban van a népe, mint ahogy eddig sem esett bajuk, hiszen a csapások mind elkerülték a zsidókat. Most is biztonságban van mindenki, aki hitt az Úr szavának, és leölte az áldozati bárányt, megsütötte a kovásztalan kenyereket. Nem érheti baj azokat, akik felkészültek az útra, hogy kövessék az Urat. Mert hamarosan elindulnak. A fáraó elengedi a zsidókat. Pontosan úgy, ahogyan megmondta az Úr előre. Mózes mégsem volt boldog. Tudta, hogy most következik az utolsó csapás. A legutolsó, amely összetöri a fáraó szívét. Éjfélkor aztán átvonult a halál angyala Egyiptomon. Bement minden házba, amelynek ajtaját nem jelölték meg a páskabárány vérével, és magával ragadta az elsőszülött gyermekeket. Nem válogatott: elvitte a tömlöcben lévő foglyok elsőszülöttjeit, bement a kovácsok, a kenyérsütők, a takácsok házaiba. Meglátogatta a felügyelők, az írnokok lakásait, a gazdagok és nemesek palotáit. Bement a halál angyala a fáraó palotájába is, és magával vitte elsőszülött fiát.

Sírás és jajveszékelés töltötte be az éjszakát szerte Egyiptomban. A fáraó is zokogva borult fia holttestére. – Miattam… Miattam halt meg. Mert nem engedelmeskedtem a zsidók Istenének – megtörölte a szemét, és felállt. – Nem. Nem érheti több csapás Egyiptomot. Azonnal kiadta a parancsot, hogy hozzák elé Mózest és Áront. – Induljatok, menjetek ki a népem közül! – mondta nekik. – Menjetek, és szolgáljátok áldozattal az Urat, ahogy kívántátok! Vigyétek juhaitokat és marháitokat is! Vigyetek mindent, amit csak akartok! – szólt a fáraó, végül összetörten hozzátette: – És kérjetek áldást rám is! Sietve kellett elindulniuk azon az éjszakán. Még elemózsiát sem tudtak csomagolni maguknak, csak a kovásztalan kenyerek tésztáját vitték magukkal a zsidók. – Majd megsütjük, és azt esszük – biztatgatták egymást. Sötét volt az éjszaka, azt se nagyon látták, hova lépnek. Volt, akit elöntött a rettegés: – Tudja egyáltalán valaki, hogy hova megyünk? – Hogyne tudnánk! Haza. Az ígéret földje felé. – Ugyan – legyintettek a kicsinyhitűek. – Csak botorkálunk az éjszakában. Megyünk körbe-körbe, és reggelre visszaérünk ide, ahonnan elindultunk. – Meg egyébként is, ha az őseink földjére akarunk jutni, akkor nem erre kell mennünk. Rossz irányba vezet minket Mózes. Valóban úgy tűnt, hogy rossz irányba mennek. Kánaán felé a legrövidebb út a filiszteusok földjén keresztül vezetett. De a filiszteus harcos nép volt. És a karavánút könnyen járható bármilyen sereg számára. – Nem lesz ez így jó – gondolta Isten. – Ha harcba keverednek a filiszteusokkal, még megbánja ezt a nép, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé, a pusztán át. Az Úr pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. 

2020. július 26.

Reformátusok Lapja 27

| EGYHÁZI ÉLET |

Újra református a kecskeméti tanítóképző ÁLLÁS

A Gara–Vaskút–Csátalja Református Mis�sziói Egyházközség református lelkészi, illetve református hittanoktatói végzettségű, vagy ezeken a szakokon levelező tagozaton tanuló személyt keres. Az állás betölthető 2020. szeptember 1-től. Feladatok: iskolai hittanórák megtartása, gyülekezeti gyermek- és ifjúsági szolgálat, bibliaórák vezetése, igeszolgálat a vasárnapi istentiszteleten. A szolgálat ellátásához rendelkezésre áll szolgálati lakás, szolgálati autó, nettó 260 ezer forint fizetés. Je­lent­kezni, érdeklődni a gara-vaskut-csatalja@reformatus. hu címen vagy a 06-30-636-5836-os telefonszámon lehet. BÁN BÉLA esperes Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye

A Kecskeméti Református Egyházközség által 1918-ban alapított Református Tanítóképző Intézet, jelenlegi nevén a Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara hetvenkét év után visszakerül a református egyház szervezetébe. Ezzel új képzési helyszínnel, gyakorlóiskolával és -óvodával gazdagodik a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE). A Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara, valamint a Neumann János Egyetem Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskola és Óvoda július 31-én kiválik a Neumann János Egyetem szervezetéből, ugyanakkor a Károliba olvad be – olvasható a református egyetem honlapján. A július 3-án elfogadott törvénymódosítás értelmében több állami egyetem, így a Neumann is alapítványi fenntartásba kerül, utóbbi az átalakítás kapcsán megválik a pedagógusképzéstől. A KRE célja, hogy – a kecskeméti református felsőoktatás tradícióira is építve – református keresztyén elkötelezettséggel, a modern kor színvonalán megerősítse a térség pedagógusképzését – fogalmaztak a bővülés kapcsán.  REFORMATUS.HU

PÓTFELVÉTEL

A Pápai Református Teológiai Akadémia pótfelvételt hirdet a 2020/2021-es tanévre református teológia osztatlan mesterképzési és katechéta–lelkipásztori munkatárs alapképzési szakra, állami finanszírozású és önköltséges képzésre, valamint felvételt hirdet református hit- és erkölcstanoktatói, szaklelkigondozó és homiletikai szakirányú továbbképzési szakokra. Jelentkezési határidő: 2020. augusztus 14. További információ: www.prta. hu, 06-89-312-331, 06-30-748-1620.

A HÉT KÉPE

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Palást, Luther-kabát, reverenda, Bocskai-öltöny készítése, javítása méret után. Tahy László egyházi és úri szabó. Tel.: 06-70-6309502, www.egyhaziszabo.eoldal.hu. Az egerszalóki református szálláshely egész évben igénybe vehető! Előzetes helyfoglalás a 06-20-469-9773-as telefonszámon. 28 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

Bibliaklub elnevezéssel szervezett tábort gyerekeknek a Pákozdi Református Egyházközség. Az esemény programjai a víz és az élet témáját járták körbe. A gyermekek olyan történetek alapján tanultak Istenről, amelyek ezekhez kapcsolódnak: Mózes vizet fakaszt a sziklából, János megkereszteli Jézust a Jordánban, Jézus az élet vize, kedden pedig evezős kiránduláson vettek részt a Velencei-tavon.  FOTÓ: KARDOS PÉTER

| EGYHÁZI ÉLET |

Akik gondolnak az elfelejtett gyermekekre Először ítéltek oda határon túli magyar aktivistának Jószolgálat-díjat. A szociális területen segítők szolgálatát elismerő kezdeményezés idén bővült külhoni kategóriával. Elsőként Sipos József tiszaújlaki és tiszakeresztúri református lelkipásztor, a Kárpátaljai „Elfelejtett” Gyermekek Segítése (Kegyes) civil szervezet koordinátora, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) elnöke kapta meg az elismerést. A lelkész több éve végzi elhivatottan szolgálatát a kárpátaljai elfelejtett gyermekekért, tevékenységére Magyarországon is felfigyeltek. Sipos József kárpátaljai fiatalokkal összefogva adományokat gyűjt az elhagyott, kórházban felejtett, nehéz körülmények között élő gyermekek részére. A mára már Munkácson is aktív csoport Nagyszőlősön kezdte a szolgálatot. A gyerekekkel önkéntesek foglalkoznak minden hétköznap: fürdetik, öltöztetik, tornáztatják őket. A díjazott lelkipásztor a segítő tevékenység egyik megálmodója és vezetője, ő szervezi és vezeti a gyűjtést Kárpátalján és Magyarországon, osztja szét az adományokat, koordinálja az önkénteseket, tartja a kapcsolatot az orvosokkal. – Ezt a díjat nem én kapom, hanem az a csapat, akikkel együtt végezzük a Kegyes munkáját. Azonnal meg is osztottam a csapattal, hiszen ez a díj ugyanúgy illeti őket is. Valóban én felelek a szervezeten belül a menedzsmentért és az irányításért, de ez nemcsak az én érdemem, hanem mindazoké, akik részt vesznek ebben a munkában – nyilatkozta a lelkipásztor a Kárpátalja hetilap munkatársának. A Jószolgálat-díjat 2016 őszén hirdették meg először azzal a céllal, hogy elismerjék és minél szélesebb körben megismertes-

sék a szociális szektorban dolgozó szervezeteket és önkéntes segítőket, civil közösségeket. A 2019 őszén közzétett felhívásra több mint nyolcszáz jelölés érkezett. A szakmai zsűri és a közönség által kiválasztott díjazottak idén a koronavírus-járvány okozta nehézségek miatt a díjakat postai úton vették át, a támogatást pedig a nyár folyamán kapják meg.  REFORMATUS.HU

Radírozzuk ki a különbségeket! Ötszáz rászoruló gyermek tanévkezdését segíthetjük, ha csatlakozunk a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) legújabb adománygyűjtéséhez. Ugyan még távolinak tűnik a szünidő vége, de az MRSZ már az iskolakezdésre készül: azoknak a családoknak és gyerekeknek szeretne segítséget nyújtani, akiknek az iskolakezdés jelentős többletterhet okoz. A július 15. és augusztus 31. között zajló kampány célja két és fél millió forint összegyűjtése, amelyből ötszáz rászoruló gyermek számára tudják megvásárolni a tanuláshoz szükséges eszközöket. Adományozni az adomany.jobbadni.hu oldalon vagy az MRSZ számlaszámán (CIB 10702019-85008898-51100005, közlemény: tanszer) lehet, de a 1358-as adományvonal felhívásával is hozzá lehet járulni az akcióhoz. Egyetlen hívás vagy SMS 500 forint segítség a rászorulóknak. Tárgyi adományok felajánlására is van lehetőség: az MRSZ elsősorban táskát, füzetet, ollót, ragasztót, könyv- és füzetborítót, festéket, temperát, tolltartót, színes ceruzát, tollat, ceruzát, radírt, körzőt, vonalzót gyűjt. Az új vagy esetleg használt, de jó állapotú tanszereket az MRSZ központi irodáiban lehet leadni augusztus végéig. Ezek pontos helyszínéről és nyitvatartásáról a www.jobbadni. hu oldalon tájékozódhatnak az adományozók. Az MRSZ száz diákot számítógéppel is támogat az akció keretében, emellett további tablet-, laptop- vagy asztaliszámítógép-felajánlásokat is elfogad az adomany@jobbadni.hu címen vagy a +36-30-517-6658-as telefonszámon. További információk az MRSZ honlapján olvashatók.  REFORMATUS.HU 2020. július 26.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Takács Pétert, a Hajdúböszörmény-Kálvin téri Református Egyházközség gondnokát kérdeztük. ségben maradtam. Nagyszerű ifjúsági csapat alakult ki, nagyon jó vezetővel.

3

Takács Péter az üres templomok ellenszerét a keresztyén emberekben látja. Azt vallja, kívánatossá kell tenni a világ számára a hívő életet.

1

Gondnokként mit tud tenni a gyülekezet lelki fejlődéséért, a közösség épüléséért? Nehéz időszakban lettem a gyülekezet gondnoka, 2015-ben, egy időközi választáskor. Az akkori munkáltatómtól munkaidő-kedvezményt kértem, hogy több időt tudjak a gyülekezetnek szentelni. Amikor nem kaptam meg ezt a kedvezményt, felmondtam, és önálló asztalosvállalkozásba kezdtem. Így magam osztom be az időmet, és itt tudok lenni, amikor szükséges. Fontos, hogy ne csak a feleslegből adjunk az Úrnak, hanem az életünk javából.

2

Hívő családban nevelkedett, vagy később alakult ki az Istennel való kapcsolata? A szüleim nem voltak vallásosak, így nekem sem volt kapcsolatom az Úrral egészen tizenhárom éves koromig, amikor a gyülekezet egyik presbitere eljött hozzánk emlékeztetni a szüleimet a keresztelésemkor tett fogadalmukra. A szüleim kérésére eljártam a konfirmációi előkészítő alkalmakra, bár nem értettem, hogy ha ők nem hiszik és nem vallják, miért kényszerítik rám mindezt. A konfirmáció után el akartam hagyni a gyülekezetet, de ekkor az Isten megint belenyúlt az életembe. Megtetszett egy lány, akivel együtt jártunk a felkészítő alkalmakra. Így azért, hogy találkozhassunk, a közös30 Reformátusok Lapja

2020. július 26.

Folyamatnak mondaná a megtérését, vagy volt egy meghatározó pillanat az életében? Tizenhét éves voltam, amikor az ifivezetőm egyik barátommal együtt beszélgetésre és közös imádságra hívott. Ezen az alkalmon kaptam egy igét: „… mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5) Akkor, ott éreztem, hogy ez nekem szól. Sírva vallottam meg bűneimet, és kértem az Úr Jézust, hogy fogadjon el gyermekének. Én is elfogadtam őt megváltómnak, aki értem, miattam, helyettem halt meg a kereszten. Ezután olyan belső béke és öröm töltött el, hogy hazafelé menet átugráltam az árkokat, és közben ifjúsági énekeket dúdoltam. Azóta próbálok az Úr Jézus követőjeként élni a világban, és szolgálni őt.

4

Hogyan látja egyházunk, gyülekezeteink helyzetét? Számtalanszor felvetődik, hogy üresek a templomaink. Sokszor próbáljuk áthárítani a felelősséget a lelkipásztorokra, de először önmagunkban kell keresnünk a hibát. Látnunk kell, hogy talán mi nem teszünk meg mindent azért, hogy a hívő élet kívánatos legyen a világ számára. Ez az, amit hitelesebben kellene felmutatnunk a világban. Nem lenne szabad annyira fontosnak tartani a státuszainkat. Isten országában fordított az értékrend: aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenek szolgájává.

5

Mivel lehet vonzóbbá tenni a keresztyén életet? Éreztetni kell az emberekkel, hogy szükség van rájuk. Mindnyájunkra feladatot bíz Isten. Túl kellene lépnünk azon a sztereotípián, amely szerint a hívő élet kimerül annyiban, hogy vasárnaponként eljövünk a templomba, és meghallgatjuk a lelkipásztort. Ez nem ennyi. Az istentisztelet tulajdonképpen annak a végével kezdődik. Amit ott hallunk, azt kell megélnünk a világban, példát mutatva az embereknek.  KOMORNÉ CSERNÁTH ERZSÉBET