Reformátusok Lapja 2020/32. szám

LXIV. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM,

2020. AUGUSZTUS 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 400 FT

Lelki táplálék az Igével élőknek 9 771419 856007

LITERÁTY ZOLTÁN: A MAI PRÉDIKÁTOROKNAK SZEMBE KELL NÉZNIÜK KORUNK SAJÁTOSSÁGAIVAL

20032

HOGYAN SEGÍTHET? Elsősorban pénzadományokat várunk, hogy azokat az eszközöket vásárolhassuk meg, amire a leginkább szükség van. Egy csomag összeállítása 5 000 forint, összesen 500 diáknak szeretnénk segíteni. online adományozás:

adomany. jobbadni.hu

utalással:

107020198500889851100005

adományvonal:

1358 minden hívás 500 forint

CIB/ közlemény: tanszer

Az alábbi tárgyi adományok felajánlásával is támogathatja gyűjtésünket: táska, füzet, olló, ragasztó, könyv- és füzetborító, festék, tempera, tolltartó, színes ceruza, toll, ceruza, radír, körző, vonalzó

további információ: www.jobbadni.hu

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

A belső kötéllel, Lelkeddel vonj, taníts a belső oskolába, világosíts meg, hogy tehozzád térhessek és idvezülhessek. Ne hagyd az én erőmre az hitet, megtérést, törvénytöltést, mert soha nem idvezülhetek, nincs erre erőm és elégségem, bűn, átok és sötétség vagyok. Amit te éntőlem kérsz, hogy higgyek, hozzád menjek, megtérjek, jól éljek, betöltsem a törvényt, Krisztusért jó akaratodból azokat szent Lelkeddel temagad szerezd meg bennem, amint megígérted, hogy te míveled ezt mibennünk, hogy tehessük parancsolataidat.  MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER (1536–1572)

6 A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu. E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu. Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208. A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban. Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269. Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000. IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó: (felszerk@reflap.hu), T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu). Helyettes felelős szerkesztő: Farkas Zsuzsanna (farkas.zsuzsanna@reformatus.hu). Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Feke György (feke.gyorgy@reformatus.hu) Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (kocsis.julianna@reflap.hu), Kun András Nándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu). Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs. Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája. Felelős vezető: Papp Tibor igazgató. A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket. A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál. Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x. Címlapfotó: Sebestyén László

16

8

29

INTERJÚ • 6. Az erdélyi nőszövetség nem pihen | Borsos Melindát, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnökét kérdeztük REFORMÁTUS SZEMMEL • 7. Becsben tartva | Kocsis Julianna vezércikke AKTUÁLIS • 8. Iskola a nyelvhatáron | Megszűnhet Léván a református gimnázium – helyzetjelentés a magyar nyelvhatárról REFORMÁTUS ÉLET • 16. Elsüllyedt tanyavilág | Újra megkondítható az 1980-as árvízben elpusztult tanya harangja a békési templom kertjében GONDOLATOK • 21. Közösségben, másképp | Jakab-Köves Gyopárka publicisztikája KITEKINTŐ • 29. Humanitárius katasztrófa fenyeget Északkelet-Szíriában | Joseph Kassab, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat főtitkára tájékoztat a súlyosbodó helyzetről PORTRÉ • 30. Öt kérdés – öt válasz | Bese Ferencet, a Soroksári Református Egyházközség gondnokát kérdeztük

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAILJEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben). A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel. 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

VIII. 9. VASÁRNAP

VIII. 10. HÉTFŐ

VIII. 11. KEDD

VIII. 12. SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(15) „…szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek is…” (Róm 1,1–15) Milyen szenvedéllyel ír Pál, tele örömmel, hálával, magasztalva az Urat az ő kiválasztó és önmagát kijelentő kegyelméért, a megváltás krisztusi evangéliumáért (1–4), apostoli szolgálatának szenvedésekkel teli gyönyörűségéért, a római gyülekezetért (5–8). Micsoda reménységgel tervezi utazását a sokszínű városba, hogy a nagy kavalkádban biztos trombitaként hirdesse a megváltás fő témáját, amely olyan egyértelmű, mint egy Bach-kantáta zengése, amelyben mindenki az egyetlen mennyei összhang engedelmes szolgája (9–15). Kaptam egy levelet, amelyet olyan méltatlannak éreztem az első olvasás után, hogy megkísértett a gondolat: nem érdemes ezt csinálni, rámegy az életem, a családom, az egészségem, mindenem, és nemhogy köszönet, hanem bántás jár érte. Aztán megnyugodtam, majd mélységesen elszégyelltem magam a mai igeszakaszt olvasva. Isten Lelke életünk utolsó percéig szent szenvedéllyel ajándékoz meg bennünket. Ez a szenvedély az Úr ügyében buzog; nem túlbuzgó, de soha nem csügged, hanem mindenkor bízik (2Kor 5,6). Ezt a szenvedélyt sem emberi gyarlóság, sem csalódások garmadája, sem az idő múlása soha nem olthatja ki. E szent szenvedély lobogását az Úr Lelkének kifogyhatatlan olaja táplálja. 2Mózes 39  85. zsoltár (25) „…Isten igazságát hazugsággal cserélték fel…” (Róm 1,16–32) Gyakran váltunk, cserélünk: megunjuk a régit, és azt gondoljuk, az új majd jobb lesz. Bizonyos időközönként váltani kell! Ez a progresszivitás, a nyitott haladás jelszava. Progresszivitás: magánéletben, közéletben, szabadságunk értelmezésében, vallásgyakorlásban, mindenben. Van progresszív teológia, progresszív egyházkép is. A cserékkel azonban nagyon vigyázni kell, mert vannak kárhozatosak is. Ezek a cserék is haladást jelentenek. De merre? Mit ír az apostol erről? Milyen „progresszív” cseréket hajtottunk mi végre? Isten igazságát felcseréltük a magunk gyarló igazságára! Nem kertel az apostol. Olvassuk csak el újra a 18–22. verseket! A kárhozatos cserék következményeit nem is kell részletezni. Ki vagyunk szolgáltatva az igaz döntésre képtelen gondolkodásunknak (26–27). Ezért életünk tele van mindenféle gyalázatos hamissággal (29–31). A Jézus Krisztusban közölt megváltó evangélium: örömhír. Abban Isten igazságának üdvözítő ereje mutatkozik meg. Az evangélium hirdetése által maga az élő Isten cselekszik: igazságával, kegyelmével és hatalmával, hogy övéi életében lehetetlenné tegye a kárhozatos, visszafordíthatatlan cseréket. Áldott légy ezért, Urunk! Bocsáss meg hűtlen cseréinkért! Könyörülj, Urunk, hogy soha ne lehessünk istentelenül haladók! 2Móz 40  379. dicséret (4) „…Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Róm 2,1–10) Egyik ismerősöm említette, hogy nagy figyelmeztetést kapott a közelmúltban. Fél évbe került, míg meggyógyult egy betegségéből. Közben nagy mélységeken ment keresztül. Azóta nem panaszkodik semmiért. Ha ilyenbe kezdene, azonnal megáll, hálát ad, mert tudja, milyen testi és ebből következő lelki nyomorúságból szabadult meg. Isten jóságát tapasztaljuk mindennap, örömben és nyomorúságban is, még akkor is, ha adott helyzetben nem értjük, hogy mit miért kell elhordoznunk. Isten jósága azonban sokkal több valami időleges, e világi, szívet elhájasító jólétnél. Az ő jósága az a kegyelem, amelyet Jézus Krisztusban közölt. Ez a jóság megment minket az örök haláltól. Isten jósága nélkül nem lenne mentségünk (1–3). Isten jósága az, hogy mégis van mentségünk (7). Ez a kegyelem megtérésre hív (4)! Nálunk a parókián úgy szól a csengő, mint a riadó, mint az utolsó ítélet harsonái. Mindig összerezzenek rá. Ki akartam cseréltetni. Aztán rájöttem: éppen így jó. Figyelmeztessen csak minden riasztó csengőszó engem is arra, hogy Isten jósága megtérésre, hitben való erősödésre, a kegyelem még erősebb megragadására adatott. Ruth 1  238. dicséret (16) „…az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róm 2,11–16) Isten rendje életünk védelmét és annak üdvösséges kiteljesedését szolgálja (Jn 10,10). Isten kijelentette népének ezt a rendet, ezt a kultúráktól független, egyetemes erkölcsi törvényt, amelynek kristálytiszta sűrítménye a Tízparancsolat (2Móz 20,1–17), és jézusi összegzése a Nagyparancsolat (Mt 22,37–39). Kant az egyetemes erkölcsi törvény valóságát a Tízparancsolat második kőtáblájának gondolati megfordításával igazolja: akarhatod-e, hogy mindenki tiszteletlen legyen apjával és anyjával; akarhatod-e, hogy mindenki öljön, paráználkodjon, lopjon, hazudjon és a másikét kívánja? Isten rendjéhez engedelmesen igazodni kell, az ő törvényét meg kell tartani, azt cselekedni kell. Akik megtartják, azok élnek és éltetnek másokat is, akik nem

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 9.

| AZ IGE MELLETT |

tartják meg, azok elvesznek és elveszejthetnek másokat is (12–13). Ránk zuhannak és szorongatnak a mai igeszakasz kulcsszavai: vétkeztünk, nem tartjuk meg Isten rendeléseit, ítélet alatt vagyunk, elveszünk; Isten a rejtett gondolatainkat is megítéli (16). Az apostol feltárja az ember elégtelenségét, akinek megváltásra, kegyelemre, Jézus Krisztusra van szüksége (16). Van megváltás, van kegyelem: ez az evangélium, amely valósággal új életre indít. Ruth 2  172. ének (21) „…ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod?” (Róm 2,17–29) Isten Igéje leleplez minket: fölényesek, önteltek vagyunk. Másokat tanítunk, intünk az Istennek kedves, szent életre, miközben a mi életünket tetten érhető bűnök terhelik. Mit ér ismerni az Isten akaratát, ha ez az ismeret nem válik életté (17–23)? Miattunk, hiteltelen hívők miatt gyalázzák az Isten nevét a világban (24). Keresztyének vagyunk, „Jézus Krisztusban körülmetéltek”, rajtunk van az Isten megváltó szeretetének külső jegye, de a Lélek által, a bensőben megkereszteltek vagyunk-e (25; 29)? Régi téma ez. Lám, már az apostol korában is kiemelt kérdés volt a fenti probléma: meg kell térni, igazán meg kell térni, Lélek által kell megkereszteltetni, valóban hívővé kell lenni, újjá kell születni, tisztán kell élni. Ennek következményeként különítettük el a népegyházat a hívők gyülekezetétől, aztán a hívők között is akadtak még hívőbbek, akik szintén elkülönültek a többiektől. Sok „igazán hívőt” ismerünk. Aztán egyszer csak róluk is kiderülnek dolgok. Miért van az, hogy a magukat nagyon hívőknek tartók nagy része durva, gőgös, önző, hiú, határozottan kellemetlen, embertelen ember? Urunk, adj élő, alázatos, szolgáló, hiteles, hitvalló hitet, amely ugyanakkor nem becsüli le a látható egyház népegyházi kereteit sem! Ruth 3  34. zsoltár (20) „Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte.” (Róm 3,1–20) Isten törvénye tükör, hogy felismerjük, milyen nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk. Mindannyian elhajlottunk (9–12). Ha hitben járva gyönyörködünk is az Isten törvényében, a tagjaink, az ösztöneink akkor is foglyul ejtenek a bűnnek (Róm 7,22–24). Isten törvénye azért adatott, hogy elnémuljon minden dicsekvő száj. Mindnyájan ítélet alatt vagyunk. A törvény cselekedetei által nem állhatunk meg Isten előtt, mert a törvényből csak a bűn felismerése adatik (19–20). Hangsúlyozni kell, hogy itt nagyobb kísértésnek vannak kitéve a hívők, mint a hitetlenek. Bizony naponta vétkezünk, mi, hívők: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Félelmetesen ítéletes az önigazult hívők magabiztossága. Ezek igazából a hitet is érdemszerző cselekedetnek tartják, ehhez kizárólagos tanrendszert és kegyességi gyakorlatokat kapcsolnak, mintha ezek üdvözítenének. Akik pedig ettől eltérnek, azok – szerintük – a kárhozat gyermekei. A hit nem érdem. A hit kegyelemből fakad. Nem a hit teszi lehetővé a kegyelmet, hanem a kegyelem ajándékozza a hitet, amellyel megragadhatjuk az Isten kegyelmét. Hitben járva csak Jézus Krisztust látjuk egyedül (Mt 17,8), aki szív szerint késszé és hajlandóvá tesz bennünket, hogy ezentúl őneki éljünk. Ruth 4  195. ének (25) „…Isten … a korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte...” (Róm 3,21–31) Isten tisztának tart bennünket: ez a megigazulás. Istenünk Jézus Krisztus tisztasága, érdeme által tisztának lát bennünket. Az előbb elkövetett vétkeket elnézte az Isten, kegyelméből megbocsátott nekünk, tiszta ruhába öltöztetett minket. Erre a tiszta ruhára pedig nem lehet felvenni újból a koszos göncöt. A Gulág című filmben egy amerikai újságírót elfognak a Szovjetunióban, mert kémnek tartják. Megkínozzák, vallatják, de nem tudják megtörni. Végül a vallatói mesteri módszerhez folyamodnak. Kivezetik a vizes, nedves, patkányokkal teli odújából. Közlik vele, hogy itt van a családja, láthatja őket: vegye le a testére tapadt, büdös rongyait, fürödjön meg, öltözzön tiszta ruhába. Az újságíró reménységgel veszi a jóleső, megtisztító, forró fürdőt, felölti a tiszta ruhát. Kijövet a fürdőhelyiségből durván közlik vele, hogy hazugság az egész: itt a koszos ruha, felvenni, vissza a cellába! Akkor megtört… Ez a „megtörés” a megtérés, amellyel megragadjuk Isten kegyelmét, amely Jézus Krisztusra tekintve tisztának tart bennünket. Ez a megelőlegezett kegyelem életünk eddigi bűneit megbocsátotta. Nem élhetünk vissza ezzel a drága véren szerzett kegyelemmel. A megigazulásból következik a megszentelődés. Tisztítsuk tehát meg magunkat (2Kor 7,1)! 1Sám 1  258. dicséret

VIII. 13. CSÜTÖRTÖK

VIII. 14. PÉNTEK

VIII. 15. SZOMBAT

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

kiaudvarok megszépítését tűzte ki célul. Nőszövetségi csoportokat bátorítunk arra, hogy vállalják ezek gondozását. Ehhez pályázatot is hirdettünk: a jelentkezők növényeket nyerhetnek, amelyeket elültethetnek az általuk rendben tartott kertekben. A lehetőség arra is adott, hogy az önkénteseink akár a településük közösségi tereinek, parkjainak gondozását is vállalják. Egyre többen csatlakoznak a kezdeményezéshez. Van olyan asszony, aki elment önkéntesnek egy kertészetbe, hogy cserébe palántákat kapjon, amelyeket felhasználhattak a gyülekezeti kert díszítéséhez. Ez a példa is mutatja, hogy a tagjaink ötletesek, szorgalmasak. Örülök, hogy szebb lesz a környezetünk, ez jó képet fest rólunk, reformátusokról.

Az erdélyi nőszövetség nem pihen HEGEDŰS MÁRK

Közös szeretetszolgálatot, kiadványokat, programokat terveznek az erdélyi református és evangélikus nőszövetségek, amelyek nemrég együttműködési szerződést kötöttek. A részletekről Borsos Melindát, az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetségének elnökét kérdeztük.

Hogyan érinti a járvány az idei terveiket? Erdélyben napról napra változik a helyzet. Most több mint ezer új fertőzöttet regisztrálnak az országban naponta – ennyi beteg még tavasszal, a legrosszabb időszakban sem volt. Az is megtörténhet, hogy újra szükségállapotot hirdetnek. Ezért nem tudjuk megtartani az idei évre tervezett nagy rendezvényeinket. Viszont vannak kisebb programok, amelyeket javaslunk a nőszövetségi csoportoknak: indítsanak imaláncokat, bibliaórákat, szervezzenek kisebb konferenciákat. Olyan programok is megtarthatók, amelyekhez nem kell zárt térben együtt lenni. A betegek látogatását most nem javasoljuk, de az ellátásuk, segítésük fontos, a szeretetszolgálatot nem kell felfüggeszteni. Tagjainkat bátorítjuk, vásároljanak be a segítségre szorulóknak, és telefonon, internetes eszközökkel tartsák a kapcsolatot velük, valamint egymással. Alkalmas az idő arra is, hogy a csoportok kapcsolódjanak a Kert az Édenben programunkhoz. Mit kell tudni erről a kezdeményezésről? Ez a két éve indított programunk a templomkertek és a paró6

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 9.

Az Erdélyi Református Egy­ házkerület Nőszövet­sége együttműködési meg­álla­ po­­­dást kötött a Ro­mániai Evan­g élikus-Lutheránus Egy­ház Országos Nőszöv­ et­­ségével. Miért? Nőszövetségünknek kilencvenéves múltja van Erdélyben, példaértékű, amit teszünk. A mi mintánk nyomán több női szervezet alakult Erdélyben civil, sőt még politikai körökben is. Az evangélikus egyház nőszövetsége a tavalyi tisztújításuk után keresett meg bennünket azzal, hogy kapcsolódni szeretnének a tevékenységeinkhez, kérték, működjünk együtt. Nekik kevesebb mint negyven gyülekezetük van, úgy érzik, megerősödésüket szolgálná az összefogás. Milyen gyakorlati lehetőségek vannak az együttműködésben? Kölcsönösen kapcsolódunk egymás rendezvényeihez. Amelyik településen református és evangélikus gyülekezet is van, ott helyben is összefognak az asszonyok, például a szeretetszolgálatban. Országos szinten is együtt tervezünk. Szeretnénk közös konferenciákat tartani, és közös áhítatos könyv kiadásának a lehetősége is felmerült. Nőszövetségünknek jól működő munkatársképzője van, ide ugyancsak bekapcsolódhatnak az evangélikus testvérek. Egymás iratmisszióját, kiadványait is szeretnénk népszerűsíteni.  FOTÓ: KISS GÁBOR TALÁLKOZHATTAK Az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége július 11-én tartotta a tavalyi évet lezáró évértékelő közgyűlését, a marosvásárhely-felsővárosi templomban maszkban és távolságtartással folyt a közgyűlés. Az alkalmat eredetileg márciusra tervezték, ám a koronavírus-járvány miatt a találkozó akkor elmaradt.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

KOCSIS JULIANNA

Becsben tartva A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja munkatársa

Úgy tízéves lehettem, amikor először vettem részt nyári táborban. Hittanosoknak szervezték, és frissen szerzett barátaimmal alig vártuk, hogy hátrahagyva az óvó szülői szemeket, sokadmagunkkal beköltözzünk az aklihegyi református táborhely egyik meleg emeleti szobájába, és suttogva beszélgessük át az éjszakákat. A családommal nem sokkal azelőtt, tavasszal költöztünk édesapám szülőfalujába. A felújítandó családi ház körüli teendők és az új iskolaközösség mellett még rengeteg olyan impulzus ért, amelyek felforgatják egy kiskamasz életét. Többek között belecsöppentem a számomra merőben új hittanos létbe is. A szomszédunk ugyanis az a távoli rokon lelkészházaspár volt, akikkel a szüleim jó kapcso-

„Hiszem, hogy a gyermeki hittel, lélekkel kimondott őszinte szavak igen nagy becsben vannak tartva odafent, és az alkalmas időben azok életében is jelentős szerepet kapnak, akik felnőtt fejjel más utat választottak.” latot ápoltak, és akik sokat segítettek az új élet elkezdésében. Ezért, habár édesanyám – akkor még – ateista volt, engedett a tiszteletes asszony finom terelgetésének, és hamarosan a vasárnapi iskolában és a hittanórákon találtam magam, ahol új iskolatársaim és egyben barátaim is ott voltak. Nekik, na meg a szép keresztyén daloknak – énekelni ugyanis nagyon szerettem – köszönhetően hamar beilleszkedtem, és röviddel később a már említett legelső táboromra készülődtem izgatottan. Gyermekként tényleg a szülőktől távol töltött, izgalmakkal teli napok vonzottak leginkább. Azonban társaimmal együtt hamar rájöttem, hogy a hittantábor jóval több érdekességet rejt. A megye különböző pontjairól érkező gyerekek ismeretsége, a sok-sok játék, kirándulás mellett a szervezők intenzív hitéleti programmal készültek: áhítatok, előadások, szebbnél szebb ifjúsági énekek, bizonyságtételek igyekeztek rávezetni minket a keskeny út melletti döntésre. A napok fénypontja az esti tábortűz volt, amely után még sokáig fent voltunk, beszélgettünk. A „ki a tábor leghelyesebb fiúja” mindennél fontosabb kérdése mellett ilyenkor gyakran szóba kerültek az aznap hallottak, a lelkészek szavai, és különösen jó ér-

zés volt, ha olyan szobavezetőnk volt, aki szívesen válaszolt a kérdéseinkre, és maga is megosztotta megtérése történetét. Javarészt a táboroknak köszönhetően egy-két évvel később én is meghoztam az életemet megváltoztató döntést. Idővel szerepet váltottam, és már programszervezőként vettem részt a hasonló eseményeken. Aztán persze jött a felnőtt lét, új időbeosztás, új prioritások – elsodródtam a táboroktól, minden tekintetben. Mígnem néhány éve teljesen új helyszínen, új körülmények között ismét belecsöppentem a táborozás és a táboroztatás izgalmaiba. Azóta újra megingathatatlan szerepet foglal el a szívemben az az egy-két nyári hét, amikor közreműködhetek abban, hogy több száz gyermek életében szülessenek olyan élmények, amelyek egész létükre hatással lehetnek. A fenti állítások némelyeknek talán túlzónak, a lelkesedésem pedig indokolatlannak tűnhet. Megértem. Hiszen mégis mit végezhet néhány nap egy gyermek életében, aki az év többi napján sokszor merőben más hatásoknak van kitéve. Mit jelenthet néhány új ismeretség, igehirdetés, beszélgetés, ha hazatérve jóval kevesebb figyelmet kap az istenkeresés kérdése. Egyáltalán hozhat-e az egész életre szóló döntést egy tizenéves gyermek? Meggyőződésem, hogy igen. Persze az évek alatt sok-sok kitérő nehezítheti az utat, és előfordul, hogy a gyermekkori döntés sokáig tényleg csak amolyan távolból felsejlő emlékként jön elő időnként a lélek mélyéről. Mégse becsüljük le ezt az elhatározást! Hiszem, hogy a gyermeki hittel, lélekkel kimondott őszinte szavak igen nagy becs­ben vannak tartva odafent, és az alkalmas időben azok életében is jelentős szerepet kapnak, akik felnőtt fejjel más utat választottak. Nyár van, igazi kánikula, és a vírushelyzet enyhülésével végre ismét itt a táborok ideje. Részünkről pedig talán a világgal még épp csak ismerkedő életekért mondott őszinte imák ideje is. 

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja

7

| AKTUÁLIS |

Iskola a nyelvhatáron HEGEDŰS MÁRK

Megszűnik Léván a református gimnázium – kaptuk a hírt –, így csupán egyetlen református középiskola marad talpon a Felvidéken. Az intézmény létszámhiánnyal küzd, nem tudnak első osztályt indítani – tudtuk meg az okokat. Ha nem gyűlik össze elegendő támogató szülő, akkor a jövőre végzős osztályt még leérettségiztetik, azután felfüggesztik a húszéves iskola működését. Helyzetjelentés a magyar nyelvhatárról.

Szíve szerint senki sem zárná be a református gimnáziumot Léván, de nincs elég gyermek, és ilyen feltételekkel egyetlen iskola sem tartható fenn, akármennyi pénz áll is rendelkezésre – így lehetne összefoglalni azt a félórás beszélgetést, amelyben Kassai Gyula barsi esperest, a Czeglédi Péter Református Gimnáziumot fenntartó lévai gyülekezet lelkipásztorát kérdeztük a felvidéki magyar sajtóban megjelent hírekről. Mint megtudtuk, az iskolának régóta vannak anyagi gondjai. Ha kizárólag önerőből tartották volna fenn az intézményt, már 2015-ben be kellett volna zárniuk. Működésüket évek óta magyar állami központi költségvetésből érkező támogatás tette lehetővé, de 2019-ben a Tiszántúli Református Jótékonysági Bálon is nekik gyűjtöttek. A bezáráshoz vezető körülményeket, valamint a megmenekülés lehetséges útját a fenntartó gyülekezet lelkésze és az intézmény igazgatónője segített megértenünk.

DRÁMAIAN FOGY A LÉVAI MAGYARSÁG Léva a magyar–szlovák nyelvhatáron fekszik. Lakosságának mindössze nyolc százaléka magyar, pedig száz éve, 1920-ban még a város kilencvenegy százaléka volt magyar nemzetiségű. 8

Reformátusok Lapja 2020. augusztus 9.

Lévából közben Levice, majd iparváros lett, a közeli mohi atomerőmű miatt sok mérnök – szinte csak szlovákok – költözött ide. Ez a történelmi ok, de az is „probléma, hogy egyre kevesebb gyermek születik” – magyarázza Kiss Beáta, a Czeglédi Péter Református Gimnázium igazgatója. Példaként hozza fel, hogy míg az intézményük legnépesebb évében hetvenkét diákjuk volt, mostanra már csak huszonnyolcan tanulnak náluk. Hasonló helyzetben van a Juhász Gyula Alapiskola is, amely nem egyházi, de magyar tanítási nyelvű, és a szomszédos épületben működik, a gimnázium mellett. Ide húsz éve még kétszázötven gyermek járt – ma már csak százhúsz. Az iskola csak akkor maradhat fenn, ha minden évfolyam stabil létszámmal üzemel. És ne gondoljuk, hogy meg sem próbáltak gyermekeket toborozni: Kiss Beáta azt mondja, rengeteg energiát fektettek abba, hogy ne csak Léváról és a környékről, hanem jóval messzebbről is hozzanak diákokat az intézménybe. Az igazgató optimista volt: a Felvidéken csupán két magyar református gimnázium van, bíztak abban, hogy Szlovákia nyugati részéről hozzájuk jönnek majd, akik református szellemiségben, magyar nyelven akarnak tanulni. Saj-

| AKTUÁLIS |

nos nem igazolódtak be a reményeik, sokan más magyar felvidéki iskolát választanak, sőt vannak olyan szülők is, akik a gyermekeiket Magyarországra íratják be református oktatási intézménybe.

GYÜLEKEZETI TEREMBŐL KOLLÉGIUM Két éve még kollégiumot is indítottak azért, hogy segítsék a beiskolázást. Ez nem kis áldozat volt a lévai reformátusoktól: a gyülekezeti termüket alakították át diákszállássá. Itt akár harminc gyermek is ellakhatott volna, ám az első tanévben tíz, míg a másodikban csupán hat gyermek vette igénybe az ellátást – idézi fel Kassai Gyula. Végzetes lehet tehát az iskola jövőjére nézve, hogy az alacsony gyermeklétszám miatt nem tudnak első osztályt indítani 2020 szeptemberében. Egyszer már volt ilyen kritikus pont az iskola történetében, azt túlélték. Megesett, hogy négy fővel is indítottak osztályt, de ugyanez most nem fog menni – magyarázza a fenntartó –, mivel közben változott a szlovák törvényi háttér: ma már kilenc fő a minimális osztálylétszám. A Czeglédi Péter Református Gimnáziumnak pedig az idei felvételi eljáráson nem sikerült ennyi elsőst összegyűjteni.

„TISZTELETTEL JELENTEM, AZ ISKOLA LÉTSZÁMA HUSZONHÁROM FŐ” A fenntartó gyülekezet a következő számokkal találta szemben magát 2020-ban: összesen huszonnyolc diákkal kezdenék a most következő tanévet, közülük tizennégyen végzősök. Ha ők elballagnak, tizennégyen maradnának, és kérdés, hány

Ne gondoljuk, hogy meg sem próbáltak gyermekeket toborozni: Kiss Beáta azt mondja, rengeteg energiát fektettek abba, hogy ne csak Léváról és a környékről, hanem jóval mes�szebbről is hozzanak diákokat az intézménybe. elsősük lenne, sikerülne-e legalább kilencet toborozni valahogyan. Ha a törvényi minimummal számolunk, akkor az egész iskola diáklétszáma huszonhárom fő lenne a 2021/22-es tanévben. Ez pedig kevesebb, mint egy átlagos magyarországi gimnáziumi osztály létszáma. Minél kevesebb a diák, annál több pénzt kell költenie a fenntartónak az egyébként tizennyolc alkalmazottat foglalkoztató iskola működésére, hiszen az intézmény fejkvóta alapján kap működési támogatást a szlovák állami költségvetésből. Kez-

detben a gyülekezetnek évi ötvenezer eurót kellett az iskola működéséhez biztosítani, ez az összeg idővel megháromszorozódott, azaz már több mint százötvenezer euróval, vagyis ötvenkétmillió forinttal kell kiegészíteni a büdzséjét. – Keserűség nyomja a szívünket, de a számok tükrében képtelenség ilyen iskolát fenntartani. Ez szórványiskola, amely a tömb segítsége nélkül nemhogy hosszú távon, de ebben a formában még egy évig sem nem maradhat fenn – magyarázza Kassai Gyula. Mindezt nem könnyű és nem is népszerű dolog kimondani. – Csalódás mindenki számára, főleg azoknak, akik már bizalmat szavaztak nekünk, és hozzánk íratták a gyermekeiket – fogalmaz az esperes, aki szerint épp ezért úgy korrekt, ha most lezárják az iskola húsz éve kezdődött történetét. A jövőre érettségiző osztályt még elkísérik, erről már megállapodtak a tantestülettel is, de a többieknek szeptembertől másik iskolát kell keresniük, ahol még van esélyük beilleszkedni a közösségbe. – Fájdalmas döntés ez, de nem lehet hazardírozni sem a pedagógusokkal, sem a diákokkal, sem a szülőkkel – összegzi Kassai Gyula.

PISLÁKOL A REMÉNY Van-e mégis bármi remény arra, hogy ne szűnjön meg a Czeglédi Péter Református Gimnázium Léván? A fenntartó gyülekezet vezetője két lehetséges forgatókönyvet vázol. 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja

9

| AKTUÁLIS |

Az egyik járható út az lenne, ha egy erős fenntartó jelentkezne, hogy átveszi tőlük az iskolát, „minden áldásával és nehézségével együtt”, teszi egyértelművé a lelkész. Ilyen megkeresés eddig nem történt, viszont a gyülekezet vezetősége a sajtóból értesült arról, hogy az öregdiákok gyűjtést indítottak az iskola megmentéséért, azóta tárgyaltak is velük. Azonban a pénzgyűjtés nem elegendő, ha nem lesz több diák. Épp ezért az iskolát

„Keserűség nyomja a szívünket, de a számok tükrében képtelenség ilyen iskolát fenntartani. Ez szórványiskola, amely a tömb segítsége nélkül nemhogy hos�szú távon, de ebben a formában még egy évig sem maradhat fenn.” (Kassai Gyula) fenntartó gyülekezet vezetősége most a szülőktől vár támogató, elköteleződő aláírásokat. Ha elegendő írásbeli nyilatkozatot kapnak, amelyek alapján a következő években lesz megfelelő számú gyermek az intézményben, akkor nem függesztik fel az iskola működését.

MÁR EGY DIÁK IS ANYAGI TÁMOGATÁST ÍGÉR, CSAK MEGMARADJON AZ ISKOLÁJA – Lépni kell, meg kell kongatni a vészharangot – mondja Gubík László, a Czeglédi Péter Református Gimnázium öregdiákja, felvidéki politikus, akinek szép emlékei vannak a középiskolá10 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

ról: – Hálás vagyok azért, hogy a szülővárosomban járhattam magyar intézménybe. Tartást kaptunk, ezért hálásnak kell lennünk, és ha úgy hozza a sors, akkor vissza kell adnunk abból, amit kaptunk. Most úgy érezzük, ennek van itt az ideje. Egykori diáktársaival két nap alatt húszezer eurót, azaz hétmillió forintot gyűjtöttek össze az általuk létrehozott Czeglédi-alapba. Pontosabban: egyelőre csak az ígéreteket gyűjtötték ös�sze azoktól, akik vállalták, hogy támogatják az iskola fennmaradását. A kezdeményezéshez néhány nap alatt további csatlakozóktól újabb ötezer euró, azaz 1,7 millió forint érkezett. – Ahogy sejtettük, a közösségi bajból közösségi erőt lehet kovácsolni – mondja a gyűjtés sikerességéről az öregdiák. Aztán sorolja: volt, aki Magyarországról, más Erdélyből ígért támogatást. Sőt egy jelenlegi diák is felajánlást tett, hogy megmaradhasson az iskolája. A gyűjtéshez bárki csatlakozhat, erről további információt a czegledialap@gmail.com címen lehet kérni. Ha augusztus 15-ig elég hiteles aláírás gyűlik össze, akkor egy évig még biztosan lesz tanítás a lévai református iskolában, ez a végzős osztály mellett a másik két évfolyamnak is jó hír. Az anyagi terheket az öregdiákok csoportja és a gyülekezet közösen vállalná, a következő évben pedig alapítványt hoznának létre, amelyhez csatlakozhatnak, akik szintén segítenék az iskola megmaradását. Ez az alapítvány venné át az intézmény fenntartását a gyülekezettől. – Az alapítványban part-

| AKTUÁLIS |

ÁLLÁSFOGLALÁST KÉRNEK

Léván a magyar, de nem egyházi – közvetlenül a református gimnázium mellett működő – általános iskola végzős osztályából a szeptemberben kezdődő tanévre csupán ketten akartak beiratkozni a református gimnáziumba. Ezért a gyülekezet elnöksége most arra kéri a lévai és a környékbeli szülőket, hogy aki nem szeretné, hogy megszűnjön az intézmény, és vállalja, hogy a gyermeke náluk tanul majd tovább, adjon írásos támogató nyilatkozatot. A leendő hetedikesek, nyolcadikosok és kilencedikesek szülei így jelezhetik, hogy amint lehet, gyermekük a lévai református gimnáziumba jár majd. – Ha évfolyamonként legalább tizenöt hiteles szülői nyilatkozat és vállalás lesz, az reményt ad, hogy érdemes folytatni a küzdelmet, és a jelenlegi hullámvölgy után a diáklétszám növekedni fog – fogalmaz Kassai Gyula.

nerek leszünk: a gyülekezet is része lesz, de nem mi leszünk az egyedüli fenntartók – magyarázza Kassai Gyula.

BÖLCSŐDÉT ALAPÍTANAK Bármi lesz is a lévai református gimnázium sorsa, a gyülekezet mindenképpen folytatja a munkát. – A legalsó szinten kell megszólítani a gyerekeket, családokat – vélekedik a lelkész. Ezért úgy

döntöttek, református bölcsődét alapítanak. Ezzel a helyi állami, magyar óvodát akarják erősíteni. Ráadásul a gyülekezet már most arra készül, hogy ha a nyelvhatáron működő óvoda esetleg bajba kerülne, készek legyenek átvenni azt az államtól, hogy biztosan legyen magyar nyelvű nevelés Léván. Kassai Gyula erről így fogalmaz: – Mindez jelzi, hogy résen vagyunk, nem adjuk fel.  FOTÓK: SZARVAS LÁSZLÓ, BARCZA JÁNOS/TTRE.HU

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

Lelki táplálék az Igével élőknek HEGEDŰS BENCE

12 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

Literáty Zoltán református lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi docense, aki amellett, hogy diákjai segítségével folyamatosan bővíti a lelkesz.com nevű prédikációs adatbázist, a Societas Homiletica igazgatósági tagjaként nemzetközi konferenciát szervez Budapesten. A fenti témák mellett arról is kérdeztük, milyen tapasztalatai voltak a járványhelyzet alatt gyülekezetében, Érdligeten.

| INTERJÚ |

Honnan jött az ötlet, hogy a 20. század nagy magyar református igehirdetőinek, Ravasz Lászlónak, Joó Sándornak és Cseri Kálmánnak prédikációiból kereshető adatbázist hozzanak létre? Az utóbbi két neves igehirdető írott és hangzó prédikációi Füzi Ákos jóvoltából már több mint hat éve elérhetők a joosandor. hu, illetve a cserikalman.hu oldalakon. Ez adta az ötletet, hogy hasznos lenne egy ravaszlaszlo.hu honlap létrehozása is. Így kerestem meg Füzi Ákost, a pasaréti gyülekezet tagját, aki örömmel és nyitottan fogadta a javaslatot. Közreműködésünk első lépéseként bő fél évvel később több mint háromszáz Ravasz László-prédikáció vált olvashatóvá elektronikus formában is a lelkesz.com oldalon. Miért tartotta fontosnak, hogy egy helyen, nagyobb közönség számára is elérhetők legyenek Ravasz László igehirdetései? Ravasz László prédikációinak többsége a Franklin Társulat által 1930-as és 1940-es években kiadott kötetekben található meg. Ezekhez általában egyházi vagy parókiális könyvtárakban lehet hozzáférni. Ugyanakkor ma már szinte mindenki, de a fiatalabb generáció bizonyosan, az internetről szerzi az ismereteit, így magától értetődő volt, hogy oda gyűjtsük össze ezeket a nehezen elérhető prédikációit. A lelkesz.com-ról korábban megjelent híradások fényében az oldal látogatottsága ötszörösére nőtt, ami már önmagában igazolja, hogy jó ötlet volt létrehozni azt. Miért éppen Ravasz László? Számomra ez személyes ügy is. Ravasz László nemcsak kiemelkedő tudós, illetve nagyobb távlatokban gondolkodó és irányító püspök volt, hanem egyszerre lelki ember is, akinek a prédikációi ma is lelki táplálékot nyújtanak az Igével élőknek. Kinek szól a honlap, lelkészeknek vagy laikusoknak? És azoknak is, akik a kettő között vannak, ugyanis a lelkesz.com három célközönségre fókuszál. A legtágasabb kör az Igével élők köre. Biztos vagyok benne, hogy sokat merítenek majd ezekből a prédikációkból. A következő a gyakorló prédikátorok köre, akiknek önképzésük és saját lelki táplálkozásuk szempontjából lehet fontos a honlap. A harmadik kör pedig a teológusoké, azaz a leendő igehirdetőké, akik már nem laikusok, de még nem is gyakorló prédikátorok. Ezek szerint Ravasz László tananyag a Károlin? Igen, a Hittudományi Karon a Homiletika tankönyve több szempontból is az. Három tanegységben elég sokat kell tőle olvasni az első és második évfolyamosoknak. Van egy szemeszterünk, ahol a tételes beszédet, az úgynevezett hárompontos diszpozíciós beszédet gyakoroljuk egész féléven keresztül. Ravasz László ebben kiemelkedőt alkotott. Ha a teológusok szeretnének jó hárompontos tételes beszédet látni, akkor őt javaslom. Ebből a szempontból tananyaggá is válik az, ami most olvasható lett a honlapon. A teológián nem azért oktatom Ravasz László mun-

kásságát, mert száz évvel ezelőtti tananyagot kell leadni a mai ifjúságnak, hanem azért, mert rengeteget lehet tőle tanulni. Ezt a teológusok visszajelzései alapján állítom. Hogyan sikerült digitalizálni Ravasz László nyomtatásban megjelent prédikációit? Egy szeminárium keretében, tizenhárom diák koncentrált és kiemelkedő minőségű munkájának köszönhetően. Ha a részt vevő hallgatók számát beszorozzuk az általuk ledolgozott kreditarányos órákkal, illetve hozzászámoljuk az én koordináló és ellenőrző tevékenységemet is, kijön ezer munkaóra, amelyet befektettünk a cél elérésének érdekében. Ez éppen egy napi nyolc órában dolgozó ember fél éves munkaideje, ami statisztikai adatok alapján csaknem kétmillió forint nettó budapesti átlagbérnek felelne meg. Ehhez hozzáadódhatnának még a jogdíjak, illetve a virtuális megjelenés magas költségei, amelyek együtt jelentős összeget eredményezhetnének. Ezzel szemben mind a Ravasz család jogutódjai, mind pedig Füzi Ákos közkincsként tekintettek ezekre a prédikációkra, amelyeket szolgálatként a köz javára is bocsátottak. Ezúton is köszönetemet fejezem ki nekik. Kiknek a prédikációi kerülhetnek fel a lelkesz.com-ra? A jelenlegi elképzeléseink alapján kiemelkedő igehirdetők nagyobb merítésű életművei. Most például Karasszon Dezső hajdani tiszafüredi lelkipásztor, később debreceni professzor igehirdetéseivel dolgozunk. Tárgyalunk az evangélikus egyházzal is, várhatóan onnan is kapunk majd anyagot. A honlapon található prédikációk döntő többsége a múlt században íródott. Nem okoz problémát az értelmezésük? Hogyan helyezhetők el a 21. században? Mint homiletikatanárnak az a véleményem, hogy egyáltalán nem okoz gondot az értelmezésük a mai ember számára. A mai prédikátoroknak szembe kell nézniük korunk sajátosságaival, és meg kell találniuk azt a stabil álláspontot, amelyre támaszkodva hirdethetik ma is Krisztus evangéliumát. Azt egyáltalán nem gondolom, hogy egy az egyben kellene Ravasz László, Joó Sándor vagy Cseri Kálmán prédikációkat elmondaniuk a mai igehirdetőknek, ugyanakkor úgy vélem, hogy ők hárman nem állnak messze attól, ahogyan ma teológiailag és homiletikailag gondolkodunk és kommunikálunk. Prédikálási kultúránk gyökerei – tartalmi és formai értelemben is – szervesen illeszkednek a 20. századi gyakorlatba, és sok értéket nyernek onnan. Ebben segíthet a lelkesz.com oldal is. Jelen korunk egyik legnagyobb erőpróbája a COVID–19 vírus okozta világjárvány, amely miatt számos programot kellett törölni vagy elhalasztani. Erre a sorsra jutott a Societas Homiletica Budapestre tervezett idei konferenciája is, amelyet 2022-re halasztott a társaság. Miről szólt volna ez a találkozó? 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 13

| INTERJÚ |

Az elhalasztott konferencia előkészítése tágabb értelemben hat éve tart, ugyanis csak kétévente rendezi meg a társaság, mindig más földrészen. 2018-ban dőlt el a legutóbbi, Egyesült Államokban tartott találkozón, hogy a következő Magyarországon lesz. E konferencia szervezőbizottságának elnökévé is választottak. Tavaly októberben eldőlt az is, hogy a téma az igazság lesz, vagyis az, mit jelent az igazságról, az igazság érdekében és fényében prédikálni. A témát társadalmi, teológiai és kommunikációs értelemben dolgoztuk volna fel, azaz fogjuk feldolgozni 2022-ben, hiszen ahogyan a gyakorlati teológia, úgy a homiletika sem légüres térben történik, így az „igazság” teológiai üzenetének is relevánssá kell válnia a társadalomban. Neves előadók fogadták el a meghívást, és számos, köztük több magyar homil­ etikusok által tartott kiselőadás várható majd 2022-ben. Itt is mindenkit bátorítok a részvételre.

cetonból, ahol még mindig tombol a járvány. De lesz magyar előadó is: Pángyánszky Ágnes adjunktus, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője. Kik vehetnek részt a konferencián? Elsősorban lelkészeknek ajánlom, de bárki csatlakozhat, aki rá tud szánni két-három órát egy-egy ilyen előadásra. Igazából mindenkit bátorítok, hogy éljen ezzel az ingyenes lehetőséggel. Fontos tudni azonban, hogy angol nyelvűek a beszámolók. Részletesebb információkat a Societas Homiletica honlapján találhatnak. Önnek milyen tapasztalata van a krízishelyzetben tartott igehirdetésről saját gyülekezetében? Először is ott kezdeném, hogy a Doktorok Kollégiuma Gyakorlati Teológiai Szekciójának utolsó előadását Virtuális pré-

„Nem gondolom, hogy egy az egyben kellene Ravasz László, Joó Sándor vagy Cseri Kálmán prédikációkat elmondaniuk a mai igehirdetőknek, ugyanakkor úgy vélem, hogy ők hárman nem állnak messze attól, ahogyan ma teológiailag és homiletikailag gondolkodunk és kommunikálunk. Prédikálási kultúránk gyökerei – tartalmi és formai értelemben is – szervesen illeszkednek a 20. századi gyakorlatba, és sok értéket nyernek onnan.” Mikor döntöttek úgy, hogy elhalasztják a konferenciát? Április végéig vártunk, de utána úgy döntöttünk, hogy két év múlva tartjuk meg. Mivel az elhalasztott konferencia épp a napokban kezdődne, már látjuk, hogy jó döntésnek bizonyult a kétéves halasztás, hiszen a tengerentúlon még mindig tombol a járvány. Viszont az idei év sem telik el konferencia nélkül, mert április végére az is bebizonyosodott, hogy az úgynevezett webinárium-technológia elég fejlett ahhoz, hogy több száz fő is részt vehessen online találkozókon. Így semmi akadálya nem volt annak, hogy konferenciát tartsunk egy igencsak aktuális témáról: Igehirdetés járvány idején. Ennek tavasszal indult el a szervezése, és ugyancsak neves előadókat, illetve különböző kontinensekről, a járvány által megterhelt országokból érkező sok-sok kiselőadást hallgathatnak meg majd a résztvevők. Mi várható ezen a webes találkozón? Az augusztus 10. és 12. között rendezett online konferencia két kérdésre keresi a választ. Az egyik a „mit”, a másik a „hogyan”. A krízishelyzetben, amikor az egyik napról a másikra változik meg minden – bezár a templom, nincs találkozási lehetőség – az emberek válaszokat várnak az adott helyzetre. A prédikációnak ezekre a kérdésekre teológiai választ kell adnia. Ez a mit kérdése. A hogyan a kommunikáció módjairól és formáiról szól majd. Az előadók személyéről mit tudhatunk meg? Ahogy említettem, lesz előadónk Brazíliából, Rio de Janeiróból, a dél-afrikai Stellenboschból, illetve az egyesült államokbeli Prin14 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

dikálás címmel tartottam meg 2019 augusztusának végén. Az előadást érdekes beszélgetés követte az ilyen fajta igehirdetés hasznos vagy haszontalan jellegéről. Akkor még senki nem gondolta, hogy fél évvel később már csak a hasznos kategória lesz a kérdés számunkra is. Amikor zárva maradtak a templomok, először online közvetítéssel próbálkoztunk, de a technológiai hátterünk, azaz a sávszélesség nem volt kielégítő. Ezért később átálltunk az előre felvett és megvágott, időzített istentiszteletekre. A gyülekezet is ez utóbbit preferálta. A legtöbbjükben nem tudatosult, hogy előző napon rögzített felvételt látnak, úgy vettek részt rajta otthonaikban, mintha minden éppen akkor történne a templomban. Érdekes, hogy sokkal többen tekintették meg egyidejűleg, illetve később is az adott felvételeket, mint ahányan általában össze szoktunk jönni egy-egy vasárnapi istentiszteleten. Mi az, amit a helyzetre adott megoldásokból megtartottak a rendkívüli intézkedések feloldása után is? Tíz éve vagyok Érdligeten lelkipásztor, nyolc éve eltökélt szándékom volt, hogy megoldjuk az élő közvetítések technikai hátterét. Ezt sikerült most végül megvalósítani, így az Érdligeti Református Egyházközség Youtube-csatornáján most is lehet élőben nézni, vagy később visszanézni otthonról az istentiszteleteket. A templomban érintésmentesen énekelünk, azaz kivetítjük az énekeket, és végül, de nem utolsósorban igyekszem továbbra is húsz-huszonöt perces prédikációkat tartani. Mindezeket örömmel veszi a gyülekezet.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Ki törte össze a kőtáblákat? Mózes tette haragjában. Ki törte meg Isten szövetségét? A magára maradt nép, a hitét vesztett tömeg félelmében. Ezek az érzelmek kísértések a hit útján. Mindkettő vezethet türelmetlenséghez, hogy eltérjünk Isten akaratától, vagy amolyan gyorssegélyként bálványkészítéshez. Könnyebb valamit szorongatni, csókolgatni, simogatni, mantrákat ismételgetni, hogy pillanatnyilag enyhüljön a szorongás és a stressz. Az élő Istennel való kapcsolatért azonban küzdeni kell, sokat, önmagunk mélyére kell szállni, meg kell alázni magunkat, várni kell, hosszan, és engedni, hogy Isten szeressen, megszelídítsen és vezessen. Mózes haragra gerjed, de mint érett személyiség, prófétai feladatot vesz magára. Odaáll Isten elé népéért, közbenjár, bocsánatért könyörög mindnyájuk nevében. Azonosul a rábízottakkal, önmagát és életét is fölkínálná vagy odaáldozná értük: „Mégis, bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” (2Móz 32,32) Isten megszánja népét. A helyreállítás és a megbocsátás jelenete azzal kezdődik, hogy Mózesnek újra föl kell mennie a Sínai-hegyre, újra megfaragni a kőtáblákat, hogy reggelig készen legyen, fölvigye Istennek, hogy azokra írja rá az élet igéit. Elölről, az alapoktól kell kezdeni mindent. Ha elesünk, ha a szövetséggel együtt összetörünk mi magunk is, akkor is újra lehet kezdeni. Újra fölkelni és újra menni a hegyre, mint a nevezetes sziszifuszi legenda hőse, azzal a különbséggel, hogy ennek a hegyre kapaszkodásnak van értelme, és lesz eredménye. Mert minden alkalommal kicsit följebb jutunk, közelebb Istenhez. Mózesnek egyedül kell menni. A társak, a család, a közösség támogatása és bátorítása mindig fontos, de Istennel találkozni egyedül, személyesen, négyszemközt kell. Úgy, ahogyan Jézus tanítja az imádkozásról: titkon, magányosan, ajtónkat magunkra hajtva, vagy zarándokúton, a világtól elvonulva, sokszor egészen mélyről indulva, kitartóan kapaszkodni fölfelé. Isten vár, és újra kijelenti magát. A zsidó írásmagyarázók szerint tizenhárom tulajdonságát sorolja föl, és mind azt hirdeti, hogy Isten irgalmas és könyörülő Úr. „Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” Ezer nemzedéken át megtartja irgalmát, bár nem hagyja egészen büntetés nélkül a bűnt. (2Móz 34,6–7) Tanulnunk kellene Mózestől a közbenjárás lelkületét: Isten elé állni a vesztébe rohanó világért. Könnyebb elítélni, megbélyegezni másokat, a tévelygőket, mint imádkozni értük. Azokért, akik tudatlanságukban vagy kétségbeesésükben Isten híján istenpótlékokat gyártanak. (Folytatjuk) 

IMÁDKOZZUNK!

Végezzük a munkánkat, Urunk, megtesszük, ami elő van írva a munkahelyen, betartjuk – ha betartjuk – a kötelező viselkedési formákat emberi kapcsolatainkban, igyekszünk jó szülők, jó házastársak lenni. Nincs kétség afelől, hogy már ez is nagy erőfeszítést igényel. De azt értettem meg, hogy a lényeg mindig a kötelezők felett van. Hálás vagyok, hogy beszéltél második mérföldről, odaadott plusz ruháról meg haszontalan szolgáról, aki csak azt teszi meg, ami a kötelessége. Hálás vagyok, habár sokáig nem értettem tanításod: hiszen akkor kihasználnak minket, visszaélnek az erőfeszítéseinkkel! De éppen te mutattad meg kereszteddel, hogy ha csak a kötelező van, akkor nincs új esély, nincs megváltás, nincs új élet. Kérünk, adj erőt, hogy merjünk túllépni a kötelezőn – szeretetben, másra szánt időben, ölelésben, és igen: rád figyelésben. Ámen.  HAJDÚ SZABOLCS KOPPÁNY

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Fiatal vagyok A tapasztalat, az érettség nagyon sokszor elengedhetetlen egyegy élethelyzetben, szituációban, hogy a lehető legjobb döntéseket tudjuk meghozni. Éppen emiatt a fiatalon pozícióba kerülő embert gyakran tekintik alkalmatlannak, hiszen még semmilyen élettapasztalata nincs. Heti bibliai szakaszaink sorában Jeremiás próféta elhívásáról olvashatunk, aki, amikor Isten megszólítja és elhívja, azzal hárítja el azt, hogy azt mondja neki: „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” (Jer 1,6) Fiatal voltára hivatkozik Salamon király is, amikor azt mondja: „Most pedig, Uram, Istenem, apám, Dávid után királlyá tetted a te szolgádat. De én még egészen fiatal vagyok, nem értek a kormányzáshoz.” (1Kir 3,7) Ugyanezért nem mer beleszólni sokáig Jób és barátai vitájába Elihú: „Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.” (Jób 32,6) Mindnyájan azt érzik, hogy koruk miatt alkalmatlanok a rájuk bízott feladatra, Isten azonban többre tekint, mert az „Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sám 16,7). Az Úr nem a korunkra, rangunkra néz, nem az alkalmas vagy alkalmatlan voltunkra, hanem arra tekint, beismerjük-e, hogy gyengék és erőtlenek vagyunk, mert ő éppen erőtlenségeinkben tud erőssé tenni bennünket (vö. 2Kor 12,10). Megszegényedett voltunkban meggazdagít, elkeseredésünkben megvigasztal, elesettségünkből felemel. „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8,9) Fogadjuk meg az idős Pál apostol szolgatársának, Timóteusnak írt tanácsát: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben.” (1Tim 4,12)  SZETEY SZABOLCS

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 15

| REFORMÁTUS ÉLET |

Elsüllyedt tanyavilág HEGEDŰS MÁRK

Letörölte a térképről Békés szerteágazó, népes tanyavilágát az 1980-as árvíz. Huszonnégy óra alatt három métert emelkedett a Körös vízszintje, mielőtt átszakadt a gát. A negyven éve történt természeti katasztrófa sokkolta a helyieket. A hömpölygő áradat tanyákat, állatokat, emlékeket sodort el, és felszámolt egy református közösséget is. A még élő túlélők nem tudják elfelejteni a történteket. Az egykori Rosszerdő reformátusaira egy harang emlékeztet, amely most újra megkondítható a békési templom kertjében.

– Békésnek hatalmas kiterjedésű tanyavilága volt – mondja Mucsi András történész, a békési református gyülekezet tagja. A város 1711-ben települt újra, miután története során háromszor már teljesen elpusztult. Pedig száraz vidék volt ez: hiába folytak közel a Körösök, árvíz nem volt jellemző. Kamut és Murony települések olyan elszórt tanyás vidéken jöttek létre Békéstől nyugatra, amilyet Hódmezővásárhely környékén és Bács-Kiskun megyében ismerhetünk, ahol akár több száz méterre is állnak egymástól az épületek. A békési tanyavilág keleti fele pedig sűrűn lakott, belterülethez hasonló vidék volt, így egymás mellett épültek a házak Rosszerdőn is – mondja a történész. Az árvíz itt okozta a legnagyobb pusztítást, alig néhány épület maradt meg, hiszen a házak szinte kivétel nélkül vályogból épültek. A téglaalap nélküli otthonok nem bírták hetekig a vízben.

REFORMÁTUS KÖZÖSSÉGET IS ELMOSOTT AZ ÁR Rosszerdőn erős református közösség élt, saját templom vagy imaház nélkül – idézi fel Katona Gyula békési esperes. Elődei, a békési lelkészek minden héten kijártak ide, a rosszerdei isko16 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

lába istentiszteletet tartani. Ennek az udvarán állt egy harangláb: harangját a helyi lakosok öntették. A negyven évvel ezelőtti árvíz elmosta az iskola épületét, a harangot azonban sikerült megmenteni, a területen később működő TSZ központjában állították fel. Három éve került vissza a reformátusokhoz – mondja Katona Gyula. Felidézi: először Mester Péter, a Békési Városvédő és Szépítő Egyesület egykori, azóta elhunyt elnöke vetette fel, hogy a harangnak a gyülekezetnél lenne a helye. Végül az áradás negyvenedik évfordulójára alakították ki az új haranglábat a békési templom kertjében, majd helyére került a harang is, amelyet a július 28-i ünnepélyes megemlékezésen szenteltek fel. – Mindez természetes, hiszen a rosszerdeiek élete mindig is része volt a békési gyülekezetnek, a tanyavilágban élő többi reformátussal együtt. A harang most már nemcsak az egykori rosszerdei református közösségre, hanem a kelet-békési tanyavilág lakóira is emlékeztet – fogalmaz az esperes. A békési gyülekezet presbitériuma úgy döntött, hogy az egykori rosszerdei harangot iskolai alkalmakon – például a hétfői és pénteki áhítatokon – használják majd, ezzel is emlékez-

| REFORMÁTUS ÉLET |

perckor szakadt át. A víz gyorsan folyt, de a terület elég nagy volt ahhoz, hogy csak lassacskán emelkedjen a vízszint. Így adódott a lehetőség, hogy az embereket és az állatokat is megmenthessék. – Közvetlenül az árvíznek nem is volt halálos áldozata, az állatok többségét is sikerült kimenekíteni, de sajnos még így is több ezer lábasjószág pusztult el – mondja a történész.

A TÚLÉLŐK NEM FELEJTENEK Az árvíz nemcsak azzal alakította át a tájat, hogy sok tanyát elmosott, hanem azzal is, hogy az otthonukat elveszítő embereknek emeletes házakat, lakótelepeket építettek Békésen. Itt előtte sosem voltak ekkora épületek, és ez megváltoztatta a belváros látképét. A békési templomkertben felállított harangláb emlékeztet a negyven évvel ezelőtti árvízre. – Már szerveztük a megemlékezést, amikor jelentkezett az egyik ismerősöm, hogy ő az utolsó rosszerdei harangozó, Hrabovszki Pálné unokája – idézi fel Mucsi András. Az évfordulón ő, az unoka szólaltatta meg a harangot.

AZ ELMOSOTT VILÁG

tetve arra, hogy a harang egykor az iskola mellett állt. Emellett akkor is megkondítják majd, ha valaki az egykori rosszerdei lakosok közül meghal.

GÁTSZAKADÁS Az ár nemcsak Rosszerdőt, de több más tanyás részt is elöntött, víz alá került Ludad, Povád és Vizesbánom térsége is. Az azóta már önálló Tarhos és Bélmegyer – szerencsére nem szó szerint – megúszta, de a víz őket is fenyegette, Bélmegyeren ezért kitelepítették az embereket. Mindkét települést heroikus védekezéssel sikerült megmenteni – avat be Mucsi András történész. Rengeteg eső esett 1980 júliusában a Körösök vízgyűjtő területén, a hegyekben: napokig ezer milliméternél magasabb értéket mértek. Ez a hirtelen jött csapadék okozta az áradást. Azt, hogy mennyire gyorsan jött a víz, jól mutatják a Szabad Földnek egykor nyilatkozó gátőr, Nagy Gábor szavai, aki szerint a gátszakadás előtt hat nappal huszonnégy óra alatt három métert emelkedett a vízszint. A gát 1980. július 28-án reggel, 6 óra 35

Vissza 1980-ba: az árvíz napján egy házaspár elbújt a mentőosztag elől – olvasható a Szabad Föld korabeli riportjában. Tettüket azzal indokolták, hogy „itt éltek, s ha dől a fal, temesse el őket inkább, minthogy ne tudják holnap: megvan-e, megmarad-e a tanya, az ősi fészek”. A cikk így folytatódik: „Nem marad meg: a venyigealapra húzott-vert sárfal néhány óráig marad függőleges a vízben, aztán roggyan a fehérség, mint az öreg test, holnap már fuldokló gémeskút, kutyatetem, szénakéve, kopott kerti szék jelzi: itt is laktak emberek.” A korabeli újság megsárgult lapja egy aranyos, ma úgy mondanánk, bulvár­ esetet is megörökített: egy elöntött ház tetejéről két kiscicát mentettek ki sikeresen. Egy másik, a tanyájához a végletekig ragaszkodó lakos esetéről Szalkai Imre, egykori rosszerdei lakos ír a most megjelent „Az elmosott világ” című kötetében, amelyet a cikkünkben már idézett Mucsi András szerkesztett. A könyv szerint volt olyan ember, akit éjszaka, helikopterrel kellett menteni, mert elbújt a mentőalakulatok elől a tanyája padlására, és amikor már recsegett-ropogott az épület, rongyokat gyújtva jelezte, hogy ott van és segítségre van szüksége. A szerző maga is átélte az árvizet. Tizenhét éves volt akkor, a gátszakadás hírét Békésen tudta meg. Apja kint volt a tanyán, nagyon aggódott érte. Hiába próbált átjutni a hídon, a katonák már nem engedték oda. Órák teltek el, mire végül találkoztak. Édesapja biciklivel, a kosárban a kutyájával menekült a víz elől, és csak akkor sírta el magát, amikor a város főterén végre meglátta a fiát. 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 17

| REFORMÁTUS ÉLET |

Pap Gáborné Marikát pedig negyvenkét évesen érte az árvíz. Ekkor már nem a család – beszédes nevű – vizesbánomi tanyáján éltek, hanem Békésen, de a tanyát is rendszeresen használták, idézi fel az idős hölgy. Állataik már nem voltak, de mezőgazdasággal még foglalkoztak. A negyven évvel ezelőtti eseményekre élénken emlékszik. A nagy bajban hatalmas volt az összefogás, az emberek segítették egymást. Az ő tanyájuk is összedőlt az áradat miatt. – Nagy keserűségünk volt ez – mondja, hiszen ott nőttek fel. A mai napig eleven seb számára, hogy a régi fényképek, iratok, gyerekkori naplók, jegyzetek a tanyán voltak, a pótolhatatlan emlékek mind odavesztek. Az 1980-as években nem lehetett visszamenni az elöntött területre, sőt az áradást túlélő nyárfaerdejüket is kivágták. – Fájó, de szinte elűztek onnan minket – idézi fel Marika néni. Azért a rendszerváltás után a területet visszakapták, és újra gazdálkodni kezdtek az ősi családi földön. Marika néni gyermekkora óta tagja a békési gyülekezetnek. – Ősi vallásunk a református – mondja határozottan, amikor a hitéletéről kérdezzük. Elmondása szerint szüleivel kezdetben csak gyalog jártak a tanyájukról öt kilométerre található békési templomba. Később lett biciklijük, azzal karikáztak az istentiszteletre. Az évtizedek szaladnak, de Marika néni ma is a gyülekezet tagja, ugyanabba a templomba jár, ahová gyerekként besétáltak a családjával. A templomkertben felállított harangról azt mondja, habár ők nem Rosszerdőn éltek, mégis úgy érzi, az ő tanyájuknak, a szüleinek, a tanyásoknak is emléket állít a harangláb: – Szívet melengető volt, amikor hallottam megszólalni a harangot.

EMLÉKPARKOT SZERETNÉNEK Az árvíz által elmosott tanyavilágban áll még egy Csonkafa névre keresztelt tölgyfamatuzsálem – írja Szalkai Imre a már idézett könyvében. Nevét arról a családról kapta, amelyiknek a tanyája udvarán állt. Mivel ágai rohamosan száradnak, törzse megsérült, talán már csak néhány éve lehet hátra. A szerző makkokat gyűjtött alatta, amelyekből később magoncokat nevelt. Nem tudja, kap-e hozzá támogatást, de így ír álmáról: „A sarjakból a legszebbet mellé ültetjük, egy pár pihenőpaddal, szalonnasütővel emlékhelyet állítunk fel, adózva egy eltűnt világ emlékének.”  FOTÓ: MUCSI ANDRÁS, ROSTA TIBOR/MTI

MIÉRT ROSSZERDŐ? A tanyaközpont nevének eredete Mucsi András történész szerint nem bizonyított, de a legvalószínűbb teória szerint a 18. században antiszociális embereket telepítettek ide, így kaphatta nem túl kedves nevét ez a közösség. De biztosan éltek itt dolgos, gondos emberek már a 19. században is, például olyan reformátusok, akik az emlékek szerint keményen dolgoztak, hogy ezt a mocsaras vidéket termőre fordítsák. Rosszerdő csaknem kétszáz ember otthona volt.

18 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

| REFORMÁTUS ÉLET |

Lélek a vizek felett Komoly férfiarc figyeli a gátakat a berregő helikopter ablakából. Az árvízvédelem embere. Valahol a Körösök vidékén a medréből kilépett őselem fölött vizsgálódik az emberi értelem, a sokkezű társadalom „lelke”, hogy meg tudja fékezni a szennyes áradatot. Figyel, tájékozódik, aztán dönteni fog, hogy merre induljon a gépek, homokzsákot hordó teherkocsik és a mentés hivatásos és önkéntes katonáinak „ellenáradata”. Rájuk gondolunk, a több ezer éjjel-nappal helytálló segítőre, a veszélyeztetett helyen élő emberekre, gyülekezeteinkre ezekben a nehéz napokban, s értük imádkozunk. Az általános kegyelemről szóló református tanítás szerint abban a helikopterről figyelő tekintetben valamiképpen az a Lélek lebeg a vizek felett, akit nem kell kisbetűvel írni és idézőjelbe tenni, mert maga a természetben, a történelemben, és az emberben munkálkodó Szentlélek. Ha a Lélek lebeg a vizek felett, akkor nyomában Szó csendül és Rend támad. Így volt ez a teremtés hajnalán. Isten Lelke lebegett az örvénylő, lehúzó, halállal tajtékzó vizek felett, ahol „sötétség volt a mélység színén”. A Lélek azonban erősebb volt, nem ijedten repdesett, mint a megriadt sirály, hanem biztonsággal „lebegett”, mint a fészkét melegítő, költésre kész anyamadár. Szó csendült a vizek felett: „Legyen világosság!” És Rend támadt: Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A megváltás hajnalán is a Lélek szállt a vizek felett. Mint egykor Nóé galambja az olajággal, míg „lábainak nyugvóhelyet nem talált”. Most ott körözött a Jordán felett, de nem talált „nyugvóhelyet” sem a vámszedők fején, sem a „viperák fajzatai” farizeusok hadonászó karjain, még csak a szikár Keresztelő János teveszőr csuháján sem, egyes-egyedül a Názáretből érkezett Mária fia, Jézus vállán. Ott megpihent. Szó csendült a vizek felett: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvemet lelem.” S érvényre jutott az új szövetség: Isten Országa Rendje, ahol az egyetlen Ártatlan önként beáll a bűnösök sorába. Minden keresztelőnél is a Lélek lebeg a vizek felett. A tengeri vihar története – melynek során Jézus lecsillapította szavával a háborgó hullámokat és a tanítványok ijedtségét – vezet át ahhoz a gondolathoz, hogy az emberi lélek kaotikus örvényei felett is ott lebeg a Lélek. Ilyenkor a toronymagas gondhullámok, félelemtajtékok és a mély indulatforgók felett csendül meg az isteni Szó: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”. Nyomában – mint az elvonuló árvíz után – új Rend támad. Még ott éktelenkedik szennyes hordalékként az égető szégyen, a keserű önvád, de már – vízből kiemelkedő szirtként – láthatók az új élet magaslatai: Nóéként oltárt építünk a szívünk Ararát-hegyén, s joggal magasztalhatjuk a Szentlelket a régi énekkel (372. dicséret 3. verse): „Te vagy (…) lelki háborúinknak csendesítője.” Bolyki János (Reformátusok Lapja 1980. augusztus 17.) 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 19

| RE-KONSTRUKCIÓ |

Szellem Hegel, a világtörténelem egyik legnagyobb filozófusa alkotta meg az „objektív szellem” fogalmát. Ez elég nehezen érthető, főleg ha arra gondolunk, hogy a „szellemi” valami olyasmi, ami nem helyezhető el az embertől független tárgyak világában. A szellem a szubjektumhoz van kötve, és ennélfogva nem rendelkezhet a tárgyakra jellemző objektivitással. Az objektív szellem fogalma mégis azt jelenti, hogy van olyan szellemi tartalom, nevezzük egyszerűbben szellemiségnek, amely a szubjektumtól, az embertől függetlenül is létezik. Kétségbevonhatatlan tény, hogy Hegelnek ez a megállapítása igaz. Ezt akkor látjuk be igazán, ha arra gondolunk, hogy a történelem folyamán miféle szellemiségek, szellemi tartalmak rendszerei, vagy

„...az önmagát az Igében, a Logosban kijelentő Isten mindent megelőző léte tette egyáltalán lehetővé, hogy az ember szellemi lénnyé váljon.” ha úgy tetszik, hagyományok jöttek létre. Szellemiek ugyan, mégis függetlenítették magukat a mindenkori szubjektumtól, az embertől. Tárgyiasultak, nem lehet őket nem létezőknek tekinteni. Már az egyén öntudatra jutását megelőzően is léteznek. „Kész” szellemi tartalmak, amelyek átnyúlnak az egyéni életidő síkján, és épp történeti folytonosságuk által tesznek szert az egyéntől független, objektív létre. Ez fejeződik ki olyan szépen a 90. zsoltár klasszikus sorában: „Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Ebben a mondatban fogalmazódik meg olyan szellemi tartalom, amely megelőzi és túléli az egyént. Objektív. Nem ő „találja ki”, hozza létre, hanem fordítva, az objektív szellem hozhatja létre az egyént, amennyiben az részesedik benne. Ez a részesedés nem történhet másként, csak átvétellel. „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” – olvassuk János első levelének első mondatát. Na de miért ilyen alapvető fontosságú az átvétel-átadás folyamata, amelyben az egyén csak akkor jut öntudatra, ha ráébred arra, hogy szellemi léte valójában részesedés valamiben, ha úgy tetszik, az objektív szellemben, ami tőle független, ami nem tőle jön, és nem vele ér véget? 20 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Azért, mert az egyéni tudat olyan, mint egy kis, zárt univerzum, amelynek megvan a maga keletkezéstörténete. Senki sem születik „kész” tudattal. Ha úgy tetszik, az egyénben megszülető tudat kezdetben „üres”. Az öntudatra jutás folyamatában telítődik meg olyan szellemi tartalmakkal, amelyeket nem az egyén hozott létre. Szellem és tudat nem ugyanaz. A szellemben van folytonosság, míg a tudat mindenkiben újraszületik. A kérdés az: vajon mi alakítja ki az egyén identitását? Valóban az objektív szellem hozza létre az egyéni tudatot, avagy a tudat képes arra, hogy függetlenül mindentől létrehozza önmagát? A modernitásban olyan eszme erősödött meg és fejlődött ki napjainkra egészen az abszurditásig, amely úgy képzeli el az egyént, mint akinek a tudata mentes mindenféle előzménytől. E szerint az egyéni tudat nem az objektív szellem átvételével születik meg, hanem mintegy önmaga hozza létre önmagát. Sőt, az objektív szellem, vagyis mindannak az összessége, amit hagyománynak nevezünk, valójában káros az egyéni tudat formálódására nézve, mert nem tartja tiszteletben az egyén szabadságát. Az egyén valójában akkor tud igazán öntudatra jutni, ha ráébred, hogy eredetét nem kell a személyes létét megelőző szellemi előzményekre, vagyis az objektív szellemre visszavezetni. Továbbá akkor válik igazán szabaddá és függetlenné, ha ráébred arra, hogy a tudatára igényt tartó szellemi örökség az igazság megragadása szempontjából egyáltalán nem objektív. Mítosz. Ekként a keresztyénség szelleme nem több, mint felejthető variánsa az igazság megragadására tett kísérleteknek. A modernitás, vagy nevezzük nevén, a felvilágosodás eszméje nemcsak tagadja az egyént megelőző objektív szellem létét, hanem egyenesen azt állítja, hogy a múltból öröklött szellemi tartalmaktól azért kell megszabadulni, mert egyik sem igaz. De ez hazugság. A keresztyénség nemcsak történeti folyamatában objektív szellem, hanem az igazságra nézve is. Nem arról van tehát szó, hogy van a „független” ember, aki mint szellemi lény megteremtette a keresztyénség szellemét, és ez a történeti folyamat objektív, hanem arról, hogy az önmagát az Igében, a Logosban kijelentő Isten mindent megelőző léte tette egyáltalán lehetővé, hogy az ember szellemi lénnyé váljon. Az Ige testté lett. 

| GONDOLATOK |

JAKAB-KÖVES GYOPÁRKA

Közösségben, másképp

A szerző író

ILLUSZTRÁCIÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

Tizenéves gyerek ül a gép előtt, ujjai villámgyorsan mozognak a billentyűzeten. A kép – gondolom – sokak számára ismerős. Mit csinálhat a gyerek? Sok felmerülő ötletünk között rengeteg olyan van, amely miatt félünk. Milyen társaságban van? Kikkel beszélget? Kikkel barátkozik? Kikkel játszik együtt? Rengeteg ismeretlen veszély felmerül bennünk, és félünk, hogy a gyerek nem elég érett felismerni ezeket.

Az kevésbé jut eszünkbe, hogy gyermekeink nagy része digitális bennszülött, miközben a szülők, nagyszülők jó része csupán alkalmazkodó idegen a virtuális világban. A bennszülöttek nálunk jobban ismerik ennek a világnak minden hasznát és árnyoldalát, mint mi. Beszélik és értik a nyelvét, természetes módon épül be a gondolkodásukba. Persze, nem árt az első időszak óvatossága. A szülők aggodalmai olykor túlzónak tűnnek, de körülbelül olyan hatással vannak a gyerekre, mint amikor az éppen járni tanuló apróság kezére finoman rácsapunk, hogy megtanulja, ne nyúljon a konnektorba. Miközben mindezt tudom és látom, azért engem is meglepett az, ahogyan a gyerekek önként szervezik magukat a világháló segítségével. Még nem volt olyan konfirmanduscsapatunk, amelynek tagjai lelkészi közreműködés nélkül kommunikáltak volna. Idén, a járvány alatt szükség lett egy csoportra, ahol virtuális órákon készültek fel a fiatalok a konfirmációjukra. Azóta többször találkoztak egymással, vasárnaponként eljönnek templomba. A találkozásokat már előre megbeszélik a világhálón. Felnőttek beleszólása nélkül szervezik magukat.

Egyre-másra hallom, hogy mifelénk a gimnáziumi beiratkozás után a leendő osztálytársak azonnal felveszik egymással a kapcsolatot, és nyáron találkoznak. Mire megkezdődik a tanítás, már kész közösség várja az osztályfőnököt. Jóllehet, tudom, ez minden jó oldala mellett mivel jár majd: hogy sokkal bátrabbak lesznek a gyerekek, és talán kevésbé kezesek, mint azok az osztályok, ahol az első nap senki nem ismeri a társakat, és megszeppenve, remegve pislog húsz-harminc új gyerek a padban. Egyébként a dolog nem csak azért érdekes, mert a gyerekek megkeresik egymást, összeismerkednek, tudnak egymással kommunikálni. Ennek csak örülhetünk, és máris túlléptünk azon a sztereotípián, hogy a digitális bennszülött nem tud beszélni és írni, mert annyira a tárgyhoz és a tárgyi világhoz kötődik. Ismerjük ezt a félelmet azok részéről, akik mélységesen elítélik a digitális kultúra felülkerekedését? A gyerek szellemileg leépül, a játékok megölik a fantáziáját, és nem tanulja meg az egymás közötti társadalmi kommunikációs formákat, mert egész nap mások által kitalált játékokon csüng. Ez a felnőtt világ félelme. Ehhez képest egyrészt azt tapasztaljuk, hogy megtanultak társas módon közeledni egymáshoz. De ez még csak az egyik része a dolognak. Ami számomra ennél örvendetesebb, az szintén ledönt egy nagy sztereotípiát. Mert a gép előtt görnyedő gyerek a felnőtt félelmek szerint nem kívánja a valós kapcsolatokat. Elég otthon ütögetni a billentyűt, egy kicsit csetelgetni, egy kicsit cseverészni. Ezzel szemben azt látom, hogy a gyerekek többsége ezzel torkig van. Valós emberi találkozásokat kívánnak, és ha kell, segítség nélkül megszervezik. Testben is találkoznak, nem csupán virtuálisan. És érdekes módon még így sem felejtik el a kommunikációt. Lehet, hogy közben mindegyiknek a kezében ott a mobiltelefon. Ezt az idősebb generáció már soha nem fogja megérteni. Ettől függetlenül igénylik a valós emberi kapcsolatokat. A hosszú hónapok bezártsága még éhesebbé tette őket erre, mint valaha. Rengetegszer mondtam már szóban és írtam le, hogy Isten közösségre teremtette az embert. Különös kísérlet az, ahogy az ember mint teremtett lény találkozik a digitalizáltsággal. Ugyanakkor ez a kísérlet talán újra bebizonyítja, hogy mindenen áttör az, amilyennek Isten teremtett minket: közösségben élő és közösségben gondolkodó embereknek.  2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 21

| GYÜLEKEZETEINK |

FIZESSEN ELŐ

hetilapunkra!

LXIV. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM,

2020. AUGUSZTUS 9.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

A szeretett Fiú Mindannyian fiak és leányok vagyunk, hiszen a szüleinkhez tartozunk. Ez a kötelék az egyik legszentebb ezen a világon. Amikor itthagynak minket édesanyáink és édesapáink, elengedjük a kezüket, majd lélekben újra megfogjuk, mert mindhalálig szükségünk van rájuk. A kötődés, a szeretet köteléke a szülőkön, nagyszülőkön keresztül a hazához, a szülőföldhöz is köt bennünket. Így kötődöm én is Erdélyországhoz és a Székelyföldhöz. Ott vagyok otthon, és újra meg újra átélem a fiúságot, az anyaföld szépségét és szeretetét. Szeretem, és engem is szeret ez a táj és a benne élők. Dietrich Bonhoeffer említi, hogy igazából nem az a fontos, hogy kik vagyunk, hanem hogy kihez tartozunk. Hálát adhatunk tehát a szeretteinkért, akikhez tartozhatunk, és azért, hogy Krisztusban mi is Isten szeretett fiai és leányai vagyunk, akikben ő gyönyörködik. Ha megfeledkezünk erről, elviselhetetlenné válhat számunkra az élet, mert hirtelen a semmiben találjuk magunkat. „A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.” (József Attila) Aki nem tud igazán kötődni se Istenhez, se emberekhez, az könnyen úgy érezheti magát, mint a költő. Kérdés tehát, hogyan kötődhetünk, hogyan lehetünk Isten szeretett fiai és leányai? Talán úgy, hogy megkeresztelkedünk, és mindent megteszünk azért, hogy jónak lásson minket, szeressen és gyönyörködjön bennünk az Isten? Jézus is megkeresztelkedett, de nem ettől lett ő a szeretett Fiú. Azért tett így, hogy megmutassa: egy közülünk. Amikor Jézus megkeresztelkedett, „kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) A Lélek a szeretet lelke, amely kezdettől fogva át- meg átjárta Jézust, szárnyakat adott neki. A teremtés hajnalán Isten lelke lebegett, „szárnyalt a vizek felett”. Luther így fordítja: „A Lélek szárnyalt, repdesett a vizek felett.” A Lélek a teremtés, a kreativitás lelke. Akit betölt, az szárnyakat kap, Isten szeretett fia vagy leánya lesz, nem retten meg többé az élet mélységeitől és magasságaitól sem. Nem a semmi ágán ül szíve, hanem az Isten tenyerén lüktet. Jézus, a szeretett Fiú engedelmes volt mindhalálig, de nem azért, hogy szeressék, hanem azért, mert szerették. Ha a szárnyainkról lemondunk, ha elfeledjük, hogy Isten szeretett fiai és leányai vagyunk, akkor csak botladozni fogunk. A szárnyalás nagy ellensége a nehézkedés, a gravitáció. Annyi minden lehúz minket, annyi nehézség terheli a lelkünket, hogy szinte lehetetlennek tűnik a szárnyalás. Azonban ha Krisztust követjük, szárnyakat kaphatunk. Nem azért, hogy messze szálljunk, hanem azért, hogy helytálljunk, hogy a mélységből újra meg újra a magasba szálljunk.  SIMON ISTVÁN

ÁRA: 400 FT

Lelki táplálék az Igével élőknek 9 771419 856007

LITERÁTY ZOLTÁN: A MAI PRÉDIKÁTOROKNAK SZEMBE KELL NÉZNIÜK KORUNK SAJÁTOSSÁGAIVAL

20032

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre. A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: ......................................................................................... Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



22 Reformátusok Lapja 2019. január 6. Aláírás: ...................................................................................

| GONDOLATOK |

Ünnep Sárospatakon Hetvenéves lett a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, amit a 70 éves a Múzeum című időszaki kiállítással ünnepelnek. Az évforduló alkalmából szerzőnk versben köszönti a sárospataki intézményt.

Petrőczi Éva A bokályos házban

Sárospatak, Vörös-torony

Golgota, datura, mák – valami törökös bódulat-kacskaringók – ma már ki tudja, milyen virág indázza be a bokályos ház falát. Voltaképp: mindegy. Fő, hogy kivirágzott, s hogy újraálmodott testvérei között a régi falnak annyi dísze-éke: ím, hazaköltözött. Ha ki szegény vagy, fáradt, lesántult, beteg: úgy lépj e házba, mint aki gyógyulást kínáló szent földre érkezett. A nehézléptű vándor itt könnyű tündérbokára kap; és fejedelmi nővé lebben szakadt saruban is nyűgös és kopott zarándok-magad.

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 23

| GONDOLATOK |

Ki van a tükör előtt? A legtöbb lakásban van tükör, akár több helyen is. Kérdés, hogy vajon kit látunk, ha belepillantunk ezekbe a tükrökbe. Mit gondolunk arról a valakiről, akinek a képét látjuk, hogyan viszonyulunk hozzá? A környezetünk görbe tükröt tart elénk. Más-más visszajelzéseket kapunk szüleinktől, távoli ismerősöktől, barátoktól, kollégáktól, tanulótársaktól. De nem vagyunk könnyebb helyzetben akkor sem, ha mi magunk nézünk tükörbe, hiszen igazi valónkat akkor sem láthatjuk, csak a tükörképét. A fejtartástól a szemöldök ívén át mindent másképp látunk, mint amilyen az a valóságban. Magunkat megismerni nem is olyan egyszerű, hiszen énünk és énképünk nem statikus, hanem változik az évek során. Az egyéves kisgyermek kezdi felfedezni magát a tükörben. Kisbabaként még nem tudja, hogy amit ott lát, az az ő képe. Ha mosolyt lát, visszamosolyog. A kétéves gyermek már jobban külön tudja választani önmagát a világtól, de még minden körülötte forog. Úgy észleli, hogy amit ő érez, azt érzi mindenki más is. Óvodás korunkra már eljutunk oda, hogy külön identitásérzetünk legyen, koncepciónk saját magunkról, akaratunkról a világban. Kisiskolás korunkra felfedezzük a világ szabályait, melyekhez többnyire alkalmazkodunk. Keressük a környezetünk törvényszerűségeit, konvenciókhoz igazodva viszonyulunk a világhoz és saját magunkhoz is. Tizenéves korunkban a szabályok egy része megkérdőjeleződik, próbálgatjuk határainkat és különállásunkat. Személyiségtől és életúttól is nagymértékben függ az, mennyire tartjuk fontosnak, hogy környezetünk szabályait, szerepküldéseit és szerepelvárásait magunkra vegyük. Ha akarjuk, ha nem, mindannyiunkra hat a környezet elvárásrendszere, mivel identitásunk köztes térben alakul, a visszajelzéseknek nagyon nagy hatása van arra, hogyan látjuk saját magunkat a világban. A közösséghez kapcsolódás és a saját hangunk megtalálása olyan életfeladatok, melyek felnőtt korban is velünk maradnak. Keresztyénként azt tartjuk, hogy Isten igéje többek között tükör is számunkra. Vajon ebbe a tükörbe nézve mit látunk? Az ige adhat új perspektívát életünk értelmezésében. Ugyanis nemcsak az vagyok, amit mások rólam mondanak, vagy amit magamról vélek, hanem elsősorban Isten gyermeke vagyok, s így láthatom életem. Az Isten igéjének fényében Isten országa történetének részeként rendezhetem újra életem dolgait. Így már nemcsak az az ember vagyok, aki különböző szenvedéseken ment át, küzdött élethelyzetekkel, s ráébredt az élet töredékes voltára, hanem úgy tekinthetek önmagamra, eddigi és ezutáni utamra, mint Isten megtalált gyermeke. Az Isten gyermekeként értelmezett énkép „sikeressége”, az ember elismert volta független a társadalmi, sőt akár családi elvárásrendszerektől is. Istenre vagyunk utalva, aki mintegy felülről látja életünket, a kezdetétől a végéig, sőt még azon is túl. Ő az, akinél helyére kerülnek a dolgok, értelmet nyer 24 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

A kép illusztráció

mindaz, amit most még nem értünk, de biztosak lehetünk benne, hogy a dolgok mélyebb értelme Nála rejtve van. Élettörténetünkben személyre szabottan láthatjuk meg Isten keze munkáját, érthetünk meg olyan összefüggéseket, amelyeket Isten a saját életünkön keresztül akar megtanítani nekünk. Sajátos keresztyén üzenet az, hogy nem élhetünk teljes életet anélkül, hogy ne lássunk túl a földi elvárásrendszereken, és ne keressük azt, hogy Isten milyennek lát bennünket. Erről a keresésről így vall Dietrich Bonhoeffer Ki vagyok én? című versének egy részletében: „Az vagyok valóban, aminek mondanak? Vagy csak az, aminek magamat ismerem? Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan beteg, aki levegőért kapkod, fuldokol, színekre, virágra, madárdalra vágyik, jó szóra, baráti melegre, dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás, hánykolódik nagy dolgokra várva, tehetetlenül aggódik, messze van barátja, imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt, szíve üres, kész már mindentől búcsúzni? Ki vagyok én? Ez vagy az? Hol ez, hol amaz? Egyszerre mindkettő? Másokat ámító, magában sápító hitvány alak? Vagy vert had fut bennem szanaszét a már kivívott győzelem elől? Ki vagyok én? Váltig faggat, gúnyol a magány, a gyötrelem. Bárki vagyok, Te tudod, ismersz: Tiéd vagyok én, Istenem!”  SIBA BALÁZS

| EGYHÁZI ÉLET |

Kiállta a próbát a WISZ Sok bonyodalommal találta szemben magát a személyes kapcsolatokat középpontba helyező debreceni Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) a COVID–19 világjárvány miatt. Mózes Áron mégis büszkén tekint vissza a 2019/2020-as tanévre, hiszen az intézmény hallgatói és munkatársai egyaránt remekül vették az eléjük gördülő akadályokat. A WISZ igazgatójával beszélgettünk. Milyen gondolatokkal tekint a WISZ elmúlt tanévére? Több dologért vagyok hálás. Egyre koncentráltabb tevékenységet folytatunk a szakkollégiumban. A munkatársi csapat feladatai letisztultak, a hallgatói közösség pedig folyamatosan erősödik. Fontosnak tartom kiemelni, hogy továbbra is a szakkollégistáink tanulmányi, szakmai előmenetelén van a hangsúly. Milyen próbatételek elé állította a koronavírus okozta veszélyhelyzet az intézményt? A világjárvány mérlegre tette, hogy közösség marad-e a közösség olyankor, amikor sokkal ingerszegényebb kapcsolatban vagyunk egymással. Úgy gondolom, hogy a csapatunk kiállta a próbát. Jó példa erre a tanév végi online egymástól tanulás, amely a korábbi házi konferenciánk utódja volt. Ezen mindenki odatette magát: nagyszerű előadásokat tartottak, és élvezettel, elismeréssel figyelték mások prezentációit is. Milyen kulcspillanatokat emelne ki a tanévből? Ilyenek voltak a nyári, illetve téli felvételijeink, amelyekkel – pozitív értelemben – túlvállaltuk magunkat, azaz átléptük a harmincfős létszámkeretet. Az első félévben harmincnégy, a másodikban harmincegy hallgatónk volt. Ennek ellenére sike-

rült úgy beosztani az erőforrásainkat, hogy többen férjenek hozzá a támogatott egyetemi képzéshez, és részesei legyenek a programunknak, tagjai a közösségünknek. Kiemelkedőnek tartom a rendkívüli üzemmódra átállást, hiszen azzal, hogy fizikailag hónapokig nem volt kapcsolatunk egymással, korábban soha nem tapasztalt helyzetbe kerültünk. Gyors és jó döntéseket hoztunk mind a hallgatóinkat, mind pedig a szakmai tervünket illetően. Elértük, hogy néhány – hazamenni nem tudó vagy határon túli – hallgató a kollégiumban maradhasson, és megfelelő informatikai hátteret teremtve szinte teljes értékű szakmai programot valósítottunk meg. Remek élmény volt a közösség intenzív megélése az adventi vacsoránkon, és építő volt az Oláh Gergő énekessel folytatott pódiumbeszélgetésünk is. Az év talán legfontosabb eredményének azonban a hallgatói önkormányzat megszilárdulását, fejlődését tekinthetjük. Korábban is voltak erre irányuló próbálkozásaink, most azonban minden tekintetben tettre kész csapat állt össze a Hallgatói Tanácsban. A veszélyhelyzet természetesen kicsit visszavetette a hatékonyságot, addig viszont remek programokat szerveztek, és partnereink voltak kérdéseikkel, illetve építő támogatásukkal egyaránt.  DEZSŐ ATTILA (Az interjú teljes terjedelmében a WISZ honlapján olvasható)

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 25

| MOZAIK |

Eltemették Sípos Kund Kötöny esperest

Július 24-én pénteken kísérték utolsó földi útjára az nyíregyházi-északi temetőben Sípos Kund Kötöny nyugalmazott református lelkipásztort, a Nyírségi Református Egyházmegye volt esperesét, aki hetvenhat éves korában, húsvétvasárnapon otthonában adta vissza életét teremtő Urának. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese így emlékezett meg az esperes-lelkipásztorról: „Sípos Kund Kötöny 1943. október 4-én, Kisújszálláson született lelkészcsaládban. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd ott folytatta teológiai tanulmányait 1962 és 1968 között. Első szolgálati helyén, Dévaványán segédlelkészként szolgált egy éven át. 1969-től 1991-ig Ramocsaházán volt beosztott, majd pedig megválasztott lelkipásztor. Éveken át szolgált a szomszédos Nyíribronyban is. Itt végzett szolgálata idején választotta meg a Nyírségi Református Egyházmegye esperesének, majd a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség hívta meg lelkipásztorának, ahol 1991-től nyugdíjba vonulásáig, 2013-ig teljesítette szolgálatát. Nyíregyházán végzett szolgálati ideje alatt általános iskola, idősek otthona, bölcsőde alapítását vezette az egyházközségben. 1998–2006 között Nyíregyháza Megyei Jogú Város képviselőtestületének tagja volt. Esperesi tisztéből fakadóan több egyházi fórumon töltött be megbízatást.  TTRE.HU 26 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A zsoltárok könyvéből idézünk. Vízszintes: 1. Az idézet első része (É, I, E, N). 13. Háromtagú matematikai kifejezés. 14. Északi férfinév. 15. Részben leitat! 16. Sűrű buborékokkal fedett (folyadék). 17. Statikus, véletlen hozzáférésű memória, angol betűszóval. 18. Pan társa a némafilm-korszakban. 19. Oxigén és szén vegyjele. 20. Egykori kohászati központunk jelzője. 21. Átkarolá. 22. Gondolkozni kezd! 24. Az idézet második része. 27. Majdnem kópé! 28. Gyilok páros betűi. 30. Sárga farontó gombafajta. 31. Cölöp vége! 33. Kiejtett betű. 34. Tragikus sorsú thébai királyné. 36. Egy indiai levéltetű váladékából nyert anyag, névelővel. 39. Jókora adag jelzője. 41. Létezhetne. 43. Magából kiengedő. 45. Több pártus király neve. 46. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja. 48. GTZ. 49. Norvég válogatott labdarúgó (Kristoffer AJER). 51. Lócsemege. 53. Nagyváros központja! 55. Erős fájdalom a has jobb oldalán a bordaív alatt. 58. Bizmut vegyjele. 59. Ír költő (William Butler). 61. Oxidréteg a meleg acél felületén. 62. Kettőzve: a vizek városa. 64. Irányomba. 65. Erdővágás során földben maradó gyökér feletti rész. 66. Városi erdő. 68. Feleség, tréfás szóval. 69. Ésszel felfogja. 70. Zenében: kötötten adandó elő. Függőleges: 1. Betéti társaság, röviden. 2. Korszak. 3. Afrika legmagasabb hegye. 4. Énok neve angol nyelvű bibliákban. 5. A nemzetközi segélyjelzés betűjele. 6. Sulyok Mária. 7. Csomójáról elhíresült frígiai király, angol történelemkönyvekben. 8. A mandula- és olívaolaj legnagyobb része, másik neve olein. 9. Kettőzve: afrikai dob. 10. Házi feladat, röviden. 11. Konyhakerti növény. 12. Beszédhang a filmben. 16. Az idézet harmadik része (O, L, E, J, T). 17. Latin eredetű fiatalos köszönés. 18. Siló egynemű betűi. 20. Szóvégi részlet! 21. Verekedés puszta kézzel. 23. Quam … Abrahae promisisti, amelyet egykor megígértél Ábrahámnak (Requiem). 25. Reményteli. 26. Francia divatlap. 29. … Bryant, idén elhunyt olimpiai bajnok amerikai kosárlabdázó. 32. Osztrák származású olasz zeneszerző (Ferdinando PAER). 35. Osztrák zeneszerző, a dodekafon zeneszerzői technika képviselője (Alban). 37. Rejtekből kimerészkedő. 38. Kisipari termelőszövetkezet, röviden. 40. Európai Szocialisták Pártja, röviden. 42. Német folyó, a Duna bal oldali mellékfolyója (NAAB). 44. 1986-ban, az olaszországi Luccában alapított üzleti tanácsadó cég. 47. Utód. 50. Középen terel! 52. Uradalom. 54. Fekete tollú, nagytestű énekesmadár. 56. Babits Mihály 1921-ben kiadott kötete. 57. Az asztalitenisz piacvezető sportmárkája. 60. Pertu. 63. Hanti- és Manysiföld folyója (AGAN). 65. … Diavolo (Auber). 66. Talál. 67. Győri sportklub. 69. Kis vízfolyás. 70. Éneklő szócska. Az előző lapszám rejtvényének megfejtése: Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába!

| GYERMEKEKNEK |

Rejtvényes bibliai történetek A ránk következő néhány hétben Ruth könyvét fedezheted fel, mégpedig szó szerint. A bibliai történet olvasása során ugyanis nem mesélünk el mindent, hanem feladatokon, rejtvényeken keresztül neked kell megfejtened a történet egy-egy részét, kitalálni a neveket, vagy éppen megtalálni a jó utat, helyes választ a szereplők számára. Jó utat és izgalmas kalandokat kívánnak hozzá a szerzők: Miklya Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt.

MÓÁB FÖLDJÉN Miután az izraeliták letelepedtek az Ígéret földjén, bírák voltak az ország vezetői évszázadokon keresztül. A bírák idejében egyszer hatalmas éhínség tört Izráelre. Olyan nagy volt az éhínség, hogy egy betlehemi család összepakolta minden vagyonát, és elindult Móáb földje felé. Keresd meg a térképen Betlehem városát, és egy vonallal-nyíllal jelöld, merre mehettek! Egy darabig boldogan éltek Móáb földjén. Gyarapodott a család, a fiúk megnősültek, móábi lányokat vettek feleségül. Ám hamarosan meghalt Naomi férje, majd hamarosan a két fia is. Naomi ott maradt a menyeivel egyedül az idegen Móáb földjén. Egy napon látogató érkezett a hazájából, és fontos hírt hozott. Ruth és Orpa, a két móábi asszony egy szavát nem értette, hiszen nem beszélték a zsidók nyelvét. Vajon mi lehetett ez a hír? Megtudod, ha a betűket helyes sorrendbe helyezed.

Látod, a szamarakra felmálházták már a család minden holmiját. De ha jól figyelsz, a családtagok neveit is le tudod olvasni a csomagokról.

Naomi örömmel vette a jó hírt, és elhatározta, hogy visszaköltözik szülőföldjére, Betlehembe. A megfejtéseket a lap alján találod. Ha kíváncsi vagy a részletekre, olvasd el a Bibliádból Ruth könyve első fejezetének 1–6. igeverseit!  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 27

Megfejtések: Elímelek; Naomi; Mahlón; Kiljón; Elmúlt az éhínség Izráelben!

| EGYHÁZI ÉLET |

Búcsúzó igazgatók A Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának június 26-i tanévzáró nevelőtestületi értekezletén Fekete Károly tiszántúli püspök az egyházkerület vezetősége nevében elköszönt a szeptember 1-től nyugdíjba vonuló Ilyés Ilona igazgatótól. Ilyés Ilona huszonöt éve dolgozik a református oktatásban biológia–földrajz sza­kos tanárként. A 2000-ben induló hat­ évfolyamos Dóczy-gimnáziumnak a kezdetektől igazgatóhelyettese, az utolsó hat évben pedig igazgatója volt. Fekete Károly szerint az elmúlt húsz évben dinamikus, kölcsönös tiszteleten és bizalmon nyugvó munkakapcsolata alakult ki az egyházvezetéssel. Augusztus 29-én Nyírbátorban a református iskolák országos tanévnyitóján Ilyés Ilona Makkai Sándor-díjban részesül. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona június 30-án tartotta tanévzáró nevelőtestületi értekezletét, amelyen a fenntartó nevében szintén Fekete Károly köszöntötte Győri József igazgatót, aki negyvenegy év tanári, tíz ÁLLÁS

év internátusvezetői és huszonnégy év igazgatói szolgálat után július 31-én nyugdíjba vonul. Győri József a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát. Az egyetem befejezése után 1979. augusztus 1-től megszakítás nélkül a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának alkalmazásában állt, 1996-tól töltötte be az igazgatói tisztséget. Kiemelkedő szerepe volt az iskola nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében és működtetésében. Megkülönböztetett figyelemmel kezelte a határon túli magyar iskolákkal fennálló kapcsolatokat. Két cikluson keresztül tagja volt egyházunk Zsinatának, valamint a Zsinat Oktatási Bizottságának. Évtizedek óta elnöke a határon túli magyarok hazai gyógykezelését támogató Kőszikla Alapítványnak, az Országos Református Tanáregyesület alelnöke. Széles körű pedagógiai tevékenysége elismeréseként 2005-ben Imre Sándor-díjban részesült, 2014-ben pedig megkapta a Trefort Ágoston-díjat.  TTRE.HU

A HÉT KÉPE

A Gara-Vaskút-Csátalja Református Missziói Egyházközség református lelkészi, illetve református hittanoktatói végzettségű, vagy ezeken a szakokon levelező tagozaton tanuló személyt keres. Az állás betölthető 2020. szeptember 1-től. Feladatok: iskolai hittanórák megtartása, gyülekezeti gyermek- és ifjúsági szolgálat, bibliaórák vezetése, igeszolgálat a vasárnapi istentiszteleten. A szolgálat ellátásához rendelkezésre áll szolgálati lakás, szolgálati autó, nettó 260 000 Ft fizetés. Jelentkezni, érdeklődni a gara-vaskut-csatalja@ reformatus.hu e-mail-címen, vagy a 06-30636- 5836-os telefonszámon lehet. BÁN BÉLA esperes Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Református palást, Bocskai-öltöny készítését rövid határidőre vállalom. www.reformatuspalast.hu, e-mail: revertgy@index.hu Gyál, Rákóczi út 3/2. Tel.: 06-30-368-0907. 28 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

A trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Hajdúszoboszlói Csoportjának kezdeményezésére július 31-én keresztet állítottak a fürdőváros határában, a 4-es főút mellett. A közadakozásból elkészült jelkép avatásán részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita, Palánki Ferenc római katolikus megyéspüspök, egyházunkat pedig Fekete Károly tiszántúli püspök képviselte.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

| KITEKINTŐ |

Humanitárius katasztrófa fenyeget Északkelet-Szíriában Joseph Kassab, a bejrúti központú testvéregyházunk, a Szíriai és Libanoni Nemzeti Református Zsinat (NESSL) főtitkára levélben tájékoztatta az európai és az amerikai partneregyházakat a súlyosbodó helyzetről. Kamisli, Haszaka és Malikije református gyülekezetei nyugat-európai, amerikai és magyar támogatásra is számíthatnak a krízisben. A kilenc éve szűnni nem akaró háború önmagában is visszafordíthatatlan károkat okozott a szíriai népnek, de hatványozottan sújtja a helyi keresztyén közösségeket. A nagyhatalmak konfliktusa és a szigorodó amerikai szankciók, az úgynevezett „Caesar Törvény” – amely ellen korábban a NESSL is tiltakozott, amerikai testvéregyházai pedig nyilvánosan is felléptek – csak elmélyítette a kilátástalanságot és a szegénységet, amely már eddig is arra ösztönözte a helyi keresztyéneket, hogy elhagyják hazájukat, és nyugatra meneküljenek. Szíria területének nagy része ma is idegen hatalmak felügyelete alatt áll, Oroszország és Irán támogatásának köszönhetően a szíriai kormány az ország mintegy hatvan százaléka felett rendelkezik. Az északnyugati területeket ugyanakkor a Törökország támogatását élvező iszlamista milíciák tartják uralmuk alatt, északkeleten pedig – amerikai támogatással – továbbra is a kurd „adminisztráció” befolyása érvényesül. A kurd milíciák és török csapatok között a tavalyi, az ökumenikus közösség és a világ reformátussága által is elítélt invázió óta rendszeresek a fegyveres összecsapások, amelyek a helyi keresztyén közösségeket sem kímélik. Az elmúlt hetekben egyre súlyosbodó humanitárius válságról a NESSL főtitkára a térség három városa, Kamisli, Haszaka és Malikije református gyülekezeteinek beszámolója alapján adott tájékoztatást. Július eleje óta megszűnt a vezetékes vízellátás, rendszeresek az áramkimaradások: elektromos áram csupán naponta két órára van a háztartásokban. Az energiahordozók árai a drámai pénzromlás és a gázolajkészletek elapadása miatt az egekbe szöktek. Súlyos hiány mutatkozik gyógyszerekből és alapélelmiszerekből, búza hiányában a pékségek bezártak. Mindeközben a térséget felügyelő „kurd önkormányzat” nyomás alatt tartja a magánintézményekként működő egyházi iskolákat, és arra kényszeríti őket, hogy tanmenetüket ideológiai alapon módosítsák. Az új koronavírus-járvány pedig az egészségügyi ellátás hiányában csak tetézi a kilátástalanságot.

NYUGTALANÍTÓ A HELYZET Törökország július 29-én előre megtervezett katonai támadást indított Észak-Szíria térségében, hogy ellenőrzése alá vonja a szír-török határ jelentős részét. A szíriai lakosság körében tapintható a feszültség. Testvéregyházunk, a Szíriai Örmény Református Közösség humanitárius segítséget nyújt a térségben.

Firas Farah, Kamisli református lelkésze feleségével

A helyi lelkészek szerint a még itt élő keresztyének „megbánták, hogy amikor lehetőségük volt, nem hagyták el az országot”. Keresztyének és nem keresztyének egyaránt a gyülekezetektől várnak segítséget. A NESSL bejrúti központú jótékonysági szervezetének segítségével igyekszik enyhíteni a humanitárius katasztrófa következményeit. A szír reformátusokat nyugat-európai, valamint amerikai egyházak és civilszervezetek támogatása mellett a magyar kormány is segíti. A NESSL a Hungary Helps program keretében tavaly átutalt támogatás fennmaradó részét humanitárius programjára fordítja. A nemzetközi támogatásnak köszönhetően az egyház gyógyszereket, védőfelszereléseket és élelmet juttat a térségbe. Firas Farah, Kamisli városának református lelkésze harmincszoros drágulásról, súlyos inflációról és növekvő társadalmi feszültségről számolt be a különösen a keresztyén kisebbséget sújtó szankciók következményeként. A lelkész szerint a keresztyén kisebbség „a hit hagyatékának letéteményese, a szeretet üzenetének és a békés együttélésnek az utolsó szószólója”. Farah szerint a keresztyének a háború kitörése óta „biztonsági szelepként” szolgálnak a szír társadalomban, a gyülekezetek pedig minden őket ért támadás ellenére arra törekednek, hogy életeket mentsenek – tekintet nélkül a hozzájuk forduló emberek etnikai vagy vallási hovatartozására.  FORRÁS: REFORMATUS.HU 2020. augusztus 9.

Reformátusok Lapja 29

| PORTRÉ |

Öt kérdés – öt válasz Életüket, munkájukat, szabad óráikat szentelik oda Istennek, a református egyháznak és gyülekezetüknek – rovatunkban hétről hétre lelkipásztorokat, gondnokokat és presbitereket mutatunk be. Bese Ferencet, a Soroksári Református Egyházközség gondnokát kérdeztük. lasztottak, így ott is számítanak a munkámra. Köszönet illeti Takaró Tamás esperest, aki már régóta bízik bennem, az ő terelgetése, tanácsai a polgári életemben is meghatározóak voltak. Végül, de nem utolsósorban élmény: mert látni lehet az embereket, amint a hit felé fordulva megtapasztalják Isten kegyelmességét és szeretetét.

Bese Ferenc 1964-ben született Budapesten. A soroksári általános iskola, majd a Veres Pálné Gimnázium elvégzése után az akkori Állam­ igazgatási Főiskolán, illetve a Corvinus Egyetemen szerzett diplomát. Élspor­ tolóként a Fradiban kézilabdázott. Helyi és országos politikával 1994 óta foglalkozik,1996 óta a soroksári gyülekezet presbitere, 2019 októbere óta Soroksár polgármestere.

3

1

Mikor és hogyan került először kapcsolatba a soroksári gyülekezettel? Mondhatni beleszülettem. Apai nagyapám templomépítő presbiterként szolgálta az egyházat, majd nagymamámmal együtt egyházfiként tevékenykedett. Édesapám is oszlopos tagja volt a közösségnek, habár a munkája mellett nehezen tudott időt szakítani a gyülekezeti feladatokra. Jómagam a templom kertjében nőttem fel, ott játszottunk az öcsémmel, és minden vasárnap hallgattuk Galambos „tiszi bácsit”. A konfirmálás és a nősülés után, élsportolóként kevesebbet foglalkoztam a hittel. Harmincéves korom körül éreztem, hogy nem bírom az élet súlyát. A sportból adódóan egészségi problémáim voltak, és fiatalon lettem Soroksár első alpolgármestere. E felelősség nyomasztott, túlhajszolt életet éltem, ami a család rovására ment. Ekkor tértem haza újra, igazán a gyülekezetbe.

2

Mit jelent önnek a gyülekezeti szolgálat? Elhivatottság, kötelezettség és élmény. Elhivatottság, mert erre meg kell érni, fel kell ismerni a szolgálatban rejlő örömöket, amelyeket mások által tapasztalhatunk meg. Kötelezettség, hiszen annyi mindent köszönhetek a gyülekezetnek, a református egyháznak, hogy kötelességemnek érzem a szolgálatot. Ma már a gondnoki feladatokat is ellátom, sőt az egyházmegyei tanácsba is bevá30 Reformátusok Lapja

2020. augusztus 9.

Honnan merít erőt, ha mélyponton van a hitében? „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Ez volt a konfirmálási igém, és ezt vallom, amikor fáradt, kimerült vagyok – nem csak fizikai értelemben. Hiszem és vallom, hogy az Úr csak olyan feladattal bíz meg, amelyet képes vagyok teljesíteni. Ez minden ember számára más és más. Van, akinek kevesebb terhet kell cipelnie, és van, akinek több nyomja a vállát. Én talán sokat vállalok, de amíg bírom erővel, addig lelkiismeretesen végzem el a tennivalókat.

4

Melyik szó jellemzi a legjobban, és miért? Sok pozitív és negatív jelzővel is illettek már. Nem vagyok álszerény, de öntelt sem vagyok. Kitartó, a munkában következetes és családszerető vagyok. A család a legkisebb egység a mai magyar társadalomban, amely nélkül lehetetlen létezni. Nehézséget okoz összeegyeztetni a gondnoki szolgálatát a polgármesteri tevékenységével? Rendkívül összetett egyszerre a település vezetőének és a gyülekezet világi vezetőjének lenni. Barta Károly lelkipásztorral jó együttműködésben végezzük a feladatainkat. Az időt be lehet és kell is osztani, hogy mindenre jusson belőle – nem csak vasárnap. El sem tudnám képzelni, hogy ne szolgálhassak, bármi legyen is a munkám. Hálás vagyok, hogy annyi erőt kapok, hogy talán még adni is tudok belőle. De mindez család nélkül elképzelhetetlen lenne. Görögkatolikus feleségem mindenben mellettem és a gyülekezetünk mellett áll. Együtt szolgáljuk az Urat, az egyházat és a gyülekezetet.  KINCSES KRISZTINA

5