Reformátusok Lapja 2022/23. szám

A Magyarországi Református Egyház hetilapja

Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13. Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Szerkesztőségi titkárság: Buzási Zsoltné (titkarsag@reflap.hu)

Telefon: hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között 06-30-396-8208.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám:

OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma:

HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB.

Főszerkesztő és kiadó: Fekete Zsuzsa

Főszerkesztő-helyettes: Weberné Zsikai Mária (weber.maria@reformatus.hu)

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Illényi Éva (illenyi.eva@reformatus.hu), Kiss Sándor (szerk@reflap.hu), Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu), Regéczy-Nagy Enikő (szerk@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Németh Balázs ügyvezető.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x.

Címlapfotó: Zelenka Attila

ELEINK FOHÁSZAI

Adjad a te Szentlelkedet, hogy minden dolgaim a te akaratodból legyenek és a te segítségedből végeztessenek. A te angyalod oltalmazzon engem a mai napon és egyébkor is. Oh, Jézus Krisztus Istennek szent fia, én édes megváltóm, ki énérettem haltál meg és támadtál fel, irgalmazz énnékem és bírjad az én életemet, a te Szentlelkedből világosítsd meg az én szívemet, hogy rendelhessem jómódon minden ez napi cselekedeteimet. Ámen.  BALASSA BÁLINT (1554?–1594)

INTERJÚ •9. Hitbéli megújulástól a református szaknévsorig | Balog Zoltán püspökkel egyházvezetői szolgálatának elmúlt egy évéről beszélgettünk

INTERJÚ • 13. A látható és láthatatlan Szentlélek | Harmathy András református lelkipásztort a Szentlélekről és Krisztus megváltásáról kérdeztük

GONDOLATOK • 21. A visszajelzés Lelke | Kádár Tamás György a pünkösd megfoghatatlan történéseiről

REFORMÁTUS ÉLET • 22. Trianon és a magyar reformátusság | Kis László pécsváradi lelkipásztor áttekintő írása nemzeti szétszakíttatásunk református vonatkozásairól

EGYHÁZI ÉLET • 24. A szeretet cérnájával készülnek a gyógyító macik | Somlainé Kiss Viktória mackóvarró műhelyében jártunk

PORTRÉ • 30. Református névjegy | Ismerjék meg Sógor Árpádot, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkipásztorát

Tisztelt Olvasóink!

A Reformátusok Lapja Szerkesztősége és Kiadóhivatala elérhetőségei:

TELEFONSZÁMUNK:

hétfőtől csütörtökig 9 és 16 óra között: 06-30-396-8208.

E-MAIL-CÍMEINK:

szerk@reflap.hu (szerkesztőségi ügyekben), kiado@reflap.hu (előfizetési, terjesztési és példányszám-módosítási ügyekben).

A személyes ügyfélszolgálatunk szünetel.

VI. 5. PÜNKÖSDVASÁRNAP

(9) „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,1–14) Amikor elolvassuk ezt a verset, eszünkbe jut pünkösd ünnepén a galatabeliekhez írt levél, amelyben Pál a Lélek gyümölcsének írja a jóságot. Van néhány kézirat, amelyben a világosság gyümölcse helyett a Lélek gyümölcse szerepel itt is. Az egész szakasz összefüggésében kifejező, amit itt olvasunk. Lelki gyümölcsök akkor lesznek az életünkben, ha nem a sötétségben élünk, járunk és nem a sötétség cselekedeteit szeretjük. Hiszen a növény is hogyan teremhetne a sötétben? Amikor ezeket a sorokat írom, az első meleg tavaszi napsütést élvezhetjük. Pünkösd idejére a sok napsütés már nagy hatást gyakorol a természetre: a virágok megerősödve pompáznak, már lehet termést szedni néhány elvetett növényről. Így van ez a mi életünkben is. Ha engedjük, hogy Jézus Krisztus világossága, szentsége, igazsága bevilágítsa az életünket, rámutat mindarra, amit ki kell tisztítani, takarítani. Ha van világosság, akkor mindig megláthatja az ember, ha piszkos, foltos lett valami, hogy letisztítsa. Ha van fény, megelevenedik az élet. A pünkösdi láng kigyúlt, hogy betöltsön bennünket. Ez a láng nem megemészt, hanem megújít jóságra, igazságra és egyenességre!

Józs 9  189. dicséret

VI. 6. PÜNKÖSDHÉTFŐ

(15) „kihasználva az alkalmas időt…” (Ef 5,15–17)

Ma van az alkalmas idő arra, hogy ünnepeljünk! Ma van az elkészített idő arra, hogy letegyünk mindent a kezünkből, és elcsendesedjünk. A csendben, ha elengedjük a napi zajokat, tudunk figyelni az Úr szavára. A szava által lángot gyújt a szívünkben. Az élő reménység, a hit, a szeretet lángját. Ez a nap is alkalmas arra, hogy a templomi közösségbe menjünk, és megerősödjünk a Krisztus testében. Mi is megújíthatjuk a kitartásunkat a gyülekezetben, az imádságban, a kenyér megtörésében és a szolgálatban. Ma van az alkalmas idő, hogy a Lélek által megújuljunk! Az Úr várja a velünk való találkozást. Lelke által tud felkészíteni arra, hogy betöltsük a hivatásunkat, amit ránk bízott. Vannak olyan idők, amikor különösen hív az Úr, és helyet készít. Ragadjuk meg őket! Azonban a kísértő el akarja ezt venni, le akarja ezt rontani. Ha nem élünk az elkészített idővel, akkor meg is tudja tenni. Isten minden napot alkalmassá akar tenni számunkra. Úgy lehetséges ez, ha keressük és megértjük, hogy mi az Úr akarata. Az elkészített időkben, ha dolgozik bennünk az Isten Lelke, mi is alkalmassá válunk, hogy Krisztust hordozzuk életünkkel, cselekedetünkkel. Mások számára is hasznos eszközökké leszünk.

Józs 10,1–15 374.  dicséret

VI. 7. KEDD

(18) „Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel…” (Ef 5,18–20) Egy konfirmanduscsapat a konfirmáció után részt vett a nyári héten is. Ott sokan közülük élő hitre jutottak. Már nemcsak megtanulták a hitvallásokat, hanem szívük szerint döntést hoztak, hogy Jézus Krisztust szeretnék követni. Azután elteltek hónapok. Jöttek a templomba és az ifjúsági órákra. Azonban a világ is vonzotta őket. Az osztálytársak bulikba hívták az egyik kislányt. Egy szombati részegség után, vasárnap jött a templomba, és éppen ez volt azon a vasárnapon az Ige. Újra egyértelmű döntés elé állította az Úr. Melyik öröm kell nekünk? A világi, amely elkábít, és sokszor drága árat fizet érte az ember, sőt, az egész család is? Lehet, hogy pillanatnyilag kikapcsol, de hosszú távon leépít. Azonban ha az Urat követjük, és Isten Lelkét hívjuk az életünkbe, benne mély, tartós, elvehetetlen örömöt kapunk. Milyen csoda, hogy az Úr Lelke betölti az én bűnre hajló testemet, és templommá teszi! Milyen öröm, hogy olyan elfoglaltságokat ad, amelyekben csak még jobban felszabadul, megerősödik a lelkem! Éppen ezért imádkozzuk minden reggel, és napközben is: jövel, Szentlélek Isten! Segíts, hogy ne legyen akadálya annak, hogy veled teljek meg!

Józs 10,16–43  375. dicséret

VI. 8. SZERDA

(32) „Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,21–33)

Ahogyan visszatértünk az ünnepek után a hétköznapokba, ez a szakasz is a mindennapi kapcsolatainkkal foglalkozik. Persze az ünnepeinken is meglátszik, ha ezek nincsenek rendben. A hétköznapokban lehet úgy élni Isten Lelke által, hogy építjük, szeretjük egymást, hogy az ünnepekben felszabadultan lehessünk még többet együtt. Pál apostol magasra teszi egymás szeretetének a mércéjét. Az egekbe emeli, ami már a földön megvalósulhat. Krisztus és az egyház szeretetéhez hasonlítja a férj és a feleség kapcsolatát. A nagy titok, amit ember ki nem találhat, és ki nem gondolhatott, ami nem emberi tervek szerint valósulhat meg. Nem tudjuk ezt magunktól tenni. De ha átéljük, szemléljük Krisztus szeretetét, akkor benne felfakad a forrás. Jézus Krisztus vezeti az ő népét, és benne a férfiak is megerősödnek a bátorságra, vezetésre. Jézus Krisztus úgy szeretett minket, hogy nem a maga

kényelmére gondolt, mindent odaadott, hogy megmentsen minket. Nem sajnálta az időt és a fáradságot. Annyi mindent kaptunk, amiből adhatunk a mellettünk élőknek! Aki pedig így szeret minket, annak a legjobb engedelmeskedni. Mindezt kapja és továbbadhatja az is, akinek nincs házastársa. Józs 11  376. dicséret

(4) „…ne ingereljétek gyermekeiteket…” (Ef 6,1–4)

Ha gyermekeknek magyaráznám ezt a négy verset, biztosan az ötödik parancsolatot húznám alá számukra. Ez a második kőtáblán az első. Azonban e napi magyarázatokat inkább felnőttek olvassák, ezért erre a mondatra kerül számunkra a hangsúly. Felfigyeltünk már erre a rövid felszólításra? Vagy csak ott tartunk, hogy a gyermekeinknek hangsúlyozzuk, mit tegyenek, hogyan kellene tisztelniük szüleiket, tanítóikat, nagyszüleiket, ennél tovább nem látunk? Pedig minden felnőttnek is szól a parancsolattal kapcsolatos intés. Csak számonkérünk, követelünk, vagy elgondolkozunk, hogy mi a mi részünk mindebben? Én úgy tapasztaltam, ingerlem a gyermeket, a fiatalt, ha indulatos vagyok, igazságtalanul bánok vele, nem hallgatom meg türelmesen, ha én megteszem, amit neki megtiltok, ha nem tisztelem benne is az embert. Bármilyen fiatal is hozzám képest. Lehet Isten lelkületével mást adni! Lehet, hogy nálam megálljon a kamasz dühe, és bennem más indulatot tapasztaljon. Jézus Krisztus úgy szeretett engem, hogy e magasságból és mélységből meríthetek, és adhatok példát és krisztusi lelkületet fiatalnak, gyermeknek is. Hiszen ők a mi példánkat követik! Józs 12  372. dicséret

(8) „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.”

(Ef 6,5–9)

A Jézus Krisztus által megváltozott mindennapi életvitel kihat az úr-szolga viszonyra is. A házitáblák sora, amelyekben keresztyén lelkiségünk kifejeződhet, vonatkozik a férjre, feleségre, a felnőttre és gyermekre, a szolgára és urára. „Számítások szerint a Római Birodalomban 60 millió rabszolga élt.” (Barclay) Az ókori világ munkaereje. Vannak köztük „kétkezi munkások, háziszolgák, de tanult emberek is, orvosok, tanítók, hivatalnokok is” (John Stott). Olvastunk kihasználásukról, a kemény bánásmódról. Lehet, nem is kell a Római Birodalomig visszamenni, hanem ma is látunk ilyet a környezetünkben. Modern rabszolgaság! Mert az ember szíve magától nem sokat változott. Azonban a Szentháromság Isten által igen! Az Úr Jézus új szívet és megváltozott lelkületet ad nekünk. A keresztyén munkás tudja, nem a főnökének dolgozik pusztán, hanem Mennyei Urának. A főnöknek is el kell számolnia majd Istennel, hogyan bánt a beosztottakkal, mennyire volt igazságos, méltányos velük. Mindketten megtehetik nemcsak a minimumot, hanem azt a jót, amely a másik ember életét építi. Ha pedig senki nem venné észre, hogy jót teszek, nem díjazná, akkor is tudhatom, hogy az Úr számontartja. Ő megjutalmaz érte. Józs 13  371. dicséret

(13) „Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon…” (Ef 6,10–24 )

Mindennap felöltözünk az évszaknak megfelelő ruhába. Van, aki hosszan válogatja, mit vesz fel. Jusson eszünkbe minden reggel öltözéskor, hogy felvettem-e a lelki ruhatáramat! A keresztyén harcos öltözékét. Mert szüntelen támadás alatt van, aki gyakorlati, hitvalló módon Krisztust követi. Persze azon is érdekes elgondolkozni, hogy valóban harcban állunk-e. Azt támadja a sátán, aki veszélyt jelent számára. Ma sok alvó keresztyén van, aki inkább szereti a kényelmet, mint a harcot. Inkább szereti nézni, hogy mások harcolnak, mint hogy ő is harcba állna. Nem imádkoznak, nem tesznek bizonyságot, nem szolgálnak, nem élnek hitvalló életet, nem adakoznak, nem böjtölnek, és így nincs harc sem. Pedig minden Krisztusban hívőt besoroztak! Csodálatos ruhatárunk van, amelyben győztes harcot vívhatunk a kísértő, a világ vagy a testünk kívánságainak a támadásaival szemben. Ellenállhatunk! Milyen öröm ezt megtapasztalni! Milyen öröm a győztes oldalán állni! Mindehhez kell az igazságszeretet öve, a megigazulás páncélja, a békesség evangéliumának saruja, a hit pajzsa, az üdvösség sisakja és a Lélek kardja, amely az Isten beszéde. Adja Isten, hogy mindezeket végigelemezzük, megértsük és tudatosan alkalmazzuk! Józs 14  370. dicséret

VI. 9. CSÜTÖRTÖK

VI. 10. PÉNTEK

VI. 11. SZOMBAT

TRIANON – Isten ostora

ott családi vagy munkakapcsolataik. Akik maradtak, a szétesést és kiüresedést összefogással ellensúlyozták, igyekeztek feléleszteni a gyülekezeti életet. Volt lelkész, aki színjátszó kört, énekkart, gazdakört alapított 1920 után. Az elcsatolt egyházrészekben általános jelenség volt, hogy felmérték az otthon maradtak tálentumait, tehetséggondozásba kezdtek, majd egyházi iskolákat alapítottak.

Tragédiáinkat olykor Isten büntetéseként fogjuk fel. A református önkritika hagyománya a török megszállás koráig nyúlik vissza. Luther „Isten ostorának” nevezte őket a műveiben. Ezzel a jelszóval futótűzként terjedt el a protestantizmus a török hódoltság uralma alatt élő magyarok között. Bűnbánatot tartottak, és megalázták magukat Isten előtt. Erről a református magatartásról több énekünk is tanúskodik, mint például a Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe! kezdetű dicséret (Új RÉ 473) is. Református kultúránk szerves része a bűnbánat gyakorlata. A szétdarabolás az embereket önvizsgálatra késztette. Ébredési mozgalmak indultak.

Milyen mentális állapotban voltak a reformátusok?

Az elképzelhetetlen trianoni békediktátum életbelépésével a református egyházközségekben is általánosan eluralkodó hangulat lett a gyász és a bizonytalanság mind egyéni, mind közösségi szinten. A korabeli beszámolókból, leírásokból és igemagyarázatokból kiderül, hogy egyházunk szolgálatának fő hangsúlya a lelkigondozásra és az „életvezetésre” helyeződött át. A gyakorlati kihívásokra válaszok fogalmazódtak meg – mondja Radvánszky Ferenc református lelkipásztor, aki szerint a gyakorlati vezetés ma is fontos feladata az egyháznak.

DÓKA VIKTÓRIA

Milyen helyzetben találták magukat az elcsatolt egyházrészek?

Valósággal sokkot kaptak. Egyrészt a békediktátum aláírása előtt a különböző tájegységek reformátusai kapcsolati hálóik révén egységben élték meg református hitüket és a nemzetet. Másrészt az egyházközségek függtek az állami finanszírozástól, a lelkészek, tanítók, kántorok bére nagyobbrészt a kongruából, azaz állami kiegészítő támogatásból állt. Ennek megszűntével gazdasági alapot kellett találni az alakuló határon túli református közösségek fenntartására. Ezt az átszervezést a református egyházat erős fenntartásokkal kezelő utódállamok változatosan ravasz adminisztratív ellenszelében kellett elvégezni.

Hogyan reagáltak a gyülekezetek?

Hatalmas tömegek menekültek pánikszerűen a megcsonkított Magyarországra, főként értelmiségiek és azok, akiknek éltek

Az emberek tanácstalanokká lettek, gyászoltak, szétesett a családjuk, bizonytalanságban éltek, nem volt jövőképük, így a pásztori szolgálat vált a legfontosabb feladattá, a lelkigondozás. Az igehirdetésekben életszerű kérdésekre, a jelen problémáira igyekeztek választ adni a lelkészek. Gyakorta látogatták a családokat, a hívekkel személyesebb, közvetlenebb kapcsolatot építettek ki. A gyülekezetek a hívek adományaira kezdtek el támaszkodni, az állami finanszírozás révén ilyen mértékben azelőtt ez nem volt jellemző.

Milyen következtetéseket lehet levonni elődeink példájából? Az akkori egyház szinte prófétikusan mutatta meg, hogyan éljünk közösségeinkben. Meggyőződésem, hogy a lelkészeknek ma is a hívek életszerű kérdéseire kell választ adniuk az Ige alapján. Látogassunk el több családhoz, ismerjük meg a gyülekezeteinket, lelkigondozzuk a rászorultakat, foglalkozzunk testvéreink problémáival, különben felmorzsolódunk!  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS

A TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM

A trianoni békediktátum életbelépésével hárommillió magyar anyanyelvű rekedt a határ külső oldalán, köztük közel egymillió református. 1920. június 4-én nemcsak Magyarország, de a református egyház is darabjaira szakadt, elképzelhetetlen próbatétel elé kerülve. Ebből a helyzetből kellett mind mentálisan-lelkileg, mind gazdaságilag talpra állni.

A szerző a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke

PÁSZTOR DÁNIEL

Jövel, Szentlélek Úristen

Pünkösd: ma újra hívjuk és várjuk Isten Szentlelkét, a teremtőt, az újjáteremtőt, a megelevenítőt, az életet formálót, a megfoghatatlant, a kikutathatatlant, aki olyan, mint a szél, amelynek zúgását halljuk, de nem tudjuk, honnan jön és hová megy, mégis érezzük valóságát személyes életünkben, a gyülekezet, az anyaszentegyház közösségében.

Jézus megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, miután felmegy a mennybe. A Szentlélek munkája nélkül az ember nem tudna megtérni, és nélküle

„...amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26–27)

sosem született volna meg az első gyülekezet. Jézus Nikodémushoz intézett szavaiból megértjük, hogy újjászületés nélkül senki sem láthatja meg Isten országát, és ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába, mert csak ami Lélektől született, az lélek (lsd. Jn 3,3–6). Az újjászületés tehát természetfeletti csoda, amelyet a Szentlélek végez el a hívő ember életében.

A Szentlélek munkája nem zárul le a hívő ember megtérésekor, hanem különböző szerepeket betöltve folytatódik. Az egyik ilyen szerep a megerősítés. Jézus azt mondta a tanítványoknak, hogy aki hisz benne, az nagyobb dolgokat fog tenni, mint amiket ő tett. Látva a tanítványok szomorúságát, Jézus megnyugtatta őket, hogy jobb nekik, ha ő elmegy, mert így eljön helyette a Vigasztaló. Pünkösdkor a tanítványok valóban erőt vettek, és betöltekezve a Szentlélekkel Péter olyan bátran hirdette az evangéliumot, hogy háromezer lélek tért meg, ez azonban nem Péter saját erejének volt köszönhető, hanem a benne munkálkodó Szentléleknek. Ez az erő most is jelen van az egyházban, ez az a kifogyhatatlan forrás, amelynek a segítségével véghez vihetjük a Jézustól kapott küldetésünket ezen a földön.

A Szentlélek ad erőt megvallani Jézust mint Urat életünk minden helyzetében, ad erőt bátran hirdetni az evangéliumot minden helyen és minden körülmények között.

A Szentlélek belső munkája, hogy vezeti a hívő embert és megérteti vele az Ige igazságait, így meglesz az a képessége, hogy Isten akaratát megértse, és annak megfelelően éljen.

A Szentléleknek tanító szerepe is van. Jézus szavait olvasva megértjük, hogy mindenre megtanítja majd a tanítványokat, és eszükbe juttatja mindazt, amit mondott nekik (Jn 14,26). A Szentlélek teszi világossá az Igét annak, aki olvassa Isten szavát, így a nehezen érthető szakaszok is kitisztulhatnak, és Isten személyesen szól az olvasóhoz.

A közbenjáró szerepet is a Szentlélek tölti be a hívő ember életében. Pál apostol beszél erről a közbenjáró szerepről, amikor azt írja, hogy amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal (Róm 8,26–27). Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek segít az imádkozásban, és amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, akkor esedezik érettünk és közbenjár.

A Szentlélek segít teremni a Lélek gyümölcseit, amelyek a következők: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség (Gal 5,22). Ezeket a gyümölcsöket nem magunktól teremjük, hanem csakis a Szentlélek segítsége által. A gyümölcsök termése egyben a bizonyíték a bennünk lakozó Szentlélek jelenlétére is. Tehát a Lélek az, aki elvégzi a megszentelődést az életünkben, megszabadítva minket a test cselekedeteitől, ő segít Krisztus képmására formálódni.

Ezért újra és szüntelen hívjuk Isten Szentlelkét: „Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd be szíveinket épen, mennyei szent ajándékkal, szívbéli szent buzgósággal… Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, gyenge hitünket erősítsd, hogy halál és élet által hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja, Alleluja.” 

Hitbéli megújulástól a református

Az egyház akkor lehet hiteles, ha a saját életével példát mutat a világnak – vallja Balog Zoltán. A Zsinat lelkészi elnökét egy éve szentelték püspökké, azóta sok energiát fektetett abba, hogy megbékítse a korábban vitázó feleket, munkatársaival, a Zsinat vezetőségével átfogó stratégiát fogalmazzanak meg, új egyházszervezeti formát vezessenek be, rendezzék a lelkészek javadalmát, valamint megerősítsék a református egyház belső lelki és szellemi védelmi vonalait. Az egyház születésnapja közeledtével Balog Zoltán arról is beszélt lapunknak, miként készül gyülekezete konfirmandusaival a pünkösdre. FEKETE ZSUZSA

Tartalmas év van mögöttünk. Hogyan látja az elmúlt időszakot?

A legfontosabb előrelépés és a legégetőbb hiány is ugyanaz: megtaláljuk-e azt a nyelvet és érintkezési formát, amely által az egyházban mélyebben megértjük egymást, és közös akaratra jutunk. Bábelben először az emberek, majd a nyelvek is összezavarodtak, pünkösdkor pedig Jézus tanítványai átélték a megértés csodáját. Püspökként nekem is volt részem csodákban; hálás vagyok, hogy sikerült számos vitás ügyben egyetértésre jutni és megbékíteni a vitázó feleket. Az elmúlt év legmegrendítőbb élménye mégis az volt, amikor harminchat fiatal lelkész vállára rátehettem a palástot tavaly novemberben a Nagyvárad téri református templomban. Ez az ünnep legalább annyira felemelő volt számomra, mint amikor térden állva fogadtam az áldásokat a püspökké szentelésemkor. Örömmel tölt el, amikor szót tudok érteni a fiatalabb generációval is, hiszen mindannyian egy célért, Isten akaratának teljesítéséért szolgálunk.

Említette, hogy van, ami hiányzik. Igen, mert a másik tapasztalatom viszont az, amikor bürokratizálódik és öncélú jogászkodásba süllyed az egyházi élet. Ennek egyik következménye, hogy a lelkipásztorok között egyfajta érdektelenség uralkodik el. Számos gyülekezet és intéz-

mény éli elszigetelten a mindennapjait, nincs valódi kapcsolatuk sem a külvilággal, sem a rajtuk kívüli egyházi valósággal. Szeretném, ha ez változna. Közösségeink erejének a Szentlélekből kell fakadnia, mert ő az, aki elindíthatja egymás felé a különböző élethelyzetekből jövő és a hitüket sem ugyanúgy élő embereket.

Mit tehetünk azért, hogy hidak épüljenek az elszigetelődöttek között?

Minél többet kell találkozni: lelkészköri fórumokon, egyházmegyei napokon, hitoktatóknak, fiataloknak és mindenkinek, aki egyházunk életében részt vesz. Ezeken az alkalmakon a Biblia és hitvallásaink szerint, valamint a körü-

református szaknévsorig

löttünk élő embereket megértve, de nem mindent elfogadva beszélgethetünk egymással. A református egyházban ez a hittanoktatás éve. Szükséges, hogy létrejöjjenek a hitoktatói munkaközösségek, hogy ne magányos harcosként tekintsenek magukra, hanem erősíthessék egymást. A múlt év végén emelkedtek a hitoktatói óradíjak, ennek köszönhetően a pedagógusokéhoz hasonló juttatást kapnak. A hitoktatókon sok múlik, hiszen a következő generációt az óvodákban és az iskolákban lehet megszólítani. Emellett emlékezetes az a fórum is, ahová százharminc lelkipásztor jött el, hogy beszélgessünk arról, mit tehetünk a nemek összekeverésének ideológiája és a teremtési rend elleni támadások ellen. Remélem, ezek a rendezvények nem egyszeri alkalmak,

Az én felfogásomban ez inkább református nemzetstratégia. Számot kell vetnünk azzal, mi történt velünk és általunk az elmúlt három évtizedben a nagy politikai változások után. Az intézményi gyarapodás ugyanis nem feltétlenül járt együtt az egyháztagság növekedésével, a hit elmélyülésével. Tanulságos lehet megvizsgálnunk, hogy miképpen vagyunk kiszolgáltatva a különböző kormányzati ciklusoknak. Voltak és vannak olyan döntések, amelyeket esetlegesen hozott meg egyházunk vezetősége, s így váltunk egy hatalmas intézményrendszer fenntartójává. A stratégiával foglalkozó munkacsoport a magyarországi és a határon túli egyháztestek életét vizsgálva arra jutott, hogy a belső szellemi és lelki védelmi vonalak megerősítésére van a leginkább szükség. Ez azt

Az erdélyi változások mögött egy karizmatikus vezető, Kató Béla püspök stratégiai gondolkodása áll, amely szerint ahol egykor templomot építettek, ott legyen intézmény is, mert az köti majd össze és tartja meg a magyarokat. Az egységnapon Algyógyon prédikáltam, ahol már csak három református él, de a templomban százötvenen hallgatták Isten Igéjét, és a helyi ifjúsági központban ötven-hatvan fiatal tudja tartalmasan eltölteni a nyarat. Ebből a szempontból követendő és jelképes üzenet is a dél-erdélyi példa, hiszen ott különösen sokat szenvedett a magyarság. Megerősítő volt két és fél ezer magyar reformátussal együtt ünnepelni a szórványban május 21-én.

Novák Katalin köztársasági elnök első útjainak egyike éppen a Generális Kon-

„Gyakran arra koncentrálunk, hogy mit tudunk adni a társadalomnak, a nemzetnek, a világnak, de elfeledkezünk arról, hogy mi is az a közös alap, amelyből a szolgálat indul. ”

hanem az ajánlásoknak, a döntéseknek következményei lesznek, vagyis végrehajtják a feladatukat az ezzel megbízottak. Fontosnak tartom a Reformátusok Szárszói Konferenciáját, amelyet tovább szeretnénk erősíteni, és – az alapítók szándéka szerint – fajsúlyos református értelmiségi találkozóvá tenni. Gondolkodjunk közösen a miszsziótól kezdve a gyülekezetépítésen, a gazdasági ügyeken keresztül az oktatásig minden területen arról, hogy mi a küldetésünk Magyarországon!

Sőt, az egyházvezetőség ennél is nagyobb távlatokban gondolkodik. A közelmúltban, a gyulafehérvári református egység napján a Kárpát-medencei missziói stratégiáról is tárgyaltak. Mi a feladata és a felelőssége a magyar reformátusságnak?

jelenti, hogy belül kell megerősödnünk, hiszen csak hitbeli megújulással tudunk hitelesen és szeretetteljesen szolgálni a világ felé. Gyakran arra koncentrálunk, hogy mit tudunk adni a társadalomnak, a nemzetnek, a világnak, de elfeledkezünk arról, hogy mi is az a közös alap, amelyből a szolgálat indul. A Kárpát-medencei missziói vagy inkább nemzetstratégia vitára bocsátását meghatározó lépésnek tartom, mert ez is olyan, egyházon belüli diskurzus elősegítője lehet, amely közelebb visz bennünket nemcsak egymáshoz, hanem Isten akaratához is.

A dél-erdélyi szórványban olyan templomokat is megújítottak, ahol már nincs gyülekezet, abban a reményben, hogy a fiatalok hazaköltöznek, és újra lesz élet a falak között. Ez Magyarországon is követendő példa lehet?

ventre, illetve az egységünnepre vezetett. Mit jelenthet a reformátusság számára, hogy hitvalló református államfője van az országnak?

Már maga a köztársasági elnöki beiktatás azt mutatta, hogy meg lehet vallani a hitet a közélet világában is. Novák Katalin a keresztyén hit egy másik arcát tudja képviselni katolikus többségű országunkban, és ez felekezettől függetlenül mindannyiunk javára válik.

Számos lelkipásztor vonul nyugdíjba a következő években. Mi a helyzet az utánpótlásukkal? Mennyire lehet vonzó a fiatalok számára a lelkészi pálya? Komoly feladat volt a lelkipásztorok javadalmazásának rendezése. Mára eljutottunk addig, hogy pályakezdőként is tisztességes bért kapnak a beosztott lelkészek. Egy megválasztott

lelkipásztor a jövedelemkiegészítésekkel együtt hozzávetőleg középszintű értelmiségi fizetést kap, de még mindig van mit javítani. A lelkészi hivatás vonzerejének mégsem a fizetésben kell állnia, hanem abban, hogy csodálatos dolog egy közösség életét lelki vezetőként formálni. Sajnos csökken a teológiára jelentkezők száma, és a jövő lelkipásztorainak csak mintegy 10 százaléka érkezik egyházi iskolából. Ha azt szeretnénk, hogy több lelkipásztorjelölt érkezzen a teológiára, akkor a gyerekeket már az óvodában meg kell szólítani. Az országos óvodaprogramunkban hatvanhat óvoda újul meg, illetve épül. Az iskoláinknak a nevelési program mellett szüksége van lelki programra is.

Mit lehet tenni azért, hogy a lelkipásztorok megmaradjanak a hivatásuknál?

A harminc évvel ezelőttihez képest kiszélesedett a lelkészek feladatköre, pályáznak, építkeznek, intézményeket tartanak fenn, mindezt a megnövekedett adminisztrációs és egyéb terhekkel.

A presbiterekkel együtt minél szélesebb körben kell bevonni azokat, akik hajlandóak szerepet vállalni a közösség építésében. Vannak jó szakembereink: mérnökök, jogászok, tanárok, menedzserek, háziasszonyok, építészek, könyvelők, meg kell tanulnunk csapatban dolgozni és megosztani egymással

a feladatokat. A lelkészeknek a képzés során gyakorlatias ismeretekre is szükségük van, ezért is zajlik a lelkészképzés és -továbbképzés reformja. Érdemes részt venni a kurzusokon.

Mi a helyzet a lelkészek kiégésével?

A hivatásban megfáradást nehéz elkerülni. Ezért a lelkészek fizetéskiegészítésének egyik feltételévé tesszük, hogy évente legalább egyszer részt kell venniük egészségügyi szűrésen. A háttértámogatásra, hivatásgondozásra számos jó példát találunk az egyházmegyékben, hiszen fontos, hogy segítséget kapjanak a lelkipásztorok, ha válságba kerülnek, elbizonytalanodnak a hivatásukban. Országos szinten is kiváló szakembereink vannak. Ehhez kapcsolódik, hogy régóta szorgalmazom a református szaknévsor kiépítését, amely abban segíthet, hogy ha valakinek hiteles, keresztyén, jó szakemberre van szüksége az élet bármely területén – terápiában, jogi kérdésekben, közbeszerzési ügyekben, betegség esetén, építkezéseknél és még sorolhatnám –, tudja, kihez fordulhat bizalommal.

A család védelme érdekében kikkel és hogyan tud összefogni az egyház, miként tudja támogatni a családpolitikában megjelenő értékeket?

Figyelemreméltó, hogy amikor beindult a kormányzat családpolitikai offenzívája,

hosszú idő után együtt kezdett növekedni az állami és az egyházi házasságkötések száma. Ez 2017-ig tartott, a polgári házasságok száma azóta is növekszik, de az egyházi újra csökkenni kezdett. Ez olyan pont, ahol érdemes elgondolkodnunk: megtaláljuk-e azokat a párokat, akik inkább az anyagi előnyök miatt döntöttek a házasságkötés mellett, és elmondjuk-e nekik, hogy a házasságnak sokkal tágabb dimenziója is létezik, mint a gazdasági előny. Ha kihagyjuk Isten szeretetét a házasságból, akkor a legfontosabb támaszról mondunk le. Itt is a személyes példamutatás a leghatásosabb, felmutatni olyan életpályákat, családi és párkapcsolati mintákat, amelyek bizonyítják, hogy jó keresztyénnek lenni.

A püspöksége alatt sokat tett azért, hogy közeledjenek egymáshoz a vitázó felek álláspontjai és békesség legyen. Mit lehet tenni a világban a másként gondolkodókkal, hogyan lehet velük szót érteni úgy, hogy az egyház megmaradjon a Biblia igazságai mellett? Ebben az esetben is a példamutatás az első. Hálás vagyok azért, hogy a Kárpát-medencében olyan egyházvezetőkkel szolgálhatok együtt, akikkel lelki harmóniában dolgozunk és erősítjük egymást. A pártpolitikai szembenállás a parlamenti demokrácia sajátja, a felek egymással szemben állva kénytelenek

„Megerősítő volt két és fél ezer magyar reformátussal együtt ünnepelni a szórványban május 21-én.”

képviselni álláspontjukat. Az egyházban viszont nem pártok és frakciók vannak, hanem az egyetértés keresése. Az országgyűlési választások alkalmával olyan nyilatkozatot adtunk ki, amelyben határozottan kiálltunk a kormány munkája mellett, miközben látjuk, hogy ott is sokat kell javítani és változtatni. De megszólítottuk azokat a testvéreinket is, akik mást gondolnak a közéletről, a kormányról, mert a testvéri közösség felette áll a politikának.

Mit gondol, hogyan lehet helyesen viszonyulni a hatalomhoz?

Kritikusan és önkritikusan. A Jézus Krisztushoz fűződő viszony az, ami élet-halál kérdése, nem a pártokhoz, politikusokhoz fűződő. Nemcsak politikai hatalom létezik, hanem számos egyéb viszony is: szülő-gyerek, főnök-beosztott, orvos-beteg, lelkész-gyülekezeti tag. Ezek mind olyan pozíciók, amelyekkel akár vissza is lehet élni, ezért tartom fontosnak az önvizsgálatot. Azt sem szeretem, amikor az egyház olyan dolgokat kér számon a politikától, amelyeket maga sem tud maradéktalanul teljesíteni. Csak akkor tudunk hitelesen beszélni arról, hogy a korrupció megmérgezi a világot, ha mi magunk mindig tisztességesen elszámolunk az anyagiakkal, és az élet minden területén erkölcsösen élünk.

A szomszédunkban háború dúl. Mi a szerepe a református egyháznak ebben a nehéz helyzetben?

A hívő ember legfontosabb dolga, hogy csökkentse a szenvedést és gyakorolja az irgalmasságot. Az ukrán–magyar határ mindkét oldalán magyar emberek segítenek a háború elől menekülőknek. A református szeretetszolgálat több ezer önkéntessel segít. Az elmúlt negyven évben nem volt ilyen hatalmas mértékű szolidaritási akció, mint most A magyarországiak felajánlják a fizetésük egy részét a kárpátaljai lelkészek számára, hogy ezzel is támogassák a bajban lévő testvéreiket. Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspöktársam legutóbb

azt fogalmazta meg, hogy elsősorban imádságra és böjtölésre van szükségük. Ahogy Jézus mondja a gonoszra: „Ez a fajzat nem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel.” Ez a fajzat a háború. Olyan ellenséggel állunk szemben, aki ellen kevesek vagyunk, Isten hatalmára van szükségünk. Az imádság erejét tudományos eszközökkel talán kevésbé lehet bizonyítani, mégis van személyes tapasztalatunk róla. Komoly tanúságtétel volt, amikor a négy magyarországi püspök együtt imádkozott Beregszászon az ott kitartó lelkipásztorokkal. Ez legalább olyan megtartó erőt jelenthet, mint az anyagi támogatás.

Hogyan készül püspök úr a pünkösdre? Nálunk pünkösdkor konfirmálnak a fiatalok. Az ünnep előtt tizennyolc konfirmandussal elvonulunk három napra, és együtt készülünk. Csodálatos átélni,

amikor a fiatalokban kíváncsiság ébred, megértik, amit mondani szeretnénk nekik a hitről, és mi is megértjük az ő gondolkodásukat. Talán csak közvetett módon kapcsolódik a pünkösdhöz, de amikor arról beszélünk nekik, hogy az Isten az Atya, akkor kérdések vetődnek fel bennük: valóban lehet Istent az apához hasonlítani? Mi köze lehet az emberi apaságnak az istenihez? – ezek mély kérdések. Előfordul, hogy a konfirmandusoknak nehéz megfogalmazniuk a saját imádságaikat, ezért úgy tanulunk imádkozni, hogy arra kérjük őket, írjanak levelet Jézusnak. A pünkösd nálunk a nemzedékek találkozását is jelenti. A jóeli próféciában (Jóel 3,1) is ez áll: „Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak.” Ebben van az egyház jövője.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

Pünkösdi körlevél a Magyar Református Egyház minden gyülekezete és intézménye számára

„…adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által.” (Ef 3,16)

ÜNNEPLŐ GYÜLEKEZET! KEDVES TESTVÉREINK!

Pünkösd ünnepén elsősorban arról a hitről teszünk bizonyságot, hogy a Szentlélek: Isten. Nem valami, hanem valaki. Nem valamilyen erő, nem valamilyen tárgy, hanem szeretettel uralkodó, hatalommal bíró, teljes hatalommal bíró Isten. Ahogy pünkösdi énekünk mondja, a Szentháromság egy Istent úgy imádjuk, hogy kérjük: jövel, Szentlélek Úr Isten!

A pünkösd története egyszerre beteljesedés és új kezdet. Elvégeztetett Jézus Krisztus megváltó munkája, szabadító és üdvösségszerző műve. A tanítványok számára a Szentlélek kitöltetése tette ezt valóságossá. Ismerték Jézust, látták meghalni a kereszten, sőt, látták a feltámadott Urat, és hallották szavát: „Békesség néktek!” Mégis féltek, nem volt erejük. Jézus tudta ezt. Lelki meggyőződésre van szükségük, az öröm és bátorság lángját fel kell gyújtani a tanítványok szívében, hogy küldöttekké, apostolokká váljanak mások javára és üdvösségére. A Szentlélek tette valósággá Jézus Krisztus elvégzett váltságművét.

Mindezt „…adja meg nektek… az ő Lelke által” – írja Pál apostol az efézusi gyülekezetnek. Így árad, terjed tovább s fakaszt életet a Szentlélek Jeruzsálemben, Efézusban, Rómában, majd Európában és szerte a világon: nálunk is, a magyar nemzet körében. Mert ugyanaz az Isten él most is, és ugyanúgy csodát tud tenni velünk is. Ez a csoda így fejezhető ki: új emberekké változtat át, mert a Szentlélek, aki pünkösdkor eljött, velünk van minden napon a világ végezetéig. Ezért kérhetjük, hogy cselekedjen velünk is csodát, tegyen új teremtéssé bennünket. Teremtsen szívünkben békét a háborúság idején. Aggodalmainkat, kételyeinket formálja bizalommá és meggyőződéssé. Vallásosságunkat üdvözítő hitté.

Az egyház a Szentlélek által él. Kérjük azért, hogy bennünket is éltessen, mai bizonyságtevőket, Istenünk dicsőségére és felebarátaink javára.

Áldott ünnepet kívánunk minden testvérünknek.

2022 pünkösdjén

Balog Zoltán püspök és Veres Sándor főgondnok Dunamelléki Református Egyházkerület

Steinbach József püspök és dr. Nemes Pál főgondnok Dunántúli Református Egyházkerület

Kató Béla püspök és Tőkés Zsolt főgondnok Erdélyi Református Egyházkerület

Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház

Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok Kárpátaljai Református Egyház

Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok Királyhágómelléki Református Egyházkerület

Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok Szerbiai Református Keresztyén Egyház

Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

Pásztor Dániel püspök és dr. Molnár Pál főgodnok Tiszáninneni Református Egyházkerület

dr. Fekete Károly püspök és Molnár János főgondnok Tiszántúli Református Egyházkerület

Szentháromságot vallunk. A Szentlélek külön személy lenne?

Szó szerint nem olvasunk a Szentháromságról a Bibliában, az Ige alapján viszont azt látjuk, hogy Isten Atyaként, Fiúként és Lélekként is megnyilvánul.

Szóltak próféciák a Szentlélek kiáradásáról? Eljövetelét úgy várta a zsidóság, ahogy Krisztusét?

Isten kijelentette Jóel prófétának: „kitöltöm majd lelkemet minden emberre” – jövendölés volt tehát, azonban a próféciák a Messiás királyságára, az Isten uralmának helyreállítására vonatkoztak, így a Messiás állt várakozásuk középpontjában. Az uralom helyreállítása Isten Lelkének munkája által megy végbe, ahogy a világ megalkotásánál is a Szentlélek volt a cselekvő alany.

Mit tanít Jézus a Szentlélekről?

A látható és láthatatlan Szentlélek

Kézrátételre és lángnyelvekre nincs szükség ahhoz, hogy cselekedjen bennünk a Lélek, ellenben munkája által elkezdünk Jézusra hasonlítani. Hogy ez hirtelen, pálfordulással vagy lassan történik, az a Szentlélek szabadsága. Személyének megértésében segíthet az a meghatározás, hogy az Atya fölöttünk, a Fiú mellettünk, a Lélek bennünk van – mondja Harmathy András. A Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztorát pünkösd ünnepéhez közeledve a Szentlélekről kérdeztük. DÓKA VIKTÓRIA

az Ószövetségben találkoznak vele az emberek: ő teszi alkalmassá a szent sátor elkészítőit a munkára, ihleti és vezeti a prófétákat. Akkor történik komoly változás, amikor Jézus eljön közénk, majd felmegy a mennybe, és kiárad Isten Lelke, ez korábban nem volt jellemző.

A Szentlélek eljövetelét pünkösdkor ünnepeljük, hogyan értelmezzük, amikor Jézus feltámadása után rálehel tanítványaira, és azt mondja: vegyetek Szentlelket?

Ő a pártfogó, a vigasztaló, aki eljön a világba és velünk marad. Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetve kijelenti, hogy „az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” – olvassuk János evangéliumában. Majd hozzáteszi, hogy ő a Messiás. Jézus arra tanít bennünket, hogy fizikai elmenetele után Lelke által marad velünk láthatatlanul, ahogy ígérte Máté evangéliumában: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Egy percre sem hagyott bennünket magunkra.

Mikor jelent meg a világban?

Mindig is létezett. Az változott idővel, ahogyan érzékeljük. Már

Az evangéliumok és Az apostolok cselekedetei ugyanazt a jelenséget írják le: Isten Lelke által nyilvánvalóan belép a világba. Ezeknél a szavaknál nem külön történetet olvasunk, Krisztus megváltása és a Szentlélek eljövetele összefügg. Egy drámához tudnám hasonlítani, nem különálló történetek ezek, hanem újabb fejezetei annak a nagy egésznek, amelyben Isten a kezdettől fogva az emberrel akar lenni. Ezért minden akadályt elgörget előlünk, mert magunktól nem, csak általa élhetjük meg a közösséget vele.

Hogyan munkálkodik az életünkben?

Látható és láthatatlan módon egyaránt. Nem személyválogató az Úr. Mindenkivel törődik, nem csak a keresztyén emberekkel. Isteni gondviselésnek is szoktuk nevezni, ahogyan kirendeli az ételünket, egészségünket, figyel ránk. Ha nem látjuk ezeket, mi vagyunk vakok. Különleges munkája a Szentléleknek, ha megérinti a lelkünket, megnyitja a szemünket, a fülünket, hogy észrevegyük a másik embert, hogy ne csak önmagunk körül fo-

rogjunk. Szabaddá tesz, hogy hozzá igazodjunk, őt dicsérjük. Ez titkos munka, e nélkül nincs hit.

Miként részesülnek a mai gyülekezetek a Szentlélekben?

Arról olvasunk a Bibliában, hogy korábban szélzúgás között, lángnyelvek formájában vagy kézrátétellel kapták a keresztyének.

A Heidelbergi Káté szerint Jézus Krisztus Igéje és Szentlelke által gyűjt magának gyülekezetet. Ez igaz ránk is. Az apostoli hitvallás szerint a Szentlélek munkálja ki az anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, magunk is ezt tapasztaljuk. Az Igazság Lelke leleplez minket magunk előtt, szembesít a bűneinkkel, láthatóvá teszi azt a valóságot, amelyet emberként nem észlelünk, vezet a megszentelődés útján.

Ezek szerint nincs szükségünk külső jelekre?

Kézrátételre és lángnyelvekre nincs feltétlen szükség, ellenben el kell kezdenünk Jézusra hasonlítani. Isten Lelkének a szabadsága, hogy hirtelen változtatja meg a személyiségünket vagy lassan. Némelyeknél látványos megtérés, nagy fordulat, másoknál csendes folyamat, napról napra, évről évre változás. Ha gyermekeivé fogadott bennünket az Atya, akkor az láthatóvá válik rajtunk.

A prófétálás, a nyelveken szólás ma is élő lelki ajándékok?

Szabad ezekről beszélni a gyülekezetben?

Nemcsak szabad, de kell beszélnünk róla, mert szerepel a Bibliában. Különböző véleményeket vallanak a lelkészek a nyelveken szólásról. Némelyek azt tanítják, hogy megszűntek ezek a látható jelek, mások, mint én is, úgy hisszük, hogy ma is jelen vannak. Különleges kapcsolat ez Istennel, ám nem ez a legfontosabb munkája a Léleknek.

Mit érdemes megtanulnunk az első pünkösdi gyülekezettől?

Isten sosem egyedül önmagunkért választ ki. Az akkori keresztyének nem csak magukért élték meg azt a családias közösséget. Megtapasztalásaik miértünk, utánuk jövő keresztyénekért

NÉVJEGY

Harmathy András a Szentendrei Református Egyházközség lelkipásztora. A Budapesti Műszaki Egyetemen tanult három évig, majd a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karát végezte el 1992–1998 között. Doktori dolgozatát a munka teológiájából írta a Bakke Graduate University levelező doktori iskolában. Szolgált a budapesti Pozsonyi úti gyülekezetben, a Szigetszentmiklósi Református Egyházközségben. A Szigetszentmiklós-Újvárosi Református Egyházközség megalapítója és lelkipásztora volt 2015-ig.

vannak leírva, hogy tudjuk, mit jelent Istenhez tartozni. Ne bevásárlóközpontnak tekintsük az egyháztörténetet, azt veszem ki belőle, amire éppen szükségem van. Mindent meg kell tanulnunk tőlük, az érzékenységet a mellettünk lévő problémájára, az önzetlenséget, a krisztusi lelkületet.

Mi jellemzi a református közösségeket manapság? Milyen célok felé tartunk?

A gyülekezeteknek ma is az evangélium hirdetése a célja. A környezet változik csupán, amelyben élünk, a kultúra, a gondolatrendszer, azok az igazodási pontok, amelyek formálnak, meghatároznak minket. Ebben kell hirdetnünk az örömhírt, lelepleznünk a bálványokat. Jelenti ez részben a kultúrával való párbeszédet, néha a vele való szembenállást, lázadást, odalépést a világ nyomorúságai mellé, az elesett ember mellé. Ez nem elszigetelődés, hanem aktív jelenlét. Prófétai szolgálat felfedni a gonosz munkáját. A keresztyénség nem attól függően tart valamit jónak vagy rossznak, hogy milyen az aktuális áramlat. Csak Jézust követve végezhetjük el feladatunkat.

Ön hogyan tapasztalja meg hétköznapjaiban a Szentlélek munkáját?

Különös helyzetben vagyunk Jézus második visszajövetelét várva. Egyszerre érezzük az új világ erőit, és a régi világ vajúdását. Én magam is ebben a kettőségben élek én magam is: tapasztalom, hogy a bűn szenvedést okoz, a gonosz pusztít, szembefordít, tönkretesz, szétszakít. A magunk és mások terveinek, összefogásainak, lehetőségeinek, fölbuzdulásainak romjai között élünk. De azt is látom, ahogy Isten helyreállít, meggyógyít, megszentel, valóságosan közöttünk él, a győzelmet, az Isten dicsőítését. A vereségek és a győzelmek kettősége a legmeghatározóbb élményem.

A Szentháromságból talán a Szentlelket a legnehezebb elképzelni.

Sokat segít ez a meghatározás: az Atya fölöttünk, a Fiú mellettünk, a Lélek bennünk van. Isten a maga tekintélyével fölöttünk áll mint Atya, de odalép mellénk mint barát Jézus személyében, és Lelke által beszélget velünk, bennünk él.

Csak keresztyén emberekben él a Lélek?

Isten Lelke az egész világot áthatja, körülveszi és fönntartja. Az egyház viszont olyan különleges kapcsolatban van az Atyával, mint vőlegény a mennyasszonyával. Minket választott ki arra, hogy nyilvánvalóvá legyen a világ számára a szeretete, irgalma, hűsége, igazsága, hatalma. Ránk bízta, hogy elmondjuk másoknak, ki valójában, mit tett értünk. Különleges szerepünk van ebben a kapcsolatban, de nem lehet Isten munkáját az egyházra korlátozni.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

Állagmegóvást

végzünk csupán az egyházban, vagy van fejlődés és spirituális növekedés is? Ezzel a kérdéssel foglalkozik egy kanadai plébános, James Mallon a magyarul is megjelent Egyházfelújítás – A megújulás kézikönyve című könyvében (2019, Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozat, az Alpha Alapítvánnyal együttműködésben). A római katolikusokról ír, de minden keresztyén felekezet magára ismerhet benne. A vele készült interjúban nyilatkozik arról a folyamatról, amely megújította azt a plébániát, ahol papi szolgálatát végzi. Hatékony missziót indítottak, egyre nagyobb létszámú munkatársi körrel. „Képzeljük el, ha az egyházközségek fele missziós központtá válna, milyen hihetetlen, világot megváltoztató ereje volna! Jézus azt mondta: Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek titeket. A katolikus egyház viszont sokszor inkább a rakpartnál lehorgonyzott halászhajókhoz hasonlít… halakat kellene fognunk, de nem megyünk. Várjuk, hogy a halak odaússzanak, és beugorjanak a hajóba.”

Nem is tudjuk, hogyan kell ma halászni. Nem értünk hozzá. A régi módszerek nem mindig működnek, talán jobban is koncentrálunk az állagmegóvásra, különösen az épített örökségünkre. Fontos az is, de a lelki (tovább)építkezésre kellene tenni a hangsúlyt: „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pét 2,5)

A kanadai katolikus gyülekezetben különböző bibliaés evangéliumismereti kurzusokat tartottak, rengeteg embert elértek, száz új tagjuk van. A növekedés és változás ugyanakkor konfliktusokat, irigységet és féltékenységet is okozott régiek és újak között, emiatt többen el is mentek onnan. Az állagmegóvás nem mindig sikerül, a létszám emelkedésével pedig nem mindig jár együtt a lelki-szellemi fejlődés. Hogyan kell ma halászni?

A világjárvány óta szinte minden igehirdető új módszerekre kényszerült nálunk is: a videós istentiszteletekre. Ezek nézettsége arra utal, hogy sokkal több embert elérünk így, mint ahányan egyébként templomba járnak. Nem tudjuk, kik és milyen lélekkel nézik, hallgatják, és hogyan érinti őket egy-egy igehirdetés, amelyre talán véletlenszerűen, szórakozottan, szörfölés közben találnak rá az interneten. Ez is emberhalászat, hiszen megszólíthat Isten Lelke olyanokat, akik egyébként nem mennének templomba.

Kell az állagmegóvás egyéni lelki életünkben, kapcsolatainkban és az egyházban. De a tartósítás kevés. A renoválás is. A Szentlélek megújító munkájára, örömére van szükségünk.

IMÁDKOZZUNK!

Mennybemenetel Hogyan is magyarázhatnánk el valakinek jól a pünkösd csodáját, amikor nincsenek rá megfelelő szavaink? Hogyan is beszélhetnénk a Szentlélek Istenről érthetően, amikor minden emberi példánk sántít és töredékes? Hogyan? Ha életünkön nem látszik a változás, akkor minden magyarázat felesleges. Ha nem a jelenlétünk válik a legszentebb példává, akkor jobb nekünk csendben maradni.

Urunk! Szentlélek Isten! Töltsd meg szívünket a te életformáló fuvallatoddal! Hadd legyünk kedvesek, szeretettel telik, nyitottak a másik ember felé! Hadd legyünk a te valóságod tükrei, hogy aki ránk tekint, az a te dicsőségedet és munkádat lássa! És kérünk, szavak nélkül is hadd váljon életünk a rólad szóló igehirdetéssé! Ámen.  HAJDÚNÉ TÓTH LÍVIA

HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

Alkalmas idő

Napjainkban különös hangsúlyt kapott az alkalmasság kérdése. Ki és mire, vagy mi és mihez alkalmas? Sokszor úgy tűnik, mintha a világban csak két kategória létezne: alkalmas és alkalmatlan, pedig tudjuk, hogy a kérdés ennél jóval bonyolultabb. Szubjektív dolog az ember részéről, hogy kit vagy mit tart alkalmasnak, sőt előfordulhat, hogy ugyanaz a személy vagy eszköz az egyik ember számára alkalmas, a másik ember számára viszont nem.

Heti bibliai szakaszaink sorában Pál apostol az efezusi levélben ezt írja: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5,15–16) Pál az alkalmas időről beszél, amely fölötte áll az embernek, mert az idő Isten kezében van, ahogyan életünk is. Nem az ember határozza meg az alkalmas időt, hanem Isten, mert ő tudja igazán, hogy mikor és mire van szükségünk. Ahogyan az idők teljességében elküldte egyszülött Fiát, akkor, amikor jónak látta. Az ember a legtöbbször rosszul ítéli meg az alkalmas időt, ezért bizony az ártására lesz, gonosszá válik. Különös kegyelem, ha Isten megláttatja velünk az alkalmas idő elérkeztét, ahogyan a Krónikák könyvében is olvassuk: „Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek.” (1Krón 12,33)

Pünkösd ünnepe közeledtével különös hangsúllyal bírnak Pál szavai, hiszen Isten éppen akkor küldte el Szentlelkét, amikor mintegy háromezren egy helyen voltak, hogy mindenki a maga nyelvén hallhassa és adhassa tovább az Úr felséges dolgait (vö. ApCsel 2,1–13). A hívő ember feladata tehát nem lehet más, mint az, amire az apostol buzdít: „…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,2)  SZETEY SZABOLCS

Krisztus követése útján

Tizennégy fiatal tett bizonyságot hitéről a debreceni Immánuel Otthon és Iskola épületében májusban. A konfirmációval a fiatalok nem célba értek, hanem olyan ösvényre léptek rá, amelyen még hosszú utat kell bejárniuk. Előttük a startvonal, amelyet átlépve elindulnak Krisztus követése útján. Megható volt látni, hogy Isten számára mindannyian egyformán fontosak vagyunk.

Az ünnepség előtt érkezünk a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Immánuel Otthona és Iskolája impozáns területére, ahol Győri Zsófia intézményvezető fogad bennünket. Az új épületben azonnal feltűnik a sok piktogram és a gazdag színvilág. Az otthon igazgatója már mondja is, hogy minden színnek jelentősége van, ezzel segítik az akadálymentes közlekedést és tájékozódást. – Ez az úgynevezett infokommunikációs akadálymentesítés: minden teremnek más színe van, ugyanezzel a színnel van felfestve a hozzá vezető útvonal is. Hiába is írnánk ki, hogy 15-ös tanterem vagy 5. b. osztály, ez az idejáróknak nem releváns információ, de a határozott színek segítik az eligazodásukat – magyarázza Győri Zsófia.

30 ÉVES AZ IMMÁNUEL OTTHON

Az Immánuel Otthont 1991-ben egy hangsúlyosan megjelenő szükség hívta életre. A halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelő szülők a meglehetősen hiányos ellátórendszerben ellátást kerestek gyermekük számára. Az egyházi fenntartó rugalmasan tudott reagálni a halmozott fogyatékosság miatt megjelenő komplex szükségletekre abban az időszakban is, amikor még nem írták elő jogszabályok a működését.

– Vad Zsigmond esperes, a debreceni nagytemplomi gyülekezet lelkipásztora döntött úgy, hogy nem szabad visszautasítani a szülőket. Azt szoktam mondani, hogy a jogszabályok kullogtak utánunk, hiszen csak 1993-ban nevesítették a magyar köznevelési rendszerben a „súlyosan-halmozottan fogyatékos” gyereket az oktatási rendszer részeként. Akkor az Immánuelben már szakképzett gyógypedagógusok, konduktorok

foglalkoztak egész nap a gyerekekkel. Amiben még egészen egyedülálló az intézményünk, hogy itt rehabilitációs ellátás is van, többféle szakorvossal, gyógytornásszal, gyógymasszőrrel – mondja büszkén Győri Zsófia, a Dizseri Tamás szeretetszolgálati díj birtokosa.

A tavaly szeptemberben átadott új épületben, a köznevelési intézményegységben 6–23 éves korú, többségében súlyosan-halmozottan fogyatékos tanulók fejlesztése, oktatása az intézmény rehabilitációs pedagógiai programja szerint valósul meg, éves és heti tervek alapján. 71 tanuló részesül ebben a szolgáltatásban hatfős iskolai osztályokban, órarendi keretek között. Minden tanulóra egyéni fejlesztési tervet dolgoz ki a szakmai csapat, ennek végrehajtásáért elsősorban az osztályfőnök felelős.

– Komolyan gondoljuk, hogy mi igenis iskola vagyunk. Fontos, hogy a halmozottan fogyatékos gyereknek is legyen iskolatáskája, legyen osztálytársa, tanár nénije. Úgyis sok olyan spontán élménytől megfosztotta őket az élet, amelyben egy egészséges gyereknek része van. Például, ahogy egy gyerek leguggol az utcán és megsimogat egy kutyát, úgy ezt a mi gyerekeink a kerekesszékből nem tudják megtenni, nem tudnak odaszaladni. Ezért fontos a kutyás terápia, a kisállatok közelsége sok jóleső élményben részesíti őket, emellett terápiás hatással is bír. Most már nyuszink is van,

jövő szeptembertől pedig pónilovakkal is elkezdjük a terápiát. Az iskolai tevékenység mellett ötven felnőttkorú számára nappali szociális ellátást is nyújt az intézmény – mondja a gyógypedagógus.

A GYÓGYPEDAGÓGIA MINT MISSZIÓ

Az intézményvezető azt is elmondja, hogy mennyire fontos a mentális akadálymentesítés, amely a többségi társadalmat célozza. Vannak olyan közösségek, ahova rendszeresen ellátogatnak, illetve az Immánuel Otthonba is érkeznek fiatalok, például a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Iskolával sok közös programot szerveznek. Győri Zsófia minden gondolatából érződik a missziói hozzáállás. Kíváncsivá tesz, hogy a lelkes intézményvezető miként került erre a szakterületre.

KINGA, KONFIRMANDUS

– Miért döntöttél úgy, hogy mégiscsak konfirmálsz?

– Azért, mert annyira szeretem Gábor bácsit, meg Ildikó nénit (a szerk.: a hittantanár), meg a gitárt.

– És kiről tanultatok hittanórán?

– A Jóistenről.

– Beszélgetni szoktál vele?

– Igen. Otthon is. Szoktam mondani neki, hogy már szeretnék úszni. És van még valami: szeretnék már Zsófival gitározni, ő a szomszéd.

– Szoktál imádkozni?

– Igen. Köszönjük, Istenünk, hogy itt voltál velünk, kérünk, édesatyánk, vigyázz mindig ránk.

– És vigyáz ránk?

– Vigyáz, vigyáz, vigyáz! (kacag)

– Miért szeretsz itt lenni, ebben az otthonban?

– Azért, mert jól érzem magam itt. Nekem van egy barátom. Tudod, ki az? Hát az igazgató, Zsófi néni! Meg Ildikó néni, neki van egy gitárja.

– Melyik éneket szoktátok együtt gitározni, énekelni?

– A szeretet mindenkié... A szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a forrását, a szeretet mindenkié.

– Ki a forrása ennek a szeretetnek? Honnan jön ez a szeretet a szívünkbe?

– Itt. (Kinga a szívére mutat)

– És ki tette oda a szeretetet?

– Hát Gábor bácsi.

– Lehet, hogy Gábor bácsi csak közvetített. Ő honnan kapta azt a szeretetet?

– Az Úristentől kapta.

– A keresztanyám Juhász Zsófia volt, az őrbottyáni intézmény vezetője, és most már a névadója is, sőt a Juhász Zsófia-díjat is az ő tiszteletére alapították. Őt én egészen kicsiként ismerhettem meg, és tudattalanul váltak sajátommá azok az értékek, ahogy ő azt az intézményt vezette – idézi fel a gyógypedagógus. – A szüleim gyakran vittek Őrbottyánba önkénteskedni, ők is gyógypedagógusok, a saját iskolájukban bent felejtett, általában hátrányos helyzetű gyereket sokszor hazahozták. Jött a karácsonyi ünnepség, a húsvét, a nyári szünet, és akkor édesanya meghívta Terikét, édesapa Dezsőkét. Ők hallássérültek voltak, pszichés problémákkal küzdő, roma családból származó értelmi fogyatékosok, akik testvérként nőttek mellettünk. Teljesen természetesen éltünk, eszünkbe se jutott, hogy tartani kell tőlük a fogyatékosságuk miatt. Ugyanúgy veszekedtünk velük, játszottunk, vettük ki egymás tányérjából a finom falatokat. Elvártuk, hogy ők is takarítsanak, mint ahogy mi is tettük. Valahogy így kerültem én is a gyógypedagógia irányába. Mind a mai napig járok vissza Őrbottyánba azokhoz, akikkel gyerekként együtt játszottunk. A konfirmációt is a keresztanyámtól, Őrbottyánban lestem el még a nyolcvanas években. Azon nem a súlyosan-halmozottan fogyatékos fiatalok vettek részt, hanem azok, akik szóban egyértelmű választ adva valamilyen szinten felelni tudtak a konfirmációi kérdésekre. Nálunk ez annyiban különleges, hogy olyan gyereket, fiatalt is bevonunk, akiknek a verbális kommunikációs készsége, a beszédértése, kifejezőképessége hagyományos értelemben nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy ő tényleg választ tud adni azokra a kérdésekre, amelyekkel a református egyház befogadja köreibe a fiatalokat. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy ez nem lehet kizáró ok. A keresztyénség nem kötheti semmilyen feltételhez a Krisztushoz tartozást. Ennek fontos üzenetértéke is van az egyházunk számára. Isten úgy van jelen közöttünk és velünk egész életünkben, hogy az nemcsak bizonyos mentális képességekkel, érzékszervekkel

BENCE, KONFIRMANDUS

– Én annyira nem szeretem a hittant, de jó. Meg is fognak keresztelni.

– Miért fontos neked, hogy megkereszteljenek?

– Mert nekem nagyon tetszik.

– Szoktál az Istennel beszélgetni?

– Szoktam.

– Mit szoktál neki elmondani?

– Az örömömet.

– És mi az örömöd?

– Hogy itt lehetek.

– Szoktál istentiszteletre járni?

– Igen. A családdal.

– A csoportban miről beszélgettek?

– Az imádságról, meg a dalról.

– Milyen dalt szoktatok énekelni?

– Ez az a nap. Meg a zöld tengert is szoktunk, meg a szívem csendben

van.

– Szívem csendben az Úrra figyel?

– Igen.

– És melyik a három közül a legkedvesebb neked?

– Nekem a hullámzó tenger.

– És kitől kapjuk a hullámzó tengert, meg a szeretetet, a jókedvet?

– Az Istentől.

– Amikor szomorú vagy, azt is elmondod?

– Azt is elmondom magamban.

– És akkor jó kedved lesz, hogyha vele beszélgetsz?

– Igen.

– Miért szeretsz ide járni, az Immánuel Otthonba?

– Mert új barátokkal tudok barátkozni.

– Szeretnél valamit kérdezni te is tőlem?

– Szeretnék.

– Kérdezz bátran!

– Szeretnék barátkozni. (Bence szorosan megölel…)

mutatható ki, hanem minden más módon is. Biztos vagyok abban, hogy ez a konfirmáció Isten számára kedves alkalom.

ÜZENET ISTENTŐL NEKED

Egyházi intézmény lévén a hitoktatás, bibliaóra és konfirmációs felkészítés is fontos helyet kap az intézmény életében. Püski Gábor, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség beosztott ifjúsági lelkipásztora, a fiatalok felkészítője számára is új esemény a fogadalomtétel, hiszen csak szeptemberben csatlakozott az Immánuel Otthon munkatársaihoz.

– Heti kétszer mindig bibliaórával indítottuk a napot. Az egyik csoportban az iskolásokkal foglalkoztam, a másikban pedig a szociális részlegünk fiataljaival, összesen tizennégy konfirmandussal, közülük többeket meg is fogunk keresztelni vasárnap. Nem vagyok itt velük egész nap, szoktam is nekik mondani, hogy hova megyek a foglalkozások után, milyen alkalmakat tartok, milyen fiatalokkal találkozom. Tudniuk kell, hogy van olyan gyülekezet, ahova ők is nyugodtan jöhetnek. Van olyan család, ahol egyik szülő sincs megkeresztelve, kimondottan a gyermek kérte, hogy ő szeretne konfirmálni. Aztán majd meglátjuk, hogy ez hosszú távon hova fog vezetni. Bízom abban, hogy megtapasztalják azt, milyen jó templomban lenni – teszi hozzá.

Az intézményi lelkésztől azt is megtudjuk, hogy ma már nem a Heidelbergi Káté kérdéseire kell válaszolniuk a konfirmandusoknak. Az Immánuel Otthonban tanulók számára fontosak az érzelmek, ezért ők képalapon kommunikálnak. Ez a bizonyságtételnél is megmutatkozott, a vetítés során a lelkész a képekről kérdezte a konfirmandusokat. Ahogy Püski Gábor mondja, hétről hétre újra és újra kialakul bennük valamilyen kép, egyfajta ív arról, hogy az Úristen nemcsak megteremtett bennünket, ő nemcsak úgy van valahol, hanem része az életünknek, kísér bennünket. – Ezt próbálom velük kimondatni, hogy hogyan szólít meg bennünket az Úristen; mi hogyan szólíthatjuk meg őt; itt vagyunk együtt, és élvezhetjük azt, hogy közösségben vagyunk. Ha ezt a fiatalok megérzik, akkor úgy gondolom, hogy jó irányba mennek. Az a szeretet, amit ők adnak, nincs

máshol. Amikor reggel bejövök, mindig kiabál valaki messziről: „Szia, Gábor bácsi!” Vagy csak jönnek és megölelnek, egy pacsi, egy kézfogás, mindig szeretettel várnak. Az Immánuelben nekünk, lelkészeknek, hittanoktatóknak kreatívnak kell lennünk, alázatosnak, és imádkoznunk kell, hogy felismerjük a lehetőségeket. Tudnunk kell, hogyan szólítsunk meg valakit, az meg nem belőlünk jön, hanem fentről. Nekünk jól kell továbbítanunk – mondja Püski Gábor.

A SZÍVEM CSENDBEN AZ ÚRRA FIGYEL

A vizsgán felemelő volt hallani a fiatalok bátor helytállását: Püski Gábor segítségével a bibliai történeteket, Ildikó nénivel a szívből szóló közös énekeket, például a Szívem csendben az Úrra figyel kezdetűt. Megható volt látni, ahogy a gyermekek a „saját nyelvükön” kifejezik, hogy Isten számára mindannyian egyformán fontosak vagyunk.

Az ünneplőket a nagytemplomi gyülekezet nevében Oláh István elnök-lelkipásztor köszöntötte, továbbá Vad Zsigmond nyugalmazott esperes és Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat főigazgatója, aki elmondta, hogy százötvenezer gyerek szeretetét hozta el, akik mindennap találkoznak Istennel. A konfirmáció zárásaként Győri Zsófia igazgató és Püski Gábor lelkész az Üzenet Istentől neked című gyermekbiblia névre szóló példányait adta át a konfirmandusoknak. Vasárnap a nagytemplomi ünnepi istentiszteleten a fiatalok vallást tettek hitükről, személyes igei áldást kaptak az úrasztalánál, a pünkösdi istentiszteleten pedig életükben először úrvacsorát vesznek. 

Lelki házzá, egyházzá

Hagyományteremtő szándékkal, első alkalommal szervezte meg a Debreceni Református Egyházmegye a Debreceni Református Napokat május 26–28. között. A mennybemenetel napjától a konfirmáció vasárnapjáig színes programkínálattal várták az érdeklődőket: szabadtéri dicsőítéssel és istentisztelettel, konfirmandustalálkozóval, a Debreceni Református Kollégium öregdiák-találkozójával, egyháztáji vásárral, kerekasztal-beszélgetésekkel, kiállításmegnyitóval, kézműves foglalkozásokkal és különböző kulturális és gyermekprogramokkal. Május 28-án, szombaton ott jártunk.

Kora reggel van, kissé borús, kellemesen szeles az idő. A református őstermelők és vállalkozók serényen pakolják ki portékájukat, hiszen ma van az egyháztáji vásár, amely az Emlékkert egyik oldalát öleli körbe. Finom, hűsítő szörpök, kézműves sajtok, mézesek, házi tészták, lekvárok és kerámiák kerülnek ki az asztalokra. A reformátusok belakták a teret: az Emlékkert kerítésén körben végig a Debreceni Református Egyházmegye harminckilenc gyülekezetét bemutató molinók tűnnek fel. Örülnek a lelkipásztorok és a gyülekezeti tagok, ha fölfedezik magukat – még közös fotók is készülnek. A külső szemlélő számára is érdekes lehet, hogy röviden megismerkedhet az egyházmegye egy-egy gyülekezetével, hiszen a szervezők nem titkolt célja, hogy nemcsak az egyháztagoknak, hanem a városlakóknak is bemutatkozhassanak.

Az Emlékkertbe belépve újabb felirat fogad: Debreceni Református Napok. Ez a helyszín is megtelik élettel. Reggel kilenc után rövid megnyitóval indul a program: elsőként Hadházi Tamás esperes köszönti a jelenlévőket: – Örömünnep ez, hálás lehet a szívünk, hogy sok százan összegyűlhetünk, városi és vidéki gyülekezeteink találkozhatnak, és megismerkedhetnek ezen a történelmi helyen, hisz csak így lehetünk lelki házzá és egyházzá – emeli ki. Papp László, Debrecen város polgármestere azt hangsúlyozza, hogy a vallási közösségek társadalmi és városépítő szerepe ma sem kevésbé jelentős, mint százhúsz évvel ezelőtt. Fekete Károly tiszántúli püspök a közösségek egységére és összetartó erejére hívja fel a hallgatóság figyelmét.

Így veszi kezdetét a nap, a beszélgetések, találkozások sora, hiszen ennek a

rendezvénysorozatnak ez a lényege. A koronavírus-járvány bezártsága utána jó ismét együtt lenni, megmutatkozni: jó tudni egymásról. A Debreceni Református Kollégium Levéltárának udvarán kézműves foglalkozások várják a családokat: gyöngyfűzés, mézeskalácsfestés folyik. Déltájban mintegy hétszázan vagyunk már együtt, így indul a szabadtéri úrvacsorás istentisztelet, ahol az egyházmegye tizennyolc lelkipásztora szolgál. Igével Hadházi Tamás debreceni esperes szolgál a Józsué könyve 1,1 és 5–9 alapján. A kollégium udvara ad otthont a közös ebédnek, délután a kollégiumi baráti kör programjaival folytatódik. Este a CrossYounity ad koncertet. Így telik el ez a három nap, így lesz a szombatból vasárnap, így őrizzük az első református napok emlékét tovább.

FIZESSEN ELŐ hetilapunkra!

REFORMÁTUSOK LAPJA

Régi pünkösdi „útravaló”

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA

06-1-217-6809 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. kiado@reflap.hu

MEGRENDELŐLAP

Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre fél évre negyedévre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13. Tel.: 06-30-396-8208

Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név:

Cím:

Telefon (nem kötelező): ...........................................................

Aláírás: ...................................................................................

Talán egyik egyházi ünnepünkről sem írtam oly gyakran, hol versben, hol prózában, Pécstől a távoli észak-walesi Bangorig, vagy éppen egy felejthetetlen békéstarhosi „Pünkösdölő” hangversenyig indázó színhelyekkel. Hogy miért ez a ragaszkodás, arra az ApCsel 2,1–4 történései megadják a választ: az apostolok egybegyülekezése, a zúgó szél megzendülése, végül a kettős, tüzes nyelvek megjelenése és azok leszállása a Szentlélekkel megtelő apostolokra: mind-mind örömteli esemény. Világi síkon megerősítve a közelgő nyár színeivel, ízeivel és a pünkösdi király-királynéválasztás kedves népi játékával. Napjainkban, a gyakran megdörrenő fegyverek, kórházakat, lakóházakat lángba borító bombák idején, anélkül, hogy „piros pünkösd napjainak” jelentősége csökkenne a szívünkben, sokkal nehezebb az örömteli készülődés. A régi kegyességi irodalom és egyháztörténet témájába tartozó könyveink egyikében azonban sikerült rátalálnom az egyik lehetséges válaszra, pünkösdi útravalóra. Ez a nagyon kopott, 1828-ban, azaz majdnem kétszáz esztendeje, Budán, „A Magyar Királyi Univers. Betűivel” nyomtattatott könyv egy nyolc kötetből álló „Ájtatosság óráji” című sorozat első darabja, „A valódi keresztyénségnek és a’ házi isten tiszteletnek előmozdítására”. Vagyis, hasonló célból íródott, mint a kétszáz évvel korábbi puritán kiadványok. Szerzője a Magdeburgban született, majd a svájci reformáció egyik fontos „apostolává” vált Johann Christian Daniel Zschokke (1777–1848). Ebben az első kötetben nem szerepel a fordító neve, de ez nem csorbítja Az örömmel való élésről című hatodik fejezet időszerűségét most, 2022 pünkösdjén: „Midőn minden örömre ébred, bezárjam-é én a legszebb érzés előtt szívemet? – Voltak könynyes napjaim: hát lemondjak-é azért a vidámság óráiról? Nem vagyok én sem [vagy bárki az emberi teremtmények közül, P. É.] örökös szomorkodásra, sem félbe szakadatlan gyönyörűségre teremtve. Az egymást váltó órák most árnyékot, majd világosságot, most napfényt, majd zivatart, most könnyeket, majd gyönyörűséget hoznak. De az Isten küldi ezen órákat, és az ő keze a dolgoknak ezen változások által nemesíteni és nevelni engemet. Úgy vagyon, én is örömre születtem, Az örök szeretettel teljes Isten teremté e világot, azért is nem lehet az csupán csak keserűségnek és nyomorúságnak lakhelye. Az örök szeretettel teljes Isten a mi boldogságunkat akarja… A mi jóllétünknek eleven értése pedig neveztetik – örömnek.” Először az apostolok sem örömet, inkább félelmet éreztek, a feltámadó szél és a lángnyelvek közepette, s mégis, ezt halljuk Kodály Pünkösdölőjének nagyon „ünnephű” részében: „Felállott Szent János, / Meglátott egy várost, / A pokol kapuját / Földig le tapodta. / Mennyország ajtóját szépen kinyitotta.”

Merítsünk erőt e szent ajtó közelségéből!

A visszajelzés Lelke

Kiáradása után a Szentlélek Isten tetteiről sokat olvasunk. Pontosan körülírt, egyértelmű jeleket, ha úgy tetszik, „visszajelzéseket”: nyelveken szólás, prófétálás, szél, láng, megtérés, gyógyulás. Amennyit a szentírók a tetteiről leírtak, annál kevesebbet olvasunk a Szentlélek személyéről. Általában csak a nevét említik. Azt, hogy ki ő pontosan, milyen kapcsolatban áll az Atyával vagy a Fiúval, homály fedi. Elküldetett. A Szentlélek tényleges szavairól szinte semmit sem tudunk, legfeljebb arról, mit ihletett. Nem véletlen, hogy

nését mindig jól körülírt csodák kísérik, a Szentlelket mégis hajlamosak vagyunk eltolni magunktól. Nem tudjuk irányítani, se megfogni, hát akkor maradjon meg titoknak. Kiszámíthatatlan, hektikus erő, ami vagy van, vagy nincs, elvégre nincs a hatalmunkban.

Csakhogy a Szentlélek a hit lételeme; a megértés, a dekódolás Lelke. Sőt, még ennél sokkal több is. A Szentlélek tapasztalat, visszajelzés és pecsét a hit számára. Bár a Lélek munkáját nem ismerhetjük ki, Jézus mégis azért adta, hogy biztosítson minket Isten jelenlétéről. Ő ugyanis jól ismer minket, maga is átélte, pontosan tudja, hogy szükségünk van viszszajelzésre, mert anélkül feladnánk.

Pál a Szentlélekről zálogként ír, amelyet Isten a kezünkbe adott. Az ő visszajelzése a hívő ember életében a vigasztalás, a bizonyíték, hogy „Isten nemcsak másoknak, hanem nekem is…” (HK 21.)

E nélkül a visszajelzés nélkül a hit csupán emberi próbálkozás maradna, erkölcsi útmutató vagy a legrosszabb: naivitás.

a legtöbb dogmatikai, filozófiai kérdőjel a Szentlélek személyéhez kapcsolódik, mert ő a legtitokzatosabb személye a Szentháromság Istennek.

Míg az Atyát és a Fiút a szavaikból is, őt csak a tetteiből ismerjük. A hatását érezzük, ahogy a szelet. A karácsony a betlehemi csodát, a húsvét a kereszt és a nyitott sír emlékét őrzi. A pünkösdöt azonban nem tudjuk lerajzolni, kiábrázolni. A világ számára is megfoghatatlan: nincs karácsonyfa vagy húsvéti nyuszi. A pünkösd a Szentlélek ünnepének különös élményét ragadja meg.

A Biblia olvasására mindig úgy tekintettem, mintha „belelépnék a történelembe” a leírt tapasztalatokon keresztül. Pünkösdkor viszont megfoghatatlanok a történések: nem olvasunk se jászolról, se csörrenő harminc ezüstpénzről. Szél és láng, nyelveken szólás, megtérés.

Mi, emberek hajlamosak vagyunk kétségbeesni, ha valamit nem tudunk lerajzolni, meghatározni. Nem értjük a Szentlélek személyét, ezért ködösítjük. Vagy megpróbáljuk mégis körülírni, birtokba venni saját fogalmainkkal: a Szentlélek titok, misztikus erő. Bár a jelekről sokszor olvasunk, mert megjele-

Az apostolok cselekedeteiben olvassuk számtalanszor, hogy a gyülekezetek növekedését Lukács a Lélek jelenlétével magyarázza. A megtéréseket, a csodákat mind-mind a Szentlélek erejének tulajdonítja. Meggyőződésem, hogy ennek nem csupán leíró jelentősége van, hanem annál jóval többről szól. Voltak ugyanis olyan közösségek is, amelyek virágoztak, de nem a Szentlélek miatt. A tévtanítókról van szó. A népszerű, könnyed és megfogható féligazságok ragadósak. Lélektelenül is terjed, mint a mérgező gyökér, behatol a növénybe, míg végül ki nem pusztítja azt.

Pál kérdése az efézusi János-tanítványokhoz meghökkentő: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” (ApCsel 19,2) Pál bátorsága és őszintesége mindig elgondolkodtat. Látja a tanítványok életét, látja a megszentelt életeket, a külső jegyeket, elvégre azok a tanítványok követték Jánost. Mindezek ellenére Pál hiányol valamit. Látja a megtérés gyümölcseit, mégis tudja, hogy mindez a Krisztus-hit által kapott Szentlélek nélkül csupán emberi próbálkozás marad.

A Szentlélek pecsét, de nem csak a bizalom pecsétje. A Lélek visszajelzése mindazoknak szól, akiknek az élete tetszik Istennek. Visszajelzés arra nézve, hogy jó úton járunk.

Hiánya ellenben figyelmeztető intés: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?” 

Trianon és a magyar reformátusság

Közismert, 1920. június 4-én írták alá a történelmi Magyarország feldarabolását véglegesítő trianoni békeszerződést. Azóta is soroljuk a veszteségeket. A Trianon100 program történeti kutatásai végre lehetővé teszik a pontos szembesülést. Ennek az írásnak a célja a Trianon-dosszié református szempontú megnyitása, s egy legalább részleges lelki számvetés készítése. Ez természetesen nem lehet csak a veszteségek sorolása, hanem a jó reménység jegyében kell történnie!

Az első világháborúig a magyar református egyház nagyszerű lendületben volt. Az iskolarendszere a kor szintjén jó képzést adott, a középiskolák és a felsőoktatás pedig elitnek számítottak. Olyan intézmények voltak ezek, amelyeket eleink a legnehezebb időkben is önmaguk megterhelésével tartottak fenn, s amelyek tanult keresztyén emberfők tízezreit nevelték Istennek, egyháznak, hazának.

Népünk iránti rendkívüli felelősségének tudatában egyházunk olyan területeken is missziói munkába kezdett, ahol történelmileg kevés református élt. Így alakított gyülekezetet és szórványgon-

dozó központot Eperjesen és Nyitrán, amelyek szolgálata Bártfára, Lőcsére, Trencsénbe is elhatott. A tanulni és dolgozni oda költöző reformátusok örömmel csatlakoztak ezekhez a közösségekhez. De több tucat horvátországi községben alakult gyülekezet a magyar vasutasok, bányászok, földmunkások, napszámosok lelki életének szervezésére. Református eklézsia virágzott Horvátország fővárosában, Zágrábban.

Ma már meglepőnek hathat, de magyar református közösségek és iskolák létesültek Bukarestben, Brailában, Ploestiben, Galacban, mert sok székely atyánkfia ügyes famunkásként vagy más mesterséggel Óromániában kereste meg a betevőt, s magával vitte családját is.

Fiumében, a Magyar Királyság tengeri kikötővárosában is dinamikus gyülekezet élt. Feltalálták magukat az olasz és horvát többségű városban, közösségi helyiséget, parókiát béreltek, lelkipásztort hívtak. Ahogyan számuk és erejük nőtt, sürgették a Dunántúli Egyházkerületet, hogy válhassanak önállóvá. És lőn: 1912től anyaegyházzá váltak. 1913-tól már saját templom építését

tervezték, s telek iránti kérelmük a podesta (Fiume városvezetőjének olasz címe) asztalán volt. A kivándoroltak életének követésére és lelki vezetésére lelkipásztorok vállaltak szolgálatot az Egyesült Államokban. A gyülekezetek adták a keretet a „kitántorgók” istentiszteletei mellett a cserkészetnek, a vasárnapi iskolának, a dalárdáknak, még az önsegélyező pénztáraiknak is. Ezt a szép fejlődést vágta ketté a területvesztés.

Éppen a tanulságok levonása és a helyes okulás végett nem hallgathatunk azonban a bűnökről és az elhibázott döntésekről sem. A felvilágosodás túlhajtott istenellenes eszmei áramlatai behatoltak először a nyugati protestáns egyetemi világba, majd onnan a 19. század második felében a magyar református felsőoktatásba is. Egyre liberálisabb, a Bibliát a csodáktól megfosztó, az embert mint folyamatosan haladó és jobbuló lényt a középpontba helyező szellemben folyt a teológiai képzés a honi akadémiákon is. Nagyon művelt, tájékozott, a világra nagy kitekintésű fiatal lelkészek végeztek ezeken, de sok esetben élő keresztyén hit nélkül. Szinte világi értelmiségiek lettek. Nem csoda, ha megritkultak a kátémagyarázatos istentiszteletek (pedig az 1646. évi szatmárnémeti zsinat ez irányú határozatát senki nem vonta vissza), kiüresedtek a hittanórák, amelyek pedig a színvonalas keresztyén nevelés fontos pillérei. Az ilyen szemléletben nevelt presbitériumok sokszor tehernek érezték az iskolák fenntartását, hiszen félreértették azok küldetését. Erdélyben és a Felvidéken 1885 és 1910 között csaknem félszáz ilyen népiskolát adtak át az egyházközségek a magyar államnak. Ünnepelték a saját bölcsességüket, mert az intézményi célvagyon náluk maradt. Nem tudták, mit cselekszenek. 1920 után az ilyen egykori református iskolák román és csehszlovák állami iskolákká változtak, csak az utódállam nyelvén tudó és tanító tanerőkkel. S bizony, színmagyar településeken az államnyelven kellett (volna) tanulniuk a gyerekeknek. De legalább ekkora baj volt, ha a nyelvhatáron vagy éppen nemzetiségi környezetben a magyar szóra tanításból esett ki az iskola. Tegyük hozzá, a vagyon is elveszett, mert Románia és Csehszlovákia földreform címén a gyülekezeti földek majdnem egészét elkonfiskálta.

anyagi vagy erkölcsi elesettséget. A felébredt lelkészek a pasztoráció régi és új módszereit állították nyájuk szolgálatába. Az előbb említett egyházi lendület legfontosabb tényezője az ébredés volt. Utólag világosodik ki, hogy Urunk így készítette lelkileg a nagy veszteségre az ő népét, hogy amikor majd bekövetkezik, helyt tudjon állni a szétdaraboltságban is.

Az egyházi lendület legfontosabb tényezője az ébredés volt. Utólag világosodik ki, hogy Urunk így készítette lelkileg a nagy veszteségre az ő népét, hogy amikor majd bekövetkezik, helyt tudjon állni a szétdaraboltságban is.

Isten irgalma azonban munkálkodik minden időben. Támasztott olyan pásztorokat, akik bibliás, imádságos, élő keresztyén hitükkel mások életére is olyan bizonyságtevő hatással voltak, hogy azután lelkészek, tanítók, értelmiségiek, iparosok és földművesek találtak rá Jézus Krisztusra, aki nem távoli eszmény, hanem személyes Megváltó és az isteni szeretet legmélyebb kifejeződése. A Szabó Aladár nevével fémjelzett ébredési hullám az egész akkori országot átjárta. Sok-sok gyülekezetet elevenített meg, az evangélizációkon valóban tömegek adták át az életüket Krisztusnak, s lettek a modern gyülekezeti élet motorjaivá és zászlóvivőivé. Bibliakörök, imaközösségek, karitatív egyesületek alakultak, amelyek meglátták és enyhíteni akarták mind a lelki éhséget, mind az

A mennyei irgalmasság a trianoni sokk után sem maradt el. Csonka-Magyarország nem tudott kellő erővel az elszakadtak segítségére lenni, de a tragédia hősöket és hőskölteményeket szült. Tanítók, lelkészek, tanárok, kétkezi emberek, akik helyben maradtak, keresztyéni türelemmel viselték a saját és közösségi terheiket, csendesen dacoltak az elnyomással, s magyar imádságra tanították gyermekeiket. Megannyi presbiter, akinek az apja még átadta az iskolát az államnak, amely így már az utódállam érdekeit szolgálta, most saját magát megadóztatva, a két kezével épített új iskolát, árvaházat, ahol a lélekmentés folyhatott. A neveket felsorolni lehetetlen, ám az Élet Könyvében bizonyára szerepelnek. Akárcsak a református földbirtokosok, akik a vagyonukat és kapcsolataikat mozgósítva próbáltak az ilyen törekvések fölé védőernyőt teríteni. Közülük kiemelkedett gróf Wass Albert (1932-től az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka), aki a királyi gárdaezredben együtt szolgált regáti bojárokkal, s hol barátilag, hol önmagát porig alázva igyekezett engedélyt kijárni iskolaépítéshez, templomjavításhoz, hitéleti egyesületek alapításához. Ezek a példák mutatják, az Istent szeretőknek minden (még a nyomorúság is) javukra szolgál. Évfordulós számvetésünkhöz tartozik a 2004. december 5-i népszavazás. Az akkori magyar kormány szégyenszemre az anyaországi és az elszakított magyarság közjogi egyesítése ellen agitált. A népszavazás eredménytelensége és üzenete nagy sebet ütött a határon túliak lelkén. Azonban mondhatjuk Józseffel: „Ti gonoszt gondoltatok rólam, de Isten azt jóra fordította.” A nemzet állami támogatás nélkül önmaga gyógyításába kezdett. Megannyi testvérgyülekezeti, testvéregyházmegyei, testvériskolai kapcsolat született, s vált a valóban testvéri szeretet élő kifejezésévé. A szemünk előtt, mi több, velünk és általunk valósult meg, hogy a magyar Bibliák, könyvszállítmányok, gyógyszerek és sok más segítség áramlott a határokon át. Gyülekezeti csoportok keresték fel egymást, és együtt Istennek hálát adva ünnepelték, hogy a Teremtő egy nemzetbe és egyháztestbe hívott el bennünket.

Amit Trianon szétszakított, végül a nemzet intézményesen is újra összefűzte: 2010-ben a Magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, hogy amit az értelmi szerzők a szétdarabolásunkra fabrikáltak Párizsban, végre összekössön bennünket. Ezért Istené a dicsőség, a mienk pedig a feladat, hogy a magyar–magyar kapcsolatokat személyes és közösségi tartalommal töltsük meg.  KIS LÁSZLÓ PÉCSVÁRADI LELKIPÁSZTOR  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

A szeretet cérnájával készülnek a gyógyító macik

HEGEDŰS BENCE

Könnyedén kapja fel a legkisebb fuvallat is a lábbal hajtós Singer varrógépből készült munkaasztalra hullott mackószőröket, az ablakon beeső fénypászmában látszik, hogyan lebegnek tova és szállnak szerteszét a lakásban. Somlainé Kiss Viktória otthonában már megszokott dolog ez. Más a macska szőrét porszívózza. Kinek mi a hobbija. Az elkészült mackók kórházban fekvő, beteg gyermekek gyógyulásában segédkeznek örömöt, megnyugvást és biztonságot nyújtva.

Somlainé Kiss Viktória nem szeret tétlen ülni otthon, kell neki valami alkotó tevékenység. Mint mondja, már gyermekkora óta varr, babáinak készített ruhákat édesanyja tanácsait követve. – A mi időnkben még nem volt ekkora választék babáknak készült ruhákból, ezért anyukám leeső, nyesedék anyagaiból férceltem össze a babaruhákat. Édesanyám nagyon ügyesen varr géppel, de én kézzel szeretek – jelenti ki Somlainé Kiss Viktória. – Azt is szerettem benne, hogy olyasvalamiből tudok használható játékot készíteni, amit más már kidobott volna.

MACKÓK A SORBAN

A munkaasztal melletti fűtőtesten különböző mackók ülnek katonás rendben, már amennyire ez a megállapítás plüssmedvékre értelmezhető. – Ezt készítettem először – mutat rá Somlainé Kiss Viktória egy világosbarna, ölelni való kis macira. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy prototípus lenne.

– Öt évvel ezelőtt részt vettem egy profi játékkészítő mester macivarró tanfolyamán. Szerencsére más nem volt rajtam kívül, így sokat tudtunk beszélgetni. Sokáig maradtam. Már akkor elhatároztam, hogy valamit kezdeni fogok az új tudásommal – eleveníti fel a kezdeteket. – A mester nekem adta a mackó szabásmintáját is. Tudom, hogy nem nagy dolog, de nekem segítség volt abban, hogy elinduljak – ismeri el Somlainé Kiss Viktória, aki azóta is azt a szabásmintát használja.

A mackósorban a prototípuson kívül akad még saját készítésű mackó. A legkisebb medvéről elmondja, hogy próbált ilyen méretű macit is varrni, de amenynyivel kisebb, annyival nehezebb elkészíteni, így végül nem váltott méretet.

Rámutat egy másik mackóra is, amely néhai anyósának született hálából azért, amiért megajándékozta őt a mackóvarró tanfolyammal. De ott ül a radiátor tetején az ötszázadik mackó is, a többi medvét családtagjaitól, barátaitól kapta

SZÁMOK ÉS SZÍVEK

Somlainé Kiss Viktória közben leül a munkaasztalhoz, egy műanyag dobozból előkerülnek a medvék alkotórészei is: a kiszabott medvebőr, a gyöngyszemek és a szívecske, amelyet a maci a bundáján visel. Kiderül, hogy ez nem volt mindig így. – Akitől tanultam a mackóvarrást, mindig beletett egy anyagból kivágott kis szívecskét is a macikba. Eleinte így varrtam őket én is, de később már inkább a bundájukra ragasztottam, két okból is. Nem szerettem volna, hogy a gyerekek szétszedjék a macikat azért, hogy megkeressék a szívét, a kívülre ragasztott szívre pedig rá lehet írni a mackó vagy a tulajdonosa nevét is.

Ottjártunkkor éppen a 716. maciját varrta Somlainé Kiss Viktória, aki egy medvét másfél óra alatt készít el, és egy nap átlagosan másfél-két órát tölt mackókészítéssel. – Erre mindig szakítok időt, mert kikapcsol – mondja. Egyedül a nyaraláskor nem foglalkozik a hobbijával, de akkor sem telik el úgy nap,

hogy ne gondolna az otthon maradt, dobozba zárt félkész mackókra. – Nagyon szeretem csinálni. Nekem ez egyfajta elcsendesedés, megnyugtató imádság még akkor is, ha körülöttem zaj van. Ha tele van is a fejem mindenféle gondolattal, amikor varrogatok, minden kisimul.

Viktória a hétszáz mackóhoz mintegy 28 méternyi mackóbundának való szövetet, több köbméternyi tömőanyagot, százhetvenöt méternyi szalagot és 1400 gyöngyszemet használt fel, az elvarrt cérna hosszát pedig lassan csak kilométerekben méri.

GYÓGYÍTÓ MACKÓK

Somlainé Kiss Viktória gyógyító maciknak hívja a plüssöket, amelyek többsége a Bethesda Gyermekkórházban talál gazdára az ott gyógyuló gyermekek között. – Azt éreztem, hogy ajándékba kell adnom őket azzal együtt, amit érzek. Az első adag elkészülte után még nem tudtam, hogy kiknek adhatnám. Először óvodák jutottak eszembe, de a mackók számomra már akkor is többet jelentettek egyszerű játéknál, így a kórházakra esett a választásom.

aki szerint a mackók segíthetnek a gyerekeknek a gyógyulás útjára lépni. – A gyógyító maci nem csodatévő és nem gyógyszer, csak eszköz.

A MACKÓK ÚTJA

Viktória általában két-három havonta egy doboznyi mackóval érkezik a Bethesdába, ahol a kórházi dolgozók előkészítik a kórtermeket, ahová bemegy majd szétosztani a macikat. Elmondása szerint minden gyermek nagyon örül a kis ajándékoknak,

VERS A MACKÓHOZ

zást, nem volt jó hangulatban, az anyukája is ideges volt. Engem mégis nagyon aranyosan fogadott, és örült a macinak, annak ellenére, hogy már volt nála egy másik plüss. Később megtudtam, hogy kicsit megnyugodott, és együtt is aludt a mackóval. Másnap pedig azt kérdezte, hogy megyek-e ma újra hozzá – mondja a mackók készítője.

Somlainé Kiss Viktória mindegyik macihoz kis kártyát is ad, amelyeversike olvasható. A négy sorban benne van az az üzenet, amelyet a mackók hordoznak.

Megérkezett egy puha kismedve, A szeretet cérnájával öltögetve, Bátorságot ad majd neked, Gyógyulni fogsz, ha megöleled.

A mackókészítő több kórházat is megkeresett az adományozás lehetőségét kutatva, de sokáig választ sem kapott. –Kallódott a levél hetekig, egy kicsit el is szomorodtam, hogy nem jelentkezik senki. Aztán szinte egyszerre írtak a Heim Pál Gyermekkórházból és a Bethesdából. Az első adag mackót a Heim Pálba vittem, a másodikat a Bethesdába, ahonnan folyamatosan várták az utánpótlást.

– Kell plusz lelki töltet is a gyógyuláshoz, hiába vannak meg az ehhez szükséges orvosi berendezések. Lehet, tudatosan nem éli meg a beteg, hogy erre is szüksége van, de én úgy érzem. Tapasztalatom szerint a gyerekeknél, de még a kamaszoknál is van valami kis plüss a kórházban. Ez a kis mackó támaszuk lehet akkor is, ha a szüleik vagy az orvos, nővér nem ér rá éppen, amikor nincs ott, aki azt mondja nekik, hogy gyorsan meg fogsz gyógyulni, és hamar otthon leszel – mondja Somlainé Kiss Viktória,

van, hogy percekig válogatnak közöttük, ugyanis mindegyikek saját egyénisége van. – Mivel kézzel készülnek, nincs két teljesen egyforma. Kicsit máshol van a szemük, az orruk, másként dudorodik a pocakjuk – mondja a sárga és fehér bundás apróságokról készítőjük, aki úgy tapasztalta, a legkisebb gyerekek legalább annyira örülnek a maciknak, mint a nagyobbak. – Volt, hogy egy kórteremben csak kamasz fiúk voltak. Azt gondoltam először, hogy ők nem is fognak választani a mackók közül, de meglepetésemre mindegyik kért egyet.

Néha az is előfordul, hogy egy-egy gyermek soron kívül jut hozzá új társához, illetve az is, hogy nem közvetlenül a kórházból érkezik a kérés. – Egy bakonyi falu lelkipásztora keresett meg nemrég, hogy a gyülekezetébe jár egy kisfiú, aki súlyos égési sérüléssel került be a Bethesdába, ahol bőrátültetésre vár, és kérte, hogy ha tudok, vigyek neki egy macit. Szerencsére volt már kész macim otthon, de ha nem lett volna is, varrtam volna neki egyet. Kinyomoztam, hogy be lehet-e egyáltalán menni szombaton hozzá. Sikerült bejutnom. A kisfiú nehezen viselte a várako-

De nem csak gyermekek kaphatnak mackót. Igaz, volt már példa arra is, hogy felnőttosztályon fekvőknek adta oda a macikat, de inkább a megkeresés utáni ajándékozás a jellemzőbb. – Sokan megkeresnek az interneten, hogy látták itt-ott a mackókat, és úgy érzik, nekik is segítene egy. Mindenki kérdezi, hogy mennyibe kerül. Azt válaszolom, hogy ajándék, ingyen van. Utána vagy személyesen találkozunk, vagy elküldöm postán. Van olyan macitulajdonos felnőtt, aki azóta minden karácsonykor ír nekem. Annak örülök a legjobban, hogy ha valaki úgy kér tőlem macit, hogy tudja, valakinek szüksége lenne rá.

ALAPÍTVÁNY

A mackókért Somlainé Kiss Viktória nem kért és ezután sem kér pénzt senkitől, de aki akarta, eddig is megtalálhatta a módját annak, hogy valamivel hozzájáruljon az elkészülésükhöz. Ott van például a textiláruház, amely nagykeráron adja a mackóbundának való anyagot, illetve a rövidárubolt tulajdonosa, aki szintén csökkentett áron ad minden kiegészítőt és tömőanyagot. A macik legnagyobb mecénása eddig Viktória családja – férje és két gyermeke – volt, akik az anyagiak mellett a közösen eltölthető idejükből áldoztak az ügyért.

Viktória öt év után jutott el egy alapítvány létrehozásáig azért, hogy aki mégis szeretné anyagilag támogatni munkájában, megtehesse. – Több barátom is szeretett volna hozzájárulni ehhez. De szerettem volna, ha minden szabályosan megy, így született meg a Gyógyító Macik Alapítvány. Mostantól bárki, aki úgy érzi, ez a projekt közel áll a szívéhez és támogatná, megteheti.  FOTÓ: HIRLING BÁLINT

ANYANYELVI KAPUŐR

Túl sok a dolog

Szürke főnév a dolog. Túl általános jelentésű, gyakran semmitmondó és elcsépelt divatszó. A mai nyelvhasználatra mégis jellemző az efféle pongyola stílusú közlés: „Sokan úgy gondolják, a tanítás nehéz dolog.” Tartalmas kifejezéssel: nehéz szolgálat, hivatás, küldetés. Megfigyelhetjük: a médiában szinte kötelező ezt az üres mondatot a nyilatkozat végére (nívós reflexiók végére is!) biggyeszteni: „Ez a dolog lényege.” A „dolog” használatának lényege mindenesetre az: ha kilóg a szövegből, helyettesítsük tartalmas főnévvel (vagy hagyjuk el!). Egyértelműen: ez a jelenség, probléma, kezdeményezés, ügy stb. lényege.

Ontja magából a sok „dolgot” a tömegkommunikáció, és a mindennapi beszédben is sűrűn fordul elő: „Csakis pozitív dolgokat mondhatok róla.” Pontosan: csak kedvező tulajdonságait sorolhatom. „Hasznos dolog a társasjáték.” Jobb ez: időtöltés, tevékenység. „A szemeszter kezdete előtt a gólyáknak sok dolguk akad.” Pontosabban: a gólyáknak (a felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatóinak) sok kötelezettségük, tennivalójuk, teendőjük van. „Veszélyes dolog a babona.” Jobb ez: veszélyes elképzelés. „A kézzel készített ajándék igazán jó dolog.” Precízen: jó ötlet. „Helyesen írni nehéz dolog.” Világosan: nehéz lecke, összetett feladvány. Vagy: Helyesen írni nehéz. „Kirándulni jó dolog.” Elegendő ennyi: Kirándulni jó.

Az efféle közlés pedig már mosolykeltő is: „Nagy dolog történt a metrón.” Szabatosan: (az újdonság erejével ható) esemény, mozzanat, eset történt

A dolog további színes, tartalmas helyettesítői: cselekedet, eljárás, gondolat, elfoglaltság, foglalatosság, kenyérkereset, fáradság (fáradozás), erőkifejtés, erőfeszítés, elintéznivaló, munka, munkavégzés, megbízatás, ügylet, eset és így tovább.

A szóban forgó főnevet – a színes és szabatos beszéd, írás érdekében – tartalmas rokon értelmű kifejezésre cserélni (vagy ha puszta töltelékszó, elhagyni): mindnyájunk elemi „dolga”. Pontosabban: feladata és kötelessége  ARANY LAJOS

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

Pünkösdi gondolat: Az apostolok cselekedeteiből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, H, A, É, H). 13. Germán eredetű női név. 14. Ehhez hasonló. 15. Hit. 16. Puzdra. 18. A Volga legnagyobb, bal oldali mellékvize. 20. Hamis (hang). 21. Járom. 22. Iskolai ütemezés. 25. Szemlél. 26. Hélium vegyjele. 27. „Drag and …”, a számítógép grafikus felületén használatos funkció (Húzd és ejtsd!). 28. Stefano Vanzina olasz filmrendező és operatőr művészneve. 30. Eszkimó viharkabát. 32. Világbajnok spanyol labdarúgókapus (José Manuel REINA). 33. Kossuth Lajos monogramja. 34. Jártatja a száját. 36. Újságíró és ausztráliai nagykövet (Pál). 38. Optikailag átlátszatlan. 40. Pápua Új-Guinea Nyugat-Felföld tartományában beszélt nyelv (NARAK). 42. Marco …, velencei kereskedő, utazó. 43. Berlini természet! 45. Főváros, angolul. 47. Lékó Péter sakkozó, nemzetközi nagymester névbetűi. 48. A lúdalakúak rendjébe tartozó madár. 50. Kis Júlia. 52. … Error, 2011-ben alapított magyar alternatív rockzenekar. 53. … fordulat, egy apostol nevével fémjelzett gyökeres hitbeli változás. 54. Lázmérő része! 55. Zsilip páratlan betűi. 57. Alulról kiékeli. 59. Szorgos állat. 60. Vízben tempózó. 62. Rövid női név. 63. Pál, Rómában! 65. Lengyel politikus, de facto államfő (Edward). 67. A végén elszámolna! 69. Frigy.

Függőleges: 1. 7 napi. 2. Kívülálló. 3. Európai főváros. 4. Kettesben van! 5. Római 51. 6. Dobott tárgyat megfog. 7. Évszak. 8. Előre, olaszul. 9. Kettőzve: vizek városa. 10. Földön kívüli lény egy tévéfilmsorozatból. 11. Dél-amerikai füves síkság, spanyolul. 12. Ügyefogyott. 17. Festő, grafikus, karikaturista (Ernő). 19. Sajtótermék gyermekek részére. 23. Hozzátartozó. 24. Uniszex becenév. 26. Az idézet második része (S, Ó, Á, D, É, L). 27. A leghíresebb vámpír. 29. Fogadószoba. 31. Egykori falu a Hortobágyon. 32. A tetejére tesz. 33. Konyhakerti növény. 35. Tétovázik. 37. Állvány a kamrában. 39. Lelkipásztor. 41. Többször megy egy külső helyszínre. 44. Margit olasz alakjából rövidült női név. 46. Tulipán, New Yorkban! 49. Becézett Lajos. 51. Labdarúgóposzt. 52. Ellenértéket megad. 53. Régies toll. 56. Szentélyét Szombathelyen tárták fel. 58. A feszültség mértékegysége. 59. Egykori királyság a Holt-tenger partján. 61. Póráz eleme! 64. Angol, röv. 66. Félelem! 68. Névelő.

Előző rejtvényünk megfejtése: „Nem taszítja el népét az Úr, nem hagyja el örökségét.” (Zsolt 94,14)

Állatok a Bibliában

Ha az állatok beszélni tudnának, biztosan elmondanák kölykeiknek és fiókáiknak azokat a történeteket a Bibliából, amelyekben őseik szerepelnek. Ezen a héten a bárányok történetét folytatjuk.

FARKASÜVÖLTÉS

A hosszú út után az akolban illatos széna és friss víz várta a nyájat. Simri és fiai elégedetten nézték a jóllakott állatokat. Majd fogták a botjaikat, és kimentek az akolból.

– Most hova mennek? – kérdezte Betti, a legkisebb kisbárány az anyukájától, Borostyántól.

– Bezárják az ajtót, és a pásztor van olyan jó, hogy keresztbe fekszik az akol küszöbén. Hogy senki se tudjon bejönni, akinek rossz szándéka van.

– Rossz szándéka? Milyeeen rossz szándéka? – kérdezte ijedten Betti, és felrémlett neki a reszelős torkú idegen. A birkamamák megrovóan néztek Borostyánra. Nem akarták, hogy megijedjenek a gyerekek. Borostyán csak hebegett, de egy idősebb anyabirka a segítségére sietett:

– Hát, tudod, vannak rossz emberek, akik azért jönnek, hogy elrabolják a bárányokat. Mert aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. De a pásztor vigyáz ránk a fiaival együtt egész éjjel.

Betti megnyugodott, és lassan lecsukódott a szeme.

Barnabás és Boróka is jól telerakta a pociját, úgyhogy ők is valami hálóhely után néztek.

– Gyere – szólt a nővérének Barnabás –, menjünk oda, abba a távoli sarokba. Ott nincsen senki. Nyugodtabban tudunk aludni, mint ebben a tolongásban.

– Szó sem lehet róla! – csapott le rájuk Beáta mama. – Itt maradtok a közelemben! – szólt olyan határozottan, hogy a bariknak most eszükbe sem jutott ellenkezni. Túl fáradtak voltak hozzá. Beáta mama az akol közepére vezette a kicsinyeit, oda, ahol a többi kisbárány is gyülekezett. Barnabás próbált elhelyezkedni az alváshoz, de a mamák olyan szorosan körbevették őket, hogy megmozdulni sem tudtak.

– Reggelre megfulladok – motyogta Barnabás, de nem maradt sok ideje morgolódni, mert gyorsan elnyomta az álom. Az akolban jó meleg volt, hiszen melegítették egymást, mégis nyugtalanul aludt, mert mintha valami furcsa feszültség vibrált volna a levegőben.

Éles, vonyító hangra riadt fel.

„Ó, csak a sakálok” – állapította meg magában, és szíve szerint aludt volna tovább. De a vonítás folytatódott. És más volt, mint a sakálok hangja. Elnyújtottabb, mélyebb, valahogy félelmetesebb. Pedig a sakálok tízen-húszan is vonítanak egyszerre, mégsem olyan félelmetes a hangjuk, itt meg csupán két hang adta egymásnak a szót. Mégis, a bárányok félve bújtak össze az akol közepén.

– Mama – kérdezte Barnabás remegve, – mi-mi-mi ez a hang? Milyen állat?

– Ez a farkas – szólt Beáta mama, és próbálta leplezni félelmét. De nagyon nehezen ment. A lába megremegett minden elnyújtott üvöltés hallatán. És a farkasüvöltés egyre közelebb és közelebb hallatszott.

Beáta mama tudta, hogy mi fog történni. Amikor a farkasok úgy érzik, hogy elég közel vannak, egy rohammal támadnak majd a pásztorokra. Elsősorban Simrire, hiszen ő a gazda, ő fekszik az ajtóban, hogy ha kell, a testével is megvédje a juhait.  MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT, RAJZ: DAMÓ ISTVÁN

Magyar Bibliatársulat és Kálvin Kiadó a 29. Ünnepi Könyvhéten, június 9–12.

V19-es stand

Budapest, V. ker., Vigadó tér

PROGRAMUNK:

Június 11., szombat 18.00–18.30

Mitől szép egy iskolai könyv? Esztétikus tananyagot mindenkinek! Pódiumbeszélgetés. A Reftantár kiadványok illusztrátoraival RÉVÉSZ EMESE művészettörténész beszélget.

HELYSZÍN: VIGADÓ TÉR, KISSZÍNPAD

DEDIKÁLÁSOK (a kiadó standjánál):

Június 10., péntek 14 óra

ABC kuckó című kötetet SCHALL ESZTER, MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA és MIKLYA ZSOLT dedikálja

Június 11., szombat 16 óra

Gondold újra, alkoss másképp! című ötlettárat SZABÓ-NYULÁSZ MELINDA dedikálja

HELYSZÍN: VIGADÓ TÉR, A KIADÓ STANDJA

KAPCSOLÓDÓ PROGRAMOK:

Még ilyet! – Legyen a tanulás öröm! Érdekes tananyagot mindenkinek! Kiállítás a Református Tananyagtár köteteiben megjelent illusztrációkból

Időpont: június 9–12.

Helyszín: Evangélikus Országos Múzeum (1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4.)

A kiállítás teljes ideje alatt a Református Tananyagfejlesztő Csoport és az Evangélikus Országos Múzeum szervezésében családi programok várják az általános és középiskolás gyerekeket, szülőket, pedagógusokat.

A kiállításon résztvevők a Kálvin Kiadó standjánál 30% kedvezménnyel vásárolhatnak a Református Tananyagtár kiadványaiból.

További információk:

www.reftantar.hu www.kalvinkiado.hu www.unnepikonyvhet.hu • •

APRÓHIRDETÉSEK

Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

HARANG eladó! Új öntésű, 725 kg-os, G hangú, füles. Érdeklődni: 06-30-728-8161, info@harangontode.hu.

SZÁLLÁS • Református vendégszobák Tapolcán 5 főre, reftapolca.hu.

ÍZZEL ÉS LÉLEKKEL

Csomós András séf

Rusztikus paradicsomleves

Ez a kiváló nyári leves jó hidegen és melegen is, lehet friss paradicsomból és konzervből is készíteni, igazi ízbomba, turbózhatjuk zellerrel vagy friss fűszerekkel, mondjuk bazsalikommal.

HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE:

20 dkg paradicsomkonzerv vagy 25 dkg friss kockázott, hámozott paradicsom; 1 kápia paprika; 1 fej kis vöröshagyma; 1 kis doboz sűrített paradicsom; 2 szál friss rozmaring; 2 gerezd fokhagyma; 2 evőkanál olívaolaj; 1-2 szál bazsalikom vagy szárzeller.

ELKÉSZÍTÉS:

A hagymát megtisztítjuk, felaprítjuk és olívaolajon üvegesre pároljuk. Hozzányomjuk a fokhagymát, majd hozzáadjuk az apró kockákra vágott paradicsomot és a kaliforniai paprikát. Sózzuk, borsozzuk, összefőzzük. Hozzáadjuk a konzervet, és felöntjük körülbelül egy liter vízzel.

Ha felforr, hozzáadjuk a bazsalikomot/zellert és a rozmaringot. Pár percig főni hagyjuk, majd botmixerrel összeturmixoljuk. Ha túl sűrű, kevés vizet öntünk hozzá. Főzhetünk bele tésztát is. Friss bazsalikommal, reszelt parmezánnal kínáljuk.  FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA

SZÁLLÁSHELY ZAMÁRDIBAN

Hittantáborok, gyülekezeti csoportok, családok részére az egyházi épületben 11 férőhely, az udvaron faházakban 9 férőhely van. Konyha használata teljes felszereléssel, parkolás az udvarban megoldott. Érdeklődni: apostolanna838@gmail.com vagy a +36-30/69-15-615-ös telefonszámon.

TANÁRI

ÁLLÁS

A Szentendrei Református Gimnázium matematika–bármely és informatika–bármely szakos tanárt keres. Kezdés 2022. augusztus 1-től. Jelentkezni lehet: kuzma.marta@szrg.hu, tel.: 06-26-302-595. Jelentkezés határideje: 2022. június 15.

Kedves Olvasónk!

A Reformátusok Lapja felmérést készít olvasóink körében az olvasói szokásokról és igényekről. Ha szívesen részt venne ebben a felmérésben, akkor kérjük, hogy nevének, életkorának, iskolai végzettségének feltüntetésével küldjön üzenetet a kutatas@ reflap.hu e-mail-címre.

A válaszbeküldők közül kiválasztott olvasókat kollégánk felkeresi, hogy személyes beszélgetésen kérdezze meg véleményét. A felmérés névtelen, a résztvevők kilétét csak a beszélgetést vezető kollégánk fogja ismerni. Biztosak vagyunk benne, hogy értékes észrevételeket tud velünk megosztani a Reformátusok Lapjáról. Köszönjük, ha jelentkezésével segíti munkánkat!

A Reformátusok Lapja szerkesztőségi csapata

Nagytata, édesapa, nagybácsi, testvérek. Mind lelkipásztorok. Egyértelmű volt, hogy ön is a teológiára iratkozik be?

Egyáltalán nem. Kívülálló számára talán úgy tűnhet, hogy mi sem volt egyszerűbb, mint azon az ösvényen elindulni, amelyet oly sokan előttem már kitapostak. De azért úgy éltem meg, hogy olyan döntés volt, amelyért megharcoltam. Akkor úgy született meg bennem, hogy más utak bezárultak előttem, és kerestem a helyem. Megnyugvás számomra, hogy ez nemcsak az én döntésem, hanem Isten áldása is rajta van azon, bár csak később, a szolgálat során éreztem.

Mégsem lett „rendes lelkipásztor”, hiszen a teológia ifjúsági lelkészeként szolgál. Milyen munkát végez?

Valóban különleges szolgálat az, amelyet Isten segedelméből végezhetek. Épp nemrég vettem részt egy olyan találkozón, ahol a református teológiák lelkészeivel találkoztunk és beszélgettünk a munkánkról, szolgálatunkról. Évek óta próbálkozunk azzal, hogy e szolgálatot felépítsük, kiépítsük a kereteket, azokat tartalommal töltsük meg. Jóllehet lelki nevelők vagyunk, de ezt nem a hétköznapi élettől elszakítva értelmezzük, hanem a diákélet, a szolgálat minden területén igyekszünk jelen lenni. Nem tolakodva, de segítségre készen. Egyes diákok tudnak élni e lehetőséggel, másokat meg kell szólítani, és néha megtörténik, hogy akkor sem sikerül párbeszédet folytatni. A diákok között végzett szolgálatomra így tekintek: ott lenni, ahol szükség van rám, meglátni a változó feladatokat egy változó világban, változó fiatalok között, tartani velük a lépést, segíteni abban, hogy a szolgálatban tudjuk hirdetni azt, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

REFORMÁTUS

NÉVJEGY

Sógor Árpád Aranyosgyéresen született, lelkészcsaládban.

1996-ban végezte el a teológiát, azóta a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet ifjúsági lelkipásztoraként szolgál, ahol nemcsak a diákokkal, hanem a bentlakás ügyes-bajos kérdéseivel is foglalkozik. Feleségével együtt négy gyermeket nevelnek.

Szokta emlegetni a csoportterápiát. Mi a lényege, miben lehet felhasználni?

Olyan csoportterápiában képeztem magam, ahol ez a módszer segít a traumán átesett, veszteségeket megtapasztalt embereknek. A csoportterápia segít belátni azt, hogy az ember nincs egyedül a problémáival, a csoporttagok pedig egymást segítve haladnak a gyógyulás útján. Számomra azért is szimpatikus e módszer, mert a hívő keresztyén életre is elsősorban közösségi életként tekintek. Fontos az Istennel való személyes kapcsolat, de a hitemet elsősorban közösségben tudom megélni, más emberekkel való együttlétben, együtt gondolkodásban és közös munkában.

Nemrég átfogó munkába vágott bele. Miről van szó?

Pasztorálpszichológusként, családterapeutaként és mediátorként is ismerik. Mennyire segíti a munkáját mindez? Mindent, amibe belefogtam, annak a reményében tettem, hogy a képzést elvégezve, a módszert elsajátítva, a tudást megszerezve jobban, szakértőbben tudjam végezni a munkámat a diákok között. A tanulmányaim során rájöttem: akkor a leghatékonyabb a szolgálatom, ha hiteles és őszinte vagyok, ha megtalálom a saját hangomat, és ha azt, amit tanultam, beépítem a saját életembe. Feleségemmel kölcsönösen támogatjuk egymást a különböző képzések elvégzésében, próbálunk fittek maradni szellemileg, lelkileg, testileg egyaránt. Örülök, hogy sikerült egy egyéni módszert is kidolgozni, amelyet a beszélgetéseim során sakkterápia néven alkalmazok.

A hivatás és életpálya kapcsolatának a kérdését vizsgálom az erdélyi református lelkészek körében. Huszonhat éve szolgálok lelkipásztorként, sok lelkészt diákkora óta ismerek, próbálom nyomon követni mindenkinek az életpályáját, családi életének alakulását, a szolgálatban való forgolódását. Foglalkoztat az a kérdés, miért van az, hogy életünk különböző eseményei, törvényszerűen bekövetkező krízisei, változásai némelyeket megerősítenek hitükben, hivatásukban, másokat meg elbizonytalanítanak, vagy éppenséggel a pálya elhagyására késztetnek. Az elképzelésem az, hogy amennyiben le tudjuk írni e folyamatokat, ha jobban megértjük azokat a kérdéseket, amelyek felszínre kerülnek egy-egy ilyen élethelyzetben, a hivatásgondozást is hatékonyabban tudnánk végezni.  SOMOGYI BOTOND