Egységes, modern, karakteres

Épp két éve annak, hogy egy évtizedes munka után elkészült és a gyülekezetekhez is eljutott a Magyarországi Református Egyház új énekeskönyve, amelynek megújítását a Generális Konvent liturgiai és himnológiai bizottsága irányította. A munka eredményeként az új énekgyűjteményből kimaradt ötvenhat ritkán énekelt ének, viszont bekerült kétszáztíz új dicséret, ezzel együtt százhuszonnyolc új dallam, valamint több korábbi dallam és szöveg is módosult. A gyülekezeti éneklést segítő orgonakíséreteket tartalmazó (végleges) korálkönyv megjelenésére viszont még egy keveset várni kell, a kántorok addig a már elkészült és az internetre feltöltött kottákat használhatják. A korálkönyv szerkesztésének kulisszatitkaiba Szabó Balázs zenetörténész, a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának egyetemi docense, a Székesfehérvár-Budai úti Református Egyházközség kántora, valamint Méhes Balázs orgonaművész, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának dékánhelyettese, tanszékvezető főiskolai tanára, az új református korálkönyv szerkesztőbizottságának tagjai avatják be olvasóinkat.

Az eddig használt korálkönyvet a fekete énekeskönyv 1948-as megjelenése után tizenegy évvel adta ki az egyház. Néhány év múlva remélhetőleg az orgonák kottatartóin lehet az új, amely valójában nem is egy, hanem – a jelenlegi tervek szerint – öt kötetből áll majd.

– Egyetlen nagy korálkönyv már nem képes lefedni mindazt, ami egy modern kíséretgyűjteménytől elvárható, ezért legalább három, de inkább öt különálló kötetben gondolkodunk – mondja Szabó Balázs.

A kötetek elnevezése nem végleges, de a funkciójuk már kezd letisztulni. Az új korálkönyv alapját az Alapkötet munkacímű gyűjtemény adja, amely az énekeskönyv minden dallamát tartalmazza majd könnyen játszható manualiter (pedál nélküli) letétek formájában. – Százszázalékos repertoárt adnánk a kántorok kezébe, amelynek anyagát úgy igyekszünk összeállítani, hogy a Kárpát-medence minden gyülekezetében használható legyen – ismerteti a bizottság elképzelését Szabó Balázs.

– Az Alternatív címűbe azok a letétek kerülnének, amelyek már pedáljátékot is igényelnek, és stílusukban elemelkednek az Alapkötet egyszerű tételeitől – folytatja a bemutatást. Az ebben található letétek nem feltétlenül modernebb nyelvezetűek az Alapkötetben lévőknél, de eljátszásukhoz orgonára, valamint nagyobb elméleti és technikai tudásra lesz szükség.

Az új korálkönyv egyik része kifejezetten a kántorképzést hivatott segíteni. A Koráliskola munkacímen készülő kötetbe a gyülekezeti éneklés kíséretének tanulásakor is használható, egyszerű, két- vagy háromszólamú letétek kerülnek, ezek egyszerűségük ellenére is olyan igényességgel készülnek, amely lehetővé teszi a liturgikus felhasználásukat. Ennek létrehozását a bizottság harmadik tagja, Bessenyei Mihály matematikus, egyetemi docens javasolta. Az egyik elképzelés szerint a Koráliskola nemcsak dallamokat, hanem szöveget, leírásokat, javaslatokat is tartalmazna például az intonációszerkesztés vagy a letétírás alapelveiről, de erről még nem született döntés.

A negyedik kötet intonációgyűjtemény lesz, míg az ötödikben kíséretes anyagok lennének, amelyeket zenés áhítatokon, rétegalkalmakon, bibliaórákon használhatnának a kántorok.

– Ez az öt kötet alkotná az új református korálkönyv korpuszát. Hogy ezek közül melyik lesz nyomtatott és melyik interneten elérhető, arról még egyeztetni kell – mondja Szabó Balázs, aki úgy véli, az Alapgyűjteménynek és az Intonációs kötetnek mindenképp papíralapon kellene megjelennie, mert a legtöbbször ezeket használják majd a kántorok.

A korálkönyv letéteit a bizottság által felkért muzsikusok készítik, rendkívül igényes lektorálásukat Gárdonyi Zsolt orgonaművész-zeneszerző, a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott professzora végzi el. A kész tételekről végül a háromtagú grémium dönti el, hogy bekerülhetnek-e a kiadványba. – A mi felelősségünk olyat tenni ki a kirakatba, amit követendőnek találunk. A német testvérkiadvány ebben a tekintetben számomra mintaértékű, abban tényleg nagyszerűen látszik, hogy a liturgiai mellett jelen van a pedagógiai célzat is. A korálkönyvből az énekkíséreten túl a zenetörténeti korok stílusát, a helyes többszólamú szerkesztést is megtanulhatja a kántor. Ha jó a letét, akkor láthatja azt is, mit jelent szólamokban gondolkodni, amit a karvezetésben is hasznosíthat, de mindez hozzásegít ahhoz, hogy idővel saját letétet is készítsen az ember. Szerintem az egyházzene ezek által az egyik legösszetettebb terület a maga nemében – véli Méhes Balázs. – Az a célunk, hogy a beválasztott letétek legyenek könnyen érthetők, könnyen játszhatók, mégsem sematikusak. Legyen karakterük, tartalmazzanak valamit, ami egyedivé teszi őket – teszi hozzá.

Szabó Balázs szerint meg kell találniuk azt a pontot, ahol a letétek használhatóságának határa húzódik, mert lehet egy tétel magas művészi színvonalú, bonyolult és összetett harmóniavilágú, ám hiába, ha azt a jelenleg szolgáló kántorok döntő többsége nem tudja eljátszani. – Az ilyen „túlírt” letétek a gyülekezeti éneklést sem segítik, pedig ennek vezetése a kántor fő feladata. Ugyanakkor meg kell találni a komplexebb megközelítések, a modern harmóniavilág felhasználásának lehetőségét, hiszen erre is van határozott igény – szögezi le a gyülekezeti kántorként is szolgáló egyházzenész.

Annak érdekében, hogy visszajelzést kapjanak a már elkészült letétekről, a bizottság tagjai a nyáron felkeresték a pápai, a budapesti és a debreceni kántorképzőket, ahol értékes információkhoz jutottak ezekről. – Nekem a kántorképzős látogatáson az A szint meghatározása volt a legfontosabb – mondja Szabó Balázs. – Kitettem négy kántorképzős növendék elé az egyik olyan, az Alapkötetbe szánt letétet, amely addig nem volt elérhető az interneten, kértem őket, hogy játsszák el – idézi fel a tesztet, amely végül jó eredménnyel zárult. – Ha egy tizenhat éves kántorképzős lány első olvasatra megbízhatóan, megfelelő tempóban el tudja játszani a háromszólamú letétet, akkor szerintem elég jól sikerült belőni az Alapkötetbe szánt tételek nehézségét – véli.

A letétírók az általuk kiválasztott dallamokhoz különböző nehézségű – A, B, C – letéteket készítenek, amelyben az A a legkönnyebben eljátszható, a C pedig a már-már virtuóz hangszerkezelést igénylőt jelenti. Felmerül a kérdés, hogy nem veszi-e el a mívesebb orgonajáték iránti igényt a gyülekezettől, ha léteznek alapszintű letétek is. Beszélgetőpartnereim szerint nem, mert ők nem egy ideális egyház ideális korálkönyvét szerkesztik, hanem a mai református viszonyokat veszik figyelembe.

– Akkor lenne ennek veszélye, ha nem készülne B és C változat. Minden kántor azon a szinten gazdagítsa a gyülekezeti éneklést, amelyen tudja. Végül is ez a cél – állítja Méhes Balázs.

Az új énekeskönyvbe bekerültek olyan énekek is, amelyeket ifjúsági órákról, dicsőítő alkalmakról gitárkísérettel ismerhet a gyülekezet. Ezekhez is készülnek orgonaletétek, bár közülük némelyik feladta a leckét a szerzőknek. Szabó Balázs kihívásként tekint az efféle dallamok orgonakíséretének megírására: miként lehet azokat egy olyan hagyományos templomi hangszerre, mint az orgona, úgy áttenni, hogy ne csalódjék, aki hallgatja.

– Megcsinálhatod, de nem lesz orgonaszerű. A hangszernek vannak sajátosságai, és a koráljátéknak is megvannak a maga hagyományai – véli Méhes Balázs. – A popszerű dallamból nem lenne helyes valami egészen mást formálni, mert fontosnak tartom, hogy a zeneszerző által elképzelt karakter jelenjen meg, ha már méltónak tartották beválasztani az énekeskönyvbe.

– Ha egy ének bekerült az énekeskönyvbe, akkor kezdenünk kell vele valamit – egyszerűsíti le a kérdést Szabó Balázs, aki tagja volt az énekeskönyvet szerkesztő bizottságnak is.

– Pontosan tudom, hogyan születtek meg ezek a döntések, sok esetben szavazással dőlt el, része legyen-e egy-egy ének a repertoárnak. Az később már nem látszik, hogy 6-5 vagy 11-0 arányban szavazták-e meg. A bizottsági munkának szerintem az egyik legfontosabb alapelve, hogy lehet magánvéleményem, de abban a pillanatban, hogy a bizottsági döntés megszületett, nekem azt kell képviselnem.

Szóba kerül a korálkönyv mellett a magyar református gyülekezetekben szolgáló kántorok száma, képzettsége is, miszerint boldog lehet az a gyülekezet, ahol van, aki vasárnaponként a hangszer mellé üljön, és képességei szerint segítse az éneklést.

– Az a tapasztalatunk, hogy sok helyen nincs képzett muzsikus, éppen ezért fontosak az A szintű letétek – mondja Szabó Balázs, aki különös elfoglaltságot talált magának a koronavírus-járvány idején. – Azért is tanulságos volt a Covid, mert sok istentisztelet került fel az internetre – én pedig sok időt töltöttem azzal, hogy az orgonajátékokat hallgattam. Vegyes a kép: voltak nagyon jó orgonisták, kántorok, akikről addig nem is hallottam, de akadtak visszafogottabb minőségűek is. Nem létezik az „átlagos magyar kántor” kategóriája – jelenti ki. Úgy véli, a kántorhelyzet nem tragikus, sőt időnként még bizakodó is a kérdésben, főleg a képzőn tapasztaltak után, de az is tény, hogy ezeken nem kétszázan, hanem csak húszan-harmincan voltak.

– „Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába” – buzdította Jézus a tanítványait. Ma úgy látjuk, ez nemcsak a lelkészekre, hanem a kántorokra is vonatkozik. Ugyanis nincsenek elegen, és ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy nem mindenhol van megfelelő képzettségű kántor, mert viszonylag sok gyülekezetben egyáltalán nincs. A létszámhiányt a képzéseken is látjuk, kevés a lehetőség iránt érdeklődő fiatal – mondja Méhes Balázs, aki szerint ez a tendencia nem csak az egyházzene területén figyelhető meg, a zeneművészeti szakközépiskolákban és felsőoktatásban is alábbhagyott a klasszikus muzsika iránti érdeklődés.

A felkért szerzők által beküldött orgonaletéteket többkörös lektorálás után végül a szerkesztőbizottság hagyja jóvá, ezek kerülnek fel a Digitális új református korálkönyv oldalra, ahonnan szabadon letölthetők. Jelenleg közel kétszázötven énekhez érhető el legalább egyféle kíséret. A bizottsági tagok beszámolója szerint hamarosan újabb fázisba lép a szerkesztési munka, további szerzőket kérnek fel letétek írására, akik kifejezetten az újabb darabokra koncentrálnak majd. – Százhuszonnyolc új dallam van az énekeskönyvben, ezek közül már mintegy hatvanhoz elkészült legalább egy orgonaletét – mondja Szabó Balázs.

– Bizonyára lesznek ebben a korálkönyvben kék-zöld foltok, meg kevésbé sikerült kíséretek is. Egyet tudunk megígérni, hogy a tőlünk telhető legnagyobb odaadással dolgozunk az ügyért. Egy biztos vonatkoztatási pontunk van: az ’59-es korálkönyvnél modernebbnek és korszerűbbnek kell lenni. Már most felelősséggel állítom, hogy az abban képviselt stílushoz képest nagyot léptünk előre – szerintem – jó irányba. Azt is tudom, hogy nem lesz mindegyik letét remekmű. De nem is erre vállalkoztunk, hanem arra, hogy mindent megteszünk, amire képesek vagyunk – fogalmaz Szabó Balázs.

– Én nem vagyok ennyire szkeptikus. Szerintem kiemelkedő minőségű, egyenletes színvonalú korálkönyv lesz. Igazából akkor lennék elégedett, ha nem mi mondanánk ki, hogy előrelépés történt az ’59-es korálkönyvhöz képest, hanem majd a következőt szerkesztő bizottság – jelenti ki Méhes Balázs.