„Guszti, fel vagy véve!” – ezzel a mondattal kezdődött el a Magyar Református Szeretetszolgálat története húsz évvel ezelőtt, legalábbis a már létező ötlet megvalósítása biztosan. A mondatban szereplő Fodor Gusztáv ma már úgy érzi magát, mint egy nagypapa: hátradől a fotelban, és büszkén néz a szeretetszolgálat munkájára. Mesélt nekünk a szervezet kezdeti korszakáról, a debreceni kis irodáról, önkénteskedő teológushallgatókról és az évről évre több emberen segítő szolgálatról. Úgy fogalmazott: az isteni matematika csodája, hogy egy palántából ennyi gyümölcs lett.
Dombra fel és dombról le autózunk Külső-Somogy lankáin, mire a két, egyenként háromszáz lelket számláló település közül a közelebbire, Kazsokra érünk, ahol főzőklub és időseknek szóló torna, a szomszédos Büssün pedig táncház a helyi Jelenlét Pontok napi programja. A két faluba a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársait kísértük el.
Mitől válhat gyógyítóvá egy emberi kapcsolat? Hogyan találkozik az orvostudomány, a diakóniai szolgálat és a teológia a szenvedő ember mellett? Milyen szerepe van Krisztusnak a segítő kapcsolatban? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Kórházlelkészek és Önkéntes Szolgálók Szakmai Napjának résztvevői június 13-án a budapesti Ráday Házban. A találkozó előadásai és bizonyságtételei egyaránt azt hangsúlyozták: a valódi gyógyulás mindig kapcsolatban születik – ember és ember, valamint ember és Isten között.
