Zöld mellényes fiatalok fogadják a betérőt Budapesten, a Fogarasi úti nagy áruház bejáratánál. Mögöttük, egy kis pult előtt, dobozokban gyűlnek a tanszerek szép rendben: az egyik dobozban színes ceruzák, egy másikban füzetek, a harmadikban tempera, mindennek megvan a saját helye. Az adományozók az üzletben meg tudják venni a tanszereket és odaadni az önkénteseknek, vagy rögtön bedobhatják az erre szánt pénzt is a gyűjtőládába. Végigkövettük a tanszerek útját az adományozótól a gyermekekig, akik majd használják ezeket.
Örömteli mosolyok, nagy nevetések és vidám mondatok a Fővárosi Állatkertben a Református Szeretetszolgálat Országos Református Gyermekvédelmi Találkozóján. A szombati eseményre nevelt gyermekek és szüleik, tanodás és lakásotthonos gyermekek és fiatalok érkeztek szerte az országból.
„Guszti, fel vagy véve!” – ezzel a mondattal kezdődött el a Magyar Református Szeretetszolgálat története húsz évvel ezelőtt, legalábbis a már létező ötlet megvalósítása biztosan. A mondatban szereplő Fodor Gusztáv ma már úgy érzi magát, mint egy nagypapa: hátradől a fotelban, és büszkén néz a szeretetszolgálat munkájára. Mesélt nekünk a szervezet kezdeti korszakáról, a debreceni kis irodáról, önkénteskedő teológushallgatókról és az évről évre több emberen segítő szolgálatról. Úgy fogalmazott: az isteni matematika csodája, hogy egy palántából ennyi gyümölcs lett.
