Emlékezés Csók Istvánra, az „ízig-vérig” református festőre

2011. február 15., kedd

altCsók István festőművész halálának ötvenedik évfordulóján, február 1-jén budapesti síremlékénél koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Budapesti Városvédő Egyesület Lotz Károly Festészettörténeti Csoportja.

Csók István festőművész halálának ötvenedik évfordulóján, február 1-jén budapesti síremlékénél koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Budapesti Városvédő Egyesület Lotz Károly Festészettörténeti Csoportja. Székesfehérváron április 16-án nyíló emlékkiállításokkal és tudományos konferencia megszervezésével tisztelegnek Fejér megye híres szülötte előtt.

Csók István 1865. február 13-án, a Sárbogárd melletti Pusztaegresen született, és a Sáregresi Református Egyházközség anyakönyvébe jegyezték be. Édesapja, Csók Lajos sikeres malomtulajdonos volt, akiről a festő Emlékezéseim című önéletírásában 1945-ben a következőket írta: „…apám sohasem volt elragadtatva. Most is őrzöm egy levelét. Határozott, energikus írás megsárgult papíron. Keserű szemrehányásokkal halmoz el. »Mi lesz belőled«, kérdi végül. Festő leszek, volt a felelet… ez nem praktikus pálya… végül mégis engedett s beiratkozhattam az Andrássy-úti mintarajziskolába.”

altA budapesti tanulmányokat 1885-től a müncheni tanulmányi évek követték. Szülőföldjére hazalátogatva 1889-ben a sáregresi református templomban részt vett az új kenyérért hálát adó úrvacsorás istentiszteleten. Gyerekkorának hitéleti helyszíne, a kiosztott sákramentum közösségének újbóli átélése meghatározó lelki élményt nyújtott. „Nem tudtam számot adni magamnak az érzéseimről, de azt már tudtam, mi lesz az, amivel igazán meg fogom hódítani a világot! Ami engem magamat is meghódított, az Úrvacsoraosztás. »Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! «” 

Nagysikerű alkotása 1889–90 telén müncheni műtermében kelt életre, de a főalakra, az úrasztalától megilletődötten távozó lányra hazaérkezését követően itthon, a szülőfalujában talált rá. 

A keresztség sákramentumának kiszolgáltatása is megihlette a festőt. Az 1902-ben készült Öcsényi keresztelő című alkotása párhuzamosan mutatja be a vallási és a népi hagyományokat erősen őrző társadalom képét. 

Református témájú alkotásai közül kiemelkedik az 1933-ban megfestett, Ravasz László püspök képmása című festménye, amely Csók Istvánt kiváló portréfestőként mutatja meg. A ritkán vállalt arcképfestés sikerességének feltétele a legtöbb esetben a személyes ismeretség volt. Csók István a Kálvin téri református templom istentiszteleti alkalmait látogatva baráti kapcsolatot alakított ki Ravasz Lászlóval, aki a festő hetvenedik

altSzületésnapja alkalmából az Ernst Múzeumban rendezett ünnepségen a művészt a következő szavakkal méltatta: „Vannak dolgok, amelyeket nagyon jól ismerünk mindaddig, amíg nem kell megmagyarázni. Mihelyt számot kell adni róla, mindjárt eltűnik a kezünkből, és kikutathatatlanná válik a lényük. Te is, kedves Csók István barátom, minden magyar embernek kedves, régi ismerőse vagy. És mégis most, amikor ez az ünnepi társaság ebben az ünnepi órában be akar számolni arról, hogy ki vagy minékünk, látjuk, hogy mindenek felett titok vagy, és titok is maradsz... Ecsetvonásod napsugárt vet és mosolyt arat, képeid kivilágosítják a hajlékokat, kiállításodról kijövő embereknek fényesebb az arcuk...”

Millisits Máté

Istent keresem

2Thessz 1

„...minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →