Mit kezd a vezető a megtöretéssel? Hogyan válik a krízis formáló erővé, és mikor kezdődik a valódi helyreállás? Szolgálat, bűnvallás, kegyelem, közösség és újrakezdés – ezek a kulcsszavai annak az útnak, amelyről Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszél a megállás, az újragondolás és az irányváltás fényében. Az elmúlt év megrendülései után nemcsak külső fordulatra, hanem befelé figyelésre is szükség volt, és ebből a folyamatból születhetett meg valami új: helyesebb látás, mélyebb kapcsolódás és letisztultabb szolgálat.
A mai Törökország területén fekvő, ókori Nikaia városában (ma İznik) hívta össze Nagy Konstantin ezerhétszáz éve, Kr. u. 325-ben – felismerve a vallási széthúzás politikai kockázatait – a keresztyén egyház püspökeit az első egyetemes zsinatra. A Római Birodalom császára, Hosius, Córdoba püspöke (aki I. Szilveszter pápa távollétében képviselte az egyházfőt) és a több száz – főleg keleti – egyházatya jelenlétében zajló tanácskozás közel két hónapig tartott.
Major Ádám mindössze kilencéves, de nap mint nap megküzd az életéért. A gyógyíthatatlan Duchenne-féle izomdisztrófia nemcsak a kisfiú, hanem az egész család életét gyökerestül felforgatta és mindörökre megváltoztatta. Hároméves korában az önfeledt gyermekkort felváltották a kórházi kezelések, a gyógytorna és a folyamatos harc a betegséggel. Szülei minden mozdulatában ott rejlik a féltés, az erő és a remény. Gyűjtésbe kezdtek, hogy a gyereküknek esélye legyen nemcsak túlélni, hanem felnőni is. Az élet reménysugarát az Elevidys nevű génterápiás készítmény jelentheti, ennek ára azonban meghaladja az egymilliárd forintot.
