A Feltámadottal elérsz a túlsó partra!

2010. március 31., szerda

altHúsvéti akkordok az Ige nyomán: „Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, a halálban van.” (1Ján 3,14)

Egy régi legenda szerint a nyáját őriző pásztor a nagy folyam partján üldögélt, a világ végén. Időnként, amikor a folyón túlra vetett egy-egy pillantást, lejátszott pásztorsípján egy szép dallamot. Egy este a Halál átjött a nagy folyamon, s megszólította: - Nem félsz? – Ő nyugodtan válaszolt: - Miért félnék? Sokszor pillantottam át oda a túlsó partra, tudom, mi vár ott rám. Ekkor a Halál szelíden vállára tette a kezét, ő pedig engedelmesen elindult vele. A másik part valóban nem volt ismeretlen számára, mert pásztorsípjának dallamait már érkezése előtt odasodorta a szél.
Bármily szép is ez a legenda, János Igéje szerint kissé másként vannak a dolgok. Ama végső megérkezés előtt ugyanis sokszor és újra meg kell érkeznünk – a testvérig, felebarátunkig, a másikig. Ők alkotják a Te túlsó partodat: családod, rokonságod tagjai, barátaid, ismerőseid, gyülekezeted tagjai, munkatársaid, főnököd. Még akkor is, ha kevés közöttük a szelíd János, s egyre több a tagadó Pétered, a benned kétkedő Tamásod, vagy az áruló Júdásod!  S ott van még közöttetek a nagy folyam is: az önzés, a szeretetlenség, a gyűlölet, irigység, a bizalmatlanság zavaros, szennyes folyama. Meg a másik nagy szakadék: szívünk, amiben Isten tudja csak, milyen indulatok lávafolyamai fortyognak. Ki vezet át, ki vezet el minket a túlsó partra, a másik emberig? S hogyan támadhat lávafolyamos vagy kiszáradt sivataghoz hasonló szívekben pásztorsíp-dallam? Sodor majd mindennapjainkból egy-egy imafoszlányt, jóság-töredéket a Szél mások felé? Vagy elenyészünk visszhangtalanul? Ha van, ki viszi át jó szándékunkat a túlsó partra? Ki támaszt bennünk szeretetet? Az, aki magáról így szólt: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Ha a húsvét Ura, a feltámadott Jézus Krisztus a révészünk, bizonyosan megérkezünk a túlsó partra, s nem csak ama végsőre. Akkor, de csak akkor születsz valakinek testvérré, ha Krisztussal naponta átmégy a halálból az életbe. Önzésed zárt sziget-létéből, önmagad szeretetéből, kényeztetésének, karrirejének, "igazának", vagy hazugságainak a szolgálatából Krisztust követő exodussal, kivonulással érkezhetsz meg a másik emberhez. Olykor-olykor a szívéig is. Meg a Feltámadottban feltámadó új személyiségedhez, ami az előbbinek az alapja.  Amint Krisztus diplomatája, az ENSZ egykori főtitkára, Hammarskjöld írta: „Életednek csak akkor van értelme, ha másoknak adsz valami értékeset. Ezért szolgálj hát életem – mindhalálig – másoknak.” Mert általmehetsz a halálból az életbe a feltámadott Krisztus által, lehet egy bíztató szavad önmagadhoz, meg másokhoz is, egy továbbsegítő, bátorító gondolatod, mosollyal ízesített üdvözleted, néma imádságod. De hallod-e az Ő hangját mai hangzavarjainkban, s mérték-e számodra az Ő értékes szava? Ha igen, akkor napjaidból „pásztorsíp hangja” száll majd Isten felé, s ennek gyógyító dallamtöredékeit viszi majd a Szentlélek szele az itt maradók szívére most és végső távozásod után is. Hogy ez így lehessen, mondjuk együtt Reményikkel: „Én Istenem, ameddig akarod/Vagyok, leszek a Te trubadúrod./ A dalt így adtad zengenem,/S én erre felteszek egy életet./Heroldod, kürtöd, szócsöved/ E szív – ameddig akarod.”  

Egyre több partot érő, másokat partra segítő testvér, honfitárs, ember és magyar után kiált lehúzó, örvényben fuldokló világunk! Hadd legyen hát Krisztusban igazi feltámadásunk, megérkezésünk már ma a túlsó partra – hazánknak éppúgy, mint egyházunknak, s benne Neked és nekem. Egyéni és közösségi megérkezést, feltámadást, megújulást ajándékozó szép, tartalmas húsvétot és jövendőt Kedves Olvasóinknak!  

Békefy Lajos

Istent keresem

Lk 1,39–56

„Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →