A pápa a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjaihoz szólt

2010. december 01., szerda

XVI. Benedek december 3-án fogadta a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjait ötnapos plenáris ülésük lezárása alkalmából.

XVI. Benedek december 3-án fogadta a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjait ötnapos plenáris ülésük lezárása alkalmából. A tanácskozáson részt vett Ivancsó István görög katolikus teológus is.

altA pápa a bizottság 33 tagjához intézett beszédében a teológus személyéről és a teológia tudományáról fejtette ki gondolatait. „Nem lehet magányban teológusnak lenni, hanem csakis közösségben” – állapította meg. A teológia akkor igaz és valódi, ha a Feltámadt Krisztussal való találkozásból indul ki; aki ugyanis felfedezte Krisztusban Isten a Szentlélek által szívünkbe sugallt szeretetét, az őszintén óhajtja megismerni azt, aki szereti őt és akit ő is szeret. Ismeret és szeretet együtt működnek. Az egyházatyák szerint is bárki, aki szereti Istent, arra kap ösztönzést, hogy teológussá váljon, vagyis azzá, aki beszél Istennel, aki gondol Istenre és aki Istennel akar gondolkodni – fejtegette a pápa. A teológiai megfontolás racionalitásának köszönhetően segíti a más vallások híveivel és a vallástalanokkal való párbeszédet. Gondolhatunk ugyanis Istenre és elmondhatjuk neki azt, amit gondoltunk, mivel Ő megajándékozott minket ezzel a képességgel, amely harmóniában van természetével. Szükséges, hogy a teológiának e racionalitása segítse megtisztítani az emberi gondolkodást, megszabadítva azt egyes előítéletektől és elképzelésektől, amelyek erős befolyást gyakorolhatnak a korok gondolkodásmódjára. Ezen túl megismerni Istent úgy, mint a megbocsátás forrását a béke megteremtésének biztos módja a világban – magyarázta XVI. Benedek. A teológusoknak tehát annak érdekében, hogy módszerük valóban tudományossá váljon, hűségeseknek kell lenniük az egyház hitének természetéhez: folytonosságban és párbeszédben kell lenni a hívekkel és ez előttünk élt teológusokkal, mivel a teológus sosem kezdi munkáját a „nulláról” – mondta a pápa. Ehhez a teológusok és főpásztorok közötti egység szükséges, nem lehetséges az, hogy magányosan végezze tevékenységét a teológus. Krisztus mindenkiért halt kereszthalált, bár ezt sajnos nem mindenki tudja és fogadja el. Ez a hit Krisztus nevében embertársaink szolgálatára hív minket, más szóval a keresztények társadalmi feladatvállalása az isteni szeretet kinyilvánításából ered. Olyan világban, amely gyakran nagyra értékeli a kereszténység adományait – mint pl. a demokratikus egyenlőséget – fontos tudatni azt is, hogy ennek gyümölcsei meghalnak akkor, ha elválasszák őket gyökerüktől. Nincs igazságosság igazság nélkül, és az igazságosság nem fejlődik, ha horizontja az anyagi világra korlátozódik. Mi keresztények a társadalmi szolidaritást mindig az örökkévalóság perspektívájában kell, hogy értelmezzük – magyarázta XVI. Benedek a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjaihoz intézett beszédében. (RV.de – hu – 2010-12-04 – dr. békefy-röhrig klaudia – reformatus.hu)

 

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →