Mit gondolnak a református lelkészek a cigányokról?

2013. szeptember 09., hétfő

Még lehet csatlakozni az MRE Missziói Iroda által készíttetett kutatáshoz, mely a református lelkipásztorok cigánysággal, cigánymisszióval kapcsolatos tapasztalatait és attitűdjeit térképezi fel. Az eddigi eredmények több tekintetben is meglepetéssel szolgálnak.

„A kutatás célja az volt, hogy képet alkothassunk a református cigánymissziós stratégia leendő célkitűzéseinek fogadtatásáról. A református lelkipásztorok cigánysággal, cigánymisszióval kapcsolatos tapasztalatait és attitűdjeit kívántuk feltérképezni, hiszen ők azok, akiknek kulcsszerepük lesz a reménység szerint elfogadásra kerülő stratégia megvalósításában, a gyülekezetek motiválásában. Hipotéziseink nem voltak, egy helyzetleírásra törekvő kutatásnak ez nem előfeltétele. Ugyanakkor kíváncsiak voltunk például arra, hogy a cigányságról való vélekedést és a missziói nyitottságot mennyire határozzák meg az olyan települési, környezeti adottságok, mint a többség és a kisebbség viszonya, az etnikai arányok és hasonlók." – mutatja be Hámori Ádám, a Károli Egyetem szociológusa a felmérés hátterét a reformatus.hu-nak.

A felmérés az MRE Missziói Iroda szervezésében, az egyházmegyék közreműködésével történt a 2012. december – 2013. február közötti időszakban. A kérdőívet a Cigánymissziós Tanács Szociológiai Tanácsadó Testülete megbízásából dolgozta ki Hámori Ádám. Teljes körű adatfelvételre törekedtek, vagyis céljuk minden református anyagyülekezet elérése volt. Ez eddig nem sikerült: a vizsgálat eddigi lezárásakor, a 2013. március 5-i állapot szerint 587 kérdőívet rögzítettek az adatbázisunkban, ez hozzávetőlegesen 700 gyülekezet jelentett.

„Nem tudom"

„Általánosságban megállapítható, hogy a válaszadó lelkipásztorok túlnyomó részének jellemzően kevés az ismerete a cigányság alcsoportjairól és általában a gyülekezetük területén élő cigányságról. A tájékozatlanság a 'Nem tudom' válaszok igen magas arányában is megmutatkozik." – olvasható a Hámori Ádám által a Cigánymissziós Tanács számára készített összefoglalóban. Ugyanakkor igen kevés válaszadó vélte úgy, hogy a településén minden cigány „egyforma" lenne; válaszaik alapján 48 százalékuk, 280 lelkész érzékeli az ott élő cigányok heterogenitását.

Cigány testvérek a gyülekezetben

Ami a gyülekezetekben előforduló híveket illeti, a válaszadó gyülekezetek 27 százalékában, 156 gyülekezetben a helyi cigányság tagjai megjelennek a hetente templomba járók között is. Ennél is nagyobb arányokban és létszámokban jelennek meg a gyülekezetek életében a kauzáliák igénybevétele révén (jegyesoktatás, esketés, temetés); még jelentősebb a cigánymisszió súlya a gyermekek között végzett szolgálatokban, hiszen csupán a válaszadók 22 százaléka, 131 lelkész nyilatkozott úgy, hogy náluk hitoktatásra egyetlen cigány sem jár, és a lelkészek 52 százaléka szerint nincs cigány a konfirmandusaik között (308 gyülekezetben), vagy nem tudnak róla (7 százalékban, vagyis 40 gyülekezetben).

A gyülekezet vezetőségében is szerephez jut ez a népcsoport: cigány presbiterekről mintegy hat százalékban (ez 34 gyülekezetet jelent) esetén van adat; 33 esetben 1-5 főben megadva, egy esetben pedig 5-10 főben. A válaszadó gyülekezetek 17 százalékában, azaz 98 gyülekezetben az aktív gyülekezeti szolgálatot vállaló hívek között is találni cigány származásút, további hat gyülekezetben az öt, három gyülekezetben pedig a 10 főt is meghaladja a jelenlétük. Sokan egyházfenntartói járulékot is fizetnek: a gyülekezetek közel 44 százalékában, 246 helyen tudnak erről (ebből 17 gyülekezetben 20-nál is többen is fizetik a járulékot.

Feszültségmentes bizalmatlanság

A kutatás külön foglalkozott a többségi és kisebbségi lakosság együttélésének jellemzőivel. A lelkészek alapvetően bizalmatlanságról számoltak be (ezzel ellentétes választ csupán 26 százalékuk, 151 lelkész adott), de feszültségről többnyire nem tettek említést (mindössze 19 százalékuk, 109 válaszadó szerint jellemző illetve inkább jellemző, hogy a cigány és nem cigány lakosság viszonya feszült lenne).

A cigánysággal szemben gyakran merül fel a bűnözés vádja – ezért a vizsgálat erre is rákérdezett. A válaszadók többségükben inkább a környezetükben történt lopások gyakori előfordulását (mintegy 40 százalékban, 232 helyen) és kevésbé az erőszakos cselekmények gyakoriságát (mintegy 30 százalékban, 174 esetben) említették. A feszültségeket kiváltó konfliktusokat a válaszadók inkább néhány konkrét családhoz (49 százalékban, 289 válaszadónál), semmint a helyi cigányság tágabb csoportjaihoz kötik (utóbbi mindössze 25 százalékban, 144 gyülekezetnél). „Bár a válaszadó lelkipásztorok jelentős része inkább tájékozatlannak mondható, de többségük esetében semmiképpen nem beszélhetünk reflektálatlan sztereotipizációról, sem a cigányellenes előítéletek túláltalánosításáról." – következtet a felmérés.

Elköteleződés a szolgálatra

Hányan éreznek vajon személyes felelősséget a cigányok között végzett szolgálat iránt? „A jövőben fontos erőforrássá tehető, hogy a válaszadók 12 százaléka (73 lelkész) nagyon jellemzőnek, további 20 százalék (120 lelkész) inkább jellemzőnek mondta, hogy érez." – olvasható az összefoglalóban. Tartózkodóbb, elutasítóbb választ adott 33 százalék, azaz 197 lelkész. A kutatás készítői fontosnak tartják megjegyezni, hogy a lelkészek többsége a cigánymissziós szolgálat végzéséhez sokkal kevésbé az anyagi erőforrásokat, a pénzbeli támogatást hiányolja (133-an, ami 23 százalék), mint inkább az erkölcsi támogatást (222-en, ami 38 százalék), a szaktudást (322-en, ami 54 százalék) és a felkészült munkatársak segítségét (350-en, 60 százalék).

A lelkipásztorok viszonylagos nyitottsága ugyanakkor kevésbé mondható el a gyülekezeti közösségekről; a lelkészek megítélése szerint kevesebb, mint öt százalékukról, 27 gyülekezetről mondható el, hogy híveik elkötelezettek lennének a cigányok közt végzett szolgálat iránt. Ugyanakkor csupán a gyülekezetek nyolc százalékából, 42 helyről számoltak be arról, hogy a cigányok jelenléte az istentiszteleten kényelmetlen érzéseket keltene. Mindamellett 123 gyülekezetben (21 százalék) legalább egy fő, hét gyülekezetben (egy százalék) pedig legalább öt fő foglalkozik kifejezetten cigánymissziós szolgálattal.

Az eredmények értékelése

„A kérdéshez igyekeztünk nyitottan, kutatásmódszertani szempontból minél semlegesebben viszonyulni. Ennek ellenére nyilván nem könnyű elvonatkoztatni a médiában elterjedt képtől, amely szerint az elkötelezetten vallásosak között több volna az előítéletes gondolkodású, szélsőséges politikai nézeteket valló ember. Bár a hasonló kérdésekről készült kutatásokat némi fenntartással kezelem, mégis végeztek már olyan vizsgálatot, amely alátámasztotta ezt a megállapítást. Nos, az általunk készített adatfelvétel eddig nem igazolja ezt a feltételezést. Bár a kutatásban részt nem vett lelkészekről semmilyen megalapozott ismeretünk nincs, a válaszadók körében kirajzolódó kép szerint sem a lelkészek, sem a gyülekezeti tagok nem jellemezhetők általánosságban cigányellenességgel. Az összkép ezzel együtt sem ad okot megkönnyebbülésre, de fontos, hogy van mire építeni." – mondja Hámori Ádám, hozzátéve, hogy volt, ami meglepetést okozott számára.

„Azt hiszem, a vártnál nagyobb nyitottság és az ezzel párosuló, nagymértékű ismerethiány volt a legnyilvánvalóbb tendencia, ami egyúttal a legérdekesebb eredményeket is hozta. Érdekes volt látni azt is, ahogyan a lelkészek a települési interetnikus viszonyokról – a többség és kisebbség együttélésének hangulatáról – beszámoltak. Válaszaik alapján a viszony többnyire bizalmatlan, de nem feszült, és ez a viszony annak ellenére sem romlott az utóbbi időben, hogy a média egyre többet foglalkozik hasonló ügyekkel. Az országosan nagy vihart kavaró bűnesetek és megmozdulások tehát helyi, települési szinten kevésbé hatottak az együtt élő közösségek viszonyára." – véli.

Misszió segítséggel

„Jó volt látni az összesítésben, hogy milyen sok lelkész érez felelősséget a cigány közösségek megszólításában, és örültem annak, hogy 35 gyülekezetben vannak cigány presbiterek. A cigány származású gyülekezeti tagjaink, presbitereink és a számukra ideális bekapcsolódás megtalálása is egy fontos lehetősége a következő időszaknak. Az eredmények bátorítóak a továbblépésre nézve, segítenek megtalálni azokat, akikkel a jövőben szorosabb együttműködésben szolgálhatunk együtt a cigányok között. Az is elgondolkoztató volt, hogy a lelkészek inkább igénylik a szakmai és lelki segítséget, és csak ezek után szerepel az anyagi segítség szükségessége." – számol be Dani Eszter, a Missziói Iroda vezetője a reformatus.hu-nak a kutatás keltette benyomásairól, megemlítve, hogy az egyik legfontosabb következtetés, hogy a cigánysággal kapcsolatos megalapozott ismeretek terjesztése lesz az egyik kiemelt feladat.

Még lehet csatlakozni: A kutatást végzők mindenképpen szeretnénk még bővíteni a válaszadók körét, hiszen a teljes körű lekérdezést tűzték ki célul, és enélkül nem lehet megbízható eredményekre támaszkodni. Néhány egyházmegyéből már jelezték is a csatlakozási szándékot. A bit.ly/114fdAs internetes címen keresztül továbbra is elérhető a kérdőív elektronikus változata, ahol az érdeklődők minden információt megtalálnak a kitöltéshez. Ez önkéntes, és csupán néhány percet vesz igénybe. A válaszokat köszönettel fogadják.

Sindelyes Dóra
A fotókat Hajdu András készítette a göncruszkai református iskolában.

Istent keresem

1Thessz 5,12–28

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →