„Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!”
Az egységben az egyház bizonyságtételének hitelessége és ereje növekszik. A magyar reformátusság számára éppen ezért a kálvini hagyományból következően mindig fontos volt a közösség és az egység megélése. Ugyanakkor az elmúlt évszázadok során különböző időkben, különböző mértékben adatott meg számunkra az egység kifejezésének lehetősége.
A magyar reformátusság a reformáció korától kezdődően mindig több ország területén és több állam szervezeti keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élő, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel. A reformáció után az addig kényszerű szervezeti széttagoltságban élő egyházrészek 1881-ben Debrecenben létrehozták a Magyar Református Egyház teljes szervezeti egységét. Az egységes Magyar Református Egyház létrejöttével megerősödött folyamat többször komolyan megtört. Ezen törések közül a legfájdalmasabb a trianoni döntést követő határátrendezés volt, amely újból szétszakította egyházunkat is. A magyar reformátusság a kényszerű szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megőrizte hitbeli és teológiai egységét. Ezt tesszük nyilvánvalóvá 2009. május 22-én.
A világszerte szétszórtságban élő magyar reformátusság számára a május 22-i debreceni Alkotmányozó Zsinat a hálaadás ünnepe, amit úrvacsorai közösségünk tesz teljessé.
A magyar református egység megerősítése elsősorban lelki folyamat. Ugyanakkor az egységes alkotmány, közös zsinat, az egységes istentiszteleti rend, közös énekeskönyv, egységes lelkészképzési rendszer, mind közösségünk gyakorlásának új, konkrét formáját jelentik. Összefogásunk a szeretetszolgálat és a misszió területén gyümölcsözőbbé és hitelesebbé teszi társadalomban végzett szolgálatunkat.
Az európai egység ereje a határokon átívelő regionális együttműködésekben rejlik. A Magyar Református Egyház közössége a megbékélést kívánja szolgálni a részegyházak között létrejövő szorosabb együttműködés által a Kárpát-medence népei között.