7 Amikor azok elindultak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 8 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhába öltözött embert látni? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, azok a királyok palotáiban vannak. 9 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről meg van írva: „Íme, én elküldöm előtted követemet, aki elkészíti előtted az utat.” 11 Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. 12 Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni. 13 Mert valamennyi próféta és a törvény is Jánosig prófétált. 14 És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie. 15 Akinek van füle, hallja! 16 De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: 17 Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok. 18 Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! 19 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.
Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente
Nincs különbség! Az Istent megtagadni akaró, előle elzárkózó ember ma is megkeresi és megtalálja a maga kifogásait, ahogy azt egykor is tette. Nekünk, akik Krisztuséi vagyunk, ez lenne az igazodási pont? Nyilvánvalóan nem! A ránk bízott krisztusi üzenet lényegét tekintve „...tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Ha időszerű és életszerű, akkor még a világ fiait is meg tudja szólítani.
RÉ 293 RÉ 21 455
Zsoltárdicséret 191 Dicsérd az Istent mostan, ó, én lelkem
„…az Úr, a te Istened megy veled…” 5Mózes 31,1–13
1 Miután Mózes elmondta ezeket egész Izráelnek, 2 ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni, és az Úr is megmondta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon! 3 Az Úr, a te Istened fog átkelni előtted, és ő fogja kipusztítani előled azokat a népeket, és így a birtokukat majd elfoglalhatod. Józsué fog átkelni előtted, ahogyan azt megmondta az Úr. 4 Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket. 5 Kiszolgáltatja őket nektek az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek! 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el. 7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük. 8 Maga az Úr vonul majd előtted, ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged, és nem hagy el: ne félj hát, és ne rettegj! 9 Mózes leírta ezt a törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák, meg Izráel összes véneinek. 10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a lombsátrak ünnepén, 11 amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára. 12 Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét. 13 Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(6) „…az Úr, a te Istened megy veled…” (5Mózes 31,1–13)
Nézzük versről versre mai Igénk első szakaszát!
Mózes hosszú életet kapott az Úrtól, elfáradt, de nem megfáradt emberré lett, ezért már nem tudott népével járni-kelni. Mózes sem volt tökéletes; tévesztései miatt nem mehetett be az Ígéret Földjére (1–2), de Jézus megdicsőülésének történetéből tudjuk (Máté 17,1–11), hogy Isten kegyelme által ott van a mennyei Ígéret Földjén. Eljön mindannyiónk számára az itteni szolgálat vége, amikor már nem is tudunk és nem is „hivatalunk” tovább cselekedni. Nincs olyan ember, aki tökéletesen végezte volna a rá bízott szolgálatát, ezért nélkülözhetetlen az Úr kegyelme. Ez a megtartó és tévesztéseket elfedező kegyelem azonban arra hatalmaz fel bennünket, hogy egyre tökéletesebben, minden erőnket megfeszítve szolgáljunk, amíg tart a küldetésünk (Máté 5,48). Isten kegyelme küldi majd az áldást is, miközben teljessé teszi töredékes igyekezetünket. Az Úr kegyelme arra is késszé tesz bennünket, hogy az Őáltala rendelt időben félre tudjunk állni, el tudjuk engedni azt, amit az Úr már kivett a kezünkből. Elég az Úr kegyelme! (2Korinthus 12,9)
Az Úr jár népe előtt. Ő majd „elintézi” népének ellenségeit. Ez egy fontos üzenet. Nem Isten népének kell megoldani az ellenséges népekkel kapcsolatos ügyeket. Majd az Úr megoldja, elintézi, elrendezi a nehéz ügyeket, a megoldhatatlan helyzeteket. Az Úr pedig mindent jól intéz, Ő nem téved. Urunk, könyörülj, Te vedd ki utunk elől a gonoszt; Te győzd meg, térítsd meg szívünket, ha egymás ellenségei lennénk (3–5). Isten népének, az Úr gyermekeinek nincs mitől félni, hiszen bátorrá, alázatossá tesz bennünket a velünk járó Isten, aki nem marad el tőlünk (6–8), aki még a nehéz ügyek között is lehetőséget készít a krisztusi szeretetre.
Józsué lett Mózes utóda (3). Milyen zavartalanul történik itt az „őrségváltás”. Isten választ, és ezt örömmel, hittel, bizalommal fogadja Isten népe. Ha Isten választ, akkor a nép egységben marad; ha emberek választanak, akkor vita és ellenségeskedés mérgez meg mindent. Itt Isten választ, ezért egység, áldás és békesség jellemzi ezt az „őrségváltást”. Mózes, az előd is békességben adja át szolgálatát az utódnak, miközben az utód megbecsüli az elődöt. Ez az egységes, áldott, békességes rend méltó hozzánk.