„Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem fordul vissza.” Náh 2
1 Jön már a hegyeken az örömhírhozó, aki békességet hirdet! Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert nem gázol át rajtad többé a pusztító, teljesen megsemmisült! 2 Ostromló vonul ellened, Ninive! Őrizd az erődöt, figyeld az utat, öltözz fegyverbe, szedd össze minden erődet! 3 Visszaadja az Úr Jákób méltóságát, Izráel méltóságát, bár rablók rabolták ki őket, levagdalták ágaikat. 4 A vitézek pajzsa vörös, a katonák ruhája bíborszínű. Harci kocsijaik acélosan csillognak, amikor harcra készülnek, és fenyegetve rázzák a lándzsát. 5 Harci kocsik robognak az utcákon, fel-alá száguldoznak a tereken, ragyognak, mint a fáklyák, cikáznak, mint a villámok. 6 Felriadnak a parancsnokok, hanyatt-homlok rohannak, sietnek a várfalakra, de már áll az ostrom. 7 A folyam felőli kapuk föltárultak, a palota rémületbe esik. 8 A királynőt fogolyként hurcolják el, szolgálólányai keseregnek, mint a nyögő galambok, és mellüket verik. 9 Olyan lett Ninive, mint egy víztároló, amelynek elfolyt a vize. Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem fordul vissza. 10 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Határtalan sok a kincs, tömegével van mindenféle drága holmi! 11 Dúlás, pusztulás, felfordulás! Megdermed a szív, reszketnek a térdek, meggörnyed minden derék, minden arc elsápad. 12 Hová lett az oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja, ahová hazajárt nőstényéhez a hím oroszlán, ahol a kölykeivel lakott, és senki sem merte fölriasztani?! 13 Az oroszlán bőven szerzett zsákmányt kölykeinek, és öldökölt nőstényeinek, megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával. 14 De én most rád támadok – így szól a Seregek Ura –, és porrá égetem harci kocsijaidat! Oroszlánkölykeidet fegyver emészti meg, véget vetek zsákmányszerzésednek a földön, és nem hallatszik többé követeid szava.
Bibliaolvasó kalauz – Mikola Borbála
Jónás idején még hallgattak Istenre, de mostanra már győzött a büszkeségük. Ninive pompás, modern, kiterjedt, erődített városa mozgósítja teljes haderejét, hogy ellenálljon a közelgő vésznek, de mivel Isten határozta el vesztét, nem állhat meg (13). Istennek megadni magam, amíg lehet, a legváratlanabb fordulattal jár: hozzáférést adok a Gyógyítómnak.
RÉ 304 MRÉ 182
„…az Úr eljöveteléig.” Jakab 5,7–12
7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. 12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen az igenetek igen, és a nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.
Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata
(7) „…az Úr eljöveteléig.” (Jakab 5,7–12)
Várjuk az Urat! Várjuk Őt, aki eljött, aki Igéje és Lelke által már velünk van, és aki visszajövetelével teljessé tesz hívő népe számára minden kínzóan töredékest. Várjuk az Urat, mert az Ő eljövetele számunkra nem a vég, hanem az élet teljességének kezdete, a maradéktalan rendeződés és beteljesedés, az egyetlen megoldás. Jézus Krisztus eljövetele az Ő országának elhozatala, a világ és az ember megváltása, az eredeti tisztaságába való visszahelyezése. „Jöjj, Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)
Az Urát hazaváró gyülekezet és az Urát váró hívő ember türelmes: türelemmel várja életének Urát, akit hitben már lát, akinek mindenre elégséges erejét már megtapasztalja életének minden percében.
A türelem Isten közelségének, Isten Lelkének ajándéka. A türelem hívő várakozásból fakad. Csak a hit embere lehet türelmes, aki a jelent a reményteli krisztusi jövővel együtt látja: már kész a megnyugtató megoldás, már tapasztaljuk annak áldásait, és ez a megoldás hamarosan kiteljesedik. Urunk cselekszik, jön, érkezik, mindenre elégséges áldásai már jelen vannak bennünk, közöttünk. A hívő ember türelemmel teszi a dolgát, és könyörögve várja, hogy Isten cselekedjen általa, az az Isten, aki mindig üdvösségesen munkálkodik (János 5,17).
Aki nem az Urat várja, hanem csak ideigvaló emberi várakozásai vannak, annak nincs honnan valóságos erőt és távlatot merítenie, így az ilyen ember folyton türelmetlen, folyton vár valamit, mindig valami mást, valami újat, valami többet, így soha nem tud hálaadással, az örök jövőre kitekintve élni a jelenben. Az egyházban is sok türelmetlen, elégedetlen, ötletelő, öncélúan újítgató ember van. Mit várunk, kit várunk? Mi erősíti meg a szívünket? (7–8)
Ennek a türelemnek része a béketűrés is, amely nem panaszkodik a másik előtt, és végképp nem panaszkodik a másik emberre; a Krisztusban testvérére sem. Sok panasza lehet az emberlétnek, ezekről szólni kell: az Úr előtt! Ravasz László írja, hogy a béketűrő ember nagylelkű és nem kicsinyes, hiszen Isten Lelke munkál benne. A béketűrő ember nem vesz részt tyúkperekben, márpedig a küszöbön álló, örökkévaló Úr igazságára tekintve látjuk be, hogy még a világháborúk is gyarló tyúkperekből robbannak ki (9).
Ez a türelem, a szenvedésben is türelmes. Ez a legnagyobb próbatétel. Ezt csak Isten erejével lehet megélni, aki ismeri és figyelembe veszi határainkat is, és nem terhel bennünket erőnk felett. Aki szenvedett már igazán, az nem beszél felelőtlenül a szenvedésben való türelemről. Az ilyen ember csak leborulva könyörögni tud az Úr mielőbbi megváltó jöveteléért, addig a türelemért (10).
Ez a türelem, a hétköznapokban korrektté formál. A türelmes ember kiegyensúlyozott, józan, szavaiban, életében megbízható, úgy határozott – úgy mond igent és nemet –, hogy mégis képes ebben a bűnösen bonyolult világban árnyaltan látni és mégis egyértelműen remélve hitet vallani! A türelem nem fanatikus, de felüdítően hitvalló, azaz korrekt (12).
Nagy példák a türelemre nézve, a gyümölcstermő növekedésre váró, szorgosan munkálkodó földműves mellett (7), a türelemmel szenvedő próféták (10) és Jób kitartó állhatatossága (11). De a türelem esetében az állhatatosság „bajnokai” nem elégségesek, ezért ne a példákra tekintsünk, hanem csakis az eljövendő Úrra, aki üdvösségesen intézte sorsunkat, hiszen Ő igen irgalmas és könyörületes! (11) Csakis ez a bizonyosság minden türelem forrása!