„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” Lk 18,18–27
18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? 19 Jézus ezt válaszolta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. 20 A parancsolatokat tudod: „Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” 21 Ő pedig így szólt: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem! 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: Milyen nehezen mennek be a gazdagok az Isten országába! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: Akkor ki üdvözülhet? 27 Ő így felelt: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.
Bibliaolvasó Kalauz – Balla Péter igemagyarázata
„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (27). A gazdag ifjú jó helyen kereste az örök életet: Jézushoz fordult kérdésével (18). Jézus válasza finoman jelzi, hogy csak akkor látta meg az ifjú, hogy ki Jézus valójában, ha Istent látja benne (19). Üdvösséget csak Isten adhat nekünk – és meg is adja, ha hisszük, hogy Jézus értünk meghalt és feltámadott. A parancsolatok betartásával az ő kegyelemére válaszoló hálánkat mutathatjuk meg neki.
RÉ21 763
Zsoltár vasárnapra | 27 | Az Úr Isten az én világosságom
„Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.” Ez 24,1–14
1 Így szólt az Úr igéje hozzám a kilencedik évben, a tizedik hónap tizedikén: 2 Emberfia! Írd föl magadnak ezt a nevezetes napot, éppen a mai napot: Babilónia királya éppen a mai napon indított támadást Jeruzsálem ellen. 3 Mondj példázatot az engedetlen népről, és mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Tedd föl a fazekat, tedd föl, vizet is tölts belé! 4 Rakj bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, a legjava csontokkal rakd tele! 5 A nyáj legjavából vedd azt, és rakj alá körben fát! Főzd a húsdarabokat, míg csak meg nem főnek a csontok is benne! 6 Ezzel azt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem megy le róla! Szedd ki belőle a darabokat sorra, válogatás nélkül! 7 Mert ott van benne a vér, melyet a csupasz kőre ontott, nem a földre öntötte, hogy a por betakarhatná, 8 így keltett haragot, így indított bosszúra. Én is kiontom a vérét a csupasz kőre, hogy ne lehessen betakarni! 9 Azért ezt mondja az én Uram, az Úr: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok: 10 hozzatok sok fát, gyújtsatok nagy tüzet, főzzétek puhára a húst, hadd főjön szét teljesen, égjenek oda a csontok! 11 Hagyjátok üresen állni a parázson, hadd tüzesedjék át, legyen izzó a rézfazék, hogy megolvadjon benne a tisztátalanság, leégjen róla a rozsda! 12 Kimerítő volt a fáradozás, mégsem ment le róla a sok rozsda, a tűzben is rajta maradt a rozsda! 13 Fajtalan tisztátalanságodból meg akartalak ugyan tisztogatni, de te nem tisztultál meg. Hát ne is tisztulj meg tisztátalanságodtól, amíg ki nem töltöm rajtad haragomat! 14 Én, az Úr, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem! Nem engedek, nem szánakozom, és nem könyörülök! Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.
Az Ige mellett – Lányi Gábor János igemagyarázata
(14) „Ahogyan éltél, és amiket tettél, aszerint ítéllek el! – így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 24,1–14)
Ezékiel Nebukadneccar Jeruzsálem elleni büntető ostromának kezdőnapján (Kr. e. 588. január 15.) kap kijelentést az Úrtól, hogy jelképes prófétai cselekedettel adja ezt hírül már a babiloni fogságba elhurcolt társainak. Fazekat kell a tűzre tennie, benne húst főznie. Bár a hús legjava kerül bele, nem tud puhára főni, mert kiderül, rozsdás a fazék, nem alkalmas a főzésre. Az Istennek hátat fordító élet meddő, rozsdás fazék. Látszólag képes a hús megfőzésére, de kiderül, hogy nem: rozsdája belekerül az ételbe, megrontja az ízét, még meg is mérgezi. Isten elveti a fazekat, a maga máglyáján-tűzhelyén süti tovább a húst. Az Istennek hátat fordító ember rozsdás fazék. Meddő, mérgező, megízetlenítő. Isten itt ítél, de a kegyelmének jele, ha még égeti életünk rozsdáját, ha még akár próbák árán is formál, nevel és tisztít minket.
