előző nap

„...ha van valami buzdító szavatok,... szóljatok!” ApCsel 13,13–22

13 Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. 14 Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a piszidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. 15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: Testvéreink, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok! 16 Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: Izráelita férfiak és ti, istenfélők, halljátok! 17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. 18 Azután közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. 19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. 20 Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. 21 Ekkor királyt kértek maguknak, Isten pedig Sault, Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. 22 Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.

Bibliaolvasó kalauz – Varga Róbert igemagyarázata

„...ha van valami buzdító szavatok,... szóljatok!” (15). Pál Antiókhiában először a zsinagógába ment. Ekkor már voltak keresztyének a városban, de az evangélium azoknak szól, akik még nem hallották. Te mit mondasz, ha valaki rákérdez, hogy mit csinálsz vasárnap reggel? Van Istenre mutató, buzdító szavad? Pálnak azért volt, mert attól a Jézustól kapta, akivel a damaszkuszi úton találkozott. Akkor tud valaki hitelesen beszélni Jézusról, ha már találkozott vele (ApCsel 9).

RÉ 44 MRÉ 44

„Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr…” Bírák 7,15–25

15 Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midján táborát! 16 A háromszáz embert három csapatra osztotta, mindenkinek a kezébe egy-egy kürtöt adott meg egy üres cserépfazekat és egy fáklyát a fazékba. 17 Majd ezt mondta nekik: Figyeljetek engem, és ugyanazt tegyétek; amikor elérem a tábor szélét, ugyanazt tegyétek, amit majd én teszek! 18 Ha megfújom a kürtöt én, meg mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket a tábor körül mindenütt, és kiáltsátok: Az Úrért és Gedeonért! 19 Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején – mert éppen akkor állították fel az őröket –, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat. 20 Ekkor mind a három csapat megfújta a kürtöket, és összetörték a cserépfazekakat; bal kezükben fogták a fáklyákat, jobb kezükben pedig a kürtöket, amelyekkel kürtöltek, és így kiáltoztak: Fegyverbe, az Úrért és Gedeonért! 21 Mindenki megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor viszont futásnak eredt, és ordítozva menekült. 22 Mert amikor megfújták a háromszáz kürtöt, az Úr egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. Menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerédá felé, az ábél-mehólái partig, Tabbat fölött. 23 Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették Midjánt. 24 Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Kerüljetek Midján elé, és foglaljátok el előlük a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bét-Báráig! Fegyverbe szólítottak erre Efraimból mindenkit, és ők elfoglalták a vízhez, a Jordánhoz vezető utat Bét-Báráig. 25 Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet is, és megölték Órébet az Óréb-sziklánál, Zeébet pedig a zeébi présháznál ölték meg, majd tovább üldözték Midjánt. Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(15) „Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr…” (Bírák 7,15–25)

A bibliai bizonyságtétel egyértelmű: A győzelmet az Úr adja. Éppen azért kellett Gedeon seregét háromszázra csökkenteni (15), hogy még a kísértés árnyéka se érje el Isten népét, miszerint a saját ereje szerezte meg a győzelmet (7,2). Gedeon leborult, amikor az Isten döntését, szándékát meghallotta. Az embernek a győzelmek idején kell a leginkább leborulnia az Úr előtt, hálát adva és alázattal, hiszen minden győzelem az Úr kegyelme, és minden e-világi győzelemben van valami titokzatos, hiszen a másik alulmaradását, esetleg a legyőzött halálát jelenti (25). Csak az Úr kezéből fogadhatjuk el a győzelmet, alázattal, a legyőzött felé is irgalommal; ugyanakkor a nekünk ajándékozott, isteni győzelmet mindig megbecsülve!

Az Isten ajándékozta győzelmen belül lehetnek áldottak az emberi módszerek, technikák is. Gedeon, maroknyi csapatát három részre osztotta, és együtt, egyszerre cselekedtek, a vezetőre figyelve: megfújták a kürtöket, és csatakiáltás közepette összetörték az üres korsókat, lengették a fáklyákat. Ha már adott a bizonyosságunk, hogy az Úr cselekedett érettünk, akkor mi is cselekedhetünk. A bizonyosság keretei között nem hiábavaló és nem is tehet gőgössé az emberi cselekvés. Ahol az Úr adja a győzelmet, ott mindig munkál az Isten Lelke, amely egységet teremt. Itt, Gedeonra figyelve, engedelmesen egyszerre mozdult mindenki. Ma a gonosz ott ver leginkább tanyát, hogy senki emberfiának sem adjuk meg a tiszteletet, mindenkit kritizálhatunk, mindenkinek „beszólhatunk”, és közben még merészelünk Istenre is hivatkozni. Milyen beszédes a felhangzó csatakiáltás: „Az Úrért és Gedeonért!” (18) Az Úrban bízunk, és az Úr kirendelt eszközét tisztelve, engedelmesen egyek vagyunk; az Úrban (15–22). Ehhez az egységhez később mások is csatlakoznak, az egész nép, mert ez valódi, áldott, hiteles egység; a Lélek egysége (23–24).

Gedeon győzelmét Ézsaiás, Jézus Krisztusról szóló próféciájában énekli meg (Ézsaiás 9,3). A feltámadott Úr valódi, maradandó győzelmet ajándékozott nekünk, bűn, betegség, halál és gonosz felett. Ez a győzelem az Úr győzelme, kegyelemből a miénk, valódi megoldást ajándékoz nekünk, és másokat is felemel. Ez a győzelem alázatossá, irgalmassá, Istent magasztalóvá, ugyanakkor hitvallóvá szül újjá bennünket.