„Emeld föl tekintetedet” 1Móz 13
1 Abrám feljött Egyiptomból a feleségével és mindenével együtt, amije volt. Lót is vele jött a Délvidékre. 2 Abrámnak igen tekintélyes vagyona volt: jószága, ezüstje és aranya. 3 A Délvidékről továbbvonult előző szállásai mentén egészen Bételig, addig a helyig, ahol korábban is sátorozott Bétel és Aj között, 4 annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét. 5 De Lótnak is, aki Abrámmal ment, voltak juhai, marhái és sátrai, 6 és az a föld nem bírta eltartani őket, hogy együtt lakjanak. Olyan sok volt a szerzeményük, hogy nem lakhattak együtt. 7 Össze is vesztek Abrám jószágának a pásztorai Lót jószágának a pásztoraival. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9 Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek. 10 Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13 A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az Úr előtt. 14 Az Úr ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 17 Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! 18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az Úrnak.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Mindenki megszenvedi, ha viszály van köztünk, a család legszorosabb közösségétől az egyházon vagy a nemzeten belüli, sőt országok közötti konfliktusokig. Ábrahámnak fontosabb a békesség, mint a jólét, ami a különváláskor Lótnak jut. Ha hozzá hasonlóan mi is a békességre törekszünk, Isten fiainak neveztetünk (Mt 5,9), és minket is bátoríthat az ige: „Emeld föl tekintetedet” (14), hogy hitünk szemével a reménység fényében láthassuk egész életünket.
RÉ21 765
Könyörgés | 716 | Jézus, téged kereslek
„…szomorkodva szívük keménysége miatt...” Mk 3,1–6
1 Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember. 2 Figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. 3 Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Állj ki középre! 4 Hozzájuk pedig így szólt: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak. 5 Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
Az Ige mellett – Bereczky Ildikó igemagyarázata
(5) „…szomorkodva szívük keménysége miatt...” (Mk 3,1–6)
Jézus működésének fontos színtere volt a zsinagóga, ahol Isten Igéjét olvassák, ahol az ő szavának kellene döntenie. Ehelyett az ott megjelentek azt lesik, megtöri-e újra a szombatot. Istenre figyelés helyett arra összpontosítanak, miként mondhatnának ítéletet a másik fölött, akinek a kegyessége nem illik bele az övékbe. Jézus népszerűsége miatt már így is megrendült a farizeusok tekintélye a nép előtt. Elviselhetetlen számukra, hogy valaki Isten helyébe lépve bűnöket bocsásson meg, törvényt törjön. Elkerülhetetlen a törvény és rend őreinek összefogása Jézus ellen. Őt azonban nem lehet eltéríteni, átlát a szándékukon, kérdésével leleplezi és sarokba szorítja őket: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy kioltani?” A törvény szerint talán nem szabad se jót, se rosszat tenni, életet menteni viszont muszáj! „…a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (2Kor 3,6) Jézus haragszik ezért a szemléletért, de nem lesújt rájuk, hanem bánkódik szívük keménysége miatt. Középre állítva meggyógyítja a beteget, és rámutat: törvényeskedés helyett az életmentésnek kell az istentisztelet középpontjában állnia. Az ítélkezőkért azóta is közbenjár: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
