előző nap

„Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk!” 1Móz 31,22–54

22 Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment. 23 Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hétnapi járóföldön át üldözte, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24 Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! 25 Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26 Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint a hadifoglyokat! 27 Miért titokban szöktél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28 Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29 Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! 30 De ha már mindenáron el akartál menni, mert nagyon kívánkoztál apád házába, miért loptad el a házibálványomat? 31 Jákób erre így felelt Lábánnak: Mert féltem, és azt gondoltam, hogy elveszed tőlem erőszakkal a leányaidat. 32 De akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben! Hozzátartozóink előtt vizsgáld meg, mi van nálam, és vidd a magadét! Jákób ugyanis nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgálóleány sátrába, de nem találta. Azután kijött Lea sátrából, és bement Ráhel sátrába. 34 Ráhel közben fogta a házibálványt, egy teve nyergébe tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta. 35 Ráhel ugyanis ezt mondta az apjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok fölkelni előtte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott tehát utána, de nem találta a házibálványt. 36 Ekkor Jákób haragra lobbant, és perlekedni kezdett Lábánnal. Azt mondta Jákób Lábánnak: Mi a bűnöm, és mi a vétkem, hogy üldözőbe vettél? 37 Hiszen fölforgattad minden holmimat! Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide az én hozzátartozóim és a te hozzátartozóid elé, döntsenek ők kettőnk ügyében! 38 Már húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad széttépett, nem vittem hozzád, magam térítettem meg, tőlem kérted számon; meg azt is, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. 40 Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. 41 Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két leányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelmetes Istene velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel. 43 Lábán azt felelte Jákóbnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehetnék-e most már bármit is a magam leányai ellen vagy fiaik ellen, akiket szültek?! 44 Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú köztünk! 45 Ekkor fogott Jákób egy követ, és fölállította azt szent oszlopként. 46 Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. 47 Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. 48 Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, 49 de Micpának is, mert ezt mondta: Az Úr álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást! 50 Ha leányaimmal rosszul bánsz, ha leányaimon kívül más feleségeket is veszel, azt közülünk ugyan senki nem fogja látni, de Isten lesz a tanú köztünk. 51 Majd ezt mondta Lábán Jákóbnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet közém és teközéd emeltem. 52 Tanú ez a kőrakás, és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám ártó szándékkal. 53 Ábrahám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene ítéljen fölöttünk. Akkor megesküdött Jákób Izsáknak, atyjának félelmetes Istenére, 54 majd áldozatot mutatott be Jákób a hegyen, és meghívta hozzátartozóit az áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát.

Bibliaolvasó kalauz – Hajdú Zoltán Levente magy.

Lábánnak és Jákóbnak is megvolt a maga teóriája, hogy hogyan is történtek a dolgok. Ezekből az egymásnak ellentmondó álláspontokból akár véres konfliktus is kerekedhetett volna, de más történt. Isten elé vitték az ügyet, és Isten előtt meg is békültek egymással. Kevés kiábrándítóbb dolog van annál, mint amikor magukat keresztyénnek mondó emberek makacsul ragaszkodnak a maguk – vélt vagy valós – igazságához úgy, hogy eszük ágában sincs azt egy közös, Istennek együtt épített oltáron áldozatképpen „elfüstölögtetni".

RÉ 370 MRÉ 251

„…a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála.” Máté 11,7–19

7 Amikor azok elindultak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? 8 Ugyan miért mentetek ki? Finom ruhába öltözött embert látni? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, azok a királyok palotáiban vannak. 9 Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom nektek, még prófétánál is nagyobbat.

Az Ige mellett – Steinbach József igemagyarázata

(12) „…a mennyek országában még a legkisebb is nagyobb nála.” (Máté 11,7–19)

KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE ÉS JÉZUS VÁLASZA – II.

– 1. Keresztelő János a legnagyobb az asszonytól születettek között. Ő is gyarló, mint az asszonytól született többi ember, de az Istentől nyert megbízatása a legnagyobbá tette ezen a földön, hiszen ő lehetett a prófétai ígéretek beteljesedéseként Jézus Krisztus előhírnöke, előfutára (Malakiás 3,1; Ézsaiás 40,3). Az Isten szerinti „nagyság” más, mint az ember szerinti…

– 2. Ma sincs ennél nagyobb méltóság ezen a világon, mint a Megváltó eljöttét, mindenre elégséges jelenlétét, és mindeneket újra teljessé teremtő visszajövetelét meghirdetni. Ez a szolgálat: a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel, a megváltó Úr képviselete. Akkor is ez a legnagyobb méltóság, ha sokan semmibe sem veszik.

– 3. Ugyanakkor Jézus Krisztus szolgálata a földön csak akkor lehet hitelessé, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan egyre kisebbé leszünk „itt”, hogy csakis Jézusra figyelhessenek szolgálatunk által, és ne ránk (János 3,30). Aki nagy akar lenni Jézus tanítványai között, az legyen a legkisebb, az szolgáljon, az alázza meg magát (20,26). A tanítvány nem lehet „különb” a Mesterénél (10,24). Márpedig a mi Urunk megalázta, megüresítette magát, egészen a kereszthaláláig (Filippi 2,7–8).

– 4. Amikor azonban Isten országa kiteljesedik, akkor Keresztelő Jánossal együtt osztozunk az Úr dicsőségében. Ott a legkisebb is nagyobb lesz az „itteni” nagyoknál, azoknál a „nagyoknál” végképpen, akinek Isten ügye csupán saját dicsőségük ugródeszkájaként funkcionált. Keresztelő János úgy hirdette meg Jézust, hogy ő egyre kisebbé lett. Keresztelő János ott lesz az üdvösségben, mert az Úrra mutatva eltörpült, mert kegyelem alatt volt. Mi is ott lehetünk, ugyanezért. Nem is beszélve arról, hogy „ott” már nem lesz „kicsi” és „nagy”. Ezek az „itteni” kifejezések, csakis „itteni” szolgálatunk hitelességére és lényegére mutatnak rá.