Magyar Refomátus Egyház

Püspökök az egységről

Csomós Józsefnek, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökének gondolatai:

„Május 22-én cáfoljuk azt, hogy a magyar széthúzó nemzet. Nem a trianoni határokat állítjuk vissza, hanem azt mutatjuk meg, hogy együtt van az, ami összetartozik. Nemcsak karácsonykor jön össze a család, hanem láthatóan minden nap karácsony lesz.

Az egységesülésnek üzenete van a társadalom felé. Válasz a december 5-ei népszavazásra is, amikor a magyar állampolgárságról szavaztunk. Viszont ez nem országhatár és nem államberendezkedés lesz, hanem mi mint Kárpát-medencei, magyar reformátusság azt mutatjuk meg, hogy együtt vagyunk és egyféleképen gondolkodunk.

Másfelől pedig odaéljük az Isten törvénye szerinti és az evangélium szerinti értékrendet a társadalom elé. Meg kell jeleníteni a Krisztus arcú embert. Fontos megmutatnunk, hogy összetartozunk adott értékek mentén. Példaként állhatunk az embertársaink elé, hangsúlyozva, hogy én magyar református vagyok.”

Zán Fábián Sándornak, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökének gondolatai:

„Egyesülésünk lelki egység, családi egység, nemzeti egység, amelyik eltarthat a világ végezetéig is. Az egységesülés szimbólumai a múltat a jelent és a jövőt úgy kötik össze, hogy ezáltal mindenki személyes felelősséget érez a jelenben a jövőért.

A kárpátaljaiak vágyakoznak a május 22-ei úrvacsorai közösségre, mert akkor újra, mint egy református egyház, összetartozásunk jegyeként, Krisztusban megerősödve mondhatjuk ki: mi testvérek vagyunk Isten dicsőségére.

Még egyszer hangsúlyozom: mi testvérek vagyunk Isten dicsőségére, ez az ami motivál, hogy minden szépen és ékesen történjen a történelmi napon, és majd a jövőben is a közös munka során.”

Bogárdi Szabó Istvánnak, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének gondolatai:

„A magyar református egyháztestek azért találkoznak Debrecenben, hogy a hitbeli, egyházszervezeti egységüket újra megerősítsék. Azt az egységet, amelyet a történelem, a sors, a XX. század nagy tragédiái szétszakítani látszottak, amelyek miatt találkozni is csak nehezen tudtunk. Ez megváltozik Debrecenben. Újra egybe tartozunk. Megerősítjük a testvéri közösséget. A testvéreknek is ki kell mondaniuk, hogy egy családot alkotnak, a testvéreknek is jó, ha egy asztalhoz ülnek, és együtt örülnek annak, hogy Jézus Krisztus megtartotta őket ebben az egységben.

Mi elsősorban a lelki és a hitelvi egységet mondjuk ki, de ehhez hozzátartozik az is, hogy nekünk Isten a magyar nyelvet ajándékozta, és azt a feladatot bízta ránk, hogy ezen a nyelven és ennek a népnek a közösségében hirdessük az evangéliumot. Az evangéliumi szolgálatunkat erősíteni fogja az egység újbóli kimondása, megerősítése.

A legtermészetesebbnek tartjuk, hogy összetartozunk. Nem választanak el bennünket – lelki értelemben – a politikai határok. Nekünk módunk és szándékunk sincs a politikai határokat megváltoztatni, de testvérek vagyunk, és egybe tartozunk. Ezt fejezzük ki Debrecenben.

Bizonyos vagyok benne, hogy maga a zsinati esemény és a találkozó megerősít bennünket, hogy még több szeretettel és hálával, valamint büszkeséggel gondoljunk egymásra. Nem értetődik magától Közép-Európa életében, hogy ennyi történelmi hányattatás ellenére is, Istennek ez a népe együtt marad és együtt keresi a jövendőt.”

Pap Gézának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének gondolatai:

„Szétszakadozva nagyon rossz élni. Az ember közösségi lény és közösségre teremtetett. Jó átélnünk azt, hogy nem kisebb közösségben éljük meg az egymáshoz való tartozásunkat, hanem mások is vannak, akik hasonló képen hisznek, hasonló nyelven imádkoznak, ugyanaz az istentiszteleti rendje egyikünknek másikunknak. Ugyanúgy hallgatjuk Isten igéjét és imádjuk Őt.

Az egység eddig is megvolt közöttünk, de a kapcsolat ezután szorosabb lesz majd. Úgy érezzük, hogy amit Trianon szétszakított, azt most református szinten sikerül nekünk helyrehozni.

Kimondjuk, hogy a Kárpát-medencében egyetlen egységes Magyar Református Egyház van. Mindig vannak olyanok, aki kifogásolták és kifogásolják a református egyház egységét. Ennek ellenére nem hiszem, hogy bárkinek az érdekeit sértené, hogy végre kimondjuk az együvé tartozást. Mi nem akarunk határokat megváltoztatni, hiszen ezt az Európai Unió változtatta meg.

Mi megtaláltuk a módját annak, amivel gyógyíthatjuk a mások által rajtunk ütött sebet. Tudomásul vesszük, hogy vannak, akik szeretnek minket és vannak, akiknek nem kellünk. Mi azokkal szeretnénk egységben lenni, akik elfogadnak minket. Őket mi teljes szívből szeretni tudjuk.”

Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatai:

„Krisztus a jövő, együtt követjük őt" – több dolog koncentrálódik ebben a jelmondatban. Az egységesülő Magyar Református Egyház nem öncél, hanem a ránk bízott szolgálatnak egy hatékonyabb képviselete. Isten szabadító akaratának nyilvános meghirdetése. Ugyanakkor kifejezi egymás iránti felelősségünket is, hiszen szolgálatunk van egymással szemben a Krisztus által ránk bízott felebaráti szeretet jegyében. Hiszem, hogy ami elkezdődik május 22-én, annak a középpontjában Jézus Krisztus evangéliuma van, ami a felebaráti szeretet tetteiben ölt testet.

Olyan világban élünk, amely politikai, szociális, gazdasági törésvonalak mentén létezik. Ezen törésvonalak áthidalásával kell hirdetnünk Jézus Krisztus evangéliumát.

Mivel az egységben van az erő, a ránk bízott szolgálatot így még hatékonyabban végezhetjük el. Mindig is megvolt a lelki egységünk, ez most még határozottabban megjelenhet május 22-étől az által, hogy elfogadhatjuk a közös alkotmányt. A lelki egység egyházjogilag is megjelenhet. Nemcsak a Kárpát-medencében élőkénél, hanem minden református embernél.

Imádsággal gondolok erre a napra és hiszem, hogy Isten velünk lesz és megáldja ezt a napot, ami egy nagy mérföldkő a reformátusok életében.”

Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megbízott püspökének gondolatai:

„Május 22-én kimondjuk mindannyian, hogy a reformátusok a Kárpát-medencében és azon túl is egy helyre tartoznak. Azzal a reménységgel csatlakozunk, hogy bízunk abban mindaz, ami Isten által megígértett és Jézus által közel jött, az a mi közösségünkben, életünkben megtestesül.

Jézus Krisztus fontosnak tartotta azt, hogy gyógyítsa a világot, gyógyítsa a betegeket. A betegséget csak hatalommal lehet meggyógyítani, a hatalom pedig Jézus Krisztusnál van. A mi egységesülésünk is egy gyógyító hatalom. Mi ezt örököltük és birtokoljuk. Meg kell gyógyulnunk a múlt bűneivel szemben. Voltak idők, amikor nem tudtunk egymáshoz közeledni. Ezek az idők elmúltak. Most egy másik világot álmodunk meg, amelyben szeretnénk minden múltbeli botlást, tévedést, hiányosságot, bűnt hátrahagyni, és előre indulni egymás kezét fogva, hogy érezzük, a hatalmat Jézus továbbra sem akarja megvonni tőlünk. Erősíteni akar minket ebben a világban.

Újabb lehetőséget kaptunk, újabb küszöb van, amire ráléphetünk. Ebben nem fogunk megbotlani, hanem új lehetőségeket ad, mert átlépjük. Nagyon sok csábítás van körülöttünk, sok ágaskodó erő szeretne szétfeszíteni minket. Nekünk ebben kell megtalálnunk, hogy hogyan lehet Jézus és egymás kezét is megfogni. Az ilyen erőkkel szemben legyen holnapunk és jövendőnk. Kívánom szívem és lelkem szerint, hogy május 22-e olyan küszöb legyen, amelyet ha átlépünk, egy sokkal világosabb, szeretetteljesebb jövő következik számunkra, Isten nagyon gazdag áldásával.”