Magyar Refomátus Egyház

Mit tudunk az egységünkről?

1567, 1881 vagy csak 2009 óta számítjuk a magyar református egységet? Mi az a Generális Konvent? Mi a különbség a Magyar és a Magyarországi Református Egyház között? Összeállításunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ma már természetes, hogy egyházunk országos ifjúsági találkozója vagy az eredetileg csak Magyarországon megszervezett református önkéntes napok szervezőinek és résztvevőinek egy része nem anyaországi fiatal, hogy a református szeretetszolgálat, ifjúsági misszió vagy épp sajtó munkatársai Kárpát-medencei szinten egyeztetnek. Természetes az is, hogy a 2019 januárjában leégett budapesti teológia diákjainak megsegítésére és a kollégium helyreállítására külhoni, nyugat-európai és tengeren túli közösségekben is adakoztak. Idáig azonban rögös út vezetett, amire minden évben a május 22-éhez legközelebb eső vasárnap, a magyar református egység vasárnapja emlékeztet minket.

Hitvallási egységtől a szervezeti egységig

A történelmi Magyarországon 1567-től beszélünk református, azaz helvét (svájci) hitvallású reformált egyházról: elődeink a Debrecenben tartott zsinaton fogadták el a közösségeinkben máig érvényben lévő Második Helvét Hitvallást.

helvhitv.jpg

A török hódoltság idején három részre szakadt országban, majd a Habsburgok által támogatott ellenreformációs időkben nem, csak a kiegyezés után, 1881-ben nyílt lehetőség arra, hogy az öt különböző egyházkerületbe szerveződött reformátusság országos szervezetet hozzon létre. Az ekkor megtartott alkotmányozó zsinatnak szintén Debrecen, ezúttal már a Nagytemplom adott helyet.

Elszigeteltségből az újraegyesülésig

A trianoni döntéssel nemcsak Magyarország, hanem a református egyház is elveszítette tagjai és területe jelentős hányadát. A monarchia utódállamaiba került, illetve a Nyugat-Európába és a tengeren túlra emigrált magyar reformátusok kénytelenek voltak saját egyházakat létrehozni, melyek hetven éven át egymástól többé-kevésbé elszigeteltségben tudtak csak működni.

mk571.jpg

A szocialista rendszerek bukása után nyílt csak lehetőség a kapcsolatok szorosabbra fűzésére. Ezt szolgálták a ’90-es években a magyar református világtalálkozók, a Magyar Reformátusok Világszövetsége és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata, majd 2004-ben kezdődtek a Kárpát-medencei református egyházmegyék és egyházkerületek hivatalban lévő vezetőinek rendszeres egyeztetései.

Utóbbi, vagyis a Generális Konvent megalakulásakor megfogalmazott célkitűzései közt egyebek mellett szerepel egymás kölcsönös tájékoztatása, az egységes és egyeztetett érdekképviselet a nemzetközi egyházi szervezetekben, az egymás iránti testvéri szolidaritás határozottabb gyakorlása, az egységes liturgia és jogalkotás kérdése, valamint a lelkipásztor- és teológusképzés – az egyháztestek saját hagyományait figyelembe vevő – szervezeti és tartalmi egységesítése. Három-négyhavonta tartott elnökségi (egyházkerületi szintű) és évenkénti plenáris (az egyházmegyék képviselőivel kiegészült) tanácskozásai vezettek végül a különböző országokban működő egyháztesteket tömörítő, azok önállóságát nem csorbító Magyar Református Egyház létrejöttéhez.

NEM „SZUPEREGYHÁZ” Az egységes Magyar Református Egyház megalakulása nem jelenti azt, hogy új egyház született volna, nem teljes összeolvadásról van tehát szó, a részegyházak ugyanis megőrzik jogi önállóságukat. Olyan közös alkotmány született, melyet – az EU jogrendjét elfogadó uniós tagállamok mintájára – mindegyik egyház beilleszt saját szabályrendszerébe, a közös zsinat pedig csak azokban a kérdésekben dönt, amelyekre saját egyházi testületei felhatalmazták. Nem egy, a meglévő egyházak fölötti „szuperegyház” létesült, hanem a meglévő egyháztestek állították helyre a korábban már létrehozott, de történelmi okok folytán megszűnt egységet. A hajdani egységes egyházszervezetet ugyanis nem a tagok akarata darabolta szét, hanem a nemzetközi jog keretei között megszületett békeszerződések, nemzetközi egyezmények következtében létrehozott új államszervezetek közötti határvonalak törték szét. Olyan egységek ezek, amelyek egymással történelmi, kulturális, szociológiai és nem utolsó sorban hitelvi egységben élve életüket identitásközösségben eklézsiát alkotnak. Az egységes egyház létrehozása ennek az eklézsiának az egyházjogi megjelenítését célozza.

Egységünk gyümölcsei

A határok fölött álló egységet egy újabb alkotmányozó zsinaton, 2009. május 22-én mondták ki ugyancsak Debrecenben, ezzel magyarországi, kárpátaljai, partiumi, erdélyi, délvidéki és tengeren túli testvéreink a soha meg nem szűnt hitvallásos és testvéri közösségüket erősítették meg. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház vezetői 2011. június 21-én írták alá a csatlakozási dokumentumot, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház 2013. június 28-án lett a Magyar Református Egyház tagja. Négy évvel korábbi megalakulása után ezzel kiteljesedhetett az együttműködő Kárpát-medencei egyházak közössége, így már közösen fogadhatták el 2013-ban a Heidelbergi Káté új fordítását, valamint a reformáció évében jubiláló Második Helvét Hitvallás – másik reformáció korabeli hitvallásunk – mai magyar nyelvű szövegezését. A Kárpát-medencén kívüli magyar református közösségek közül időközben csatlakozott az Amerikai Magyar Református Egyház, a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetsége, a Luxemburgi Magyar Protestáns Gyülekezet és az amerikai Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület is.

debrecen_fa.jpg

A hitvallási egységünk megerősítése mellett azonban számos más területen, nemzetközi, regionális és testvérgyülekezeti szinten is megéljük közösségünk megtartó erejét. A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap például évről évre hozzájárul a határon túli magyar nyelvű és keresztyén szemléletű oktatás fennmaradásához, de a Kárpát-medencei református egyházvezetők közös fellépése egy-egy részegyházat nehéz helyzetbe hozó körülmény (külhoni magyar közösségek jogait csorbító kedvezőtlen döntés, háborús helyzet, természeti katasztrófa stb.) esetén sem maradt el.

MIT ÍR AZ ALKOTMÁNY? A Magyar Református Egyház a csatlakozó részegyházak zsinati közössége. Alkotmányozó és törvényhozó testülete a Közös Zsinat. Hatáskörébe tartozik a közös alkotmány elfogadása, ennek módosítása, valamint törvényt alkot mindazokban a közös kérdésekben, amelyekre a részegyházak legmagasabb szintű testületei felhatalmazzák. A Generális Konvent – a Magyar Református Egyház alkotmánya szerint – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testülete. Fő feladata a közös alkotmány és közös törvények előkészítése, ezek hatályosulásának biztosítása, a közös ügyek koordinálása, az egység munkálása. Az egység – az alkotmány megfogalmazása szerint – kiterjed mindazon kérdésekre, amelyet az alkotmány, vagy az országos egyházak felhatalmazása közös szabályozás alá von. A részegyházak továbbra is megtartják önállóságukat és függetlenségüket belső szervezeti rendszerük kialakításában. Önállóak választási rendszerükben, egyházkormányzati tevékenységükben, a szolgálai ágak belső szabályozásában, az egyházfegyelmezésben és a gazdálkodásban. Együttműködnek viszont a jogalkotásban, a közös képviselet területén, az ökumenikus és más külső kapcsolatok kialakításában és szervezésében, a szeretetszolgálatban, a misszió, sajtó, a kommunikáció, az oktatás, az ifjúsági munka, az informatika területén, valamint a nyugdíjügyek intézésben.