Mi, a Kárpát-medence tíz református egyházkerületének képviselői a Generális Konvent megalakulásának húszéves évfordulója alkalmából gyűltünk össze, hogy számba vegyük az elmúlt két évtized közös eredményeit, és Isten segítségét kérjük további fáradozásainkhoz. Megerősítjük elkötelezettségünket a magyar református egység mellett. Elsősorban Istené a hála és köszönet az elmúlt két évtizedért. „Mienk pedig orcánk pirulása” az esetleges kudarcokért, az el nem végzett feladatokért.
A 450 évvel ezelőtt született Szenci Molnár Albert soraival fordulunk Istenhez: „De a te irgalmad nagy / a téged félőkön, / és igen türelmes vagy, / hogy dicsérjen minden. / Énnékem reménységem / vagyon csak Istenben.” (130. zsoltár)
Az elvégzett, vagy el nem végzett munka mellett komoly próbatételt jelentett az utóbbi pár esztendő: „kívül harcok, bent félelem”.
Félelem a vírus miatt és az egyházunkat ért külső és belső támadások miatt. Szószerinti harcok a kárpátaljai testvéreink életében. Sokan életüket is áldozták ebben az értelmetlen háborúban.
Mégis ebben a nehéz időszakban is hiszünk abban, hogy közös imádságunk és hitünk révén Isten segítségével megújulást és békét találunk.
A gályarab-prédikátorok emlékéveinek kezdetén mindannyian erőt meríthetünk példájukból. Hitükért készek voltak vállalni a szenvedést is. Példájuk a hit, az állhatatosság és a szabadság védelmének örök jelképe marad számunkra.
Ugyanakkor örömmel tölt el bennünket, hogy ez alkalommal az Ausztráliai Magyar Református Egyházak Szövetsége is csatlakozik a Magyar Református Egyházhoz. A Krónikák első könyve 19. fejezetének 13. versével köszöntjük őket és egyben kívánjuk mindannyiunknak ugyanazt: „Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért! Az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik!”
Krisztus a jövő, együtt követjük Őt.
Balatonszárszó, 2024. október 17.