A Generális Konvent együttérzését fejezi ki a súlyos körülmények között élő kárpátaljai református testvérei iránt, s azon reményének ad hangot, hogy az Ukrajnában kialakult, más ott élő népeket is sújtó válsághelyzetet békés rendezéssel, háború és emberi életek kioltása nélkül lehetséges megoldani. Köszönetét fejezi ki a bajok enyhítését és a rászorulók segítését szolgáló eddigi adományokért és támogatásokért, egyúttal további összefogásra, segítségnyújtásra buzdít.
Romániában 2014. november 26-án jogerős ítélet hagyta jóvá azt a korábbi bírósági határozatot, amely a – Generális Konvent 2014. évi ülésének is helyet adó – sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról intézkedett. Az Erdélyi Református Egyházkerület 2015. május 21-én a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult jogorvoslatért. A Generális Konvent jogszerűtlennek, igazságtalannak és méltánytalannak tekinti a bírói döntést, és támogatja az egyházkerület törekvését, hogy semmilyen körülmények között nem mond le sem az iskoláról, sem más, az állam által jogtalanul elbirtokolt jussáról – az elkobzott épületekről, földterületekről, anyakönyvekről és levéltári iratokról –, sürgetve egyúttal minden, a kommunizmusban és a jelenkorban elkobzott, államosított és újraállamosított ingatlanának azonnali visszaszolgáltatását.
A Generális Konvent aggodalommal tekint Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában azon köznevelést érintő törvények hatályba lépésére, amelyek a szülőföldjükön, anyanyelven folytatható oktatás terén méltatlanul sújtják a magyar közösségeket, és felhívja Magyarország Kormányának figyelmét is a magyar nemzetrészeket ellehetetlenítő intézkedésekre. A Kárpát-medencében működő magyar református intézményekre pedig, a lehető legteljesebb mértékben, egy keresztyén nevelési rendszer tagjaiként tekintünk.
A Generális Konvent tiltakozik a világban sok helyen folyó keresztyénüldözés ellen. A Szentírás szerint Jézus úgy küldi el a tanítványait „mint bárányokat a farkasok közé” (Lk 10,3), nem hagy kétséget afelől, hogy Isten szeretete bele fog ütközni az ember szeretetlenségébe. Szót emelünk az erőszak megállításáért, és szüntelenül imádkozunk a nehéz helyzetben levő keresztyénekért, akik hűségesen ragaszkodnak hitükhöz és az isteni szeretethez, és emiatt vagy jogaiktól fosztják meg őket, vagy hazájuk elhagyására kényszerülnek, vagy életüket áldozzák. A világ keresztyéneivel együtt imádkozunk, hogy ne próbáltassanak meg erejük fölött, és hogy meggyőződésük a reménység és megbocsátás forrása legyen számukra. Kérjük a világ felelős vezetőit, hogy mindent tegyenek meg az üldözések okainak elhárításáért.
A Generális Konvent az egység kiteljesítése irányában tett lépésként szükségesnek látja, hogy az Egyházalkotmányi Bizottság vizsgálja meg a Nyugat-Európában és a tengerentúlon működő magyar protestáns gyülekezetek közös egyháztestként való reintegrálásának lehetséges módozatait.
A reformáció 500 éves jubileumára készülve a Generális Konvent köszönetét fejezi ki Magyarország Kormányának az emlékévek támogatásáért. Egyúttal fontosnak tarja a magyar református egyház kezdetét jelentő 1567. évi debreceni zsinat 450. évfordulójáról való megemlékezést is, melynek megünneplése fontos része lehet az emlékév programsorozatának. A jubileumi évre minden részegyház egy-egy központi programmal készül, Debrecen pedig – egy nemzetközi kezdeményezés részeként – a reformáció városaként kerül majd az európai figyelem középpontjába.
A Generális Konvent üdvözli, hogy megjelenésének 450. évfordulójára megújult szöveggel készülhet el a Második Helvét Hitvallás új kiadása. A svájci protestáns városok és kantonok közös hitvallásaként 1566-ban közzétett dokumentumot a magyar református lelkipásztorok már az 1567. évi debreceni zsinaton sajátjukként fogadták el, üzenete és tanítása pedig máig aktuális: „Tanítjuk továbbá, hogy buzgón kell ügyelni arra, miben áll főképpen az egyház igaz és egységes volta, hogy könnyelműen szakadásokat ne okozzunk, és ne terjesszünk az egyházban. Nem a ceremóniákban és külsőleges szokásokban áll az, hanem inkább a közös hit igazságában és egységében. A közös hitet pedig nem emberi törvények adták előnkbe, hanem a Szentírás...” (II. HH 17,15)
Budapest, 2015. június 25.