A Kárpát-medencei református egyházmegyék és egyházkerületek elnökségeinek tanácskozó testülete (Generális Konvent) azért gyűlt össze Debrecenben, 2005. július 6-8 között, hogy áttekintse az elmúlt időben végzett munkát és a közös továbblépés lehetőségeit.
A Kárpát-medence mintegy hárommilliós magyar reformátusságának törvényesen választott képviselőiből álló Generális Konvent kifejezte a minden körülmények között való együvé tartozását, valamint készségét a több évtizedes szétdaraboltság káros következményeinek mielőbbi felszámolására.
Egyházaink a trianoni döntés után létrejött helyzetben is keresték az összetartozás, a kapcsolattartás lehetőségeit és útjait. Ennek a szándéknak jelzőpontjai ott vannak az 1922-es, balatonkenesei Kárpát-medencei püspöktalálkozótól kezdve az Európai Uniós csatlakozás kínálta új lehetőségek kihasználásáig.
Az előző tanácskozás óta eltelt időben ezt az összetartozást ápoltuk, és az ebből fakadó felelősséget gyakoroltuk,
- amikor 2004 szeptemberében közösen emeltük fel szavunkat, diplomáciai lépéseket sürgettünk és tettünk a vajdasági magyar kisebbséget ért erőszakos cselekmények miatt,
- amikor mindent megtettünk annak érdekében, hogy az anyaországban ne pártpolitikai érdekek mentén kezeljék a kettős állampolgárságról szóló népszavazás ügyét,
- amikor 500 határon túli református lelkész szolgált 2004. adventjében magyarországi gyülekezetekben, s ugyanezt tette 500 magyarországi lelkipásztor 2005. tavaszán határon túli viszontszolgálattal.
A Generális Konvent örömmel vette tudomásul, hogy - az alkotó egyházkerületek elnökségeinek javaslatára - a Magyarországi Református Egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot". A Magyarországi Református Egyház Zsinatának döntését a határon túli egyháztestek is megvizsgálják, és törvényeikben hasonló módon végrehajtják a szükséges változtatásokat.
Elköteleztük magunkat a Magyar Református Egyház egységének újbóli megteremtésére azzal, hogy célul tűztük ki egy közös „Református Egyházi Alaptörvény" megalkotását. Ebben a folyamatban megkülönböztetett felelősség hárul a Generális Konvent tanácskozásaira és szakbizottságainak munkájára. Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház.
SOLI DEO GLORIA
Debrecen, 2005. július 8.