Minden ünnep Istennek az ünnepe: az Amerikai Magyar Református Egyház centenáriuma

Az eseménysorozat pénteken a New Jersey állambeli Perth Amboy városának Kálvária temetőjében kezdődött, ahol megkoszorúzták Bodnár István sírját, aki az Amerikai Magyar Református Egyház első főgondnoka és a helyi gyülekezet tagja volt. A megemlékezésen Molnár János főgondnok Bodnár István gondolatait idézte: „Vannak még Amerikában református magyarok, ha kevesen is, akik nem várják az idegen segítséget; nem várják, hogy az amerikai, holland vagy a német testvérek tartsanak fenn egyházat az amerikai magyar reformátusok számára.” Egyetértve az egykori főgondnokkal Molnár János hozzátette, hogy napjainkban egyre nehezebb az önfenntartás, mivel csökken a gyülekezetek fenntartóinak száma.

Másnap New Brunswickben az úrvacsorával egybekötött ünnepi istentiszteleten Lizik Zoltán püspök, a windsori magyar református gyülekezet lelkipásztora és Demeter Zsolt egyházkerületi főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket. Lizik Zoltán igehirdetésének alapját a Zsoltárok könyve 118. fejezetének 24. verse adta: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” A püspök a prédikációjában hangsúlyozta: ez a zsoltár arra szólít fel, hogy tudni kell ünnepelni, örülni és vigadni. Felhívta a figyelmet, hogy az amerikai magyar reformátusoknak érdemes büszkének lenniük arra, hogy száz esztendő elteltével is még mindig magyarul hirdetik gyülekezeteikben az Igét.

Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinata lelkészi elnökének üzenetét Szólláth Bernadett zsinati jogtanácsos tolmácsolta a jelenlevőknek. A századik évforduló alkalmából a püspök a 100. zsoltár soraival köszöntötte a gyülekezetet: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok a színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete és hűsége nemzedékről, nemzedékre!” (Zsolt 100,2–5) Steinbach József üzenetében azt írta, hogy van miért hálásnak lenni, ugyanis világháborúk, forradalmak, gazdasági válság és megannyi egyéb megpróbáltatás ellenére a Magyarországi Református Egyház szervezeti egységében együtt dicsérhetik a teremtő, megtartó és gondviselő Istent. A püspök köszönetét fejezte ki az amerikai magyar református közösségnek azért is, hogy megőrizték a hitet és az anyanyelvet, miközben számos alkalommal támogatták a nehezebb helyzetben lévő testvéreket, példaként említve a templomok építését, a szükségben szenvedők megsegítését az óhazában, valamint az újonnan érkezők befogadását.

Az istentiszteleten Molnár János főgondnok ismét Bodnár István szavait idézte: „Lehetetlen megtalálni a helyes szavakat, hogy visszaadjuk azt az érzést, ami szívünket eltöltötte, amikor ezen a gyűlésen részt vettünk. Csak a hűséges szív értheti azt meg. Egy igazán hívő ember nem adhatja fel az atyák hitét ebben a szabad országban. Ebben a hitben mi itt növekedni akarunk. Ez a hit kötelez bennünket arra, hogy megmutassuk: igenis vannak Amerikában református magyarok, akiket az ő anyaegyházuk, a Magyarországi Református Egyház olyan erős hittel vértezett fel, hogy azt semmi körülmények közt feladni nem tudják.” A Zsinat presbiteri elnöke szerint a mostani jubileumi mérföldkő a legjobb bizonyítéka annak, hogy az egykori főgondnok igazat mondott.

Az istentisztelet végén a Magyarországi Református Egyház képviselői egy revideált fordítású Károli-bibliát és egy úrvacsorai ezüsttálcát ajándékoztak a New Brunswick-i gyülekezetnek.

Vasárnap az anyaországi küldöttség Kanadába érkezett, mivel idén kilencvenöt éves a Torontói Első Magyar Református Egyház. A hálaadó istentiszteleten Vass Zoltán magyar, Sógor Csaba, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Kárpát-medencei és diaszpóraosztályának vezetője pedig angol nyelven hirdette az Igét Az apostolok cselekedetei 7. fejezetének 17–20. versei alapján: „Amint közeledett az ígéret beteljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban, amíg csak más király nem lett Egyiptomban, aki nem tudott Józsefről. Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben. Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek.”

Sógor Csaba igehirdetésében hangsúlyozta: az élet ott van, ahol Isten áldása van, még a legnehezebb időkben is, még Egyiptomban is, és az áldás ott van, ahol a gyermek, emlékeztetve arra, hogy Mózessel kezdődött az egyiptomi szabadulás. – A fáraó udvarában nevelkedik negyven éven át, negyven évig őrzi a juhokat a pusztában, majd további negyven évig vándorol a pusztában az ígéret földje felé. Ez arra figyelmeztet minket, hogy legyünk türelmesek. Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben István, a mártír úgy beszél a szabadulásról, mint ami Jézus Krisztusban jött el. Ez a keresztyén bizonyosság számunkra. Hozzá tartozunk. Senki és semmi nem választhat el minket az ő szeretetétől. Ezzel a keresztyén türelemmel és bizonyossággal ünnepeljünk és bízzuk életünket, egyházunkat, népünket a történelem Urára, aki megváltott minket, és aki Szentlelkével vezet ma is! – fogalmazott az osztályvezető.

Az ünnepi alkalom – amelyen csaknem százötvenen vettek részt – szeretetvendégséggel zárult, ahol Berecz András mesemondó is fellépett. Az eseményen Jákó János főkonzul külön köszöntötte a hetvenedik évét betöltő Vass Zoltán lelkipásztort, aki negyvenöt éve az Úr szolgája, és ebből harmincat Torontóban töltött.