Elhangzott 2009. május 22-én az Alkotmányozó Zsinat üzenetének kihirdetését követően Debrecen főterén.
Kedves Magyar Református Testvérek!
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem diákjai nevében nagy szeretettel köszöntök Mindenkit.
Istennek legyen hála, hogy elérkezett ez a találkozó. Történelmünk során számos példát említhetnénk arra, amikor a református magyar megtagadta testvérét, miként Péter is megtagadta az ő Mesterét. Mert a tagadás fájdalmas testvérek között is, de íme, van új lehetőség, van újrakezdés, van megbocsátás, és összefogás. Mert: "mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!" Milyen jó hír, hogy én már a felnőtt életem küszöbén megélhettem, s mi, akik itt vagyunk, megélhettük e jeles dátumot, mikor a magyar újra megnyitja szívét a vele egy nyelvet beszélő felebarátjának. Örömmel tölt el, hogy a Magyar Református Egyház ezen kiemelkedő történelmi eseményének részese lehetek, s úgy gondolom, az itt átélt pillanatok élményét büszkén adhatom majd tovább gyermekeimnek és unokáimnak.
2009. május 22. Bizonnyal nem felejtjük el ezt a csodás élményt: magyar testvér, magyar testvérnek megbocsátva nyújt kezet. Ölelés és csók, mind a szeretet jele. Hiszen arról ismernek meg minket, hogy Jézus tanítványai vagyunk, ha szeretni tudjuk egymást.
János evangéliumából is így olvashatjuk: „Új parancsolatot adok néktek, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
Segítsen mindnyájunkat, a mi Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy hűen betöltsük a jövőben az Ő szavát, ami az örök szeretet. Szeretet nélkül pedig nincs élet, mert olyan a szeretet, mint a fény.
Isten hozta Önöket, Isten áldjon Mindnyájunkat!