Június 10-én, kilencvenegy éves korában, békésen, családja körében, az Egyesült Államokban elhunyt Szűcs Zoltán Dániel nyugalmazott lelkipásztor, az észak-amerikai Kálvin Egyházkerület korábbi püspöke.
Szűcs Zoltán 1935. október 29-én született Ipolypásztón (ma Szlovákia), családját a Felvidékről kitelepítették, így került Magyarországra. Az 1956-os magyar forradalomban való részvétele miatt Ausztriába menekült, majd 1958-ban az Egyesült Államokba vándorolt ki. Budapesten elkezdett teológiai tanulmányait a Princeton Theological Seminaryban folytatta, majd pszichológiai doktori fokozatot is szerzett a Texas A & M Egyetemen.
A Kálvin Egyházkerület és az Egyesült Presbiteriánus Egyház szentelte lelkésszé. Pályafutását a Delaware állambeli St. Georges és Delaware City Presbiteriánus Egyház lelkészeként kezdte, ahol később megismerkedett feleségével, Barbarával. 1973-ban Texasba költöztek, ahol Szűcs Zoltán a Texas A & M Egyetem, College Station-i campusi szolgálat igazgatója volt, és ideiglenes lelkészként szolgált a Texas állambeli Sealy-i First Presbyterian Church-ben. Texasban születtek meg lányaik, Ildikó és Anikó. A család később Ohióba költözött, ahol Szűcs Zoltán a Loraini Magyar Református Egyház lelkésze lett, itt szolgált huszonhét évig. Ezekben az években választották meg a Kálvin Egyházkerület püspökévé, és ezt a tisztséget két egymást követő cikluson át töltötte be.
Nyugdíjba vonulása után tizenhét évet szeretett hazájában, Magyarországon töltött, ahol a Budapesti Teológiai Akadémián és a Komáromi Teológián is tanított.
Élete során megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét az 1956-os magyar forradalomban való részvételéért, a Princeton Teológiai Szeminárium az Év Öregdiákjaként is elismerte, az Amerikai–Magyar Polgárok Klubja pedig az Év Embere címmel tüntette ki.
„Zoltán életét az egyháznak és a szolgált közösségeinek szentelte, útmutatást, vezetést és lelkipásztori gondoskodást nyújtva számukra. Mély hitéről, figyelemre méltó élettörténetéről, erős meggyőződéséről és a családja iránti tartós szeretetéről örökre megmarad az emlékezete közöttük” – írta a család a gyászhírben, amely a Magyar Református Diaszpóra Központon keresztül jutott el lapunkhoz.
Hatvan év után
Együtt vitte a zászlót teológustársaival az október 23-i felvonuláson, még ma is ott van a combjában az a golyó, amelyet a rádió ostrománál kapott. Barátai, akik megmentették az életét, később mártírhalált haltak. Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján végigjártuk a helyszíneket és az emlékezés érzelmi hullámvasútját Szűcs Zoltánnal. Multimédiás riport.