Önazonosságunk közös forrásai

Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök igehirdetésével kezdődött a Magyar Református Egyház Közös Zsinatának ülése a református egység napja előtti pénteken. Az igehirdető a Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi Igére, Pál apostol galatákhoz írt levelére építette fel prédikációját.

– Amikor először olvastam át a napi Igét, átjárt a borzongás – mondta a püspök, aki szerint Pál kemény szavakat használ, amelyek ma a Szentlélek által a Magyar Református Egyház Közös Zsinatához szólnak. Két üzenet vált számára hangsúlyossá az igerészben. Az első üzenet felteszi személyes és egyházi közösségi életünk alapkérdését: ki az elhívó?

Bogdán Szabolcs János rámutatott, hogy Pál apostol világosan megmondja erre a választ: nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül. – Ebből az alapból indulunk, ehhez térünk vissza. Ha ettől elszakadunk, akkor nem Krisztus útját járjuk, hanem emberi útjainkat – hívta fel a figyelmet a püspök, majd feltette a kérdést, hogy vajon a Magyar Református Egyház és annak képviselői mindig látják-e a különbséget a „Jézus Krisztus által” és az „emberek által” között. Bogdán Szabolcs János úgy véli, hogy az elmúlt időket nézve sajnos nem mindig. – Legyen zsinatunk, egységnapi ünneplésünk visszatérés ahhoz az alaphoz, amelyre ez van felírva: Jézus Krisztus által – kívánta a királyhágómelléki püspök.

Az Ige második hangsúlyos üzenetének azt nevezte, hogy Krisztus elhívott gyermekeinek egyetlen üzenete az evangélium. Az igehirdető arra figyelmeztetett, hogy amikor a református egyház nem az igazi evangélium hirdetését, megélését tartja a legfontosabbnak, akkor hígítja az evangéliumot. Pál szavai kemény ítéletet helyeznek kilátásba a hamis evangéliumot hirdetőnek, de közvetve a közösségnek is, amelyik azt befogadja. A püspök emlékeztetett, hogy voltak olyan időszakok, amikor Isten megítélte népét.

Az igehirdető szerint olyan időkben élünk, amikor sok mindent újra kell értelmeznünk, de kiemelte, hogy ez nem az egyház csődje, hanem újabb lehetőség az Ige és a Lélek általi megújulásra, reformációra. Bogdán Szabolcs János figyelmeztetett, hogy leborulva kell kérnünk az Úristentől, hogy tisztítsa meg, újítsa meg, ébressze fel Magyar Református Egyházunkat, hogy mindig azt tegyük, amire ő hívott el. – Zsinatunk és egységnapi hálaadásunk, örvendezésünk attól lesz igazi ünneppé, ha átjárja az Úrral való megújult szövetségünk öröme, mert ez fogja új életerővel betölteni a köztünk lévő egységet, a köztünk lévő testvéri közösséget – jelentette ki a királyhágómelléki püspök.

A zsinatot a házigazda Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és főgondnoka, Fekete Károly és Molnár János nyitotta meg.

A püspök felidézte Debrecen történelmi szerepét a magyar reformátusság történetében, aminek egyik fontos pontja volt a Magyar Református Egyház 2009-es megalapítása. Megosztotta, hogy ez a közösség azóta csak bővült, és nem csak formálisan, hiszen testvérgyülekezetek sora talált egymásra, és intézmények kapaszkodtak össze szellemi-lelki-fizikai építkezésre.

– Számos válságos és még több felemelő alkalommal megéltük a kölcsönös teherhordozás áldásait, az egység korábbi és mai bizonyságait, amelyek táplálják és tisztogatják önazonosságunk forrásait – jegyezte meg Fekete Károly tiszántúli püspök.

A megnyitó után a levezető elnökség tagjainak Steinbach József püspököt és Nemes Pál dunántúli főgondnokot választották meg. Megállapították, hogy a Zsinat százhuszonnyolc alkotó tagjából száztíz jelen van, így a testület határozatképes.

– „Krisztus a jövő, mi együtt követjük őt.” Gyönyörű mottó ez: biblikus, miközben utal nemzeti összetartozásunkra és reménységünkre, amelyet sosem vehetnek el tőlünk – állapította meg beszámolója elején Steinbach József, a Generális Konvent elnöke, majd úgy fogalmazott, hogy az elmúlt években a Kárpát-medencei magyarság magához ölelte a világon diaszpórában élő magyar reformátusait, és ez épp most válik majd teljessé.

Idézte Pál második levelét a korinthusiakhoz, abból is a tizenharmadik fejezet 11–13. terjedő részét, és kérte az Úristent, hogy ennek a minden emberi értelmet felülmúló üzenete valósuljon meg a megjelentek között.

– A Közös Zsinatok sorában a koronavírus-járvány és a tavalyi ismert események miatt is volt kimaradás, ezért felértékelődik a holnapi, szombati találkozás – emelte ki Steinbach József. – A 2024-es esztendő komoly megpróbáltatások elé állított mindenkit. De tudjuk azt, hogy Magyar Református Egyházunknak rendkívül fontos az anyaország stabilitása. Én hiszem, és azért könyörgünk, hogy ez a stabilitás minden nehézség ellenére egyre erősebb legyen. Ennek jele az a puszta tény, hogy most jelen vagyunk együtt, és látható módon is szeretnénk kifejezni egységünket. Áldott legyen az Isten, hogy megőrzött minket – mondta a püspök.

Beszámolt a 2023-as közös zsinat óta történt eseményekről és az elvégzett munkáról is, amely egyre több területen zajlik az egyházkerületek között. Megemlítette a többi között, hogy testvéri szeretettel próbáltak segíteni a horvátországi testvérek vitás ügyeiben, és hogy számos módon támogatták a kárpátaljai lelkészeket. A megszólító igehirdetést megköszönte az Úrnak, és arra kérte, hogy legyen békességünk vele, önmagunkkal és egymással, és vegyük észre, hogy milyen szükségünk van egymásra és a ránk bízott drága kincsre, az evangéliumra. – Holnap szent demonstrálással is kifejezhetjük: Krisztus a jövő, és mi együtt követjük őt – nyomatékosította Steinbach József.

Az Ausztráliai Magyar Református Egyházak Szövetsége négy egyházkerülete nevében kérte a tagságot tavaly, és a jelentkezést a Generális Konvent plenáris ülése tavaly ősszel elfogadta, a csatlakozási szerződést is aláírták. Ezt erősítette meg most a Közös Zsinat, és fogadta be teljes egyetértésben az ausztráliai magyar reformátusokat a Magyar Református Egyház társult közösségi tagjának. Ennek megfelelően módosult az alkotmány is, mostantól egy képviselői hellyel rendelkeznek az ausztráliai reformátusok a Közös Zsinatban, amely így százhuszonkilenc tagra bővült. Nemes Pál főgondnok, a Közös Zsinat presbiteri levezető elnöke minden magyar református nevében Isten iránti hálával köszöntötte testvérként az ausztráliai magyar reformátusokat.

Az ausztráliai magyar reformátusok nevében Péterffy Kund lelkipásztor mondott köszönetet Istennek és az embereknek, akik bátorították és segítették őket a csatlakozásban.

Úgy fogalmazott, hogy az „otthonról haza” érzése van most bennük. – Ha eljönnek hozzánk, otthon fogják érezni magukat, mert a nyelv, a liturgia, az énekeskönyv ugyanaz, mint itt, a Kárpát-medencében – hangsúlyozta Péterffy Kund, majd humorral hozzáfűzte: – Ausztrália tizenhatezer kilométerre van Debrecentől, és előrébb jár pár órával, ha valami változik, szólunk!

A Generális Konvent húszéves történetét Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök mutatta be. Emlékeztetett, hogy miközben a világi politikában és a társadalomban még óriási kihívás és kérdés volt, hogy lehet-e valamikor magyar állampolgársága a Magyarország határain kívül élő magyaroknak, a református egyházban már elkezdődött a folyamat, amelynek csúcspontja a Magyar Református Egyház Alkotmányának elfogadása volt 2009-ben.

Ez, és az első egységnap tudatosította a püspök szerint a Kárpát-medencei és a diaszpóra magyarságában, hogy nemcsak közös múltunk van, hanem közös jelenünk és jövőnk is. Hozzátette, hogy azóta a találkozások és egymás megismerése még inkább testvéri közösséggé formálta a magyar egyházkerületeket. Zán Fábián Sándor elmondása szerint a kárpátaljai magyaroknak az elmúlt évek nehézségei közepette az összetartozás tudata, a testvéri szó, a látogatások, a biztatások, az anyagi támogatás rendkívül sokat jelentettek. Segítettek megőrizni önazonosságukat, és erőt adott a próbákhoz. – Küzdjünk, dolgozzunk, imádkozzunk azért, hogy egységünk megmaradjon, és Krisztus követésében a reformátusság példaértékű zászlóvivő legyen! – bátorított mindenkit a kárpátaljai püspök.

A Közös Zsinaton a résztvevők támogatták a Generális Konvent által elfogadott szervezeti és működési szabályzatot, majd Rákos Loránt felvidéki püspökhelyettes bemutatta a Magyar Református Egyház Alkotmánya és a Jogegységi és alapelvi ajánlás elkészült díszkiadását.

Hangsúlyozta, hogy a közös alkotmány a Magyar Református Egyház egységének szimbóluma, ezért megérdemel egy díszkiadást. A Közös Zsinat arról is döntött, hogy a részegyházak joganyagát összegyűjtik, és azt egy mindenki számára elérhető felületen kezelik majd.

Steinbach József ezután bejelentette, hogy az egységnap perselyadományait a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon javára ajánlják fel, ahol a gondozottak száma a háború kitörése óta jelentősen emelkedett. Apáczai-Csere János születésének négyszázadik évfordulójáról is megemlékezett a Közös Zsinat, Buzogány Dezső professzor tartott rövid, de velős előadást a nagy egyházfi életéről. Átadták a tavaly megnyílt Gályarab-emlékút emlékjeleit újabb gyülekezeteknek, valamint a Debreceni Református Kollégiumnak, és bejelentették, hogy jövőre a Dunántúlon folytatódhat az emlékút bővítése.

Steinbach József püspök arról is tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy jövőre diaszpórakonferenciát szerveznek, a részletekről pedig Sógor Csaba, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Kárpát-medencei és Diaszpóraosztályának vezetője számolt be. Elmondta, hogy az utolsó, 2008-as hasonló konferencia óta rengeteget változott a helyzet a diaszpórában, ezért tervezik a többi között a magyar református lelkészek helyzetének áttekintését, rendezését, ennek egyik eszközeként pedig egy egységes lelkészokmány bevezetését is.

A Közös Zsinat egy ünnepi nyilatkozat elfogadásával ért véget, amelynek szövegét hamarosan olvashatják oldalunkon.