Cigányok és nem cigányok kértek bocsánatot egymástól Szárszón

2015. március 04., szerda

Február 25.és 28. között közel hatvanan vettek részt a „Kiengesztelődődés a népek között" konferencián, amely lehetőséget nyújtott a gyógyulás és megbékélés átélésére a különböző származású keresztények között. Az eseményre nagy számban érkeztek roma testvérek az ország különböző településeiről és a határon túlról, de részt vettek más nemzetiségek képviselői is. Egyik este romani (cigány) és velszi nyelven, magyarul, angolul, koreaiul, románul és ukránul szólaltak meg az imádságok, melyekben az etnikai konfliktusok ütötte sebek gyógyulásáért könyörögtek.

– A származás miatti elutasítás fájdalma talán a legnagyobb fájdalom, amit el nem fogadás okozhat – magyarázta a konferencia vezetője, Rhyannon Lloyd, aki közel húsz éve, a ruandai mészárlást követően kezdte el a népcsoportok közötti megbékélést szolgáló találkozók szervezését és vezetését.

– Ha a viselkedésünk visszatetszést kelt egy másik emberben vagy csoportban, akkor az elfogadásunk érdekében megpróbálhatunk változtatni a magatartásunkon. De ha azért utasítanak el, mert egy bizonyos néphez tartozunk, az nem rajtunk múlik. Ezzel szemben tehetetlennek érezzük magunkat. A Biblia számos igéjéből kiderül, hogy Isten nagyon komolyan veszi a fájdalmainkat, a sebeinket. De vajon a gyülekezetekben tudunk-e beszélni az érzéseinkről? Vagy az egyház inkább a csak a bűneinkre kérdez rá és azokkal foglalkozik? – tette fel a kérdést az előadó. – Pedig ha a nehéz érzésekkel nem foglalkozunk, az reményvesztettséghez, közömbösséghez, szorongáshoz, mások hibáztatásához, agresszióhoz vezethet. Az etnikai konfliktusok okozta károk és fájdalmak őszinte feltárása és megértése nélkül nem szüntethetjük meg a generációról generációra átörökített feszültségeket, bizalmatlanságot, gyűlöletet és kirekesztést.

A konferencia folyamán a résztvevőknek lehetőségük volt átgondolni és megnevezni, hogy milyen veszteségek érték őket származásuk, magyarságuk, cigányságuk vagy más kisebbséghez tartozásuk miatt. Fontos volt az adott népcsoporthoz tartozóknak, hogy megvizsgálhassák és egymás előtt is kimondhassák az érzéseiket. A hosszan tartó fájdalom ugyanis gyakran tagadáshoz vezet: letagadjuk a sajgó hiányt, nem engedjük közel magunkhoz az érzelmeinket. Félünk az új fájdalmaktól, vagy attól, hogy nem vesznek komolyan minket, esetleg visszaélhetnek a sebeinkkel. Sőt teret adunk torz meggyőződéseknek, melyek hamis ítéleteinken alapulnak, és ezek a meggyőződések határozzák meg az életünket, míg végül teljesen visszahúzódunk a saját szűk köreinkbe.

A közösségi és az egyéni sérelmek megfogalmazása után mit tudunk ezekkel kezdeni? Elég-e az, ha egymással megosztjuk és kibeszéljük őket? A válasz egyértelműen nem. Hiszen azon túl, hogy megértésre találhatunk egymásnál, a megbocsátás, a sebek gyógyulása Isten erejében van elrejtve. Miután a résztvevők papírra is vetették az elszenvedett veszteségeiket és sérelmeiket, egy szimbolikus tettel felszögezhették azokat a széksorok előtt fekvő keresztre.

Az utolsó nap hozta el a műhelymunka csúcspontját. A csoportok nagyon őszintén összegyűjtötték, hogy miért szeretnének bocsánatot kérni – cigányok a nem cigányoktól és fordítva, anyaországi magyarok a határon túli magyaroktól és a határokon belül élő kisebbségektől, kisebbségek a többségtől. A bocsánatkérő papírokra felkerült a gyűlöletkeltés, erőszakoskodás, irigység, felsőbbrendűségi érzés, munkahelyi, iskolai megkülönböztetés, gyülekezetből való kirekesztés, nemtörődömség, megfélemlítés, rasszista kifejezések, viccek, bűnbakkeresés, a történelmi sérelmek semmibe vétele. A bocsánatkérések után a megbékélés öleléseiben talált egymásra cigány és nem cigány, koreai, mongol, amerikai, velszi, magyar, tót és román. A konferenciát ünnepi vacsora zárta, és a különböző népcsoportok áldáskívánással köszöntek el egymástól.

– Ez volt az első alkalom, hogy Európában vezettem ezt a műhelyt. Habár a magyarok kezdetben nehezebben oldódtak fel, mint az afrikaiak szoktak, az egész folyamatban és a szimbolikus tettekben is végig aktívan részt vettek, különösen is meggyőző volt a bocsátkérések és a megbocsátás őszintesége – vélekedett Rhyannon Lloyd a szombati záró napon.

Hazánkban a református cigánymisszió szervezte meg a népek közötti kiengesztelődést szolgáló konferenciát, amely eredetileg az 1994-es ruandai népirtás után pár évvel indult, ahonnan eljutott más afrikai országokba, sőt Afganisztánba és Sri-Lankára is. A műhelymunka a megbékélés háza szimbolikus felépítésének egymást szervesen követő lépéseiből áll. A ház alapja Isten atyai szeretetének átélése, a falak a sérelmek felismerése és elengedése, a tető a megbocsátás és kiengesztelődés. Az alkalmak során a résztvevők meghallgatják egymás történeteit, megértik egymás szenvedéseit és bocsánatot kérnek egymástól Isten jelenlétében.

Naszádi Kriszta – Nyeső Ágnes, képek: Vargosz

Forrás: ciganymisszio.reformatus.hu

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 23,36–49

„Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink