Örök kérdés: az istentisztelet

2016. március 09., szerda

A Generális Konvent Liturgiai Bizottságának újító szándékú liturgiai javaslatai alapján tartják a böjti vasárnapok istentiszteleteit a szabolcs-beregi Tuzséron. Bodnár Róbert lelkipásztort tapasztalataikról kérdeztük.

Miért vállalták a liturgiai javaslat kipróbálását?

Az Ószövetségben is központi kérdés az istentisztelet: Ábrahám oltárt emel és áldozatot mutat be az Úrnak, a választott nép sátort, majd templomot épít. Mózes harmadik könyve részletesen taglalja az Isten tiszteletének, a szolgálatoknak a rendjét. Később a próféták vesszőparipája az istentisztelet „biblikus" helyreállítása. Még Jézusnál is előjön a kérdés, amikor megtisztítja az imádság házát, a templomot. Az újszövetségi gyülekezetek élete is az istentisztelet köré szerveződött, majd jóval később a reformáció is annak megújítását, biblikus visszaalakítását tűzte ki célul. Az istentisztelet örök kérdés az egyházban, hiszen a hitélet, a közösségi élet csúcspontja.

Hogyan fogadta ez a hagyományos falusi gyülekezet az újításokat?

Egy percig sem volt kérdés, hogy kipróbáljuk-e a javaslatokat. A tuzsériak már hozzászoktak a megszokott istentiszteleti rendtől való némi eltéréshez. Ünnepi istentiszteleteinken be szoktunk illeszteni a liturgiába egy-egy orgonadarabot, énekkari művet, szavalatot, amelyet a gyülekezet örömmel fogad. A kulcs a megfelelő tájékoztatás, hogy a hívek tudják, mi történik az istentiszteleten.

Miként tájékoztatták az embereket?

Az új liturgiát elsőként a gyülekezet szolgáló közösségével – a gondnokokkal, a presbiterekkel, az énekkarral és a kántorral – egyeztettük. Ez nem szokatlan nálunk, hiszen lelkipásztorként fontos számomra, hogy a szolgálók kellően felkészüljenek az istentiszteletre. Az egyeztetések után tájékoztattuk a gyülekezetet: a szószékről, egyéb alkalmainkon, plakáton és a honlapunkon is hirdettük, hogy a böjti időszakban olyan új liturgiát próbálunk ki, amely az egységes református istentiszteleti rend változásának irányait jelzi. Arra is odafigyeltünk, hogy a bizottság által ajánlott, de kevésbé ismert énekeket a hétközi istentiszteleteken és a vasárnapi alkalmak előtt is gyakoroljuk.

Mik voltak a tapasztalataik?

Például az egyik gondnokunk örömmel jegyezte meg, hogy végre van bűnvalló imádság is. Az istentisztelet előtti énektanulás némelyekben a régi kántortanítók emlékét idézte fel. Az sem volt szokatlan, hogy a gyülekező ének helyett egy-egy szép orgonadarab csendült fel, mert a gyülekezet hozzászokott már ehhez orgonista kántorunktól. Az újdonságokat az istentiszteleti közösség a liturgiás lapról gond nélkül követhette, az énekek kísérete előtt megszólaló intonáció pedig jól szolgálta azok megfelelő kezdését. Többen is osztják a véleményt, amely szerint nem más a kísérleti liturgia, mint a megszokott, hanem teljesebb: több a megszólaló ige, választékosabb az énekrend, a gyülekezet pedig aktívabb résztvevője az istentiszteletnek. Márpedig ez utóbbira különösen is nagy szükség lenne egyházunkban.

Bodnár Róbert Debrecenben született 1978-ban. Vámospércsen nőtt fel, és ott erősödött meg benne a lelkipásztori szolgálat elhívásának komolysága is. A teológiát szülővárosában végezte el 2002-ben, segédlelkészi évét Kisvárdán töltötte, ahol néhány hónapig beosztott lelkész is volt. Tuzséron 2003 ősze óta szolgál. Egy tízéves fiúcska édesap­ja, lelkipásztor felesége gyermek­védelmi gyám Nyíregyházán. A gyülekezet honlapja a www.reftuzser.shp.hu címen érhető el.

Kiss Sándor

Az interjú megjelent a Reformátusok Lapja 2016. március 13-i számában.


Ez történik továbbiak →

Istent keresem

Zsolt 11

„Ha az alapokat is lerombolják..." (3) tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink