A kulcs

2016. július 27., szerda

Sokféle kulcs van, a lakáskulcstól az emberi szíveket nyitó kulcsig, az adathordozótól matematikai vagy logikai feladványok, kódok kulcsán keresztül a mennyország kulcsáig. Az én kulcsom, amiről most írok, más. Annak idején, mikor 1998-ban Kisölvedre kerültem, az egyik presbiter egy listát adott át nekem, ez a gyülekezet kulcsa-mondattal. A listán a falu akkori 0-15 éves gyermekeinek névsora volt.

Húsz évnyi szolgálat megtanította velem, hogy presbiter-testvéremnek mennyire igaza volt, gyermekeink a gyülekezet jövőjének kulcsa, ha a gyermekeinket az Isten szeretetében nevelve be tudjuk kapcsolni a gyülekezetbe. Nagyon értékesek nekünk, mert az ilyen kis gyülekezetekben, mint azok, amelyekben szolgálok, kevesen vannak. Egyre kevesebb a keresztelő, s általában véve is egyre kevesebb a gyermek, nemcsak a gyülekezetek, az iskolák is ezzel küzdenek.

Vannak hatalmas kulcsok, mint a templom, vagy a régi borospincék kulcsai. Pl. Nagyölveden az idei ökumenikus tábor nyitófoglalkozása volt a szolgálatom, ahol 59 gyermek hallgatta a csodálatos halfogás történetét. Az én kulcsom kicsi. Az idei kulcsom a négy gyülekezetben, ami igazából két gyülekezetet jelent, Ipolypásztót és Garamsallót, kilenc részből áll. Kilenc drága gyermek és fiatal, ebből a kilencből az idén hat konfirmált, hárman Ipolypásztón, hárman Garamsallón. S most a konfirmációkat illetően hosszú szünet következik majd.

Igyekeztem a gyerekekkel a gyülekezeti hittanokon és kátéórákon kívül is találkozni. Voltak közös délutánjaink Ipolypásztón és Garamsallón, ahol az adott anyagrészen kívül játszottunk, filmet néztünk, versenyeztünk, a gyülekezetek jóvoltából - akik tudják, hogy mennyire fontos a gyermekekkel való foglalkozás -, jókat ettünk. Mivel falvaimban nincs iskola, illetve Garamsallón ugyan van 1-4 osztályos iskola, ahova csak cigánygyerekek járnak, az enyéimek Zselízre, Érsekkétyre járnak iskolába, ezért nem iskolai, hanem gyülekezeti hittanjaink voltak, s meg kell mondanom, csodáltam őket, hogy minden alkalommal jöttek, készültek.

Készültek az év végi hittanvizsgára is, amelyet minden évben július első vasárnapján Zalabán tartunk a négy gyülekezet számára meghirdetett szabadtéri istentisztelet, családi nap keretén belül. Az idén a tanítványok életét és szolgálatát rágtuk át, sok éneket is tanultunk. A vizsgára, akárcsak a konfirmációkra, külön is készültünk és együtt is, Ipolypásztón, ahol volt ismétlés, játék, fürdés, eszem-iszom. Sőt, az egyházmegyei táborban is a kilencből négyen részt vettek.

Jövőre ez a kulcs kicsire zsugorodik, talán Zalabán és Ipolybélen is csatlakozik egy-egy fog a kulcshoz. Addig pedig és mindig, imádkoznunk kell, sokat, ezekért a kulcsokért, gyermekeinkért, s mindent megtenni, erőn fölül is, hogy találják meg az Istenhez vezető utat.

Ambrus Erika

Forrás: reformata.sk

Istent keresem

Préd 4

„Jobban boldogul kettő, mint egy... A hármas fonál nem szakad el egyhamar” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink