Az egyház nyilvános felelőssége a reformáció fényében

2017. január 22., vasárnap

Ötszáz évvel a reformáció után a svájci protestáns segélyszervezet (HEKS) a hagyományosan megrendezett Kelet-Európa Nap alkalmából a református egyházak társadalmi felelősségéről tanácskozott, összevetve a svájci és magyar gyakorlatot. Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinatának lelkészi elnöke tartotta a főelődást, Naszádi Krisztina, a HEKS magyarországi cigánymissziós programjainak koordinátora pedig részletesen bemutatta az MRE munkáját a cigányok között.

Január 21-én Zürichben került sor a konferenciára, amelyen Bogárdi Szabó István előadása mellett pódiumbeszélgetésen is részt vett Andreas Zeller-rel, a Bern-Jura-Solothurn-i Református Egyház zsinatának elnökével.

„Igen hálásak vagyunk azért, hogy a svájci reformátusok hosszú évszázadok óta különös figyelemmel kísérik életünket" – mondta Bogárdi Szabó István, aki kiemelte, hogy a svájci reformátusok és a magyar reformátusok már a reformáció kezdetétől fogva szoros kapcsolatban voltak.Nyáron tartjuk a debreceni zsinat 450. évfordulóját, ekkor fogadták el a magyar reformátusok a Másodkik Helvét Hitvallást. „Bár a 16. század során Magyarországon is számos hitvalló irat született, a magyar reformátusok mégis a Második Helvét Hitvallást választották, annak tartalma, elmélyültsége és szép teológiai mondanivalója miatt, és ezzel egyidejűleg kapcsolódtak is Európa református közösségeihez" – fogalmazott Zsinatunk lelkészi elnöke, megköszönve a zürichieknek református identitásunk szilárd alapját.

A reformáció ötszáz éve leszámolt a vallási teljesítmény mindenféle formájával és azt hirdette, hogy az ember egyedül kegyelemből, hit által igazulhat meg Isten előtt. A hitből fakadó szabadság a reformáció egyházait arra ösztönözte, hogy újra felfedezzék a felebaráttal és a társadalommal szembeni felelősségüket és ennek folyományaként, az évszázadok során döntő módon járuljanak hozzá a szociális állam kialakulásához. Így gyakorolt kritikát Zwingli az egyházakkal és kolostorokkal szemben, amelyek csak azért segítettek a koldusokon és betegeken, hogy ezzel érdemeket szerezzenek Isten előtt. Meggyőződése szerint az éhezést és a szegénységben élők növekvő szükségleteit nem lehetett alamizsnával és ételosztással megoldani. Zwingli a gyökerénél akarta megragadni a szegénységet és a politikai viszonyok megváltoztatására törekedett. Haladó nézeteit nem csak a szószékről hirdette, hanem az 1525-ös alamizsnarendelettel politikai szinten is érvényesítette azokat Zürich városában. A kolostorok államosításával elegendő forrás állt rendelkezésre a szegénységet érintő átfogó politikai cselekvéshez. A városi tanács szociális munkásokat alkalmazott, akik a szükséget szenvedő polgárok támogatásáról gondoskodtak. Zwingli kezdeményezésének mintájára számos program indult és intézmény jött létre az elmúlt 500 évben, amelyekkel a református egyházak a hátrányos helyzetű embereket támogatták.

Az idei Kelet Európa Nap kérdése, hogy miben és hogyan látják a református egyházak ma megvalósulni társadalmi felelősségüket, ötszáz évvel a reformáció után. Bogárdi Szabó István püspök arról számolt be, hogy miként fedezte fel egyháza már szocializmus idején újból társadalmi szerepét és hogyan tesz eleget felelősségének ma.

„Természetesen a kommunizmus évei alatt az egyházak sok mindent elveszítettek, például az iskoláikat, a szociális intézményeiket, a médiumaikat, a társadalmi kapcsolataikat és ennek folytán az egyházi élet szinte kizárólag a templomok falai közé szorult. Ezért a kommunizmus összeomlása után egy súlyos kérdésre is választ kellett találnunk: maradjunk-e továbbra is a templom falai között vagy építsük-e fel újra társadalmi szolgálatunkat?" – mondta a magyarországi egyházvezető, majd hozzátette: ha a templom falai között maradtunk volna, akkor bizonnyal szabadok lettünk volna, de ez a szabadság nem hordozott volna semmiféle felelősséget. Mint mondta: a Magyarországi Református Egyház felelősséget vállalt a közoktatásban, a szociális szférában, egyáltalán a társadalomban, 1990-től kezdődően elkezdte újraépíteni az egyházi iskolarendszert, kórházat alapított, diakóniai intézmények sorát hozta létre, szerepet vállalt a közéletben és bizonyos fokig a politikában is. 

„Az elmúlt három évtizedet tanulási időszaknak nevezem, amely során egyházainknak meg kellett tanulnia újra eligazodni a társadalomban, le kellett győznie a kommunizmus idején berögződött félelmeit, el kellett jutnia arra a bizonyságra, hogy a keresztyének nem másodosztályú állampolgárok, föl kellett ismernie, hogy a hívő élet tele van isteni ajándékkal, és ezeket az ajándékokat nem túlélésre, hanem mások meggazdagítására kaptuk" – fogalmazott a püspök.

Andreas Zeller, a Bern-Jura-Solothurn-i Református Egyház zsinati elnöke pedig saját egyházának aktuális társadalmi szerepvállalásáról adott áttekintést. A különböző műhelyekben a résztvevők a magyar és olasz reformátusok konkrét társadalmi programjaival, így a HEKS támogatta, a cigány fiatalok felzárkóztatását szolgáló gyülekezeti kezdeményezésekkel is megismerkedhettek.

Külügyi Iroda – www.heks.ch

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

ApCsel 23,12–22

„Ezt az ifjút vezesd el az ezredeshez, mert jelenteni akar valamit.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink