Ír partneregyházunk zsinatáról

2017. július 12., szerda

Barta Zsolt, rédei református lelkipásztor, a Pápai Református Teológiai Akadémia docense egyházunk képviseletében részt vett az Írországi Presbiteriánus Egyház júniusi zsinati ülésén. Írországi élményeiről és a presbiteriánus egyház helyzetéről kérdeztük.

Az Írországi Presbiteriánus Egyház és a magyar reformátusság földrajzi értelemben a hagyományos európai református közösség két végpontja. Írország az északnyugati, Magyarország a délkeleti szélén van ennek a világnak. Hogyan jellemezhető e két távoli közösség közötti kapcsolat?

Az egyházaink közötti kapcsolat tartós eleme, hogy az ír egyház a XX. század eleje óta fogad magyar lelkészképzős hallgatókat a belfasti teológián. Megfordult itt többek között Pákozdi László Márton teológiai professzor, Csete-Szemesi István, a Szerbiai Keresztyén Református Egyház korábbi püspöke, de itt tanult egy éven át Tildy Zoltán miniszterelnök és köztársasági elnök is. A mai napig őrzik a teológián azokat az úrvacsorai kelyheket, amiket Tildy adományozott a teológiának. A kommunizmus alatt ez a kapcsolat megszűnt, de a rendszerváltozás óta az Írországi Presbiteriánus Egyház szinte minden évben fogad erdélyi vagy magyarországi hallgatókat. De nem csak magyarok mennek Írországba. Az ír egyház két misszionáriusa dolgozik Erdélyben az ottani református egyház kötelékében. A hivatalos kapcsolatokon túl egyházközségek, presbiterek, lelkipásztorok, egyháztagok szerveznek közös táborokat, találkozókat. Sok olyan emberrel találkoztam, akik végeztek valamilyen szolgálatot Kárpátalján, Erdélyben vagy Magyarországon. Az a benyomásom alakult ki, hogy Írországban számon tartják a Kárpát-medencei magyar református közösséget és érdeklődnek iránta.

Térjünk rá a zsinatra! Hogyan kell elképzelni ezt az eseményt? Milyen szerepet tölt be a zsinati ülés az egyház életében?

A zsinati ülést igen nagy érdeklődéssel veszi körül a társadalom és az egyház. A hivatalos megnyitón képviseltette magát a királynő, jelen voltak a helyi politikusok, az országos média folyamatosan beszámolt az eseményről. Engem az egyháztagok érdeklődése lepett meg leginkább. Számos régi ismerőssel találkoztam, akik nem tagjai a Zsinatnak, de egy-egy napra eljöttek, mert érdekelte őket egyik vagy másik téma. Háromszáz alá soha nem ment a résztvevők száma, de csúcsidőben körülbelül kilencszáz ember volt a teremben. Én magam tanúja voltam annak, hogy a zsinati ülést követő vasárnap délelőtti istentiszteleten az egyházközségek képviselői beszámoltak a zsinati ülés fontosabb témáiról és döntéseiről. A zsinat minden napján istentiszteletet tartottunk, ahová szintén sok egyháztag jött el. A mi fogalmaink szerint az ünnepi zsinat és rendes zsinati ülés vegyítéseként lehetne leírni ezt az eseményt.

Azért gondolom határozatok is születtek. Mik voltak a legfontosabb témák?

Számos kérdés tárgyalásánál volt déjà vu érzésem. Ha néhány fogalmat, helyszínt és tulajdonnevet kicseréltünk volna, akkor akár Budapesten is folyhatott volna vita. A tárgyalt kérdések közül én kettőt találtam izgalmasnak. Az egyik vita az egyháztagság újradefiniálására tett kísérlet körül bontakozott ki. Az ír egyházban kétféle tagság létezik: vannak úrvacsorázó tagok és vannak szavazó tagok. A szavazó tagok természetesen úrvacsorázó tagok is. Az úrvacsorázó tagok jellemzően más felekezeti háttérrel rendelkező emberek, akik hosszú ideje a presbiteriánus egyház istentiszteletein vesznek részt. Mivel nem szavazó tagok, nem is választhatóak. A javaslat megszüntette volna a két kategóriát. Végül izgalmas vita után egy módosított változatot fogadtak el: a kérdést alaposabban megtárgyalják és később hoznak döntést. A másik érdekes téma a missziói egyházközségek helyzetének újragondolása volt. Új szemléletet tükröző határozatsort fogadtak el. Szétválasztották a vidéki és városi missziót. Mind a kettő fontos, csak más lehetőségek vannak egy elfogyó településen, mint egy fejlődő városban, ezért a növekedés és fenntarthatóság is másként esik latba. Végül a missziói egyházközségek és a Missziói Iroda közötti folyamatos együttműködést, a munka közös értékelését irányozó határozatok születtek. Érdemes lesz megfigyelni, milyen eredményekkel járnak majd ezek a határozatok.

Más országok delegáltjai is képviseltették magukat?

Képviseltette magát a Közép-Afrikai Presbiteriánus Egyház, a Kelet-Afrikai Presbiteriánus Egyház, a skót, az angol és a wales-i presbiteriánus egyházak. Közel-Keletről a Szíriai és Libanoni Presbiteriánus Egyház moderátora jött el, valamint érkezett képviselő Pakisztánból és Lettországból is. A külföldi delegáltakat név szerint köszöntötte a moderátor, majd egy külön, nekünk rendezett vacsorán is fogadott bennünket. Az ülés számos pontján hozzászóltunk a határozatokhoz. Az afrikaiak számunkra csodaszámba benő növekedésről számoltak be. Közel-Keleten és Pakisztánban a megmaradás a tét. Felemelő volt hallani arról, hogyan élik meg hitüket az üldözött vagy éppen békésen növekvő keresztyén egyházak.

Ezek szerint Ön is mondott beszédet?

Igen. A Magyarországi Református Egyház nevében üdvözöltem a Zsinatot, valamint kifejeztem hálánkat, amiért hosszú ideje fogadnak teológiai hallgatókat Magyarországról. Egy nyilvános interjú keretében beszéltem a magyarországi lelkészképzésről, egyházunk helyzetéről. A missziói egyházközségek helyzetét tárgyaló ülésen beszéltem a mi tapasztalatainkról. Hozzászólásaim után többen megkerestek azzal, hogy szeretnének részletesebben is hallani Magyarországról.

Levont-e valamilyen tanulságot?

Azt tapasztalom, hogy az európai református egyházakban hasonló folyamatok zajlanak le. Különösen kirajzolódott ez az afrikai és az ázsiai egyházakkal való összevetésben. Természetesen intenzitás, ütemezés tekintetében vannak különbségek, ahogy abban is, hogy más és más feleletet adunk a táradalom felől érkező kihívásokra. Ezek a kihívások azonban közel azonosak. A hagyományos keresztyén kultúra utolsó nyomainak eltűnésével az egyháznak igen erős ideológiai ellenszélben és nagy társadalmi nyomás alatt kell felmutatnia az evangéliumot. Két szélsőséges reakció erre az egyház részéről az szubkultúrásodás, esetleg gettósodás, illetve az ideológiai idomulás. Mindkettő eljelentéktelenedéshez vezet. Azt hiszem, a legfontosabb feladatunkat úgy lehetnek megfogalmazni, hogyan tudjuk úgy felmutatni az evangéliumot a társadalom nagy részének, hogy közben nem veszítjük el saját keresztyén valónkat. Bátorítólag hatott rám, hogy ebben a folyamatban nem vagyunk egyedül.

Külügyi Iroda

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Péld 20,17–30

„Tanácskozás során születik a jó terv...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink