Az aranyhíd mindenkié

2017. november 18., szombat

„Bár ötszáz éve volt egy reformmozgalom, azonban ma nem az a kérdés, hogy mi, protestánsok a magunk köreiben megőrizzük-e ennek értékeit, hanem az, hogy engedelmesen odaadjuk-e magunkat az Úr Jézus Krisztus kezébe, hogy az üdvözítés evangéliuma sokakhoz eljusson" – fogalmazott Bogárdi Szabó István püspök a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház reformációi ünnepségén.

A Gömöri Református Egyházmegye központjában, Rimaszombatban tartották meg reformációi emléknapjukat a felvidéki reformátusok, akikkel együtt ünnepeltek a Kárpát-medence különböző részeiből és az európai, illetve tengerentúli diaszpórából érkező vendégek. Az alkalmon felavatták a gályarabok rimaszombati emlékművét és átadták a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Csillagház elnevezésű új konferencia-központját, melyben helyet kaptak az egyház Tudományos Gyűjteményei.

Hallgassák meg a rimaszombati emléknap hanganyagait:
• Ünnepi istentisztelet
• Gályarab-emlékmű leleplezése
• Csillagház konferencia-központ átadása

Szükséges kizökkenés

Az ünnepségen Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdette az igét Pál apostol galatákhoz írott sorai alapján (Gal 2, 15-21). Magyarázata elején Bogárdi Szabó István rámutatott, hogy a Kárpát-medencében bármerre járva könnyen érzi az ember, hogy ismerős helyen van. Összekötnek a közös ősök, a közös, sokszor hányattatott múlt, „ezeken keresztül ráismerünk sorsunkra, történelmünkre, összetartozásunkra, a testvéri közösség ajándékára és szükségességére.” A Kárpát-medence protestáns közösségei ezekre az alapokra építve különleges és mély módon emlékeztek meg a reformáció ötszázadik évfordulójáról az idei évben.

„Pál apostol sorai azonban megzökkentenek bennünket ebben a magától értetődő testvériségre találásban” – hívta fel a figyelmet a dunamelléki püspök. Mint mondta, kereshetett volna magasztosabb igeszakaszt, de a jubileumi esztendőben ezekkel a „kizökkentő” gondolatokkal is találkozni kell. „Mindvégig azon töprengtem, hogy lesz az ötszázadik évforduló. Az elmúlt hónapokban olyan gondolatok hangzottak el, hogy azt éreztem, ez magával ragadó, minősített pillanata az életnek – fogalmazott. – Azonban felmerül a kérdés: én személyesen nem fogok ebből kimaradni? Lesz egy közös élményünk, amiből sokáig élünk, de személyesen mi lesz velünk?”

A galatákhoz írt levélben Pál példát mutat, személyesen szól és feltárulkozik, de kérdéseinek tétje is nagy: Krisztus evangéliuma elérkezik az emberekhez? Az apostolok betöltik küldetésüket? Vagy amit Krisztus elvégzett, csak egy zsidó szekta ügye lesz, csupán egy reformmozgalom? „Bár ötszáz éve volt egy reformmozgalom, azonban ma nem az a kérdés, hogy mi, protestánsok a magunk köreiben megőrizzük-e ennek értékeit, hanem az, hogy engedelmesen odaadjuk-e magunkat az Úr Jézus Krisztus kezébe, hogy az üdvözítés evangéliuma sokakhoz eljusson” – hangsúlyozta a dunamelléki püspök.


A reformációi ünnepségen szentelték fel a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház öt új lelkipásztorát, Haris Szilárdot, Lőrincz Gábort, Mátyás Évát, Molnár Viktort és Takács Klaudiát. A lelkészszentetlést követően átadták a Pálóczi Czinke István-díjat, mellyel a közösség és a református identitás megerősítését, a kiemelkedő életpályát és a Szentírás szellemiségével összhangban álló életet méltatják. A díjat idén Erdélyi Géza nyugalmazott püspöknek és Harm Jan Boiten nyugalmazott holland lelkipásztornak ítélte a felvidéki reformátusok zsinata.

A fény felé

Bogárdi Szabó István személyes bizonyságtételként elmesélte kedves emlékét arról, amikor gyermekként egy nyári estén a Balatonban úszva láthatta a lenyugvó napot. A keszthelyi öböl felől megnyúlt a nap fénye és egyre közelebb ért hozzá, az aranyhíd összekötötte a vízben fürdőket és a lemenő napot. „Ezt látva szóltam a bátyámnak, hogy nézze meg, ide jött nekem a nap, ő pedig annyit mondott: »nekem is«” – emlékezett vissza a püspök. – A titok az, hogy mindenkit elér a nap fénye, aki felé fordul. Ha megfordulsz, csak az árnyékodat látod és semmi mást, de tudnod kell, hogy, aki melletted áll, annak is megépíttetett az aranyhíd.”

Pál azért harcolt, hogy mindenki Jézus Krisztus felé forduljon, és bár ma is sok, múltidéző dolog felé fordulhatnánk, de nem ez a dolgunk, hanem Krisztus áldó napfénye felé fordulni. „Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” – fogalmazott Pál apostol, felhívva a figyelmet, hogy Jézus Krisztus addig a mienk, addig él bennünk, amíg az isteni hívásba beleállunk és Isten felé közeledünk. „Vagy közeledsz az Istenhez vagy távolodsz tőle” – idézte Bogárdi Szabó István felvidékről származó nagyapja gondolatait.

Mindenkinek ugyanaz

Pálnak nem az emberekkel, a régi dolgokkal vagy a törvényekkel van baja, hanem önmagával – ahogy Luther Márton is hasonlóan érzett. Az apostol ezért hívja fel újra és újra a figyelmet, hogy nem más az akadálya annak, hogy Istenhez elérkezzünk, egyedül mi magunk. Nem a törvény, a világ vagy a sors a bűnös, hanem nekünk kell megtérnünk és az evangéliumhoz hajolnunk. A dunamelléki püspök szerint ezekkel a gondolatokkal párhuzamba állítható Tompa Mihály jól ismert sora: „Szívet cseréljen, ki hazát cserél”, hiszen aki a mennyei hazát akarja elcserélni valamire, annak szívet is kell cserélnie.

Mint mondta, akiben Krisztus él, már nem az, aki korában volt – ha ezt valljuk és megéljük, akkor a mellettünk talán még árnyékban állónak is mondhatjuk, hogy forduljon meg, és megnyittatik neki is az aranyhíd. „Ez az egyház titka: mindenkinek egyszerre és mindenkinek külön-külön ugyanaz. Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, mindenkinek ugyanaz” – fogalmazott, majd hozzátette: ha élünk, az azért van, mert Ő él bennünk, így tudjuk egymást szeretni és megsegíteni. „Személyes bizonysággal is had mondjam: élünk, mert Ő él; élünk, mert ő feltámadt; élünk, mert Ő a mi biztos kezesünk az Atya jobbján, akiért az Atya rajtunk megkönyörült, akiért az Atya áldó világosságát, hűségét, szeretetét és a mennyei hazát mindannyiunknak szabadon, ingyen kegyelemből felkínálja” – zárta gondolatait Bogárdi Szabó István.

Farkas Zsuzsanna
Fotó: Szarvas László / reformata.sk

Ez történik továbbiak →



Istent keresem

Ez 42

„Ott helyezik el az igen szent áldozatokat:...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink