Mi miért és hogyan böjtölünk?

2018. március 18., vasárnap

„Isten arra adta nekünk a böjtöt, hogy erőt nyerjünk általa, és teljes szívvel hozzá és embertársainkhoz forduljunk” – Szenczi László gondolatai az ide böjt ötödik vasárnapjára.

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

(Mt 20,28)

Isten arra adta nekünk a böjtöt, hogy erőt nyerjünk általa, és teljes szívvel hozzá és embertársainkhoz forduljunk. Ezért mondunk le átmenetileg valamiről, ami elvonná a figyelmünket e feladatról. Valamit egy időre félreteszünk, hogy egészen odafordulhassunk Istenhez, hogy megajándékozzon lelki kincsekkel, amelyeket továbbadhatunk embertársainknak.

A mi böjtünknek mindig célja van: hogy csak Istenre figyeljünk. Lemondunk valamiről, hogy helyette áldásokban részesülhessünk. Így már nem önmagunkkal fogunk foglalkozni, hanem átadjuk magunkat, hogy Jézus Krisztus vegyen a kezébe, formáljon, alakítson és használjon bennünket mások javára.

A mi böjtünk pontosan arra való, hogy lemondjunk arról, hogy mi legyünk annak alanyai, és boldogan vegyük tudomásul: Isten akar velünk valamit. Meg is kérdezzük őt: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjünk? Ha ez világossá lesz előttünk, akkor erre időt is szánunk, önként lemondunk valamiről. Így nem mi fogjuk átformálni magunkat, hanem engedjük, hogy Isten formáljon át és cselekedjen általunk, hogy azt tegyen velünk, amit jónak lát.

Úgy érezzük, hogy így lesz igazi a böjtünk, mert ezzel lemondunk a magunk büszkeségéről, gőgjéről, és tudomásul vesszük, hogy az Úr az Isten, mi pedig emberek vagyunk, és nem akarunk istenné lenni a magunk életében. Így lehetünk áldássá mások számára.

A Bibliában ezt olvassuk: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20,28) Az ő böjtje addig mélyült, hogy az életét adta, hogy az Atyának engedelmeskedjen, minket pedig kiszabadított a re­ménytelen helyzetünkből. Jézus egész földi élete egyetlen átgondolt, tudatos böjt volt, kezd­ve attól, hogy lemondott isteni dicsőségéről, hozzánk hasonlóvá lett, és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.

Mindig feltesszük magunknak a kérdést: Uram, mit kell tennünk azért, hogy te kerülj az első helyre? Kik azok, akikhez küldeni akarsz, kiknek a számára akarsz áldássá tenni, kiknek akarsz örömet szerezni a mi testvéri szeretetünkkel? Az ilyen böjt mindig boldoggá tesz bennünket és azokat is, akik felé irányul. Így már nem a test lesz a főszereplő, hanem megtapasztaljuk a böjt csodálatos áldását.

Az igazi böjt nem valamilyen időszakra szól, amelyet esztendőnként pontosan meghatároznak. Ez sokszor csak felületes, mutatványszerű, és nem sok eredményt hoz. Folyamatos böjtre van szükségünk, amely mindig megújítja lelki életünket és boldoggá tesz, mert másoknak szolgálhatunk vele. Adja a mi Urunk, hogy a lelki életünk folyamatos, életre szóló böjt legyen Isten szolgálatára és embertársaink javára!

Szenczi László

Az írás megjelent a Reformátusok Lapja 2018. március 18-i számában.

Istent keresem

4Móz 15,1–21

„...akkor mutassatok be felajánlást az Úrnak.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink