Elhunyt Kányádi Sándor

2018. június 20., szerda

Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor, az erdélyi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. A Kossuth-díjas református költő, író, műfordítót szerda hajnalban érte a halál Budapesten – tájékoztatta a család az MTI-t.

Kányádi Sándor 1929-ben született a Hargita-megyei Nagygalambfalván. Középiskolai tanulmányait 1941 és 1944 között a székelyudvarhelyi református kollégiumban végezte. Költői tehetségét Páskándi Géza erdélyi magyar író, költő, esszéíró, drámaíró, publicista fedezte fel. Ő közölte 1950-ben első versét a bukaresti Ifjúmunkás című lapban. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát 1954-ben, tanárként soha nem dolgozott, az erdélyi magyar irodalomnak szentelte életét.

Első verseskötete 1955-ben jelent meg Virágzik a cseresznyefa címmel. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét. Fő erkölcsi kérdése a közösséghez való hűség és a társadalom drámai konfliktusainak feltárása volt. Verseiben a magyarság sorskérdéseire kereste a választ (Fától fáig, Halottak napja Bécsben, Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). A népköltészetben gyökerező hang és a közösséghez fűződő hűség tette egyedivé és különlegessé stílusát és a műfajok változatosságát. 

„Tanító volt a szó legnemesebb értelmében: a világ szinte minden magyar közösségéhez ellátogatott, a legkisebb falvakba és a legtávolabbi városokba is elment, hogy eleven szavával, tréfáival és szelíd példájával mutassa meg, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet" – nyilatkozta Szabó T. Anna költő, aki gyerekkora óta ismerte a Kányádi Sándort. „Hiányozni fog, mert nagy költő volt, és mert minden szavával, egész lényével élte és hirdette a magyar verset, a nyelv zenéjének gyógyító erejét és a félelem nélküli életet" – méltatta az elhunytat.

Több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek (Három bárány, Farkasűző furulya, Világlátott egérke, Billeg-ballag, Kecskemesék, A kíváncsi Hold), számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Lírai műveinek megteremtésén túl a prózában is remekműveket alkotott. Életművének fontos részét képezik az esszék és műfordítások (Erdélyi jiddis népköltészet, Egy kismadár ül vala, Csipkebokor az alkonyatban), írt drámát és forgatókönyvet is, verseit számos nyelvre lefordították. Részt vett a Digitális Irodalmi Akadémia megalapításában, az ő kezdeményezésére nyílt meg 2012-ben Budapest I. kerületében a Mesemúzeum és Meseműhely.

Gazdag pályafutását során számos díjjal elismerték, 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-díjat, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2009-ben Budapest I. kerületének és szülőfalujának díszpolgára lett. 2002 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2007-ben a Magyar Írószövetség örökös tagjává választották. 2014-ben a Nemzet Művésze díjjal, 2017-ben Prima Primissima Díjjal tüntették ki. Kányádi Sándort az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia és a Budavári Önkormányzat is saját halottjának tekinti

Kányádi Sándort kívánságának megfelelően szülőfalujában, a Hargita megyei Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. Tisztelői, barátai virrasztáson és búcsúztatáson vehetnek végső búcsút tőle. A virrasztást július 6-án, pénteken éjjel tartják a református templomban, a búcsúztatás ugyanott július 7-én, szombaton, helyi idő szerint 15 órakor lesz. 

reformatus.hu

Forrás: MTI

Istent keresem

Zak 11

„Így szól az én Istenem, az Úr: Legeltesd csak a levágni való juhokat!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →