Mindennapi kenyerünk, az újbor és a hála

2018. november 18., vasárnap

A Magyarországi Református Egyház és az Agrárminisztérium november 18-án a mádi református gyülekezetben adott hálát a magyar gazdák munkájáért és a 2018-as esztendő terméséért. „Ajándék számunkra, hogy ebben az évben az istentiszteletünk túlmutat a gyülekezeten és az egész nemzet nevében mondhatunk köszönetet a termésért" – nyilatkozta nekünk a gyülekezet lelkésze.

Néhány nappal ezelőtt egy éjszakai égboltot ábrázoló kép keringett a közösségi oldalakon a következő kérdéssel: „Mi lenne, ha ma úgy keltél volna fel, hogy csak azok a dolgok vannak az életedben, amikért tegnap hálát adtál Istennek?” Különleges módon válaszol erre a mádi református gyülekezet minden év novemberében, amikor hálaadó istentiszteleten mondanak köszönetet a termésért, úrvacsorát pedig már a közösség újborával vesznek.

Az idei hálaadó alkalom más, mint a korábbiak, a Református Közéleti és Kulturális Központ, illetve az Agrárminisztérium szervezésében ezen a vasárnapon az egész ország terményéért szól a köszönet. Az istentiszteletre szerte a Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők, ezért a gyülekezet tagjai korán reggeltől a templomban tevékenykednek. Tar László, a közösség lelkipásztora már érkezésünkkor elmondja, nagyon sokat jelent a helyi reformátusok számára, hogy idén közös ünnep lehet a hálaadás.

„Az aszút az Úristen adja"

Megkérdeztük, mi kerül az úrvacsorai kehelybe Tokaj-Hegyalján, és azt is megtudtuk, hogyan lesz a szüret cselekvő igehirdetéssé. Szüreti riportunk a mádi gyülekezetből.

 „Ajándék számunkra, hogy ebben az évben az istentiszteletünk túlmutat a gyülekezeten és az egész nemzet nevében mondhatunk köszönetet a termésért és betakarításért” – teszi hozzá. A lelkipásztor szerint már gyerekként megtanuljuk, hogy amikor kapunk valamit, akkor azt megköszönjük, de ez fokozottan igaz az Istentől kapott ajándékok esetében: „Ő gondoskodik a mindennapi kenyerünkről, öltözetünkről és a fedélről a fejünk felett. Amikor ezek mellé még csodás termést is ajándékoz, akkor meg kell állnunk, fel kell tekintetünk és köszönetet kell mondanunk.”

Ezekhez a gondolatokhoz csatlakozik a gyülekezet egyik tiszteletbeli presbitere, Szepsy István borász is, aki ugyan még nem fejezte be az idei szüretet, hisz hátra van a kései aszúszemek leszüretelése, de már most hálás az idei borért. „Nálunk szinte szertartás volt gyermekkoromban, hogy amikor már nem volt gáz a pincében, akkor édesapám felhozta az újbort. Ez mindig egyfajta áhítat volt számunkra, ahogy az is, hogy ezért köszöntetet mondtunk. Erről ma, a nagy bőségben sokszor megfeledkezünk, ezért fontosak az ilyen alkalmak, ezek emlékeztetnek erre a kötelességre” – vallja a borász.

Istentisztelet, mint életforma

Azoknak, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, nem dogmatikai tétel vagy tanítás a gondviselés, hanem saját, mélyről jövő tapasztalat – ezt hangsúlyozza igehirdetésében Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is, aki Jézus hegyi beszéde és Pál apostol adakozásról szóló gondolatai alapján azt is hozzáteszi: az időjárás szeszélyei ellenére is learatott termésben „szívszorító közelségbe jön a gondviselés”. „A hálaadás egy életforma, a kimondhatatlan kimondása. Legyünk hálásak Krisztusért, az úrvacsora pedig ne csak rólunk és a 2018-as termésről szóljon, hanem arról a kezdetről, ami őbenne megjelent” – fogalmaz a tiszántúli püspök.

De hogy mondhatjuk ki a kimondhatatlant? Az úrvacsorai közösség után erről kérdezzük Fekete Károlyt: „A kegyelemre csak hálával tudunk válaszolni – a kis és nagy dolgokért egyaránt ezzel tartozunk, mert Isten a legnagyobb ajándékot adta nekünk, megváltott bennünket Krisztusban.” A püspök szerint ehhez képest minden más eltörpül, mégis, amikor a termésért és az újborért adunk hálát az visszamutat a megváltó Krisztusra. „Ezért is fontos, hogy ma úrvacsorával is ünnepelhettünk – enélkül a találkozásunk a természet rendjének imádata is lehetett volna. De Krisztus áldozata központi szervezőerő, ami egyszerre fejezi ki hálánkat és ad nekünk erőt” – hangsúlyozza.

Fekete Károly arra is felhívja a figyelmet, hogy a keresztyén ember egész életével istentiszteletet gyakorol. Ez a krisztusi életforma nemcsak a templomra korlátozódik, hanem a munkára és a kikapcsolódásra is, olyan élet, ami koherens és nincs benne rejtegetni való – nekünk pedig erre kell törekednünk. „A reformátoraink a munkát az istentisztelet szintjére emelték: nem kell kivonulnunk a világból, hogy dicsőítsük az Urat, mert ezt a hétköznapok rendjében tesszük – emlékeztet a püspök. – Óriási ajándéknak tartom, hogy a világban mutathatjuk meg keresztyén küldetésünket és a feladatot, amit Isten ránk bízott.”

Emberé a munka, Istené az áldás

Az alkalomra Nagy István agrárminiszter is ellátogatott, akivel az istentisztelet után a mezőgazdaság szerepéről beszélgetünk. „Mostanra véget ért a betakarítási szezon, befejeződtek az őszi vetések, ezért ez az idő alkalmas arra, hogy megálljunk és számot vessünk az elmúlt időszakról – mondja. – A magyar gazdák tudják, hogy a munka az övék, de az áldás Istentől jön, ezért nem feledkezhetünk meg a hálaadásról.” Az a tény, hogy idén búzából 4,8 millió tonnát, árpából és repcéből 1-1 millió, kukoricából 7,45 millió, napraforgóból 1,8 millió, szójából 174 ezer, szőlőből pedig 550 ezer tonnát szüreteltek – amiből 3,8 millió hektoliter bor készült – jól mutatja, hogy van miért hálát adni.

„Ma is kiemelkedő jelentősége van a mezőgazdaságnak. Minden alkalommal, amikor elmondjuk az Úr Jézustól tanult imát, azt kérjük, adja meg a mindennapi kenyerünket – és ezt meg is kapjuk: a magyar agrárium 20 millió ember táplálását tudja biztosítani” – folytatja a miniszter, de azt is hozzáteszi, ugyanígy biztosítja a vetőmagszükségletet, a haszonállatok táplálékát és exportcikkeket is, az elmúlt 5 év termésátlagai pedig szép teljesítményt nyújtottak, ez is hozzájárul az 5 százalékos GDP-növekedéshez.

„Sokszor nehéz a gazdák élete, de munkájuk akkor válhat teljessé, ha ismerik a 127. zsoltár első sorát: »Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök« – válaszolja arra a kérdésre, miért ezzel a zsoltárral köszöntötte az istentisztelet résztvevőit. A miniszter szerint a gazdák valóban láthatják ennek az igazságát, és bár kiszolgáltatottak olyan tényezőknek, melyek az emberi értelmet meghaladják, mindezek ellenére azt is megtapasztalják, milyen a munka valódi gyümölcse.

„Fantasztikus ez a nap, jó volt egy olyan közöségben lenni, ahol egyet gondolunk, egy célért dolgozunk és egy célért imádkozunk – vallja Nagy István. – Ne feledjük: emberé a munka, Istené az áldás. Fontos ezért, hogy a munka után is kérjük Istentől a segítséget és az áldást, hiszen erre az áldásra nagy szükségünk van ahhoz, hogy a mindennapi kenyér az asztalra kerülhessen.”

Nézzék vissza az istentiszteletet:

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László, élő közvetítés: Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány

Istent keresem

Zsid 7,11–28

„...üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink