„Az Úristen nem unalmas egyházat akar”

2019. március 11., hétfő

Egyéves lett Debrecen legújabb református közössége, az úrréti gyülekezet. A dinamikusan bővülő, új utakat kereső közösség vasárnaponként az egyik helyi általános iskola aulájában gyűlik össze – lehet, hogy évek múlva templomuk is lesz.

Püski Dániel tizenegy évig a Debreceni Egyetem lelkészeként szolgált, mielőtt csatlakozott volna a gyülekezetalapító lelkipásztorok táborához. Az évtizednyi egyetemi missziós szolgálat alatt hitben összeforrt közösséggel és a Tiszántúli Egyházkerület teljes támogatásával kezdett hozzá 2017 szeptemberében a debreceni úrréti református gyülekezet megszervezéséhez, az első istentiszteletüket következő év februárjában tartották az Árpád Vezér Általános Iskola aulájában, ahol azóta is minden vasárnap összegyűlnek. Egy évvel később, február harmadik vasárnapján ünnepi istentiszteleten adott hálát a megerősödött gyülekezet az elmúlt esztendőért.

Minden összejött

„Eddig húsz református gyülekezet működött Debrecenben, mi vagyunk a huszonegyedik” – mondja Püski Dániel, az úrréti közösség lelkipásztora. A hagyományosnak nem nevezhető gyülekezet megalapításához nemcsak az járult hozzá, hogy a Nagyerdei Egyházközség már évek óta tervezte missziós szolgálat indítását a város északnyugati részén, hanem az a felismerés is, hogy az egyetemi gyülekezetből a tanulmányaik befejeztével kikerülő diákok egy része nem találja meg a helyét a város gyülekezeteiben.

„Az egyetemi gyülekezetben régóta gondolkoztunk azon, hogyan segítsük a diákjainkat abban, hogy otthonra találjanak végzés után. A nagyerdei gyülekezet, az anyagyülekezetünk régóta tervezte, hogy a város északnyugati részén, Úrrétje, Nyulas és a Vezér utca körzetében közösséget plántál. Az egyházkerület és az egyházmegye is régóta osztozik azon a véleményen, hogy a városba kellenek új gyülekezetek. Végül egymásra talált a sok elképzelés” – foglalja össze a gyülekezetalapítás körülményeit a lelkész. 

Egyszerűség

„Az úrréti gyülekezet bizonyos szempontból egyenes folytatása az egyetemi gyülekezetnek stílusban, gondolkodásmódban és más elemeiben is, teológiai értelemben pedig semmiben sem különbözik a többi református gyülekezettől” – mondja Püski Dániel. Amiben mégis különböznek más gyülekezetektől, az a hagyományos istentiszteleti liturgikus nyelvezet leegyszerűsítése. „Szándékosan kerüljük az idegen szavak használatát is az igehirdetésekben. Próbáljuk végiggondolni, hogyan működnek a mai fiatalok, hogyan élnek, és kicsit erre reflektálni” – árulja el rendhagyó döntésük okát a lelkipásztor.

Az úrrétiek vasárnapi istentiszteletein központi szerepet kap a zene. Az énekek között felbukkannak a református énekeskönyv zsoltárai és dicséretei is, de inkább a mai modernebb, ifjúságinak nevezett, valójában már a felnőttek által is használt énekek vannak túlnyomó többségben, amelyeket zenekari kísérettel énekel a gyülekezet. „Azt látjuk, hogy ezeknek a szövege és a dallamvilága az, ami megérinti a mai fiatalok szívét” – osztja meg tapasztalatát a lelkész.

Vonzó közösség

Berényi Sándor a közösség aktív segítője, aki több társával rendszeresen vállal szolgálatot a gyülekezetben, ő szervezi a kisgyerekes házi csoportot, és úgy érzi, hogy a közösség az úrréti gyülekezet legnagyobb vonzereje. „Bár nagyon lényegesek az igehirdetések, mert fontos, hogy egy új gyülekezet igei központú legyen, de emellett legalább ilyen fontos a közösség is. Ha jó az igei szolgálat, a lelkész és a körülötte lévő közösség, akkor a három együtt olyan valódi gyülekezetet tud kialakítani, amely szerintem vonzó lesz mindenkinek. És nem az énekeken vagy a paláston, hanem a szolgálaton és az abban részt vevőkön múlik a gyülekezet jövője" – véli a háromgyermekes édesapa, aki a kezdetektől fogva segít a közösség fejlődésében.

Debrecen legfiatalabb református gyülekezetében a zene mellett a közösségszervezésre, a tagok közötti személyes kapcsolatok erősítésére különösen nagy hangsúlyt fektetnek. „Néhány száz évvel ezelőtt egy klasszikus falusi-kisvárosi gyülekezetnek igazából nem kellett közösséget szerveznie, mert az adott volt. Ott lakott néhány száz ember egy faluban, mindenki ismert mindenkit. Ma ez a városokban nem működik. Régebben az egyháznak és a gyülekezeteknek sokkal inkább tanító, kevésbé közösségszervező funkciója volt. Ma a fiatalokon azt látom, hogy bármit megtanulnak, például a videómegosztókról, és arra vágynak, hogy valaki közösséget szervezzen nekik” – mondja Püski Dániel.

Digitális elérés

Mivel az emberek közti kommunikáció jelentős része ma már az interneten zajlik, ezért az új utakat kereső gyülekezet igen aktív a világhálón. „A Facebookon és egyéb közösségi platformokon igyekszünk úgy jelen lenni, hogy azok az emberek, akik most jönnek a városba és gyülekezetet keresnek, megtaláljanak minket. Jó néhányan ilyen módon találtak rá a gyülekezetre” – mondja Püski Dániel, aki bevallja azt is, hogy bizony még hirdetést is vásároltak a legnagyobb közösségi oldalon: „Ha olyan programunk van, akkor mi is élünk ezzel a lehetőséggel. Egy néhány ezer forintos hirdetés több ezer emberhez eljuttatja az információt Debrecenben.”

Mégsem az internetnek, hanem a közösség már meglévő tagjainak köszönhető, hogy folyamatosan bővül, és ma már nagyjából száznegyvenre tehető a gyülekezeti tagok száma. „Ők hívják a barátaikat, az ismerőseiket, az iskolatársak szüleit. Bátorítjuk tagjainkat arra, hogy ha ők itt jól érzik magukat, rátaláltak Krisztusra, és ez a saját életükben fontossá vált, akkor hívják el azokat, akik nekik ugyanúgy fontosak” – mondja a lelkipásztor.

Előfordul az is, hogy hagyományos missziós munkát végeznek a gyülekezet tagjai, akik ilyenkor a környéken élőket szórólapokkal vagy más anyaggal keresik meg. Tavaly például részt vettek a városrészben rendezett egész napos utcabálon is. „Azt tapasztaljuk, hogy egyelőre még pusztán csak annak, hogy kicsit más ez a gyülekezet, mint a többi, olyan vonzó hatása van, hogy emiatt szinte folyamatosan áramlanak emberek a gyülekezet felé” – mutat rá a lelkipásztor.

Az új tagok között számos olyan fiatal családot találunk, amelyek vidéki falvakból, kisebb városokból, vagy éppen Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Partiumból költöztek be Debrecenbe, és gyülekezetkeresés közben akadtak rá az úrréti közösségre.

Jelmondat a zászlón

A fenti gondolatokat erősíti a gyülekezet választott jelmondata is: „Valódi kapcsolatok, élő gyülekezet”. Püski Dániel meg is magyarázza, miért ezt írták képzeletbeli zászlajukra: „A valódi kapcsolatokon két dolgot értünk, az egyik a kapcsolat Istennel, a másik pedig a kapcsolat a közösség tagjaival. Őszintén hiszünk benne, hogy ha valakinek az Istennel igazi, mély, átélt kapcsolata van, akkor az az emberi, közösségi kapcsolataira is kihat. Ha ez így van, akkor a gyülekezet is élni fog. Ehhez kell az is, hogy segítsük a gyülekezetünk tagjait, hogy megismerjék, megszeressék egymást, és szoros kapcsolatrendszer jöjjön létre közöttük.”

A gyülekezeti közösségi élet egyik színtere az istentiszteletek utáni kötetlen alkalom, amelyen a lelkész szerint a társaság nyolcvan-kilencven százaléka ott marad, sokszor akár egy órát is: leülnek, beszélgetnek, kávéznak, teáznak.

Az alkalmak és a templom

A vasárnapi istentisztelettel párhuzamosan alkalmat tartanak külön az óvodás- és külön az iskoláskorú gyerekeknek is. A lelkész szerint mivel az istentiszteletek nem annyira formálisak, és zeneileg is sokkal közelebb állnak az ifjabb korosztály ízléséhez, a gyerekek szívesen beülnek egy-egy istentiszteletre is. „Nem mindig értenek mindent, de ez nem baj” – mondja Püski Dániel.

Nem titkoltan kapcsolaterősítő szándékkal indították el a kiscsoportos vagy házi csoportos alkalmakat, ahol még bensőségesebb kapcsolatok jöhetnek létre a gyülekezet tagjai között. A kiscsoportos foglalkozásokat a gyülekezet önkéntes szolgálatot vállaló tagjai tartják, jellemzően házaknál, bár a kisgyerekesek az egyetemi templomban szoktak összegyűlni. Azt, hogy az alkalmakat házaknál tartják, valójában a kényszer szülte, mivel a gyülekezetnek még nincs temploma, viszont a gyülekezeti házukat hamarosan birtokba vehetik.

„Ez tudatos döntés volt a kezdetek kezdetén. Évszázadokon keresztül úgy alapítottak gyülekezetet, hogy a legtöbb esetben valaki adott pénzt, építettek egy templomot, és várták, hogy az emberek majd jönnek” – mondja Püski Dániel, aki szerint amit most ők csinálnak, az egyfajta modellváltás, „legalábbis kísérlet arra, hogy először ne templomot, hanem gyülekezetet építsünk, amely önmagát a közösségen és az Istenhez tartozásán, és nem a saját templomán keresztül határozza meg”.

Ünnepi istentisztelet

Hasonló gondolatokat tolmácsolt Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is az úrréti gyülekezet egyéves fennállásáért rendezett hálaadó istentiszteleten. Elmondta, hogy egy évvel ezelőtt nagyon izgultak a nagyerdei gyülekezetben, mert az út, amelyen az úrréti közösség elindult, más, mint amit megszokott az egyházkerület vagy Debrecen. „Korábban volt egy-egy épület, majd megpróbáltak bele embereket gyűjteni. Mi most kissé másként gondolkodunk: legyenek emberek, és akkor lesznek épületek is. Például új templom. De mit ér egy kőhalmaz közösség nélkül?” – tette fel a kérdést beszédében Fekete Károly, aki szerint az egyházkerületnek újraéledésre, revitalizációra van szüksége. „Meggyőződésem, hogy az Úristen nem unalmas egyházat akar, nem közhelyeset, hanem mindig rendkívülit” – mondta a püspök.

Hegedűs Bence, fotó: Kalocsai Richárd

A cikk eredetileg a Reformátusok Lapja 2019. februrár 24-i számában jelent meg.

Istent keresem

Bír 17

„Most már tudom, hogy jót fog tenni velem az Úr, mert egy lévita lett a papom” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink