85 éve szentelte fel Ravasz László a Magyar Reménység Templomát

2012. december 04., kedd

A magyar főváros VIII. kerületében lakó  reformátusok a 19. században a Kálvin téri templomban vettek részt istentiszteleteken. Nemsokára azonban ők is kaptak saját templomot.

A 20. század elején  Szabó Aladár (1862-1944) teológiai tanár, a magyar református belmisszió "atyja" kezdte el az önálló református gyülekezet megszervezését. Az első istentiszteletet 1905. október 8-án a Tavaszmező utcai gimnázium dísztermében tartották. Hosszú ideig ebben az iskolában, majd a Mária Terézia téri (ma: Horváth Mihály tér)  téri iskola dísztermében, valamint a VIII. kerületi elöljáróság tanácstermében illetve a Bethánia Egylet Gyulai Pál utcai nagytermében tartották. Legvégül a Mária Terézia téri  pedagógiai szeminárium nagytermében gyűltek össze istentiszteletre.

Már az első világháború előtt jelentős pénzösszeget gyűjtöttek össze a Józsefváros reformátusai a templomépítésre, többek között alistáli Laky Adolf ékszerész adományából (300 000 korona). Az összegyűjtött pénz, sajnálatos módon, a világháborút követő infláció következtében elértéktelenedett. Az 1920-as években ismételten gyűjtést indítottak, előbb a fővárosban, majd országos szinten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az először csak ideiglenesnek szánt templomépület számára helyszínül 1926 júniusában a Kölber Rt. Salétrom utca 5. szám alatti, akkoriban éppen eladásra kínált kocsigyárának épülettömbjét szemelték ki. A szerződés szerinti egyezeregyszázmillió korona vételárat négy részletben kellett megfizetni, bár a szerződés 1926. július 2-án kötötték meg idősebb Kölber Jenőnek csak 1926. október 1-ig kellett öt szobából és mellékhelyiségekből álló lakását átadnia. Az adásvételi szerződés aláírásakor még nem fejeződtek be a perek, amelyek Budapesti Központi Királyi Járásbíróság előtt az elsőfokú, ítéletig jutottak. E perek tárgya két, szobakonyhás lakás „birtokba visszabocsátása" volt. A perek kimeneteléért egyébként az eladó semmiféle felelősséget nem vállalt. A templomépítés időpontjában a szomszédos teleken álló földszintes épület, a Salétrom utca 7. számú a Magyar Általános Hitelbank tulajdonában volt.

1927. január 16.-i gyűlésén a parókiális tanács megbízta Almási Balogh Lóránt (1869-1945) építészt a tervek elkészítésével. A templom a parókiális tanács határozata alapján a "Magyar Reménység Temploma" nevet viseli, bár a templomépítő lelkipásztor, Szabó Aladár, a "Reménység Temploma" elnevezést támogatta. Az asztalos munkát Márky Károly végezte, ő szlavóniai tölgyfát használt alapanyagul. Az orgona kovácsoltvas munkáit Mátrai Zoltán készítette. Az orgonát a Rieger Orgona gyár készítette. A templom főhajója 1927-es átépítés előtt a kocsigyár hintóraktára volt, amelynek középtengelyében négy pillér volt, amelyeket az átépítés során elbontottak.

Az építész a homlokzati terveket 1927. március  9.-én szignálta, megvalósult épület csak kis mértékben lett más, mint amit a tervek mutatnak, nem készült el az épület Kis Salétrom utcai homlokzatán a József körúthoz legközelebb eső traktuson gazdag építészeti keretezéssel ellátott emléktábla, és a főhomlokzaton a templom elnevezését, "Magyar Reménység Temploma"  nevet  hirdető felirat.

Az épületet 1927. december 4-én szentelte fel Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. A felszentelésről készült felvételen, a templom liturgikus terének eredeti elrendezése látható. Az orgona szekrénye félköríves lezárású volt, az orgonasípok felett „Dicsérjétek Az Istent" felirat volt olvasható.

Kocsigyár és templom

A templomot és lelkészlakást, a gyülekezeti termeket kis belső udvarral magába foglaló épületegyüttes a Salétrom és a Kis Salétrom utcák sarkán lévő telken helyezkedik el. Az épület külső kialakítása neobarokk stílusban fogant. A templomtér különlegessége, hogy előbb tágul, majd szűkül, mivel a bal oldali hosszfal megtörik. A szabálytalanság oka, hogy 1927-ben az átépítésnél a régi kocsigyár falait nagymértékben felhasználták. Saroktelken épült, belső udvarral ellátott, toronynélküli templom. Mind a Salétrom, mind a Kis Salétrom utcai homlokzatát vertikális tagolású, neobarokk megfogalmazású falfelületek képezik. A templomtérhez kisméretű előtér vezet. A templomtér alaprajza szabálytalan trapéz.  Az épületben 420 ülőhely található.

A II. világháború vége felé, 1945 telén a templom zárófalát egy gránát szakította szét. A károk helyrehozatala 1948-ra fejeződött be, ekkor készült el a ma is fennálló orgona. Tizenegyévvel később, a forradalom leverését követő időszakban, 1956. november 5-én újra megsérült az épület. A helyreállítás költségeit, 200 000 forintot a Magyar Népköztársaság Kormánya fizette ki.

A templom és az épület rendhagyó története, szellemisége,  építészeti különlegessége, a városi épületszerkezetben, a magas bérházak között, közvetlenül a Nagykörút mögött elhelyezkedő saroktelki helyzete mind olyan érték, amely országos védelmet indokolja, ezért 2007-ben műemléki védelem alá helyezték a Budapest-Józsefvárosi Református Egyházközség épületegyüttesét.

Millisits Máté
Fotó: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára

Istent keresem

2Tim 4,1–5

„...töltsd be szolgálatodat” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →