A nagy visszatérő

2013. december 20., péntek

„Hozsánna a Dávid Fiának!" Ebben a Bibliai mondatban ér össze Dávid története, Jézus születése, a Karácsony és Dávid fia eljövetelének kezdete, mondja Zsengellér József. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának dékánjával Dávidról, a Biblia legnagyobb irodalmával rendelkező személyéről beszélgettünk, akivel arra is kerestük a választ, miért volt Dávid nagy menekülő.

Ki volt Dávid?

Dávid összetett személyiség. Úgynevezett mozaiktörténet az övé az Ószövetségben. Sok, apró mozzanatát ismerjük meg életének, mely ellentmondásosokkal teli; ahogy már feltűnése is a Biblia lapjain. Dávid Sámuel könyvében először úgy jelenik meg, mint az elvetett Saul helyére Sámuel által felkent fiatal pásztor, akiről Isten mutatta meg, hogy őt kell választani, miközben senki nem gondolt rá. Következőkben úgy tűnik fel, mint a beteg Saulnak gyógyulást hozó, lantozni tudó fiatalember. Végül ifjú, lelkes harcosként kerül elő, aki bár még nem katonakorú, de ennek ellenére kíváncsian odamegy a sereghez és legyőzi Góliátot, azt az óriást, akivel senki nem mer megküzdeni. Dávid e hősies tette révén kerül be Saul királyi udvarába, mivel a győzelem ígérete az volt, hogy megkapja a király lányát, Mikált feleségül. Ez a három, különböző hagyománya van annak, hogy Dávid miként került Izrael történelmébe, Saul udvarába.

Saul üldözte Dávidot, hogyan lehetett mégis később utódává?

Dáviddal Saul udvarában a későbbiek során is találkozhatunk még lantosként, de főként inkább már hadvezérként ábrázolják. Ez utóbbi ahhoz kell, hogy megérthessük, miért akarja Saul megölni Dávidot. A hadvezérnek nagyobb sikerei vannak, jobb a híre, az a mondás kap szárnyra, hogy „megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!" (1Sám 29,5) Saul irigy lesz, rosszindulatú megjegyzéseket tesz, nyíltan ellenségeskedik, majd üldözni kezdi vetélytársát, akit meg is akar ölni. Dávid menekülni kényszerül, de végül mindezek ellenére mégiscsak ő lesz a király. Először részben hírnevének, részben tetteinek köszönhetően Dávid a déli területek, a Júdai törzsek rivális vezetőjévé válik, uralma, ellenőrzése alatt tartja azt Saullal szemben. Majd Saul halála után megválasztják Hebrónban a terület uralkodójának. Északon ezzel egy időben Saul fia, Ísbóset kerül hatalomra, aki nem sokáig gyakorolhatja azt, mert rövidesen megölik. Az újabb halálesetet követően az északi törzsek is elzarándokolnak Hebrónba, és felkérik Dávidot, hogy legyen egész Izrael királyává.

Dávid és Saul folyamatosan csatározott egymással, mégis Dávid lett Saul megmentője.

Az egyik alkalommal tulajdonképpen véletlenül futnak össze, Saul pont abba a barlangba megy a dolgát végezni, ahol Dávidék elrejtőznek. Dávid emberei meg akarják ölni Sault, de Dávid megmenti őt, mert azt mondja, hogy nem lehet megölni Isten felkentjét. A másik megmentés történetben pedig Saul táborába lopakodnak Dávid katonái, és a dárdáját, vizes korsóját elveszik Saul feje mellől, jelezvén, hogy megölhették volna. Az egyikük gyilkolásra is kész, de Dávid ismét ugyanazt mondja, mint az előző alkalommal, hogy nem emelhet kezet Isten felkentjére. Így lesz ő kétszeresen is megmentője az ellenségének.

Elég zaklatott élete volt Dávidnak, míg királlyá nem lett.

Utána sem lesz nyugodtabb az élete. Számos kapcsolat és esemény révén kiderül már a bevezetőkben, hogy Dávidnak több felesége volt, akiktől sorba születtek gyermekei, akik mind a trón várományosai voltak. Az egyik mozaik villantja fel Sámuel könyvében azt, hogy az elsőszülött fiú az egyik másik anyától született leánytestvérét megbecsteleníti. Egy másik fiúgyermek, Absolon ezt úgy torolja meg, hogy megöli az elsőszülöttet, a trónörököst, ami miatt menekülnie kell. Dávid később mindezek ellenére kibékül Absolonnal, aki visszatérhet az udvarba. Ezen cselekmények közben következik be egy másik, Dávid személyére, jellemére árnyékot vető eset: Betsabéval való házassága. Dávidnak megtetszik a háborúban lévő Úriának a felesége, Betsabé, akit el is csábít. Mikor kiderül, hogy gyermekük lesz, megpróbálja úgy eltusolni, hogy hazahívja a háborúból Úriát, aki nem hajlandó együtt hálni a feleségével, mert hadserege többi tagja sem élvezheti a házas élet örömeit. Ezután Dávid katonáját azzal az üzenettel küldi vissza a csatába, hogy állítsák az első sorba, vagyis biztos legyen, hogy meghal. Ugyan nem Dávid öli meg, de az ő parancsára küldik a biztos halálba.

Hogyan kerülhet ez a cselekmény a Bibliába? Milyen példát ad ez számunkra?

Ez a történet önmagában vérlázító, viszont később kioltja mindezt Dávid bűnbánata. Nátán próféta Sámuel második könyvében arról mond példázatot Dávidnak, hogy a gazdagnak sok juha, vagyona van, de mégis a szegény egyetlen báránykáját vágja le, mikor hozzá vendégek jönnek. Ezen a beszéden Dávid teljesen felháborodik, mire a próféta szembesíti azzal, hogy mindez róla szólt. Ezután hangzik el Dávid szájából a bűnbánat szava: „Vétkeztem az Úr ellen!" Ezt az 51. zsoltár aktualizálja, olyan mélységek fogalmazódnak meg benne, amelyek a mai ember számára is a bűnbánat szavaként szólalnak meg. Nem véletlen, hogy a református úrvacsoraosztás bűnvallási imádságát gyakran ennek a zsoltárnak felolvasásával teljesítjük.

Bűnbánat és megújulás (Zsolt 51)

A karmesternek: Dávid zsoltára,

abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van.

Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. E

ngedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.

Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem!

Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen,

hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem.

Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.

Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen.

Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait!

Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Mennyire jelképezi Dávid személye a megbocsátást?

Dávid személye az Isteni megbocsátást jelképezi, de legalább ennyire az emberi megbánást. Ahhoz, hogy ezt felismerhessük, további részeket kell ismernünk életéből. Nagyon jelentős momentuma ennek az, amikor Absolon fellázad Dávid ellen. Mondhatjuk, visszakapja korábbi tetteit fiától, mert Absolon úgy legitimizálja a maga királyi törekvését, hogy a nép szeme láttára a palota tetejére kifeszít egy sátrat, oda betereli Dávid feleségeit, a „háremet", és ő is bemegy oda. Ezzel nem csak azt szimbolizálja, hogy a palotát is elvette, hanem azt is, hogy az egész életét, egzisztenciáját is, hiszen apja asszonyai is az övéi lettek. Ennek ellenére nem az lesz a história vége, hogy Absolon uralkodik, hanem Dávid ismét visszakerül a hatalomba. A megbánás egy érdekes fordulatban mutatkozik itt meg. Annak ellenére, hogy Absolon fellázadt apja ellen, elüldözte őt, amikor a fiút megölik, Dávid szomorúságot tanúsít. Gyászolva tér vissza a városba, ahelyett, hogy győzelemmel tenné, amit fel is rónak neki. Egyértelmű, megbocsátott. Dávid erejét, nagyságát mutatja később az is, hogy még egy további lázadást is túlél, amikor szintén, immár sokadszorra menekülnie kell.

Dávid mintha az állandó túlélő lenne a Bibliában.

Az ő élete, királysága, folyamatos mozgásban van, mégis egyfajta állandóságot jelent az, hogy bármi történik, ő visszatér, megmarad. Ha hibázik, megbánja tettét és bűnbocsánatot nyer; ha kiütik a nyeregből és menekülnie kell, akkor is vissza tud térni oda, ahová Isten kiválasztotta. Az első mozaikban, amiben lefekteti a dávidi élettörténetet Sámuel Könyvének szerzője, Isten küldi el Sámuelt, hogy az általa kiválasztottat kenje fel. Ez a szál, hogy az Isten által felkent érinthetetlen, ez már a Saul vagy az Absolon elleni küzdelmekből is kiviláglik. Dávidot nem távolíthatják el, Isten végig ott van mellette a meneküléseiben, a győzelmeiben, a bukásaiban, és ott van a visszakerüléseiben is. Élete utolsó mozzanataiban is előkerül ez, miután Dávid Jeruzsálemet fővárossá teszi, a szent ládát visszahozza, és templomot szeretne építeni. Ez a templomépítés ismét egy kulcsmozzanat, újfent Nátán lép elő, aki Isten nevében azt mondja Dávidnak, hogy nem ő fog Istennek házat építeni, hanem Isten fog neki. Azt fogalmazza meg, hogy Isten örökkévaló uralkodói házat ad Dávidnak, s a prófécia szerint bármi is történjék, annak helyre kell állnia, mert az ígéret erről szól (2Sám 7)Egy kicsit más Dávid-képet fest a Krónikák könyve, amely a mozaikot egy képként próbálja meg bemutatni, és azt szemlélteti, ami az olvasó számára a leglényegesebb, hogy Dávidot Isten kiválasztotta, és az ő szolgájaként tölti az életét. Itt nem olvasunk sem Betsabéról, sem másféle elbukásról, hanem egy ideális uralkodót látunk: a dinasztia megalkotójának képe rajzolódik elénk.

Mindezzel el is érkeztünk a Megváltó ígéretéhez.

Ez már tulajdonképpen a Dávid kiválasztásához kötődő felkenetés mozzanatában is megjelenik, mert a felkent a héber messiah szó, amiből van az általunk is használt Messiás elnevezés. Az úgynevezett messiási próféciák tulajdonképpen királypróféciák és másról sem szólnak, mint Dávid házának megmaradásáról, a dávidi felkent majdani dicsőségéről is. Például Ámosz és Ezékiel próféták, a Dávid-ház elbukásának ellenére meghirdetik az eljövendő uralkodót, azt hogy helyre áll a dávidi ház sátra, hiszen nem is lehetne ez másként, mert az volt az ígéret, hogy örökké tart. A ézsaiási próféciák arról beszélnek, hogy a Dávid házában születendő, különböző felségjelzőkkel felruházott gyermek király lesz. Ez lesz az a reménység, ami az ószövetségi időszakon is túlmutat, és jelenik meg a fogság utáni, korai zsidó irodalomban, amit nem tartunk az Ószövetség részének, például a Holt-tengeri tekercsekben is. Így teljesedik ki Jézus születése idejére az az elképzelés, hogy a dávidi háznak helyre kell állnia, és el kell jönnie majd a felkentnek, a Messiásnak, görögül Krisztusnak, aki a Dávid trónján ül. Ebből érthető az, amikor Jézust jeruzsálemi bevonulásakor így köszöntik: „Hozsánna a Dávid Fiának!" (Mt 21,9). De ezért fontos az is, hogy a Jézus születését elbeszélő evangéliumok Jézus családfáját felsorolják, így mindenki látja, Dávid házából származik, ahogyan azt külön kiemeli Zakariás éneke is (Lk 1,69). Jézus születéstörténetében a legtöbb prófétai ígéretet felidéző Máté evangélista mondatai közül nem hiányozhat Mikeásé sem, aki szerint a a Messiásnak nemcsak Dávid házából valónak kellett lennie, hanem Dávid városából, Betlehemből (Mt 2,5-6) születőnek is.  Itt ér össze Jézus születése a Karácsony és a Dávid fia eljövetelének, visszatérésének kezdete.
Dávid, a nagy visszatérő a megígért felkent (a Messiás, a Krisztus) születésében ismét jelen van. Neve és sorsa elválaszthatatlanul kötődik késői utódához, de amíg Dávid örök érvényű emberi jelkép és ígéret, addig Jézus már az egész világ számára beteljesült isteni valóság. A Dávidhoz kötődő próféciák fénye egyesül az ősi Bálám prófécia csillagával, és elvezet ma is a jászolhoz, hogy együtt örülhessünk Jézus születésének, mert „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Dávid legfontosabb történetei a Bibliában


Királlyá kenése: 1 Sám 16, 1-13;
Saul szolgája lesz, akit hárfajátékával gyógyít: 1 Sám 16, 14-23;
Legyőzi Góliátot: 1 Sám 17.
Saul féltékenykedni kezd: 1 Sám 17, 6-16;
Feleségül veszi Mikalt, Saul király lányát: 1 Sám 18, 17-30;
Saul merényletét Mika meghiúsítja: 1 Sám 19, 8-17;
Dávid és Saul Sámuel prófétánál: 1 Sám 19, 18-24;
Barátsága Jonatánnal, Saul fiával: 1 Sám 20;
Dávid bujdosása és Saul előkészületei Dávid megölésére: 1 Sám 21-22;
Dávid kétszer is megkíméli Saul életét és békét kötnek: 1 Sám 24 és 26;
Szerelme és házasságkötése Abigéllel: 1 Sám 25;
Sikeres hadjárata az Amalekiták ellen: 1 Sám 30, Ammoniták és arámok ellen 2 Sám 10-11;
Királyságának fénykora: 2 Sám 2 és 5;
Nátán jövendölése Dávid házáról: 2 Sám 7;
Dávid bűne és házasságkötése Betsabéval: 2 Sám 11;
Nátán próféciája és fiának elvesztése: 2 Sám 12;
Viszálya fiával, Absalommal: 2 Sám 13-18;
Dicsőítő éneke: 2 Sám 22-23.
Dávid halála (1Kir 2)

 

Kováts Annamária, Kép: Sereg Krisztián



Ez történik továbbiak →