A közszolgálat is lehet misszió

2019. szeptember 03., kedd

Mi a művészek, újságírók és médiaszemélyiségek szerepe a közéletben? Felelősségük-e aktívan kifejteni a véleményüket politikai, vallási, vagy épp környezetvédelmi kérdésekben? Keresztyénként másképp állnak-e a hivatásukhoz? Horváth Gáspár zenész, Mihályi Győző színművész, Pál Dániel Levente költő, Ablonczy Bálint újságíró, Jónás István rádiós és Hamar Donát vlogger véleményét ismerhetik meg, akik az idei Reformátusok Szárszói Konferenciájának kerekasztal-beszélgetésein vallottak minderről.

Horváth Gáspár: Az elérés felelősséggel is jár

„Korunkban a művészetet egyre inkább a siker definiálja, a fiatalok szemében attól lesz valaki művész, hogy sokan megnézik, kedvelik és megosztják az alkotásait az interneten” – Horváth Gáspár zenész, az Irie Maffia zenekar billentyűse ezt a nyomást saját bőrén is tapasztalja. Ugyanakkor úgy véli: még ha nem is a közvetített üzenet, hanem a siker szempontjából közelítjük meg a művészetet, a sok elérés, a milliós nézettség akkor sem csak reklámbevétel, hanem felelősség is. „Az a kérdés: meg tudjuk-e tölteni ezt a nagyra felfújt lufit előre vivő, építő tartalommal?” A református teológus végzettségű zenész lelkiismereti kérdésnek tartja, hogy a művész aktívan részt vesz-e a közéletben, fontosnak tartja-e, hogy elérhetővé tegye mások számára hitvallását: „Számomra nagyon komoly életprogram, hogy hitvalló református keresztyén identitásomat a zenémben megjelenítsem, ugyanakkor óriási kihívás, nagyon nehéz feladat, hogy ezt ne izzadságszagúan, hanem hitelesen tegyem.”

Mihályi Győző: A művészet a politika felett áll

„Hogy van-e szerepe a művésznek a közéletben, az attól függ, vállal-e. Mindenkinek azt kell megtalálnia, amiben a társadalom hasznára tud lenni” – véli a Jászai Mari-díjas színművész. Mihályi Győző szerint a művészetnek a politika felett kell állnia, pártszimpátiától függetlenül mindenkihez kell szólnia: „A színész ne politizáljon, de vállalja politikai meggyőződését!” Mint mondta, a művész feladata tükröt tartani a mindenkori hatalomnak, de ennek inkább a rendezői darabválasztásában, mintsem a színészi játékban kell érvényesülnie. Minden emberben van színészi képesség – hangsúlyozta idei egyszázalékos kampányunk arca –, ugyanakkor a színművészek évekig tanulják a szakmát, felelősségük a mintaadás, például a szép és helyes beszéd terén. A politika feladata pedig szerinte az, hogy megteremtse a megfelelő munkakörülményeket és hagyja dolgozni a művészeket.

Pál Dániel Levente: Kerüljük ki az elválasztó falakat!

„Az író egy különös állatfajta, mindenről sokkal inkább megvan a véleménye, mint másoknak, ráadásul nagyon elégedetlen embertípus” – fogalmazott önkritikusan Pál Dániel Levente költő, prózaíró, dramaturg. Ráadásul a magyar írók mintha soha nem értenének egyet: amióta nyomon tudja követni, mindig vita volt arról Magyarországon, hogy az irodalom odaálljon-e az aktuális vezetés mellé. „Politikai érdeklődés alapján kérik számon és bojkottálják egymást, ahelyett, hogy elismernék a másik tehetségét és beszélgetnének a különböző véleményekről. Hova vezet ez a vita? Falakba ütközünk, nem tudjuk egymást meggyőzni, elpazaroljuk az alkotó energiákat.” Mint mondta, a közösségi média kedvez annak, aki jól tudja egymás mögé rakni a szavakat, mert nagyobb hatást tud elérni. Ugyanakkor szerinte az online kommunikáció – pozitív hatásai mellett – a parttalan vitákat erősíti, társadalmi párbeszéd – amire igazán szükség van – az elválasztó falak kikerüléséből, a valódi találkozásokból születhet.

Ablonczy Bálint: Értsük jól a világot!

„A plurális sajtó nem az újságírók monomániája, sokkal inkább nekünk, olvasóknak érdekünk, hogy legyen lehetőségünk tájékozódni. Mert ha azokban a médiumokban, amiket fogyasztunk, nem köszön vissza a valóság sokszínűsége, vagy csak elképesztő torzításokkal, akkor nem fogjuk érteni a világot” – figyelmeztetett Ablonczy Bálint, a Károli Gáspár Református Egyetem Reformáció Öröksége Műhelyének vezetője. A Heti Válasz korábbi rovatvezetője maga is igyekszik több irányból tájékozódni, hogy ne zárja be magát a preferenciáinak megfelelő véleménybuborékba. Hívő újságíróként az alapos tájékozódásra, a kiegyensúlyozottságra és a hitelességre törekszik, mert azt vallja: „Ha minden egyes mondatomban el kell mondani, hogy keresztyén vagyok, ott már baj van.” A keresztyénség idegenkedését az új, innovatív megoldásoktól a Reformátusok Lapja külsős munkatársa kisebbrendűségi komplexusnak tartja: „Nem szeretnénk bepiszkolni a hit dolgait, pedig a mi igazságaink annyira erősek, hogy elbírják ezeket a kezdeményezéseket. Reformátor őseink mertek és tudtak élni ezekkel.”

Jónás István: Szólítsuk meg az embereket!

„Keresztyén felelősségünk, hogy a közmédia egyházi műsorai megszólítsák az embereket” – véli Jónás István rádiós újságíró. Szerinte a keresztyén értékrendű újságírót arról lehet felismerni, hogy „kiáll bizonyos értékek, például az élet védelme, a család fontossága, a társadalmi és szociális problémák kezelése, vagy az ökológiai egyensúly megteremtése mellett”, betartja a szakmai szabályokat, bármelyik médiumnál is dolgozik, és nem fogadja el a bűnt, a hazugságot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hívő médiamunkás nem hibázik – tette hozzá. A Magyar Rádió egykori elnöke buzdította az egyházakat, hogy maguk is éljenek – mégpedig jól – a média adta lehetőségekkel: „A rádiós istentisztelet egy médiafolyamba ágyazódik, ezáltal műsorszámmá válik. Nemcsak gyakorló templomba járók hallgatják, hanem olyanok is, akiket valamiért megragad, azért fontos tisztán beszélni és énekelni. Az egyházi félórákat is sok nem hívő hallgatja, meg kell találni azt a nyelvezetet, formát, ritmust, ahogy az üzenet eljut hozzájuk. Ha ilyenek a riportjaink, az nemcsak közszolgálat, hanem misszió.”

Hamar Donát: ha Istennel járunk, az vonzó

„Nem hiszek abban, hogy minden helyzetben rá kell olvasni az emberekre a bűneiket. Életünk nagyobb bizonyság, mint amit mondunk” – vallja Hamar Donát vlogger, aki feleségével, Noémivel közösen három éve készít párkapcsolattal, önismerettel foglalkozó rövidfilmeket a legnépszerűbb videómegosztó oldalra. Ezekben nem egyházi témákat feszegetnek, nem készítenek filmet arról, mi az üdvözítő út, ugyanakkor az értékrendjüket nem tudják és nem is akarják elrejteni, Istent pedig nem szeretnék kihagyni a házasságukból. „Mi nem megmondjuk az embereknek, mit kellene csinálniuk, hanem elmondjuk, mi hogyan működünk, és a szakirodalom alapján tanácsot adunk.” A nézők, akik között ateisták is vannak, azt jelzik nekik vissza, jó olyanokkal találkozni, akikkel párbeszéd tud kialakulni. „Melyik a jobb? Ha azt mondják neked, inkább ne beszélj többet, már túltoltad, vagy ha azt, de jó lenne még téged hallgatni, kérdezhetek? Finom, jó illata van, ha valaki Istennel jár, azt nem kell erőltetni” – állítja.

Szerkesztette: Feke György, fotó: Szarvas László

Istent keresem

2Krón 26

„...istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki az Isten” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →