„A lélek egységét a békesség kötelékével őrizzük meg”

2010. július 06., kedd

altHogyan tudja a világ reformátussága beteljesíteni az egység és a közösség megélését, és a magyar reformátusok hogyan tudnak élni a kínálkozó lehetőségekkel? – ez a kérdés a nemrég véget ért Grand Rapids-i nagygyűlés után. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy véli, mindezt nagyban befolyásolja, hogy mennyire vesszük komolyan az egy közösséghez való tartozást.

altHogyan tudja a világ reformátussága beteljesíteni az egység és a közösség megélését, és a magyar reformátusok hogyan tudnak élni a kínálkozó lehetőségekkel? – ez a kérdés a nemrég véget ért Grand Rapids-i nagygyűlés után. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke úgy véli, mindezt nagyban befolyásolja, hogy mennyire vesszük komolyan az egy közösséghez való tartozást.

„A Grand Rapids-i nagygyűlést talán azzal tudjuk a leginkább jellemezni, ha ugyanazt a kifejezést használjuk rá, mint amit május 22-e kapcsán már többször is hangsúlyoztunk, ez pedig a családegyesítés – mondta az Európa Rádiónak Bölcskei Gusztáv püspök. – Olyan református egyházak, amelyek a világon eddig két nagy szervezetbe tömörültek, felismerték, hogy fontosabb egy családba tartozni, mint azt hangsúlyozni, miben különbözünk egymástól. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a két szervezetből, a Református Világszövetségből, és a Református Ökumenikus Tanácsból egy új, most már az egész világon meglévő református egyházakat magába foglaló közösséget hoznak létre.”

Bölcskei Gusztáv szerint Grand Rapids egyik hangsúlyos kifejezése a közösség. „Nem arról van szó, hogy eddig a Református Világszövetségben 80 millióan voltunk és még most 5 millióan csatlakoztak ehhez a szervezethez, hanem arról, hogy mennyire vesszük komolyan az egy közösséghez való tartozást. Ezért is volt a nagygyűlés egész témájának a meghatározó bibliai motívuma az Efézusi levélből kiragadott gondolat: „A lélek egységét a békesség kötelékével őrizzük meg.”

„Az egyesülő nagygyűlés szép és felemelő, az egyháztörténetben fontos szerepet betöltő esemény volt. Örülünk annak, hogy egy kicsit mi, magyar reformátusok ezt megelőlegeztük, amikor 2009. május 22-én a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata ugyanennek a gondolatnak a jegyében mondta ki a mi egységünket.”

Grand Rapidsben elfogadtak egy alkotmányt, melyben többször elhangzik két kifejezés, a közösség, és az igazságosság. „Az új alkotmány lényege, hogy az alkotó tagegyházak valóban komolyan veszik az együvé tartozásukat, egymás kölcsönös elismerését, a szószéki, úrasztali közösséget, az egymás egyházában szolgálatot végzők elismerését, és abban a szövetségben akarnak együtt lenni. Ennek van egy vertikális vonulata, az Istennel való közösség, és van egy horizontális vonulata is, az egymással való közösség megőrzése” – mondta Bölcskei Gusztáv.

Ehhez a gondolathoz csatlakozik a másik fontos kifejezése az alkotmánynak, mégpedig az igazságban való szövetségnek a gondolata, amely megint csak magában hordozza ezt a kettős vonulatot: „Isten bennünket megigazító kegyelmét, és annak az igazságnak az érvényre jutását, amelyik az élet minden területén, az egyházon belül, és az egyházon kívül is érvényre tudja juttatni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy egészséges, Krisztus-központú és emberre figyelő közösség jöhet létre.”

A nagygyűlés végén a tagegyházak delegáltjai egy zárónyilatkozatot is elfogadtak, melynek több pontja közvetlenül is érintette a magyar reformátusok közösségét. A zárónyilatkozat említést tesz például a szlovákiai nyelvtörvényről is. Bölcskei Gusztáv ezt egyértelműen a magyar delegáció sikereként élte meg.

„Ez jelentős lépés, és örülünk annak, hogy ez a közösség megértette, miről van szó. Nem két nép, a szlovák és a magyar civakodik egymással, hanem egy olyan alapvető jog sérült, amely mellett nem mehetnek el szótlanul azok, akik elkötelezik magukat a közösség és az igazságosság mellett. Fontosnak tartom azt, hogy ezt a beadványunkat úgy tudtuk közösen vállalni, hogy ebben valóban benne volt a Kárpát-medencei magyar reformátusság, és a Kárpát-medencei szlovák reformátusság is, hiszen a felvidéki református egyházat a szlovák püspökhelyettes képviselte, akivel előzetesen is egyeztettük a beadványt, és aki a nagygyűlés ideje alatt is egyértelműen támogatta ezt a kérésünket. Ezzel valóban azt tudtuk elérni, ami ritkán sikerül magyar delegációnak: úgy tudtuk a közösség elé tárni a minket érintő ügyeket, hogy azt meg tudták érteni a tőlünk távol élő egyházak küldöttei is. Ugyanezt tudom mondani az egyházi ingatlanok rendezésének a kérdésében is, amelyeket főleg a Romániában élő reformátusok kérésére helyeztünk el a dokumentumban.”

A püspök úgy véli, jól és eredményesen tudott együttműködni a Kárpát-medencéből delegált csapat, valamint kiemelte a magyar fiatalság nagygyűlésen végzett munkáját is. Az ifjú teológusok konferenciáján, valamint a negyvennégy segítő között két-két fiatal is képviselte hazánkat, a záróistentisztelet egyik elemét pedig egy ifjú magyar teológus javasolta.

Véget ért a nagygyűlés, de vajon milyen hatás gyakorolhat az új szervezet a magyar reformátusságra? Bölcskei Gusztáv szerint mivel a Világközösségnek különböző területi szervezetei vannak, nekünk, magyaroknak elsősorban az európai regionális szervezetben való jelenlét, és az ott folyó munka fontos.

„Azt mindenképpen érezhetjük, és megtapasztalhatjuk, hogy tudunk adni ennek a közösségnek, és fogunk tőlük kapni is. Olyan egyszerű dolgoktól elkezdve, hogy egy tőlünk kisebb egyház új tisztségviselőinek a beiktatásán megjelenhetünk, például Litvániában most szeptemberben iktatják be az új megválasztott szuperintendenst, az ottani püspököt, és ott lesz a Magyarországi Református Egyház képviselete. Ez a litván reformátusoknak fontos, mert a szemükben mi vagyunk a nagy testvérek, hiszen csupán néhány ezren vannak. Grand Rapids hatását abban is érzékelhetjük, hogy amikor az árvíz híre eljutott a német reformátusokhoz, azonnal gyűjtést szervezetek a magyar árvízkárosultak megsegítésére. De említhetném a református teológiai közös gondolkodásnak, az istentisztelet fontosságának a felismerését, vagy éppen a mindennapi társadalmi kérdésekkel való komoly bibliai alapon történő foglalkozást is. Ebben tudjuk egymást erősíteni és segíteni, és hogyha alkalom adódik rá, akkor természetesen úgy is lehet testvér-gyülekezeti kapcsolatokat létrehozni, hogy az nem szorítkozik csak a magyar-magyar kapcsolatokra. Ezeket mind lehetőségként kell megélnünk, és remélem, hogy ezzel tudunk is majd élni.”

Fodor Zsófia

 

Normal 0 21

„A lélek egységét a békesség kötelékével őrizzük meg”

 

 

Hogyan tudja a világ reformátussága beteljesíteni az egység, és a közösség megélését, és a magyar reformátusok hogyan tudnak élni, a kínálkozó lehetőségekkel? – ez a kérdés a nemrég véget ért Grand Rapids-i nagygyűlés után. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke úgy véli, mindezt nagyban befolyásolja, hogy mennyire vesszük komolyan az egy közösséghez való tartozást.

 

„A Grand Rapids-i nagygyűlést talán azzal tudjuk a leginkább jellemezni, ha ugyanazt a kifejezést használjuk rá, mint amit május 22-e kapcsán már többször is hangsúlyoztunk, ez pedig a családegyesítés – mondta az Európa Rádiónak Bölcskei Gusztáv püspök. – Olyan református egyházak, amelyek a világon eddig két nagy szervezetbe tömörültek, felismerték, hogy fontosabb egy családba tartozni, mint azt hangsúlyozni, miben különbözünk egymástól. Arra az elhatározásra jutottak, hogy a két szervezetből, a Református Világszövetségből, és a Református Ökumenikus Tanácsból egy új, most már az egész világon meglévő református egyházakat magába foglaló közösséget hoznak létre.”

 

Bölcskei Gusztáv szerint Grand Rapids egyik hangsúlyos kifejezése a közösség. „Nem arról van szó, hogy eddig a Református Világszövetségben 80 millióan voltunk és még most 5 millióan csatlakoztak ehhez a szervezethez, hanem arról, hogy mennyire vesszük komolyan az egy közösséghez való tartozást. Ezért is volt a nagygyűlés egész témájának a meghatározó bibliai motívuma az Efézusi levélből kiragadott gondolat: „A lélek egységét a békesség kötelékével őrizzük meg.”

 

„Az egyesülő nagygyűlés szép, és felemelő, az egyháztörténetben fontos szerepet betöltő esemény volt. Örülünk annak, hogy egy kicsit mi, magyar reformátusok ezt megelőlegeztük, amikor 2009. május 22-én a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata ugyanennek a gondolatnak a jegyében mondta ki a mi egységünket.”

 

Grand Rapidsban elfogadtak egy alkotmányt, melyben többször elhangzik két kifejezés, a közösség, és az igazságosság. „Az új alkotmány lényege, hogy az alkotó tagegyházak valóban komolyan veszik az együvé tartozásukat, egymás kölcsönös elismerését, a szószéki, úrasztali közösséget, az egymás egyházában szolgálatot végzők elismerését, és abban a szövetségben akarnak együtt lenni. Ennek van egy vertikális vonulata, az Istennel való közössége, és van egy olyan horizontális vonulata is, az egymással való közösség megőrizése” – mondta Bölcskei Gusztáv.

 

Ehhez a gondolathoz csatlakozik a másik fontos kifejezése az alkotmánynak, mégpedig az igazságban való szövetségnek a gondolata, amely megint csak magában hordozza ezt a kettős vonulatot: „Isten bennünket megigazító kegyelmét, és annak az igazságnak az érvényre jutását, amelyik az élet minden területén, az egyházon belül, és az egyházon kívül is érvényre tudja juttatni azokat a szempontokat, amelyek alapján egy egészséges, Krisztus-központú és emberre figyelő közösség jöhet létre.”

 

A nagygyűlés végén a tagegyházak delegáltjai egy zárónyilatkozatot is elfogadtak, melynek több pontja közvetlenül is érintette a magyar reformátusok közösségét. A zárónyilatkozat említést tesz például a szlovákiai nyelvtörvényről is. Bölcskei Gusztáv ezt egyértelműen a magyar delegáció sikereként élte meg.

 

„Ez jelentős lépés, és örülünk annak, hogy ez a közösség megértette, miről van szó. Nem két nép, a szlovák és a magyar civakodik egymással, hanem egy olyan alapvető jog sérült, amely mellett nem mehetnek el szótlanul azok, akik elkötelezik magukat a közösség és az igazságosság mellett. Fontosnak tartom azt, hogy ezt a beadványunkat úgy tudtuk közösen vállalni, hogy ebben valóban benne volt a Kárpát-medencei magyar reformátusság, és a Kárpát-medencei szlovák reformátusság is, hiszen a felvidéki református egyházat a szlovák püspökhelyettes képviselte, akivel előzetesen is egyeztettük a beadványt, és aki a nagygyűlés ideje alatt is egyértelműen támogatta ezt a kérésünket. Ezzel valóban azt tudtuk elérni, ami ritkán sikerül magyar delegációnak; úgy tudtuk a közösség elé tárni a minket érintő ügyeket, hogy azt meg tudták érteni a tőlünk távol élő egyházak küldötte is. Ugyanezt tudom mondani az egyházi ingatlanok rendezésének a kérdésében is, amelyeket főleg a Romániában élő reformátusok kérésére helyeztünk el a dokumentumban.”

 

A püspök úgy véli jól és eredményesen tudott együttműködni a Kárpát-medencéből delegált csapat, valamint kiemelte a magyar fiatalság nagygyűlésen végzett munkáját is. Az ifjú teológusok konferenciáján, valamint a negyvennégy segítő között két-két fiatal is képviselte hazánkat, a záróistentisztelet egyik elemét pedig egy ifjú magyar teológus javasolta.

 

Véget ért a nagygyűlés, de vajon milyen hatás gyakorolhat az új szervezet a magyar reformátusságra? Bölcskei Gusztáv szerint mivel a Világközösségnek különböző területi szervezetei vannak, nekünk, magyaroknak elsősorban az európai regionális szervezetben való jelenlét, és az ott folyó munka fontos.

 

„Azt mindenképpen érezhetjük, és megtapasztalhatjuk, hogy tudunk adni ennek a közösségnek, és fogunk tőlük kapni is. Olyan egyszerű dolgoktól elkezdve, hogy egy tőlünk kisebb egyház új tisztségviselőinek a beiktatásán megjelenhetünk, például Litvániában most szeptemberben iktatják be az új megválasztott szuperintendenst, az ottani püspököt, és ott lesz a Magyarországi Református Egyház képviselete. Ez a litván reformátusoknak fontos, mert a szemükben mi vagyunk a nagy testvérek, hiszen csupán néhány ezren vannak. Grand Rapids hatását abban is érzékelhetjük, hogy amikor az árvíz híre eljutott a német reformátusokhoz, azonnal gyűjtést szervezetek a magyar árvízkárosultak megsegítésére. De említhetném a református teológiai közös gondolkodásnak, az istentisztelet fontosságának a felismerését, vagy éppen a mindennapi társadalmi kérdésekkel való komoly bibliai alapon történő foglalkozást is. Ebben tudjuk egymást erősíteni és segíteni, és hogyha alkalom adódik rá, akkor természetesen úgy is lehet testvér-gyülekezeti kapcsolatokat létrehozni, hogy az nem szorítkozik csak a magyar-magyar kapcsolatokra. Ezeket mind lehetőségként kell megélnünk, és remélem, hogy ezzel tudunk is majd élni.”

 

 

Fodor Zsófia

Istent keresem

Bír 1,16–2,5

„Kivezettelek benneteket Egyiptomból, és behoztalak erre a földre,” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink