426 éve kezdődött a Vizsolyi Biblia kinyomtatása

2015. február 18., szerda

A magyar kultúra csúcsa és forrása.

426 éve, 1589. február 18-án kezdődött és 1590. július 20-án fejeződött be a mai Borsod- Abaúj - Zemplén megyében fekvő Vizsolyban a XVI. századi magyar nyelv páratlan dokumentumának, a Vizsolyi Bibliának kinyomtatása. Vizsoly a mai napig nevezetes arról, hogy itt látott napvilágot nyomtatott formában az első teljes magyar nyelvű Biblia. A fordítást irányító gönci lelkipásztorról, Károlyi (Károli) Gáspárról Károlyi-Bibliának is nevezik. Ez a könyv a legrégibb fennmaradt, (és ma is használt) teljes szövegű, magyar nyelvre lefordított Szentírás. A nyomtatás fáradtságos munkáját Vizsolyban a lengyel Mantskovit (vagy Mantskovits) Bálint végezte. A fordítást és a nyomtatást szívügyének tekintette és bőkezű adománnyal segítette Rákóczi Zsigmond, a település ura, a későbbi erdélyi fejedelem. A főúr ezzel a tettével megalapozta a Rákóczi család Biblia szeretetét és a magyar kultúra támogatásával későbbi generációk számára példaként szolgált.

A Biblia fordítása

A Biblia fordítói közül egyet ismerünk biztosan, Károlyi Gáspár református esperes gönci lelkészt. Az Újszövetség egységes nyelvezetéből valószínűsíthető, hogy ezt a részt teljes egészében Károlyi fordította le. A Biblia címlapján nem szerepel a neve, de az előszóból kiderül, hogy a fordításon kívül, melyet nem egyedül végzett, Ő készítette el a lapszéli jegyzeteket és a fejezetek összefoglalóit, ún. „summáit" is.

A fordítás elkészültét hosszú évek munkája előzte meg. A kérdésre, hogy kik lehettek a fordító-társak, a Szenci Molnár Albert által 1608-ban kiadott Hanaui Biblia ajánlásában található eligazítás: „Magyarországi Anya Szent Egyháznac Elöljáró Tanítói"voltak. Feltehetően külföldi egyetemen végzett, vezető tisztséget viselő, illetve kiemelkedő fontosságú helyen szolgáló prédikátorokról van szó.

A Vizsolyi Biblia nyitólapján a címfelirat mellett Magyarország griffmadarak által közrefogott címere szerepel. Ezt követi Károlyi Gáspár Elöljáró beszéde, majd az ószövetségi könyvek, melyeket két nagyobb egységbe szerkesztettek, s önálló címlap választ el egymástól.
Az Újszövetség címlapjának kezdő szavai:''A mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentoma'', alatt nyomdászjelvény látható.
Károlyi Gáspár az egyes fejezetek elé tartalmi összefoglalásokat készített, a nehezebb részeket megmagyarázta, gyakran az egyik bibliai részt egy másikkal világította meg, és könnyen érthető példákkal szemléltette.

A Biblia 2412 oldalas. A mintegy hat kilogramm súlyú könyv két kötetben, nyolcszáz példányban jelent meg. A Biblia nyomdásza a lengyel Mantskovit Bálint, aki Bornemisza Péter (1535-1584) hívására érkezett a Magyar Királyság területére. Bornemisza Péter halála után főúri pártfogók segítségével vásárolta meg a nyomda felszerelését. Mantskovit 1588 második felében költözött Vizsolyba a nyomdával együtt. A nagy feladathoz új betűket kapott, a papírt pedig Lengyelországból hozták. A nyomtatást 1589. február 18-án kezdték, és másfél év múlva, 1590. július 20-án fejezték be. A szedőknek négy és fél millió betűt kellett a papíron elhelyezniük. A nyomdának négy sajtója volt és négy szedő dolgozott azokkal.

Szabó András irodalomtörténésznek 1982-ben sikerült az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében őrzött, addig ismeretlen dokumentumot a Vizsolyi Biblia nyomdai kézirataként beazonosítani. A megtalált két lap Jeremiás könyvéből való. Az oldalszámozás azt bizonyítja, hogy az egyes bibliai részek a kézirat készítésekor önálló egységek voltak.

Fennmaradt példányok

Az elmúlt évszázadok történelmi viharaiban az 1590-ben nyomtatott 700 - 800 kötet nagy része megsemmisült. Mai ismereteink szerint 52 példányt őriznek Európa könyvtáraiban. A sértetlen és többé-kevésbé hiányos példányok kulturális örökségünk féltett kincsei. Épen maradt kötetet őriznek többek között Pozsony, Budapest, Kolozsvár, és Koppenhága városában. A Vizsolyi Református Egyházközség templomában megtekinthető Szentírást 1940-ben kapta a gyülekezet az Országos Bethlen Gábor Szövetség ajándékaként. Ez az 53. ismert példány.

A Vizsolyi Biblia kinyomtatásának 300. jubileumán a gönci református templom kertjében avatták fel a bibliafordító lelkipásztor szobrát. Az emlékmű Károlyi Gáspárt elmélyült munka közben ábrázolja. Az 1890. szeptemberében tartott ünnepség tiszteletére írta Szász Károly (1829-1905) a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke versét, melyben Károlyi Gáspárt személyes hangvételben szólítja meg. A költemény szinte minden versszaka a „fordíts" felszólítással kezdődik, hangsúlyossá téve, hogy Károlyi Gáspár eszközként, egyedül Isten lelke által vezetve végezze a rábízott feladatot. A bibliafordítás egész embert kívánó semmi máshoz nem hasonlítható felelősségteljes tevékenység, a teljesség és tökéletesség elvárásának kell, hogy eleget tegyen.
KÁROLI GÁSPÁR szobra előtt (részlet Szász Károly verséből)

„Fordíts — az Úr Szent Lelke által
Telis-tele írt lapokon:
És nap-világgal, mécs-világgal,
Szent ihletés a homlokon,
Ird — a hogy írva ott találod,
Hozzá ne tégy, sem el ne végy —
Egy életed és egy halálod,
Te a lélek tolmácsa légy!"

Károli Gáspár emlékezete

XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN KÉT ALKALOMMAL IRÁNYULT KIEMELT FIGYELEM A VIZSOLYI BIBLIÁRA, ÉS A SZENTÍRÁS MAGYARRA FORDÍTÓJÁRA, KÁROLYI GÁSPÁRRA. 1929-BEN KÁROLYI SZÜLETÉSÉNEK 400. ÉVFORDUJÁT ÜNNEPELTÉK AZ ERDÉLYI ÉS KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI MAGYAR PROTESTÁNSOK. AZ ÉVFORDULÓRA ÍRTA NEVES KÖLTŐ, REMÉNYIK SÁNDOR (1890-1941) A „FORDÍTÓ" CÍMŰ VERSÉT.

„Alkotni könnyebb: a szellem szabad,
A képzelet csaponghat szerteszét,
Belekaphat a felhők üstökébe,
Felszánthatja a tenger fenekét,
Virágmaggal eget-földet bevethet,
Törvénnyé teheti a játszi kedvet,
Zászlóvá a szeszélyt, mely lengve lázad,
S vakmerőn méri Istenhez magát...
Az alkotás jaj, kísértetbe is visz.
A fordítás, a fordítás - alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.
Az, kinek szellemét ma körülálljuk,
A Legnagyobbnak fordítója volt,
A Kijelentés ős-betűire
Alázatos nagy gonddal ráhajolt.
Látom: előtte türelem-szövétnek,
Körül a munka nehéz árnyai:
Az Igének keres magyar igéket.
Látom, hogy küzd: az érdes szittya nyelv
Megcsendíti-e Isten szép szavát?
És látom: győz, érdes beszédinek
Szálló századok adnak patinát.
Ó, be nagyon kötve van Jézusához,
Félig ő viszi, félig Jézus őt.
Mígnem Vizsolyban végül megpihennek,
Együtt érve el egy honi tetőt.
Amíg mennek, a kemény fordítónak
Tán verejtéke, tán vére is hull,
De türelmén és alázatán által
Az örök Isten beszél - magyarul."
Kolozsvár, 1929. március 12.

Ravasz László (1882-1975) a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökeként az alábbiakat mondta a Vizsolyi Biblia megjelenésének 350. évfordulóján rendezett központi ünnepségen:
„Az a tény, hogy egy nép életében s éppen a magyar nép életében, a Biblia lefordítás révén élő könyv, a nép könyvévé lett, éppen olyan jelképes belekapcsolódást jelent az egyetemes nyugateurópai műveltségbe, mint amilyet Szent István a magyar nép megkeresztelésével hajtott végre. Méltán lehet nevezni a Biblia elterjedését a Szent Lélek keresztségének. Ennek a Léleknek volt alázatos, törékeny s nekünk mégis drága edénye a Károli Gáspár bibliafordítása."
Ravasz László életének utolsó időszakában Leányfalun a Károlyi – Biblia újszövetségi részének revidiált fordítását készítette el, mely elsőként 1971-ben az Egyesült Államokban jelent meg.

Millisits Máté

Istent keresem

2Krón 1,1–17

„Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és ezt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink