A mi bizalmunkból

2018. április 07., szombat

A fiatal generációk beleszülettek, az idősebbek még harcoltak érte. Azt tartják, hogy a demokrácia ünneplése, ha élünk a választójogunkkal és szavazunk. Lehetőség vagy evangéliumi kötelesség állást foglalnunk közéleti kérdésekben? – Ennek is utánajártunk összeállításunkban.

Vasárnap szavaz az ország. Áder János köztársasági elnök április 8-ára tűzte ki az általános országgyűlési választások időpontját. A választójoggal rendelkező állampolgárok reggel hat és este hét óra között adhatják le voksukat a több mint tízezer szavazókör egyikében. A Magyarországi Református Egyház elnöksége januári közleményében arra buzdította „a reformátusokat és minden jóakaratú magyart, hogy éljenek választójogukkal és szavazatukkal járuljanak hozzá Magyarország jövőjének alakításához”.

Miért érték a demokrácia?

„A választójog nem volt mindig természetes, fontos értéknek tartjuk, hogy demokratikus országban élhetünk” – fogalmaznak az egyházvezetők az említett felhívásban. De mit takar pontosan a demokrácia fogalma? „A képviseleti demokrácia a mai modern demokratikus államok általánosan elterjedt hatalomgyakorlási formája” – siet a segítségünkre a válasszal Császár Péter politológus. Emlékeztet arra is, hogy mind a demokrácia, mind a politika fogalmát az ókori athéniaknak köszönhetjük.

Képviseleti demokráciának azt a politikai rendszert nevezzük, amikor az állampolgárok nem személyesen vesznek részt a közügyek eldöntésében, hanem rendszeres időközönként képviselőket választanak maguk helyett erre a feladatra. Ugyanakkor egyes felfogások szerint a demokrácia nem pusztán a többségi akarat érvényesülésének értéksemleges elve, sokkal inkább a társadalmi állapotok egyenlősége, a közjó megvalósulásának intézményesített eszköze. A szakember szerint úgy is definiálhatjuk, mint a szabadság és a politikai egyenlőség együttes érvényesülését biztosító hatalmi berendezkedést.

„A demokratikus rendszer összetevői révén jogunk és képességünk van a hatalomgyakorlás befolyásolására. A választás alkalmával lehetőség adódik arra, hogy hatást gyakoroljunk a döntéshozókra, illetve a magyar választási rendszerből kiindulva négyévente megerősíthetjük, vagy számon kérhetjük azon képviselőket, akik a mi bizalmunkból lettek a közhatalom-gyakorlás jogával felruházva” – sorolja a pozitívumokat Császár Péter. „Gondoljunk csak bele, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha őszinte visszajelzést, építő kritikát vagy épp támogatást kapunk a személyes életünkben! A választás épp ilyen mechanizmusként szolgál a hatalmi pozícióban lévők számára” – érvel a politológus.

170 éve csak a népesség 7 százaléka választhatott

A politikai egyenlőség gondolata egyáltalán nem új keletű, noha a gyakorlatban sokáig csak álom volt – hazánkban is. 1848-ig rendi országgyűléseket hívtak össze a magyar uralkodók, vagyis az ország ügyeiről a főnemesek, főpapok alkotta felső, valamint a vármegyei nemesség által választott követeket tömörítő alsó tábla határozott. A képviselőválasztás jogát, a forradalom hatására született 1848. évi V. törvénycikk helyezte új alapokra, elismerve a népképviselet elvét.

A választás és a választhatóság ettől kezdve már nem csak a nemesek előjoga volt, és nem is lehetett örökölni, hanem vagyoni helyzethez, független egzisztenciához és értelmiségi foglalkozáshoz kötődött. A reformot követően négyszer többen vehettek részt a politikai döntéshozatalban, ám ők még így is csak a népesség hét százalékát alkották. A két világháború között tovább bővült a politikai jogokkal bírók köre, ám a valóban általános, titkos és egyenlő választójogot csak 1945-ben vezették be Magyarországon, a kommunista hatalomátvétel nyomában kiépülő egypártrendszer pedig hosszú időre súlytalanná tette ezt a demokratikus intézményt.

Az Országház 1896 óta ad helyet a parlamenti munkának

A rendszerváltást követően 1990 tavaszán tartották az első szabad országgyűlési választásokat hazánkban, a második fordulót épp április 8-án. A választójoggal rendelkezők azóta hat alkalommal dönthettek arról, hogy kikre bízzák az ország ügyeinek intézését – és így tehetnek ezen a hétvégén is.

Hatalmilag és emberileg paradox tér?

Alaptörvényünk kimondja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam, amelyben a közhatalom forrása a nép. A nép a hatalmát választott képviselői útján, illetve kivételesen közvetlenül (népszavazás során) gyakorolja. Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán részt vegyen, kivéve, ha bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességeinek korlátozottsága miatt ettől a bíróság eltiltotta.

A jelenleg hatályos törvények szerint egyfordulós, vegyes választási rendszerben választjuk meg az országgyűlési képviselőket (106-ot egyéni választókerületben, 93-at pedig országos listáról). A magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgárok két szavazattal rendelkeznek: egyiket egyéni választókerületi jelöltre, a másikat pártlistára vagy nemzetiségi listára adhatják le. A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok egy listás szavazattal rendelkeznek, amelyet levélben adhatnak le.

És miért megy el szavazni az ember, ha keresztyén? „Ha summázni kellene, akkor azt mondanám, hogy nincs olyan területe az életnek, ahol ne szólna az evangélium, így ebben a morálisan, hatalmilag és emberileg paradox térben is tudunk az Úr biztos sarokkövére támaszkodni. A szavazás pedig több mint lehetőség, egyfajta feladat a tudatos államalkotói létből következő felelősségteljes döntésre” – mondja Császár Péter.

Kapcsolódó írások a hit és közélet témájában:
A hit nem magánügy
Közélet és szolgálat

Államforma a Szentírás szerint

A Bibliában egyébként nem találunk konkrét eligazítást a mai értelemben vett állam formájára nézve. A keresztyénség kialakulásának időszakában a társadalomszerveződés formája a császárság volt, majd a keresztyénség többféle államformában volt kénytelen élni, a császárságtól kezdve az alkotmányos monarchián és diktatúrán keresztül a demokráciáig. Éppen ezért – ahogy Fazakas Sándor teológusprofesszor fogalmaz – a Szentírás és a hitvallásaink nem mintát adnak, hanem normákat és impulzusokat, igéből nyert felismeréseket nyújtanak ahhoz, hogy az állam be tudja tölteni feladatát.

Magyarország államformája kilenc és fél évszázadon keresztül királyság volt

„Ilyen formán pártpolitikai programoktól függetlenül az állam feladata az együttélés rendjének, azaz külső kereteinek biztosítása, hogy szabadság, béke és igazságosság határozza meg az emberek együttélését” – mondja a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) Szociáletikai és Egyházszociológiai Tanszékének vezetője, aki az illúziók elkerülése érdekében azt is hozzáteszi, minden állomforma hordoz magán valamit a totalitárius jegyekből.

Erősíteni a társadalmi felelősségvállalást

„A keresztyén ember közéleti felelőssége nem szorítkozhat és nem redukálható le a négyévente esedékes parlamenti választásokra, illetve az időközi önkormányzati vagy legújabban európai parlamenti választásokra” – fogalmaz a DRHE tanára. Mint mondja, a szavazáson való részvétellel élni kell, ahogy erre egyházunk is felhívja tagjai figyelmét – de ez önmagában nagyon kevés: a közéleti felelősséget a szavazások közötti időszakban kellene elmélyíteni. „A segítségnyújtás az egyház részéről tehát abban állhat, hogy teremtse meg azokat a fórumokat és kereteket, ahol a közélethez való viszonyulás, valamint egyéni és közösségi felelősség megélésének lehetőségeit el lehet sajátítani, be lehet gyakorolni – teszi hozzá.

„Nemcsak állást foglalhat az egyház közéleti kérdésekben, hanem az evangéliumból fakadó kötelezettsége is” – hangsúlyozza Fazakas Sándor, aki egyben emlékeztet is: ezt senki nem vitathatja el tőlünk, mint ahogy az igehirdetés szabadsága sem korlátozható. Mint mondja, az egyház küldetése a világban nem más, mint „Isten akaratát megérteni és megértetni az emberekkel.” Ott pedig, ahol Isten akaratát felismerik, más szóval az evangéliumnak engedelmeskedik a hívő ember és közösség, ott nem lehet közömbös a másik ember sorsa és életkörülményei iránt.

„Azonban vigyázni kell, hogy az egyház közéleti állásfoglalása ne merüljön ki morális dörgedelmekben – teszi hozzá. – Kompetens állásfoglalásokra van szükség, ehhez pedig az kell, hogy az egyház – erre hivatott tanítói és tisztségviselői által – képes legyen mindenkor tárgyilagosan elemezni azt a helyzetet, amelyre az állásfoglalás vonatkozik; és tudjon teológiailag is elmélyült válaszokat adni a kor kihívásaira.” Fazakas Sándor szerint, ha ez a tárgyilagos helyzetelemzés és a teológiai reflexió nem jár együtt, súlytalanná válhat az egyház közéleti állásfoglalása.  

Válaszok nélkül – még

A teológus különböző kérdésekre is felhívja a figyelmet, amelynek megvitatásához az egyházban meg kellene teremteni a kereteket: Mikor kell szólnia az egyháznak társadalmi-közéleti kérdésekben és mikor kell inkább hallgatnia? Mi lehet a szólásnak vagy a hallgatásnak a mértéke? Képesek vagyunk mi definiálni, mi a keresztyén társadalmi felelősség lényege vagy engedjük, hogy ezt kívülről mondják meg nekünk? Mit jelent a „több demokráciát” elve a társadalomban és – horribile dictu − az egyházban? Ráerőltetheti-e a társadalom vagy az állam a maga elképzelését hitről, világnézetről, keresztyénségről az egyház tagjaira? Meddig mehet el az egyház olyan feladatok átvállalásában, amelyek egyébként minden jogállamban elsőrenden az állam feladata? Ki képviselheti az egyház (teológiai-etikai felismerésből fakadó) véleményét közéleti kérdésekben, csak az egyházvezetők vagy minden keresztyén?

„A kérdéssor folytatható, de a probléma az, hogy ilyen diskurzust, vitafórumokat és készséget – néhány kivételtől eltekintve – nem nagyon látok a történelmi egyházak háza táján – mutat rá Fazakas Sándor. – Pedig e nélkül »könnyűnek találtatik« az egyház és a keresztyénség a hatalom mindenkori birtokosainak szemében.”

Farkas Zsuzsanna – Feke György
Fotó: Biró István/MTI, Dimény András, Füle Tamás/parokia.hu, Kalocsai Richárd

A közelmúltban több közéleti fórumot is útjára indítottak a reformátusok, felismerve, hogy az eszközeire hagyatkozó világban még nagyobb hatása lehet az élő szónak és vitának a keresztyénség és a nemzet sorskérdéseiben. Tavaly nyáron újjáélesztették a Reformátusok Szárszói Konferenciáját. A választások finisében négypárti vitát rendezett a Károli Gáspár Református Egyetem lelkészsége a hittudományi karon, ahol négy különböző pártállású politikus fejtette ki nézeteit a zsúfolásig megtelt díszteremben. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány havonta rendez zártkörű műhelyeket, ahová saját területükön meghatározó református gondolkodókat és közéleti személyiségeket hívnak közös elmélkedésre, beszélgetésre, disputára. Szintén az alapítvány szervezi KONFESZT elnevezéssel azt a kollégiumot, ahol minden hónap egyik hétvégéjén a közélet iránt érdeklődő keresztyén fiatalok izgalmas előadásokat hallgathatnak meg szaktekintélyektől, valamint betekinthetnek a közélet és a politika kulisszái mögé.

Istent keresem

Zak 8

„...az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →