Az erdélyi református építészeti örökség védője

2013. december 20., péntek

Száztíz éve született Debreczeni László, aki az erdélyi református építészet megmentésére szánta egész életét.

Debreczeni László Marosvásárhelyen született 1903. december 18-án. Középfokú tanulmányait 1919 és 1923 között a kolozsvári technikumban végezte, majd népművészetet és építészetet tanult. 1925-ben ismerkedett meg Kelemen Lajos történésszel, akinek ösztönzésére kezdte lerajzolni Erdély középkori műemlékeit.

Huszonöt éves korában, 1928-ban levélben hívta fel Makkai Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének a figyelmét a vezetése alatt álló egyházkerület épületállományának pusztulására. Az általa1928-ban lerajzolt templomok és haranglábak linónyomatait még abban az évben kiadták képeslapokon. Következő évben jelent meg az „Erdélyi református templomok és tornyok"című könyve, amelyben áttekintést adott az erdélyi református építészet több évszázados örökségéről. Ebben az alábbi szavakkal foglalta össze értékmentő programját:

„A még meglévő ép emlékek mellett a romok pontos műszaki felvételezése, lerajzolása, rájuk vonatkozású leírások, rajzok felkutatása és ezeknek nyomán való rekonstruálása, hányódó, veszendő műrészleteinek akár múzeumi úton, akár újonnan épülendő templomoknál való felhasználása általi megmentése is célunk. „Modernűl" átalakított régi templomok képeinek rekonstruálása öregemberek emlékezései vagy más nyomok alapján....faragott festett berendezések méret és rajzszerinti felvételei, ahol elpusztultak nyomainak felkutatása , régi harangok feliratainak hű lemásolása, álló emlékeknél az átalakítások folyamán elfalazott műrészek felfedése, ötvösmunkák, hímzésmunkák lerajzolása: mind-mind e munka keretébe tartoznak.....
Minden  elhulló, kallódni hagyott kő, vagy más emlék egy-egy rég elköltözött drága léleknek újbóli és végleges halálát és minden pusztulásra hagyott, tudatlanságból, álszégyenből halálra  ítélt épület lebontása, nyom nélküli eltüntetése kultúránk egy-egy  gyökérszálának elvágását jelenti s egy-egy lassú de biztos lépés az öngyilkosság felé. Ennek meggátlását, a pusztulásnak feltartoztatását akarjuk s ezért szükségesnek tarjuk, hogy ezek az élő, beszédes emlékek ne csak visszavonultan önmaguknak, de másoknak is, mindenkinek beszéljenek."

Az Erdélyi Református Egyházkerület megbízása alapján Debreczeni László 1928 és 1944 között az építészeti emlékek és műtárgyak összeírásával, műemléképületek gondozásával, épülettervezéssel foglalkozott.Az ő tervei alapján újították fel a magyarkiskapusi református templomot.

1949-től a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, később az Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet műszaki felelőse, majd 1955-től nyugalomba vonulásáig lektora volt, népművészetet és ábrázoló geometriát tanított. Kolozsváron 1986. szeptember 20-án hunyt el.

Az építészeti örökség terén végzett értékmentő munkássága Kós Károly mellett a XX. századi erdélyi református kultúra kiemelkedő személyiségévé tette Debreczeni Lászlót.

Millisits Máté

Istent keresem

2Tim 1,1–7

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →