Barnabás és Pál vagy Pál és Barnabás

2013. május 18., szombat

Barnabás nélkül Pál talán el sem indul missziói útjára, Pál hittérítő tevékenysége mégis sokkal köztudottabbá vált. Annak aktualitását, hogy a háttérbe került apostolt közelebbről is megismerjük, az adja, hogy a pünkösdvasárnapra szóló Bibliaolvasó kalauz szerinti igeszakaszban Barnabás külön útra indul. (ApCsel15,36-41)

Barnabásról az Újszövetség számos helyen ír. Legtöbbször és leghangsúlyosabban az Apostolok Cselekedeteiben kap szerepet. Itteni történetei közül is kiemelkedik találkozása Pál apostollal, közös missziói útjuk, majd útjaik különválása. A Korinthusiakhoz írt első levélben, valamint a Galatákhoz írt levélben szintén találkozhatunk vele, végül a Kolosséiakhoz írt levélben is felbukkan a neve, de már csak az említés szintjén.

Háttérben

Barnabás személye, életútja nem választható el Pálétól. Markus Öhler „Barnabás a középút embere" című könyvében kielemzi, hogy Barnabás huszonháromszor szerepel az Apostolok Cselekedeteiben, de tizennégyszer Pállal összefüggésben. Talán ez is lehet az oka annak, hogy bár Barnabás vette maga mellé Pált – még Saulként –, és mutatta be a tanítványoknak (ApCsel 9,26-29), személye 1876-ig mégsem igazán foglalkoztatta a teológusokat. Pál apostolt fontosabbnak tartotta kutatni az óegyház és a korai kereszténység, olvasható szintén a kötetben.

A háttérbe kerülés egyik lehetséges magyarázatát Herczeg Pál teológus abban látja, hogy Pál apostolt levelek szerzőjeként is ismerjük, valamint ami fennmaradt munkásságából, az az egyház története számára nagyobb jelentőségű volt, mint Barnabásé, bármennyire kiemelkedő volt az is.

Barnabás, ciprusi lévita származású zsidóként egy konzervatívabb vonalhoz tartozott, míg Pál apostol diaszpóra zsidó volt. „A papságra és a lévitákra akkoriban külön előírások vonatkoztak − ismerteti a teológus −, amelyeket, ha tisztességben akartak élni, be is tartottak."

Küldetés

Barnabás az ősegyház egyik nagy személyisége. Jézus tizenkét tanítványa és a hét diakónus (ApCsel 6,1-7) után a misszió munkatársaként ő következik a hierarchiában. Az Újszövetségben először azt olvashatjuk róla, hogy a jeruzsálemi gyülekezet tagjaként eladja birtokát, ezzel segítve a szegényeket. (ApCsel4,36-37) „Ez egy jótékonykodó szerep, ezzel a tettével Barnabás funkciójában a diakónusok társává válik. Másik, talán még ennél is nagyobb cselekedete az, hogy tulajdonképpen vele indul el a Jeruzsálemen kívüli misszió, hiszen ő volt az, aki megismertette Pál apostolt Péterrel, és ő hívta Antiókhiába téríteni Pált" − mondja Herczeg Pál. A Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott tanára Barnabás harmadik nagy szerepeként azt jelöli meg, hogy ő volt Pál apostol tanú- és apologéta társa az apostoli zsinaton. Pál és Barnabás együtt védték a pogánymisszióban addig elvégzett munkát, elért eredményt, együtt számoltak be erről az apostoli gyűlésen.

Pált és Barnabást azért hívják el Antiókhiából, első missziói útjukról vissza Jeruzsálembe, hogy igazolják a gyűlés tagjai előtt, miért étkeztek együtt a pogányokkal és miért keresztelték meg őket. A pogánykeresztyének körülmetéléséről is nagy vita alakult ki. A választ, a végkifejletet érdekes módon a Galata levélben kapjuk meg, ahol Pál azt mondja: „elismerték, hogy rám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint ahogyan Péterre a körülmetélésé." (Gal2,7) Igaz, az nem biztos, hogy ezen az első gyűlésen hangzott el.

Markus Öhler könyvében összehasonlítja az Apostolok Cselekedeteiben és Galata levélben található barnabási cselekedeteket. Megállapítja, hogy a legfőbb különbség az apostoli gyűlés leírásánál van, és az leginkább a misszió eredményben mutatkozik meg. Pálnál csak igehirdetésről olvasunk, míg az Apostolok Cselekedetei szerint missziói sikerekről beszélhetünk. Vagy másik helyen a levél a területek felosztásáról és adománygyűjtésről ír, míg a Cselekedetek már a pogánykeresztyének befogadásáról a gyülekezetekbe.

Ars apostolica

A korabeli misszionáriusok munkájáról elsősorban Pálon keresztül kaphatunk képet. Tudjuk, Pál tudatosan ment először a zsinagógákba, ahol megragadta a lehetőségeket arra, hogy az összegyűltekhez szóljon. „Mindenhol kereste az emberekkel való találkozást" − mondja róla Herczeg Pál, aki azt is valószínűsíti, hogy nem csak a zsinagógában, hanem utcán, az akkori munkahelyeken, műhelyekben ezerféle eszközt fel tudott használni arra, hogy Isten igéjét hirdesse, eljutassa az emberekhez. „Ma nehéz elképzelni, hogy egy olyan világban, ahol számos istenség megfért egymás mellett, hogyan lehetett a plusz egyediket is propagálni. Ez a Szentlélek Isten csodája" − állítja a teológus. Hozzáfűzi, hogy az sem volt véletlen, hogy a zsidók között kezdtek téríteni, hiszen közöttük arra a masszív bázisra tudtak építeni, amit az Ószövetség jelent.

Pál apostol írja: mindenkinek mindenné lett. „A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket." (Kor 1,9) Ezt az egyetemi tanár ars apostolicának nevezi, és az olvasható ki belőle, hogy Pál mindenkivel megpróbálta a lehetséges kapcsolódási pontot megtalálni. Ugyanígy Barnabásnak is meg kellett találnia a kapcsolódási pontokat: azt, hogy kit hogyan kell megszólítani. Nincs olyan, hogy ugyannak a vasárnapi prédikációnak mindenhol hatása van, figyelmeztet Herczeg Pál. Barnabástól és az ő missziójából éppen azt lehet megtanulni, hogy ezerféle út és mód van Isten igéjének átadására, és nekünk az a feladatunk, hogy megkeressük, kinek és hogyan tudjuk a legjobban hirdetni azt úgy, hogy el is jusson hozzá, meggyőzzük őt.

Apostolok

Sem Pál, sem Barnabás apostol nem tartozott a szó klasszikus, Máté evangéliuma szerinti értelmében az apostolok közé, mivel az ő szóhasználatában ez csak Jézus tizenkét tanítványát illette meg. Máshol az apostol név bővebb értelmezést nyer, küldöttet jelent. Pál apostol, az apostoli zsinat után, baráti kézfogással kapja meg a felhatalmazást arra, hogy missziót végezzen, ettől fogva lesz egyenrangú küldött. Később Korinthusban (1Kor 9,1-6) és Galáciában ( Gal2,1-10) kezd sok minden kétségessé válni a misszióval kapcsolatban, ekkortól kezdve hangsúlyozza Pál egyre határozottban apostolságát. Írásba adja, hogy őt és Barnabást is apostolnak kell tekinteni.

A vita

Pál és Barnabás együttmunkálkodása nem volt felhőtlen, viszálymentes. A Bibliából tudjuk, Márk miatt volt nézeteltérés köztük. Márk, Barnabás unokatestvére, már az antiókhiai útról is visszafordult, nem volt hajlandó továbbmenni, mert nem akart kilépni a zsinagógák „védelméből." Herczeg Pál szerint könnyebb, egyszerűbb lehetett Jeruzsálemben téríteni, mint a diaszpórában. A világváros ma is sokkal többet elbír, mint a szórvány, márpedig ott fel kellett volna rúgni az ősök hagyományát. Igaz, azt is tudjuk, hogy Márk mindezek ellenére Ciprusig elment Barnabással missziói útján, hiszen az az unokatestvére szülőhazája volt, de később − valószínűsíti a teológus −, dolgozott benne a konzervativizmus, a pogányoktól való félelem. Mindezek ellenére Barnabás vitte volna magával Márkot a második missziói útra is, de Pál nem kívánta koloncként azt az ifjoncot, aki egyszer már cserbenhagyta őket. Emiatt indult Pál, Barnabás nélkül második útjára, és emiatt ment Barnabás külön útra. (ApCsel15,36-41)

„Ez a különválás azt mutatja meg, hogy bár Barnabás sok mindenben nem értett egyet Pál apostollal, mégsem lett ellenfelévé, nem harcolt vele, hanem békés megoldásként inkább ment tovább a saját útján. A nézeteltérések ellenére soha nem szakadt ki a Krisztustestből, és nem akart másokat sem kizárni onnan" − magyarázza a teológus, aki a Barnabással történtek tanúságaként azt is levonja, hogy ha van egy küldetésünk, az nem jelenti azt, hogy a másiknak is ugyanaz. Keressük meg a sajátunkat, ami ránk bízatott, és próbáljuk meg betölteni azt.

Kováts Annamária

Barnabás a Bibliában


Apostolok Cselekedetei
Testvéri közösség a gyülekezetben 4,32-36
Saul megtérése 9,26-30
Az első keresztyének Antiókhiában11,19-26
A Szentlélek elhívja Barnabást és Pált 13,1-3
Pál első missziói útjára indul Barnabás és Pál Ciprusban 13,4-12
A pizidiai Antiókhia zsinagógájában 13,32-52
Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában 14,6-18
Pált megkövezik, de életben marad 14,19-20
Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába 14,21-28
Vita a pogánykeresztyének körülmetéléséről 15,1-5
Jakab beszéde az apostoli gyűlésen 15,12-21
Az apostoli gyűlés határozata 15,22-26
Pál második missziói útja Barnabás külön útra indul 15,36-41


Pál levele a Galatákhoz:
Pált az apostolok elismerik Jeruzsálemben 2,1-10
Pál vitája Péterrel Antiókhiában 2,11-14

 

Pál első levele a Korinthusiakhoz:
Pál ingyenessé teszi az evangéliumot 9,1-6

 

Pál levele a Kolloséiakhoz:
Személyes üdvözletek és üzenetek 4,7-17

Istent keresem

Jn 20,19–29

„Békesség nektek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink