„Egy hatalmas sikoly, nem simogat, hanem felráz"- a Kontrasztkiállításról

2010. január 12., kedd

Ha a kisvárdai református fiatalokról esik szó, egyházunkban, de talán még azon kívül is sokaknak a színjátszás, az ifi által színpadra állított nagyszabású énekes-zenés-táncos darabok, a hit kérdéseivel foglalkozó Damaszkusz, a hazaszeretetet zászlajára tűző Pilvax, és a kettőt együtt megszólaltató A Megfeszített című rockopera jut eszébe. A Biblia évében, 2008 nyarán mégis valami egészen új ötlettel rukkolt elő a szabolcsi kisváros református gyülekezetének ifjúsága.

„Szomorúan tapasztalom, hogy még az egyházi kötődésű fiatalok közt is sokan vannak, akik egyáltalán nem is tervezik, hogy családban fognak élni. Nagyon sokan sérült vagy csonka családból jönnek, ahol az otthon nem segít, nem ösztönöz, hanem egyenesen hátráltat, és félelmek forrása” – nyilatkozta akkor Százvai László, a gyülekezet ifjúsági lelkésze, aki azt is elmondta, hogy az egyik ifjúsági bibliaórán erről beszélgetve támadt az ötletük: családi napot kellene szervezni a Biblia éve jegyében. A gondolatot végül a Tiszántúli Református Egyházkerület és a helyi testvéregyházak is felkarolták, így a július 26-án megtartott rendezvény több ezer főt megmozgató fesztivállá nőtte ki magát.

A kisvárdai fiatalokat ismerve azonban meglepődtünk volna, ha pusztán az ötletelésben merül ki tevékenységük. Nem olyan fából faragták őket! Ahogy ifjú lelkipásztoruk is mondja: „Elvünk, hogy az ifi ne pusztán egy patronált csoportja legyen a gyülekezetnek, hanem maga is tegyen hozzá valamit annak életéhez.” Ezért a szervezési feladatok elvégzése és az egyik rockopera színpadra állítása mellett még arra is futotta erejükből és kreativitásukból, hogy a családi napra összeállítsák a Kontrasztkiállítást.

Az összeállítás egyaránt bemutatja az élet árnyékos és napos oldalát, és megadja a megoldást is. A széthulló családokkal és a családon belüli erőszakkal szemben odaállítja a szerelmet és a házasságot, az apa és az anya szerepkörét; a szenvedélybetegségekkel szemben megmutatja a pótszerek nélküli élet valódi szabadságát és örömét; az abortusszal szemben a születés és a gyermekvállalás csodáját; az öngyilkossággal, céltalansággal és depresszióval szemben a küldetéses, céltudatos életet és annak valódi értelmét; és mindezt betetőzi a megváltás csodájának bemutatása.

alt

A családi napon hétszázan látták ezt a multimédiás, főleg a vizualitás nyelvén beszélő és ható, így a fiatalok által jól érthető összeállítást. „Sokakat megállított és gondolkodásra késztetett az élet legfontosabb kérdéseiről. Ezért már akkor is éreztük, hogy sokkal több lehetőség van benne, folytatni és fejleszteni kell” – mesél első tapasztalataikról Százvai László. A szervezők megkérdezték olyanok véleményét is, akik egészen távol állnak az egyháztól, de tőlük is csak biztatást kaptak: szükség van a kiállításra, mert valós és súlyos problémákat érint. Annak érdekében pedig, hogy a tárlat hiteles legyen, az ifjúsági körbe és a templomba nem járó fiatalokat is bevonták az ötletelésbe.

A kiállítás, ahogy annak ismertetőjében írják, „egy hatalmas sikoly, nem simogat, hanem felráz, nem udvarias, hanem kiált ott, ahol a legtöbben némák, építeni akar azokon a pontokon, ahol a fiatalok életében legnagyobb a rombolás”. Aki érintett a feldolgozott problémákban, annak brutálisan nyílt és őszinte lehet a tárlat megtekintése, de a döbbenet erejével hat mindenkire, aki megnézi, és gondolkodásra, döntésre készteti. A két kisvárdai középiskolában is hittant tanító fiatal lelkész tapasztalatai szerint az üzenetek csak így tolmácsolhatók hatásosan, máskülönben elmennek a fiatalok feje fölött.

alt

A tapasztalatok szerint a fiatalok nem látják, hogy cselekedeteiknek milyen következményei lehetnek. Vagy ha ismerik is azokat, nem törődnek vele, pillanatnyi problémáik elfedik előlük azokat. Egy cingár fiú különféle szerek segítségével olyan izmokat fejlesztett néhány hónap alatt, hogy ma nem fér bele a kabátjába. Ő is tudja, mondja is a lelkésznek, hogy három év múlva le fog állni a veséje, nyolc év múlva pedig a szíve is felmondja a szolgálatot, mégse teszi le a szereket. „De hát akkor miért csinálod?” – kérdezi tőle a lelkipásztor. „Legalább addig jól nézek ki” – hangzik ilyenkor a rezignált válasz.

Hogy a kiállítás nem játék, és nem véletlenül korhatáros program – megtekintését tizenhat év alattiaknak nem ajánlják –, az eddig megtörtént esetek is igazolják. Előfordult már, hogy a családon belüli erőszak témakörének videóösszeállítását látva egy fiatal, aki mint kiderült, maga is áldozat, összevizelte magát, egy idősebb férfi pedig majdhogynem törni-zúzni kezdett, mert a film saját brutalitásával szembesítette, és ezt nem tudta földolgozni.

Százvai László tapasztalatai szerint egyre rosszabb a helyzet. „Egyre többeket érintenek ezek a jelenségek” – mondja nagyot sóhajtva. Bár gyülekezetükben a fiatalok krémjével dolgozhat együtt, megdöbbentő számára, milyen rossz családi háttérből érkeznek sokszor akár a legtehetségesebbek is. Ezek a tapasztalatok is arra ösztönözték a szabolcsi fiatalokat, hogy 2009 nyarán a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón is felállítsák kiállításukat, már elvihető, segítséget nyújtó prospektusokkal és gyakorlott pszichológusokkal, lelkigondozókkal fölvértezve azt. Mert úgy érzik, végre tenni kell valamit, az igazi értékeket, az erkölcsi tartalmakat igenis fel kell mutatniuk, tovább kell adniuk kortársaiknak – felelősségük van, nem hallgathatnak. Az a céljuk, hogy megszülessen másokban is az igazi értékek utáni vágy, és ők is azok részesei lehessenek.

alt

A kisvárdai református fiatalok a kiállítás eddigi sikerén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy a református ifjúsági találkozó közönsége után környékük középiskolásainak is megmutatják alkotásukat. Január 11. és március 12. között a kisváros középfokú oktatási intézményeivel összefogásban csaknem négyezer szabolcsi fiatalt fognak megszólítani, akik iskolaidőben tekinthetik meg a tárlatot. Az összeállítás újabb elemmel bővült, így azok számára is tud újat mondani, akik korábban látták már azt: napjaink egyik legégetőbb, bár többnyire elhallgatott kérdésére is választ keres, amikor a hazaszeretet és a közösségi felelősségvállalás kérdését állítja szembe a kozmopolitizmus és a globális pénzhatalom problémakörével. „A körülbelül nyolcvan perc odaszánást igénylő kiállítás délutánonként vagy hétvégenként akár más, esetleg messzebbről bejelentkező iskolai vagy gyülekezeti csoportok számára is nyitott…” – teszi hozzá mintegy meghívásként az ifjúsági lelkész.

Százvai László meggyőződése szerint olyan összetett társadalmi problémákról van szó, amelyek hatékony kezeléséhez széleskörű társadalmi összefogásra van szükség. E felismerés szellemében a kiállításhoz kapcsolódó kiadványok, munkafüzetek összeállítását és a szakmai előadások megtartását a középiskolás fiatalok missziójára specializálódott Timóteus Társaságra bízták, és a megvalósításba a helyi rendőrséget is bevonták. Utóbbiak a nem mindennapi kezdeményezésben rejlő lehetőséget felismerve, annak szélesebb körű bemutatása érdekében felterjesztették az ötletet megyei és országos szintre is. A hazánkban eddig példa nélküli együttműködés lehetőségét a református egyházvezetés is üdvözölte, ezért úgy tűnik, hogy a kisvárdai fiatalok kezdeményezése a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség közös ifjúságvédelmi programjaként járhatja majd be az országot.

Kiss Sándor/Reformátusok Lapja

 

Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4

Sikoly

 

Ha a kisvárdai református fiatalokról esik szó, egyházunkban, de talán még azon kívül is sokaknak a színjátszás, az ifi által színpadra állított nagyszabású énekes-zenés-táncos darabok, a hit kérdéseivel foglalkozó Damaszkusz, a hazaszeretetet zászlajára tűző Pilvax, és a kettőt együtt megszólaltató A Megfeszített című rockopera jut eszébe. A Biblia évében, 2008 nyarán mégis valami egészen új ötlettel rukkolt elő a szabolcsi kisváros református gyülekezetének ifjúsága.

 

„Szomorúan tapasztalom, hogy még az egyházi kötődésű fiatalok közt is sokan vannak, akik egyáltalán nem is tervezik, hogy családban fognak élni. Nagyon sokan sérült vagy csonka családból jönnek, ahol az otthon nem segít, nem ösztönöz, hanem egyenesen hátráltat, és félelmek forrása” – nyilatkozta akkor Százvai László, a gyülekezet ifjúsági lelkésze, aki azt is elmondta, hogy az egyik ifjúsági bibliaórán erről beszélgetve támadt az ötletük: családi napot kellene szervezni a Biblia éve jegyében. A gondolatot végül a Tiszántúli Református Egyházkerület és a helyi testvéregyházak is felkarolták, így a július 26-án megtartott rendezvény több ezer főt megmozgató fesztivállá nőtte ki magát.

A kisvárdai fiatalokat ismerve azonban meglepődtünk volna, ha pusztán az ötletelésben merül ki tevékenységük. Nem olyan fából faragták őket! Ahogy ifjú lelkipásztoruk is mondja: „Elvünk, hogy az ifi ne pusztán egy patronált csoportja legyen a gyülekezetnek, hanem maga is tegyen hozzá valamit annak életéhez.” Ezért a szervezési feladatok elvégzése és az egyik rockopera színpadra állítása mellett még arra is futotta erejükből és kreativitásukból, hogy a családi napra összeállítsák a Kontrasztkiállítást.

Az összeállítás egyaránt bemutatja az élet árnyékos és napos oldalát, és megadja a megoldást is. A széthulló családokkal és a családon belüli erőszakkal szemben odaállítja a szerelmet és a házasságot, az apa és az anya szerepkörét; a szenvedélybetegségekkel szemben megmutatja a pótszerek nélküli élet valódi szabadságát és örömét; az abortusszal szemben a születés és a gyermekvállalás csodáját; az öngyilkossággal, céltalansággal és depresszióval szemben a küldetéses, céltudatos életet és annak valódi értelmét; és mindezt betetőzi a megváltás csodájának bemutatása.

A családi napon hétszázan látták ezt a multimédiás, főleg a vizualitás nyelvén beszélő és ható, így a fiatalok által jól érthető összeállítást. „Sokakat megállított és gondolkodásra késztetett az élet legfontosabb kérdéseiről. Ezért már akkor is éreztük, hogy sokkal több lehetőség van benne, folytatni és fejleszteni kell” – mesél első tapasztalataikról Százvai László. A szervezők megkérdezték olyanok véleményét is, akik egészen távol állnak az egyháztól, de tőlük is csak biztatást kaptak: szükség van a kiállításra, mert valós és súlyos problémákat érint. Annak érdekében pedig, hogy a tárlat hiteles legyen, az ifjúsági körbe és a templomba nem járó fiatalokat is bevonták az ötletelésbe.

A kiállítás, ahogy annak ismertetőjében írják, „egy hatalmas sikoly, nem simogat, hanem felráz, nem udvarias, hanem kiált ott, ahol a legtöbben némák, építeni akar azokon a pontokon, ahol a fiatalok életében legnagyobb a rombolás”. Aki érintett a feldolgozott problémákban, annak brutálisan nyílt és őszinte lehet a tárlat megtekintése, de a döbbenet erejével hat mindenkire, aki megnézi, és gondolkodásra, döntésre készteti. A két kisvárdai középiskolában is hittant tanító fiatal lelkész tapasztalatai szerint az üzenetek csak így tolmácsolhatók hatásosan, máskülönben elmennek a fiatalok feje fölött.

A tapasztalatok szerint a fiatalok nem látják, hogy cselekedeteiknek milyen következményei lehetnek. Vagy ha ismerik is azokat, nem törődnek vele, pillanatnyi problémáik elfedik előlük azokat. Egy cingár fiú különféle szerek segítségével olyan izmokat fejlesztett néhány hónap alatt, hogy ma nem fér bele a kabátjába. Ő is tudja, mondja is a lelkésznek, hogy három év múlva le fog állni a veséje, nyolc év múlva pedig a szíve is felmondja a szolgálatot, mégse teszi le a szereket. „De hát akkor miért csinálod?” – kérdezi tőle a lelkipásztor. „Legalább addig jól nézek ki” – hangzik ilyenkor a rezignált válasz.

Hogy a kiállítás nem játék, és nem véletlenül korhatáros program – megtekintését tizenhat év alattiaknak nem ajánlják –, az eddig megtörtént esetek is igazolják. Előfordult már, hogy a családon belüli erőszak témakörének videóösszeállítását látva egy fiatal, aki mint kiderült, maga is áldozat, összevizelte magát, egy idősebb férfi pedig majdhogynem törni-zúzni kezdett, mert a film saját brutalitásával szembesítette, és ezt nem tudta földolgozni.

Százvai László tapasztalatai szerint egyre rosszabb a helyzet. „Egyre többeket érintenek ezek a jelenségek” – mondja nagyot sóhajtva. Bár gyülekezetükben a fiatalok krémjével dolgozhat együtt, megdöbbentő számára, milyen rossz családi háttérből érkeznek sokszor akár a legtehetségesebbek is. Ezek a tapasztalatok is arra ösztönözték a szabolcsi fiatalokat, hogy 2009 nyarán a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón is felállítsák kiállításukat, már elvihető, segítséget nyújtó prospektusokkal és gyakorlott pszichológusokkal, lelkigondozókkal fölvértezve azt. Mert úgy érzik, végre tenni kell valamit, az igazi értékeket, az erkölcsi tartalmakat igenis fel kell mutatniuk, tovább kell adniuk kortársaiknak – felelősségük van, nem hallgathatnak. Az a céljuk, hogy megszülessen másokban is az igazi értékek utáni vágy, és ők is azok részesei lehessenek.

A kisvárdai református fiatalok a kiállítás eddigi sikerén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy a református ifjúsági találkozó közönsége után környékük középiskolásainak is megmutatják alkotásukat. Január 11. és március 12. között a kisváros középfokú oktatási intézményeivel összefogásban csaknem négyezer szabolcsi fiatalt fognak megszólítani, akik iskolaidőben tekinthetik meg a tárlatot. Az összeállítás újabb elemmel bővült, így azok számára is tud újat mondani, akik korábban látták már azt: napjaink egyik legégetőbb, bár többnyire elhallgatott kérdésére is választ keres, amikor a hazaszeretet és a közösségi felelősségvállalás kérdését állítja szembe a kozmopolitizmus és a globális pénzhatalom problémakörével. „A körülbelül nyolcvan perc odaszánást igénylő kiállítás délutánonként vagy hétvégenként akár más, esetleg messzebbről bejelentkező iskolai vagy gyülekezeti csoportok számára is nyitott…” – teszi hozzá mintegy meghívásként az ifjúsági lelkész.

Százvai László meggyőződése szerint olyan összetett társadalmi problémákról van szó, amelyek hatékony kezeléséhez széleskörű társadalmi összefogásra van szükség. E felismerés szellemében a kiállításhoz kapcsolódó kiadványok, munkafüzetek összeállítását és a szakmai előadások megtartását a középiskolás fiatalok missziójára specializálódott Timóteus Társaságra bízták, és a megvalósításba a helyi rendőrséget is bevonták. Utóbbiak a nem mindennapi kezdeményezésben rejlő lehetőséget felismerve, annak szélesebb körű bemutatása érdekében felterjesztették az ötletet megyei és országos szintre is. A hazánkban eddig példa nélküli együttműködés lehetőségét a református egyházvezetés is üdvözölte, ezért úgy tűnik, hogy a kisvárdai fiatalok kezdeményezése a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség közös ifjúságvédelmi programjaként járhatja majd be az országot.

Kiss Sándor

 

(A cikk megjelent a Reformátusok Lapja 2010. január 17-i számában.)

Istent keresem

Préd 7

„Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mit olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →