Egyedül Isten képes az ember életét megfordítani

2011. augusztus 30., kedd

A csepeli bűnesetek kapcsán a média rengeteget foglalkozott az utcán és erdőkben élők helyzetével , ennek kapcsán a református hajléktalanmisszió budapesti, Üllői úti központjában jártunk.

A rekkenő hőségben az udvar fája alatt néhány férfi beszélget, miközben a szálló konyhájában a többiek éppen az ebédet készítik. A szomszéd telken a déli órák ellenére is folyik a munka. Október végére végezniük kell, addig pedig még sok a teendő. Az idei év egyik legforróbb napján a református hajléktalanmisszió budapesti, Üllői úti központjában jártunk.

„Nyomja meg jól a csengőt, akkor nyílik a kapu” – segít bejutni a Tiszta Forrás Alapítvány református hajléktalanmissziójába a szálló egyik lakója. Márkus Gábor lelkipásztort, az alapítvány vezetőjét keressük, hogy a hajléktalanmisszióról beszélgessünk. Az utóbbi időben ugyanis a csepeli bűnesetek kapcsán a média rengeteget foglalkozott az utcán és erdőkben élők helyzetével, az egyházi segítségnyújtás és annak alapjai azonban alig hallhatóak és olvashatóak. Mint kiderül, nemcsak a „külső körülmények” teszik aktuálissá látogatásunkat, hanem az új nappali melegedő építése közben kialakult nehéz helyzet is.

Talajvíz miatt forráshiány

„Egy építkezés során a hivatalos papírok megszerzése sem könnyű, de nálunk még más nyomorúság is megakasztotta az egyház által is támogatott építkezést. A magas talajvízszint miatt több mint három hónapig egyszerre három szivattyú dolgozott éjjel-nappal” – avat be a nehézségekbe Márkus Gábor. Drasztikusan növelte tehát a költségeket, hogy a pinceszintet a tervezettnél magasabb összegből tudták kialakítani. Sőt, mint kiderült, az uniós pályázatban elnyert ötvenmillió forintos összeg sem annyi, mint egy éve volt. A pincerész egyébként az épület fontos helyisége lesz, hiszen például az adományokat is ott szeretnék majd raktározni. Az első ütemben elkészülő nappali melegedő fürdőszobával és konyhával éppen a mostani negyven négyzetméteres közösségi helyiség dupláját biztosítaná. Az emeletre hajléktalanszállót terveznek, de először a földszinti melegedőnek kell felépülnie.

Jelenleg azonban ennek elkészítését is akadályozza a forráshiány. Az alapítvány ötvenmilliós pályázaton nyert, de az említett nehézségek miatt összesen nyolcvanötmillió forintra lesz szükségük. Eddig közel hetvenötmilliót tudtak összegyűjteni, vagyis hiányzik tízmillió forint az épület befejezéséig. Márkus Gáborék tehát várják a segítséget. „Adóalap-leírást tudunk adni, mert alapítványunk kiemelten közhasznú szervezet. Ha valaki tehát 1000 forinttal támogat bennünket, 1500 forintról adhatunk neki igazolást” – hívja föl a figyelmünket az adakozás lehetőségére a misszióvezető.

Egyedül Isten

A hajléktalanmissziónál három éve körülbelül négyszáz, mára ezerötszáz hajléktalan fordul meg évente. Az alapítvány – amely szerepel a fővárosi ellátórendszerben is – kapacitása azonban nem változott. Bár többen fordultak hozzájuk, az állami támogatás mindeközben nem növekedett. Nyáron huszonöt, télen negyvenkét főnek tudnak szállást biztosítani, és a nappali melegedőjükben, ahol mindennap szól az Ige, akár nyolcvan embert is fogadnak naponta. Nehezíti a helyzetüket, hogy az eddigi partnereik sem tudják őket a korábbiaknak megfelelően támogatni.

Budapesten ma negyven-ötvenezer hajléktalan él, és számukra alig ötezer férőhelyet biztosít a kialakult ellátórendszer. A fővárosi rendeletek szerint a belvárosból kiszorítják a hajléktalanokat – ezáltal azonban csupán annyi változik, hogy a külső kerületekben lesznek többen. „A hajléktalan emberek az utcán élve olyan magatartásúvá válnak, hogy nem tudnak békességben élni a másik emberrel. Kisebb lopások is előfordulhatnak közöttük, emberéletre azonban nem törnek. Nagy részük nem hajlandó alkalmazkodni másokhoz, a saját életét akarja élni, iszik, nem tisztálkodik, amit össze tud gyűjteni, abból él. Aki hozzánk jön, annak vállalnia kell az intézményünk belső szabályait, embernek kell tekintenie a másikat. Leginkább annak az embernek jön helyre az élete, aki a másik hajléktalant elkezdi tisztelni” – hangsúlyozza Márkus Gábor, majd hozzáteszi: „Egyedül az Isten szava képes az ember életét megfordítani. A hajléktalan ember életében nem az a tragédia, hogy nincs fedele, nincs munkája vagy családja. Ez a következmény. A tragédiája a gondolkodása, az Istent gyalázó és káromló magatartása. Nálunk, például a verőcei gyógyító konferenciáinkon is sok bizonyságot kap arra, hogy az élete hogyan tud megváltozni.”

Ezt erősíti meg Balázs Istvánné Marika is, aki már hat éve munkatársa az alapítványnak. Miután tócsnival és teával kínálja látogatásunk alatt az asztalnál ülőket, bizonyságot tesz hitéről. „Az utcán éltem éveken keresztül, majd a bátyám hívott ide” – kezdi visszaemlékezését. Elmondja, hogy miközben néha-néha járt az igei alkalmakra, az alapítvány központján kívül továbbra is ivott. „Tizenegy éve elmentünk Verőcére az akkori élettársammal. Ott szabadultam meg. Istenhez kiáltottam, hogy segítsen rajtam. Másnap már nem ittam” – folytatja Marika, aki mára mosolyogva tud dolgozni, és saját kis lakásban élhet. „Mindenben megváltozott az életem: van fedelem, van kenyerem, és szeretnek a gyermekeim. Már én tudom őket segíteni. Visszajött az egészségem, és tudok dolgozni” – mondja, majd arra a kérdésre, hogy kinek köszönheti a szabadulást, gondolkodás nélkül válaszol: Jézus Krisztusnak. A misszió központjában otthon érzi magát, és örömmel meséli, hogy már külföldre is eljuthatott nyaralni.

Hat napon át dolgozz!

Márkus Gábor arra számít, hogy a lakáshitel-törlesztések területén kialakult állapotok miatt ősztől egyre többen keresik majd meg őket. „Sajnos a szegénység átöleli az egész országot” – fogalmaz a hajléktalanmisszió vezetője, majd hozzáteszi, hogy sokan elfelejtették a „Hat napon át dolgozz!” parancsolatát. Mint mondja, „nagyon sokan nem óhajtják életüket úgy megfordítani, hogy munkával keressenek pénzt.”

Mielőtt a misszióvezető megmutatja az épülő melegedőt, még a hajléktalanság okairól is szól. Kiemeli, hogy a hajléktalanság valaminek az eredménye, nem a kiinduló tényező. „A hajléktalannal a probléma a fejében, a szívében, a gondolkodásában, Istent gyalázásában és a munkakerülésében van. Közel hetven éve a munkát és Istent kerülő gondolkodás működik hazánkban, mára pedig nagy szabadságot kaptak az emberek. De fontos, hogy akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok” – hangsúlyozza Márkus Gábor. A hajléktalan embernek először el kell jutni Jézus Krisztushoz, hogy megszabadulhasson. De azt is tudnia kell, hogy mi célból van a világon.

„Magyarországon a hajléktalan-ellátást olyanok irányítják, akik számára a szabadság liberális felfogása sokkal fontosabb, mint az, hogy a hajléktalan ember élete megforduljon. Az egyházban azonban vagy megtartom Isten törvényét, vagy nem. Ebben a kérdésben nincs helye liberalizmusnak” – fogalmaz határozottan a hajléktalanmisszió vezetője. Rávilágít arra is, hogy mekkora terhet kell cipelnie az országnak: ma ugyanis hazánkban egymillió alkoholista, százezer hajléktalan, egymillió rokkantnyugdíjas és több százezer munkanélküli él.

„Imádkozzanak értünk!”

Márkus Gábor hálát adva gondol arra, hogy náluk évente több mint húsz ember élete jön helyre. Nagy örömmel beszél az idei év három ajándékáról is: februárban kapott az első megszabadultjuk hittudományi diplomát, elindulhatott az építkezés, és az egyik korábban náluk lakó férfi a feleségével nagyon szép kis lakást kapott. De mindeközben az is eszébe jut, hogy a magyarországi hajléktalanellátás nem fordít kellő figyelmet szolgálatukra. Mint mondja, a jogszabályok előírják, hogy hány négyzetmétert adjanak az ellátott hajléktalannak, de a Krisztusról szóló bizonyságtétel fakultatív. Márkus Gábor hangsúlyozza, hogy „a hajléktalan-ellátás fontos egyházi feladat, mert ezen a területen nélkülözhetetlen az Istenbe vetett hit, hiszen a szabadítást csak Jézus Krisztus tudja elvégezni”.

A tócsni és a tea után Márkus Gábor megmutatja a szállót, ahol tíz férfi tartózkodhat egy szobában. A kissé zsúfolt szoba mellett fürdőhelyiséget, vécét és konyhát használhatnak az ott lakók. Készül az ebéd, a bentiek Áldás, békesség! köszöntésük után nagyon szívélyesen fogadják a betérőket. Alkoholnak, tisztátalanságnak, a médiából a hajléktalanságról megismertetett elrettentő példáknak itt nyoma sincs. A fa alatt vagy a folyosó árnyékában békésen beszélgetőkről sem mondaná meg senki, hogy életük korábban milyen hullámvölgybe került.

Az új nappali melegedő építkezésén – az augusztus végi hőségben is – dolgozók vezetője mosollyal az arcán reméli, hogy október végére elkészülhet az épület. Addig azonban még sok munka vár rájuk, és a hajléktalanmissziónak is segítségre van szüksége. Márkus Gábor nagy örömmel mutatja a napokban elkészült új falat. „Azt mindenképpen fényképezzék le” – mutat rá, majd legfontosabb kérését is megfogalmazza: „Imádkozzanak értünk!”

T. Németh László

A református hajléktalanmisszió és a Tiszta Forrás Alapítvány a következő bankszámlaszámra várja az adományokat: 11719001-20243067. Adószámuk: 19701761-1-43.

Istent keresem

5Móz 5,22–33

„Ezeket az igéket mondta el az Úr nektek, az egész gyülekezetnek...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →