Egyház és Izrael

2010. április 26., hétfő

alt„Izraelnek nincs szüksége újradefiniálni magát a holokauszt után, a történelmi egyházaknak annál inkább. Mi szorulunk rá arra, hogy ebben a teológiai-földrengésben magunkat új, őszinte biblikus újragondolással és bűnbocsánattal határozzuk meg"– fogalmazott Tatai István, „Az egyház és Izrael” című kötetének bemutatása kapcsán.

„Izraelnek nincs szüksége újradefiniálni magát a holokauszt után, a történelmi egyházaknak annál inkább. Mi szorulunk rá arra, hogy ebben a teológiai-földrengésben magunkat új, őszinte biblikus újragondolással és bűnbocsánattal határozzuk meg” – fogalmazott Tatai István, „Az egyház és Izrael” című kötetének bemutatása kapcsán a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kiemelt programján.

 

A Harmat Kiadó, a Kálvin Kiadó és a KRE Közép és Kelet-Európai Misszió Tanulmányi Intézete gondozásában megjelent könyv több szempontból is jelentős. Tatai István széleskörű kutatást végzett, mintegy 50 magyar és 250 külföldi szerző több száz munkáját tekintette át, illetve vette figyelembe tanulmánya írásakor, amely anyag összesen nagyjából 100 ezer oldalt tesz ki. Írásában központi gondolat az Egyház bűnbánata és a teológiai jóvátétel kérdése, de foglalkozik Izrael és az Egyház üdvtörténeti szerepével, a Római levél témaorientált magyarázatával, valamint a neuralgikus kérdések között a zsidómisszió elfogadhatatlan és elfogadható lehetőségeivel. A kötetet Anne-Marie Kool is köszöntötte, aki a II. világháború vészterhes kontextusairól beszélt: „Jelenleg Hollandiában egy olyan agresszív missziós hozzáállást találunk a zsidó néppel szemben, amely nem elfogadható. Ebből is látszik, hogy egy meglehetősen bonyolult kérdéshez, kellő érzékenységgel és bölcsességgel fogott hozzá az író. Egyfelől a bűnbánatra, másfelől a szeretetre összpontosítja az egyén figyelmét, miközben az egyház intézményét egyidejűleg buzdítja párbeszédre és bizonyságtételre is” – fogalmazta meg a missziológia professzora. Mint elhangzott, a szerző doktrinális és erkölcsi felelősségtől inspirálva egy olyan őszinte útkeresésre hívja meg az olvasót, amelyen a Soá utáni Egyház a hagyományos Izraelt megvető teológia helyett egy új Egyház–Izrael korrelációs modellt keres, amelyben Izrael örök kiválasztása és szövetsége keresztyén teológiai legitimitást nyer. Bár az egy ábrahámi szövetségben gondolkodik, mégis sajátos helyet talál az újszövetségnek is, amelyet Izrael egy szövetsége ölel át.
Az író saját könyvéről és a problémakörről így nyilatkozott: „A második világháború utáni teológiai gondolkodást két jelentős földrengés rázta meg. Az egyik az Egyház holokauszt előidézéséhez kapcsolódó tanbeli felelősségének kérdése, hiszen az Egyház antijudaista teológiája, igehirdetése és művészeti ábrázolása jelentős hatást gyakorolt a Soá borzalmainak létrejöttében. A másik pedig az újraalapított zsidó állam problematikája: a hagyományosan önmagát „igazi Izraelnek” nevező Egyház kénytelen szembesülni a zsidó nép fennmaradásának tényével, azzal a lehetőséggel, hogy Isten Izraelt mégsem vetette el, hanem az Ábrahámnak adott ősi ígéreteihez és szövetségéhez ma is hűséges.” Schőner Alfréd, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem rektora szerint a „Korrelációs modellkeresés a poszt-holokauszt teológiában” alcím sokat feltételez. „Ez egy nehéz, neuralgikus téma. Ahhoz, hogy ezeket a súlyos kérdéseket összefüggéseiben láthassuk, elengedhetetlen az a fajta objektív, tudományos őszinteséggel áthatott nézőpont, amelyet Tatai István doktori disszertációjában képvisel. Egyedülálló összefoglaló mű, melynek minden egyes fejezete külön kötetet érdemel. Nevezhetnénk akár olyan történelmi vázlatnak, alapműnek is, melyre későbbi korok keresztyén, illetve zsidó kutatói támaszkodhatnak majd” – fejezte be beszédét a főrabbi.
Szűcs Ferenc, az író egykori témavezetője szerint „Az egyház és Izrael” című kötet egy hézagpótló munka: „Az egyház számára ideje tisztázni, hogy hogyan is viszonyuljon Izraelhez, ennek az összes történeti hátratételével, tehertételével és merészségével együtt. A református, kálvini hagyományhoz alapvetően hozzátartozik a két szövetség egységének hangsúlyozása, így érthető, hogy a szerző az egyház felől közelíti meg ezt a több ezer éves témát” – mondta a teológus. Tatai István konzekvenciáit végül – különböző szempontok szerint – négy tézisben foglalja össze. Tételeiben kimondja, hogy Izrael nem tekinthető „a múlt üdvtörténeti relikviájának”. A misszió szempontjából hangsúlyozza, hogy szükségünk van „bűnbánatra, igazságunkat is felülmúló krisztusi szeretetre, és a Szentlélekért könyörgő teológiai újragondolásra”. A könyv megjelenése kapcsán a témáról kerekasztal-beszélgetés folyt, melyet Szécsi József, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem adjunktus professzora vezetett. A beszélgetés többek között rámutatott arra, hogy a kereszténység Krisztus-hirdetésének neuralgikus pontja a „hogyan”-kérdés helyes megválaszolása és az optimális missziói gyakorlat. A konferenciát a Kálvin Kiadó jóvoltából dedikálás és kedvezményes könyvvásár zárta.

 

Pintér Dániel Gergő

Istent keresem

Bír 19,1–21

„Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →