Felfedezni a teológiai szándékot a részletek mögött

2011. december 23., péntek

„Ha Jézus történetéről beszélünk, akkor a mögötte meghúzódó gondolatokat keressük. Lehet, hogy a betlehemi születés gyenge lábakon áll történetileg, de az evangélium mindenképp ki akarja mondani a betlehemi születést. Azért, mert Máté evangéliumában az összefüggés az ószövetségi Messiás-ígéretekkel nagyon hangsúlyos” – állítja Dr. Karasszon István professzor. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Ószövetségi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárával karácsony kapcsán Jézus születéstörténetének legfontosabb mozzanatairól beszélgettünk.


A keresztyénség számára az egyik legfontosabb ünnep a karácsony, de teológiai szempontból, Jézus történetének a szempontjából hol van a helye a Megváltó megszületésének?

Hangsúlyozni szeretném, hogy bármennyire is fontos a karácsony, a testet öltés, azt látni kell, hogy ha történeti szempontból vizsgáljuk, akkor a karácsonyi történet nem annyira hangsúlyos. A négy evangéliumból kettő említi meg; Márk és János evangéliuma nem tartotta volna fontosnak Jézus születését? Így van, Márk és János nem tartotta olyan fontosnak a születés megemlítését, hanem Máté evangélista tartotta ezt fontosnak. Neki pedig nyilván azt kellett bizonyítania, hogy Jézus a megígért Messiás: hangsúlyoznia kellett a betlehemi tradíciót és a Dávid házából való származást. Lukács pedig már ezt vette át, sőt, beleépítette a saját tradícióját is. Fontos leszögezni: a dolog természetéből fakad, hogy egy olyan óriási esemény, mint a golgotai keresztre feszítés megtörténte mennyire dominál; hogy azok, akik Jézus Krisztust követik, elsősorban ezt az eseményt látták, ez volt hatással rájuk. Ennek hatása alatt, ezt követően kezdik felgöngyölíteni azokat az eseményeket, történeteket, amelyek Jézus életéből származnak – már a kereszt prizmáján keresztül nézve mindezt. Nem túlzás azt állítani, hogy az evangéliumok mintegy hátrafelé íródtak, a kereszt és a feltámadás kiindulópontjától. Értelemszerűen ebből a szempontból a születés van a leghátrébb és ezért nem olyan erőteljes a szerepe az evangéliumokban.

 

A keresztyénség hatásának köszönhetően a világ időszámításában Jézus születésének ideje egy cezúrát jelöl ki. Régóta tudható azonban, hogy Krisztus valószínűleg nem akkor született, amikorra mostani időszámításunk teszi. A történeti Biblia-kutatás mit mond, mikorra tehető Jézus tényleges születése?

Ami biztos, az az, hogy a Krisztus születésének idejét kiszámító Dionysius Exiguus tévedett. Vagyis Jézus Krisztus nem a mostani időszámításunk kezdetén született. A születésről beszámoló két evangélista, Lukács és a Máté elbeszélése között ellentmondás van. Máté még egyértelműen Nagy Heródes idejére teszi a születést, míg Lukács ugyan átveszi a Heródes uralkodására való datálást, de említést kap Quirinius (Kürénaiosz), vagy Cirénius helytartósága is. Míg Nagy Heródes meghalt időszámításunk előtt 4-ben, Quirinius legátusának kezdete viszont időszámításunk szerint 7-re esik; vagyis a két datálás közé esik bő egy évtized. Amiből nyilvánvalóan az következik, hogy Jézus születésének az idejét körülbelül egy évtized pontossággal tudjuk meghatározni. Tulajdonképpen választanunk kell Heródes és Quirinius korszaka között; amikor megírtam Izrael történetét, én az utóbbi mellett döntöttem. Bármilyen furcsa, álláspontom szerint Krisztus a Krisztus utáni hetedik évben született. De nincs ennek olyan óriási jelentősége: hiszen hány olyan ember van kétezer évvel ezelőttről, akinek egy évtized pontossággal meg tudjuk mondani a születési idejét? Mindebből persze ne vonja le senki azt a következtetést, hogy akkor az egész történet bizonytalan, hiszen a többi történeti személy születési ideje még bizonytalanabb, mint Jézus Krisztusé.

Mik azok a momentumok, amelyek a Heródes, illetve a Quirinius idején történt születést támasztják alá?

Nagy Heródes személyéről annyit kell megjegyezni, hogy a Bibliában vele kapcsolatban leírt események nincsenek feljegyezve másutt. Nem is lehet elvárni, hogy fel legyenek jegyezve másutt, ez még nem lenne önmagában ellenérv. Amit viszont leírnak Nagy Heródesről, az általában beleillik abba, ahogyan mi Nagy Heródest általában a zsidó ábrázolásból ismerjük: kegyetlennek és okosan számítónak. Csak az a baj, hogy ez sem nem bizonyít semmit, sem nem cáfol. Lehet, hogy valaki jól ismerte őt és azért írta le ezeket és a leírtak szolgálhatnának bizonyítékul, hogy márpedig ez így történt. Viszont Quirinius, aki Kr.u. 7 tavaszán lett Szíria és Palesztina helytartó, a regnálását valóban egy összeírással kezdte, hogy megtudja, valójában milyen birodalmi részt is vesz át. Fontos tehát még egyszer hangsúlyozni, két egymást kizáró verzióval van dolgunk: vagy Nagy Heródes ideje, vagy Quirinius uralkodása mellett döntünk. A történész ezen a ponton széttárja a kezét és azt mondja: vagy-vagy; mást nem tud tenni.

 

A történeti kutatás szempontjából mennyire állja meg a helyét Jézus születésének a népszámlálás idejére való megtörténte? Mi volt, mi lehetett egy ilyen népszámlálás célja?

A Római Birodalomban kétféle népszámlálást tartottak. Az egyiknek az volt a célja, hogy a hadköteles férfiakat összeírják, de ez csak Itáliában történt; a másik féle népszámlálás az adózás céljából történt. Bár Lukács az előző típust (apographé) említi, de Szíria és Palesztina  területén csak az adózás céljából történő összeírás jöhet szóba. Csak ezzel az a baj, hogy nem találtak emellett a Quirinius-féle összeírás mellett olyan a rendelkezést, hogy menjen mindenki a saját falujába. Ellenkezőleg, a rendelkezés arról szólt, hogy mindenki maradjon a lakóhelyén, hiszen ott van a vagyona. Tehát az a motívum, hogy Máriának és Józsefnek el kellett hagynia Názáretet és Betlehembe kellett mennie, nemhogy indikált, hanem egyenesen kontraindikált. Úgy gondolom, hogy ez a motívum azért került be a Bibliába, hogy Betlehem mindenképpen szerepeljen a Megváltó eljövetele kapcsán, és ezzel utalás történjen a mikeási próféciára.

Elképzelhetőnek tarthatjuk tehát, hogy Jézus nem Betlehemben, hanem Názáretben született?

Én azt is írtam meg, lehet, hogy ezért némelyek megköveznek, hogy Názáretben született. Születéstradíció Galíciában és Názáretben is van. Az angyal születése templom alatt van egy istálló, ebben jártam is, amely régebbi tradíció, mint a bazilika feltehető keletkezése; az istálló nyilván Jézus születésének a helyét kívánta megörökíteni. Az istállóban születés régi tradíció, Betlehem, mint helyszín egyáltalán nem ennyire megingathatatlan, sokkal valószínűbb a teológiai szándék kifejeződése ebben. Van minderre egy indirekt bizonyíték a Bibliában, János evangéliumában. Nátánaélnek mondják, hogy nézd csak, milyen kitűnő dolgokat hallunk. Nátánaélnek kérdezi, ki ez az ember. Azt válaszolják, a Názáreti Jézus. Erre az a viszontválasz jön, hogy jöhet-e valami jó Galileából? Ennek a hátteréhez hozzátartozik, hogy abban az időben Galileát nagyon lenézték, sötét, zűrös vidéknek számított, vegyes lakossággal, a provincia közigazgatási központja, Damaszkusz és szellemi fővárosa, Jeruzsálem között. Nátánaél kérdésére viszont nem azt a választ adják, hogy nem úgy van az, Jézus Názáretben él, de valójában Betlehemben született. Hanem azt mondják neki: „Jöjj, és lásd meg!” (Jn 1,46). Nem tudták azt mondani Nátánaélnek, hogy nem galileai. Ha akkor már bírta volna magát a betlehemi születés hagyománya, akkor nyilván azt mondják, hogy ez egy júdeai, akinek a vagyona Názáretben van. Úgy gondolom, hogy ez is megerősítheti, hogy Jézus Názáretben született és nemcsak ott nevelkedett fel.

 

Visszatérve még egyszer a születés időpontjára, a karácsony december 25-i megünneplése mennyire pontos dátum?

 

Az egészen biztos, hogy a december 25-i születés csak egy eredeztetett, szekundér időpont. Nyilván arról van szó, hogy a pogány fényünneppel harmóniába akarták hozni a karácsonyt. Az ortodox karácsony időpontja jobban megfelel Jézus születési időpontjának; hiszen Quirinius akkor ért oda Szíriába. Ez is volt az egyik érv, amiért a Quirinius idején történt születés mellett tettem le a voksom.

 

Túllépve a születéstörténet idejét és helyét övező részleteken, hogyan látja a protestáns teológia a Jézus melletti legfontosabb szereplőket, elsősorban is Máriát?

Máriával kapcsolatban az az érdekes, hogy a számunkra, protestánsok számára elég kényelmetlen a helyzetünk ebben a kérdésben. Máriát ugyanis társmegváltói szintre emelte a római katolikus egyház. Ha mi ez ellen tiltakozunk, akkor olyan, mintha mi Máriát nem tisztelnénk. Ami felettébb kellemetlen lenne, ebbe a hibába nem szeretnénk esni, mert természetesen tiszteljük. A francia reformátusok nemrég megjelentettek egy kis könyvecskét, amely testvérünknek, nővérünknek aposztrofálja Máriát. Így tisztelhetjük őt, nem pedig Istenként, vagy valami pogány anyaisten áthallásaként, megfelelőjeként. Az az érdekes Mária történetében, hogy az ő tetteiben a cselekvő mindig maga Isten. A keresztyénség számára ilyen értelemben lehet modell – amennyiben mi is elfogadjuk, amiben Isten részeltet minket. Miként ahogyan elfogadjuk azt is, ha valami rosszat juttat a számunkra; hiszen Máriának sem lehetett egyszerű látni szeretett fia keresztre feszítését. De ő azt is elfogadta. Tehát ha Máriára tekintünk, akkor elsősorban az engedelmesség mintáját láthatjuk, mondhatjuk.

Mi a helye, szerepe teológiailag a szűzen fogantatásnak?

A Szűztől születés megint kellemetlen téma – mert ebből ugyancsak egy dogma lett. A bibliai elbeszélésben egyáltalán nem érzem olyan hangsúlyosnak a szüzesség témáját. A parthenosz szó maga jelent szüzet, de fiatalasszonyt is. Ha valaki azt mondaná, hogy itt fordítsunk fiatalasszonyt, úgy érzem, a bibliai üzenet egy jottányit sem változna. Persze nem így szoktuk meg, és a II. Helvét Hitvallás is nemcsak hogy vallja Mária szüzességét, hanem örökkévaló szüzességét vallja, vagyis hogy később is szűz maradt. A II. Helvét Hitvallás még örökölte a régi katolikus felfogást. A szűzen fogantatásnak megvan a maga funkciója a dogmatikában: nyilván azt akarja jelezni, hogy Jézus Krisztus, mivel a Szűztől született, az eredendő bűntől mentes volt. Ami valóban így van, de a többi bűnről már maga tehet az ember, csak az eredendő bűnről nem tehet maga a megszületett ember. Tehát Jézus esetében elmondható, hogy az eredendő bűntől mentes volt és maga sem követett el bűnt. Ezzel együtt a Szűztől születés egy dogmatikai tétel. Nem hiszem, hogy más kultúrák ehhez a szüzességhez olyan erősen ragaszkodnának. Ezt a mi kultúrkörünk hegyezte ki, ami ilyen formában talán nem is volt teljesen helyes. Azt mondanám, hogy nem is feltétlenül keresztyén gondolat a szüzességnek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. Nyilván az van e mögött, hogy a szexuális bűnöket kissé kiemeltük a bűnök közül, és aki félrelép, az már nem lehet szűz és szűz az, aki soha nem követett el bűnt. Mindezzel együtt úgy gondolom, hogy nem a dolognak a történetiségén kell lovagolni. A dogmatikának az állítását, hogy Jézus az eredendő bűntől mentes, nem lehet kétségbe vonni. Mert az Ő igazi otthona ott van az Atyánál, az Atyával együtt.

Fontos, mégis valamelyest háttérbe szoruló főszereplője a születéstörténetnek József.

Valóban felmerül a szűztől fogantatás hangsúlyozásával, hogy József hogyan jön a képbe? Természetesen Józsefnek is megvan a maga nagy jelentősége. Nem egy rossz értelemben vett pszichológiai trükk, hogy ő a háttérben állna. Ugyanis egyáltalán nem áll a háttérben: József Dávidnak a leszármazottja. A Messiás tehát József családjába születik, utóbbi pedig Dávidnak a testi leszármazottja, ami szintén a prófécia szempontjából fontos. Itt meg kell jegyezzem, hogy az európai gondolkodás a genetikai rokonságot, a leszármazást egy kicsit túl szigorúan értelmezi; az ókori társadalomban inkább a család volt a fontos. Egy nagycsalád főjének a fia lehetett a rabszolga is, és az is volt, hiszen a rabszolgát családtagnak tekintették. Azt gondolom, hogy a mi erősen biológiai alapozású gondolkodásunkat ebből a történetből kihagynám.

Áttérve a születés körülményeire, mit mondhatunk el a Megváltót köszöntő pásztorokról?

A pásztorok megjelenésének kettős jelentése van. Egyrészt a pásztorokat Jézus idejében nem tartották nagyon sokra, a társadalom legalsó rétegébe tartoztak. A megjelenésük tehát ugyanarra akar utalni, mint a jászolbölcső: a születés a legegyszerűbb körülmények között történt. A dolog mégsem ennyire egyszerű, ugyanis a pásztortravesztia egy régi ókori keleti királyszimbólum. Egyszerre akarja azt mondani ez a szimbólum, hogy a Megváltó a legszegényebbek közé érkezik, és azt, hogy királyi jellege is van a születésének. Vagyis nagyon szép irodalmi eszköz, hogy pont a pásztoroknak jelenik meg az angyal és éppen a pásztorok köszöntik a megszületett Királyt. Mert a pásztorok fellépése azt jelenti, hogy királyok hódolnak a Király előtt – ez nagyon fontos mondanivaló.

A csillagok megjelenésének mi lehet a szerepe?

A Szaturnusz valamilyen konstellációjáról lehet szó a leírás alapján. Két probléma adódik akkor, ha a ebből kiindulva próbálnánk Jézus születésének az időpontját meghatározni. Egyrészt nem sikerült egyértelműen olyan konstellációt találnunk, amely alapján lehetséges lenne pontosan datálnunk. Másrészt a motívum nem feltétlenül olyan természetű, hogy abból datálni lehessen. Hiszen a csillag általánosan is a történelmet súlypontozni, kiemelni szándékozó momentum. Félek, hogy sokan egy olyan motívumba kapaszkodnak, amit hát történetileg nem nagyon szabad túlértékelnünk. Inkább arról van szó, hogy az esemény jelentőségét szeretné hangsúlyozni ezzel a Szentírás. Ki, hogyan értelmez egy fényesebb csillagot az égen – ezt utólag, történetileg kihüvelyezni már nem nagyon lehet. Lehet, hogy felhőtlen volt az égbolt és szokatlanul világított valamelyik csillag és ezt jegyezte fel valaki; nem biztos, hogy egy speciális csillagállásról volt szó. Elég sok számítgatás született ezek alapján, ezeket lesöpörném az asztalról, mert nem lehet rájuk támaszkodni.

A jászolba születést, a kényszerű születést hogyan kell elképzelnünk? Mi ennek a jelentése?

Nem tudok egyértelmű választ adni erre a kérdésre, két magyarázat lehetséges. Az egyik az, hogy József és Mária valóban olyan szegények voltak, hogy ott a jászolban született meg Jézus. Vagy az is előfordulhatott, hogy a fiatal Mária még annyira tapasztalatlan volt, hogy véletlenül épp ott érte a szülés ideje. De pontosabb, részletesebb választ erre nem tudok adni. Mindenesetre én arra törekszem, hogy leválasszam azokat az elemeket, amelyeket később kiszíneztünk, azoktól, amelyek ott vannak a tradícióképződés eredetén. És a jászolban születés ott van, Jézus születése kapcsán a legrégebbi tradíciók közé tartozik. Az okát viszont nem ismerjük.

Következtethetünk esetleg a jászolban születésből Jézus életkörülményeire?

Ennek alapján azt gondolnánk, hogy Jézus nagyon szegény körülmények között született. Emellett viszont József, aki korán meghalt, egy ácsműhelyt hagyott Jézusra, ahol gyermekkorában dolgozott is, de erről nagyon kevés információnk van. Egy ácsmester pedig ha gazdag nem is volt, de a legszegényebb rétegből való sem lehetett. Inkább mondhatjuk azt, hogy az alsó középosztályba tartozott József. Medgyesi Lászlónak szól erről egy kiváló munkája, amelyben sorra veszi azokat a passzusokat, amelyek utalást tartalmazhatnak Jézus életének az anyagi körülményeire. A szokásostól eltérő látással, megközelítéssel írta meg a könyvét, és ő is arra a megállapításra jutott, hogy Jézus nem a legszegényebbek közé tartozott. Rámutatott arra, hogy ha Jézusnak ékes felsőruhája volt, amit nem akartak ketté szakítani, követőinek pedig kardjuk – mindezek arra utalnak, hogy nem a koldusszegények közül jött.

A születéstörténetet így végignézve az idén elhunyt Bolyki János professzor úr szavai jutnak eszembe: „Olyan ez, mintha állnánk egy tó partján és hullámzik a víz. Azt nem tudjuk, hogy a követ hol dobták be, de a koncentrikus körök egy pontra utalnak, ahol becsapódhatott a kő. És az egészben az az izgalmas, hogy a kő akkor és ott becsapódott a tóba.” Ha jól értem, ez a becsapódástörténet sokkal inkább a passiótörténet, a keresztre feszítés, míg a születés ennek egy hulláma már.

Megint meg kell jegyezni, hogy nagy alakoknál természetes, hogy a születésükhöz utólag próbálnak legendákat kapcsolni. Nagyon sok réteg van ezen az eseményen, de ez minden fontos történettel így van. Lehet, hogy egy történész azt mondaná, hogy hántsuk le ezeket a rétegeket. Ami egyszer megtörtént és úgy maradt meg az utókornak, az biztosan azért van, mert az emberek nem tértek vissza hozzá olyan sokszor. Ha cipőt veszünk, és csak nézegetjük ezután, nem hordjuk, akkor olyan marad a cipő, amilyen volt. Ha hordjuk, akkor idomul, hovatovább mi alakítjuk, formáljuk. Ha fontos dologról van szók, akkor az emberek gondolkodása tovább formálja az adott történeti tényt.

 

Az elmondottakból a karácsonyi történet tudományosan megalapozott, finom, de mégis érzékelhető kritikája bontakozik ki.  Összefoglalná, mit lehet tudni Jézus születéséről történeti szempontból?

A történeti kutatás Jézus születésével kapcsolatban egy rövid vázra leszűkíthető, a vonatkozó munkákban alig néhány oldalt szentelnek neki. Elöljáróban annyit, hogy ha itt az utcán történik egy baleset, amelynek van két szemtanúja, akkor az ő meghallgatásuk után a rendőr vakarhatja a fejét: a két szemtanú ugyanis biztosan homlokegyenest mást mond. De ezzel nincs is nagy baj, ez a dolgok természetéből fakad. A történész nem bizonyos dolgokat tud, hanem bizonyos történetivalószínűség-kalkulációt ad; megmondja, hogy ennek és ennek mi a történeti valószínűsége, nagyobb, kisebb, stb. És azt gondolom, ez így van Jézus születéstörténetének minden elemével is. Ráadásul általában ezt a történetet nem azért szoktuk vizsgálni, mert az érdekelne minket, hogy praktikusan hogyan történt Jézus születése. Hanem elsősorban azért, mert amikor vizsgáljuk ezt a történetet, akkor fel tudjuk fedezni a teológiai szándékot, amelyek az egyes motívumokat mozgatta. Éppen ezért azt mondanám, hogy ne azt kutassuk, hogy ténylegesen mi történt, hanem hogy mi az, ami megítélésünk szerint talán gyengébb lábakon áll történetileg, de egyértelműen kivehető a Szentíró akaratának. Inkább erre hegyezném ki a történeti kutatást. A történeti kutatásokban nem egy történeti minimumra törekednék, ami éppúgy bizonytalan, mint a többi történeti lehetőség, csak éppen egy kicsivel nagyobb a valószínűségi rátája, mint a többi elemnek.  Ha Jézus történetéről beszélünk, akkor a mögötte meghúzódó gondolatokat keressük. A betlehemi születés gyenge lábakon áll történetileg: nincs semmi, ami indokolná, alátámasztaná; ezért is feltételeztem, hogy Jézus Názáretben született. De a betlehemi születést mindenképp ki akarja mondani az evangélium. És miért akarja kimondani, és miért pont Máté evangéliumában jelentkezik ez először? Nyilvánvalóan azért, mert Máté evangéliumában az összefüggés az ószövetségi Messiás-ígéretekkel nagyon hangsúlyos. Inkább azért kutatnám ezeket az elemeket, hogy az ilyen összefüggéseket kimutathassuk. Tehát ott a szerzőnek az a mondanivalója, hogy az Ószövetség és az Újszövetség között kontinuitásnak kell lennie.

Arra gondoljunk, hogy ha egy gyermek ma megszületik, adott esetben az hogyan marad meg annak a családnak az emlékezetében. És vajon mi ehhez képest a kórházi zárójelentés szövege? A kórházi zárójelentésben csupán olyan adatok szerepelnek, amelyek azt bizonyítják, hogy egy egészséges gyermek és egészséges anya hagyja el a kórházat. A család számára is elsődleges az egészség, de sok minden társul még ehhez: hogyan várták a gyermeket, az első élmények és sok minden más. Ezek viszont biztosan hiányoznak a zárójelentésből. Ha valaki a családban van, akkor lehet, hogy elolvassa a kórházi zárójelentést, de nagy eséllyel soha nem kerül a kezébe. Viszont nagy eséllyel súlypontoz a történetben, a részletekben örömét leli és ezek a részletek a lényeget végül is körülölelik. Egy ilyen születéstörténettel állunk szemben mi is Jézus esetében: tulajdonképpen nekünk is az a dolgunk, hogy részt vegyünk benne és hogy abban az örömben, amit egy gyerek születése jelent egy családnál, abban osztozzunk.

Csepregi Botond-Pásztory Ádám, fotó: Parókia Portál

Istent keresem

Bír 1,1–15

„Az Úr ezt mondta: Júda vonuljon fel, mert kezébe adtam az országot.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink