Megkezdődött az igazi kaland – elhagyták Kenya civilizált részét a teológus hallgatók

2010. március 09., kedd

altBemutatkoztak és igét is hirdettek egy kenyai gyülekezetben azok a református teológus hallgatók, akik a múlt héten utaztak el az afrikai országba. Hétfőn elhagyták Kenya civilizált részét a diákok, és a maszájok földje felé vették az irányt. Mielőtt megszűnt az internet kapcsolat, Pete Violetta honlapunknak is küldött beszámolót.

A diákok egy része nem először indult útnak: néhányan az elmúlt esztendőben már vendégeskedtek Kenyában. Az út és a programok megszervezésében mindkét alkalommal sokat segített Wagana N’Jeri, aki a Károli Gáspár Református Egyetem teológus hallgatója.

altNairobiban is keresik a választ

A Szent András presbiteriánus gyülekezet vendégeként immár a harmadik napunkat töltjük Kenyában. Szerdán nem csak kellemes idő, hanem ölelésekkel teli vendégszeretet fogadott bennünket már a repülőtéren. A megérkezésünk utáni első napon bemutatták a gyülekezetet, megismerkedtünk annak múltjával, a kezdetekkel. Majd a presbiteriánus egyetemet látogattuk meg, és egy a gyülekezet támogatását élvező középiskolát, amely bentlakásos és a legnevesebb intézmények között van az országban. A lányok szívesen ismerkedtek és énekeltek nekünk. Előkerülnek olyan nehéz kérdések, hogy az egyháznak milyen felelőssége van a szegények irányában, vagy például mit lehet tenni azokkal, akiknek a családja áldozatul esett a két évvel ezelőtti választásokat követő erőszakos eseményeknek. Már itt láttuk, hogy a nairobi presbiteriánus gyülekezet mindenképpen példa abban, ahogyan igyekszik a jelen fontos kérdéseire választ találni.


Törésvonal a Holt-tengertől Kenyáig

A Rift Valley kilátópontnál olyan törésvonalat figyelhettünk meg, amely egészen Izraeltől, a Holt-tengertől húzódik idáig. Több teológusnak már volt alkalma látni a törésvonal izraeli végét – milyen jó és milyen szimbolikus most a másik véget is látva illeszteni össze a képet!

altBefogadják az utcagyerekeket

A mai napunk a gyerekekről szólt, és arról a misszióról, amit a gyülekezet végez közöttük. A Hawa gyermekotthon kifejezetten utcagyerekeket fogad be. Itt iskolába járatják és egészen a felnőtté válásukig támogatják őket. Amellett, hogy oktatásban részesülnek, ezek a gyerekek a hétvégéken kertészkedést, házimunkát tanulnak, hogy később minél könnyebben boldoguljanak. Az idősebbeket kérdezgetve kiderült, hogy nagy álmaik vannak: van, aki tanár, és van, aki pilóta szeretne lenni. Sajnos sokkal többen vannak még az utcákon, mint itt, az otthonban, akkor kerülnek ilyen otthonok gondozásába, ha valamilyen módon a hivatalos szervek látókörébe kerülnek, ami sajnos leggyakrabban bűncselekményeket jelent. Többen közülük a nyomornegyedekben éltek, mielőtt a gyülekezet felkarolta volna őket. Jót játszottunk együtt, még egy magyar népmesét is eljátszottunk nekik-velük, és kölcsönösen énekeltünk egymásnak.

altVallásos tévé- és rádióállomások

Alapvetően meglepő élmény volt mindannyiunknak az, amit az egyik helyi lelkész így fejezett ki: a kenyaiak notórius hívők. Igen! Számos országos vallásos TV-csatorna és rádióállomás létezik. A politikai választások utáni erőszakot az egyházak egységes fellépése segített lecsillapítani. Ha mindezek a meglehetősen objektív dolgok nem árulkodnának eléggé: minden bemutatkozó ember a kézfogás után megosztja azt, hogy elfogadta Jézust mint személyes megváltóját. Az utcán hirtelen megállított gyerekek keresztyén éneket énekeltek nekünk. Csupa árulkodó részlet, amely csodálatra es elgondolkodásra méltó. Lehet, hogy Kenya sok mindenben elmaradott. Nehézkes a gazdasága, járhatatlanok az utak, de irigylésre méltó egy ilyen „notórius hívő” környezetben élni.

altÚton a maszájok felé

Hétfőn elhagyjuk a civilizált környezetet, a várost, és elindulunk a maszáj törzs lakta területre, amit Mashuru-nak hívnak. Meglepő eredményei vannak a gyülekezetnek itt: az ősi törzsi kultúra megnyílt a keresztyénség előtt. Fontos és nagy lépés ez olyan környezetben, ahol a keresztyénség előtt sokan belehaltak a női körülmetélés utáni fertőzésbe, vagy ahol a tizenéves kisfiúkat száműzték és nem térhettek haza, amíg meg nem öltek egy oroszlánt. Most iskolák épülnek, kórházak és gyülekezetek alapulnak. Természetesen sok kérdés merül fel bennünk is: meddig lehet elmenni, melyek azok a változások, amelyek már az identitásukat és a kultúrájukat ölik meg és rombolják le, és melyek azok, amelyek feltétlenül szükségesek a keresztyén élethez, vallásgyakorlathoz, megszentelődéshez? Például mit lehet tenni ott, ahol a többnejűség a szokás? Szabad-e meghagynunk az öltözködés eredeti, törzsi formáját, vagy ez is ellene van a jézusi útnak?

Sok kérdéssel indulunk, és válaszokat remélünk!

 

Pete Violetta/parokia.hu/kozosseg

Kép: Füle Tamás/parokia.hu

Istent keresem

1Thessz 2,1–12

„...a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát...” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →