Része lenni a gyógyító királyi vendégségnek

2014. november 14., péntek

A XIII. zsinati ciklus utolsó ülésszakát november 12-én és 13-án tartották Budapesten. A zsinati munka befejeztével úrvacsorás istentiszteletet tartottak az Abonyi utcai székházban, amelyen a Zsinat leköszönő lelkészi elnöke, Bölcskei Gusztáv hirdette az Isten igéjét.

„Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást” – Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke Lukács evangéliuma 12. részének 51. verse alapján prédikált.

Szerinte Jézus e meglepő megjegyzésével arra akarta felhívni tanítványai figyelmét, „ne gondolják azt, hogy a keresztyénség olyan egyszerű”. Jézus nem az olcsó, minden áron való békességet üzeni. „Potya-kegyelem”, „limonádé-keresztyénség” helyett Krisztus követése az igényes keresztyénséget jelenti. A reformáció is ezt követelte, a Heidelbergi Káté az igényes keresztyén tanítás foglalata. Pont a „hiszek, csak nem tudom, kiben” hozzáállásból lehet meghasonlás – magyarázta az igehirdető.

„Meghasonlás és zsinat valahol összetartozik – véli a püspök –, hiszen azért hívták össze az első zsinatot, mert vita támadt arról, milyen előírások vonatkoznak a nem zsidó keresztényekre.” Bölcskei Gusztáv emlékeztetett a jeruzsálemi zsinat lefolyására: meghasonlottak, összejöttek tanácskozni, majd a végén úgy döntöttek, ahogy „a Szentléleknek tetszett”. Rámutatott: az első keresztyének tudták, hogy nincsenek az igazság birtokában, s megtapasztalták, hogy Valaki náluk nagyobb van jelen köztük. Úgy vélték, hogy ami Istenüknek tetszik, az nekik is jó lesz. A püspök még kiemelte, jól kommunikálták ezt a döntést: mindenki hazament és amerre járt, elmondta, mi történt.

„Meghasonlás a gyerekes harag is, ha külön ülünk a másiktól, de lehet harag abból, ha Krisztus igényének akarunk megfelelni” – mondta Bölcskei Gusztáv. „Sokat beszéltem skizmatikus hatásokról, vitákról, egymásnak feszülésekről – utalt cikluszáró lelkészi elnöki beszámolójára – most mégis azzal szeretnék evangéliumot hirdetni, hogy bár megvoltak ezek a néha jogos, néha önző elkülönüléseink, de mindezeket mégis átfogja két csodálatos Istentől adott gyógyító skizma, két szakítás, ami mindent felülír.” Az első, amikor Jézus megkeresztelésekor kettészakad az ég, megjelenik a galamb, s hang hallatszik az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A másik, amikor Jézus halálakor végigszakad a templom kárpitja, a tetejétől az aljáig.

„Ő közénk jött, beállt a bűnösök sorába, magára vette bűneinket, megnyitotta az utat az Isten szentséges jelenléte irányába, mindannyiunk számára. Erről a gyógyításról beszélnek az úrvacsorai szent jegyek, azokba vonnak be minket, néha »duli-fulikat«, morcosakat, egymásra ferde szemmel nézőket. Krisztus azt mondja: »az Én követésemben, amikor olyan nehéz megkülönböztetni az igényes elkülönülést, szabjatok mindent ahhoz, amit Én nyújtok nektek.«”

S hogy mit kínál Krisztus, arról a következőket mondta: „Itt vagyunk, hogy részesei legyünk az ő gyógyító királyi vendégségének. Ő leül velünk egy asztalhoz. Az Ő nevében hívunk és várunk mindenkit, az Ő nevében kínáljuk megbocsátó szeretetét. Ő képes befogadni minket, s akkor meglesz bennünk is az evangéliumi harmónia. Áldott legyen, hogy magához hív, gyógyító szeretetét kínálja!”

Igehirdetését követően Bölcskei Gusztáv imádságban Isten áldását kérte a Magyarországi Református Egyházra, annak jelenlegi és következő Zsinatára, minden gyülekezetére, összes szolgálójára, valamint könyörgött a segítségre szorulókért, szenvedőkért, az egész magyar népért, különösen a kárpátaljai magyarokért, s békéért a világban. A zsinati tagok és a Zsinati Hivatal dolgozói Jákob János tábori püspök szolgálatával vettek úrvacsorát.

Feke György, Varga Gábor Vargosz

Istent keresem

Lk 1,39–56

„Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink

Ez történik továbbiak →