Tisztán és félelem nélkül

2012. április 20., péntek

„A családterápiás alkalmak részei lehetnek az Istenhez vezető út megtalálásának. Gondozottnak és gondozónak egyaránt″ – a bajai református házasság- és családgondozó szolgálat munkatársának személyes beszámolója.

A Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény tevékenységi köre 2010-ben bővült a Házasság-és Családgondozó Szolgálattal. A személyes konzultáció, a szórólapok, poszterek, valamint a helyi média segítségével egyre többen ismerik és veszik igénybe Baján és vonzáskörzetében a segítő beszélgetések lehetőségét.

Remélem és hiszem, hogy e találkozások alkalmával nemcsak a meghallgató személye, esetleges odaforduló, visszatükröző attitűdje az, ami körbeveszi az egyént, párokat, családokat, hanem az az Istentől való bizonyosság, ami minden nehéz helyzetből kimenekíthet, és egyetlen valós lehetőséget nyújt a megkapaszkodásra és a fejlődésre.

A kliensek között sokféle korú, sorsú ember van, az azonban mindenkinél egyaránt fellelhető igény, hogy szeretve legyen, és minden emberi gyengeségével együtt meghallgatást és elfogadást nyerjen. Az igazán bátor ember szembe mer nézni önmagával, hiányosságaival, és számot vet életével. Legbelsőbb lényünkből fakad, az Istenre való éhség, az igaz, hiteles, soha el nem múló dolgok után való vágyakozás. Szerencsés esetben a családterápiás alkalmak egymásutánisága része lehet az Istenhez vezető út megtalálásának. Gondozottnak és gondozónak egyaránt.

Ilyen Istentől kapott lehetőségként éltem meg egy elvált, középkorú édesanya harcát önmagával, becsapottságával, Láttam indulatait volt házastársa iránt, valamint fokozatos fejlődését. A Gondviselő által felkínált kéznyújtás el- és befogadása során hétről-hétre erősödött.

A hölgy, akiről írok, másfél éve minden héten a terápiás beszélgetések lehetőségét tartja a legfontosabbnak, ehhez igazítja egyéb elfoglaltságait, és a kezdeti teljesen reménytelen, gyenge, megsebzett állapotából, a megcsalatottság, megszégyenítettség helyzetéből jutott el ahhoz a döntésig, hogy múlt hét vasárnapján, iskolás kislánya keresztségén megálljon volt férje mellett. Ne féljen, ne haragudjon, felszabadult örömben élje meg a „kegyelembe ajánlás" minden pillanatát. Énekelje a zsoltárokat, és hallgassa azt a prédikációt, ami nem kerülte ki a nehéz és kényes kérdéseket sem.

Ezt persze több hónapos templomba járó időszak előzte meg, és az, hogy a kisgyermekét is magával hozta gyermekistentiszteletre. Felkereste lelkészünket, akinek hiteles élete és reménységet mutató bátorítása, valamint az igehirdetések alkalmával, a Szentlélek ereje együttesen hatottak rá. Szorgalom és kitartás a terápiás munkában, hit és bizalom az Istent kereső, válaszokat és reménységet szomjazó ember életében.

A csodálatos és misztikus rész a történetben az, hogy a kislány maga kérte keresztségét édesanyjától, keresztanyaként pedig engem választott. Nagy örömet, ezzel együtt sok fejtörést okozott számomra a helyzet, hiszen nagy felelősség keresztszülőként kísérni egy gyermek életét, ugyanekkor megmaradni „semleges" családtámogatóként.

A hétéves, tudatosan és bölcsen, maga döntött. Közösséget választott. Istenhez akar tartozni, tisztán és félelem nélkül.

Pallós Boglárka

A szerző a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény Házasság-és Családgondozó Szolgálatának munkatársa

Istent keresem

Bír 17

„Most már tudom, hogy jót fog tenni velem az Úr, mert egy lévita lett a papom” tovább >


Új fordítású Biblia / Károli-Biblia / Hitvallásaink